OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Szentpétery Marianne

Töprengés az osztályfőnöki munkáról

Jelenleg 25. évemet taposom ezen a pályán. (Mennyivel jobb lenne, ha azt mondhatnám, hogy a 25. évemet idén töltöm be!). Ebből a negyedszázadból 20 évet „osztályfőnökösködtem”. Két évig, amíg főiskolás voltam, addig nem kaphattam osztályt, „csak” napközis lehettem, egy évig pihentem, most pedig két éve tudatosan nem vállaltam osztályt. Ennek okait boncolgatom ebben a dolgozatban, talán azért is, mert magamnak is szükségem van magyarázatra, miért húzódozom mostanában az osztályfőnöki munkától.

Tulajdonképpen én sem értem magamat teljesen, hiszen eddig az osztályfőnöki munkámat – és szerencsére a szakmai munkáimat is – sikeresnek mondhatom. Nagyon sok kedves, pozitív, szívet melengető élménnyel gazdagodtam az osztályfőnöki munkám során. Többnyire szoros, baráti, családias kapcsolatot sikerült kialakítanom a tanítványaimmal. A legtöbbet szinte saját gyermekemnek tekintettem, életútjukat azóta is igyekszem nyomon követni. Általános iskolában tanítok, hosszú ideje a felső tagozaton. Mivel alsós tanítóként kezdtem, ezért talán az átlag felsősnél teljesebb képem van a gyerekekről, igyekszem az alsóban megtanult, megtapasztalt dolgokat hasznosítani. Ez a második munkahelyem, az elsőben csak három évig voltam, ott úgy éreztem nem hagynak kibontakozni. No, azután hamar kiderült, hogy ez a másik munkahelyen sem egyszerű! Sokat kellett harcolnom a főnökséggel, kollégákkal, mert soha nem bírtam elviselni a hagyományos, merev kötöttségeket, és így természetesen ezt diákjaimtól sem tudtam megkövetelni. Mindig ösztönösen tanítottam a megérzéseim alapján, bár szinte minden évben tanultam valamit hozzá különböző pedagógus és nem pedagógusképző iskolákban, tanfolyamokon. Valószínűleg az ezeken szerzett ismereteim, gondolataim észrevétlenül beépültek személyiségembe, tanítási stílusomba. (Mindig akkor voltak a legszörnyűbb óráim, amikor rettenetesen tudatosan akartam felépíteni az óráimat.)

Néhány évig az osztályfőnöki munkaközösség vezetője voltam az iskolában. Mint ilyen felelősnek számtalan adminisztratív munkám mellett voltak azért értelmes feladataim is. Például tanmenet-javaslatokat készítettem minden felsős évfolyam számára. Ezekbe igyekeztem hasznos, praktikus témákat is beilleszteni: egészségnevelés, környezeti nevelés, állampolgári ismertek stb. Sajnos tapasztalataim alapján ezek a szerintem alapvető témák nem hozták tűzbe kollégáimat, nem hiszem, hogy sokan használták volna javaslataimat az év eleji nagymértékű fénymásolásokat leszámítva.

Osztályfőnökként legtöbbet tanártársaimmal kellett küzdenem, pontosabban azokkal, akik teljesen más, például poroszos nevelési stílust alkalmaztak. Én azt hiszem, sok dologban meglehetősen liberálisan gondolkozom, bizonyos dolgokat viszont igyekszem keményen megkövetelni (például a munkához szükséges fegyelmet, egymás iránti toleranciát stb.). Éppen ezért már jó néhány évvel ezelőtt igyekeztem lobbizni, hogy lehetőség szerint a legjobb szaktudású és egyben hozzám hasonló nevelési elveket valló szaktanárokat válogassam össze leendő osztályomnak. Nem állítom, hogy az iskolavezetőség díjazta volna ezirányú ötletemet. Pedig szerintem a széthúzás, ellentétes értelmű-érzelmű pedagógiai megközelítésekhez való alkalmazkodás roncsolja a gyermekek személyiségét!

Eleinte leginkább talán csökönyösségből maradtam ebben az iskolában (és ezen a pályán), később pedig már nagyon élveztem és élvezem, hogy folyamatosan jönnek hozzám vissza a volt tanítványok, valamint most már elkezdtek szállingózni a volt tanítványok gyerekei is. Mivel ez egy lakótelepi iskola, meglehetősen heterogén a tanulóink összetétele, szociokulturális háttere. Szerencsére többféle tagozatos osztályunk is van (ének, tánc, német), így talán vonzóbbak lettünk az átlagnál. Sajnos tapasztalataim alapján azok a családok maradtak a lakótelepen, akik a rendszerváltozás adta lehetőségekkel nem tudtak élni, illetve lecsúsztak a korábbi szintjükhöz képest. Néhányan még ezt a lakótelepi anyagi szintet sem tudták teljesíteni (ami persze nem is mindig egyszerű ilyen magas rezsi mellett!), és például elárverezték a lakásukat, vagy ennek lehetősége fenyegeti őket. Sokan elváltak, sok a munkanélküli, sok a problémás hátrányos helyzetű, gyakran veszélyeztetett gyermek. Tehát nagyon heterogén a tanulók háttere.

Úgy tapasztaltam (gondolom, nem egyedülálló módon), hogy a problémás tanulókból álló osztályok tanulói sokkal erősebben kötődnek a tanárokhoz, különösen az osztályfőnökhöz, mint az ún. elit gyerekek. Szerencsére én főként nehéz osztályokat kaptam, így volt alkalmam kiélni nevelési, nyesegetési hajlamaimat. Érdekes visszagondolni a „régi idők” családlátogatásaira. Egyrészt rettenetesen ódzkodtam tőle, mert úgy éreztem, hogy teljesen beleavatkozom ezzel a családok privát szférájába, ugyanakkor olyan személyes kapcsolatok kialakítására adott lehetőséget, amelyekkel sokkal alaposabban, sokrétűbben meg tudtam ismerni a gyerekeket és a szülőket egyaránt. (Bár most már elképzelni sem tudom, hogy volt időm és energiám erre?!).

Régebben a jobb megismerés reményében többször is végeztem szociometriai felmérést az osztályaimban. (Most már ehhez sem lenne türelmem...) Nem beszélve a tanulókról vezetendő feljegyzésekről, a nyolcadikosok jellemzéséről. Igaz, hogy helyette jött számtalan új feladat, amelyeket mostanában kell végezni. Ezt a tanévet például a pedagógiai program módosítása keserítette meg számunkra. Elvileg teljesen egyetértek azzal a gondolattal, hogy minden iskola fogalmazza meg a saját pedagógiai hitvallását, profilját, követelmény- és értékelési rendszerét, készítse el a minőségirányítási és értékelési rendszerét, de nem ilyen rövid idő alatt, utólagosan megkapott segítséggel, a tanév egyébként is feszített tempójával párhuzamosan!!! Én például pályázatírással töltöm „szabadidőm” legnagyobb részét, mellyel pénzt próbálok biztosítani az egész éves – főként a felső tagozatra kiterjedő – környezeti nevelési programokra.

Pályafutásom rövid kezdeti tanulási szakasza után kb. 10 évig egészségnevelési szakköröket tartottam (elsősegélynyújtás, csecsemőgondozás, fogászati tanfolyamok és vetélkedők szervezése, káros szenvedélyek elkerülésének lehetőségeit próbáltam tanítani), majd az ezt követő időszakban, szintén több mint 10 éve környezeti neveléssel kezdtem el foglalkozni, amit azóta is folytatok. Ennek számtalan olyan lehetősége van, ami tökéletesen kiegészíti egymást az osztályfőnöki munkával, gondolok itt a nyári táborokra és az erdei iskolákra. Az itt eltöltött idő, a sok közös élmény, a családias együttlét életre szóló bizalmas viszony kialakítására ad módot.

Kerületünkben egyedülállóan a mi iskolánkban nekem van módom környezetvédelem tantárgyat tanítani. Eleinte ezeket az órákat tekintettem a kikapcsolódásnak, a lazításnak. Mára azonban változott a helyzet. Ugyanis ezekre az órákra kell a legalaposabban felkészülni, osztályoznom szükséges, valamint olyan osztályokat is tanítok heti egy órában, akiknek biológiát, természetismeretet egyébként nem tanítok, így csak hetente egyszer találkozom velük. Ezért nehéz mélyebben megismerni őket, nem könnyű jól működő munkakapcsolatot kialakítani velük. Jelenleg 12 osztályban tanítok, a teljes felső tagozaton. Ez rettenetesen fárasztó. Ráadásul a témából és a lehetőségekből adódóan ezeken az órákon sokkal oldottabb hangulat van, nem kell rettegni a dolgozatírástól vagy a feleléstől. (Egyéb, havonta leadott, otthon elkészített poszterekre, fogalmazásokra, gyűjtőmunkára és órai munkára kapnak osztályzatot.). A gyerekek valószínűleg ezért bizalmasabbak, felszabadultabbak az én óráimon. Sok külön programot szervezek a tanulóknak (versenyek, kirándulások, kézműves foglalkozások stb.). Talán ezért is érzem úgy, hogy akár több osztályom is van egyszerre, nem csak egynek vagyok az osztályfőnöke.

Korábban az osztályfőnöki órák tanmenetébe beépített állampolgári ismeretek megismerése és gyakorlása egyrészt most már a történelemtanárok feladata (is!), másrészt a környezeti nevelés bizonyos témáiba is jól beilleszthető, valamint ma már a diákönkormányzat gyakorolja jogait a mindennapokban. (Régebben Pál Tamástól tanultam az „Igazlátó nap” technikáját, amit a gyakorlatban soha nem mertem kipróbálni, mert tartottam kollégáim bosszújától, kiborulásától...!)

Véleményem szerint a pályakezdők számára nagyon pozitív a diplomás minimálbér bevezetése, mert azóta kezdenek megint fiatalok szivárogni az iskolába, remélhetőleg ez a tendencia nem fog leállni. Az ifjú tanárok újra felélénkítették az iskola életét új ötleteikkel, lendületükkel. Legtöbben nagy lelkesedéssel vetik bele magukat az osztályfőnöki munkába, amint lehetőséget kapnak rá. Az idősebbeknél viszont egyre inkább úgy látom, hogy elsősorban azért vállalnak osztályt, mert így négy évre biztosított az állásuk!!! Elég szomorú, soha nem gondoltam régebben, hogy ez is lehet alapja az osztályfőnökségnek.

Számomra – a jelenlegi szakmai munkáim mellett – nagyon elrettentő az a rengeteg, egymást szorosan követő esemény, rendezvény, ami az egész tanévet egy versenyfutássá teszi az osztályfőnökök számára: pl. Télapó-műsor és ajándékok készítése a testvérosztálynak vagy az óvodásoknak („gyermekvadászat az oviból"), karácsonyi műsor esetleg a szülőknek, farsang, szülők bálja, anyák napi műsor, iskolagála, beiskolázás, ballagás stb. Mindegyik nagyon szép és magasztos önmagában, de mire az egyiket befejezzük, jön a másik határidő. Mellette a szaktárgyi vetélkedő- és versenyhegyek, az irtózatos mennyiségű adminisztráció. Szóval sokszor már azt érzem, hogy az iskolában mindent kell csinálni, csak éppen a tanításra nincs idő (fogászati és más orvosi vizsgálatok, mérések, kérdőívek töltése stb.).

Mindezekből talán kitűnik, hogy a gyermekekhez való pozitív viszonyom nem változott, hihetetlenül fontosnak tartom az osztályfőnöki munkát, de úgy érzem, pillanatnyi leterheltségi szintem mellett nem tudnék felelősséggel új osztályt vállalni. Remélem, még lesznek nyugodtabb, kevésbé leterhelt éveim, amikor ismét tudok majd osztályt vállalni, mert ha az ember igazán jól végzi a munkáját, akkor nagyon sok pozitív, bensőséges élménnyel lehet gazdagabb osztályfőnökként.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.18.
Itt a törvény, amivel a rezsim magához láncolja a gyerekeket
A közoktatási törvény tervezett módosítása meggátolja a szülőket abban, hogy kimenekíthessék gyermeküket a rossz oktatási rendszerből, zöld utat ad arra, hogy a szakmailag nem megfelel...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.06.18.
Akkor is elkezdhetnek tanítani a pedagógusok, ha a nyelvvizsga miatt csúszik a diplomaszerzés
A pályakezdő tanárokat is segíti a köznevelésről szóló törvény módosítása, mert akkor is elkezdhetnek tanítani, ha a nyelvvizsga hiánya miatt csúszik a diplomájuk kiadása - mondta az...
(Forrás: eduline)
--
2019.06.17.
Ha afrikai árvaházba menne önkéntesnek, hát, ne tegye!
Eltartja és konzerválja a gyerekek fejlődését károsan befolyásoló, tömeges árvaházak létezését, sőt, akár családokat szakíthat szét az a mai napig általános gyakorlat, hogy a fejlett...
(Forrás: index)
--
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek