OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. május 31.
» Hozzászólások (4)

A kompetenciamérésről – kicsit másképpen1

Be kell vallanom, szívügyem a kompetenciamérés. Nagyon kevés ország mondhatja el magáról, hogy van egy ilyen kincsesbányája, amivel a tanulók fejlődését megbízhatóan tudja követni. Ezért is ütött szíven, amikor egy szülőtől azt hallottam, hogy a gyermeke nagyon szorong a teszt miatt, mert a tanárok azt mondták, hogy osztályzatot kapnak rá...

A kegyelemdöfést az adta meg, amikor kiderült, hogy már nincs A vagy B teszt, minden tanuló ugyanazt tölti ki, és az ötperces szünetben meg is beszélik a feladatokat, utána javítanak rajta. Sőt, van, ahol a nagyon nehéz feladatoknál a pedagógus oda is adja a megoldó kulcsot a tanulóknak.

Amikor egy újságíró is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy vajon igaz-e, hogy a rosszul tanulókat ilyenkor inkább arra kérik, be se jöjjenek az iskolába, tollat ragadtam. Azt hiszem, itt az ideje kicsit elgondolkodni azon, vajon mire jó és mire nem a kompetenciamérés. „A kompetenciát úgy kell tekinteni, mint olyan általános képességet, amely a tudáson, a tapasztalaton, az értékeken és a diszpozíciókon alapszik, és amelyet egy adott személy tanulás során fejleszt ki magában.” (Coolahan)

A kompetenciamérés a PISA mintájára kompetenciákat mér, és nem a konkrét iskolai tananyag tudását kívánja tesztelni. 2001-ben indult a mérés, akkor kifejezetten azzal a céllal, hogy a pedagógusokat segítse abban, hogy a tanulóik egyéni fejlesztését még szakszerűbben tudják végezni. Sajnos ezt a célt a mai napig nem igazán sikerült elérni, miután ehhez az iskolákban és környezetükben professzionális szakmai támogatást kellene nyújtani.

A magyar iskola az egyik leglaposabb munkahelyi szervezet, igazgatón, helyettesen, tanáron és pedelluson kívül alig van ott valaki. A fejlett országokban kutatási és osztálytermi asszisztens, segítő szakemberek (pszichológus, szociális munkás, stb.) és gazdasági, technikai személyzet is segíti a tanárok munkáját.

Másrészt éppen most sikerült beolvasztani az állami bürokráciába a pedagógiai segítő szolgáltatásokat, a valaha volt pedagógiai intézetek maradékán még működő szakmai szolgáltatókat.

A kompetenciamérés fejlesztő-támogató funkciója mellett a kétezres években egyre inkább felerősödtek azok a hangok, amelyek elsősorban elszámoltatás céljára szerették volna használni. Ebben is volt logika, hiszen a közoktatás nagyüzem és az eredményességén nagyon sok múlik, például az, hogy mennyire leszünk versenyképesek a globális piacon. Ennek az elszámoltatási célú indíttatásnak is köszönhető az, hogy ma már teljes körű a felmérés a 6., 8. és 10. évfolyamon, ráadásul a tanulók teljesítménye időben követhető, így már korrekten látható, mennyit fejlődnek magukhoz képest. Az iskolajelentések nyilvánosságra hozatalával pedig végre transzparenssé vált egy közpénzből finanszírozott rendszer működése. (Sajnos a kórházak esetében ezt mind a mai napig nem mondhatjuk el!)

Üröm az örömben, hogy az egyre nagyobb transzparencia és érdeklődés miatt egyre inkább ezáltal ítéli meg a szülő – és a helyi iskolától egyre távolabb kerülő oktatásirányítás – az iskolákat, és ez megemelte a tesztek tétjét. Érthető módon az iskolák ezért

ahelyett, hogy arra használnák ezeket az eredményeket, hogy saját munkájukat elemezzék (a kompetenciamérés ugyanis, mint ahogy a PISA is, az iskolákról és pedagógusokról szól, nem a gyerekekről), és ennek fényében hajtsanak végre fejlesztéseket, módszertani vagy intézményi újításokat,inkább a felmérés „marketing” elemeire koncentrálnak.

Ez áll a mögött, amikor a rosszul tanulókat nem hívják be aznap, vagy amikor segítenek a tanulóknak a kitöltésben, vagy amikor osztályzattal presszionálják a tanulót azért, hogy minél jobban teljesítsen.

Már megint, mint sokszor, az eszköz vált céllá.

Gondoljunk bele, miért jó egy iskolának, hogy ahelyett, hogy tényszerű információt kapna a munkájáról, amire tudna építkezni, inkább maga is hamisítja azt? Erre a kérdésre a válaszadást az olvasóra bízzuk.

Hála istennek, a fent felsorolt jelenségek ma még nem általánosak, de érdemes felhívni a figyelmet rájuk, hogy még időben vissza tudjuk terelni helyes irányba a folyamatokat. A PISA adatok elemzése sok tanulsággal szolgál.

Az egyik ilyen az, hogy azok az országok, akik aprópénzre váltották a PISA üzenetét és tesztekre kezdtek tanítani és tesztekkel próbálták a pedagógusok munkáját értékelni, ott szinte törvényszerűen romlottak az eredmények.

A rövidre zárás logikája nem vezet sehova. Szerencsére Magyarország ezt a zsákutcát eddig elkerülte, hiszen a kompetenciamérés – teljesen jogosan – nem vált a pedagógusi munka direkt és akár anyagi konzekvenciát hordozó értékelésének eszközévé. Ugyanakkor szintén a PISA tanulsága, hogy ahol sok tényszerű visszacsatolás van, és azt professzionálisan fel tudják használni a továbblépéshez, azok az országok hosszú távon nagyobb eredményeket tudnak felmutatni. Tehát a mérésekre nagyon nagy szükség van, de nem azért, hogy ez alapján rangsoroljuk az iskolákat és megítéljük az egyes pedagógus munkáját.

A következőkben megnézzük, mire jó és mire nem a kompetenciamérés és ehhez képest hogyan használjuk ki a lehetőségeket.

Amire nem jó, mégis csináljuk

Osztályzatot adni rá. A kompetenciamérés nem a tananyag tudását teszteli, hanem a pedagógusnak ad visszajelzést, hogy jó irányba haladnak-e a tanulási és tanítási folyamatok. Az osztályzattal egyrészt éppen ezért magát értékelheti leginkább, nem a tanulót. Viszont a tanuló stresszelése egyrészt nem célja a mérésnek, másrészt nem is célravezető a jobb eredmény eléréséhez.

Tesztekre tanítani. Több felmérés is bizonyítja, hogy az iskolákban a leggyakoribb használata a kompetenciamérés eredményeinek, magának a teszteknek az osztályterembe való bevitele és gyakoroltatása. Most is hallani lehetett, hogy több helyen a kompetenciamérés előtt már több héten át a teszteket töltik ki a gyerekek. A kompetenciamérés viszont nem felmérő, éppen ezért magát csapja be az iskola, ha erre drillezi a diákot. Mechanikusan talán veszik az akadályt, de a lényeg, hogy a tanuló valóban kompetens tanulóvá és később jól boldoguló felnőtté váljon, elveszni látszik.

A szülőknek visszajelzést adni a gyerekről. 2009-től a szülő is megismerheti gyermekének kompetenciateszt eredményeit. Ez az intézkedés egy, a szülőnek szánt gesztus volt az akkori oktatáspolitika részéről. Habár a cél nemes volt, de a gyakorlati jelentősége, az eredményeknek az elemzés bonyolultsága miatt jó néhány hónappal későbbi megszületése miatt viszonylag csekély. A szülőt nem érdekli annyira gyermekének több hónappal korábbi teljesítménye, viszont a gesztusnak lett egy nem szándékolt következménye. A tanulók így most már a szülők miatt is stresszelnek, így a kompetenciamérés napja több szempontból is igen megterhelő számukra.

Amire nem jó és nem is csináljuk

Az egyes pedagógust értékelni vele. Miután a kompetenciamérés csak bizonyos területeken mér, ezért leginkább a matematika és természettudományi területeken tanítókat tudná mérni, de még ez sem állja meg a helyét, hiszen a tanulók kompetenciáinak fejlesztésében ott van az egész iskola munkája, sőt a szülőké és kortársaké is. A szövegértés terén pedig még nyilvánvalóbb, hogy az ott elért fejlődés nagyon sok tényezőnek tudható be. Ráadásul ott, ahol a pedagógusokat ilyen tanulói teljesítményteszteken át próbálják értékelni és bérezni – mint teszik némely helyen az Egyesült Államokban – ott a csalások aránya drasztikusan megnő.

Iskolarangsorokat csinálni. A kompetenciamérésen elért eredmények alapján nem lehet egyértelműen besorolni az iskolákat, ugyanis figyelembe kell venni az ún. konfidencia intervallumot is, ami azt jelenti, hogy csak akkor állítható egy iskoláról, hogy gyengébb, vagy jobb a teljesítménye a másik iskolánál, ha a teljesítménye ezen intervallumon kívül esik lefele, vagy felfele értelemszerűen. Ráadásul az iskolarangsoroknak van egy nagyon nagy kockázata, mégpedig az, hogy a már amúgy is erősen szelektív iskolarendszert még szelektívebbé teszi. Az ún. hozzáadott érték jóval többet árul el az iskoláról, de ez annyira újszerű fogalom, hogy még több időt és elemzést igényel az elterjesztése.

Amire jó és csináljuk

Az adatokat elemezni és országos jelentéseket írni belőlük. Az Oktatási Hivatal minden évben megjelenteti a kompetenciamérés eredményein alapuló országos jelentését. A legfrissebb, 2014-es kompetenciamérés jelentése itt található.

Kutatásokat végezni, az oktatási rendszer működését elemezni. Ebben nagy segítséget jelent, hogy nagyon részletes, a családi háttérre és az iskola jellegzetességeire vonatkozó háttérinformációkat is tartalmaz a kompetenciamérés kutatási adatfile-ja. Szerencsére egyre több tanulmány készül a kompetenciamérés alapján, amelyek olyan izgalmas kérdésekre próbálnak választ adni, hogy mi a titka az eredményes iskoláknak, vannak-e különleges reziliens iskolák (http://oktpolcafe.hu/papp-z-attila-roma-tanulok-az-altalanos-iskolaban-630/, mit mondhatunk a pedagógusok osztályzási gyakorlatáról és annak hatásáról a tanulók eredményeire és továbbtanulási aspirációira.

Amire jó, de kevéssé csináljuk

Elemezni az iskolai munkát. Ezt az iskoláknak kellene elvégezniük, de erre nincs idejük, kapacitásuk – és gyakran szakértelmük sem. A megoldókulcsokkal ők is ki tudják javítani a tanulóik tesztjeit, de miután az országos jelentés csak – értelemszerűen – jóval később tud elkészülni és a vonatkozó iskolai és telephelyi jelentéseket is csak jóval később kapják meg, így a tesztet kitöltő tanulókra vonatkozóan már kevésbé tudnak időben fejlesztéseket végezni. Az iskoláról magáról és az adott kompetenciaterületekről viszont sok információt kap az iskola – még egy év távlatában is, így a jelentéseket időben vizsgálva tudja a saját munkáját iskolai szinten elemezni. Ezt meg is teszik néhol elsősorban a szaktárgyi munkaközösségek, de még mindig nem elegen.

Fejlesztéseket megalapozni, bizonyos módszereket tesztelni. Kiváló kiegészítő eszközt kínál a kompetenciamérés arra, hogy bizonyos fejlesztések esetén azok hatását, kontrollcsoport bevonásával tesztelni lehessen. Sajnos mind a mai napig nem magától értetődő, hogy az oktatásra vonatkozó fejlesztések, legyen egy módszer vagy éppen egy új kísérleti tankönyv bevezetése megalapozott kutatásokon kellene, hogy alapuljanak. Ehhez az oktatáskutatók közt jóval több, a kompetenciamérést is értelmezni tudó szakember kellene, valamint az oktatási fejlesztések esetében interdiszciplináris teamek működtetése.

A kompetenciamérésből jóval többet is kihozhatnánk, de ehhez többleterőforrás kell, pénz, idő, szakember és motiváltság. Jó hír, hogy állítólag már elkészült a kompetenciamérés részletes technikai jelentése, mely által a kutatók és az érdeklődők még többet megtudhatnak arról, hogy mit takarnak az eredmények és hogyan lehet őket felhasználni. Folynak pilot felmérések is annak érdekében, hogy a kompetenciamérést új, de olyan fontos területekre is kiterjesszék, mint a szociális készségek. Ennek különösen azért lenne nagy jelentősége, mert itt aztán végképp nem lehet tesztekkel tanítani, ehhez már a valóban modern, csoport és projektmódszerek kreatív osztálytermi használatára lesz szükség.

Lannert Judit

1A tanulmány megjelent a Kölöknet portálon

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

DAnna | 2016. január 4.
Amiért én roppant dühös vagyok, az a mód, ahogyan megkülönböztetik a kompetenciamérést az egyéb felmérőktől. A tanár leadja a tananyagot, aztán tart egy összefoglaló órát, és ha esik, ha fúj, megíratja a témazárót, aztán mindenkinek olyan lesz, amilyen. A gyerek, jegye ... Sőt, sajnos az is gyakorlattá vált egyes tanároknál, hogy a hosszú (mondjuk 10 nap) betegségből visszatérő gyerekkel az első napon, amit az iskolában tölt, megíratják a témazárót, amit a betegsége alatt írtak meg, akkor is, ha mondjuk hiányzott az anyag egyes részeiről és az összefoglalásról. Elvárják, hogy a gyerek otthon, szórványos információk alapján, betegen tartsa a tempót az osztállyal, és nem számít, ha emiatt romlik a jegye.
Mi a helyzet a kompetenciaméréssel? A kompetenciamérésen rész vevő osztályoknak előkészítő foglalkozásokat tartanak, fél évig hetente folyamatosan, amire kötelező bejárnia mindenkinek. Ez fontosabb, mint a gyerek felkészülése, vagy éppen jegye.
Péter | 2015. augusztus 14.
Mindaddig, amíg nevesítve hozzák nyilvánosságra a kompetenciamérés eredményeit, az iskolák közötti különbségeket, addig sokan éreznek késztetést a "kegyes csalásra", különösen azzal a tapasztalati érvelésel, hogy "mások is így csinálják". Nem beszélve azokról az anomáliákról, amik a mérés folyamatában is léteznek: kik lehetnek jelen az adott tanteremeben, milyen segítséget adhatnak vagy nem adhatnak a gyerekeknek, stb.

És jó szokás szerint mindenki szemet húny fölötte.
szt | 2015. június 5.
Sztem akkor osztályozza a tanár munkáját, ha a gyerek is komolyan veszi, de jellemzően nem így van, ezért nem ad reális képet a tanári munkáról. van olyan iskola ahol a gyengébb tanulókat "felmentik" a kompetenciamérés alól, nehogy rontsák az átlagot. Mindenki döntse el, hogy helyes-e "nyomás alatt" tartani a gyereket az osztályzással....

C.J. | 2015. május 31.
A mi iskoláinkban is komoly tétje van a kompetencia teszteknek, főleg 10.-ben. Több középiskola is osztályzatot ad rá (piros jegyet...hogy duplán számítson), van olyan iskola is, ahol az év végi jegy 2/3-át adja. Ezt nem tartom korrektnek, mert a BTMN/SNI-s tanulók nem kapják meg a szakvéleménybe foglalt kedvezményeiket (pl. többletidő, számológép). Próbáltuk hivatalosan kérni, de nem jártunk sikerrel. Kértük azt is, hogy ha nincs kedvezmény, akkor osztályzat se legyen. Nem könnyű.
Több kompetencia tesztet író osztály már szeptemberben be van fenyítve, hogy teljesíteniük kell. A teszt előtti 2 hét pedig másról sem szól, csak az előző évek tesztjeinek gyakorlásáról. Az is előfordul, hogy a gyengébb tanulók valóban igazoltan vannak távol, vagy egy gyengébb képességű diákot egy jobb képességű magántanuló vált ki. Azt pedig többen is elmondták, hogy a teszt mindkét részénél, a feladatok végéhez közeledve a fáradtság miatt már csak találomra jelölgetnek.
Ami elgondolkodtató számomra, hogy vannak olyan diákok is szép számmal, akik jobban teljesítenek a kompetencia matematika feladatok megoldása során, mint az iskolai számonkéréseknél.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek