OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. június 5.
» Hozzászólások (1)

Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért1

A TEMPUS Közalapítvány Iskolavezetők a méltányos oktatásért című kötete célkitűzéseiben az eddigi Alma a fán kiadványokhoz kapcsolódva, az európai oktatás értékeit hangsúlyozva ezúttal a méltányosság fontosságára hívja fel a figyelmet. A gyermek „megérik az iskolára, mint alma a fán” – a Tempus Közalapítvány 2010-ben elindított interjúkötet-sorozatának címadó hasonlata Vekerdy Tamástól származik, aki a sorozat korábbi köteteinek beszélgetőtársa volt.

A Párbeszédek a kompetenciafejlesztésről (2010), a Fókuszban a tanulás támogatása (2012), és A tanulás jövője (2014) címmel megjelent kötetek sorába a szerkesztő és a kiadvány készítői örömmel emelték be az Iskolavezetők a méltányos oktatásért című kötetet, mely nemcsak kiváló iskolavezetőkkel készített interjúkat, hanem a méltányosság fogalmát, új felfogását, nemzetközi dimenzióit értelmező tanulmányt, és az interjúkat felvezető, a méltányosság és az iskolavezetés kapcsolatára reflektáló írást is tartalmaz.

Honlapunkon a kötet egyes fejezeteiből közlünk részleteket annak reményében, hogy minél többen kapnak kedvet a teljes szövegek megismeréséhez. A sorozat Révai Nóra, a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportjának munkatársa, az iskolavezetés témájú tevékenységek szakmai koordinátora tanulmányának egy részletével indul.

Részlet Révai Nóra Méltányosság az oktatásban – Miről beszélünk? című tanulmányából2

A méltányossággal, társadalmi igazságossággal összefüggő diskurzus az elmúlt évtizedek során egyre nagyobb hangsúlyt kapott az egyes nemzeti és a nemzetközi szakmai, kutatói és oktatáspolitikai párbeszédekben. A párbeszéd leggyakrabban a kihívásokról szól, arról, hogy miért van szükség méltányos oktatásra, illetve, hogy mi segíthetné ezt elő. Ahhoz azonban, hogy bármit is elérjünk ezen a téren, nem kerülhetjük meg, hogy a fogalom alapjairól beszéljünk. A következőkben áttekintünk néhány domináns szemléletet, és megvizsgáljuk, hogy ezek milyen következményekkel járnak, hogyan hatnak egymásra.

Esélyegyenlőség és eredményközpontú méltányosság

Az egyik domináns fogalom, ami a méltányossággal, társadalmi igazságossággal kapcsolatos diskurzusokat meghatározza, az esélyegyenlőség. Történetileg az esélyegyenlőség eredetileg az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést jelentette. A hangsúly itt azon volt, hogy a hozzáférés lehetősége mindenki számára biztosítva legyen, annak azonban már nem tulajdonítottak különösebb figyelmet, hogy ki és hogyan használja ki ezeket a lehetőségeket, ki mennyire tud belőlük profitálni. (Levin, 2003) Az egyenlő hozzáférés elvét sok esetben értelmezték egyenlő bánásmódként, azaz minden gyereknek ugyanazt kell nyújtani. Egy kanadai kutatás szerint (Goddard and Hart, 2007 In: Ward et al, 2013) például sok kanadai iskolavezető aktívan ellenállt a sokféleség, a különbözőség elismerésének, mert a társadalmi igazságosságot egyenlő bánásmódként értelmezték, ez pedig hátrányosan hatott pl. a migráns és szociálisan hátrányos helyzetű tanulókra, akik a nemzeti tantervekkel nehezen birkóztak meg. Ezt a helyzetet illusztrálja az 1. kép. A nagymértékű tanulói diverzitás – különböző családi háttér, nyelvi, etnikai hovatartozás, gazdasági-társadalmi státusz, stb. – miatt, komoly egyenlőtlenségekhez vezet, ha minden gyerek pontosan ugyanazt kapja az oktatástól.

Az egyenlő hozzáférést felváltó szemlélet a méltányosságot az oktatási eredmények szempontjából közelíti meg, azaz az egyenlő esélyeket például a végzettség megszerzésére és a foglalkoztathatóságra vonatkoztatja. Ebből a szempontból nyilván nem elég, ha mindenkinek ugyanazokat a lehetőségeket biztosítjuk, hiszen különböző embereknek más-más lehetőségekre van szükségük, van, akinek több támogatás kell ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt elérje. A második kép az eredményközpontú méltányosság ideális kimenetét illusztrálja a meccsnézés hasonlatával: mindenki a számára megfelelő támogatást kapja meg egy adott eredmény eléréséhez, ezt a támogatást kihasználva pedig minden tanuló eléri az eredményt. Ez az irányzat a mai napig számos ország törekvéseit meghatározza.

Ma Magyarországon is általában ez a szemlélet dominál a méltányosságra való törekvésben, amit számos kutatás, oktatáspolitikai és szakmai diskurzus alátámaszt.

„Esélyegyenlőség (equal chances) alatt az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében kimutatható hátrányok felszámolását, méltányosság (equity) alatt pedig a különböző oktatási eredményekben kimutatható egyenlőtlenségek csökkentését értjük.” (Magyar Pedagógia Társaság, 2013)

Az esélyegyenlőség itt már nem az egyenlő bánásmódot jelenti, hanem az oktatás hátránykompenzációs képességét, míg a méltányos oktatás abban mutatkozik meg, hogy kisebb a különbség a tanulói eredmények között. Hasonló gondolatra épül a Jelentés a magyar közoktatásról 2006-os kötetéből származó idézet, amely az iskolai eredményességet határozza meg az eredményközpontú méltányosság szemszögéből:

„A ma legelfogadottabb felfogást követve azt az iskolát tekintjük eredményesnek, amelyik azonos kiindulópontból magasabb oktatási kimenetet (educational outcome) tud elérni, azaz adottságait, erőforrásait figyelembe véve ér el relatíve magas teljesítményt.” (Sinka, Horn, 2006)

Egyre erősebbek azonban azok a hangok, melyek ezt a haladóbb méltányosságfelfogást is megkérdőjelezik, rámutatnak a hátulütőire, és új irányokat próbálnak vázolni. Az egyik kritika arra vonatkozik, hogy a fent leírtak alapján hogyan mérjük az eredményeket. Az oktatás globális sztenderizációja (pl. méréseken keresztül) ugyanis szintén a különbözőség elismerése és figyelembe vétele ellen hathat, ha az egyenlő bánásmód felől közelítjük. A tanulók teljesítménymérésére használt sztenderdizált vizsgafeladatok nem csak a tanulók képességbeli különbözőségét tudják nehezen figyelembe venni, hanem – ami talán még ennél is fontosabb – csak bizonyos képességeket mérnek, melyekre talán a tanulók csak egy részének van szüksége ahhoz, hogy teljes és boldog életet élhessen. Ezt a jelenséget karikírozza a 3. kép, melyen a „vizsgázók” csupán elenyésző kisebbségének van szüksége a mért képességre: a fáramászásra. Magyarországon sztenderdizált mérésre példa az országos kompetenciamérés, más országokban, pl. Angliában azonban a sztenderdek sokkal erőteljesebben határozzák meg az oktatási rendszert. (Az említett képet lásd a kiadvány 12. oldalán. A szerk.) A PISA nemzetközi tanulói teljesítménymérő eszközt az ebben részt vevő országok szakértőinek bevonásával úgy hozzák létre, hogy lehetőleg minden ország kontextusában releváns legyen (itt elsősorban fejlett országokról van szó). A méréssel szemben megfogalmazott kritikák jelentős része tulajdonképpen az eredmények értelmezésére és felhasználására vonatkozik: hova vezet a méltányosság szempontjából, ha az oktatási rendszerek fő céljává az válik, hogy jól teljesítsen a sztenderd méréseken? Tényleg akkor a legmegfelelőbb-e az iskola minden tanuló számára, ha azokat a képességeket fejleszti, és éppen abban az életkorban, melyeket a PISA (vagy más sztenderd mérés) mér?[…]

Jacky Lumby (2013a) szerint a méltányos oktatás egyik legfontosabb eleme, hogy azt nyújtsa a gyereknek, amire az ő (a gyerek) szempontjából szüksége van. Az esélyegyenlőség ebben a kontextusban azt jelenti, hogy minden gyerek ugyanolyan esélyeket kap arra, hogy olyan életet élhessen, amit ő maga értékesnek tart. A gyereket ne határolja le a családi és kulturális közössége, ha ő másfajta életre vágyik, kapjon meg minden lehetőséget ahhoz, hogy ezt valóra válthassa. Az oktatás segítse tehát elő a társadalmi mobilitást. Ugyanakkor ne vessük meg vagy utasítsuk el a tanuló közösségének értékeit. A méltányos oktatás tehát biztosítja, hogy minden tanuló megszerezhesse azt a tudást, azokat a képességeket és attitűdöket, melyek szükségesek ahhoz, hogy önmaga és a társadalom számára is értékes életet élhessen.

A Méltányosság az oktatásban – Miről beszélünk c. tanulmány teljes terjedelmében, illetve az Iskolavezetők a méltányos oktatásért című kiadvány lapozható formában elérhető itt.

1Kiadja a Tempus Közalapítvány, szerk.: B. Tier Noémi, Budapest, 2015

2A fejezet a kötet 10-29. oldalán található

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Péter | 2015. augusztus 13.
"...méltányosság (equity) alatt pedig a különböző oktatási eredményekben kimutatható egyenlőtlenségek csökkentését értjük.” (Magyar Pedagógia Társaság, 2013)"

Ez az a nemnes gondolat, ami a magyar közoktatásban a ma tapasztalható legelterjedtebb probléma. Ugyanis ennek az egyébként nemes célnak, az egyenlőtlenségek megszüntetésének az elérését nem a hátrányok leküzdésével, hanem az "előnyök eltüntetésével" igyekszik megodani. És erre a lehető legrosszabb módszert, a kritikátlan "integrációt" alkalmazza.

Amikor a magatartászavaros, tanulásban vagy értemileg akadályozott tanulókat (2-4 tanulót) egyszerűen csak beültetnek egy átlagos (normál) osztályközösségbe, akkor vagy
- a hátrányos helyzetben lévő nem kapja meg a szükséges figyelmet és speciális fejlesztést,
- vagy a többiekre jut kevesebb idő, és a többség fejlesztése szenved helyrehozhatatlan csorbát,
- vagy a kialakult helyzet teljesen felrúgja a tanításhoz minimálisan szükséges fegyelmezett légkört, és sok-sok tanóra elveszti eredeti célját, fejlesztő szerepét.

Mindez nem közelebb hozza egymáshoz a többséget és a hozzájuk "integráltakat", hanem még jobban kiélezi az ellentéteket, és sokat árt a befogadó csoportban nevelteknek.

Az integráció elve értelmes, jó dolog. De mint minden jó elgondolást, ezt is tönkre teszi, hatástalanná rontja a kritikátlan, fűnyíró szerű megoldási mód.

Azokban az iskolákban, ahol az eltérő fejlődésmenetű gyermekeket egy iskolában nevelik, közös folyosókon vannak a tantermeik, az iskola számos közös programot szervez számukra, felkészíti a gyermekeket a kölcsönös elfogadásra, egymás tiszteletére és segítésére, ott valóban eredményes a kölcsönös elfogadás és a különbségekből eredő hátrányok csökkentése. Mégpedig anélkül, hogy ennek a csökkensének a jobb helyzetben lévők, vagy mindannyian károsultjai lennének.

Ezen érdemes lenne elgondolkozni.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek