OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. március 7.
» Hozzászólások (0)

MI – Egy osztályfőnök feljegyzései

15. Álom, álom, édes álom...!

2015. február 27.

Reméltem, hogy végre lesz egy nyugis hetünk. Az biztos, hogy a remény hal meg utoljára, a nyugalomra még mindig várni kell.

Hétfőn délelőtt gyanútlanul megyek be. Ül a portán egy anyukának látszó felnőtt. Elmentem mellette vagy harminckétszer, amikor is érkezik N. Ő az egyik baba, aki az állam gondoskodását élvezi. Mondja, itt az anyukája és velem akar beszélni. Nahát! Most látom életemben először! A kislány legalább 10 évig nem látta az anyját. Édesapja egyedül nevelte, próbált neki mindent megadni erején felül is. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy kilátástalan helyzetbe került. A kislány hallani sem akart az anyjáról, mert nem tudta megbocsátani neki, hogy elhagyta. Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallottam, hogy anya és apa újra együtt vannak. N. nem volt ettől boldog, mert szerinte apukája mindenben az anyukájának ad igazat, és neki a kistesó mellett már semmi esélye. Persze N. nem az igazmondás bajnoka. Nagy játékos! Mindenkinek azt mondja, amiről azt gondolja, hogy hallani akarja. Hosszú ideig képes megvezetni felnőttet, gyereket. Én már savanyúval sem eszem azt, amit mond. Persze tudom, hogy ezek a játszmák a túlélést segítik(???), de azért borzasztó, hogy ez az első, amit megtanít nekik a gyermekotthoni lét! Hónapok óta problémás a viselkedése az otthonban, de nekem nincs vele különösebb bajom. Azt is régen tudom, hogy gátlástalanul és erőszakosan átgázol bárkin, ha a pillanatnyi érdekei azt kívánják. Ez nem új, ilyennek ismertük meg elsősként, amikor még apukája volt a gondviselője. Nem ő legnépszerűbb, de tartanak tőle, ezért pillanatnyilag sikeres. Mostanság abból adódnak a gyermekotthoni konfliktusai, hogy szerelembe esett egy 19 éves fiúval. És a hírek szerint már „árkon-bokron túl van”. A nevelői aggódnak, de tehetetlenek. Annyit tudtak tenni, hogy a fiút áttették egy lakásotthonba. De a kimenők alkalmával bármi megtörténhet. És a hírek szerint meg is történik! Nos, anyuka hasonló gondokról beszélt. Mondta, hogy mennyire aggódik, sőt azt is vállalja, hogy megbüntetik, mert a kapcsolattartásukat korlátozták. Csak az otthonban találkozhat a gyerekkel. De inkább nála legyen a kislány hétvégén mint a fiúval. Hát... ehhez képest már azt hallom, hogy anyuci a kistesóval és a 19 éves fiúval együtt érkezett az otthonba és vitte ki a kislányt magával, annak rellenére, hogy ezt az ügyeletes nevelő határozottan tiltotta. Széééééééép!!!!! Megpróbáltam meggyőzni anyát egy-két dologról, de ahogy az később kiderült, nem sok sikerrel. Anyuka széke még ki sem hűlt, érkezett a vadiúj gyám. Nagyon határozott nő, úgy tűnik, nem lehet egykönnyen átverni. Hosszasan beszélgettünk, megegyeztünk, hogy segítjük egymás munkáját. Beszélt a kislánnyal is. Neki is előadott egy történetet, ami persze köszönő viszonyban sem volt azzal, amit nekem, amit a gyermekotthonban, esetleg az édesanyjának mondott.

Másnap kiborult a bili a csoportban is. Panaszkodott O. Legjobb barátnői státusza néhány hete megingott, mert szólni mert, hogy nem falaz tovább, amit N. csinál, az rá nézve egy életveszély. Ebbe nem szóltunk még bele, ez kettejük konfliktusa, próbálják megoldani! (Én azért próbáltam feltűnés nélkül figyelni. A feszültség érezhető volt, de látszólag nyugvópontra került a dolog.) De most új helyzet alakult. N. már megpróbálta megszervezni az osztálytársakat. Arra akarta rábírni őket, hogy szigeteljék el O-t, mert az nem igaz barát(???), aki elárulja őt, mert nem maszatolja el a disznóságait. Persze nem így fogalmazott, de ha valaki nem elég dörzsölt (márpedig egy 13-14 éves nem feltétlenül az), az gondolhatta azt is, hogy itt valami borzalmas „árulás” történt. Pedig nem! O. kiborult, nagyon rosszul esett neki. Gondoltam, ez már az egész csoportot érinti, beszélnünk kell róla.

Kértem, mondják el, mi is történt valójában. Volt ott minden! Ahogy meséltek, úgy kezdtek megvilágosodni. Mert N. mindenkinek egy kicsit másképp mondta el a sérelmeit. Attól függően, mit akart annál a gyereknél elérni. Egy dolog volt azonos: O-nak egy szót se arról, hogy ők beszéltek! Most viszont beszélhettek! Mondták is. És a végén ők maguk fogalmazták meg, hogy legközelebb egy ilyenbe nem sétálnak bele. Mert hallgattassék meg a másik fél is! Arra a következtetésre jutottak, hogy N. gátlástalansága gyávasággal párosult. Körülírták, hogy az „árulás” stimmel, de nem O. árulta el N-t, hanem fordítva. Próbáltam megértetni velük, hogy nem az az „igaz barát”, aki mindenre rábólint, aki mindig mindenben egyetért, hanem az, aki őszintén megmondja, ha a másik valami ostobaságot készül csinálni, hogy abból baj lehet. És lehet, hogy az akkor és ott nagyon fáj, de inkább akkor fájjon, mint később, amikor már az esetleges súlyos következményeket kell elviselni. Annyit azért elmondtam N-nek, hogy a felnőtt életben sem kedvelik a gátlástalanságot, a mindenkin való keresztül gázolást. Felhívtam a figyelmét, hogy attól, hogy szőke, kék szemű, fehér bőrű, még rá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra. Kértem, gondolkodjon el, mert abból még sok baja lesz, hogy mindig mindenért másokat hibáztat.

És még csak kedd volt!

Kíváncsi voltam, N-re nézve lesz-e valamiféle következménye a beszélgetésünknek. Megpróbálják-e most ők kirekeszteni? De nem! Megértették volna, nem a kirekesztés a megoldás? Ez szupeeeeeer!!!!! Némi távolságtartást azért éreztem, de kirekesztésről szó sincs.

Csak nehogy eseménytelenül teljenek a további napok, szerdán este munkaközösségi megbeszélést tartottunk. A téma: a differenciálás fontossága. Azt terveztük, hogy mi, felsős csoportnevelők közös javaslatokat fogalmazunk meg ebben a témakörben. És ezekkel a javaslatokkal megkeressük az oktatói munkaközösséget. Erre a programra bejelentkezett az igh. is. Igen, pontosan, a kedvenc föci szakosunk. Persze 5 perc alatt eljutottunk az általános elvárásoktól a földrajzig. Hogy miért nem lehet differenciált leckét adni, hogy mekkora gond a rengeteg tananyag. És akkor ő most nem tud semmit tenni azon kívül, hogy majd tudja, kitől mit és milyen mélységig kérdezzen. Persze rögtön azután, hogy hetente legalább egyszer röppentyűt írnak. Mondtuk neki, mind a két tanszobán föcit tanultunk, másra nem jutott idő. Pedig csak röpire készültünk. Válasz: elég, ha a munkafüzetből tanulnak(!!!???). Amúgy meg a tanulószoba-vezetés módszerével van baj, mi vagyunk a hibásak. Mondtam, jöjjön, aztán mutassa meg bátran, hogyan kéne csinálni. Csak el ne felejtse, hogy nekünk nem órát kell tartanunk, hanem lehetőséget biztosítani az önálló tanulásra. És ha szükséges, segítséget nyújtani. Ettől kiakadt. Hebegett, habogott, mondta a magáét, de tanulószoba-vezetést nem vállalt. Viszont, ha majd jön ellenőrizni, akkor aztán megmondja a tutit! Most komolyan, tényleg mi vagyunk a tökéletesen alkalmatlanok?

Már majdnem átsuhant az agyamon, hogy erre a hétre elég volt ennyi, amikor jött igazgató bácsi és szóla: jön pénteken a szupervizor és beül a hetedikbe ellenőrizni. Fizika óra lészen. És tudja, hogy minden oké, de legyen rend és tisztaság is. Haha. Állandó rendcsinálásban vagyunk, ennek ellenére mindig kupi van. Mert napi 10 órát vannak ezek a szegény kölykök ugyanabban a teremben. És bármily hihetetlen, de ott élnek! De persze rend lesz!

Mondom a kisdedeknek: most este 6 óra. Kitakarítottak, rend van. Holnap első óra tesi, tehát nincsenek az osztályban. Második óra német, vigyázzanak a rendre. Tízórai után söprögessenek össze (mint bármikor, máskor is). Haradik óra technika. Fiúk a műhelyben, lányok a kiskonyhában. Szóval...

És eljőve a péntek. És eljőve a negyedik óra.

Igazgató bácsi szünetben referál: Minden nagyon rendben volt, mindenki úgy viselkedett, ahogy ezt a hetediktől már megszoktuk. Kérdezem tőle: Layos is rendesen viselkedett? Válasz: mondtam, hogy mindenki. Kérdezem tőle (minden gyereket személyesen és név szerint is ismer): Tudod, hogy ki a Layos? Mire ő: Nem! Ki az a Layos???

Hát ez óriási!!!! Layos olyan jó volt, hogy észre sem vették! Pedig ott ül N. mellett, a padban.

„Minden nagyon rendben volt.” Miért nem vagyok meglepve? És miért vagyok már megint nagyon büszke?

DZS

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek