OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. június 14.
» Hozzászólások (0)

Alma a fán - Iskolavezetők a méltányos oktatásért

Bevezető gondolatok az interjúk elé – részletek
(Szegedi Eszter)

Az Iskolavezetők a méltányos oktatásért című kötetünk tervezésekor két fontos cél lebegett a szemünk előtt: felhívni a figyelmet arra, hogy az iskolavezetők kulcsszereplői az oktatás eredményességének és bármely fejlesztési folyamat sikerének, valamint hozzájárulni az oktatás méltányosságának hazai értelmezéséhez. Hiszünk abban, hogy nemcsak az intézményi sikerekre, hanem az oktatási rendszer egészére alapvetően befolyással van e két tényező, az oktatás pedig meghatározó jelentőséggel bír a társadalmi változásokra, ezért az interjúkban arra keressük a választ, hogy mit tehet egy tudatos és elkötelezett vezető a méltányos és minőségi oktatás érdekében.

(…)

Hat interjúalanyunkat annak tudatában választottuk ki, hogy részt vettek egy-egy jelentős fejlesztési programban, vagy maguk konstruáltak innovatív pedagógiai modellt. Az ötletet többek között az adta, hogy az Egész életen át tartó tanulás programot 2014-ben felváltó, a Tempus Közalapítvány által koordinált Erasmus+ program új pályázati lehetőségeiben kiemelt figyelmet kap a várható hatások növelése, melynek érdekében a pályázó intézményektől stratégiai szemléletet követel meg a részvétel: az intézmény fejlesztési igényeit, tervezett tevékenységeit és a várt hatásokat egy európai fejlesztési tervben kell bemutatni. Beszélgetőpartnereink között is van, aki a nemzetközi programok visszatérő sikeres pályázója, emellett az elmúlt 20 év legfontosabb hazai intézményfejlesztési programjairól szinte kivétel nélkül olvashatunk az interjúkban. Kezdve a Comenius 2000-rel, a Szakiskolai Fejlesztési Program két generációján át, az Önfejlesztő iskolák hálózatáig, majd a különböző HEFOP és TÁMOP programok mellett említésre kerül az Integrált Pedagógiai Rendszer bevezetése, a Lépésről lépésre és a Komplex Instrukciós Program, vagy a jelenleg is futó Mentor(h)áló 2.0.

(…)

Az iskola önmagában nem oldhatja meg a méltányosság problémáját, az egyenlő társadalom tág értékei iránti elköteleződés csak széles körű társadalmi és kormányzati összefogásban képzelhető el. A kötetben szereplő interjúk mindegyike szolgál azonban olyan példákkal, amelyben az iskolavezetés kiemelten kezeli a méltányosság kérdését, és ezen a téren nagy eredményeket ért el. Érdemes odafigyelni, hogy ezek az elkötelezett iskolavezetők hogyan gondolkodnak a témáról, mi fontos számukra, és milyen – a tantestülettel közösen megvalósítható – megoldásokat találnak.

1. interjú

K. Nagy Emese, a Hejőkeresztúri Általános Iskola igazgatója

K. Nagy Emese végzettsége szerint agrármérnök, mérnöktanár, angol nyelvtanár, a neveléstudomány doktora. A Miskolci Egyetem docense és a Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola vezetője. Kutatási területe a hátrányos helyzetű tanulók státuszproblémájának kezelése. Oktatási szakértőként szakterülete a tanügyigazgatás. Munkája során szerepet vállal a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásában, tehetséggondozásban és a tanártovábbképzésben. A Komplex Instrukciós Program szakmai vezetője, melyet a hejőkeresztúri iskola 2001-től a tudásban és szocializáltságban heterogén tanulói csoportok neveléséhez-oktatásához sikerrel alkalmaz. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, részt vállal az MTA Nevelésszociológiai Albizottság, a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége Tudományos Tanácsadó Testületének, az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság Antiszegregációs Kerekasztalának munkájában. Tagja a Kutató Tanárok Országos Szövetségének. Intézményvezetőként központi kérdés számára, hogyan válhat egy iskola tanulószervezetté. Előtérbe helyezi a rendszergondolkodást, az intézmény pedagógusaira és diákjaira egyaránt érvényes alapelvként a csoportos tanulást, kooperativitást jelöli meg.

Részletek az interjúból

A méltányosság mennyire és milyen módon jelenik meg ebben a stratégiában?

Azt gondolom, hogy a mi nagyon színes tanulói összetételünknél a hátrányos helyzetű gyerekek esetében kiemelten fontos az oktatás méltányossági szempontok alapján történő szervezése. Hiszen ők a szülői hátterükből, a szocializáltságukból adódóan könnyen leszakadhatnának, kieshetnének az iskolából. Az összes tevékenységünk arra épül, hogy hogyan lehet az alulteljesítő gyerekeket megszólítani, és őket olyan szintre hozni, hogy mindenki továbbtanuljon, sőt, jó helyen folytassa a tanulmányait.

Ha vennénk egy 10-fokú skálát, amelynek egyik végén a méltányosság szempontjából ideális iskola áll, a másik végén pedig egy olyan intézmény, amely nem így működik, hová helyeznéd a skálán a ti iskolátokat?

Hogyha valaki kívülről bejön hozzánk és megnézi a tanítási órákat, a gyerekek munkáját, a tanulási környezetet, akkor általában elismerően nyilatkozik arról, amit itt lát. Ez nagyon jó érzés, de én nem vagyok még teljesen elégedett. Körülbelül a skála 8-as pontjára tenném magunkat, mert még mindig van olyan, amit szeretnénk, ha jobban menne, ha tökéletesebben működne.

Hogyan tud a méltányosság érvényesülni az iskola szintjén, az osztálytermi gyakorlatban és a tanulói szinten?

Az iskola szintjén természetesen úgy, hogy a pedagógiai tevékenységünk alapelveit, az oktatás szervezését meghatározó irányvonal, a pedagógiai program erről szól. Tartalmazza magát a módszert, azt, hogy mit teszünk a felzárkóztatásért, a tehetséggondozásért, a gyerekek fejlesztéséért, azaz hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni.

Az egyes osztályok szintjén – de még mindig inkább iskolai szinten maradva – úgy jelenik meg a méltányosság, hogy nem szegregálunk, hiszen nyilvánvaló, hogy ez csak egy pillanatnyi megoldás lenne. A pedagógusnak talán könnyebb úgy tanítani, de ezt a gyakorlatot a társadalom szempontjából károsnak vélem. Hibának tartom a gyerekek „lefölözését”, legyen szó akár egyházi, tagozatos, két tanítási nyelvű, stb. iskoláról, de tudom, hogy ezekre a típusú oktatási intézményekre is szükség van. Mi ezzel szemben integráltan neveljük a gyerekeket, és az eredmények magukért beszélnek: nálunk mindenki továbbtanul, a gyerekek 70%-a ráadásul érettségit adó iskolában. A diákok heterogén tanulói csoportban tanulják meg az együttműködést, az egymással való együttélést.

Van arról visszajelzésed vagy tapasztalatod, hogy a tanári karban hogyan gondolkodnak erről a kérdésről?

Azt gondolom, hogy elég jól ismerem a kollégáim gondolkodását, hozzáállását. Butaság lenne azt mondani, hogy ebben a tantestületben százszázalékos az egyetértés, és itt mindenki ugyanazt szeretné, mert erről szó sincs. Ezzel együtt nekem állandóan sugallnom, közvetítenem, és ha kell, egyértelműen nyilvánvalóvá kell tennem, hogy mi a közös, a pedagógiai programunk részeként elfogadott irányvonalunk, amit követnünk kell. A kicsi, húszfős tantestületünkből mindössze egy-két – egyébként nagyszerű – pedagógus van, aki kevésbé veszi fel a ritmust, mert úgy gondolja, hogy ha nem tennének érte, akkor is így működne az iskola.

Mi az, amit kifejezetten nehézségnek élsz meg azzal kapcsolatban, ahogy ezeket az elveket, a célokat érvényesíteni tudjátok?

A nehézséget magának az oktatási módszernek az állandó fenntartása jelenti, hiszen ha mi abbahagynánk a Komplex Instrukciós Programot , hamar visszaállna egy olyan tarthatatlan állapot, amely a program előtti időszakra volt jellemző. A program tehát vagy az iskola kultúrájává válik, vagy pedig folyamatosan fenn kell tartani. Ahogy már említettem, a tantestület döntő részének a vérében van a program, de ott van az a néhány kolléga is, aki nem szeretne így tanítani, mert a hagyományos módon sokkal egyszerűbb. Nekik, alkalmazkodva hozzám és a tantestület egészéhez, be kell illeszkedniük ebbe a folyamatba. Számomra a legfontosabb kérdés az, hogy miként tudom ezt erőszak nélkül elérni.

Mi segíthet ebben? Vannak-e olyan partnerek, akik támogathatják a program megvalósítását, akár az iskolán kívül, akár azon belül?

Ami segíthet, az az idő. Nem mondhattam azt az elején, hogy mostantól fogva ez kötelező. Mindenkinek meg kellett és meg kell érnie arra, hogy magáénak érezze a programot, és ehhez szükség van egy olyan pedagógiai kultúraváltásra, amely a gondolkodásmódjukat, a hozzáállásukat is átalakítja. Ha ez nem történik meg, és nem érzem az elfogadást a pedagógusok részéről, akkor kudarcot vallunk.

Azt gondolom, mindenki számít, akit valamilyen szinten érinthet a program, és úgy érzem, hogy ebben a tanárok is, a szülők is, a gyerekek is, az iskolában dolgozó nem tanár kollégák is támogatnak, értékelik és elismerik azt a munkát és erőfeszítést, amivel felépült és működik az iskola.

Eljutnak-e hozzád, és ha igen, milyen formában az osztálytermi problémák, a kezelendő jelenségek? Van-e ennek rendszeres fóruma, és mit tehetsz annak érdekében, hogy a kollégák méltányossághoz való viszonya közös nevezőre kerüljön?

Az a típusú igazgató vagyok, aki szeret mindenről tudni, szeretek tájékozódni arról, hogy mi folyik az osztálytermekben. Kicsi az iskolánk, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy a gyerekeket név szerint ismerem, nem tudom pontosan mindenkiről, hogy melyik faluból jár be hozzánk (három faluból fogadunk gyerekeket), nem mindenkinek tudom a családi hátterét, ez elsősorban az osztályfőnökök feladata. Az én feladatom az, hogy összességében nézzem, hogyan tudnak a gyerekek egymáshoz viszonyulni, és hogyan tudnak együttműködni. Az is izgalmas kérdés számomra, hogy hogyan lehet a kollégáknál elérni, hogy értsék az elveimet, és hogyan lehet jól átadni azt, hogy bizonyos esetekben mi a helyes eljárás. A minta – ahogy már szó volt róla – erőteljesen számít, azt vettem például észre, hogy nagyon sokat tanultak a kollégák az ún. „rendteremtési” stratégiámból. Vezetői pályám elején még találkoztam az iskolában kiabálással a tanár részéről, mára azonban ez teljesen megszűnt. Egyetlen pedagógus sem kiabál. Miért? Mert én sem kiabálok. A probléma rendezése még a legsúlyosabb rendbontás esetén is azzal kezdődik, hogy a diák bejön az irodámba, leültetem, egészen másról elbeszélgetünk, és utána térünk rá a konkrét esetre. Felderítetlen, ki nem vizsgált ügyek nincsenek. A kollégák eltanulták és maguk is alkalmazzák ezt a stratégiát, és nem gondolják, hogy egy gyereket hozzám kellene behozni, vagy hogy minden ügyben nekem kellene igazságot tenni.

Nagyon fontosnak gondolom, hogy az intézmény kultúrájára a pozitív megerősítés jellemző, amit hetente egyszer-kétszer teljes iskolai szinten, a tanárok és a gyerekek részvételével is megtámogatunk. A héten, például összehívom az egész iskolát, és elmondom, hogy egy rajzpályázaton a gyerekek milyen helyezést értek el, milyen díjazást kaptak és miért, és természetesen kiemelem a pedagógust is, hiszen nélküle nem jött volna létre ez a szép eredmény. Fontos, hogy a gyerekek is és a pedagógusok is érezzék azt, hogy elismerem a munkájukat, és nem csak én, hanem az egész iskola: már az is nagyon jó, hogy ilyenkor megtapsoljuk őket. Arról is beszámolok, ha látogatók érkeznek az iskolába, például egyik nap összesen 110 ember jön három osztályba, azért, hogy tanítási órákat lássanak. Hihetetlen, hogy a gyerekek ilyenkor is mennyire kedvesek, együttműködők tudnak lenni, és a viselkedésükkel, a szabályok betartásával természetes módon segítik a helyzetet. A kollégákkal ugyanígy összeülünk reggelente tíz percre, hogy elmondjam az aznap vagy a héten várható eseményeket, hogy megköszönjük egymásnak a munkát, hogy visszatekintsünk egy-egy eseményre, eredményre. Ezek az állandó megerősítések, a pozitív párbeszéd az iskola szereplői között, úgy vélem rendkívül fontosak.

1Kiadja a Tempus Közalapítvány, szerk.: B. Tier Noémi, Budapest, 2015.

2Szegedi Eszter (a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportjának vezetője) bevezető gondolatai teljes terjedelmükben a kötet 29-33. oldalán olvashatók

3Az interjú teljes szövege a kötet 35-45. oldalán olvasható

4A Komplex Instrukciós Programról bővebben a kötet 34. oldalán olvashatnak

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek