OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. május 22.
» Hozzászólások (15)

Az elavult és félelmetes kisködmön

Egy alsótagozatos kisfiúnak a Kincskereső kisködmön című Móra regényről írott véleménye kering napok óta a Facebookon. A gyerek írását sokan olvassák, lájkolják, és a többség egyet is ért vele. Íme a szóban forgó fogalmazás:

Szabó Anna utazó gyógypedagógusként nem engedheti meg magának, hogy elfordítsa a fejét, ha kiszolgáltatottságot, betegséget, nyomort lát. Nem véletlen, hogy éppen belőle szakadnak ki a következő keserű és roppant tanulságos gondolatok.

Móra.

Kincskereső.

Elavult, mint a kisködmön. Dzsekink van. Pufi meg szél. Már akinek.

Amúgy meg tiszta depi. Hó és halál. Giccses. Hatásvadász. Mert az érzelmekre hat.

Elavult. Mert ott van az a szerencsétlen Bicebóca, a vacak mankójával, az üres gyomrával, árván, egy bolond gondjaira bízva. Még lakniuk sincs hol.

Elavult. Én már csak tudom.

Mert ott van az a szerencsétlen kis hunyori, aki az orráig se lát szemüveg nélkül. Szemüvege pedig nincs. Napsapka is csak adományba, hogy legalább a fény ne bántsa a szemét.

Árva? Hát persze. Akinek olyan bolond az apja, hogy felakasztja magát, miután a felesége meghalt.

Nem bolond a gyámja is? Azt nem tudni. Azt sem tudni, hogy ki a gyámja. Hogy én nem tudom, nem csoda. Egyszer láttam a fiúcskát. Bár tudnám feledni azt az egyszert is. Rongyait szinte kibökték a csontjai.

Mikor eszik? Ki főz rá? Egy héten többször is kap valamit. Ha marad a konyhán… Vidéki iskola konyháján – maradék? Nem a maradékot, javítja bizonytalanul az osztályfőnök, aki akkor még nem szaladgált három falu iskolái között, hanem amit elfelejtettek lemondani a betegek szülei. Esetleges lenne ez még akkor is, ha...

A döbbenet gonosz kis manója – rossz szokásához híven – kiül az arcomra, ott vakarózik az orrom hegyén, nézegeti magát szemem tükrében. A gyermekvédelmis meglátja őt. Igyekszik hát elűzni.

Ha tudnám, hogy élnek ezek... Nem tudom. Az éhezésben már bizonyos vagyok. Gyanítom, nem kétszoba-összkomfort közepén zajlik. Aztán mesél. Mesél. Mesél. Olyat, amihez képest a Kincskereső kisködmön tündérmese – Küsmödistül, öregbányástul. Látszólag tájékoztatásul. Valójában önigazolásként. Higgyem el, nem is lehetne másként. Csak így. Árván, éhesen, rongyokban, magára hagyatva, félig talán hajléktalanul is.

Nincs már tanító úr, aki... A tanító rég nem úr. Tanító, aki ember, még akad. Akkor kerül eseti maradék helyett étel, gönc helyett ruha, s tudható, ki a gyám.

Móra tehát elavult. Egy régi rendszert ismerhetünk meg tőle.

Felnőttkori rácsodálkozásaim egyike ő. Nem csak az Aranykoporsó. Az eredeti elbeszélései. Amelyeket gyermekkoromban – a Kincskereső kisködmönnel ellentétben – enyhítve, rövidítve adtak a másodikosok irodalmi asztalára. Az átdolgozás okát nem tudom. Hiszen a Kincskereső kisködmön nehéz életekről szól, s hosszú is. Valóban érzelmeket megmozgató. Ahogy Móra minden elbeszélése, melyeket általában szomorkás empátia, néhol a tragédiák fölött érzett düh hat át.

Kell-e ettől féltenünk a gyerekeket? Ettől kellene féltenünk a gyermekeinket, unokáinkat?

Nem hiszem. Attól kellene inkább félnünk, hogy Móra-mentesen felnevelt nemzedékek nézik majd mások életét. Részvétlenül. A miénket is. Biztonságos otthonaikból. Vagy biztonságosnak hitt otthonaikból. Távolból. Olyan messziről, ahonnan már nem is érdekes.

Még nem tudtak olvasni a gyerekeim, amikor minden este három mese volt. Egy-egy a kicsinek, a középsőnek, a nagynak. Születési és általában elalvási sorrendben. Állatmesék, tündérmesék, meseregények, regények. Verne is. A Végtelen Ende is. Móra is. Korán megismerték a Mindenki Jánoskáját.

Azóta ismerik a senki Jancsikáit is. Szomorú lennék, ha mindezt nem adtam volna nekik. Ha nem részesülhettek volna ebben a közvetett tapasztalatban. S csak akkor szomorúbb, ha közvetlen tapasztalatuk lenne. Mint olyan sok gyereknek ebben az országban.

Adjunk csak Mórát gyermekeinknek. Reménykedjünk, hogy csak a történet, s nem a történés lesz sajátjuk.

Szabó Anna

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2018. május 11.
Adjunk Mórát meg majd Jókait, később Nagy Lászlót stb! Nem hiszem, hogy a kötelezőkkel lenne a baj. Ha egy gyerek meséken nő fel, mielőtt még olvasni tudna, ha olvas, érdeklődik, érti a világot, megfelelően kommunikál, akkor megszerzi azt a szókincset és értelmet, amellyel a körtemuzsika nem lesz ismeretlen fogalom, amellyel együtt tud érezni Küsmödivel, amellyel megérti, hogy a tündérek a szívekben laknak. Mindenesetre, ha könyvespolcomra "új" könyvet akarnék tenni, hamarabb kerülne oda Móra, Milne, Exupery, mint a Harry Potter.
2014-ben elég megdöbbentő hír volt Csapó Benőtől, hogy egy magyar tanuló szókincse 1800 szóra apadt - szemben egy 10 évvel korábbi angol tanulmányban szereplő 11 ezres angol tanulói szókincs mérettel. Így nehéz megérteni bármit is...
Anna | 2018. május 8.
Mindannyiunknak más fáj, ha fáj egyáltalán valami. Angolul 800 szóval egy életet le lehet élni, 3000-rel már király lehetsz, legalábbis a nyelvvizsgán. Nem baj, ha bővül is a szókincsük. Szegény Móra nem tehet róla, hogy saját korának nyelvét használta, ahogy a gyerek se arról, hogy a a mostanit igyekszik. Ha nem találkoznak, hát nem találkoznak. Én nem érzek ekkora katasztrófát a szókincsben, de ízlések és pofonok... Azt kevéssé hiszem, hogy egyetlen könyv eltántorít egy szívesen olvasó gyereket a könyvektől, úgy általában.

Iskolai papírgyűjtés. Térdig járunk a könyvekben. Akad ugyan egy-két Kincskereső kisködmön is, de teljes ismeretterjesztő sorozatok ebből az évezredből, néhány ködmönke, melyeket Harry Potter kötetek vetettek le, s a csúcs (vagy legmélyebb gödör) egy Márai kötet. Hibátlan, nem ázott, nem koszlott. Egy Füveskönyv. A papírgyűjtésben, kilója 8 forint. Ez nem az értéke, az ára.

Az értékéről fogalmunk sincs, s így a gyerekeinknek sem tudjuk megtanítani.


Szilvia | 2018. május 6.
A Kisködmön legfájóbb pontja a nyelvezete! Nem a történetek, nem a halál folyamatos jelenléte, mert a népmesékben is mindig meghal valaki, de azt élvezik a gyerekeim. A régies nyelvezet, melynek lényege, hogy a gyerek minden hétvégét átsírva és ha lehet a legtovább húzva az olvasónapló elkezdését lefordítsa. Mert Móra nyelvezete fordítást igényel! Nem 10 éveseknek való. A történetek lehet, de a szóhasználat egyáltalán nem. Ebben a félévben küzdünk vele, a gyerekem, aki eddig falta a könyveket, most utálja az olvasást! Ez a cél?
Juli | 2014. június 18.
Balassit közel hozni a gyerekekhez soha sem volt könnyű dolog teljesen megalapozottan hangsúlyozzák a legkiválóbb magyartanárok, hogy éppen az említett életkorban hangsúlyosan kortársirodalommal, a gyerekeket foglalkoztató kérdésekkel kellene foglalkozni, és miután ezt megemésztették, akkor elindulni lépésről lépésre, alkalmazkodva a diákok érdeklődéséhez,érettségi szintjéhez a klasszikusok felé, mert így még mielőtt megismerhetnék, és megértenék az üzeneteiket, megutálják az egészet. Nem véletlen, hogy manapság az irodalom az egyik legnépszerűtlenebb tantárgy. Hajdan még a legnépszerűbbek között volt.
János | 2014. június 17.
A versekkel is kellene valamit kezdeni, és megvizsgálni például, hogy 6 osztályos gimnázium 2. osztályában (8.-os korosztály) érdemes-e ilyet lenyomni a gyerekek torkán... (amúgy nem Balassi versével van bajom, hanem az időzítéssel, és azzal, aki ezt a tantervbe beemelte és engedélyeztette).

Adj már csendességet...

1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!

2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!

3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!

4 Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

5 Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?
Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?

6 Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint,
Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,

7 Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;

8 Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!
AK | 2014. június 12.
Az sajnos tény, hogy a minket még lekötő könyvek is kikopnak a gyerekek érdeklődési köréből. A saját fiaim már nem voltak hajlandóak indiánkönyveket és Fekete Istvánt olvasni, a Kőszívű emberről már nem is beszélve (az már a '80-as években is megosztó volt). De ezt el kellene fogadni, nem erőltetni azt, ami láthatóan nem megy. Vannak nagyon jó újabb könyvek is.
Egyébként a könyvválasztáson felül az időzítés is valóban sokat rombol a gyerekekben. Ez az igazán szomorú, nem az, hogy változik az ízlés.
Minocska | 2014. június 9.
Az olvasás oktatása borzalmas. Egy harmadikos gyerek olvasókönyvében olyan száraz, történelmi szövegek vannak, amelyeket még egy felnőtt is unalmasnak titulál, nemhogy egy gyerek, akinek ráadásul ötször el kell azt olvasnia. Semmi csodálnivaló nincs abban, hogy a gyerekek nem szeretnek olvasni. Ezen nem segítenek a kötelezők. Igenis elavultak, már csak a nyelvezetük miatt is. Tényleg olyan könyvet kell olvasni a kicsiknek, ahol minden fejezetet azzal kell kezdeni, hogy elmagyarázzuk nekik az ismeretlen szavakat? Általános iskola alsó tagozatában nem az lenne a lényeg, hogy a gyerekek megtanuljanak jól olvasni, és megszeressék az olvasást? Akkor felsőben könnyen túljutnának olyan könyveken is, amelyeket nem kedvelnek. A mostani olvasókönyvek alkalmatlanok arra, hogy a gyerekeket olvasásra neveljék. Ez pedig kihat mindenre. A kényszerből olvasó gyerekek szövegértése sokkal rosszabb, mint azoké, akik ezt örömmel teszik. És szövegértés nélkül nem lehet hatékonyan tanulni, feladatokat megoldani. Lehet védeni a több mint száz éves kötelező olvasmányokat, vagy lehet változtatni, érdekes, a mai gyerekek számára élvezhető szövegek olvastatásával, hogy ne csak muszájból vegyenek könyvet a kezükbe. Az alsóbb osztályok szóljanak az örömről, legyen élmény az olvasás. Elég lenne felsőben eléjük tálalni a nehezen emészthető szövegeket.
Juli | 2014. június 5.

Bocsánat, közben a valóságos "Karcsi", akivel azonosítottam, már jelezte, hogy ez nem ő volt. Nekem Bokáék nem voltak ellenszenvesek, és megrendítőnek tartottam a történetet, de mindenkinek jogában áll úgy viszonyulni egy irodalmi műhöz, ahogyan ezt az érzései és tapasztalatai diktálják. Különben éppen a Pál utcai fiúk tartott ki a kötelező olvasmányok közül a legtovább, azt kb. két évtizeddel ezelőtt még általában szerették a gyerekek. Azután egyre kevésbé. Nemecsek már nem hős a szemükben, hanem lúzer, akivel nem kívánnak azonosulni. Persze az is elfogadható értelmezés, amit Maga ír. Jó kis vitát lehetne vele gerjeszteni az osztályban...

Éppen ideje lenne változtatni a kötelező olvasmányok összetételén, de ezt hiába mondják már évek óta a legautentikusabb magyartanárok is. Lehet, hogy a Kincskereső sem a legszerencsésebb választás negyedik osztályban, mint ahogy sajnos Fekete István sem ragadja már meg az alsó tagozatosokat (nem értik, unják). Jókaiért az én korosztályom még rajongott, ma már szinte lehetetlen elolvastatni a Kőszívű ember fiait. Ugyanakkor meg iszonyatosan kár azokért az értékekért, amelyek így veszendőbe mennek. Nyilván egészen másképp kellene az irodalmat, az olvasást megszerettetni a gyerekekkel, elérni, hogy eljussanak a művek fontos üzenetei hozzájuk. Nehéz, de nem lehetetlen feladat, van aki meg is tudja oldani. Bár nem ez számít jellemzőnek.
AK | 2014. június 5.
Nem vagyok Karcsi :)

A Pál utcai fiúk egy végtelenül lehangoló történet, a pozitívnak szánt szereplők nekem ellenszenvesek, az igazságtalan és kegyetlen viselkedést egy túl későn gyakorolt keggyel ellensúlyozná, de azt nem lehet jóvátenni. Taszít az egész.

Nem önmagukban a szomorú történetek taszítanak, szeretném leszögezni.
Juli | 2014. május 29.
Karcsi, a Pál utcai fiúkkal megleptél. A Légy jó mindhalálig-ot én sem szerettem nyolcadikos koromban (untam). De a Pál utcai fiúkat még az utánam jövő generációk is szerették. Te miért haragudtál annyira rá?
AK | 2014. május 27.
Valóban hasznos lenne a gyerekeinket megismertetni a Kincskereső világával, de mivel túl korán, az első kötelező olvasmányok egyikeként nyomják le a torkukon, így csak megutáltatja velük az olvasást és a Kincskeresőt is.
Én nagyon sokat olvastam gyerekkoromban és empatikus személynek gondolom magam, de a Kincskereső kisködmönre, a Légy jó mindhaláligra és a Pál utcai fiúkra (főleg ez utóbbi kettőre) gondolva a rosszullét környékez. A Légy jó mindhalálig egyike volt a nagyon kevés könyvnek, amit nem tudtam végigolvasni.
A gyerekszegénység, nyomor világát máshogy kellene bemutatni, máshogy kellene a gyerekeket rávezetni a részvétre, empátiára. A jelenlegi módszer ellentétes hatással jár: inkább becsukják a szemüket és a fülüket.
János | 2014. május 23. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Lehetséges, hogy a gyerek internetről töltötte le ezt a gyöngyszemet, de személyes "élményem" volt pár hónapja az egyik BKV járaton a "köcsög nemecsekről" szóló beszámoló. Először arra gondoltam, hogy valamelyik osztálytárs szapulása folyik, aki a kis hős után kapta a becenevét de most megorroltak rá valamiért. Nem, a kötelező olvasmányról volt szó, anya éppen kikérdezett...
róka | 2014. május 23.
A mai alsós gyerekek nem tanulnak folyóírással írni? Itt van Amerika?....
Nekem ez nem hiteles.
KPéter | 2014. május 22.
A kérdés szerintem inkább az, hogy hová tűnt az empátia? Nem hinném, hogy a téma ma már "elavult", bár így lenne, de inkább az ellenkezője igaz.
Kőműves Kelemen | 2014. május 22.
Az ugye mindenkinek megvan, hogy a fenti "véleményt" nyilvánvalóan nem egy alsótagozatos gyerek írta, hanem másolta, vagy úgy diktálta neki a szülők egyike vagy egy idősebb testvér? Mert alsótagozatos gyerek így nem fogalmaz, az biztos.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Szakszervezet: veszélyben az alapítványi fenntartásba kerülő egyetemek autonómiája
Bódis József, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkára szerdán jelentette be: az Állatorvostudományi Egyetem...
(Forrás: népszava)
--
2020.04.04.
Sok gyerekhez el sem jut a távoktatás, tömeges bukások lehetnek
A diákok ötödéhez el sem jut a digitális távoktatás, tömeges bukások lehetnek, ha nem találnak ki valamit - mondja Hermann Zoltán, az oktatásgazdaságtan kutatója, aki a legátfogóbb magyar...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
A Debreceni Egyetemen betegszimulátorokon készülnek a frontvonalra
Speciális szimulációs szobában készülnek a koronavírusos betegek ellátásra a Debreceni Egyetem orvosai, rezidensei és szakdolgozói – írja az MTI. Az aneszteziológiai és intenzív terá...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
Kellenek-e szankciók az otthoni tanulásban is? Az iskolapszichológus válaszol
Matavovszky Dominika, iskolapszichológust kérdeztük a távoktatás lehetséges hatásairól, melyek a szülőket és gyerekeket egyaránt érintik. Arra a kérdésre, hogy lehetnek-e negatív hatá...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.04.
Jövő héten döntenek az idei érettségiről
A diákok már egyre jobban várják a válaszokat az érettségivel kapcsolatban, azonban a Kormányinfó mai sajtótájékoztatóján még mindig nem hangzott el semmi új információ a vizsgákkal...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek