OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. június 15.
» Hozzászólások (2)

47. esélyegyenlőségi napló

Szülői értekezlet

Az iskola már egy ideje így szervezi. Kimennek a faluba, szülői értekezletet tartani, mert a szülők jellemzően nem utaznak be ezért a másik faluba, nem is lenne mivel, abban az időpontban nem jár busz, még, ha lenne is rá való. Dicséretes, hogy az iskola ezt bevállalja, és a gyerekeket tanítók kimennek a szülőkhöz. Félévkor, és most a tanév végén is. Talán az első lépés ez a megoldás felé.

Mi is elmentünk. Egyrészt, mert szerettem volna látni, hogy nyilvánulnak meg a szülők, és bevallom, a tanároké is érdekelt, gondoltam, ha kell, segítünk megfelelő mederben tartani a beszélgetést.

Sokan eljöttek. Zömében az asszonyok, de apukák is ültek a kultúrházban.

Régóta küzdünk azért, hogy a szülők megfelelő hangnemben jelezzék a problémáikat. Egymásnak is, és a pedagógusoknak is. Hogy nyugodtan, indulat nélkül kérdezzenek, és válaszoljanak. Most nagyon örültem, mert láttam a munkánk eredményét azon, ahogy beszéltek a szülők, és azon is, amiket kérdeztek a pedagógusoktól.

AZ első kérdés rögtön ezt tükrözte. Az egyik apuka kérdezte, hogy miért nem egyformán írják be a hiányzásokat mindenkinek, mert úgy látja, van, akinek sokkal többet hiányzik a gyereke, mégsem kap felszólítást. A válasz az volt, hogy mindenki törődjön a saját gyermekével. Ami jogos, persze, a pedagógusok nyilván nem tudhatják, hogy mi nagyon ügyelünk a közösségben, hogy minden szabály mindenkire egyformán vonatkozzon, és nyilvánosan is vállalható legyen. Így lehet megelőzni a konfliktusokat, elfogadtatni mindenkivel a szabályokat. A saját kárunkon tanultuk meg ezt. Közösen, velük alakítottuk ki ezeket a szabályokat. Természetes volt számukra, hogy ez az elvárás ide is áthúzódik.

Aztán az egyik anyuka kérdezte, szépen, udvariasan, hogy van az, hogy az ő gyerekét kiküldik az óráról, mert rendetlen, és aztán beírják hiányzónak, igazolatlannak, és neki meg jön a felszólítás. A pedagógus, aki érintett volt, elég ingerülten dobta vissza a labdát, hogy ilyen a szóban forgó gyerek hiányzásából csak töredék volt, a többin ő nem jött be az órára. És különben is, a szülő nem nevelte meg, így nem lehet tőle dolgozni. Ez utóbbi talán már kicsit ingerültebb válasz volt. Az anyuka rögtön reagált, ő minden nap úgy ülteti fel a buszra, hogy viselkedjen rendesen, higgye el a pedagógus. És szerinte, ha az órán a gyerek kiugrik az ablakon, ott a tanárnak van felelőssége. A pedagógus szerint nem így van.

Tipikus mondatok. A felelősség oda-vissza dobálása. Elmozdulás ebből nincs. Az iskola hárít a szülőre, a szülő az iskolára. Ebbe már rég belemerevedett mindkét oldal.

A legérdekesebb talán a harmadik anyuka kérdése volt. Hogy nem lehetne úgy tanítani az iskolában, hogy a gyerekek szeressenek oda járni? Olyan dolgokat tanuljanak, ami érdekli őket? Ezen nevettek a pedagógusok. Hogy jó is lenne….de ez nem kívánságműsor.

Aztán egyéni beszélgetések következtek a szülőkkel. Utána kértem a pedagógusokat, maradjanak még kicsit, beszéljük át a családokat, gyerekeket, és szeretnék mesélni kicsit nekik az alapítvány gyerekekre irányuló munkájáról. Hogy mennyit küzdünk a normális kommunikációért. És ebben nekünk példát kell mutatnunk. Mert ha durva kommunikációra a pedagógus is durván reagál, akkor csak romlik a helyzet. Hogy nem tudjuk megvédeni őket a szülők előtt, ha lecigányozzák, vagy megütik őket. Hogy meg kell értenünk ezeket a gyerekeket. Mert amit otthonról hoznak, az nem az, amit az iskola elvár. Meséltük, milyen sokat fejlődtek a társasjáték pedagógiával. Hogy hogyan próbáljuk az online tanulástámogatást. Elmondtuk, hogy kik az ösztöndíjasaink. Kik vannak védelembe véve, kikért, hogyan küzdünk. Milyen fontos a gyerekeknek, hogy táborba visszük őket. Hogyan motiváljuk őket, mivel próbáljuk partnerré tenni a szülőket. Beszéltem arról, milyen fontos lenne az egységes ráhatás. És mi ajánljuk a segítő, mediáló tevékenységünket, éljenek vele, dolgozzunk össze, mint ahogy pár alsós nevelővel már sikerül.

Meghallgatták. Páran elgondolkodtak, lehet, jó lenne a társasjáték pedagógiából bevinni jövőre valamennyit a délutáni tevékenységekbe. De zömüknek már nem csillant fel a szeme. Volt, aki ki is ment, mert nem érdekelte.

Nem tudom, sokszor mi a nehezebb. Partnerré tenni a szegregátumban élő szülőket, vagy a belefáradt, fásult, eszköztelen pedagógusokat. Most úgy tűnik, a szülőkkel sikeresebbek vagyunk. Mert ők most jobban szerepeltek. Képesek voltak jól kérdezni. Megfelelő hangnemben, a problémára fókuszálva.

Tudom én, a pedagógusnak is nehéz. Mert a központi elvárások nem ezekre a gyerekekre, nem ezekre a problémákra íródnak. De ez a rendszer megoldást nem nagyon fog kínálni. Legalábbis olyat nehezen tudok elképzelni, ami központilag megoldaná a HHH gyerekek oktatási gondjait. Csak a személyes kapcsolatokban van lehetőség az elmozdulásra. Ameddig ezt nem ismeri fel az iskola, személyesen a pedagógusok, csak romlani fog a helyzet.

L. Ritók Nóra

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. június 16.
Kedves Nóra!

A kérdés költői, a szülőket lehet és érdemes partnerré tenni. Jól tudjuk, hogy nagyon sok tanárt is lehetne természetesen, ha ők nem lennének például, föl sem tűnne az ordító különbség a basáskodó, hatalmi pozícióban lévő megélhetési tanárok és az igazi pedagógusok között.
Eszköztelen a pedagógus? Akkor miért van az, hogy szegregátumban is lehet alkotni, és jól felszerelt iskolákban is kibékíthetetlen ellentét feszül tanár-diák-szülő között?
Pedagógus szülők is nagyon sokszor értetlenül állnak egyes "kollégák" agresszivitása előtt, jól tudván, hogy emögött mindig gyenge jellem, felkészületlenség lappang, sajnos nem is láthatatlanul.
Miért fordulhat elő, hogy az egyik a "belét hajtja ki" a munkahelyén, felelősséggel, hozzáértéssel nevelgeti más gyerekét, a "kolléga" karmaiból pedig ki kell menekítenie a sajátját? Mintha nem is ugyanazon törvények vonatkoznának az iskolákra. Miért fontos az egyiknek, hogy a gyerek szeresse az iskolát, a tanulást, legyenek kedvenc tantárgyai, miközben partnernek tekinti (és nem kezeli!) a szülőt?
Én egy "kolléganőt" vérig sértettem azzal, hogy nem jártam a szülői értekezletnek csúfolt eligazításaira. Ő úgy gondolta, hogy neki közfeladatot ellátó személyként alapból kijár a tisztelet, neki semmit nem kell azért tenni, hogy azt kiérdemelje. Ahol nem körbeülünk, oda eleve nem szeretek járni, eligazításokra pedig végképp nem.
Ha én nem érzem jól magam egy munkahelyen, odébb állok. A gyerekemet kényszerítsem olyan környezetbe, amit magam is utálnék?
Nem reménykedem a központilag irányított változásokban. A szülői összefogáson múlik minden. A kérdések már láthatóan jól alakulnak, a válaszokat a pedagógus társadalom értelmes részével közösen lehet és kell megtalálni. Az iskolai bürokráciával nem érdemes harcolni, ők csak fényezgessék magukat, gyártsanak önigazoló jelentéseket. Alakuljanak sorra olyan iskolák, ahol a gyerek valóban fontos, nyerjünk meg tapasztalt igazgatókat, kérjünk fel lelkes fiatalokat és nyugdíjba menekülő tanárokat, hogy oktassanak. Nem kell nulláról kezdeni, vagy portfóliót letenni, tessék elolvasni Fóti Péter néhány cikkét és dönteni: kívánok-e hasonló szellemben oktatni, nevelni? Magántanuló bárhol, bárki lehet, a könyvtárak, kultúrházak konganak az ürességtől, miért ne lehetne az ő infrastruktúrájukra rátelepülni?
Az iskolák sok helyen visszaélnek a kényszerhelyzettel, akármilyen rossz az oktatás, akármilyen veszélyek várnak a gyerekre az osztályteremben, minden reggel menni kell, mert nem lesz családi pótlék.
Lesz nagy kapkodás, ha 600 gyerekből 500 feláll, és átjelentkezik másik iskolába, ahol egyből magántanuló lesz, mert kevés a tanterem. Azután ez az 500 gyerek független vizsgabizottságot kér, amit jelenleg az Oktatási Hivatal biztosít. Durva módszer? Mire mentünk eddig a tüntetésekkel, tanulmányokkal, újságcikkekkel, kommentekkel? Tessék belegondolni, lesznek-e gyerekei azoknak, akik ma szívből utálnak iskolát, tanárt, osztálytársat, sőt szülőt...
hágé | 2014. június 16. | hegedusgabor2829[kukac]gmail[pont]com
"A legérdekesebb talán a harmadik anyuka kérdése volt. Hogy nem lehetne úgy tanítani az iskolában, hogy a gyerekek szeressenek oda járni? Olyan dolgokat tanuljanak, ami érdekli őket? Ezen nevettek a pedagógusok. Hogy jó is lenne….de ez nem kívánságműsor." Kár!!!
Ez az oktatásunk alapkérdése. A másik, figyelembe vegye-e az oktatás a gyermekek egyéni sajátosságait, az egyéni tudásszintjeit? Mindkét kérdésre a helyes válasz az igen lenne. A magyar oktatás, a magyar oktatásirányítás nem felkészült egy ilyen oktatásgyakorlatra.
Tudjuk, minél idősebbek a gyerekek, annál jobban nyílik a tudásszintjüket szemléltető olló. Nálunk ennek ellenére a felsőbb osztályokban és iskolákban is mindenkit azonos módon, azonos tananyagra akarunk (meg)tanítani. Az eredmény: a gyerekek többségénél az ismeretszerzéssel szembeni elidegenedés.
Hazánkban, mint ahogy csak a gazdasági elithez tartozókat veszik emberszámba, (lásd LÁZÁR JÁNOS mondását!) uyganugy az oktatásban csak a szellemi elithez tartozó gyermeket veszik gyerekszámba. A többit a pedagógusok sokkal inkább tekintik az oktatás gátjának, mint olyan együttműködésre képes társnak, aki maga is igényli a saját mege fejlődését.
Ha majd lemondunk a Koméniusznak tulajdonított hamis alapelvről, hogy mindenkit mindenre meg kell, meg lehet tanítani, akkor talán rálépünk arra az ösvényre, amelynek gyermek- és nem tantárgyközpontú oktatás a neve.
Ehhez persze szakmailag és empatikusan felkészült pedagógusokra lenne szükség. Ehhez meg kellene változtatni a pedagógusképzést, amelyet azok írányítanak, akik maguk soha nem voltak pedagógusok, csak "kutatók". Akiknek a gyermek csak statisztikai adat, vagy citált ídézet.
Bonyolult és összetett a válasz a kérdésekre, de a PISA-felmérések igazolják, ha nem változtatunk, tovább csúszhatunk lefelé. Igaz, a PISA-adatok is statisztikát csinálnak a gyerekekből. Arra jók, hogy jelezzék, nem az a helyes, ahogy napjainkban nevelünk és oktatunk.
Gyerekkorom egyik története jut eszembe. A vonatokra csak azok tudtak felszállni és élvezni az utazás élményét, akik képesek voltak a magas lépcsőn feljutni a vagonokba. Ilyen az oktatásunk. Sok gyereknek túl magas a lépcső a beszálláshoz. Nálunk az oktatásban nem csökkentik a lépcső relatív magasságát. Hagyjuk, hogy a gyerekek többsége kimerült kényszerutasként utazzon az oktatás vonatán. Sőt, leszállítjuk az iskolakötelezettség korhatárát, nehogy felszálljanak a vonatra.
Persze ebben a rendszerben sem a gyermek, sem a pedagógus nem hibás. Hibás a politikai és szakmai irányító elit, akiknek a tagjai annyit értenek a gyerekekhez, mint tyúk az ábécéhez. Innentől érvényesül a "vaktyúk is talál szemet" szindróma. Vagyis, ha valami véletlenül sikerül, azzal telikürtölik a világot, de mélyen hallgatnak a többséget kitevő sikertelenségekről. Pedig évtizedek óta abból van a több.
Érdekes paradoxon. Jogosan vagyunk arra büszkék, hogy agykutatásban a Világ élvonalába tartozunk. Kérdésem: Az agykutatás eredményeit hányan építik be a pedagógiai gyakorlatukba? Pedig ezek az ismeretek ötvözve a pedagógia ismeretelméletével adnák a lehetőséget az oktatás átlagos hatékonyságának az intenzív növekedéséhez.
Talán, ha a pedagógusok a szülői értekezleteken nem kioktatnák a szülőket, hanem a közös sikeres utat keresnék a nevelésben, akkor az első tyúklépést már meg is tennénk.
Nóra írása ékes bizonyíték arra, erre a pedagógusok nem felkészítettek és nem felkészültek.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.01.19.
Most megszüntetni a médiaismeret tantárgyat olyan, mint monszun idején megszabadulni az esőkabátoktól
A médiatanárok és a tanagyagot kialakító film- és médiatudománnyal foglalkozó kutatók felháborodtak a kivezetésről szóló hír hallatán. Hartai László, az ELTE Filmtudomány tanszéké...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Ragaszkodnak az SNI-s gyerekek szülei a bezárásra ítélt egri általános iskolához
Tavaly februárban jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy fel kell számolni a szegregációt több hazai iskolában. Az egyik érintett iskolát, az egri Móra Ferenc Általános iskolát fenntart...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Századvég: A magyarok kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését
A miniszterelnök és más kormánytagok azóta is hangoztatják, hogy a szegregált romáknak nem akarják kifizetni a bíróságon megítélt kártérítést. A Századvég közleménye alapján má...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.01.19.
Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak
A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Pénz helyett képzést adna az állam a gyöngyöspataiaknak
Dacára annak, hogy a Kúrián a mai napon jogerőre emelkedik a a gyöngyöspatai ítélet, amely százmilliós nagyságrendű kártérítést adna roma családoknak, a magyar kormány kitart azon á...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Megtagadott ítélet: máig sem kapták meg az évekig szegregált gyerekeknek jogerősen járó kártérítést Gyöngyöspatán
Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője Farkas Lilla felvetésére úgy reagált: neki választott képviselőként minden, a körzetéhez tartozó település ügyével...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.19.
A gimnáziumi vezetők azt kérik, 2021 szeptemberéig ne lépjen hatályba az új NAT
Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma azt kéri a kormánytól, hogy legkorábban 2021 szeptemberében lépjen hatályba az új Nemzeti alaptanterv (Nat).Az MTI-hez péntek este eljuttatott...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.15.
"A szülők értelmesebbek, mint Parragh Lászlóék"
Csökkent a szakképzésben részt vevő gyerekek száma a KSH adatai szerint, bár Palkovics László innovációs miniszter és Parragh László MKIK-elnök korábban trendfordulóról beszélt, arr...
(Forrás: Klubrádió)
--
2020.01.15.
Az MTA szívesen segítene a Nemzeti alaptantervben, de válaszokat nem kaptak
A visszajelzések hiánya ellenére a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is kész részt venni az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú Nemzeti alaptanterv (NAT) társadalmi...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
  Gyimesi Krisztina

Kedves OFOE!

Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).

Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta

--
  Láng Róbert

T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm

--
  Szodrai Csilla

Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla

--
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek