OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. július 11.
» Hozzászólások (1)

„Életem legnehezebb, de legszebb időszaka is volt ez az év”

Az én mottóm „szeretet az élet”. Ezt nem én találtam ki. Móra Ferenc leírta a Kincskereső kisködmönben, a Mindenki Jánoskájában. Engem és az öcsémet így neveltek a szüleink. Én is így nevelem a saját és a majdnem sajátnak tartott gyermekeimet. Azt szeretném remélni, hogy ez a gondolat vagy érzés megmarad, amíg áll a világ. Tudom, hogy nehéz az élet, de úgy gondolom, hogy a szeretet képes átsegíteni a nehézségeken, reményt ad, felemel, jobb embert csinál az emberekből. És jónak lenni jó!

2008-ban indították be az iskolánkban a napközi otthonos osztályt, ahova a magatartási és tanulási problémákkal rendelkező gyerekeket válogatták ki, hogy majd itt saját tempójukban fognak tanulni, nem rendetlenkednek az osztályban, és nem teszik tönkre a tanítási órákat. Sajnos csak elkeserítő híreket hallottam róluk. Egy év alatt három pedagógus mondott fel, mert nem bírta ezeket a gyerekeket. Egyetlen egy kolléga tartott ki, de ő szerette az ún. „gettó” osztályt. Majd 2009-ben, mikor egy éves lett a kisfiam visszahívtak, a talpán keményen álló kolléga mellé.

Életem legnehezebb, de legszebb időszaka is volt egyben ez az év. Az osztályba öt fiú járt. Az első hét azzal telt, hogy megismertük egymást újra, hiszen az alsó tagozatból ismertem már őket, de akkor kisfiúk voltak, hiszékenyek, elevenek, de nevelhetők, irányíthatók. Nem küzdöttek a kamaszkorral járó nehézségekkel, amiket csak felerősítettek a súlyos családi problémák. A szülők aluliskolázottak, börtönviseltek voltak, nem csoda, hogy az iskolán kívüli lopások, betörések a deviáns „karrier” felé sodorták a fiúkat. Az ilyen családokban felnövekvő gyerekek hamar úgy érzik, hogy a tanulás nem nekik való. Megküzdési stratégiáik általában védekezőek, nem látják értelmét az erőfeszítéseknek, hiszen eddig nem hoztak sikert a próbálkozásaik.

A csoport ugyan az iskola épületében volt, de távol mindentől az épület a folyosó legvégén. Más gyerekekkel csak akkor találkoztunk, ha olykor a szemben lévő teremben volt órájuk. Délutánonként azonban csak mi voltunk az iskolának ezen a pontján.

Miután újra megismertük egymást, és már nem ordítottak órán, nem lopták ki a cigarettámat a táskámból, nem dobálták szét a könyveket (persze tudtam, hogy csak kíváncsiak voltak, meddig bírom), megszűntek a harcok. Előre elhatároztam, hogy nem fogok kiabálni és mindent megbeszélek velük. Beszéltem az érzéseimről, például, hogy rosszul esik, csalódom bennük, ha meglopnak, szeretnék segíteni nekik a tanulásban, és nem a könyvdobálást nézni. Fokozatosan elkezdtek bízni bennem, megérezték, hogy szeretem őket, őszinteségemnek, a kölcsönös bizalomnak köszönhetően elkezdődhetett a közös munka. A bizalmuk megerősítése érdekében minden hét végére kicsi cédulákra írtam mindegyik fiú számára egy-egy pozitív gondolatot. (Pl.: A héten nagyon ügyes voltál irodalom órán, büszke voltam rád.) De nem esett nehezemre délutánonként beállni közéjük focizni, és kapust játszani. Ezt nagyon szerették...

A fiúk „megszelídítésében” Don Bosco tanításai voltak segítségemre. Nekem ő a példaképem.

„A tanítók első kötelessége, hogy pontosan ott legyenek az osztályban, s megakadályozzák azokat a rendetlenkedéseket, amelyek a tanítás előtt és után elő szoktak fordulni. Jól előkészülve lépjenek az osztályba! Semmi részrehajlás, semmi elfogultság! Figyelmeztessenek, dorgáljanak, ha arra szükség van, de könnyen bocsássanak meg. Az osztályban a leggyengébbekkel foglalkozzanak a legtöbbet! Mindig csak bátorítsák, de sose forrázzák le őket! Gyakran kérdezzenek ki mindenkit különbség nélkül! Megbecsülést és szeretetet tanúsítsanak! Szigorúan tilos a verés, továbbá a megszégyenítés alkalmazása! Iskolán kívül a tanító ne fenyegessen, hanem arra szorítkozzék csupán, hogy barátként figyelmeztesse növendékeit, s lássa el őket jó tanáccsal! Szorgalmazzák a füzetek csinosságát, az írás szabályosságát és tökéletességét!”1

Elértem azt, hogy rendesen jártak iskolába, volt, hogy betegen is bejöttek. Gyakran nekünk kellett hazazavarni az ótvaros, vagy egyéb fertőző betegségben szenvedő gyereket. Az ő életükben az iskola lett a biztos pont.

Sok olyan esetem volt, amiről nagyon hosszan tudnék írni. Csak néhányat említek ezek közül.

Egy alkalommal reggel a fogasnál állva akasztottam fel a kabátomat. Bejött G. Ricsi. Engem nem látott, beleöklözött a falba. A vállára tettem a kezem. – Tudok valamiben segíteni? – Nem. De köszönöm. És megnyugodott. Ugyanez a gyerek negyedikben tollbamondáskor szóroncsokat írt, odavágta a tollat, és persze nagyon haragudott a világra. Év végére eljutott odáig, hogy ha a dolgával végzett, gyakran kérés nélkül is másolt, sokszor egy-egy spirál oldalon is csupán 1-2 hibával.

Más esetben valamelyikük azt mondta, éppen tollbamondás után: - A többiek azt mondják, hogy „hülyegyerekek” vagyunk! – Dehogy vagytok „ hülyegyerekek”! – Akkor miért vagyunk itt? – Mert nagy létszámú osztályban egyikőtök sem vett volna a kezébe ceruzát. – Ez igaz.

A következő képek karácsonykor készültek. Kolléganőmmel sütöttünk nekik süteményt és vettünk üdítőt, mikulás csomagot, benne sok-sok finomsággal. Az asztalra gyertya került, karácsonyi szalvéta, pohár és a sütemények. A fiúk csodálkozva nézték és nem mertek odaülni az asztalhoz. Mikor közöltük velük, hogy ezt nekik hoztuk szinte el sem hitték, majd boldogan fogyasztották el a sok finomságot. Közben a portás bácsinkat meg tudtam kérni, hogy mikulás ruhában hozza be a csomagokat a mi fiainknak is. Ez volt életük legszebb karácsonya, mondták és két puszival meg is köszönték. Mi pedig a könnyeinkkel küszködtünk.

A ceruzáról jut eszembe: gyakran vásároltunk nekik ceruzát, füzetet, más esetben körzőt, vonalzót. Életükben sem lett volna másképp felszerelésük.

Az adventi időszakban az iskolában rendezett Luca-napi vásárra kész kis csodákat készítettünk. A mi portékáink fogytak el leghamarabb, mert ízlésesek voltak, szépen csomagolva. Pedagógusok, konyhások, takarítók jártak csodájukra. Hát még annak, aki árulta! Ugyanis tudott számolni, nem lopta el a pénzt, és ragyogott az arca, hogy megbíztak benne. Benne? Hát persze, hogy BENNE!

Közel 9000 Ft-ot keresett az osztály. Ebből vettünk karácsony előtt ezt-azt, hogy mi is meg tudjuk ünnepelni a szeretet ünnepét. Ez fontos volt, hiszen otthon nem biztos, hogy úgy alakult a karácsony, ahogy kellett volna. Ezekben a családokban nem a szeretetről szólt az élet, nem biztos, hogy akárcsak jó szó is került a fa alá. Az „anya sír, az apa munka után lohol”, ez volt az alaphelyzet, és persze a napi konfliktusok, amit egyrészt az aluliskolázottság, a deviancia, az alkoholizmus, másrészt a kőkemény napi gondok szültek, beleértve a lakhatási problémát meg az éhezést is.

Ezzel az osztállyal elértük, hogy kinyitották előttünk az ajtót, azt mondták: Ön, kulturáltan étkeztek, megszűntek a farkastörvények. Tudomásul vették, hogy korlátok között kell élni, mert különben az embert kiveti a társadalom. A szülőkkel napi kapcsolatot tartottunk. Az elért eredményeken talán a szülők csodálkoztak a legjobban. Ha lett volna süvegük, talán meg is süvegeltek volna minket.

A szeretetről még egy rövid történet, amit szeretnék elmesélni. Délután négy órakor beállított az én édesanyám, jött elém. A fiúkkal készülődtünk, éppen sorakoztunk, hogy elköszönünk egymástól, és mindenki megy haza. Természetesen bemutattam őt a fiúknak. Ekkor megkérdezte tőlem az egyik, hogy „Ma jól viselkedtem?”. –„Igen nagyon ügyes voltál, büszke vagyok rád.”- „Akkor holnap is ilyen legyek?” – „Igen, örülnék neki.” A gyerek szeme csillogott a dicsérettől, az én anyukám pedig csak annyit mondott, hogy ez nagyon megható volt és egyben szomorú (egyébként ő is pedagógus).

A tanterem hátsó falára tengert festettünk, halakkal, kincses ládával, elsüllyedt hajóval, világítótoronnyal, tengerparttal, pálmafákkal. Megtanítottam őket keresztszemes hímzésre. Egy kollégám látta az egyiküket, hogy ül a buszmegállóban, és könyvjelzőt hímez az édesanyjának.

Beszállíttattam a szövőállványomat. Tarisznyákat, lábtörlőket szőttünk. De meg tanultunk makramézni is, karkötőket készítettek és büszkén viselték. Hiszem azt, hogy a finommotorikával együtt fejlődik a gondolkodás, megértés, figyelem, emlékezet és a beszédkészség is Egy pályázatra képregényt készítettünk. Kinyomtattuk, spiráloztattuk, beköttettük. Mindenki kapott egy-egy példányt, ez lett a karácsonyi ajándékuk.

Ők voltak azok, akik a tornaudvar, illetve az iskolai játszótér kivitelezésében keményen segítettek: ástak, festettek, talicskáztak, betonoztak. Jórészt nekik volt köszönhető, hogy a játszótér elkészült, ennek ellenére nyilvánosan egyetlen elismerő szót sem kaptak. Az volt a jutalmuk, hogy megsimogattam a kis bőrkeményedéses, vízhólyagos tenyerüket, és elmentünk együtt fagyizni.

Ezeket a fiúkat nem vállalta senki, mikor a fejlesztő pedagógiát végeztem, és péntekenként az egyetemre kellett mennem. Ezen a napon ők nem jöttek iskolába. Egy ellenőrzés során kiderült, hogy ez itt kőkemény szegregáció, ezért felszólították a vezetést az integrációra. Tudtam, hogy a gyerekek a következő tanévben ebbe – képletesen – bele fognak halni. Ráfagyott az arcunkra a mosoly, de még ott voltak, toltuk tovább a szekeret.

Tanév végén elmentünk egy horgásztóhoz kirándulni, kisírtuk, hogy horgászhassanak, természetesen engedély nélkül. Piknikeztünk, és igazán kellemes, családias volt a hangulat. A tanév végén három fiú elballagott, ketten maradtak. A következő évet természetesen „beintegrálva” kezdték, de külön-külön osztályban.

X. nagyon sok hiányzással jutott el év végéig, bukásmentesen, sőt felvették a középiskolába szakácsnak. Ez nagyon nagy dolog volt, hiszen a családjából ő lett volna az első, aki középiskolát végez. Sajnos ez nem sikerült, mert közben apuka lett, és alkalmi munkából teremti elő a pénzt a napi betevőre.

Y-t a nyolcadik osztály második félévében – a törvényre hivatkozva – ki kellett emelni a családból. Pedig az integrálás nála sikerült talán a legjobban. Osztálytársai és én is nagyon sokat segítettünk neki a tanulásban. A magaviseletével nem voltak problémák, sőt a kollégák még időnként meg is dicsérték. Hiába mondtam, hogy a lehető legrosszabb időpontban emelik ki a családból. Tanul, felvették villanyszerelőnek, nem csavarog. Ha most kiemelik és elviszik, el fog veszni, és ő sem akart menni. Amikor eljött az a nap, hogy Y-nak be kellett szállnia az autóba, sírtunk és azt hittem, a szívem szakad meg. Nem is lett jó vége: iskolakerülés, hazudozás, lopás, cigaretta, füves cigi. A törvény az törvény, de a lélekkel és az emberi tényezővel nem foglalkozik. Nem mérlegel, csak dönt. Ebben az esetben rosszul.

Mindez két évvel ezelőtt történt, és sajnos az én személyes helyzetem az iskolában egyre elkeserítőbb. Pedig nagyon szeretek a gyerekek között lenni, és dolgozni velük, figyelni az ötleteikre és segíteni ezeket megvalósítani. Több kollégám is van, akikkel szívesen dolgozom együtt. De egyre gyakrabban kényszerülök védekező állásba. Egy nagyon kedves kollégámtól kaptam ajándékba Feldmár András: Most vagy soha c. könyvét2, ebből idézem a következő gondolatokat, amelyek összecsengenek a saját meggyőződésemmel: „Ha én nem állok ki magamért, ki fog kiállni értem? Ha csak magamért fáradozok és állok ki, mit érek én? És ha ezeket a dolgokat nem most teszem, akkor mikor?” Most jött el az idő, hogy fel kell állnom, és másik munkahelyet keresnem.

Szelekovszky Noémi

Szelekovszky Noémi vagyok, 1992-ben kezdtem a tanítói pályámat. Rögtön a főiskola befejezése után sikerült elhelyezkednem Békés megyében Dobozon, negyedikes osztály osztályfőnökeként. Majd első osztályt kaptam, ami pályakezdőként hatalmas kihívást jelentett. A tanítás mellett nagyon sok versenyen vettem részt a gyerekekkel, játszóházakat vezettem, néptáncot tanítottam.

Majd 2004-ben megszületett a kislányom és a Gyes után lakóhelyváltás miatt már Erdőkertesen kezdtem újra dolgozni. Itt kis létszámú osztály osztályfőnöke lettem. Nagyon szerettem, mert hatalmas kreativitást igényelt, ugyanis minden gyermeknek más és más volt a tempója, tanulási problémája. Megismerkedtem és kitanultam különböző módszereket (Delacato, Meixner módszer), amikkel tovább segíthettem a tanulási nehézséggel küzdő gyerekek életét.

Majd 2008-ban megszületett harmadik gyermekem. De ebben az évben indították be az iskolánkban a napközi otthonos osztályt, ahova a magatartási és tanulási problémákkal küszködő gyerekeket gyűjtötték össze. Ekkor született meg a „Soha többé doga!”, amiből mára munkafüzetek sora jelent meg. Ugyanis ezektől a gyerekektől elvárták a tantárgyi tudást is, de közben fejlesztésre is szorultak. Elmaradásaik voltak, amiket pótolni kellett. Így került bele a fejlesztés a tantárgyakba.

A fejlesztő pedagógus képzésen megismerkedtem még a Kovács-módszerrel, amit rögtön megszerettem. A következő évben visszakerültem első osztályba, így a kolléganőmet megismertettem ennek a módszernek a lényegével és fejlesztő hatásával. Dr. Pásztor Zsuzsa nénivel megbeszéltük, hogy mi szeretnénk ezt bevezetni és dokumentálni ennek a fejlesztő hatását az elsős gyerekeknél. Rögtön év elején felmérést készítettünk, honnan indulunk. Ezt követte a félévi és az év végi felmérések. Közben minden órán és délutánonként alkalmaztuk a léggömbös játékokat. Ezt nem csak a gyerekek, de a szülők is nagyon szerették és szeretik, hiszen másodikban is így tanultunk.

1 Dr. Lukács István: A fiúk apostola , Prugg Verlag, 176..- 177. o.

2 Feldmár András: Most vagy soha. HVG Kiadó, 2014

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Anna | 2015. július 11.
Köszönöm. Egy Doboznyi és két Mórányi közös pont. Meg a többi. :)
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.25.
Tízezrekbe kerül az iskolakezdés, sokan csak hitelből tudják megugrani
A REGIO Játék idei kutatása szerint alapvető tanszerekre 10-15 ezer forintot, iskolatáskára további 5-15 ezer forintot költenek a családok, 10 ezer forint alatt az esetek csupán 12 százalé...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.25.
Microsoft-botrány: szerződéseket kért be az ügyészség
A Fővárosi Főügyészség közigazgatási jogi osztálya egy levélben arra kérte az Esterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatóját, hogy legkésőbb augusztus...
(Forrás: napi.hu)
--
2019.08.25.
Segítség, nem merem alternatív iskolába íratni a gyerekem!
Nyár közepén fogadta el az országgyűlés azt a törvénymódosítást, ami több szempontból is megbolygatja az eddig megszokott oktatási rendet. A magántanulóságot felváltja az egyéni munkarend...
(Forrás: Nők Lapja Café)
--
2019.08.24.
Gulyás: az aktuális komoly feladatok indokolják, hogy a közoktatást ismét államtitkár felügyelje
A kormány úgy döntött, hogy a felsőoktatás irányítása az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerül - mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pénteki...
(Forrás: eduline)
--
2019.08.24.
„Nem több nyelvvizsgát, hanem kevesebb diákot akar a kormány”
Szél Bernadett szerint ha az általa megismert dokumentum valóban egy nyelvoktatási stratégia, akkor nem sok jóra lehet számítani. – Semmilyen konkrétum nincs benne, csak korábbi kutatások...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.24.
Ők lehetnek a felsőoktatást hirtelenjében bekebelező Palkovics új emberei nepszava.hu Publikálás dátuma 2019.08.23. 08:22
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerdán közölte, hogy idén szeptember elsejétől az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerül át a felsőoktatás irányítása....
(Forrás: népszava)
--
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek