OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. június 14.
» Hozzászólások (0)

Alma a fán - Iskolavezetők a méltányos oktatásért

Bevezető gondolatok az interjúk elé – részletek
(Szegedi Eszter)

Az Iskolavezetők a méltányos oktatásért című kötetünk tervezésekor két fontos cél lebegett a szemünk előtt: felhívni a figyelmet arra, hogy az iskolavezetők kulcsszereplői az oktatás eredményességének és bármely fejlesztési folyamat sikerének, valamint hozzájárulni az oktatás méltányosságának hazai értelmezéséhez. Hiszünk abban, hogy nemcsak az intézményi sikerekre, hanem az oktatási rendszer egészére alapvetően befolyással van e két tényező, az oktatás pedig meghatározó jelentőséggel bír a társadalmi változásokra, ezért az interjúkban arra keressük a választ, hogy mit tehet egy tudatos és elkötelezett vezető a méltányos és minőségi oktatás érdekében.

(…)

Hat interjúalanyunkat annak tudatában választottuk ki, hogy részt vettek egy-egy jelentős fejlesztési programban, vagy maguk konstruáltak innovatív pedagógiai modellt. Az ötletet többek között az adta, hogy az Egész életen át tartó tanulás programot 2014-ben felváltó, a Tempus Közalapítvány által koordinált Erasmus+ program új pályázati lehetőségeiben kiemelt figyelmet kap a várható hatások növelése, melynek érdekében a pályázó intézményektől stratégiai szemléletet követel meg a részvétel: az intézmény fejlesztési igényeit, tervezett tevékenységeit és a várt hatásokat egy európai fejlesztési tervben kell bemutatni. Beszélgetőpartnereink között is van, aki a nemzetközi programok visszatérő sikeres pályázója, emellett az elmúlt 20 év legfontosabb hazai intézményfejlesztési programjairól szinte kivétel nélkül olvashatunk az interjúkban. Kezdve a Comenius 2000-rel, a Szakiskolai Fejlesztési Program két generációján át, az Önfejlesztő iskolák hálózatáig, majd a különböző HEFOP és TÁMOP programok mellett említésre kerül az Integrált Pedagógiai Rendszer bevezetése, a Lépésről lépésre és a Komplex Instrukciós Program, vagy a jelenleg is futó Mentor(h)áló 2.0.

(…)

Az iskola önmagában nem oldhatja meg a méltányosság problémáját, az egyenlő társadalom tág értékei iránti elköteleződés csak széles körű társadalmi és kormányzati összefogásban képzelhető el. A kötetben szereplő interjúk mindegyike szolgál azonban olyan példákkal, amelyben az iskolavezetés kiemelten kezeli a méltányosság kérdését, és ezen a téren nagy eredményeket ért el. Érdemes odafigyelni, hogy ezek az elkötelezett iskolavezetők hogyan gondolkodnak a témáról, mi fontos számukra, és milyen – a tantestülettel közösen megvalósítható – megoldásokat találnak.

1. interjú

K. Nagy Emese, a Hejőkeresztúri Általános Iskola igazgatója

K. Nagy Emese végzettsége szerint agrármérnök, mérnöktanár, angol nyelvtanár, a neveléstudomány doktora. A Miskolci Egyetem docense és a Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola vezetője. Kutatási területe a hátrányos helyzetű tanulók státuszproblémájának kezelése. Oktatási szakértőként szakterülete a tanügyigazgatás. Munkája során szerepet vállal a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásában, tehetséggondozásban és a tanártovábbképzésben. A Komplex Instrukciós Program szakmai vezetője, melyet a hejőkeresztúri iskola 2001-től a tudásban és szocializáltságban heterogén tanulói csoportok neveléséhez-oktatásához sikerrel alkalmaz. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, részt vállal az MTA Nevelésszociológiai Albizottság, a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége Tudományos Tanácsadó Testületének, az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság Antiszegregációs Kerekasztalának munkájában. Tagja a Kutató Tanárok Országos Szövetségének. Intézményvezetőként központi kérdés számára, hogyan válhat egy iskola tanulószervezetté. Előtérbe helyezi a rendszergondolkodást, az intézmény pedagógusaira és diákjaira egyaránt érvényes alapelvként a csoportos tanulást, kooperativitást jelöli meg.

Részletek az interjúból

A méltányosság mennyire és milyen módon jelenik meg ebben a stratégiában?

Azt gondolom, hogy a mi nagyon színes tanulói összetételünknél a hátrányos helyzetű gyerekek esetében kiemelten fontos az oktatás méltányossági szempontok alapján történő szervezése. Hiszen ők a szülői hátterükből, a szocializáltságukból adódóan könnyen leszakadhatnának, kieshetnének az iskolából. Az összes tevékenységünk arra épül, hogy hogyan lehet az alulteljesítő gyerekeket megszólítani, és őket olyan szintre hozni, hogy mindenki továbbtanuljon, sőt, jó helyen folytassa a tanulmányait.

Ha vennénk egy 10-fokú skálát, amelynek egyik végén a méltányosság szempontjából ideális iskola áll, a másik végén pedig egy olyan intézmény, amely nem így működik, hová helyeznéd a skálán a ti iskolátokat?

Hogyha valaki kívülről bejön hozzánk és megnézi a tanítási órákat, a gyerekek munkáját, a tanulási környezetet, akkor általában elismerően nyilatkozik arról, amit itt lát. Ez nagyon jó érzés, de én nem vagyok még teljesen elégedett. Körülbelül a skála 8-as pontjára tenném magunkat, mert még mindig van olyan, amit szeretnénk, ha jobban menne, ha tökéletesebben működne.

Hogyan tud a méltányosság érvényesülni az iskola szintjén, az osztálytermi gyakorlatban és a tanulói szinten?

Az iskola szintjén természetesen úgy, hogy a pedagógiai tevékenységünk alapelveit, az oktatás szervezését meghatározó irányvonal, a pedagógiai program erről szól. Tartalmazza magát a módszert, azt, hogy mit teszünk a felzárkóztatásért, a tehetséggondozásért, a gyerekek fejlesztéséért, azaz hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni.

Az egyes osztályok szintjén – de még mindig inkább iskolai szinten maradva – úgy jelenik meg a méltányosság, hogy nem szegregálunk, hiszen nyilvánvaló, hogy ez csak egy pillanatnyi megoldás lenne. A pedagógusnak talán könnyebb úgy tanítani, de ezt a gyakorlatot a társadalom szempontjából károsnak vélem. Hibának tartom a gyerekek „lefölözését”, legyen szó akár egyházi, tagozatos, két tanítási nyelvű, stb. iskoláról, de tudom, hogy ezekre a típusú oktatási intézményekre is szükség van. Mi ezzel szemben integráltan neveljük a gyerekeket, és az eredmények magukért beszélnek: nálunk mindenki továbbtanul, a gyerekek 70%-a ráadásul érettségit adó iskolában. A diákok heterogén tanulói csoportban tanulják meg az együttműködést, az egymással való együttélést.

Van arról visszajelzésed vagy tapasztalatod, hogy a tanári karban hogyan gondolkodnak erről a kérdésről?

Azt gondolom, hogy elég jól ismerem a kollégáim gondolkodását, hozzáállását. Butaság lenne azt mondani, hogy ebben a tantestületben százszázalékos az egyetértés, és itt mindenki ugyanazt szeretné, mert erről szó sincs. Ezzel együtt nekem állandóan sugallnom, közvetítenem, és ha kell, egyértelműen nyilvánvalóvá kell tennem, hogy mi a közös, a pedagógiai programunk részeként elfogadott irányvonalunk, amit követnünk kell. A kicsi, húszfős tantestületünkből mindössze egy-két – egyébként nagyszerű – pedagógus van, aki kevésbé veszi fel a ritmust, mert úgy gondolja, hogy ha nem tennének érte, akkor is így működne az iskola.

Mi az, amit kifejezetten nehézségnek élsz meg azzal kapcsolatban, ahogy ezeket az elveket, a célokat érvényesíteni tudjátok?

A nehézséget magának az oktatási módszernek az állandó fenntartása jelenti, hiszen ha mi abbahagynánk a Komplex Instrukciós Programot , hamar visszaállna egy olyan tarthatatlan állapot, amely a program előtti időszakra volt jellemző. A program tehát vagy az iskola kultúrájává válik, vagy pedig folyamatosan fenn kell tartani. Ahogy már említettem, a tantestület döntő részének a vérében van a program, de ott van az a néhány kolléga is, aki nem szeretne így tanítani, mert a hagyományos módon sokkal egyszerűbb. Nekik, alkalmazkodva hozzám és a tantestület egészéhez, be kell illeszkedniük ebbe a folyamatba. Számomra a legfontosabb kérdés az, hogy miként tudom ezt erőszak nélkül elérni.

Mi segíthet ebben? Vannak-e olyan partnerek, akik támogathatják a program megvalósítását, akár az iskolán kívül, akár azon belül?

Ami segíthet, az az idő. Nem mondhattam azt az elején, hogy mostantól fogva ez kötelező. Mindenkinek meg kellett és meg kell érnie arra, hogy magáénak érezze a programot, és ehhez szükség van egy olyan pedagógiai kultúraváltásra, amely a gondolkodásmódjukat, a hozzáállásukat is átalakítja. Ha ez nem történik meg, és nem érzem az elfogadást a pedagógusok részéről, akkor kudarcot vallunk.

Azt gondolom, mindenki számít, akit valamilyen szinten érinthet a program, és úgy érzem, hogy ebben a tanárok is, a szülők is, a gyerekek is, az iskolában dolgozó nem tanár kollégák is támogatnak, értékelik és elismerik azt a munkát és erőfeszítést, amivel felépült és működik az iskola.

Eljutnak-e hozzád, és ha igen, milyen formában az osztálytermi problémák, a kezelendő jelenségek? Van-e ennek rendszeres fóruma, és mit tehetsz annak érdekében, hogy a kollégák méltányossághoz való viszonya közös nevezőre kerüljön?

Az a típusú igazgató vagyok, aki szeret mindenről tudni, szeretek tájékozódni arról, hogy mi folyik az osztálytermekben. Kicsi az iskolánk, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy a gyerekeket név szerint ismerem, nem tudom pontosan mindenkiről, hogy melyik faluból jár be hozzánk (három faluból fogadunk gyerekeket), nem mindenkinek tudom a családi hátterét, ez elsősorban az osztályfőnökök feladata. Az én feladatom az, hogy összességében nézzem, hogyan tudnak a gyerekek egymáshoz viszonyulni, és hogyan tudnak együttműködni. Az is izgalmas kérdés számomra, hogy hogyan lehet a kollégáknál elérni, hogy értsék az elveimet, és hogyan lehet jól átadni azt, hogy bizonyos esetekben mi a helyes eljárás. A minta – ahogy már szó volt róla – erőteljesen számít, azt vettem például észre, hogy nagyon sokat tanultak a kollégák az ún. „rendteremtési” stratégiámból. Vezetői pályám elején még találkoztam az iskolában kiabálással a tanár részéről, mára azonban ez teljesen megszűnt. Egyetlen pedagógus sem kiabál. Miért? Mert én sem kiabálok. A probléma rendezése még a legsúlyosabb rendbontás esetén is azzal kezdődik, hogy a diák bejön az irodámba, leültetem, egészen másról elbeszélgetünk, és utána térünk rá a konkrét esetre. Felderítetlen, ki nem vizsgált ügyek nincsenek. A kollégák eltanulták és maguk is alkalmazzák ezt a stratégiát, és nem gondolják, hogy egy gyereket hozzám kellene behozni, vagy hogy minden ügyben nekem kellene igazságot tenni.

Nagyon fontosnak gondolom, hogy az intézmény kultúrájára a pozitív megerősítés jellemző, amit hetente egyszer-kétszer teljes iskolai szinten, a tanárok és a gyerekek részvételével is megtámogatunk. A héten, például összehívom az egész iskolát, és elmondom, hogy egy rajzpályázaton a gyerekek milyen helyezést értek el, milyen díjazást kaptak és miért, és természetesen kiemelem a pedagógust is, hiszen nélküle nem jött volna létre ez a szép eredmény. Fontos, hogy a gyerekek is és a pedagógusok is érezzék azt, hogy elismerem a munkájukat, és nem csak én, hanem az egész iskola: már az is nagyon jó, hogy ilyenkor megtapsoljuk őket. Arról is beszámolok, ha látogatók érkeznek az iskolába, például egyik nap összesen 110 ember jön három osztályba, azért, hogy tanítási órákat lássanak. Hihetetlen, hogy a gyerekek ilyenkor is mennyire kedvesek, együttműködők tudnak lenni, és a viselkedésükkel, a szabályok betartásával természetes módon segítik a helyzetet. A kollégákkal ugyanígy összeülünk reggelente tíz percre, hogy elmondjam az aznap vagy a héten várható eseményeket, hogy megköszönjük egymásnak a munkát, hogy visszatekintsünk egy-egy eseményre, eredményre. Ezek az állandó megerősítések, a pozitív párbeszéd az iskola szereplői között, úgy vélem rendkívül fontosak.

1Kiadja a Tempus Közalapítvány, szerk.: B. Tier Noémi, Budapest, 2015.

2Szegedi Eszter (a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportjának vezetője) bevezető gondolatai teljes terjedelmükben a kötet 29-33. oldalán olvashatók

3Az interjú teljes szövege a kötet 35-45. oldalán olvasható

4A Komplex Instrukciós Programról bővebben a kötet 34. oldalán olvashatnak

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek