OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. július 11.
» Hozzászólások (1)

„Életem legnehezebb, de legszebb időszaka is volt ez az év”

Az én mottóm „szeretet az élet”. Ezt nem én találtam ki. Móra Ferenc leírta a Kincskereső kisködmönben, a Mindenki Jánoskájában. Engem és az öcsémet így neveltek a szüleink. Én is így nevelem a saját és a majdnem sajátnak tartott gyermekeimet. Azt szeretném remélni, hogy ez a gondolat vagy érzés megmarad, amíg áll a világ. Tudom, hogy nehéz az élet, de úgy gondolom, hogy a szeretet képes átsegíteni a nehézségeken, reményt ad, felemel, jobb embert csinál az emberekből. És jónak lenni jó!

2008-ban indították be az iskolánkban a napközi otthonos osztályt, ahova a magatartási és tanulási problémákkal rendelkező gyerekeket válogatták ki, hogy majd itt saját tempójukban fognak tanulni, nem rendetlenkednek az osztályban, és nem teszik tönkre a tanítási órákat. Sajnos csak elkeserítő híreket hallottam róluk. Egy év alatt három pedagógus mondott fel, mert nem bírta ezeket a gyerekeket. Egyetlen egy kolléga tartott ki, de ő szerette az ún. „gettó” osztályt. Majd 2009-ben, mikor egy éves lett a kisfiam visszahívtak, a talpán keményen álló kolléga mellé.

Életem legnehezebb, de legszebb időszaka is volt egyben ez az év. Az osztályba öt fiú járt. Az első hét azzal telt, hogy megismertük egymást újra, hiszen az alsó tagozatból ismertem már őket, de akkor kisfiúk voltak, hiszékenyek, elevenek, de nevelhetők, irányíthatók. Nem küzdöttek a kamaszkorral járó nehézségekkel, amiket csak felerősítettek a súlyos családi problémák. A szülők aluliskolázottak, börtönviseltek voltak, nem csoda, hogy az iskolán kívüli lopások, betörések a deviáns „karrier” felé sodorták a fiúkat. Az ilyen családokban felnövekvő gyerekek hamar úgy érzik, hogy a tanulás nem nekik való. Megküzdési stratégiáik általában védekezőek, nem látják értelmét az erőfeszítéseknek, hiszen eddig nem hoztak sikert a próbálkozásaik.

A csoport ugyan az iskola épületében volt, de távol mindentől az épület a folyosó legvégén. Más gyerekekkel csak akkor találkoztunk, ha olykor a szemben lévő teremben volt órájuk. Délutánonként azonban csak mi voltunk az iskolának ezen a pontján.

Miután újra megismertük egymást, és már nem ordítottak órán, nem lopták ki a cigarettámat a táskámból, nem dobálták szét a könyveket (persze tudtam, hogy csak kíváncsiak voltak, meddig bírom), megszűntek a harcok. Előre elhatároztam, hogy nem fogok kiabálni és mindent megbeszélek velük. Beszéltem az érzéseimről, például, hogy rosszul esik, csalódom bennük, ha meglopnak, szeretnék segíteni nekik a tanulásban, és nem a könyvdobálást nézni. Fokozatosan elkezdtek bízni bennem, megérezték, hogy szeretem őket, őszinteségemnek, a kölcsönös bizalomnak köszönhetően elkezdődhetett a közös munka. A bizalmuk megerősítése érdekében minden hét végére kicsi cédulákra írtam mindegyik fiú számára egy-egy pozitív gondolatot. (Pl.: A héten nagyon ügyes voltál irodalom órán, büszke voltam rád.) De nem esett nehezemre délutánonként beállni közéjük focizni, és kapust játszani. Ezt nagyon szerették...

A fiúk „megszelídítésében” Don Bosco tanításai voltak segítségemre. Nekem ő a példaképem.

„A tanítók első kötelessége, hogy pontosan ott legyenek az osztályban, s megakadályozzák azokat a rendetlenkedéseket, amelyek a tanítás előtt és után elő szoktak fordulni. Jól előkészülve lépjenek az osztályba! Semmi részrehajlás, semmi elfogultság! Figyelmeztessenek, dorgáljanak, ha arra szükség van, de könnyen bocsássanak meg. Az osztályban a leggyengébbekkel foglalkozzanak a legtöbbet! Mindig csak bátorítsák, de sose forrázzák le őket! Gyakran kérdezzenek ki mindenkit különbség nélkül! Megbecsülést és szeretetet tanúsítsanak! Szigorúan tilos a verés, továbbá a megszégyenítés alkalmazása! Iskolán kívül a tanító ne fenyegessen, hanem arra szorítkozzék csupán, hogy barátként figyelmeztesse növendékeit, s lássa el őket jó tanáccsal! Szorgalmazzák a füzetek csinosságát, az írás szabályosságát és tökéletességét!”1

Elértem azt, hogy rendesen jártak iskolába, volt, hogy betegen is bejöttek. Gyakran nekünk kellett hazazavarni az ótvaros, vagy egyéb fertőző betegségben szenvedő gyereket. Az ő életükben az iskola lett a biztos pont.

Sok olyan esetem volt, amiről nagyon hosszan tudnék írni. Csak néhányat említek ezek közül.

Egy alkalommal reggel a fogasnál állva akasztottam fel a kabátomat. Bejött G. Ricsi. Engem nem látott, beleöklözött a falba. A vállára tettem a kezem. – Tudok valamiben segíteni? – Nem. De köszönöm. És megnyugodott. Ugyanez a gyerek negyedikben tollbamondáskor szóroncsokat írt, odavágta a tollat, és persze nagyon haragudott a világra. Év végére eljutott odáig, hogy ha a dolgával végzett, gyakran kérés nélkül is másolt, sokszor egy-egy spirál oldalon is csupán 1-2 hibával.

Más esetben valamelyikük azt mondta, éppen tollbamondás után: - A többiek azt mondják, hogy „hülyegyerekek” vagyunk! – Dehogy vagytok „ hülyegyerekek”! – Akkor miért vagyunk itt? – Mert nagy létszámú osztályban egyikőtök sem vett volna a kezébe ceruzát. – Ez igaz.

A következő képek karácsonykor készültek. Kolléganőmmel sütöttünk nekik süteményt és vettünk üdítőt, mikulás csomagot, benne sok-sok finomsággal. Az asztalra gyertya került, karácsonyi szalvéta, pohár és a sütemények. A fiúk csodálkozva nézték és nem mertek odaülni az asztalhoz. Mikor közöltük velük, hogy ezt nekik hoztuk szinte el sem hitték, majd boldogan fogyasztották el a sok finomságot. Közben a portás bácsinkat meg tudtam kérni, hogy mikulás ruhában hozza be a csomagokat a mi fiainknak is. Ez volt életük legszebb karácsonya, mondták és két puszival meg is köszönték. Mi pedig a könnyeinkkel küszködtünk.

A ceruzáról jut eszembe: gyakran vásároltunk nekik ceruzát, füzetet, más esetben körzőt, vonalzót. Életükben sem lett volna másképp felszerelésük.

Az adventi időszakban az iskolában rendezett Luca-napi vásárra kész kis csodákat készítettünk. A mi portékáink fogytak el leghamarabb, mert ízlésesek voltak, szépen csomagolva. Pedagógusok, konyhások, takarítók jártak csodájukra. Hát még annak, aki árulta! Ugyanis tudott számolni, nem lopta el a pénzt, és ragyogott az arca, hogy megbíztak benne. Benne? Hát persze, hogy BENNE!

Közel 9000 Ft-ot keresett az osztály. Ebből vettünk karácsony előtt ezt-azt, hogy mi is meg tudjuk ünnepelni a szeretet ünnepét. Ez fontos volt, hiszen otthon nem biztos, hogy úgy alakult a karácsony, ahogy kellett volna. Ezekben a családokban nem a szeretetről szólt az élet, nem biztos, hogy akárcsak jó szó is került a fa alá. Az „anya sír, az apa munka után lohol”, ez volt az alaphelyzet, és persze a napi konfliktusok, amit egyrészt az aluliskolázottság, a deviancia, az alkoholizmus, másrészt a kőkemény napi gondok szültek, beleértve a lakhatási problémát meg az éhezést is.

Ezzel az osztállyal elértük, hogy kinyitották előttünk az ajtót, azt mondták: Ön, kulturáltan étkeztek, megszűntek a farkastörvények. Tudomásul vették, hogy korlátok között kell élni, mert különben az embert kiveti a társadalom. A szülőkkel napi kapcsolatot tartottunk. Az elért eredményeken talán a szülők csodálkoztak a legjobban. Ha lett volna süvegük, talán meg is süvegeltek volna minket.

A szeretetről még egy rövid történet, amit szeretnék elmesélni. Délután négy órakor beállított az én édesanyám, jött elém. A fiúkkal készülődtünk, éppen sorakoztunk, hogy elköszönünk egymástól, és mindenki megy haza. Természetesen bemutattam őt a fiúknak. Ekkor megkérdezte tőlem az egyik, hogy „Ma jól viselkedtem?”. –„Igen nagyon ügyes voltál, büszke vagyok rád.”- „Akkor holnap is ilyen legyek?” – „Igen, örülnék neki.” A gyerek szeme csillogott a dicsérettől, az én anyukám pedig csak annyit mondott, hogy ez nagyon megható volt és egyben szomorú (egyébként ő is pedagógus).

A tanterem hátsó falára tengert festettünk, halakkal, kincses ládával, elsüllyedt hajóval, világítótoronnyal, tengerparttal, pálmafákkal. Megtanítottam őket keresztszemes hímzésre. Egy kollégám látta az egyiküket, hogy ül a buszmegállóban, és könyvjelzőt hímez az édesanyjának.

Beszállíttattam a szövőállványomat. Tarisznyákat, lábtörlőket szőttünk. De meg tanultunk makramézni is, karkötőket készítettek és büszkén viselték. Hiszem azt, hogy a finommotorikával együtt fejlődik a gondolkodás, megértés, figyelem, emlékezet és a beszédkészség is Egy pályázatra képregényt készítettünk. Kinyomtattuk, spiráloztattuk, beköttettük. Mindenki kapott egy-egy példányt, ez lett a karácsonyi ajándékuk.

Ők voltak azok, akik a tornaudvar, illetve az iskolai játszótér kivitelezésében keményen segítettek: ástak, festettek, talicskáztak, betonoztak. Jórészt nekik volt köszönhető, hogy a játszótér elkészült, ennek ellenére nyilvánosan egyetlen elismerő szót sem kaptak. Az volt a jutalmuk, hogy megsimogattam a kis bőrkeményedéses, vízhólyagos tenyerüket, és elmentünk együtt fagyizni.

Ezeket a fiúkat nem vállalta senki, mikor a fejlesztő pedagógiát végeztem, és péntekenként az egyetemre kellett mennem. Ezen a napon ők nem jöttek iskolába. Egy ellenőrzés során kiderült, hogy ez itt kőkemény szegregáció, ezért felszólították a vezetést az integrációra. Tudtam, hogy a gyerekek a következő tanévben ebbe – képletesen – bele fognak halni. Ráfagyott az arcunkra a mosoly, de még ott voltak, toltuk tovább a szekeret.

Tanév végén elmentünk egy horgásztóhoz kirándulni, kisírtuk, hogy horgászhassanak, természetesen engedély nélkül. Piknikeztünk, és igazán kellemes, családias volt a hangulat. A tanév végén három fiú elballagott, ketten maradtak. A következő évet természetesen „beintegrálva” kezdték, de külön-külön osztályban.

X. nagyon sok hiányzással jutott el év végéig, bukásmentesen, sőt felvették a középiskolába szakácsnak. Ez nagyon nagy dolog volt, hiszen a családjából ő lett volna az első, aki középiskolát végez. Sajnos ez nem sikerült, mert közben apuka lett, és alkalmi munkából teremti elő a pénzt a napi betevőre.

Y-t a nyolcadik osztály második félévében – a törvényre hivatkozva – ki kellett emelni a családból. Pedig az integrálás nála sikerült talán a legjobban. Osztálytársai és én is nagyon sokat segítettünk neki a tanulásban. A magaviseletével nem voltak problémák, sőt a kollégák még időnként meg is dicsérték. Hiába mondtam, hogy a lehető legrosszabb időpontban emelik ki a családból. Tanul, felvették villanyszerelőnek, nem csavarog. Ha most kiemelik és elviszik, el fog veszni, és ő sem akart menni. Amikor eljött az a nap, hogy Y-nak be kellett szállnia az autóba, sírtunk és azt hittem, a szívem szakad meg. Nem is lett jó vége: iskolakerülés, hazudozás, lopás, cigaretta, füves cigi. A törvény az törvény, de a lélekkel és az emberi tényezővel nem foglalkozik. Nem mérlegel, csak dönt. Ebben az esetben rosszul.

Mindez két évvel ezelőtt történt, és sajnos az én személyes helyzetem az iskolában egyre elkeserítőbb. Pedig nagyon szeretek a gyerekek között lenni, és dolgozni velük, figyelni az ötleteikre és segíteni ezeket megvalósítani. Több kollégám is van, akikkel szívesen dolgozom együtt. De egyre gyakrabban kényszerülök védekező állásba. Egy nagyon kedves kollégámtól kaptam ajándékba Feldmár András: Most vagy soha c. könyvét2, ebből idézem a következő gondolatokat, amelyek összecsengenek a saját meggyőződésemmel: „Ha én nem állok ki magamért, ki fog kiállni értem? Ha csak magamért fáradozok és állok ki, mit érek én? És ha ezeket a dolgokat nem most teszem, akkor mikor?” Most jött el az idő, hogy fel kell állnom, és másik munkahelyet keresnem.

Szelekovszky Noémi

Szelekovszky Noémi vagyok, 1992-ben kezdtem a tanítói pályámat. Rögtön a főiskola befejezése után sikerült elhelyezkednem Békés megyében Dobozon, negyedikes osztály osztályfőnökeként. Majd első osztályt kaptam, ami pályakezdőként hatalmas kihívást jelentett. A tanítás mellett nagyon sok versenyen vettem részt a gyerekekkel, játszóházakat vezettem, néptáncot tanítottam.

Majd 2004-ben megszületett a kislányom és a Gyes után lakóhelyváltás miatt már Erdőkertesen kezdtem újra dolgozni. Itt kis létszámú osztály osztályfőnöke lettem. Nagyon szerettem, mert hatalmas kreativitást igényelt, ugyanis minden gyermeknek más és más volt a tempója, tanulási problémája. Megismerkedtem és kitanultam különböző módszereket (Delacato, Meixner módszer), amikkel tovább segíthettem a tanulási nehézséggel küzdő gyerekek életét.

Majd 2008-ban megszületett harmadik gyermekem. De ebben az évben indították be az iskolánkban a napközi otthonos osztályt, ahova a magatartási és tanulási problémákkal küszködő gyerekeket gyűjtötték össze. Ekkor született meg a „Soha többé doga!”, amiből mára munkafüzetek sora jelent meg. Ugyanis ezektől a gyerekektől elvárták a tantárgyi tudást is, de közben fejlesztésre is szorultak. Elmaradásaik voltak, amiket pótolni kellett. Így került bele a fejlesztés a tantárgyakba.

A fejlesztő pedagógus képzésen megismerkedtem még a Kovács-módszerrel, amit rögtön megszerettem. A következő évben visszakerültem első osztályba, így a kolléganőmet megismertettem ennek a módszernek a lényegével és fejlesztő hatásával. Dr. Pásztor Zsuzsa nénivel megbeszéltük, hogy mi szeretnénk ezt bevezetni és dokumentálni ennek a fejlesztő hatását az elsős gyerekeknél. Rögtön év elején felmérést készítettünk, honnan indulunk. Ezt követte a félévi és az év végi felmérések. Közben minden órán és délutánonként alkalmaztuk a léggömbös játékokat. Ezt nem csak a gyerekek, de a szülők is nagyon szerették és szeretik, hiszen másodikban is így tanultunk.

1 Dr. Lukács István: A fiúk apostola , Prugg Verlag, 176..- 177. o.

2 Feldmár András: Most vagy soha. HVG Kiadó, 2014

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Anna | 2015. július 11.
Köszönöm. Egy Doboznyi és két Mórányi közös pont. Meg a többi. :)
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek