OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Szentpétery Marianne

Töprengés az osztályfőnöki munkáról

Jelenleg 25. évemet taposom ezen a pályán. (Mennyivel jobb lenne, ha azt mondhatnám, hogy a 25. évemet idén töltöm be!). Ebből a negyedszázadból 20 évet „osztályfőnökösködtem”. Két évig, amíg főiskolás voltam, addig nem kaphattam osztályt, „csak” napközis lehettem, egy évig pihentem, most pedig két éve tudatosan nem vállaltam osztályt. Ennek okait boncolgatom ebben a dolgozatban, talán azért is, mert magamnak is szükségem van magyarázatra, miért húzódozom mostanában az osztályfőnöki munkától.

Tulajdonképpen én sem értem magamat teljesen, hiszen eddig az osztályfőnöki munkámat – és szerencsére a szakmai munkáimat is – sikeresnek mondhatom. Nagyon sok kedves, pozitív, szívet melengető élménnyel gazdagodtam az osztályfőnöki munkám során. Többnyire szoros, baráti, családias kapcsolatot sikerült kialakítanom a tanítványaimmal. A legtöbbet szinte saját gyermekemnek tekintettem, életútjukat azóta is igyekszem nyomon követni. Általános iskolában tanítok, hosszú ideje a felső tagozaton. Mivel alsós tanítóként kezdtem, ezért talán az átlag felsősnél teljesebb képem van a gyerekekről, igyekszem az alsóban megtanult, megtapasztalt dolgokat hasznosítani. Ez a második munkahelyem, az elsőben csak három évig voltam, ott úgy éreztem nem hagynak kibontakozni. No, azután hamar kiderült, hogy ez a másik munkahelyen sem egyszerű! Sokat kellett harcolnom a főnökséggel, kollégákkal, mert soha nem bírtam elviselni a hagyományos, merev kötöttségeket, és így természetesen ezt diákjaimtól sem tudtam megkövetelni. Mindig ösztönösen tanítottam a megérzéseim alapján, bár szinte minden évben tanultam valamit hozzá különböző pedagógus és nem pedagógusképző iskolákban, tanfolyamokon. Valószínűleg az ezeken szerzett ismereteim, gondolataim észrevétlenül beépültek személyiségembe, tanítási stílusomba. (Mindig akkor voltak a legszörnyűbb óráim, amikor rettenetesen tudatosan akartam felépíteni az óráimat.)

Néhány évig az osztályfőnöki munkaközösség vezetője voltam az iskolában. Mint ilyen felelősnek számtalan adminisztratív munkám mellett voltak azért értelmes feladataim is. Például tanmenet-javaslatokat készítettem minden felsős évfolyam számára. Ezekbe igyekeztem hasznos, praktikus témákat is beilleszteni: egészségnevelés, környezeti nevelés, állampolgári ismertek stb. Sajnos tapasztalataim alapján ezek a szerintem alapvető témák nem hozták tűzbe kollégáimat, nem hiszem, hogy sokan használták volna javaslataimat az év eleji nagymértékű fénymásolásokat leszámítva.

Osztályfőnökként legtöbbet tanártársaimmal kellett küzdenem, pontosabban azokkal, akik teljesen más, például poroszos nevelési stílust alkalmaztak. Én azt hiszem, sok dologban meglehetősen liberálisan gondolkozom, bizonyos dolgokat viszont igyekszem keményen megkövetelni (például a munkához szükséges fegyelmet, egymás iránti toleranciát stb.). Éppen ezért már jó néhány évvel ezelőtt igyekeztem lobbizni, hogy lehetőség szerint a legjobb szaktudású és egyben hozzám hasonló nevelési elveket valló szaktanárokat válogassam össze leendő osztályomnak. Nem állítom, hogy az iskolavezetőség díjazta volna ezirányú ötletemet. Pedig szerintem a széthúzás, ellentétes értelmű-érzelmű pedagógiai megközelítésekhez való alkalmazkodás roncsolja a gyermekek személyiségét!

Eleinte leginkább talán csökönyösségből maradtam ebben az iskolában (és ezen a pályán), később pedig már nagyon élveztem és élvezem, hogy folyamatosan jönnek hozzám vissza a volt tanítványok, valamint most már elkezdtek szállingózni a volt tanítványok gyerekei is. Mivel ez egy lakótelepi iskola, meglehetősen heterogén a tanulóink összetétele, szociokulturális háttere. Szerencsére többféle tagozatos osztályunk is van (ének, tánc, német), így talán vonzóbbak lettünk az átlagnál. Sajnos tapasztalataim alapján azok a családok maradtak a lakótelepen, akik a rendszerváltozás adta lehetőségekkel nem tudtak élni, illetve lecsúsztak a korábbi szintjükhöz képest. Néhányan még ezt a lakótelepi anyagi szintet sem tudták teljesíteni (ami persze nem is mindig egyszerű ilyen magas rezsi mellett!), és például elárverezték a lakásukat, vagy ennek lehetősége fenyegeti őket. Sokan elváltak, sok a munkanélküli, sok a problémás hátrányos helyzetű, gyakran veszélyeztetett gyermek. Tehát nagyon heterogén a tanulók háttere.

Úgy tapasztaltam (gondolom, nem egyedülálló módon), hogy a problémás tanulókból álló osztályok tanulói sokkal erősebben kötődnek a tanárokhoz, különösen az osztályfőnökhöz, mint az ún. elit gyerekek. Szerencsére én főként nehéz osztályokat kaptam, így volt alkalmam kiélni nevelési, nyesegetési hajlamaimat. Érdekes visszagondolni a „régi idők” családlátogatásaira. Egyrészt rettenetesen ódzkodtam tőle, mert úgy éreztem, hogy teljesen beleavatkozom ezzel a családok privát szférájába, ugyanakkor olyan személyes kapcsolatok kialakítására adott lehetőséget, amelyekkel sokkal alaposabban, sokrétűbben meg tudtam ismerni a gyerekeket és a szülőket egyaránt. (Bár most már elképzelni sem tudom, hogy volt időm és energiám erre?!).

Régebben a jobb megismerés reményében többször is végeztem szociometriai felmérést az osztályaimban. (Most már ehhez sem lenne türelmem...) Nem beszélve a tanulókról vezetendő feljegyzésekről, a nyolcadikosok jellemzéséről. Igaz, hogy helyette jött számtalan új feladat, amelyeket mostanában kell végezni. Ezt a tanévet például a pedagógiai program módosítása keserítette meg számunkra. Elvileg teljesen egyetértek azzal a gondolattal, hogy minden iskola fogalmazza meg a saját pedagógiai hitvallását, profilját, követelmény- és értékelési rendszerét, készítse el a minőségirányítási és értékelési rendszerét, de nem ilyen rövid idő alatt, utólagosan megkapott segítséggel, a tanév egyébként is feszített tempójával párhuzamosan!!! Én például pályázatírással töltöm „szabadidőm” legnagyobb részét, mellyel pénzt próbálok biztosítani az egész éves – főként a felső tagozatra kiterjedő – környezeti nevelési programokra.

Pályafutásom rövid kezdeti tanulási szakasza után kb. 10 évig egészségnevelési szakköröket tartottam (elsősegélynyújtás, csecsemőgondozás, fogászati tanfolyamok és vetélkedők szervezése, káros szenvedélyek elkerülésének lehetőségeit próbáltam tanítani), majd az ezt követő időszakban, szintén több mint 10 éve környezeti neveléssel kezdtem el foglalkozni, amit azóta is folytatok. Ennek számtalan olyan lehetősége van, ami tökéletesen kiegészíti egymást az osztályfőnöki munkával, gondolok itt a nyári táborokra és az erdei iskolákra. Az itt eltöltött idő, a sok közös élmény, a családias együttlét életre szóló bizalmas viszony kialakítására ad módot.

Kerületünkben egyedülállóan a mi iskolánkban nekem van módom környezetvédelem tantárgyat tanítani. Eleinte ezeket az órákat tekintettem a kikapcsolódásnak, a lazításnak. Mára azonban változott a helyzet. Ugyanis ezekre az órákra kell a legalaposabban felkészülni, osztályoznom szükséges, valamint olyan osztályokat is tanítok heti egy órában, akiknek biológiát, természetismeretet egyébként nem tanítok, így csak hetente egyszer találkozom velük. Ezért nehéz mélyebben megismerni őket, nem könnyű jól működő munkakapcsolatot kialakítani velük. Jelenleg 12 osztályban tanítok, a teljes felső tagozaton. Ez rettenetesen fárasztó. Ráadásul a témából és a lehetőségekből adódóan ezeken az órákon sokkal oldottabb hangulat van, nem kell rettegni a dolgozatírástól vagy a feleléstől. (Egyéb, havonta leadott, otthon elkészített poszterekre, fogalmazásokra, gyűjtőmunkára és órai munkára kapnak osztályzatot.). A gyerekek valószínűleg ezért bizalmasabbak, felszabadultabbak az én óráimon. Sok külön programot szervezek a tanulóknak (versenyek, kirándulások, kézműves foglalkozások stb.). Talán ezért is érzem úgy, hogy akár több osztályom is van egyszerre, nem csak egynek vagyok az osztályfőnöke.

Korábban az osztályfőnöki órák tanmenetébe beépített állampolgári ismeretek megismerése és gyakorlása egyrészt most már a történelemtanárok feladata (is!), másrészt a környezeti nevelés bizonyos témáiba is jól beilleszthető, valamint ma már a diákönkormányzat gyakorolja jogait a mindennapokban. (Régebben Pál Tamástól tanultam az „Igazlátó nap” technikáját, amit a gyakorlatban soha nem mertem kipróbálni, mert tartottam kollégáim bosszújától, kiborulásától...!)

Véleményem szerint a pályakezdők számára nagyon pozitív a diplomás minimálbér bevezetése, mert azóta kezdenek megint fiatalok szivárogni az iskolába, remélhetőleg ez a tendencia nem fog leállni. Az ifjú tanárok újra felélénkítették az iskola életét új ötleteikkel, lendületükkel. Legtöbben nagy lelkesedéssel vetik bele magukat az osztályfőnöki munkába, amint lehetőséget kapnak rá. Az idősebbeknél viszont egyre inkább úgy látom, hogy elsősorban azért vállalnak osztályt, mert így négy évre biztosított az állásuk!!! Elég szomorú, soha nem gondoltam régebben, hogy ez is lehet alapja az osztályfőnökségnek.

Számomra – a jelenlegi szakmai munkáim mellett – nagyon elrettentő az a rengeteg, egymást szorosan követő esemény, rendezvény, ami az egész tanévet egy versenyfutássá teszi az osztályfőnökök számára: pl. Télapó-műsor és ajándékok készítése a testvérosztálynak vagy az óvodásoknak („gyermekvadászat az oviból"), karácsonyi műsor esetleg a szülőknek, farsang, szülők bálja, anyák napi műsor, iskolagála, beiskolázás, ballagás stb. Mindegyik nagyon szép és magasztos önmagában, de mire az egyiket befejezzük, jön a másik határidő. Mellette a szaktárgyi vetélkedő- és versenyhegyek, az irtózatos mennyiségű adminisztráció. Szóval sokszor már azt érzem, hogy az iskolában mindent kell csinálni, csak éppen a tanításra nincs idő (fogászati és más orvosi vizsgálatok, mérések, kérdőívek töltése stb.).

Mindezekből talán kitűnik, hogy a gyermekekhez való pozitív viszonyom nem változott, hihetetlenül fontosnak tartom az osztályfőnöki munkát, de úgy érzem, pillanatnyi leterheltségi szintem mellett nem tudnék felelősséggel új osztályt vállalni. Remélem, még lesznek nyugodtabb, kevésbé leterhelt éveim, amikor ismét tudok majd osztályt vállalni, mert ha az ember igazán jól végzi a munkáját, akkor nagyon sok pozitív, bensőséges élménnyel lehet gazdagabb osztályfőnökként.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek