Gondolatok az iskolából (iskoláról)
7. Művészet 
A nevelés-oktatás művészet. Ahogy egy festménynél, szobornál sem tudom megmondani, hogy miért hat rám, miért követeli ki a figyelmemet, elismerésemet, úgy egy pedagógusnál is nagyon nehéz megmondani, hogy miért, mitől „jó pedagógus”. Vannak persze tudott összetevők, mint egy étel esetében a receptben, ám vannak, akik pontról pontra rakják össze ezeket nagy figyelemmel, a legjobb alapanyagokból és a kész termék mégsem olyan, mint amilyennek szeretnénk vagy elvárnánk.
Mi hiányzik? Sajnos fogalmam nincs, mint ahogy arról sem, hogy én miért nem vagyok elájulva a Mona Lisatól, vagy miért nem kedvelem Picassot. A tét azonban nálunk, az iskolákban, sokkal nagyobb annál, hogy kedvelem-e azt a festőt vagy sem. Emberkéket nevelünk. Együtt próbálunk a családokkal útjelzőket lerakni nekik, hogy könnyebben, sikeresebben igazodjanak majd el saját életükben. Mivel a családok ezt a feladatot egyre ritkábban tudják ellátni, a teher még nagyobb rajtunk. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki áll ki egy osztály elé, kiből lesz „gyermekvezető”.
Mindig jobb akartam lenni, most is, maximalista vagyok. Nem jó tulajdonság, kicsit bele lehet halni. Hiába voltak a gyerekek, szülők, kollégák elismerő visszajelzései, mindig arra törekedtem, hogy jobban, másképpen is hozzáférhessek a kölykökhöz. Szerencsém van, mert a régi tanítóképzésből, de leginkább édesanyámtól megtanultam a pedagógia igazi alapjait, és erre könnyebben lehetett ráépíteni speciális tudásokat, ismereteket, módszereket, amelyek a falakat képezték. Tudom, hogy a szaktanárok nem rendelkeznek ezekkel az alapokkal, tudom, mert tapasztalom. Tudom, mert elmondják. Valószínűleg egy magyar szakos kollégának inkább lenne szüksége ezekre az alapokra, mint arra a tudásra, hogy időrendi sorrendbe tudja rakni József Attila összes verseskötetének a címét. Miközben az alsós gyerek csak hónapokkal lesz idősebb, a szaktanárok a felső tagozatra lépéskor mintha húznának egy határt: eddig kisgyerek voltál, most már „felnőtt” vagy (mellesleg a legtöbb szülő is meghúzza ezt a határt és azt gondolja, hogy most már nem kell a pedagógussal tartani a kapcsolatot, nem kell a gyereket segíteni – álljon meg a lábán!). Nincs szükséged a tanulási képességek további fejlesztésére, csiszolására, nem kell sem olvasást gyakorolnod, sem a számolás alapjait, sem az írást, helyesírást! Ezekről át is tevődnek a hangsúlyok Petőfi verseinek stilisztikai jellemzőire, a kovalens kötésre, a gyorsulás számolására stb.
Emellett elfeledkeznek a közösségépítésről, azon keresztül a szociális kompetenciák fejlesztéséről, úgy általában a nevelésről. Arról, ami a legfontosabb feladatunk lenne. Mert ismereteket lehet szerezni bárhonnan, itt nincs ránk szükség, ha előtte a gyerekeket a neveléssel képessé tettük a megszerzésükre, feldolgozásukra, alkalmazásukra stb. Ezzel természetesen nem az ő tudásukat vonom kétségbe vagy munkájuk fontosságát – épp ellenkezőleg! Igen, tudom. Tudom, hogy egy alsós tanítónak sokkal több lehetősége van osztályával foglalkozni, mint egy néhány órában tanító felsős kollégának – mégis! Nem véletlenül volt az egykori tanítóképzőben kötelező tantárgy a hangszertanulás, a magas szintű sportolás, a kézműves technikák elsajátítása stb.! Miért ne lehetne szüksége például egy matematika szakos tanárnak egy népdal tudására, egy papírcsónak meghajtogatására, a hangszeres tudásra? Miért ne építhetné be ezeket az óráiba? Mennyivel könnyebb lenne, mondjuk, a százalékszámítást úgy tanítani, hogy a gyerekek ne gépiesen ismételgessék a képleteket, a feladatokat, hanem kapjanak kihívásokat, élményeket, tapasztalásokat: mikor süllyed el egy csónak? Hány százalékig kell megtelnie vízzel ehhez? Hajtogassuk meg a csónakot! Próbáljuk ki! Számoljuk ki! Hány százalékát kell lefognom a gitáron a húrnak, hogy dó helyett re hangot kapjak? Mérd meg? Próbáld ki, hallgasd meg! Számold ki!
Hosszasan lehetne folytatni a sort… Azt gondolom, hogy ez a művészet: szakmai tudás, kreativitás, komplex világszemlélet és holisztikus emberkép eredménye. Ezek a falak, amikre lehet(ne) építkezni.
Harminc év alatt felépítettem ezeket a falakat és a tetőt magam raktam rá a folyamatos továbbképzésekkel, a technikai fejlődés felhasználásával, módszertani fejlődéssel. Ez a tető maga a művészet, a nevelés-oktatás művészete. Biztos, hogy lyukas itt-ott, de majd betömöm azokat a helyeket is. Egyszer biztos, hogy sikerül...
Leiner Károly
(A fotók a szerző felvételei) --
-- » Kommentálom
Hozzászólások
s | 2015. június 15. Kedves Károly, felvetsz egy nagyon fontos problémát, nevezetesen a pedagógusképzés hiányosságait és nem csodálom, hogy senki nem reflektál rá. Valószínűleg nem mernek.
Egyetértek veled, annak idején (én az ELTE-n végeztem)mi sem tanultuk meg, hogyan tanítsunk. Nem tanultunk használható, gyakorlati módszereket, eszközöket. Mindenre a magunk kárán kellett rájönnünk. Hogyan érintsem meg a gyerekeket? Hogyan folytassam az alsós tanító néni munkáját? Megannyi kérdés és nem volt válasz rájuk. |
Utolsó üzenetek:
 ofoe Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.
--
Márta Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm
--
 Eleonóra Kedves OFOE!
Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)
Üdvözlettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)
--
 ofoe Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
--
László Krisztina Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina
--
Eleonóra Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.
--
Németh Zoé Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?
--
ofoe Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése