OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. március 26.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
             

MI – Egy osztályfőnök feljegyzései

17. „Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság”1

2015. március 13.

Jól indult a hét, mindenkinek sikerült betalálnia. Ez nyilván sok helyen nem hír, de nálunk ez komoly teljesítmény. Mivel a múlt héten az utolsó két napon nem voltam, akadt mesélni való bőven.

N. boldogan újságolta, hogy a gyám engedélyével az édesanyjával töltötte a hétvégét és nagyon jól érezték magukat. Apát sikerült távol tartani, így a beígért „eltöröm a derekadat, a pasidnak is annyi!” szerencsére elmaradt.

Úgy tűnt, végre csak egy kellemes hétnek nézünk elébe, színházlátogatással és pizza sütéssel fűszerezve, de... De velününk mindig történik valami.

Kezdődött azzal, hogy kiderült, lőttek a pizza-projektnek, mert Z. bácsi kisplasztika versenyre visz három kisdedet, közülük ketten tőlünk mennek. Ez nem akkora dráma, nagyon rugalmasan kezeljük az életünket.

Akkor tehát szerdán színház, pénteken ünnepély és ennyi. Végre!!!!!

A színházlátogatás megszervezése nem túl bonyolult logisztikai feladat, de ezt E. néni szervezte. Az eredeti felállás szerint a TÁMOP pályázatból 10 gyerek, 2 felnőtt megy az Erkel Színházba és jól megnézi a Hunyadi Lászlót. Megegyeztünk, hogy igazságosan osztozunk a lehetőségen a nyolcadikkal, tehát kedden kiderült, hogy három kísérő lesz, így csak kilenc gyerek mehet. És persze E. néninek muszáj velük menni, mert nyilván anyagi nehézségek okán nincs pénze belépőre. (Bocs, ez az én gonosz feltételezésem, nem megerősített információ.) Minden esetre közöltem, mindenki azt csinál, amit akar, én öt gyereket küldök, mert ezt a gyerekek kapták, nem a kapzsi felnőttek. (Mint tudjuk, a rengeteg kulturális program fogja megoldani, hogy a kompetencia mérések alkalmával ne legyünk sereghajtók.) Azt is mondta E. néni, hogy M. legyen benne az ötben, mert olyan szépen énekelt a Nemzetközi Nőnapon a „nemzetközi nőknek”. Mondtam, ha menni akar, menni fog. Akart. Előkészítés gyanánt felelevenítettük az erről a korszakról tanultakat, megismertük a történetet, sőt, meghallgattunk egy áriát is a műből, hogy legalább lövésük legyen arról, mire vállalkoznak. A jelentkezők között volt E, aki a március 15-i ünnepélyen fog szólót énekelni. Nna, kedvenc tanerő megint hozta a formáját! E-t küldöd???? Nem küldöm, ő szeretne menni. Okos gyereket kell küldeni, aki nem alszik bele az előadásba. Mintha nem egy intézményben dolgoznánk! A mi gyerekeink döntő többségéből tuti nem lesz egyetemi tanár, Nobel-díjas tudós, világhírű akárki. Valószínűleg érettségizni is keveseknek sikerül. De azért egy ilyet kinyomni magából! Megrántottam a vállam, közöltem, hogy akkor is megy, erről nem akarnék vitát nyitni.

Szerda délután az öt baba időben elment pancsizni, felöltöztek szépen (nem kell izgulni, ez csak annyit jelent, hogy a maci naci helyett farmerbe bújtak), megágyaztak, megvacsiztak és nekiindultak a magas kultúra egyik fellegvárát meghódítani.

A kiruccanás jól sikerült, szuperul érezték magukat, tetszett nekik, amit láttak, nem aludt bele senki, pedig három felvonás volt. Még a zenekari árkot is megszemlélték, szünetekben ettek, így a gyomruk korgása se zavarta a műélvezetben őket, féléjfélre értek vissza. Győőőőőőzelem!

Másnap nem csak ők, de E. néni is kómás volt, így nem mentek tovább a tananyagban, sőt azért sem szólt, hogy félájultan fekszenek a padon. India megvárja őket! És nem dőlt össze a világ!!!!

Csütörtök délelőtt arra megyek be, hogy igazgató bácsi látni kíván. Ez nem feltétlenül jelent jót! Mint ahogy most sem!

A. és N. konfliktusba keveredtek. A. meglökdöste, tán meg is ütötte N-t. N. telefonos segítséget kért az ő édes anyukájától, aki érkezett is sebesen. A szünetet megvárva számon kérte A-n, hogy az ő édes, aranyos kisleánkáját miért bántja, majd nemes egyszerűséggel felpofozta A-t. Mindezt a gyerekek szeme láttára. Igazgató bácsi mint folyosó ügyeletes megpróbált rendet csinálni és rögtön be is hívta magához anyát. Hogy az irodában mi történt azt jótékony homály fedi, de feljelentést nem tettünk. Én azt kaptam feladatul, hogy próbáljam feloldani a konfliktust a két gyerek között. De jóóóóóóóóó!!!! De még ennél is fontosabb, hogy A. még ne hívja fel az anyukáját, mert igen harcias a kedves mama, a pankrációról pedig szívesen lemondunk. Várjunk, míg egnyugszanak a kedélyek. Fogalmam sincs, a vélemények megoszlanak: van (fel)jelentési kötelezettségünk? Tényleg elég első körben belső vizsgálat?

Közben jelezték, hogy N. anya érkezik hamarost, mert beszélni akar(!!!) velem. Ezt jeleztem a főnöknek és azt is mondtam, anyukának felhívom a figyelmét: a következő akciója után fejelentem, ha tetszik ez az iskolavezetésnek, ha nem. Közben hívtam N. gyámját, tudjon a dologról, arról is, hogy mit szándékozom mondani. És hogy neki se legyen jobb! (Bocs. :)) Hívtam a gyermekotthoni kollégát, tudjon róla ő is. És érkezett anya feldúltan! Kivittem sétálni, mert nincs egy nyugodt zug az épületben és azt gondoltam, mégsem fogom a tanári nyilvánossága előtt ismertetni a jogait. Elmesélt egy történetet, ami arról szólt, hogy A. az ő kislányát nem szereti. Ez igaz. Aztán azt is elmondta, hogy A-nak milyen mocskos a szája. Mondtam, mint az Ön gyerekének. Ezt nem mi tanítjuk nekik, készen kapjuk. Finomítani próbálunk, de az otthoni minta nehezen felülírható. Próbáltam azt is magyarázni, hogy bármi történt a gyerekek között, bárki is kezdte, bárki bármit tett, neki nincs joga megütni senkit, így a más gyerekét sem. Azt is elmondtam, mire számíthat legközelebb. A válasz: legfeljebb felfüggesztettet kapok. Brávó! Aztán még kinyomta magából, hogy ha ez nem megoldás, akkor majd ráküldi az „agresszorra” a nem tudom kit, aki majd rájuk gyújtja a házat. Hát nem édes? Mondtam, ebben az esetben ezt én halálos fenyegetésnek érzem, és akkor sétáljunk el a kerületi kapitányságra, ahol felveszik a jegyzőkönyvet és megindítják az eljárást. Na, erre elhallgatott. Mondtam nékije, hogy most nagyot lendített azon, hogy N. hozzá kerülhessen véglegesen, nyilván a gyámhatóság ezt díjazni fogja. Akkor jöttek a szokásos könnyek, hogy ő ezt mennyire bánja. Felnőtt ember! Először kell gondolkodni, azután cselekedni. Neki ez még nem nagyon megy. Elbúcsúztam tőle, felhívtam a gyámot, tájékoztattam a beszélgetésről.

Osztályba be. Gyerekek egymás szavába vágva mesélnek. Felháborodva mondják, hogy N. anyu ezt mégis hogy képzeli? És egyáltalán! Az igazságérzetük, a kiszolgáltatott iránt (A.) érzett együttérzésük sokkal erősebb mint A. iránt érzett időszakos ellenszenvük. (A-val kapcsolatos érzelmeik eléggé hullámzóak, de még csak két és fél hónapja van velünk a kislány, a beilleszkedési nehézségek, a magatartási problémák nem múlnak el azonnal, főleg nem maguktól. Van még hová fejlődni, lassan, de jönnek az eredmények.) N. ül a helyén, cinikusan mosolyog. Még nem tudja, mint ahogy mi sem, hogy ennek nincs még vége. Délután A. beszél az anyukájával, elmonda mi történt. És megcsörren a telefonom. Anya hív, magából kikelve kéri számon a történteket. És N. anyu nevét. Mert ő viszont elment a rendőrségre feljelenteni a mamát. Hm. Őszintén? Igaza van. Az ő gyerekét senki ne üsse meg, főleg ne egy másik szülő. Hát ja. Még teszek egy bátortalan kísérletet arra, hogy lebeszéljem, de hajthatatlan. Ekkor derül ki, hogy N. anyuci annyira ostoba, hogy szobrot kéne állítani neki. Mondják a gyerekek, hogy nem elég a pofon, még meg is fenyegette a kislányt, hogy pénteken várni fogja őt is és a családot is az iskola előtt. És semmi jóra ne számítsanak. Uff. Megegyezünk abban, hogy az iskolai konfliktusok feloldására van elég felnőtt az épületben, a telefonos segítség kérést meghagyjuk a kvízműsoroknak.

Közben a kisplasztikai versenyről megérkeznek a gyerekek. Jól érezték magukat, örömmel dolgoztak. Z. bácsi szerint „egész jók lettek” a művek. Ez komoly dícséretnek számít, nagyon örülök neki. O-nak és K-nak gratulálunk. Megegyezünk, bármi is legyen a vége, mi büszkék vagyunk rájuk. És ha Z. bácsi szerint egész jók a művek, akkor ez a legjobb hír. „Pontozásos” versenyen indulni elég kockázatos. Persze vannak szakmai szempontok is, de azután már minden ízlés dolga. Lesz ami lesz, mi tudjuk, hogy (nekünk) ők a legjobbak. :)

Már indulnánk haza, amikor szólnak, hogy még egy percet várjunk, Z. bácsival feltétlenül beszélni akar egy kolléganő. Már csak ez hiányzott! De megérte! Mert a fülünkbe sutyorogta, hogy hivatalos helyről származó információ alapján O. és K. különdíjat kapnak. Yeeesssssssssssss!!!!! Végre! Ez most nagyon kellett! És én már megint nagyon büszke vagyok.

Este telefonos megbeszélés a gyámmal, az otthonban dolgozó kollégával. Tájékoztatom őket a feljelentésről. „Osztatlan siker”, mondanom sem kell. Döntés: N. hétfőtől nem kollégista (ez jutalom volt, most eljátszotta), ebéd után megy az otthonba. Ez független a délutáni fejleményektől, ez része annak, hogy N. természetesen mindent megkap, ami jár. De csak annyit. Hátha eljut odáig, hogy ne csak másokban keresse a hibát.

És hogy jól végződjön a nap: mindezek után a zárt fb csoportunkban nyilvánosságra hozom az eredményt, a jó hírt: különdííííj!!!! Hogy még takarodó előtt értesüljenek róla. Hogy örüljenek! Hogy örüljünk.

Pénteken N. boldogan dicsekszik, hogy hétfőtől haverok, buli, fanta. Még nem tudja hogy mekkora bajban van az édesanyja. Így azt sem, hogy inog a frissen kapott lehetőség: anya kiviheti hétvégékre az otthonból. Az pedig szinte elhanyagolható, hogy mi lesz, amikor anya először nemet mond valamire. Mert még mindent szabad.

Délben már az ünnepéllyel vagyunk elfoglalva. Az legalább jó volt. És ebéd után mndenki mehetett haza. De előtte még gyors és őszinte örömmel történő gratuláció O-nak és K-nak. Valamint. E-nak. Mert olyat énekelt, hogy beleborzongtunk. És sokan megkönnyezték.

DZS

1Albert Einstein

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

pipás | 2015. március 28. | blackfeet[kukac]hotmail[pont]com
A naplójegyzeteket élvezem, nem a kommenteket. Csak hajnali fél egy van és itt virít az orrom előtt a Kommentálom- felirat:S
pipás | 2015. március 28. | blackfeet[kukac]hotmail[pont]com
Hajrá:) nagyon élvezem a kommenteket, annyira más világ, annyira szép világ, annyira emberi világ.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek