OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. június 12.
» Hozzászólások (5)

A 18 éves, szüzességi fogadalmat tett Phin Lyman és az érzelmek

„Elég biztosan állíthatom: a legtöbb ismerősöm tudja, hogy szűz vagyok” – többek között e szavakkal indította az iskolai újságban megjelent cikkét a 18 éves Phin Lyman, aki egyúttal arra bíztatta hasonló cipőben járó kortársait, hogy ne aggódjanak, nincs miért sietni. A fiatalember írása hamarosan bejárta a brit sajtót, többek között a The Guardian is foglalkozott vele.

Phin Lyman: ”Sokan jönnek hétfőnként úgy iskolába, hogy csak azért hazudnak arról, mit csináltak a hétvégén, hogy beilleszkedjenek.”
Phin Lyman: ”A lot of people come into school on a Monday and lie about what they did at the weekend purely to fit in.” Photograph: Martin Godwin for the Guardian

„Be kell ismernem, hogy kissé régimódian romantikus vagyok, és ez talán részben a keresztény hitemből is fakad” – jegyezte meg Phin nem sokkal később, s ez volt az a pont, ahol sokan abba is hagyták az írás, vagy épp a róla szóló The Guardian cikk olvasását. Nyilván nem csak ez utóbbi kommentelői vonták le azonnal azt az általánosító és előítéletes következtetést, hogy a keresztény Phin erkölcsi prédikációt kíván tartani.

Mindez azért érdekes, mert sem Phin írásában, sem a vele készített interjúban még csak nem is szerepel az erkölcs szó, ahogy álláspontjában sincs semmi kirekesztő. Ellenkezőleg, az erkölcsös vs. erkölcstelen kettőssége helyett egészen más szempontot próbált bevinni a fiatalkori szexről való diskurzusba anélkül, hogy ítélkezni akart volna.

Akkor hát mégis mivel sikerült megsértenie több száz embert, férfit és nőt? Miért reagáltak úgy a hozzászólók, mintha támadva lennének? Talán épp az új szempont az, ami kivágta a biztosítékot. Talán épp az váltotta ki az érzékenységet, hogy Phin összehozta írásában a szexet az érzelmekkel.

Miközben az érzelmi intelligencia fogalma jó ideje szerepel a köztudatban, elég jól látszik, hogy ez a kor nem az érzelmekről szól. A siker, az előbbre-jutás, a karrier élveznek prioritást, az érzelmek, az empátia inkább csak akadályt jelentenek. Meg lehet nézni, hogyan is áll empátia-tekintetében választott vagy kinevezett politikusaink, vezetőink többsége. És fordítva is igaz: ha ki akarsz állni mellőzött, kitaszított embertársaid mellett, akkor kompatibilisnek kell lenned azokkal, akik mellőzik, kitaszítják őket. Nem hivatkozhatsz az érzelmeidre, hanem racionális, materiális alapokon kell érvelned, különben nem vagy vitaképes.

Látszólag nagy kanyar a szextől. Pedig dehogy. Nem véletlenül feszegetik azoknak az embereknek a sajátos szexuális szokásait, akik képtelenek az empátiára, érzelmekre. Másrészt, nem véletlenül alakult ki az a közvélekedés sem, hogy – különösen a férfiaknál -, az érzelmek kimutatása a gyengeség jele. Ehhez képest jön egy 18 éves, szüzességi fogadalmat tett srác, aki azt állítja: a szex egyaránt jelent érzelmi és fizikai kapcsolatot, olyannyira, hogy a szakítás begyógyíthatatlan sebeket hagy maga után. Ez az oka, amiért – szerinte -, nem működik az életvitel-szerű alkalmi szex.

Jól tudjuk – túl a kortársaknak való megfelelésen -, épp azért menekül nem kevés kamasz szexuális kapcsolatba, mert érzelmi pótlékot, megerősítést remél tőle. (Sőt, minden bizonnyal az egyre gyakoribb tini-terhességek hátterében is gyakran ez áll.) Ha ez nem következik be, akkor csalódnak. Csalódásukat, frusztrációjukat tovább vihetik a következő kapcsolatukba. Anélkül azonban, hogy tisztában lennének ezzel, erről ugyanis senki nem beszélget velük. Nem téma. A köztudatban csupán a szexuális tapasztalat megszerzése szerepel, amit –Phin szavaival élve -, a fiúk klisé-szerűen emlegetnek, valahányszor az alkalmi szex pozitív szerepét szeretnék igazolni. Phin szerint, ráadásul, míg a lányok legalább megoszthatják egymással csalódásaikat, a fiúk sokkal nehezebben tudnak megnyilvánulni arról, hogy mennyire fáj nekik a szakítás.

Csupa olyan probléma, amiről szót lehetne, kellene váltani. Ehhez képest, állítja Phin, az iskolai oktatásban a szex témája kimerül az óvszer használatával, tovább erősítve azt a felfogást, hogy a szex nem más, mint fizikai aktus. A szándék nyilván nem ez volt, csakhogy a fertőzésveszélyre fókuszáló iskolai oktatás nem csak, hogy elfeledkezett más aspektusokat is bevonni a szexualitás témakörébe, de sikerült azt még inkább érzelem-mentesítenie.

Igaz, itthon sok esetben még az óvszerig sem jutunk el, olyan szinten nem beszélünk a szexről. Talán mert magunk sem tudunk túllépni az erkölcsös vs. erkölcstelen kettősén. Pedig, ahogy Phin írása is jelzi, lehetne szempontot váltani. Még akkor is, ha az érzelmekkel kapcsolatos témák kibeszélésében legalább annyira csehül állunk, mint a britek.

Pedig, ha beszélnénk róla, akkor talán további következtetésre is juthatnánk, mint Phin, aki semmi mást nem állított, mint hogy: bár nagy a nyomás a fiatalokon, a gyors kaja, gyors szex-féle mentalitás nem mindenkinek jön be. Őket nem kell címkézni, furcsának tartani, siettetni.

Továbbgondolva a Phin által felvetett szempontot, kiderülhetne ugyanis, hogy akár még lehet is helye az erkölcsös-erkölcstelen kettősének akkor, amikor a szex vagy épp a párkapcsolat van terítéken. Igaz, azt nem az alkalmi viszonyok környékén érdemes keresni. A lényeg inkább az, hogyan bánunk a partnerünkkel, annak testével és lelkével. Legyen az a partner alkalmi vagy tartós.

Lévai Julianna

A The Guardian cikke itt olvasható. (Szerző: Joanna Moorhead, 2014. június 7.)

2010 őszéig szerkesztő-újságíróként dolgoztam előbb Komárom-Esztergom megye napilapjánál, a 24 Óránál, majd a tatabányai városi televízió „Itthon” című hetilapjánál. Emellett az MTI-nek is bedolgoztam megyei másodtudósítóként. Újságíróként leginkább a szociális szféra, az egészségügy, a környezetvédelem és az oktatás érdekelt, és érdekel – igaz, már csak olvasóként -, a mai napig. A tanítás váratlanul talált meg, egy alapítványi intézmény vezetőjének kérésére vállaltam el az angol nyelv oktatását, s végül 9 évet töltöttem el az iskolában. Az írás és a tanítás – hol mellék-, hol főállásban –később is jól megfért egymás mellett. 2010 őszén világossá vált, hogy az önkormányzat be akarja zárni a városi televíziót. Jelentkeztem egy munkaközvetítő cégnél, s rövid időn belül sokadmagammal kijutottam Angliába, ahol házi beteggondozóként kezdtem dolgozni. Agykárosodást szenvedett, lebénult, beszélni, enni, inni nem tudó betegek gondozása volt a feladatunk. Egy rövid svájci kitérő után hazajöttem. Jelenleg Tatabányán tanítok helyettesítő angoltanárként szakközép- és szakiskolásokat.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. június 13.
Ez egy olyan érem, amelynek nagyon sok oldala van (nem is érdemes annak nevezni).
A sok-sok irodalmi mű, szerelmes vers, romantikus regény, film után az ember azt gondolná, hogy gyermekei kapnak elég példát ahhoz, hogy kellemes élményeken keresztül szerezzenek szexuális tapasztalatokat (is).
A szülői példa nem terjed ki minden intim részletre (bár bűnügyi szakemberek előtt nem ismeretlen, hogy vannak kapcsolatok, ahol a gyerek előtt, sőt a kiskorú kényszerítésével "zajlik az élet"), a körítés, apa-anya napi torzsalkodása pedig pláne nem segíti a pozitív érzelmek alakulását.
Néha irigylem a fiatalokat, máskor arra gondolok, hogy nagyon utálnék gyerek, sőt ifjú felnőtt lenni. Valóban nagy a nyomás és nincs is mindig azonnal használható módszer egy-egy váratlanul megjelenő jelenség kezelésére. Ha van kéznél óvszer, akkor nem is probléma az érzelem nélküli kapcsolat?
Én azt gondolom, hogy talpára kellene állítani a dolgokat és előbb értelmileg, érzelmileg, testileg szükséges eljutni olyan szintre, hogy az óvszer kérdésre is sor kerüljön. Sok mindentől függ, hogy ezt a szintet ki, mikor éri el. A testi érettség feltűnően felgyorsult a 30-40 évvel ezelőttihez képest, a többi területen azonban sok a fehér folt.
Megdöbbentő, hogy olyan pedagógusok is a pályán maradhatnak, akik a serdülő fiúk - esetenként agresszív - érdeklődését is elfogadhatónak, természetesnek tartják és az a lány a deviáns, aki riadt szemekkel várja, hogy mikor kapják őt közre a folyosón, vagy az osztályteremben, öltözőben. A szülő sokszor nem is sejti, hogy gyermeke mit él át az iskolai környezetben.
Ha a szülő "felfújja az ügyet", a gyerekből áruló lesz, aminek megítélése súlyosabb következményekkel fenyeget, mint a megalázás elviselése, a pedagógus pedig széttárja a kezét, mondván, hogy ő eszköztelen, nem tud mit tenni. Amikor a szülő jelzi, hogy a tankötelezettség talán nem azt jelenti, hogy a szülő olyan helyre kényszerül - büntetés terhe mellett - beadni a gyerekét, ahol a biztonságát nem tudják szavatolni, akkor azonnal jön a hárítás, a levegő után kapkodás. Hogyan merészel valaki egy közfeladatot ellátó személlyel szemben véleményt nyilvánítani, nem tetszését kifejezni, nem tisztelni?
Elkanyarodtam volna a szexualitástól? Nem, Freud óta tudjuk, hogy miről van szó. A családunkban nem jelent meg sem barát, sem barátnő hívatlanul, váratlanul, bár előfordult, hogy mi magunk ajánlottunk fel néhány napos menedéket válófélben lévő szülők villongásai elől menekülő osztálytárs számára...
Juli | 2014. június 13.
Igen, Hédi! Gyakori gond, hogy a felnőtteket megillető jogokkal nem jár együtt a felnőtt felelősségtudat és felelősségvállalás. Maradok gyerekstátuszban, a szülő kötelessége, hogy gondoskodjon rólam, ugyanakkor beépítek egy új embert a családba anélkül, hogy átgondolnám: milyen változásokkal jár ez a család egésze számára. A kérdés valóban bonyolultabb annál, mint amilyennek látszik. És nem is csupán (sőt nem is első sorban) a szex miatt.
Tőkés Hédi | 2014. június 12.
Julinak (és - persze - nemcsak Julinak):
Két család általad idézett problémáját láttam közelebbről. (Milyen érdekes: mindkét családba a kislány - valóban kislány, 15 éves - próbált betelepedni, illetve telepedett be.)
Az egyik család igen jól szituált család, nagy házzal, a fiúnak (18) az alagsorban volt külön lakosztálya... A kislányt véletlenül fedezték fel: "Foglalt!" - szólt ki a reggeli zuhanyozáshoz készülő anyukának, aki simán paff lett. Majd az ifjak megjelentek a reggelinél, amikor is a kislány megkérdezte: "És kakaó nincs?"... És akkor Béla barátom agya felrobbant, és a kislányt kihajította. A fia is haragosan elrohant... Két nap múlva megbeszélték a szabályokat. Szigorúak voltak, de betarthatóak. A kapcsolat pár hónapig tartott, a kislánnyal nem találkoztak többet.
A 2. eset nehezebb volt. Az anyuka takarításból tartotta fenn a hitelre vett lakást, és az akkor még tanuló nagyfiút, és az általános iskolás felső tagozatos kisebbet. A kislány két bőrönddel érkezett, egy szóval nem kérdezte, hogy Zsuzsa befogadja-e, mi a véleménye erről. Zsuzsa meglepődött, de mindaddig hagyta, amíg...egyszerűen már nem volt képes eltartani három gyereket. A lány szülei - amikor szólt erről - lerázták a problémát: "Kérte valaki, hogy fogadd be őket?" Iszonyú feszültségek között éltek négy-öt hónapi, míg végül Zsuzsi valami miatt végképp begurult, és keresetlen szavakkal kirúgta a kislányt.
Szóval, ez sem olyan nagyon egyszerű.
Juli | 2014. június 12.
Daniel Marcelli, francia pszichológusprofesszor írásából idézek: "Többé már egyetlen szülő sem álmodik arról, hogy erkölcsi prédikációk mennydörgésével próbálja útját állni a fiatal serdülő ébredező szexualitásának, az ezt kísérő jelenségeknek. Persze léteznek még bizonyos családi csoportok (általában igen konzervatív vallási meggyőződésűek), amelyek görcsösen ragaszkodnak a hagyományos értékekhez és a szexualitás tiltásához (...). Ám ezek a helyzetek mára már marginálissá váltak. Az esetek elsöprő többségében a serdülő első izgalmait a szülők megértése fogadja (...). A XXI. században a szexualitás az emberi lények integráns részévé lett, és a korábbi korszakoktól eltérően nem kelt társadalmi szégyenérzetet. A barátot vagy barátnőt minden további nélkül meghívják a családi asztalhoz anélkül, hogy ez a végleges házastársi pecsétet ütné a kapcsolatukra. A szülők számára az egyetlen megfontolni valót az jelenti, vajon elfogadják-e a partner jelenlétét gyermekük ágyában: az életkor is, a feltételek is családonként változnak. S bár számos család még ellenáll, fenntartva ezt a nemzedékek közötti utolsó sorompót, addig egyáltalán nem megy kivételszámba, hogy tizenhat-tizenhét éves kortól, vagy akár még annál is korábban a "kis párok" megtelepednek úgyszólván házastársi kötelékben a szülői ház fedele alatt (...). Így csak az marad kérdéses, vajon miért tűnik annyi serdülő mérsékelten elégedettnek azzal, ami oly sok korábbi nemzedék számára a felszabadulás jelképének számított." (Mi újság a szülők/serdülők viszonyban, Fordulópont 62. 72-73. o.)
Tőkés Hédi | 2014. június 12.

ÉS ELKEZD VISSZALENDÜLNI AZ INGA... (És én attól legalább annyira tartok, mint amikor odafelé lendült.)

Hogy mennyire nehéz ebbe a témába belevágni - és hogy nem csak nekem -, mutatja az is, hogy a Life Network oldaláról egyik napról a másikra levették a kétrészes filmet, a FIATAL VAGYOK, DE SZEXELEK címűt. Ma már nem találom. Aztán meg: körbenézve a NET-en, a korai szex veszélyeire figyelmeztető írások vannak túlnyomó többségben. Talán egyik jelzés sem ok nélkül való...
Eközben bármelyik pornóoldalra lazán be lehet lépni, csak arra kell kattintani, hogy "IGEN, ELMÚLTAM 18 ÉVES". Ha a gondos szülő alkalmazza a "szűrőt", akkor azt a számítógéphez és a NET-hez kiválóan értő gyermeke pillanatok alatt semlegesíti... No, és tessék már nekem megmutatni azt a 10-től akármennyi éves gyereket, aki - ráakadva az oldalra - ne hazudná 18-nak magát...
Biztosan sokan mondják: "a mai gyerekek felvilágosultabbak, a mai szülők sem olyannyira prűdek, mint a mieink - vagy éppen mi magunk - voltak/voltunk ... szóval nincs itt semmi gond, csak a világ változik, a szokások változnak, meg az erkölcs is változik: ma az egyszer élünk a "divat" (miért? tán nem így van?) ... szóval ez a kor nem az a kor.

A filmben szereplő tinik (14-15 évesek) simán leiskolázták az őket csak-csak féltő anyjukat és az apjukat (akik mellesleg maguk is 15 körül voltak, amikor először, és most is viszonylag gyakran váltogatják partnereiket).
Megvallom, először tetszett a gondolkodásuk, még kicsit irigyeltem is őket:
- Dehogy vagyok belé szerelmes! Ő csak a szexbarátom/szexbarátnőm. Vele csak szexelünk.
- De ha nem vagy szerelmes belé, akkor miért?
- Mert az jó!

"Tulajdonképpen tagadnánk, hogy a szex jó? Akkor mi, felnőttek, minek csináljuk? Végre a kölykök kimondják" - gondoltam.
Szóval nagyon hajlottam arra, hogy a gyerekek mellé álljak: miért is kellene éppen ebben korlátokat állítanunk? Miért akarjuk életkorhoz kötni azt, ami végül is jó dolog; amitől nem lesz semmi bajuk, ha időben és jól felkészítjük őket; és amit úgysem tartanának meg (ez sem mai jelenség, csupán régen kevesebben voltak, és jobban eltitkolták)?!
Csak hát - és ez is eszembe jutott - marhára zavart mindig az óra alatt hokizó fiúk és maszturbáló kislány ijesztően és áthatolhatatlanul bamba tekintete...

És folyamatosan zavart a filmet és a gyerekeket nézve: miért olyan öregek? Miért olyan rideg a tekintetük? Miért olyan rettentően buta az arckifejezésük, miközben némelyikről látom, hogy - különben - értelmes lehet? Miért annyira beszűkült az érdeklődésük éppen abban a korban, amikor az agy kapacitása egyre nagyobb és egyre magasabb szintű tevékenységre képes, csak folyamatosan "etetni" kellene? Miért olyan dühödtek, haragosak, depisek, hiszen még a szüleikkel sem kell megküzdeniük? Végül: ha nekik így jó, akkor miért nem látom őket derűsnek és boldognak? MIÉRT?
Nem tudom, hogy az érzelmek hiánya-e a súlyosabb gond, vagy az, hogy a MÁSIK EMBERT tárgyként kezelik... Legyünk pontosak: a felnőtt világ e téren vajon milyen mintát ad?!

A HVG 2011. decemberi számában jelent meg ez a tudósítás, amely annak ellenére elgondolkodtató, hogy a kutatócsoport vezetője külön fölhívja a figyelmet: " hogy tanulmányuk eredményeit nem lenne szerencsés a kamaszkori absztinencia propagálására használni, mivel a kísérleteket eddig kizárólag hörcsögökön végezték el, és egyáltalán nem biztos, hogy az emberekre is kivetíthető az eredmény."
http://hvg.hu/egeszseg/20111205_kamaszkor_szex_agyfejlodes

Nem tudom a választ. Csak azt tudom, hogy nagyon is kellene a válasz, mert valami veszélyt érzek, ami ott rejtőzködik a korán - szinte gyerekkorban - elkezdett "szexelés" mögött. És az nem a betegségektől, nem a nem kívánt terhességtől való félelem. Valami más, amit nem sikerül néven neveznem. Valami, ami visszaminősít bennünket, embereket a "csupasz majom" szintjére.
A Life Network angol fiatalokkal készítette az interjúkat. Ez senkit ne tévesszen meg. Nálunk is ugyanez a helyzet: egyre fiatalabb korban kezdenek rendszeres nemi életet élni a gyerekek (fiúknál 13-14 év, lányoknál 14-15 év körül, és a tendencia lefelé mutat).
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek