MI – Egy ofő naplójából
„Ha én egyszer kinyitom a számat...” 
2015. január 30.
A hétfői szülői értekezlet a szokásos langyos víz. Csekély személyes jelenlét. Mint mindig. Ahhoz képest, hogy mekkora cirkuszt tudnak rendezni a kedves szülők, ha úgy érzik, sérelem érte a gyereket... A fészen napi kapcsolatban vagyunk, de az, hogy egy évben kétszer se érjenek rá, ha a gyerekeikről van szó, hát az vérlázító! Azon csodálkozom, hogy ilyen szülői érdektelenség mellett is, milyen jól teljesítenek.
És ezek a dolgok azért vissza-visszaköszönnek. Z. besokallt. Minden hétvégén áll a bál otthon. Ha kell, ha nem. Duzzog, megsértődik, lelép. A rendőrség keresi. Aztán persze előkerül. Világgá megy. Mint egy óvodás. A baj csak az, hogy már nem a homokozóban sírja ki magát, hanem masszív drogosok társaságában szomorkodik. Csúszik egyre lejjebb. Mi még tudjuk kezelni, de gyanítom, sok problémát fog még nekünk is okozni. Ha jó passzban van, akkor kenyérre lehet kenni. Segít, szervez, elintéz mindent. Ha begőzöl, akkor tör, zúz. Már egy éve nem fordult elő. Most megint mélyponton van. Remélem, túl lesz rajta, mert érik a családból való kiemelése. Nem miattunk.
A héten kétszer is színházlátogatás volt a program. A Gózon Gyula Színházba mehettünk, jelképes, 100,- Ft-os belépővel. Ez a színház Rákosrettenetesen van, légvonalban 10 perc, tömegközlekedve egy és háromnegyed óra. Uff! És négy jegy, ami mindössze 1 400,- Ft. Szóval, szinte ingyen volt! És mindez kétszer. Kedden és csütörtökön. Az előadások 5 órakor kezdődtek, így háromkor el kellett indulni. Ennek a két délutánnak minden szempontból lőttek, viszont a rákövetkező napok is neccesek voltak. Készülni nem tudtak, amitől persze ők egy csöppet sem voltak megrendülve. Én is csak azért, mert a technika tanár közölte, őt ez pont nem érdekli, a lecke legyen meg! Nem lett meg, nagy cucc! Én próbáltam tiltakozni, mondtam, nekünk egy túlélőtúra elég egy héten egyszer, de hiába! Az igh. olyan szépen kérte. Hát, jó!
Beavató színház, időnként megállnak, magyaráznak, segítenek az események megértésében. Ez tök jó! Schiller: Ármány és szerelem, valamint Moliere: A fösvény című darabja volt terítéken. (A cikk végén látható egy-egy fotó a két előadásról.)
Próbáltam felkészíteni a kis drágákat, de szerintem ezek egyike sem nekik való. Na, mindegy! Megnézték, valamit tán meg is értettek belőle. Majd beépül, amikor kell, előjön. Remélem. :)
Amikor éppen nem városnézésen voltak, akkor tanulás gőzerővel, mert sorba érkeztek a fenyegető jelzések: röppentyű ebből is, abból is, földrajzból témazáró már megint. Aki nem tudná, nálunk ez a legfontosabb tárgy. A portaszolgálatos gyerekek kedden és csütörtökön mást sem hallanak a szünetekben: Mit csinálsz? Hol a földrajz felszerelésed? Megtanultad már az országokat/fővárosokat? Esetleg: Megyék, megyeszékhelyek, nemzeti parkok, Magyarország nagy tájai, autópályák, honnan indul, hová vezet, mik a legfontosabb csomópontok, stb. Ez konkrétan egy agyrém! De sebaj! Cserébe szerdánként, amikor a föcitanár igh. délutános, sorba ülnek a kölykök és felelnek. Ha éppen rájuk ér! De ugye, szól a telefon, ügyet intéz, kolléga keresi valami sürgős megoldandó problémával... A szerencsétlen kölkök, meg várják sorsuk jobbra fordulását. Brrrrrrrrrr!!!!!
Ha éppen volt egy szusszanásnyi idő, akkor pedig a farsanggal kapcsolatos dolgainkat próbáltuk intézni. Z. bácsi zseniális ötlete persze már megvan, a kivitelezés még várat magára. De legalább elkezdtük! Egy öltözet már kész, a prototípus működött! Már csak 17 darabot kell csinálni. Mi az nekünk!
Pénteken ebéd után mehettek haza, mert félévi értekezletet tartottunk.
Kíváncsi vagyok, van-e még hétfőn munkahelyem. Mert kiborult a bili! Ez még nem lett volna baj, de ezen az értekezésen a tanker néni is kint volt. Így azért már gáz!
Állandóan kérem, de mindhiába: mindenki úgy és azt tanít, amit akar. Ez nem az én kompetenciám. De a számonkérés! Ha ugyanazt a leckét kapja egy 70-es IQ-val megvert kölyök mint a 100-120-as IQ-jú, akkor szerintem boritékolható, hogy kit fog utálni a gyerek. És az is, hogy miért. Hiába mondom négyszemközt, munkaközösségin, tantestületi értekezleteken. A reakció: Én tudom, hogy majd mit és mennyit kérdezek. De jó neki! És én miért nem tudhatom? Ez valami titkos infó, amit mindenki fővesztés terhe mellett megtart magának?
A másik dolog, ami kiverte a biztosítékot: szintén nem először kérem, hogy szabadidőre ne adjanak feladatot a tisztelt kollégák! Ők is hörögnek, ha ilyen típusú pluszmunka elvégzését kérik. Sőt, ennél kevesebbért is megy a hőbörgés. Mit nem lehet azon érteni, hogy attól, hogy mi munkaidőben vagyunk, attól még a gyereknek lehet szabaideje? És miért kell rendszeresen a szabadidőben felelni földrajzból? Na, jó, nem mindig. Van, hogy a tanulószoba ideje alatt. De akkor hogy készül fel a kisded a másnapi órákra?
Igazgató bácsi szerint a differenciált házi feladat (a szakértői vélemények és a tapasztalatok alapján) evidencia. A szabadidős számonkérés egy lehetőség. Örüljünk neki. Hát én pl. nem örülök, mert rendszeres. És nem lehetőség, hanem elvárás! Ez azért nem ugyanaz!
Tanker néni szerint jó, hogy ilyen őszinte a légkör. És az iskolavezetés szerint? Na, mindegy! Én tojok rá! Ha a gyerekeimet sérelem éri, annak, akitől ezt el kell szenvedni, nekimegyek. Nincs tekintélytisztelet, nincs semmi! Illetve egy dolog van: a gyerekek érdekeinek érvényesítése. Ezért a végsőkig elmegyek. A kollégák persze sutyorogva gratulálnak, megköszönik, sőt! Ötleteket adnak, mit kéne még elintézni. De egy se szólal meg, egy se szavaz „mellettem”, ha úgy alakul! Nem akarom a pedagógusokat dicsérni, de szerintem nincs is miért! (Akinek nem inge...)
Már kialudtam ezt a dolot. Jelenleg Tündér-projekt üzemmódban vagyok. Ez egy nagyon kellemes állapot, hihetelen a rengeteg „jóember”. Vadidegenek, azt se tudják pontosan kik-mik vagyunk, de mert úgy gondolják, önzetlenül segítenek. ÖNZETLENÜL!!! Két nap alatt szinte minden gyerkőcnek lett Tündére. És lehet, mire ezeket a sorokat írom, már mindnek megvan. :)
Már azt is tudom, hogyan fogjuk átadni. De ezt még nem mondom el, majd kiderül. A megfelelő helyen és időben elárulom.
Alakulóban a február – de lehet, hogy a tanév – legnagyobb durranása! Már látom az izgalmat, a várakozást, a széles mosolyt a pofikájukon! Ez az, ami mindent megér! Még azt is, hogy valószínűleg újra a szőnyeg szélére állítanak. DZS
  --
- MI - 1. (Egy ofő naplójából) • 1. Bemutatkozás
- MI - 2. (Egy ofő naplójából) • 2. Gyerek vagyok, ments ki innen!
- MI – 3. (Egy ofő naplójából) • 3. Témazárót akarunk! Témazárót akarunk!
- MI – 4. (Egy ofő naplójából) • 4. Jönnek a szorgos hétköznapok?
- MI – 5. (Egy ofő naplójából) • 5. Télapó itt van...
- MI – 6. (Egy ofő naplójából) • 6. Kis karácsony, nagy karácsony...1.0
- MI – 7. (Egy ofő naplójából) • 7. Kis karácsony, nagy karácsony...2.0
- MI 8. (Egy ofő naplójából) • 8. BÚÉK!!!
- MI 9. (Egy ofő naplójából) • "Ember küzdj és bízva bízzál!"
- MI 10. (Egy ofő naplójából) • "Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül"
- MI 11. (Egy ofő naplójából) • "Ha én egyszer kinyitom a számat..."
- MI 12. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • "Itt a farsang áll a bál..."
- MI 13. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • "Itt a farsang áll a bál..." 2.0
- MI 14. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 14. "Ha én ezt a klubban elmesélem!"
- MI 15. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 15. Álom, álom, édes álom...!
- MI 16. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 15. Álom, álom, édes álom...!
- MI 17. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • "Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság"
- MI 18. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • Nyugaton (és nálunk is) a helyzet változatlan
- MI 19. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • Ha egyszer egy üzlet beindul...
- MI 20. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • Kalotaszeg, Kalotaszeg, aztán még egy kicsi Kalotaszeg
- MI 21. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • Közös lónak...
- MI 22. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • "Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, nem tűröm el!"
- MI 23. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • És akkor a hetedik a mennybe megy
- MI 24. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • A nyomás csak nő, nő, egyre nő
- MI 25. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • "Érted haragszom, nem ellened!" (József Attila: Szabad?)
- MI 26. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • Tiszteld a "másságot" is! És a pszihomókusoktól ments meg Uram minket!
- MI 27. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • Ópusztaszer, mert megérdemlik
- Mi 28. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • Az utolsókat rúgjuk. Még nem egymásba.
- MI 29. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • "Fáj a fejem, nem tudom, hogy mit akarok, hülye vagyok egészen"
- MI 30. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • Vakációóóóóóóóó!!!
- MI 31 (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 31. Nyár volt, nyár...
- MI 32 (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 32. Nyolcadik…
- Mi 33. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 33. Nyolcadik… Első hét
- Mi 34. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 34. Erősen indítunk!
- MI 35. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 35. A gerincem még nem tört el, de már recseg-ropog
- MI 36. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 36. Mert valakinek mindig muszáj beletenyerelnie…
- MI 37. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 37. Akkor tehát: útjára indul a gyönyör
- MI 38. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 38. Már vágjuk a centit
- MI 39. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 39. Már vágjuk a centit 2.0
- MI 40. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 40. „1956, te csillag”
- MI 41. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 41. Túléltük a szünetet…
- MI 42. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 42. Saul fia
- MI 43. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 43. Az iskolaválasztás kínjai
- MI 44. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 44. Mintha ciánoztak volna...
- MI 45. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 45. Mintha egy háborús övezetben élnénk
- MI 46. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 46. Az édes semmittevésre még várni kell
- MI 47. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 47. Ha ezt a hetet túléljük...
- MI 48. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 48. Egész héten karácsony
- Mi 49. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 49. Boldog(?) új év
- Mi 50. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 50. Központi felvételi érkezik szombatra, a gyerekek idegeire, kérjük, vigyázzanak!
- Mi 51. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 51. Már mindenki készen van, pedig most jön a java!
- Mi 52. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 52. Innen szép nyerni!
- Mi 53. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 53. Az őrület határán
- Mi 54. (Egy osztályfőnök feljegyzései) • 54. Márciusi kockárdások
-- » Kommentálom
|
Utolsó üzenetek:
 Eleonóra Kedves OFOE!
Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)
Üdvözlettel: Németh Eleonóra
--
 ofoe Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)
--
 ofoe Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
--
László Krisztina Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina
--
Eleonóra Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.
--
Németh Zoé Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?
--
ofoe Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)
--
Emese Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese
--
ofoe Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése