48. esélyegyenlőségi napló
Egészséges lelkületű gyerekek
Amikor új táborozási meghívást kapunk a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek számára, mindig izgulunk: vajon a meghívók tudják, mit vállalnak? Tudják, mit várhatnak el a mélyszegénységben élő gyerekektől? Tudjuk-e mi megfelelően kezelni a felmerülő problémákat, melyek, bár sok tapasztalatunk van már ezen a téren, még mindig képesek nekünk is meglepetést okozni?
Próbálunk rendesen felkészülni, felkészíteni a fogadókat és persze a gyerekeket és családjaikat is, hogy kevesebb félreértés, konfliktus legyen. És drukkolunk, hogy mellénk szegődjön a szerencse is, ne legyen baja senkinek, és az időjárás is kedvező legyen.
A tábor után persze mindkét irányban van mindig visszacsatolás, a gyerekekben megerősíteni az élmény varázsát, hogy hasson, ameddig csak lehet, motiválja őket a lehetőség, hogy talán újra megismétlődik a közösen átélt élmény. A fogadókat is hívjuk, kérjük, véleményezzék a tábort, mit vártak, hogyan teljesültek az elvárásaik, mit javasolnak, hogy legközelebb jobb legyen, és persze, hogy megerősítsük őket is: a lehetőség, amit adtak, hosszú időre szóló élményt jelent a gyerekeknek, akik nélkülük nem jutnának efféle lehetőséghez.
A legutóbbi tábor után, ami remekül sikerült, most is beszélgettem telefonon az egyik meghívóval. Elmondta, mennyit jelentett nekik is megismerni és megérteni ezeket a gyerekeket, milyen nagyszerűek voltak a kollégáim, ahogy minden helyzetet kezelni tudtak, és sztorizott is, pl. hogy köszöntötték meg azt a 13 éves cigány fiút, akinek még sosem volt születésnapi tortája, stb. Az egyik mondata így hangzott: „Tudod, én azt látom, hogy ezek a gyerekek egészséges lelkületűek.”
Ezen a mondatán hosszan elgondolkodtam. Mert igen, én is így gondolom. De mi történik velük, mire felnőnek? Kik a felelősek, hogy nem lesz belőlük az, ami lehetne? Hogy már gyerekkorban is biztosan lehet látni a sorsukat? Az egyik faluban, ahonnan a gyerekek zöme jött, most két 14 év alatti lány is terhes. A fiúk között pedig többnek is akadt már dolga a rendőrséggel. Még általános iskolás korban.
Persze, mondhatjuk, az ok bizonyára a családi minta. És igen, igaz ez is, hiszen volt fiúcska a táborban, akinek az apja börtönben van. A gyerekek mind halmozottan hátrányos helyzetűek, 90 %-ban romák voltak, a szülők maximum közmunkáig jutottak a munkaerőpiacon. Képzetlenek, nem tudnak átörökíteni munka, tanulás iránti motivációt, az anyagi biztonság érzését, a legális jövedelemszerzés és a jogkövető magatartás értékét, semmit, ami a gyerekeiknek más, az övékétől eltérő jövőképet adna.
De vajon mi a helyzet a többi tényezővel, ami harcolhatna a kedvezőtlen hatások ellen?
Az iskola? Az oktatásba begyűrűző problémákkal szemben tehetetlen. A pedagógusok eszköztelenek, kiégettek, eddig csak a szőnyeg alá söpörték a gondokat, túlélésre játszottak, átengedni őket, hogy minél hamarabb szabaduljanak tőlük. Azt hiszem, az őket tanítók pedagógia motivációi, céljai, stratégiái átértékelődtek. Jövőre majd, ha már a tanfelügyelő elől nem lehet eldugni a hetedikesen olvasni nem tudót, kétségbeesetten próbálják majd bizonyítani: nem tehetnek róla. Hibás a gyerek, a szülő, az alsós nevelő, mindenki, csak ők nem.
Az intézményrendszer? Mindenki teszi tovább, mint eddig is, amit a rendszer előír neki. Mindegy, hogy sokszor meghasonulnak. Az állás kell, csinálják tovább azt, amivel megbízzák őket. Amiben egyre kevésbé fontos az ember, sokkal inkább a protokoll betartása, hogy védve legyenek, ha baj lesz, és a felelősség kizárólag arra tolható legyen, akikkel kapcsolatban azt a szót, hogy prevenció, legutóbb a főiskolán hallották. Mert a napi gyakorlatban erre már nincs idő, figyelem, és sokszor szándék sem.
A közösség? Az már nincsen. Szétesett, egymás gondjaiban vájkáló, egymás nyomorúságából élő emberek, akiket már nem érdekel semmi. Akit meg érdekelne még valami, azt ez az átpolitizált világ felosztja, ellenséggé teszi, megakadályozva azt is, hogy némi szerveződés elinduljon közöttük.
Az állam? A döntések, az új szabályok nem érzékenyek a szociális problémákra. Vállaltan és kihangosítottan ők csupán gondot jelentenek azoknak, akik a „vállukon viszik az országot.” Nem érnek semmit, hiszen „mindenki annyit ér, amennyije van.” Bűnbakokká váltak, a közhangulatot a média is viszi ebbe az irányba, és a jövőképükben a középiskolát végzett gyerek nyugdíjba számításától a szociális temetésig egy üzenettel szembesülhetnek.
Azt hiszem, a társadalom minden szintjén ott a felelősség, hogy ezek az egyébként egészséges lelkületű gyerekek a szüleik nyomorát termelik újjá. A családtól az intézményrendszeren át az állami szintig. Pedig ezen a problémán nagyon sok múlik. Belebukhat a jövőnk. Kicsit nagyobb a tétje ennek az egésznek, mint a futballstadionokkal és fociakadémiákkal tuningolt magyar futball jövőnkre gyakorolt hatásának.
L. Ritók Nóra
--
- Mit (nem) old meg a szakképzés átalakítása?
- Esélyegyenlőségi napló
- A fejtetű problémája 1961-ben és 2009-ben
- Út előlük vagy út hozzájuk?
- A gyerek tehát nem eszik
- Mesterkőműves
- Apja jól elfenekelte
- Tehetség és esélytelenség
- A szerződés
- Csak egy pedagógiai asszisztens
- Emberibb kommunikációt!
- Fejlesztések, eredményességek – papíron
- Boldog szegények? Avagy ki számíthat sikeresebb életpályára?
- Szabad a buktatás!
- A lány
- Szigor és agresszió
- Konferenciák üzenetei
- A roma stratégia felzárkóztatás nélkül biztos kudarc
- Csak pozitívan...
- Kinek kellenek?
- Szigor, büntetés, buktatás
- A „portás bácsik”
- Etikai kérdések
- 30 perces órák alsó tagozaton
- Szelektív tehetséggondozás • 24. esélyegyenlőségi napló
- Pályázatok • 25. esélyegyenlőségi napló
- Őszi szünet • 26. esélyegyenlőségi napló
- A speckósok • 27. esélyegyenlőségi napló
- Szakma, kritika, politika • 28. esélyegyenlőségi napló
- Bizalom • 29. esélyegyenlőségi napló
- Antiszemitizmus, rasszizmus • 30. esélyegyenlőségi napló
- Nem nagyon értem... most akkor mi lesz? • 31. esélyegyenlőségi napló
- Beiratkozás • 32. esélyegyenlőségi napló
- Pályázatok, beavatkozási pontok • 33. esélyegyenlőségi napó
- A szegénység nem etnikai kérdés • 34. esélyegyenlőségi napó
- Együttműködések a közoktatásban • 35. esélyegyenlőségi napó
- Tanártípusok? Vagy valami más? • 36. esélyegyenlőségi napló
- „Az a tekintélyelvű világ már nem visszahozható…” • 37. esélyegyenlőségi napló
- Integráció vagy nívócsoportos oktatás? • 38. esélyegyenlőségi napló
- A „nincs” határozza meg a gyerekek gondolkodását • 39. esélyegyenlőségi napló
- Birka iskola • 40. esélyegyenlőségi napló
- Egy héttel az iskolakezdés előtt • 41. esélyegyenlőségi napló
- Eszköztelenül • 42. esélyegyenlőségi napló
- Üzleti siker, vagy problémamegoldás? • 43. esélyegyenlőségi napló
- Álproblémák? Tényleg? • 44. esélyegyenlőségi napló
- Pedagógus továbbképzések • 45. Esélyegyenlőségi napló
- Az eszköztelenségtől a kiégésig • 46. esélyegyenlőségi napló
- Szülői értekezlet • 47. esélyegyenlőségi napló
- Egészséges lelkületű gyerekek • 48. esélyegyenlőségi napló
- Egy nem reprezentatív statisztika • 49. esélyegyenlőségi napló
- Hogyan viszonyuljunk a szegénységhez? • 50. esélyegyenlőségi napló
- A szegregálódás folyamata • 51. esélyegyenlőségi napló
- Az integráció gátjai a terepi tapasztalatok tükrében • 52. esélyegyenlőségi napló
- "(Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl" • 53. esélyegyenlőségi napló
- Újabb csatát vesztett az integráció • 54. esélyegyenlőségi napló
- Sajátosan magyar oktatási szegregáció • 55. esélyegyenlőségi napló
- Mi lesz veled, Brigitta? • 56. esélyegyenlőségi napló
- Társasjáték verseny • 57. esélyegyenlőségi napló
- A szociális készségek eróziója • 58. esélyegyenlőségi napló
- Tanodák esélytelenségben • 59. esélyegyenlőségi napló
- Civil segítség • 60. esélyegyenlőségi napló
- Mese és valóság • 61. esélyegyenlőségi napló
- Szegregáció • 62. esélyegyenlőségi napló
- Az arányvesztés béklyójában • 63. esélyegyenlőségi napló
- Pedagógia munka szociális látásmóddal • 64. esélyegyenlőségi napló
-- » Kommentálom
Hozzászólások
csilla | 2014. augusztus 19. Tudom, hogy "a társadalom minden szintjén ott a felelősség, hogy ezek az egyébként"a szinte "egészséges lelkületű"-knek tűnő "gyerekek a szüleik nyomorát termelik újjá. A családtól az intézményrendszeren át az állami szintig. Pedig ezen a problémán nagyon sok múlik. Belebukhat a jövőnk." és már mennyi a veszteségünk, lelkenként gyász! |
|
Kérjük, adja adója 1%-át az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének!
Adószámunk: 18173242-1-41
Nagyon köszönjük!
|
|
|
   Kommentek |
|
ofoe
Emese
Tovább...
Link küldése