OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. december 28.
» Hozzászólások (3)

MI – Egy ofő naplójából

7. Kis karácsony, nagy karácsony...2.0

2014. december 19.

A szünet előtti utolsó hét. Nem csak a hét, mi is az utolsókat rúgjuk. Muszáj lenne a karácsonyi műsort a tornateremben próbálni, mert rögtön szerda, és...

A szereplők közül „mindössze” hárman hiányoznak. Ez egy agyrém! A háromból az egyik az a nyolcadikos, aki a végén a szólót énekli. B-terv nincs, ő az egyetlen fiú, aki nem csak szeret, de tud is énekelni. Most jön, a „Térdre, imára!” sóhaj, mert egy szép kövér torokgyuszi ütötte ki. És ugye, ő énekel.

A másik két hiányzó majd érkezik, őket tudnánk pótolni, de nem szeretnénk. És láss csodát, este már egyikük a koleszban van! A másik majd kedden érkezik, mert az iskola nem kocsma, hogy egész nap (egész héten) ott legyen! Az ő családjában a tanulás, az iskola szitokszó, pedig egy nagyon értelmes, nyitott, aranyos gyerek. Ha bent van, minden rendben. Ha bent van...

Tehát, hétfőn egy próba „light”, kedden szintén. Délután és csak egy óra. Majd az osztálykarácsony, ami után egy hosszabb próba. Szintén „light”, mert nem teljes a csapat.

Akik nem próbálnak, azok termet rendeznek, fát díszítenek, előkészítik a terepet. Villámgyorsan végeznek, így mehetnek számtek szakkörre. Mi gyúrjuk a műsort. Négy órára fent vagyunk a teremben, kezdődhet a program. Idén kicsit kapkodós lesz, de nem tudunk mit tenni, zsúfolt a hét. Sokan is leszünk, mert mindenki bent van. A három „lízingelt” középiskolásom is. Ők is hozzánk tartoznak, tiszteletbeli hetedikesek. Az idén. Jövőre nyolcadikosokká avanzsálnak ők is. Kissé túlkorosak, de az enyémek!

Kellemes, halk karácsonyi zene szól, csak a fenyőfa fényei és a mécsesek világítanak. Nagy az izgalom! Azt persze tudják, kitől kapják az ajándékot, mert már vagy három hete kihúztuk a neveket. (A titoktartás nem az erősségük!) De hogy mit rejt a csomagocska, na az izgi! (Max. 1000,- Ft értékben lehetett vásárolni, mert nem az anyagi romlásba döntés a cél. Saját kezű ajándék nálunk ritka, mert egész héten, napi 24 órában vannak együtt, nehéz így meglepetés ajándékot készíteni.) O. néni, az ofő köszönti a csapatot. Bejelentéssel nyit: azt nem tudja, ki lesz a magyar-töri szakos, aki jön, mert ő megy (babázni), de az osztályfőnök személye már megvan. És ő nem más, mint Z. bácsi (akit imádnak, aki „váltósnevelő” a csoportnál, nem mellesleg a rajztanár). A hatás leírhatatlan. Az áhitatos csendet felváltja valami elementáris erejű ováció. Mintha hirtelen valami tinisztár vagy más celeb pottyant volna közéjük. Ugráltak, visítottak, sikítoztak, tapsoltak, ölelgették egymást! Percekig ünnepelték Z-t. Vége a meghitt, karácsonyi hangulatnak, végük van. Láthatóan boldogok. És nagyon édesek!

Nincs más hátra, kezdődik az ajándékozás. Izgatottak továbbra is, de a jó hír mindent visz. Annak nagyon örülök, hogy az ajándékok kiválasztásánál figyelembe vették, minek örülne a másik. Komolyan örömet akartak szerezni egymásnak. És úgy tűnik, ez sikerült is! Mint minden évben, most is van közös ajándék: társasjátékok és a csodacsináló fotómasinához (egy pici fényképezőgép, ezzel készülnek a filmecskéink) mindenféle ketyere. Memóriakártya, újabb aksi, aksitöltő. Muszáj „megemlékeznem” két olyan csomagocskáról, ami ezt mindenki számára érthetően támasztja alá. Azt tudjuk, hogy O. néninek kisfia lesz. Aki őt húzta, megkérdezte tőlem, mi lesz a baba neve. És „névre szóló” ajándékot választott. O. néni meg is hatódott!! És az én meglepim: egy póló, fotóval, amin az egész osztály rajta van! Hát, ez nem lesz agyonmosott, az fix! Az egyik legnagyobb kincsemként fogom őrizni! Mert nem ők és én, hanem MI!

Az ajándékok kölcsönös lecsekkolása után egy új tereptárgy keletkezik: a hetedikesek fürtökben lógnak Z. bácsin. Magukon kívül vannak az örömtől, még mindig. Komoly erőfeszítések árán kiszabadul. Ha már szabad a kezük, irány a rengeteg finomság, amit a szülők küldtek. Fél óra múlva már csak a tárolódobozok és tálcák tanúskodnak arról, ma sem maradtak nasi nélkül. Felszabadultan örülnek, játszanak, jó nézni, mennyire együtt vannak.

K. a dalos pacsirtánk is keddre ígéri magát, de az orvos hallani nem akar arról, hogy bejöjjön. Na, jó, szerdára beengedi. Akkor már csak az a kérdés, hogy majd kijön-e bármilyen hang a torkán. A felkészítését végző kolléganő, Zs. tajtékzik.

Tehát, a finálét nem próbáljuk, mert nem nagyon van kivel. Ez egyre szórakoztatóbb! Nem elég, hogy délutánonként maximum egy órát lehetünk a tornateremben, nem tudjuk végigpróbálni a műsort. Az esti próbák már hosszabbak. Fél 7 tájban beköltözünk és 8-fél 9-ig kínozzuk a kölyköket, de ugye illenék egyszer-kétszer kompletten is próbálni.

Ehhez vegyük hozzá, hogy a hangtechnikai berendezéseink botrányosak! Kevés is, gyenge is, súlyosbítva egy szintén katasztrofális akusztikájú teremmel, ami csodálatosan szép, de nem többfunkciósra tervezték. A belmagassága sem kevés, de kapott egy csinos sátortetőt, így aztán megnézheti magát, aki nem énekes-táncos tömegjeleneteket akar előadni. Bár a kisdedek hajlamosak arra, hogy napi 24 órát ordítsanak, valahogy a szöveges előadások idejére automatikusan nő a torkukba egy hangtompító. Ez történik most is. Minden trükköt bevetünk. Nyilas Misi egy mikroportot kap, a narrátor vezetékes, az énekes vezeték nélküli mikrofont. Ráadásul a narrátor szövegének nagy részét a filmmel rögzítette Z. De a hangosítás akárhogy is szépítünk, kritikán aluli. Nyilas Misi mikroportja hol túl hangos, hol majdnem néma.

Nem számít! Innen szép nyerni! K. érkezik szerda délelőtt, már otthon feltöltötték cukorral kikevert tojás sárgájával, még van remény!

Van két teljes óránk, és mindenki bent van! Kétszer is sikerül elpróbálni, végig! És délután, az ünnepély előtt még egy utolsó, nagy nekirugaszkodás. Ha a technika nem omlik össze totálisan, akkor még akár jó is lehet. A kölykök fegyelmezettek, mi idegbetegek vagyunk. Még szerencse, hogy ilyenkor is működnek!

Fél öt, kezdünk. A hagyományos keringővel nyitunk. Szerintem nem kéne erőltetni, de ragaszkodnak hozzá. Nem baj, utána mi jövünk.

Kezdőőőőőőőőőőőőőődik! Apa! Kezdőőőőőőőőőőőőőőőőődik!!!!

Elindul a film, szereplők a helyükön. A tündérkék a legjobb formájukat hozzák. A technika most is borzalmas, de legalább nem sípol, nem gerjed. Igaz, a hátsó sorokban semmit sem lehet hallani, de tekintsük az egészet egy IQ-tesztnek. Meg tudják-e fejteni, úgy, hogy majdnem „néma”. Telnek a percek, megy a műsor, mindenki a helyzet magaslatán. Finálé. Zajos siker! Bravó Z. bácsi, bravó minden közreműködő!

Igazgató bácsi megköszöni a rengeteg munkát, amit ebbe a dologba feccöltünk, gratulál. Átadja a félévi teljesítményekért – karácsonyi képeslap formájában érkező – igazgatói dicséreteket, valamint – a már birtokba vett – közös ajándékokat. Mindenkinek szép ünnepet kíván.

Az idegeink kezelése amúgy folyamatos. Nem csak a karácsonyi ünnepéllyel kapcsolatban vannak problémák. Angyalkák karácsonya1 projekt finoman fogalmazva is inog. Annak idején megírtuk a levélkéket, átadtuk. Napokkal később szóltak, hogy nem jó, mert nem rajzoltak(!!!) egy csomóan. Írjuk meg újra, de rajzoljanak is! Na, nem! Azt tuti, hogy nem! Az eredeti levelek egyszeriek és megismételhetetlenek. Annyira emberi, annyira spontán és őszinte, helyenként megható, hogy ezt nem vállalom be. Hetekig síri csönd a dologról, pedig napi kapcsolat a szervező kolléga és az Angyalkák között. Milyen színű, milyen méretű, milyen mit tudom én, milyen paraméterű legyen a vágyott tárgy. Azt is elárulják, hogy Vastag Csaba is eljön, hogy énekeljen a gyerekeknek. Ez persze hétpecsétes titok, a meglepetés-vendég.

A gyerekek mondták, hogy az a hír járja, aki nem rajzolt, az nem kap ajándékot. Biztos én vagyok az a végtelenül hülye, aki különbséget tesz az ajándék és a jutalom között. Mondom a drágáknak, baromság, nem létezik, hogy a rajz hiánya miatt nem lesz ajándék. Ha ez így lenne, akkor nem ajándékozás, hanem jutalmazás lenne a cél. De csak mondják! Két, a karácsonyi műsor kapcsán kialakulóban lévő agyvérzés között megkeresem a szervezőt. Kérem, nyugtasson meg, a nem rajzolókat sem büntetik. És akkor érkezik a hideg zuhany: de bizony! Aki nem rajzolt, annak nem hoznak ajándékot! Hűűűűűűűűűűűűűűűűha! Az amúgy is csekélyke mennyiségben birtokolt úri modorom maradéka azonnal köddé válik.

Kértem a szervezőt, hívja fel őket, térjenek jobb belátásra, de hiába! Csalódott vagyok és nagyon dühös!

Hetedikkel válság tanácskozás. Ismertetem a B-tervet: nem megyünk le. Kimenős napunk lenne amúgy is, elsétálunk a legközelebbi bevásárlóközpontba, ahol foglyul ejt bennünket a Mc Donalds. Mi engedünk az erőszaknak. Hagyjuk, hogy letoljanak a torkunkon valami menüt. Aztán kiszabadulunk és visszamegyünk a suliba. Osztatlan siker. Hurrá!!!

Csütörtök délelőtt. Jön három „angyal”. Kérdezem őket, mit gondolnak erről a dologról? A válasz, hogy aki írt levelet, az megkapja, aki nem írt, annak picike egységcsomagot hoztak. Akkor nézzük a listát! Egyetlen gyerek van rajta, mert őt a két tesó miatt felvették a saját névsorukba. A többi sehol! Még az az egy leányka sem, aki rajzolt! Az „angyalkákon” látom a kétségbeesést, nekik azt mondták, aki írt, az rendben. Vagy mégsem? Valami „Főangyal” Istent játszott, kiszedte a rajz nélküli leveleket, de az érintett önkénteseknek nem szólt. Az agyam eldobom!

Ordibálás a mi szervezőnkkel. Ő a vállát vonogatja, megmondták mit kérnek, nem? De ennyi! Részéről befejezve.

A hörgésem eredményeként beültetnek a főnökhöz, főszervezőstül. Elmondom a problémát, mondom, nincs baj, nem megyünk le. Arról szó sem lehet, menjünk csak, az én hozzáállásomon múlik, hogy jól érzik-e magukat a gyerekek. Amúgy egyedül én tehetek erről, írták volna meg újra a kölykök a levelet, úgy, ahogy azt mondták. Mert az adományozó dönt a feltételekről. Vegyem tudomásul, ez van, rajtam kívül mindenki azt csinálta, amit kellett. Uff!

Be a hetedikbe. Na, drágáim, C-terv: vigasztalásul mondom, nekem is van főnököm, én se csinálhatok mindig mindent úgy, ahogy én elképzelem. Megyünk, jópofát vágunk hozzá, mert mi már csak ilyenek vagyunk. Aztán, ha vége, akkor felöltözünk és megvalósítjuk a B-tervet. Ettől lesz C. Mert A +B =C

Kezdődik a program. „Angyalkák” hatalmas csomagokat osztanak, egyenként kiszólítják a boldog tulajdonosokat. A hetedik szomorúan ül, de mindenkit megtapsol. Elfogynak a csomagok. A színpadon lévő „angyal” kéri, hogy azok, akik írtak levelet, de nem kaptak csomagot, fáradjanak ki. Kifáradnak. Ici-pici csomagocska, egy reklámpóló és egy tábla csoki a tartalma. Udvarias, halk köszönömök, visszaülnek. Vastag Csaba természetesen sehol! Amíg várunk, a gyerekek saját hatáskörben megoldják a kényszer szünetet. Énekelnek, táncolnak. Végre érkezik a sztárvendég! Berohan, felkapja a mikrofont, énekel egy rövidet, majd integetve mondja, sziasztok. És már ott sincs! Hmmm.

Nem baj, még nincs négy óra sem, öltözünk, indulunk.

Az aulában van egy hatalmas étkező, ott ülünk le, mert máshol ennyien nem férnénk el. Érkezik a csibeburger, illetve a sajtburger menü, a választásuknak megfelelően. Az üdítőt önkiszolgálással kell megoldaniuk. Kérem, csak úgy ahogy szoktuk. Kulturáltan.

Háromnegyed ötre már mindent megettek, elégedetten nyögnek, beszélgetnek. Mondom nekik, fél hatig kolbászolhatnak, de egy percet se késsenek, mert... Persze nem késnek.

Amíg várom őket vissza, érkezik az étterem egyik alkalmazottja. Biztos, hogy itt fogyasztottuk? Nem kellett volna mégis csomagolni? Nézek rá, nem értem a kérdést. Csak azért kérdezi, mert a csoportokat mindig hallják, bennünket meg nem. Hopp! Már megint büszke lehetek rájuk!

Vissza a suliba. Csillogó szemek, jókedv. És sok-sok köszönöm. Őszintén, maguktól.

Akár meg is nyugodhatnék, de nem megy. Egy vitathatatlanul jó kezdeményezés botrányosan rossz kommunikáció miatt felemásra sikeredik. Hogy finom legyek.

Pénteken már csak egy közös ebéd, könnyes búcsú, jókívánságok, ölelések. Január 5-én találkozunk újra.

1

„A gyerekek levelet írnak az angyalkának, amiben leírják hogy mit szeretnének karácsonyra. Ne képzeljetek nagy dolgokat, gyakran színes ceruzát, kesztyűt, édességet, gyümölcsöt szeretnének, ami számukra luxusnak számít. Nekem és a többi önkéntesnek az a feladatunk, hogy „szponzor angyalkákat” keressünk, akiknek az a tennivalójuk, hogy megveszik, amit a gyerek kér (ruhanemű, játék, édesség ilyesmik) becsomagolják és eljuttassák hozzánk. Mi elszállítjuk nekik a csomagokat, amit karácsonykor megkapnak. Az ajándékosztáson mi is ott vagyunk és fotót is készítünk róla, ahogy a gyerekek örülnek annak amit az „angyalkájuktól” kaptak . A fotókat végül feltöltjük ide a csoportba és így mindenki boldog :) Ez teszi személyesebbé az egészet más hasonló akciótól. A csomag értéke max. 7.000 Ft legyen.”

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

pipás | 2015. március 27. | blackfeet[kukac]hotmail[pont]com
vagy csinaljuk meg jovore rendesen mi es ne kulsos szponzorok. Én is beszallok szivesen. Akkor rajzoljanak, ha akarnak. Ilyen baromsagot.
Hári Andrea | 2015. január 13. | andrea[pont]hari[kukac]gmail[pont]com
Babihoz csatlakozva ismeretlenül is szívesen lennék pótangyal!
Babi | 2015. január 8.
Az szponzor "Angyalkák"-témához inkább nem kommentelnék, mert nagyon hosszú lenne és többnyire nem kellemes olvasmány.
Inkább jelezni szeretném, hogy ha társul szegődne hozzám még elegendő számú ember, aki hajlandó lenne utólag angyalka lenni a hivatalos "Angyalkák" helyett, én szívesen teljesíteném az egyik 'drágaszág' kívánságát. Legfeljebb azt lehetne nekik mondani, hogy az ő angyalkáik is egy csúnya torokgyulladással küszködtek. ;)
Komolyan gondolom a dolgot - ha még megvannak azok a levelek, és csatlakoznak annyian hozzám, hogy mindenkinek teljesülhessen a kívánsága, szívesen löknék egyet felfelé a jóba vetett hitükön.
És nekem rajzolni sem kellene, de még fényképezkedni sem szeretnék...
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek