OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. június 15.
» Hozzászólások (2)

47. esélyegyenlőségi napló

Szülői értekezlet

Az iskola már egy ideje így szervezi. Kimennek a faluba, szülői értekezletet tartani, mert a szülők jellemzően nem utaznak be ezért a másik faluba, nem is lenne mivel, abban az időpontban nem jár busz, még, ha lenne is rá való. Dicséretes, hogy az iskola ezt bevállalja, és a gyerekeket tanítók kimennek a szülőkhöz. Félévkor, és most a tanév végén is. Talán az első lépés ez a megoldás felé.

Mi is elmentünk. Egyrészt, mert szerettem volna látni, hogy nyilvánulnak meg a szülők, és bevallom, a tanároké is érdekelt, gondoltam, ha kell, segítünk megfelelő mederben tartani a beszélgetést.

Sokan eljöttek. Zömében az asszonyok, de apukák is ültek a kultúrházban.

Régóta küzdünk azért, hogy a szülők megfelelő hangnemben jelezzék a problémáikat. Egymásnak is, és a pedagógusoknak is. Hogy nyugodtan, indulat nélkül kérdezzenek, és válaszoljanak. Most nagyon örültem, mert láttam a munkánk eredményét azon, ahogy beszéltek a szülők, és azon is, amiket kérdeztek a pedagógusoktól.

AZ első kérdés rögtön ezt tükrözte. Az egyik apuka kérdezte, hogy miért nem egyformán írják be a hiányzásokat mindenkinek, mert úgy látja, van, akinek sokkal többet hiányzik a gyereke, mégsem kap felszólítást. A válasz az volt, hogy mindenki törődjön a saját gyermekével. Ami jogos, persze, a pedagógusok nyilván nem tudhatják, hogy mi nagyon ügyelünk a közösségben, hogy minden szabály mindenkire egyformán vonatkozzon, és nyilvánosan is vállalható legyen. Így lehet megelőzni a konfliktusokat, elfogadtatni mindenkivel a szabályokat. A saját kárunkon tanultuk meg ezt. Közösen, velük alakítottuk ki ezeket a szabályokat. Természetes volt számukra, hogy ez az elvárás ide is áthúzódik.

Aztán az egyik anyuka kérdezte, szépen, udvariasan, hogy van az, hogy az ő gyerekét kiküldik az óráról, mert rendetlen, és aztán beírják hiányzónak, igazolatlannak, és neki meg jön a felszólítás. A pedagógus, aki érintett volt, elég ingerülten dobta vissza a labdát, hogy ilyen a szóban forgó gyerek hiányzásából csak töredék volt, a többin ő nem jött be az órára. És különben is, a szülő nem nevelte meg, így nem lehet tőle dolgozni. Ez utóbbi talán már kicsit ingerültebb válasz volt. Az anyuka rögtön reagált, ő minden nap úgy ülteti fel a buszra, hogy viselkedjen rendesen, higgye el a pedagógus. És szerinte, ha az órán a gyerek kiugrik az ablakon, ott a tanárnak van felelőssége. A pedagógus szerint nem így van.

Tipikus mondatok. A felelősség oda-vissza dobálása. Elmozdulás ebből nincs. Az iskola hárít a szülőre, a szülő az iskolára. Ebbe már rég belemerevedett mindkét oldal.

A legérdekesebb talán a harmadik anyuka kérdése volt. Hogy nem lehetne úgy tanítani az iskolában, hogy a gyerekek szeressenek oda járni? Olyan dolgokat tanuljanak, ami érdekli őket? Ezen nevettek a pedagógusok. Hogy jó is lenne….de ez nem kívánságműsor.

Aztán egyéni beszélgetések következtek a szülőkkel. Utána kértem a pedagógusokat, maradjanak még kicsit, beszéljük át a családokat, gyerekeket, és szeretnék mesélni kicsit nekik az alapítvány gyerekekre irányuló munkájáról. Hogy mennyit küzdünk a normális kommunikációért. És ebben nekünk példát kell mutatnunk. Mert ha durva kommunikációra a pedagógus is durván reagál, akkor csak romlik a helyzet. Hogy nem tudjuk megvédeni őket a szülők előtt, ha lecigányozzák, vagy megütik őket. Hogy meg kell értenünk ezeket a gyerekeket. Mert amit otthonról hoznak, az nem az, amit az iskola elvár. Meséltük, milyen sokat fejlődtek a társasjáték pedagógiával. Hogy hogyan próbáljuk az online tanulástámogatást. Elmondtuk, hogy kik az ösztöndíjasaink. Kik vannak védelembe véve, kikért, hogyan küzdünk. Milyen fontos a gyerekeknek, hogy táborba visszük őket. Hogyan motiváljuk őket, mivel próbáljuk partnerré tenni a szülőket. Beszéltem arról, milyen fontos lenne az egységes ráhatás. És mi ajánljuk a segítő, mediáló tevékenységünket, éljenek vele, dolgozzunk össze, mint ahogy pár alsós nevelővel már sikerül.

Meghallgatták. Páran elgondolkodtak, lehet, jó lenne a társasjáték pedagógiából bevinni jövőre valamennyit a délutáni tevékenységekbe. De zömüknek már nem csillant fel a szeme. Volt, aki ki is ment, mert nem érdekelte.

Nem tudom, sokszor mi a nehezebb. Partnerré tenni a szegregátumban élő szülőket, vagy a belefáradt, fásult, eszköztelen pedagógusokat. Most úgy tűnik, a szülőkkel sikeresebbek vagyunk. Mert ők most jobban szerepeltek. Képesek voltak jól kérdezni. Megfelelő hangnemben, a problémára fókuszálva.

Tudom én, a pedagógusnak is nehéz. Mert a központi elvárások nem ezekre a gyerekekre, nem ezekre a problémákra íródnak. De ez a rendszer megoldást nem nagyon fog kínálni. Legalábbis olyat nehezen tudok elképzelni, ami központilag megoldaná a HHH gyerekek oktatási gondjait. Csak a személyes kapcsolatokban van lehetőség az elmozdulásra. Ameddig ezt nem ismeri fel az iskola, személyesen a pedagógusok, csak romlani fog a helyzet.

L. Ritók Nóra

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. június 16.
Kedves Nóra!

A kérdés költői, a szülőket lehet és érdemes partnerré tenni. Jól tudjuk, hogy nagyon sok tanárt is lehetne természetesen, ha ők nem lennének például, föl sem tűnne az ordító különbség a basáskodó, hatalmi pozícióban lévő megélhetési tanárok és az igazi pedagógusok között.
Eszköztelen a pedagógus? Akkor miért van az, hogy szegregátumban is lehet alkotni, és jól felszerelt iskolákban is kibékíthetetlen ellentét feszül tanár-diák-szülő között?
Pedagógus szülők is nagyon sokszor értetlenül állnak egyes "kollégák" agresszivitása előtt, jól tudván, hogy emögött mindig gyenge jellem, felkészületlenség lappang, sajnos nem is láthatatlanul.
Miért fordulhat elő, hogy az egyik a "belét hajtja ki" a munkahelyén, felelősséggel, hozzáértéssel nevelgeti más gyerekét, a "kolléga" karmaiból pedig ki kell menekítenie a sajátját? Mintha nem is ugyanazon törvények vonatkoznának az iskolákra. Miért fontos az egyiknek, hogy a gyerek szeresse az iskolát, a tanulást, legyenek kedvenc tantárgyai, miközben partnernek tekinti (és nem kezeli!) a szülőt?
Én egy "kolléganőt" vérig sértettem azzal, hogy nem jártam a szülői értekezletnek csúfolt eligazításaira. Ő úgy gondolta, hogy neki közfeladatot ellátó személyként alapból kijár a tisztelet, neki semmit nem kell azért tenni, hogy azt kiérdemelje. Ahol nem körbeülünk, oda eleve nem szeretek járni, eligazításokra pedig végképp nem.
Ha én nem érzem jól magam egy munkahelyen, odébb állok. A gyerekemet kényszerítsem olyan környezetbe, amit magam is utálnék?
Nem reménykedem a központilag irányított változásokban. A szülői összefogáson múlik minden. A kérdések már láthatóan jól alakulnak, a válaszokat a pedagógus társadalom értelmes részével közösen lehet és kell megtalálni. Az iskolai bürokráciával nem érdemes harcolni, ők csak fényezgessék magukat, gyártsanak önigazoló jelentéseket. Alakuljanak sorra olyan iskolák, ahol a gyerek valóban fontos, nyerjünk meg tapasztalt igazgatókat, kérjünk fel lelkes fiatalokat és nyugdíjba menekülő tanárokat, hogy oktassanak. Nem kell nulláról kezdeni, vagy portfóliót letenni, tessék elolvasni Fóti Péter néhány cikkét és dönteni: kívánok-e hasonló szellemben oktatni, nevelni? Magántanuló bárhol, bárki lehet, a könyvtárak, kultúrházak konganak az ürességtől, miért ne lehetne az ő infrastruktúrájukra rátelepülni?
Az iskolák sok helyen visszaélnek a kényszerhelyzettel, akármilyen rossz az oktatás, akármilyen veszélyek várnak a gyerekre az osztályteremben, minden reggel menni kell, mert nem lesz családi pótlék.
Lesz nagy kapkodás, ha 600 gyerekből 500 feláll, és átjelentkezik másik iskolába, ahol egyből magántanuló lesz, mert kevés a tanterem. Azután ez az 500 gyerek független vizsgabizottságot kér, amit jelenleg az Oktatási Hivatal biztosít. Durva módszer? Mire mentünk eddig a tüntetésekkel, tanulmányokkal, újságcikkekkel, kommentekkel? Tessék belegondolni, lesznek-e gyerekei azoknak, akik ma szívből utálnak iskolát, tanárt, osztálytársat, sőt szülőt...
hágé | 2014. június 16. | hegedusgabor2829[kukac]gmail[pont]com
"A legérdekesebb talán a harmadik anyuka kérdése volt. Hogy nem lehetne úgy tanítani az iskolában, hogy a gyerekek szeressenek oda járni? Olyan dolgokat tanuljanak, ami érdekli őket? Ezen nevettek a pedagógusok. Hogy jó is lenne….de ez nem kívánságműsor." Kár!!!
Ez az oktatásunk alapkérdése. A másik, figyelembe vegye-e az oktatás a gyermekek egyéni sajátosságait, az egyéni tudásszintjeit? Mindkét kérdésre a helyes válasz az igen lenne. A magyar oktatás, a magyar oktatásirányítás nem felkészült egy ilyen oktatásgyakorlatra.
Tudjuk, minél idősebbek a gyerekek, annál jobban nyílik a tudásszintjüket szemléltető olló. Nálunk ennek ellenére a felsőbb osztályokban és iskolákban is mindenkit azonos módon, azonos tananyagra akarunk (meg)tanítani. Az eredmény: a gyerekek többségénél az ismeretszerzéssel szembeni elidegenedés.
Hazánkban, mint ahogy csak a gazdasági elithez tartozókat veszik emberszámba, (lásd LÁZÁR JÁNOS mondását!) uyganugy az oktatásban csak a szellemi elithez tartozó gyermeket veszik gyerekszámba. A többit a pedagógusok sokkal inkább tekintik az oktatás gátjának, mint olyan együttműködésre képes társnak, aki maga is igényli a saját mege fejlődését.
Ha majd lemondunk a Koméniusznak tulajdonított hamis alapelvről, hogy mindenkit mindenre meg kell, meg lehet tanítani, akkor talán rálépünk arra az ösvényre, amelynek gyermek- és nem tantárgyközpontú oktatás a neve.
Ehhez persze szakmailag és empatikusan felkészült pedagógusokra lenne szükség. Ehhez meg kellene változtatni a pedagógusképzést, amelyet azok írányítanak, akik maguk soha nem voltak pedagógusok, csak "kutatók". Akiknek a gyermek csak statisztikai adat, vagy citált ídézet.
Bonyolult és összetett a válasz a kérdésekre, de a PISA-felmérések igazolják, ha nem változtatunk, tovább csúszhatunk lefelé. Igaz, a PISA-adatok is statisztikát csinálnak a gyerekekből. Arra jók, hogy jelezzék, nem az a helyes, ahogy napjainkban nevelünk és oktatunk.
Gyerekkorom egyik története jut eszembe. A vonatokra csak azok tudtak felszállni és élvezni az utazás élményét, akik képesek voltak a magas lépcsőn feljutni a vagonokba. Ilyen az oktatásunk. Sok gyereknek túl magas a lépcső a beszálláshoz. Nálunk az oktatásban nem csökkentik a lépcső relatív magasságát. Hagyjuk, hogy a gyerekek többsége kimerült kényszerutasként utazzon az oktatás vonatán. Sőt, leszállítjuk az iskolakötelezettség korhatárát, nehogy felszálljanak a vonatra.
Persze ebben a rendszerben sem a gyermek, sem a pedagógus nem hibás. Hibás a politikai és szakmai irányító elit, akiknek a tagjai annyit értenek a gyerekekhez, mint tyúk az ábécéhez. Innentől érvényesül a "vaktyúk is talál szemet" szindróma. Vagyis, ha valami véletlenül sikerül, azzal telikürtölik a világot, de mélyen hallgatnak a többséget kitevő sikertelenségekről. Pedig évtizedek óta abból van a több.
Érdekes paradoxon. Jogosan vagyunk arra büszkék, hogy agykutatásban a Világ élvonalába tartozunk. Kérdésem: Az agykutatás eredményeit hányan építik be a pedagógiai gyakorlatukba? Pedig ezek az ismeretek ötvözve a pedagógia ismeretelméletével adnák a lehetőséget az oktatás átlagos hatékonyságának az intenzív növekedéséhez.
Talán, ha a pedagógusok a szülői értekezleteken nem kioktatnák a szülőket, hanem a közös sikeres utat keresnék a nevelésben, akkor az első tyúklépést már meg is tennénk.
Nóra írása ékes bizonyíték arra, erre a pedagógusok nem felkészítettek és nem felkészültek.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.08.
Gyarmathy Éva: Boldogtalan tanórák helyett...
A magyar oktatás továbbra sem képes lépést tartani a 21. századi változásokkal, a gyerekek idegrendszerének és életmódjának jelentős átalakulásával, az információs forradalommal, az...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.12.08.
Radó Péter. PISA 2018: Hol a gödör alja?
Összefoglalva: az egyetlen jó hír az, hogy a magyar közoktatás eredményességének zuhanása pillanatnyilag leállt. Javulásnak azonban nyoma sincs, a közoktatás minősége és esélykiegyenl...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.12.08.
Hat ok, amiért a mikroiskolák újraírhatják a jövő oktatás|át
El lehet indítani 30 millióból is egy iskolát, vagy 3 milliárdot kell rá költeni? Újra lehet-e gondolni az oktatást egy innovatív módszerrel egy 20 fős csoportban, vagy 200 gyerek alatt ne...
(Forrás: Budapest School)
--
2019.12.07.
A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok csak az elit számára elérhetőek?
z iskolai szegregáció már az általános iskolában megjelenik, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba döntően csak a jobb helyzetű családok gyerekei kerülnek be - derül ki egy friss kutat...
(Forrás: eduline)
--
2019.12.07.
A köznevelési tárca valós érvek alapján dönt az iskolaérettségi vizsgálatról
Korábban Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének elhalasztását kérte a szaktá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.07.
Kütyüfüggő generációt nevelünk
A 2010 után született alfa generáció tagjai minden eddiginél korábban, már egyéves koruk körül használni kezdik az érintőképernyős digitális eszközöket, sőt a négyévesnél idősebbek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.07.
Az ombudsman szerint nem feltétlen kellene még 6 évesen iskolába mennie a gyerekne
Az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének elhalasztását kérte a szaktárcától Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa....
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.12.05.
A PSZ felmérése a pedagógusok munkaterheléséről
A Pedagógusok Szakszervezete felmérést készített a tanárok munkaterheléséről. Utoljára 2008-ban a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. végzett kutatást a témá...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.12.05.
Rossz jegy miatt késelhette meg tanárnőjét a győri középiskola jó tanuló diákja
az elkövető egy nagyon jó tanuló tizedikes fiú, aki most hármast kapott a dolgozatára, ezért támadt késsel a tanárára. Ezt az Indexnek is többen megerősítették, hozzáfűzve, hogy a k...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek