OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. február 26.
» Hozzászólások (7)

Gondolatok az iskolából (iskoláról)

2. Integráció

Érdekes kérdés és hatalmas erkölcsi dilemma rejlik benne. A többség annyit ért belőle, hogy együtt nevelkedik, együtt tanul az ép és a fogyatékkal élő emberke az osztályban. Csakúgy, ahogy együtt élnek a mindennapokban. Például ugyanabban a tömbházban. Igaz, ott is bosszantó kissé, amikor az italosan hazatérő szomszéd szétüvölti az éjszakai pihenést. Ott nem tesszük szóvá? Ott tényleg minden rendben és együtt élünk - a szó legszorosabb értelmében? Nos, most képzeljük el, hogy az ordítozó szomszéd egy lakásban él velünk...

Ma az iskolák többsége egy álszent, ugyanakkor nem alap nélküli, demagóg szöveg csapdájában él: fogyatékkal élőket csak integráltan lehet nevelni, mert úgy hatékonyabb. Hazug az állítás. Milyen fogyatékkal él? Mert ha érzékszervi vagy testi fogyatékos, akkor legalább az intellektusa ép, és az osztály tud együtt haladni még akkor is, ha nincsenek speciális eszközök, nincs a pedagógusnak segítsége, szakmai tudása hozzá stb. Azért hazug, mert ez az erőltetett, integrációnak nevezett folyamat Magyarországon a szükséges feltételek nélkül, csak papíron zajlik.

De mi van akkor, ha a gyerek értelmi fogyatékkal él – márpedig ők a többség, arányuk az összes fogyatékos tanulónak döntő többsége, az Oktatási Minisztérium 2005-ös adata alapján 57 ezer ilyen gyerek él köztünk.

– Van-e joga együttnevelődni egy értelmi fogyatékos gyereknek az épekkel?

– Természetesen igen.

– Megvannak-e ennek a feltételei?

– Nem, nincsenek.

– Szabad-e hat-nyolc ilyen gyereket integrálni egy osztályba?

– Nem.

– Van-e joguk a többségi iskolákban nevelődő ép tanulóknak tanulmányaik nyugodt folytatásához?

– Természetesen igen.

– Vajon van-e joga a fogyatékkal élőnek ahhoz, hogy megkapja a speciális segítséget a fejlesztéséhez?

– Igen.

– Ezt a speciális segítséget képesek-e nyújtani a többségi iskola pedagógusai?

– Nem.

– Egyenértékű-e heti egy vagy két, utazó pedagógus által biztosított, fejlesztő foglalkozás a szegregált tanulócsoportok heti 30-40 órás speciális oktatásával, fejlesztésével?

– Nem.

Akkor miről is beszélünk?

Elveszettek

Az előző könyvemhez1 íródott kritika megjegyzése volt, hogy ugyan már, kik ezek az elveszettnek nevezett gyerekek? Nincsenek is, túlzás...

Nem tudom. Nem tudom, hogyan lehet nevezni azokat a generációkat, akiknek jelentős része (ők az elveszettek) kimaradt az iskolából, nem szerzett szakmát, végzettséget. Most már munkanélküli szülő, többnyire legalább kettő, de inkább több gyerekkel, teljes kilátástalanságban. Közmunkás bér, munkanélküli segély, ahogy valamikor nevezték.

Kinek a bűne mindez?

Egyrészt a rendszerváltásnak nevezett folyamatnak, amikor a legtöbb munkahely megszűnt és sok százezren kerültek szép alattomban az utcára.

Másrészt a széteső családoknak. Ez a folyamat negyvenöt után kezdődött, amikor szétestek a nagycsaládok: az anyuka bányásznak meg traktorosnak ment. A fiatalok a városokba költöztek, amik rohamtempóban nőttek, épültek. A gyerek meg a bölcsödébe, óvodába került, hiszen a nagyszülők a lassan-lassan kiürülő vidéken maradtak, vagy a szülővárosban. Már nem tudták segíteni bölcsességükkel, mintájukkal a gyerekeiket, unokáikat (ma meg külföldön születnek a gyerekeink, kis túlzással ennek a könyvnek az Elveszett ország gyermekei címet is adhattam volna.).

Ezek a gyerekek és ma már iskolákban, óvodákban megjelent gyerekeik, nem elveszettek? Ugyan milyen esélyük van kitörni a szegénységből, a mélyszegénységből? Különösen akkor, ha ki merjük mondani, hogy a mai iskolarendszer, sokszor önhibáján kívül, de tovább mélyíti az árkokat!

Mi lehetne a megoldás?

Pénz, pénz, pénz, a gyűlöletes pénz. Csak egyszer végre, történelmünkben először, történjen már meg az oktatás normális finanszírozása, a jövő építése! Eötvös írja: „Egész jövőnk nevelésünk által többnyire meghatároztatott.” – valahogy ezt is elfelejtettük.

Ugyanakkor elvitathatatlan a pedagógusok munkájának felelőssége. Erről erős kritikáim vannak, írtam, mondtam, bíráltam – magam is. Ráadásul a baj az, hogy ezt a problémát a pénz sem oldhatja meg! A Pedagógus művész, ahogy a festő a festékkel, ecsettel, a szobrász a vésővel, a Pedagógus a személyiségével, a szaktudásával alkot vagy nyomorít. Anyaga az élő anyag, a szellem, a lélek. Ezzel játszani nem vétek, hanem bűn.

Leiner Károly

1Elveszett gyerekek országa. Underground Kiadó, 2011.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2015. március 31. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Marcsi, azért ez pedagógus hozzáállás, társadalmi gondolkodásmód kérdése is. Igen, fontosak a feltételek, de az iskolákban végül is mi vagyunk ott.
Marcsi | 2015. március 30.
Mikor lehet végre ebben az országban egyenesen beszélni? Kedves Károly, gratulálok a bátorságáért! Persze, hogy nem működik az integráció (sem) források nélkül! Mikor bekerült fiam osztályába a hetedik ilyen gyerek, akkor döntöttünk úgy, hogy átíratjuk egy másik iskolába, mert nem lehetett tőlük tanítani. Legalábbis ezt mondta a tanító néni. pedig szerettük azt az iskolát! Szerencsénk volt, mert nagyobb vidéki városban élünk és választhattunk másikat, de mi lett volna egy kisebb helyen? El sem tudom képzelni!
s | 2015. március 8.
Kedves Leiner Károly! Szeretettel gratulálok, nagy bátorság kell ma megírni a valóságot! Minden tiszteletem az Öné!
tanitoneni | 2015. február 27.
Harmadikos osztályomban négy sni-s gyerek van, közülük kettő értelmi fogyatékos. Van egy kis autistám és a negyedik tanulóm mozgássérült. Bár csak 27 gyerek van az osztályban, mégis teljesen tehetetlen vagyok. Persze, differenciáljak! És hogyan? Azonosak a tankönyveink és az sni-sek képtelenek egy bekezdést is elolvasni, értelmezni. Persze fénymásolnék én, dolgoznék ki nekik egyszerűbb szöveget, de erre nincs lehetőség (klikkesek vagyunk, örülünk, ha kicserélik a kiégett körtét). Ráadásul a többiek sem homogén csapat, nagyon eltérő képességekkel rendelkeznek és akkor még a btm-es gyerekekről nem is beszéltem. Hogyan tanítsak matematikát annak az sni-snek, akinek még számfogalma sincs??? Teljesen egyedül vagyok, a gyógypedagógus heti egy órában jön, de már ez is megváltás a többieknek, akik már sokadszor hallják ugyanazt az anyagot, mert nem tudunk haladni. Vagy hagyjam el az sni-seket? Leiner úr, Önnek teljesen igaza van. Mikor beleíratták az alapító okiratunkba az integrációt, akkor megkérdeztem az igazgatómat, hogy hogy fogjuk csinálni, mert mi nem értünk a fogyatékosokhoz. Nem volt válasz. Végre valaki ki merte mondani az igazságot! Köszönöm! Lassan megőrülünk és nem egy kolléganőm már elment a pályáról, mert azt mondta, hogy nem fog beleőrülni, nem ér annyit az egész. Pedig az enyimék még viszonylag problémamentesek, nem üvöltenek, mint a párhuzamos osztályban. Hát normális ez? Már elvittek két nagyon jó képességű gyereket egy másik iskolába. Nem velem voltak a szülők elégedetlenek, hanem a helyzettel, amit én nem tudok megoldani. Nincs segítségem, nincsenek eszközeim, nincsen hozzájuk tudásom, pedig olvastam könyveket, jártam önképzésre ebben a témában. A mozgássérült fiút most még tudjuk cipelgetni, de ha nagyobb lesz? mert természetesen nem akadálymentes az iskola! Még az a szerencse, hogy az alsósok a földszinten vannak és így csak néhány lépcső az akadály, de mi lesz felsőben? Elnézést a kiborulásért! Én is tisztelem az integrációt, de nem ezt, mert ezt mindannyian megszenvedjük!
Leiner Károly | 2015. február 26.
Teljesen igazad van Hajni, egy normális országban ez nem történhetne meg. És valóban: nem csak pénzkérdés, de ha már bepakolunk egy osztályba 3-4 ilyen gyerkőcöt, akkor nem ártana, ha lenne pénz asszisztensre, eszközre, rengeteg fénymásolásra, stb. És persze kellene egy szemléletváltás, meg az, hogy a tanító néni vagy a felsős szaktanár legalább részben rendelkezzen azokkal a speciális tudásokkal, amikkel egy gyógypedagógus rendelkezik, ha már az osztályában ilyen gyerekek vannak és ő ott áll egyedül. És tényleg nem fekete vagy fehér a helyzet, de legjobb esetben is csak szürkének mondanám.
Fekete Hajni | 2015. február 26.
Nincsenek fekete-fehér történetek. Természetesen nem lehet 25 fős osztályba 8 fogyatékost integrálni. De normális esetben nem is tesszük. (Tudom Karcsi, ez egy nemnormális ország)Mint ahogy nem lehetett volna évtizedeken át a vidéki Magyarország ezer általános iskolájában nyolcszáz társult EÁI osztály, amit nem gyógypedagógusok, hanem sehová sem jó kiégett , jórészt képesítés nélküli kollégák vezettek, s ahová egyenes útja volt a nem fogyatékos, de problémás gyereknek -s onnan aztán a zsákutca. S közben a fővárosban és néhány megyei jogú városban valóban kiváló speciális iskolák működtek - megfelelő szakmai feltételekkel.Van jó és van sikertelen integráció, s a baj nem a rendszerváltáskor kezdődött. S bár a pénz szükséges, de nem elégséges feltétel.
Dr. Borján József | 2015. február 26.
Kedves Leiner Úr!
Maximálisan egytértek Önnel. A XIX., XX. század nagy teljesítménye volt a sérölt emberek speciális gondozásának megszervezése. (Vakok intézete, hallássérültek intézete, mozgáskorlátozottak intézményei.)Ott speciálisan képzett szakemberek működtek. Láttam a vakok intézetében, milyen szeretettel foglalkoztak a gyerekekkel. Láttam a hallássérültek intézetében ugyanezt. És volt egy csoportom, ahol együtt tanultak legalább 5 különféle fogyatékossággal élő személyek. Iszonyűan nehéz volt ECDL vizsgára felkészíteni őket. Az "integráció" jelszavával ezt intézményesen igyekeztek felszámolni. A mozgássérülteket pedig ellehetetlenítették. Egy tollvinással elvonták a képzés fedezetét, pedig fejleszteni kellett volna. Az integrációval leteszi a felelősségét a társadalom, jobban mondva a társadalmat "képviselő" állam. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása pedig átcsapott üzleti vállalkozásba. Az állami hozzájárulás töredékét kapja a jogosult, a többi a vállalkozó haszna. Erre is konkrét példát ismerek. Szóval a világ, a társadalmunk teljesen rossz irányba indult és halad tovább. Ezen kellene fordítani.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek