OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. november 13.
» Hozzászólások (0)

Találkoztunk boldog osztályfőnökökkel is

„Az osztályfőnök az örök „tanító” és „iskolamester”, a szülőkkel a nevelés feladatát megosztó intézménynek a gyermek felé forduló arca. A rábízottak iránti felelősségét a falusi osztott terem meghitt biztonsága helyett ma a nyitott vizeken élheti meg, pásztázó világítótoronyként mutatva az utat.” – olvashatjuk Gloviczki Zoltán gondolatait az Új Köznevelés októberi számában, amelyben egy tematikus gyűjtemény foglalkozik az osztályfőnökséggel. Ezek az írások azt a romantikus időszakot idézik, amikor ennek a szerepnek még evidens volt a szépsége, az a többlet, amit a gyerekkel való kapcsolat egy pedagógusnak jelenthet. Az összeállítás darabjainak kisugárzása lényegesen optimistább, mint ahogyan általában érzékeljük az iskolai világot. Szeretném azt hinni, hogy az itt megszólalók felidézett élményei, gondolatai nem csupán az ő számukra érvényesek, többen is akadnak, akik meglátják e mára sok szempontból erodálódott feladatkör szépségét és lehetőségeit.

Mint az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének elnökével, velem is készült egy interjú, ami szintén szerepel a lapszámban. Ott hangot adok ugyan az aggályaimnak az osztályfőnöki tevékenység helyzetének anomáliáival kapcsolatban, de ez nem ellensúlyozza azt az optimizmust, ami az összeállítás többi darabjából árad. Az írások hitelesek, s néhányból jelenleg is létező jó gyakorlatokról is szerezhetünk benyomásokat. Nagy örömömre szolgált, hogy a lap megjelentette Fenyő D. Györgynek a korábban megjelent írását, amely eredetileg a Raabe Kiadónál kapott nyilvánosságot még 2002-ben, és a mi honlapunkon is olvasható: Tanárparadoxon, 44 tanács osztályfőnöknek. Úgy vélem, hogy ezeknek a tanácsoknak a többsége ma is érvényes.

Részletek következnek a témához kapcsolódó cikkekből, interjúkból.

Igazgatói szemmel

Jeszenszkyné Gallai Gabriella, a XVI. Kerületi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója számára fontos az osztályfőnöki tevékenység, és saját iskolájában törekszik is a szükséges feltételek és az eredményességet, a funkció presztízsét biztosító szemlélet érvényesítésére (33–34. o.)

„Az iskola egyik nevelő feladata a személyiségfejlesztés, az osztályfőnöknek kincs van a kezében. A tanártársakkal együtt, de alapvetően az osztályfőnök határozza meg, az osztályfőnök személyisége, munkája dönti el, hogy milyenné válik egy adott közösség, milyenek lesznek a gyerekek. Mai, alapvetően megváltozott világunkban, amikor a család sok esetben már nem jelent biztos pontot, az osztályfőnök vállán még komolyabb felelősség van.

Felső tagozaton nálunk pályázat útján lehet elnyerni az osztályfőnöki feladatot, a pedagógusnak ehhez alapos, négyéves tervezetet kell készítenie.

A pályázatnak három alappillére van. Az egyik a pedagógiai programunk alkalmazása, amelyben megjelöltük a közösségfejlesztéssel, személyiségfejlesztéssel kapcsolatos konkrét feladatokat. A másik, hogy Csendes Éva Életvezetési ismeretek és készségek című személyiségfejlesztő programját be kell építenie az osztályfőnöki tevékenységébe elsőtől egészen a nyolcadik osztályig.

Az osztályfőnök minden év elején készít egy helyzetelemzést az osztályáról, a tanév végén pedig beszámolót az adott tanévről. A vezetői munkám egyik legszebb időszakát jelenti, amikor ezeket a beszámolókat olvasom nyár elején. Természetesen a mindennapokban is látom, hogy az adott osztállyal mi történik. Végig kell csak menni az iskolán: az osztályfőnök a szünetekben ott áll a terem előtt, és húsz gyerek veszi őt körül. Nem kell hozzá különösebb vezetői ellenőrzés, hogy jól látható legyen egy osztályfőnök munkája.

Rengeteg többletenergiát és időt igényel a pedagógus részéről. Aki nem volt még osztályfőnök, talán nem is érzi át, hogy mennyi felelősséggel jár, mert szinte minden pillanatban a gyerekek rendelkezésére kell állni. Egyfajta anya-apapótló szerepet kell nyújtania, mintát, s nem mindegy, mit mutat akár órán, akár azon kívül. Én csak hálás tudok lenni azoknak a kollégáimnak, akik mindezt vállalják. Biztos vagyok abban, hogy egy valóban lelkiismeretes osztályfőnöknek a hatvan munkaóra a legkevesebb egy héten, gondoljunk a külső programokra, a délutáni bennmaradásra, az osztálykirándulásokra, az egyhetes erdei iskolára. Nem beszélve arról, hogy telefonon mindig elérhetőnek kell lennie.

Eddigi pályámon azzal találkoztam, hogy rangot, elismerést jelent, ha osztályfőnök lehet valaki. Amikor engem annak idején behívott az igazgatóhelyettes azzal, hogy szeptembertől kapok egy osztályt, akkor az olyan jó érzés, akkora büszkeség volt, hogy napokig a föld fölött jártam. Ha valaki nagyon nem akarja elvállalni, akkor nincs értelme erőltetni. Én ilyen helyzetben a meggyőző kommunikációval élnék, elmondanám egy kötetlen beszélgetésben a pedagógusnak az előnyöket, a motivációs tényezőket. Abból jó még soha nem jött ki, amikor egy igazgató a vélt vagy valós hatalmi eszközeivel visszaélve azt mondta, hogy márpedig te osztályfőnök leszel, és kész.

Milyen az osztályfőnök, ha férfi, és milyen, ha nő?

Merül fel a kérdés, amikor a riporter egy háromgyerekes pedagógus-házaspárt kérdez a Pilisborosjenői Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában végzett munkájáról (21–25.oldal). Itt a szerep értelmezése mellett felmerül néhány általános probléma is, például a szülőkkel való kapcsolat gondjai, illetve a szerepre való felkészítés elégtelensége.

„Az osztályfőnöki munka lényege az oktatáson, nevelésen túl a közösségépítés és az érdekképviselet – mondja Csaba. Ehhez viszont meg kell tanulni együttműködni. A tanórán kívül szervezett programok, a projektnapok, projektmunkák mind ezt a célt (is) szolgálják. Ilyenkor el lehet mélyedni egy-egy témában, és remek lehetőségeket ad az együttműködés kialakítására, fejlesztésére. Hiba azt gondolni, hogy ezek a programok elveszik az időt a tanulástól, a tananyagtól, sőt jobban el lehet mélyülni a tananyag egy-egy részében, a gyerekek gyakorlatilag maguktól és sokkal könnyebben szerzik meg a többi tudást. A közös élmények pedig tovább erősítik az összetartozást.

Fontos megemlítenem az érdekképviseletet is. Egyrészt a jogszabályok és helyi szabályzatok szerint az első szint, akihez gyerek és szülő vélt vagy valós sérelmével fordulhat, az osztályfőnök. A szülőkkel való együttműködés azonban nem mindig könnyű. Olykor úgy érzi a szülő, hogy joga van beleszólni a pedagógiai munka szakmai kérdéseibe is, és ezt elég nehéz diplomatikusan kezelni. A másik érzékeny kérdés a tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyerekekkel kapcsolatos. Gyakran a szülők utasítanak el minden segítséget, mert nem akarják, hogy a gyermekük megbélyegzett legyen. Sok-sok beszélgetés és támogatás kell ahhoz, hogy megértsék: a problémák szakszerű felderítése, a fejlesztő órák vagy a pszichológusi segítség fontosabb kell legyen, mint a saját büszkeségük. Ebben persze nagyon fontos, hogy az osztálytársak se bélyegezzék meg a nehézségekkel küzdő társaikat, s itt nagyon fontos szerepe van egy osztályfőnöknek.

Sajnos azonban egy osztályfőnöknek olykor gyermekvédelmi feladatai is adódnak. Ezeknek a helyzeteknek a kezelésére viszont nem emlékszem, hogy felkészítettek volna bennünket a főiskolán, pedig nagyon fontos lenne. Sokszor lelkileg is nehéz feldolgozni a gyermekbántalmazási vagy a mélyszegénységben élő családok eseteit.

Szóval sok a megoldandó probléma, ezzel együtt mégis azt mondom, osztályfőnöknek lenni, és tanítani csodálatos dolog! Az embernek egyszerre hatalmas családja lesz, ahol számítanak rá, és ő is számíthat másokra, és ez nagyon jó érzés. Ezt érdemes szem előtt tartani a kollégáknak, a mostani osztályfőnököknek is. Én magam is rengeteget kaptam a tanítványaimtól: szeretetet, élményeket, barátságokat, kedves emlékeket.

Boglárka így folytatja a gondolatsort: Férjem gondolatait kiegészítve, a tanítóképző főiskolán valóban csak minimális ismereteket kaptunk arról, hogy az osztályfőnöki munka része lesz a családokkal-szülőkkel való kapcsolatépítés, gyermekvédelmi problémák. Sem a képzési-gyakorlati időnk, sem a tanagyag tartalma nem tette ezt lehetővé. Saját tapasztalataink, konfliktushelyzeteink vagy érintettségünk folytán mélyültünk el később az említett problémák megoldásában, feldolgozásában. Ezen a területen szerzett tapasztalataim segítik az osztályfőnöki munkát is.

Évről évre nyilvánvalóbbá válik számomra, hogy a szociálisan segítségre szoruló gyermekek mellett egyre több a szakirányú, fejlesztő pedagógus támogatását igénylő tanuló. Tapasztalataim szerint az iskolában sok a komoly egyéni és családi probléma. Mindennapi oktató-nevelőmunkánk mellett egyre több esetben kell fejlesztőpedagógus, pszichológus segítségét is kérnünk a megfelelő előrejutás, eredmény érdekében. Nagyon nehezen fogadom el a tényt, hogy a családok, a szülő-gyerek kapcsolatok a szemünk láttára üresednek ki. Sok az olyan gyerek, aki gyakran 17.30-ig is a napköziben marad, kevés a családjával vagy éppen a csak egyik szülővel együtt vacsorázó, beszélgető gyerek. Lehet, hogy mostanság a szülők kicsit elfelejtenek együtt lenni gyermekükkel, közösen játszani…?”

Iskolai „pótanyuk”, akik segítenek, hogy símán menjenek a dolgok

Ebben a meglehetősen patetikus címet hordozó részletben szülők és diákok beszélnek az osztályfőnök iránti elvárásaikról. Többségükben pozitív élményeket idéznek fel. (26–27. o.)

Szülők

1. Szeretem biztonságban tudni a gyerekeket, és az osztályfőnök meg is adja ezt a biztonságot az iskolában, mindkét gyermek esetében. A jegyekről nem kell információt adnia, mert nálunk működik az e-napló. Hogy a lányok miként viselkednek az iskolában, azt szóban tudom meg, fogadóórán, vagy bármikor, amikor az osztályfőnök bent van, és oda lehet menni hozzá. Ő azt jobban látja, hogy a gyerek a kortársai között milyen. Kapok értesítéseket az ellenőrzőben, cédulákon, telefonon, SMS-ben, mi is felhívhatjuk, küldhetünk üzenetet – például találkozási időpontokról, vagy hogy miért nem megy a gyerek iskolába. Azt várom, hogy rögtön szóljon, ha valami rendkívüli esemény van, valami nincs rendben, és ezt meg is teszi. A gyerek érdekében egymást segítve működünk. Partnerségben, mellérendelt kapcsolatban vagyunk. Alsó tagozatban volt egy olyan osztályfőnök, aki azt mondta, hogy fogadóórán ne a gyerek „háta mögött” beszéljünk, hanem üljünk le vele együtt beszélgetni, az is jó volt. Apró-cseprő dolgokat is meg tudunk beszélni, és olyanokat is, amik továbblendítenek egy helyzetet.

2. Én is tanítottam, voltam osztályfőnök is. Akkor még voltak családlátogatások, amit jónak tartottam: ez a gyerekek szociális helyzetének feltérképezésére is lehetőséget teremtett; meg lehet érteni belőle például, hogy a gyerek miért pakolja, vagy nem pakolja be a táskáját rendesen. Nagyot változott a világ, ma a tanárok nagyon leterheltek, sok az adminisztráció, de a személyes kapcsolattartás értéke nem veszett el. Nekem fáj, hogy kevés az információ. Van fogadóóra, és kapunk időpontot, amikor beszélgetni lehet a gyerekről. De a szülői értekezletről való értesítés mellé még le lehetne írni, hogy például hozni kell a személyi igazolványt, lakcímkártyát, nem utólag számon kérni a szülőt, hogy miért nem hozta. E-mailben is levelezünk, jön az értesítés, hogy ünnepély lesz, de az nincs benne, hogy nyakkendőt kötelező-e viselni. Az iskola honlapján nincsenek friss információk, sosincs aktualizálva. Azt várom egy osztályfőnöktől, hogy figyelmes, de szigorú és következetes legyen, „melegséget árasztó, de határozott” típus. Engedje magához közel a gyereket, de ne engedje a fejére nőni.

7. osztályos diák

Timi néni az osztályfőnököm (elsőtől számítva a harmadik, mert alsóban is volt kettő), aki aranyos, kedves, közvetlen, „anyaszerű”, „tyúkanyó” típus. Oda szokott jönni hozzám megkérdezni, hogy minden rendben van-e. Ha szomorú vagyok, megvigasztal. Osztályfőnöki órán, szünetben tudunk beszélgetni. Minden nap feljön az osztályunkba – legalább egyszer –, akkor is, ha nincs velünk órája. Simán mennek a dolgok vele, a szívén viseli a gyerekek sorsát. Minden évben megyünk Kőszegre kétnapos osztályépítő hétvégére, és vannak osztálykirándulások.

9. osztályos diák

Ildi néni második éve az osztályfőnököm, az első osztálya vagyunk. Ő tartja össze az osztályt, programokat szervez nekünk, voltunk vele paintballozni, osztálykiránduláson, ezek nagyon kellenek a csapatszellemnek. Rendszeresen rendez „összetartásokat” is, játszunk „bizalomjátékokat”. Szoros a kapcsolatunk, ha az osztályban nézeteltérés van – vannak veszekedős lányok –, ő higgadtan kezeli a helyzetet. Szeretem az osztályomat, de vannak érdekes, „kihúzó” tagok. Ő a negyedik osztályfőnököm. Alsóban is volt kettő, felsőben is. Középiskolánál lett volna a váltás, de már nyolcadikban megkaptuk Ildi nénit, akinek én nagyon örültem, ő az „iskolai pótanyu”.

12. osztályos diák

Az osztályfőnöki óra is fontos, de az alap. Tudom, hogy fordulhatok hozzá, megvan a telefonszáma is. Én Győrből jöttem Szombathelyre, kollégista vagyok, ő segít intézni a papírjaimat, például a családi pótlék kérelemnél, vagy az ösztöndíj megszerzésénél. Nincs problémám, de hozzá mennék, ha lenne (…) A szüleim Győrből nem tudnak mindig eljönni a szülői értekezletre, de telefonon elmondja nekik a tudnivalókat. Szerintem a jó osztályfőnöknek olyan kisugárzása kell, hogy legyen, hogy bizalommal forduljanak felé a diákok, legyen barátságos, legyen humora, legyen közvetlen, szeretetteljes, megnyerő, kedves, aranyos – Klári néni ilyen.

Szükség van jó osztályfőnökökre

Ezt a címet viseli a velem készült interjú, ami sokkal kevésbé derülátó. Egy részletet kiemelek ebből is, a teljes szöveg pdf-ben a cikk végén olvasható.

Érdekes kettősség alakult ki: a feladatot egyik oldalról túl-, a másikról alulértékelik. Még ma is él az a romantikus, patetikus vízió, mely szerint az osztályfőnök szinte a második szülő, illetve egyfajta szülőpótlék. Ennek a szerepnek az ellátását azonban erősen gátolja az elképesztően felduzzadt feladatkör. A hagyományos osztályfőnöki szerep lassanként erodálódott. Első sorban személyiség-, illetve az iskolafüggő, hogy mi marad belőle egy-egy intézményben. Érdekes tapasztalat, hogy azok a pedagógusok, akik ezt a feladatot hagyományos módon igyekeznek ellátni, főként az idősebb korosztályból kerülnek ki. Nem feltétlenül azért, mert ők jobb pedagógusok, mint az ifjabbak, hanem azért, mert őelőttük még volt minta, akadt a diákkorukban olyan pedagógus, aki ezt a klasszikus eszményt megtestesítette. Ez a modell lassanként teljesen eltűnik az iskolából.

Jelenleg olyan problémák adódnak az osztályfőnökök munkájában, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Elég, ha csak az internet megjelenésére, a közösségi oldalak, főleg a Facebook rohamos terjedésére utalok. Ha valamikor, akkor most égető szükség lenne arra, hogy legyen valaki, aki felelősen vállalni tudja az osztályfőnökséggel járó egyre bonyolultabb teendőket.. Természetesen manapság is akadnak szép számmal ilyen kollégák, de sajnos negatív tapasztalataim is vannak. .Éppen a felmerülő problémákkal történő foglalkozás érdekében hoztuk létre 2001-ben az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületét.

Van egyfajta ösztönös igény arra, hogy legyen valaki, aki a gyerekekkel törődik, aki vállalja a felelősséget, ha valami történik az adott tanulócsoportban. Ennek megvan a hagyománya, hiszen osztályfőnöke mindenkinek volt. Ugyanakkor, bár nagyon sokszor hiányoznak ehhez a szükséges feltételek – idő, energia, felkészültség, a kollégák támogatása, presztízs –, mégis sokan sokfélét várnak el az osztályfőnöktől. Hol volt az osztályfőnök, amikor Pistike betörte az ablakot? Miért nem akadályozza meg az osztályon belüli erőszakot? Miért nem tesz valami az alkohol- és a drogfogyasztás ellen? Miért nem tesz arról, hogy az osztály tanulói felkészüljenek a tanórákra? Egy osztályfőnök nap mint nap szembesülhet az ehhez hasonló kérdésekkel a szűkebb és tágabb társadalom, olykor közvetlen kollégái részéről.. Az a fő baj, hogy az osztályfőnöki szerep háttérbe szorulásával szinte teljesen kiveszett a személyesség leginkább a középiskolából.(…)

A szükség van jó osztályfőnökökre is című interjú pdf-ben itt olvasható.

A teljes lapszám online itt olvasható.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek