OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. augusztus 22.
» Hozzászólások (0)

Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért1

5. interjú

Feketű Béla, a Szegedi Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola vezetője

Feketű Béla, végzettsége szerint történelem–orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, marketing- és reklámmenedzser. 20 év szakmai gyakorlattal rendelkezik ugyanazon intézményben, 5 évig igazgatóhelyettesként dolgozott. 2005 óta vezetője Szeged legnagyobb – három, korábban önálló intézmény összevonásával létrejövő – szakképző iskolájának. Az iskola innovatív nevelőtestületének tagjaként, majd vezetőjeként a szakképzést érintő több fejlesztésben vett részt (2+2 éves kísérleti szakiskolai képzés bevezetése, Szakiskolai Fejlesztési Program, TÁMOP és TIOP projektek, Ökoiskola projekt, Erőszakmentes, egészségtudatos iskola program, Mentor(h)áló program). Pedagógusi hitvallásának alapja, hogy csak akkor tudunk felelősen nevelni, oktatni, ha a diákjainkat hozzá tudjuk segíteni, hogy a végső kérdésekre megtalálják saját válaszaikat. Vezetőként legfőbb céljának azt tartja, hogy az intézmény a pedagógiai programjában foglaltak végrehajtásával valamennyi partnere, kiemelten a diákok és a szülők megelégedésére működjön.

Részletek az interjúból 2

Hogy vélekedik erről a komplex feladatkörről, amit az iskola vezetése jelent?

(…) Nyilván nem könnyű megélni, hogy vezetőként az adminisztrációs terhek mellett, a korábbi állapothoz képest valamelyest csökken az ember szakmai önállósága. Nehéz elfogadni az adatszolgáltatással kapcsolatos feladatok tömeges növekedését, és hogy lényegesen kevesebb olyan szakmai döntés születik, amelyet úgy tudunk meghozni, hogy annak hátterét, illetve minden feltételét ismerjük, és látjuk, hová fog vezetni. Intézményvezetőként az ember sokszor egyfajta ütközőpontot képez a fenntartó és a tantestület között, hiszen adott esetben más célok, érdekek vezetik a két partnert, és nem mindig könnyű az összhangot megteremteni. Mégis, amikor azt látom, hogy egy sikeres évfolyam hagyja el az iskolát, és elégedett diákok keresnek meg utólag azzal, hogy mit kaptak az intézménytől, úgy gondolom, hogy ezek igazolják azt, hogy jól végezzük a dolgunkat.

(…)

Miben jelennek meg az Ön által említett újítások, fejlesztések?

Az elmúlt években az iskola életében az egyik legnagyobb jelentőségű innovációt a Szakiskolai Fejlesztési Program3 hozta, ami a módszertani kultúrában, szemléletváltásban, sok esetben a kollegák attitűdjének átformálásában tudott segíteni, és azt a magot termelte ki a 2000-es évek elején-közepén, amire támaszkodva a későbbiekben tovább tudtunk lépni. Az ezt követő időszakban a tapasztalataink továbbadásának keretét jelentette a TÁMOP, illetve TIOP projektek keretében a referenciaintézményi pályázat4. A legfrissebb a Mentor(h)áló 2.0 programban5 való részvételünk, amelyben előtérbe kerül a tanulószervezetté válás, a saját, átfogó tudásunk, tapasztalataink átgondolása, rendszerezése.

(…)

Hogyan viszonyulnak a kollégák a programokhoz?

Vannak olyan pillanatok – nyilván a legtöbb helyen előfordul –, amikor a tantestületnek elege lesz az innovációkból. Főleg olyankor jelentkezik, amikor például, egy pályázati programban az ember szakmai és anyagi lehetőséget lát, de a kettőt nem tudja összhangba hozni, és megfelelően tálalni a kollegák felé. Mi is megéltük már korábban, hogy anyagilag vonzónak tűnt egy program, de nem mértük fel, hogy milyen szakmai hozadékkal, mennyi munkával jár. Az utóbbi időben szerencsére tudatosan állunk neki a munkának, és amikor egy innovációs lehetőséget megvitatunk, mindig mellétesszük a szakmai elvárásainkat, és feltesszük magunknak a kérdést, hogy milyen okból szeretnénk az adott innovációt a szervezetbe behozni. Az erről folyó beszélgetést egy kisebb csapat készíti elő, és általában műhelymunka vagy nevelőtestületi megbeszélés formájában valósul meg. Amikor a kollegákkal érveket és ellenérveket sorakoztatva vitázunk egy-egy programról, akkor tud igazán közös döntés születni, a Mentor(h)áló program kapcsán is így született meg a konszenzus tavaly május végén.

(…)

Mik lehetnek a nehézségek, akadályok?

A közösségekben elsősorban a másság kezelése jelent nehézséget, akár pozitív irányban „lóg ki” valaki a többiek közül – például, lelkesebb, sokkal szorgalmasabb, tehetségesebb – akár negatív irányt vesz ez a másság. Nagyon lényeges, hogy ezeknek a gyerekeknek az elfogadása hogyan tud nemcsak elvi szinten, hanem a gyakorlatban is megvalósulni. A befogadó iskolaként való működés részünkről egyfajta nyitottságot jelent, de az, hogy a diákok hogyan tudják egymást elfogadni, illetve hogyan tudják a másságból fakadó problémákat kezelni, sokszor nehézségeket szül. Nem hiszek abban, hogy a fenyegetés, az ijesztgetés, a sokkoló példák célravezetők lennének. Sokkal inkább információkra, élményekre, közösen megélt dolgokra van szükség, ezeken keresztül próbáljuk meg olyan helyzetbe hozni a diákjainkat, amikor a döntéseket maguk tudják meghozni.

Az is kérdésként merül fel, hogy milyen iskolai keretek között, tanórákon, avagy tanórákon kívül tudunk a közösségi feladatokkal foglalkozni. A szakképzésben azt tapasztaljuk, hogy tanórákon kívül nagyon nehéz megmozgatni a diákokat, a mi esetünkben nincs egész napos iskola, nem tudunk élni például az általános iskolák lehetőségével, ahol 16 óráig tartózkodnak bent a diákok. Amit mi tudunk tenni, hogy amennyit csak lehet, beépítünk a tanórákba, vagy az iskolai foglalkozás időkeretei közé. Ez a szükségszerű megoldás időnként konfliktust teremt a pedagógusok között is, mert van, aki a tanórák szentségét tartja sokkal fontosabbnak, más viszont azzal érvel a kollégájának: „Amikor te diák voltál, mire emlékszel? Nem a 24. magyar órára az adott tanévben, hanem arra, amikor volt egy közös program, egy osztálykirándulás, egy csapatépítés.” A két álláspontot valahol összhangba kell hozni, mert a tanóra és a vizsgára való felkészítés, illetve az iskolai közösségépítő program is fontos, biztosítani kell a megfelelő arányokat.

(…)

Mit nevezne eredménynek a méltányosság tekintetében? Mi az, amire büszke?

Azt gondolom, hogy az igazi eredmény egy méltányos iskola esetében az lehet, ha mindenki, aki az intézményben tanul, dolgozik és része a mindennapi munkának, azt érzi, hogy az ő kibontakozásához, fejlődéséhez, önmegvalósításához maximálisan adott minden lehetőség. Ez lehet a végső cél, de sok még a tennivaló.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy azok a diákok, akik a végzés után elhagyják az intézményt, nagy részben olyan területeken tudnak tevékenykedni, ahol megállják a helyüket. Nagy örömmel tölt el, ha a diákok jól érzik magukat az iskolában, amikor mindaz, amit ők az intézménytől kaptak, amiben őket az intézmény segítette, számukra értéket jelent. Néha persze vannak vitáink a kollégáimmal, hogy meddig szabad elmenni abban, hogy egy diák jól érezze magát az iskolában, és hol van az a határ, amit már nem szabad átlépni. Az is fontos visszajelzés számomra, hogy nemcsak a diákok, de a kollégák is szeretnek itt dolgozni, és ezt egy-egy – korábban máshol tanító – új kolléga is rendszeresen megerősíti, mert érzik, hogy itt a pedagógusok és a diákok is megkapják azt a figyelmet, amit máshol esetleg nem.

Tudom, hogy a beszélgetés időigényes, de hiszek abban, hogy sok mindenre megoldás. Volt olyan diák, akit korábban egy kolléga hozzám hozott, akkor még nem működött jól az a rendszer, hogy a megfelelő szinteken kezeljük a problémákat. A beszélgetés után a diák azt kérdezte: „Igazgató úr, akkor ezek szerint mi nem vagyunk ellenségek?” „Nem – mondtam – miért lennénk?” „Mert az általános iskolában azt mondta nekem a tanárom, hogy neki az a dolga, hogy megtanítson nekem valamit, nekem meg az, hogy megakadályozzam ebben, tehát mi harcolunk egymással, és innentől kezdve ellenségek vagyunk.” Ez a diák tehát úgy érkezett közénk a középiskolába, hogy azt gondolta, ellenségekkel van körülvéve, így nyilván ennek megfelelően védekezett, és mint tudjuk, a legjobb védekezés a támadás. Ezeket a rossz berögzüléseket, negatív mintákat föl kell tudnunk oldani. Nem hibáztattam a pedagógust, aki behozta hozzám a gyereket, de ha ezt észrevette volna, ha tudott volna időt szánni a beszélgetésre, a problémát azonnal lehetett volna kezelni.

1Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért. Kiadja a Tempus Közalapítvány, szerk.: B. Tier Noémi, Budapest, 2015

2Az interjú teljes szövege a kötet 79-91. oldalán olvasható.

3A Szakiskolai Fejlesztési Programot 2003-ban hirdették meg a 2015/2003 (I.30.) Kormányhatározat alapján. A Program a szakiskolai képzés egészének megújítását tűzte ki célul. Tematikája ezek alapján széles volt. Kiterjedt az összes évfolyamra, a 9-10. és a szakmai évfolyamokra is, valamint a szakképzésbe kerülést megalapozó felzárkóztató évfolyamra. A fejlesztendő területek között szerepeltek a tantárgymódszertanok, kiemelten az idegen nyelvek, a projektmódszer, a mérés-értékelési kultúra, a minőségbiztosítás, a gyakorlatiasabb szakképzés, a pályaorientáció. Érintette az intézmények szervezeti fejlesztését, humánerőforrás-fejlesztését, eszközfejlesztését. A program két szakaszban valósult meg 2003 és 2009 között. A fejlesztés mindkét szakaszban számos területet érintett, amelyek legtöbbje opcionális volt az iskolák számára (közismereti és szakmai alapozás a 9-10. évfolyamon, szakképző évfolyamok, felzárkóztatás, intézményfejlesztés, minőségbiztosítás, pályaorientáció, idegennyelv-oktatás, informatika, mérés-értékelés). A fejlesztéseket több eszközzel is támogatták: továbbképzések, külföldi tanulmányutak, eszközfejlesztés, szakértői támogatás. További információ: PSIVET – Esélyteremtés szakképzéssel (2013), Tempus Közalapítvány, Budapest, psivet.tpf.hu

4A referenciaintézmény címet azok a közoktatási intézmények nyerhetik el, amelyek más intézmények számára is példaértékű, befogadó, gyermekközpontú pedagógiai gyakorlattal, szervezeti innovációval rendelkeznek, és ezt képesek kommunikálni, illetve átadni. A referenciaintézmények országos hálózatának kialakítását és elkészítését támogató pályázat (TÁMOP 3.1.7) elsődleges célja, hogy a referencia értékű működési és pedagógiai gyakorlattal rendelkező közoktatási intézmények – intézményi fejlesztési tervük alapján – felkészüljenek ezen gyakorlatuk továbbadására, elterjesztésére, megismertetésére, illetve ezzel segítsék más közoktatási intézmények szakmai fejlesztő tevékenységét.

5A Szegedi Tudományegyetem és konzorciumi partnerei az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében (TÁMOP-4.1.2.B.2) nyertek támogatást a MENTOR(h)ÁLÓ 2.0 program megvalósítására, amely a Dél-alföld oktatásának tartalmi/módszertani megújítására vállalkozik. A projektben kiemelt szerepe van a köznevelési és felsőoktatási intézmények együttműködésének bővítésére és összehangolására korábban kialakított hálózati együttműködés továbbfejlesztésének. További információ itt.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek