OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. március 26.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
             

MI – Egy osztályfőnök feljegyzései

17. „Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság”1

2015. március 13.

Jól indult a hét, mindenkinek sikerült betalálnia. Ez nyilván sok helyen nem hír, de nálunk ez komoly teljesítmény. Mivel a múlt héten az utolsó két napon nem voltam, akadt mesélni való bőven.

N. boldogan újságolta, hogy a gyám engedélyével az édesanyjával töltötte a hétvégét és nagyon jól érezték magukat. Apát sikerült távol tartani, így a beígért „eltöröm a derekadat, a pasidnak is annyi!” szerencsére elmaradt.

Úgy tűnt, végre csak egy kellemes hétnek nézünk elébe, színházlátogatással és pizza sütéssel fűszerezve, de... De velününk mindig történik valami.

Kezdődött azzal, hogy kiderült, lőttek a pizza-projektnek, mert Z. bácsi kisplasztika versenyre visz három kisdedet, közülük ketten tőlünk mennek. Ez nem akkora dráma, nagyon rugalmasan kezeljük az életünket.

Akkor tehát szerdán színház, pénteken ünnepély és ennyi. Végre!!!!!

A színházlátogatás megszervezése nem túl bonyolult logisztikai feladat, de ezt E. néni szervezte. Az eredeti felállás szerint a TÁMOP pályázatból 10 gyerek, 2 felnőtt megy az Erkel Színházba és jól megnézi a Hunyadi Lászlót. Megegyeztünk, hogy igazságosan osztozunk a lehetőségen a nyolcadikkal, tehát kedden kiderült, hogy három kísérő lesz, így csak kilenc gyerek mehet. És persze E. néninek muszáj velük menni, mert nyilván anyagi nehézségek okán nincs pénze belépőre. (Bocs, ez az én gonosz feltételezésem, nem megerősített információ.) Minden esetre közöltem, mindenki azt csinál, amit akar, én öt gyereket küldök, mert ezt a gyerekek kapták, nem a kapzsi felnőttek. (Mint tudjuk, a rengeteg kulturális program fogja megoldani, hogy a kompetencia mérések alkalmával ne legyünk sereghajtók.) Azt is mondta E. néni, hogy M. legyen benne az ötben, mert olyan szépen énekelt a Nemzetközi Nőnapon a „nemzetközi nőknek”. Mondtam, ha menni akar, menni fog. Akart. Előkészítés gyanánt felelevenítettük az erről a korszakról tanultakat, megismertük a történetet, sőt, meghallgattunk egy áriát is a műből, hogy legalább lövésük legyen arról, mire vállalkoznak. A jelentkezők között volt E, aki a március 15-i ünnepélyen fog szólót énekelni. Nna, kedvenc tanerő megint hozta a formáját! E-t küldöd???? Nem küldöm, ő szeretne menni. Okos gyereket kell küldeni, aki nem alszik bele az előadásba. Mintha nem egy intézményben dolgoznánk! A mi gyerekeink döntő többségéből tuti nem lesz egyetemi tanár, Nobel-díjas tudós, világhírű akárki. Valószínűleg érettségizni is keveseknek sikerül. De azért egy ilyet kinyomni magából! Megrántottam a vállam, közöltem, hogy akkor is megy, erről nem akarnék vitát nyitni.

Szerda délután az öt baba időben elment pancsizni, felöltöztek szépen (nem kell izgulni, ez csak annyit jelent, hogy a maci naci helyett farmerbe bújtak), megágyaztak, megvacsiztak és nekiindultak a magas kultúra egyik fellegvárát meghódítani.

A kiruccanás jól sikerült, szuperul érezték magukat, tetszett nekik, amit láttak, nem aludt bele senki, pedig három felvonás volt. Még a zenekari árkot is megszemlélték, szünetekben ettek, így a gyomruk korgása se zavarta a műélvezetben őket, féléjfélre értek vissza. Győőőőőőzelem!

Másnap nem csak ők, de E. néni is kómás volt, így nem mentek tovább a tananyagban, sőt azért sem szólt, hogy félájultan fekszenek a padon. India megvárja őket! És nem dőlt össze a világ!!!!

Csütörtök délelőtt arra megyek be, hogy igazgató bácsi látni kíván. Ez nem feltétlenül jelent jót! Mint ahogy most sem!

A. és N. konfliktusba keveredtek. A. meglökdöste, tán meg is ütötte N-t. N. telefonos segítséget kért az ő édes anyukájától, aki érkezett is sebesen. A szünetet megvárva számon kérte A-n, hogy az ő édes, aranyos kisleánkáját miért bántja, majd nemes egyszerűséggel felpofozta A-t. Mindezt a gyerekek szeme láttára. Igazgató bácsi mint folyosó ügyeletes megpróbált rendet csinálni és rögtön be is hívta magához anyát. Hogy az irodában mi történt azt jótékony homály fedi, de feljelentést nem tettünk. Én azt kaptam feladatul, hogy próbáljam feloldani a konfliktust a két gyerek között. De jóóóóóóóóó!!!! De még ennél is fontosabb, hogy A. még ne hívja fel az anyukáját, mert igen harcias a kedves mama, a pankrációról pedig szívesen lemondunk. Várjunk, míg egnyugszanak a kedélyek. Fogalmam sincs, a vélemények megoszlanak: van (fel)jelentési kötelezettségünk? Tényleg elég első körben belső vizsgálat?

Közben jelezték, hogy N. anya érkezik hamarost, mert beszélni akar(!!!) velem. Ezt jeleztem a főnöknek és azt is mondtam, anyukának felhívom a figyelmét: a következő akciója után fejelentem, ha tetszik ez az iskolavezetésnek, ha nem. Közben hívtam N. gyámját, tudjon a dologról, arról is, hogy mit szándékozom mondani. És hogy neki se legyen jobb! (Bocs. :)) Hívtam a gyermekotthoni kollégát, tudjon róla ő is. És érkezett anya feldúltan! Kivittem sétálni, mert nincs egy nyugodt zug az épületben és azt gondoltam, mégsem fogom a tanári nyilvánossága előtt ismertetni a jogait. Elmesélt egy történetet, ami arról szólt, hogy A. az ő kislányát nem szereti. Ez igaz. Aztán azt is elmondta, hogy A-nak milyen mocskos a szája. Mondtam, mint az Ön gyerekének. Ezt nem mi tanítjuk nekik, készen kapjuk. Finomítani próbálunk, de az otthoni minta nehezen felülírható. Próbáltam azt is magyarázni, hogy bármi történt a gyerekek között, bárki is kezdte, bárki bármit tett, neki nincs joga megütni senkit, így a más gyerekét sem. Azt is elmondtam, mire számíthat legközelebb. A válasz: legfeljebb felfüggesztettet kapok. Brávó! Aztán még kinyomta magából, hogy ha ez nem megoldás, akkor majd ráküldi az „agresszorra” a nem tudom kit, aki majd rájuk gyújtja a házat. Hát nem édes? Mondtam, ebben az esetben ezt én halálos fenyegetésnek érzem, és akkor sétáljunk el a kerületi kapitányságra, ahol felveszik a jegyzőkönyvet és megindítják az eljárást. Na, erre elhallgatott. Mondtam nékije, hogy most nagyot lendített azon, hogy N. hozzá kerülhessen véglegesen, nyilván a gyámhatóság ezt díjazni fogja. Akkor jöttek a szokásos könnyek, hogy ő ezt mennyire bánja. Felnőtt ember! Először kell gondolkodni, azután cselekedni. Neki ez még nem nagyon megy. Elbúcsúztam tőle, felhívtam a gyámot, tájékoztattam a beszélgetésről.

Osztályba be. Gyerekek egymás szavába vágva mesélnek. Felháborodva mondják, hogy N. anyu ezt mégis hogy képzeli? És egyáltalán! Az igazságérzetük, a kiszolgáltatott iránt (A.) érzett együttérzésük sokkal erősebb mint A. iránt érzett időszakos ellenszenvük. (A-val kapcsolatos érzelmeik eléggé hullámzóak, de még csak két és fél hónapja van velünk a kislány, a beilleszkedési nehézségek, a magatartási problémák nem múlnak el azonnal, főleg nem maguktól. Van még hová fejlődni, lassan, de jönnek az eredmények.) N. ül a helyén, cinikusan mosolyog. Még nem tudja, mint ahogy mi sem, hogy ennek nincs még vége. Délután A. beszél az anyukájával, elmonda mi történt. És megcsörren a telefonom. Anya hív, magából kikelve kéri számon a történteket. És N. anyu nevét. Mert ő viszont elment a rendőrségre feljelenteni a mamát. Hm. Őszintén? Igaza van. Az ő gyerekét senki ne üsse meg, főleg ne egy másik szülő. Hát ja. Még teszek egy bátortalan kísérletet arra, hogy lebeszéljem, de hajthatatlan. Ekkor derül ki, hogy N. anyuci annyira ostoba, hogy szobrot kéne állítani neki. Mondják a gyerekek, hogy nem elég a pofon, még meg is fenyegette a kislányt, hogy pénteken várni fogja őt is és a családot is az iskola előtt. És semmi jóra ne számítsanak. Uff. Megegyezünk abban, hogy az iskolai konfliktusok feloldására van elég felnőtt az épületben, a telefonos segítség kérést meghagyjuk a kvízműsoroknak.

Közben a kisplasztikai versenyről megérkeznek a gyerekek. Jól érezték magukat, örömmel dolgoztak. Z. bácsi szerint „egész jók lettek” a művek. Ez komoly dícséretnek számít, nagyon örülök neki. O-nak és K-nak gratulálunk. Megegyezünk, bármi is legyen a vége, mi büszkék vagyunk rájuk. És ha Z. bácsi szerint egész jók a művek, akkor ez a legjobb hír. „Pontozásos” versenyen indulni elég kockázatos. Persze vannak szakmai szempontok is, de azután már minden ízlés dolga. Lesz ami lesz, mi tudjuk, hogy (nekünk) ők a legjobbak. :)

Már indulnánk haza, amikor szólnak, hogy még egy percet várjunk, Z. bácsival feltétlenül beszélni akar egy kolléganő. Már csak ez hiányzott! De megérte! Mert a fülünkbe sutyorogta, hogy hivatalos helyről származó információ alapján O. és K. különdíjat kapnak. Yeeesssssssssssss!!!!! Végre! Ez most nagyon kellett! És én már megint nagyon büszke vagyok.

Este telefonos megbeszélés a gyámmal, az otthonban dolgozó kollégával. Tájékoztatom őket a feljelentésről. „Osztatlan siker”, mondanom sem kell. Döntés: N. hétfőtől nem kollégista (ez jutalom volt, most eljátszotta), ebéd után megy az otthonba. Ez független a délutáni fejleményektől, ez része annak, hogy N. természetesen mindent megkap, ami jár. De csak annyit. Hátha eljut odáig, hogy ne csak másokban keresse a hibát.

És hogy jól végződjön a nap: mindezek után a zárt fb csoportunkban nyilvánosságra hozom az eredményt, a jó hírt: különdííííj!!!! Hogy még takarodó előtt értesüljenek róla. Hogy örüljenek! Hogy örüljünk.

Pénteken N. boldogan dicsekszik, hogy hétfőtől haverok, buli, fanta. Még nem tudja hogy mekkora bajban van az édesanyja. Így azt sem, hogy inog a frissen kapott lehetőség: anya kiviheti hétvégékre az otthonból. Az pedig szinte elhanyagolható, hogy mi lesz, amikor anya először nemet mond valamire. Mert még mindent szabad.

Délben már az ünnepéllyel vagyunk elfoglalva. Az legalább jó volt. És ebéd után mndenki mehetett haza. De előtte még gyors és őszinte örömmel történő gratuláció O-nak és K-nak. Valamint. E-nak. Mert olyat énekelt, hogy beleborzongtunk. És sokan megkönnyezték.

DZS

1Albert Einstein

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

pipás | 2015. március 28. | blackfeet[kukac]hotmail[pont]com
A naplójegyzeteket élvezem, nem a kommenteket. Csak hajnali fél egy van és itt virít az orrom előtt a Kommentálom- felirat:S
pipás | 2015. március 28. | blackfeet[kukac]hotmail[pont]com
Hajrá:) nagyon élvezem a kommenteket, annyira más világ, annyira szép világ, annyira emberi világ.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek