OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. augusztus 30.
» Hozzászólások (0)

Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért1

6. interjú

Hegyiné Mladoniczki Évával a Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vezetőjével és elődjével Kállai Máriával

HEGYINÉ MLADONICZKI ÉVA 2007-től a Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vezetője, előtte nyolc évig intézményvezető-helyettese volt. Végzettsége szerint tanító, okleveles minőségfejlesztő tanár, 2014-ben mesterpedagógusi minősítést szerzett. 38 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Vezetői munkájához köthető az intézmény Európai Minőségi Díj pályázat utáni fejlesztése, kiemelten a pedagógusértékelés, a mérés-értékelési folyamatok intézményi szintű kidolgozása és intézményesítése. A pedagógiai projektek közül kiemelkedő szerepe volt a TÁMOP 3.1.4, és a Comenius nemzetközi iskolai együttműködési projektekben. Intézményvezetői munkája fókuszában áll a tehetséggondozás, 2012-ben az iskola Akkreditált Kiváló Tehetségpont lett. 2010-ben az intézmény az Úton a tanulószervezetté válás felé témában benyújtott pályázatával a Shiba-díjat, 2015-ben – a hazai közoktatási intézmények közül elsőként – a Nemzeti Minőségi Díjat nyerte el. Több, az oktatás fejlesztését támogató projektben közreműködött szakmai vezetőként, mentorként, folyamat-tanácsadóként, képzőként, megvalósító pedagógusként. Pedagógiai hitvallása a folyamatos reagálás a változásokra, a partneri igényekre, az új kihívásokra. Számos egyéb szakmai tevékenysége mellett a Szandaszőlősért Egyesület elnöke, a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének Jász-Nagykun-Szolnok megyei titkára, a Nemzeti Pedagógus Kar megyei elnöke és a Nemzeti Tankönyv Tanács tagja.

KÁLLAI MÁRIA 2012 októberétől a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal vezetője, ezt megelőzően 2006-tól Szolnok Megyei Jogú Város humán területekért felelős alpolgármestereként tevékenykedett. Munkájához köthető a városi szintű minőségfejlesztési program bevezetése, a köznevelési intézmények vezetőivel kidolgozott Személyügyi Kézikönyv. Eredeti végzettsége szerint pedagógus. Pályáját 1980-ban tanárként kezdte, majd igazgatóhelyettesként, később az intézmény vezetőjeként irányította a Szandaszőlősi Általános Iskolát. 26 éves pedagógusi pályafutása alatt az iskola a pedagógusok kimagasló szakmaiságát tükröző oktatási intézményévé vált a városnak. Nagy szerepe volt abban, hogy az intézmény a 2006. évi Európai Kiválóság Díjra pályázók közül ötcsillagos Recognised for Excellence elismerésben részesült, majd 2015-ben az iskola megkapta a Nemzeti Minőség Díjat. A Kodolányi János Főiskola docenseként, majd címzetes főiskolai tanáraként többek között a minőségi rendszerfejlesztés, a tanári mesterség, a teljesítménymenedzsment témájában oktat. Több publikációja jelent meg az iskolai minőségfejlesztés, a hálózati tanulás, iskolafejlesztés témában. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt elismerést, 2011-ben az év alpolgármestere lett, az elmúlt esztendőben pedig a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület által adományozott Kiválóság Kultúra Nagykövete elismerésben részesült. Nevéhez köthető a Szolgáltató Város® modell szolnoki bevezetése; Szolnok Megyei Jogú Város lakói számára a minőségi kultúra megteremtése, az állampolgárok magas színvonalú kiszolgálása. A Szolgáltató Kormányhivatal projektgazdájaként a közigazgatásban is továbbvitte szemléletét.

Hegyiné Mladoniczki Éva, a Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője behívta a beszélgetésbe elődjét és mentorát, Kállai Máriát, aki jelenleg kormánymegbízottként vezeti a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatalt. A páros interjút nemcsak kettejük közös – az iskola szellemiségére nagy hatást gyakorló – munkája indokolta, hanem az a folytonosság is, amit az intézményi vezetőváltáskor ily módon megteremtettek, és amivel biztosították a közös értékek továbbélését.

Részletek az interjúból2

Mi a jó az iskolavezetésben, milyen pozitívumokat lehet kiemelni ebből a komplex feladatkörből?

KM: Nagy dolognak tartom, ha az embernek megadatik az életében az, hogy felelős lesz egy csapatért, akikkel meg tud fogalmazni egy hosszabb távú közös jövőképet, azt képes valóban lebontani az osztálytermi szintű napi cselekvésre, és meg is tudja valósítani. Szerintem ez a siker kulcsa. Az, hogy örömmel tevékenykedünk egy feladatsorban, azért lehetséges, mert a konkrét feladatok mögött tudatos lépések, folyamatos tanulás, kritikai szemlélet, a világra való nyitottság áll. A napi működés tehát egy jól felépített tudásmenedzsment-folyamat következménye, és egy komoly stratégiai gondolkodást takar. A pedagógiai stratégia szempontjából fontos, hogy mit gondolunk a tanulásmódszertanról, a tantermi folyamatokról, a pedagógusok alkalmassá tételéről, a társadalomról, mit helyezünk előtérbe. Alapvető kérdés, hogy milyen jövőképet képzelünk el az iskolának: egy zárt falanszter típusú működés vagy a kívülről hozott tudás beintegrálása-e az elérendő cél. Hogyan tudjuk az egész személyiséget alakítani, kinek mi a szerepe, és ebben mit vállal az iskola? Szerencsére az Önfejlesztő iskolák program3 idején nagyon gyorsan megtanultuk azt, hogyan lehet ezekre a kérdésekre válaszokat adni, és hogyan lehet egy inspiráló jövőkép mentén olyan stratégiát alkotni, amely nem marad meg a konstrukció szintjén, hanem napi gyakorlattá, cselekvéssé tud válni. Megtanultuk azt is, hogyan lehet emellé minőségirányítási rendszert építeni. Minden iskola eredményességének, hosszú távú sikerének titka más és más, a mi esetünkben a minőségi rendszerfejlesztés olyan meghatározó volt, amely egyfajta generátorként működött, és működik a mai napig. Ez tanított meg minket arra, hogy miként lehet a folyamatos fejlesztést minden területre kiterjeszteni és alkalmazni.

HMÉ: Számomra példaértékű volt ez a fajta „okos” vezetés, amelyben magunktól építkeztünk, ahol lubickolni lehetett a feladatokban, és ahol azt is nagyon jó érzés volt megélni, hogy sok mindent elértünk. Bár ez nem volt kifejezett cél, mégis fontosnak tartom kiemelni, hogy az intézmény országos hírű lett az itt folyó tudatos munkának köszönhetően. Ez az élmény annyira meghatározó volt a számomra, hogy tulajdonképpen a mai napig ez tart itt, és elképzelni sem tudom, hogy ne ebben az iskolában fejezzem be a pályámat. Nagyon szerettem az osztálytermi folyamatokat is, egyrészt úgy gondolom, hogy aki elkötelezett a pedagógus pálya iránt és szeret tanítani, teljesen mindegy, hogy milyen beosztásban végzi itt a munkát. Másrészt Máriától azt tanultam – és én is hiszek benne –, hogy a maga szintjén mindenki vezető.

Én a tanórai folyamatokban, az osztályteremben is ugyanolyan boldogan valósítottam meg pedagógusként az elképzeléseimet, mindig próbáltam újat hozni, jobbra törekedni, úgy vélem, vezetőként is ugyanez jellemző rám. Nagyon izgalmas feladatnak tartom a csapatépítést, ami ahhoz szükséges, hogy együttesen menjünk végig az utunkon. Ennél nehezebb, de szintén érdekes kérdés az, hogy miként lehet a szűkebb – a megoldásokban, innovációkban úttörő – tanári csapat köré egy tágabb pedagógusközösséget építeni, illetve velük együtt a gyerekek-pedagógusok-szülők közötti kapcsolódásokat erősíteni.

(…)

Milyen szakmai programra épült az iskolában a pedagógiai munka? Ennek mely elemei, amik jelenleg is a leginkább meghatározóak?

KM: Amikor elmentem az iskolából, felelősségként fogalmazódott meg bennem az a fontos kérdés, hogy amit közösen létrehoztunk, az valóban időtálló-e, jó-e. Hiszen, ha az első számú vezető távozásával az addig felépített rendszer összedől, ez azt jelentené, hogy sikertelen volt együtt a csapat, és különösen maga a vezető.

Már az első alkalommal úgy próbáltuk „összerakni” az iskolát, mint egy svájci órát, olyan figyelemmel, precizitással, szeretettel, a valóban fontos értékekre alapozva. Azok a cölöpök, amiket akkor leraktunk, úgy vélem a mai napig időtállóak, a megkezdett munkát kis módosításokkal Éva folytatni tudta. Hét pedagógiai alapelvet határoztunk meg4, és mindegyik esetében – a stratégiától a tantermi folyamatokig – mindenkinek látni kellett az ebben való szerepét. Ezt rendkívül fontosnak tartom, mert hiába mondunk lózungokat a stratégiai tervezés szintjén, ha nem jut el a gyakorlat, a megvalósulás szintjére.

Nálunk a pedagogikum, a pedagógiai közösség egy óriási érték, a legfontosabb erőforrásunk. Volt mire építenünk, hiszen iskolánk előző igazgatója, Kalydy Sándor vezetésének 40 éve alatt a tantestületet fegyelemre, rendre tanította, és ehhez nagyon könnyű volt hozzátenni a nóvumokat. Ezeken az alapokon már el lehetett kezdeni azon gondolkodni, hogy kit hogyan lehet bevonni a folyamatokba, és milyen stratégia mentén, milyen erőforrásokkal építkezzünk. A vezetés sosem tetszelgett a kiváló tanár szerepében, nem akarta abban kiélni vágyait, hogy berohanjon egy osztályba, és megmutassa, hogyan kell jól tanítani. A kérdés az volt, hogy miként tudjuk a tantestületet és a kollegákat képessé tenni arra, hogy ők maguk éljék meg ezt a sikert.

Úgy gondolom, hogy magasra tettük a mércét azzal, hogy egy olyan pedagógiai programot készítettünk, amelyben pontosan rögzítve volt, hogy mit szeretnénk, milyen céllal, milyen feladattal, milyen elvárt eredménnyel, milyen mérési rendszerrel, milyen visszacsatolással. Ha valaki akkor olvasta volna, mondhatta volna azt, hogy ez egy száraz, nem túl jó szöveg, de ha ezt megkapta volna egy másik iskola – mint egy know-how-t –, akár dolgozhatott is volna belőle, mert tartalmazott minden főbb gondolatot, alapelvet és célt. Ebben az egy évig tartó közös alkotásban mindenkinek részt kellett venni. Mondható, hogy országos szinten is páratlan volt, ahogy a minőségirányítás és a pedagógiai fejlesztés össze tudott érni, a minőségirányítás a pedagógiai fejlesztés eszközévé vált.

(…)

HMÉ: Azzal egészíteném ki az előbb elhangzottakat, hogy sokan könnyebbnek gondolják azt az utat, ha az olyan stratégiai dokumentumokat, mint a pedagógiai program, a helyi tanterv, vagy az összes szabályzó, az igazgató egyedül írja meg. Ez is egy út, de soha nem épül be a tantestületi munkába. Több iskolát is segítünk, támogatunk az intézményfejlesztésben, és a jövőkép fontosságát mindig hangsúlyozzuk. A jövőkép közös megalkotása a tantestülettel megkönnyíti azt, hogy azonosulni tudjanak a fő célokkal, és ezáltal tudjanak is érte dolgozni.

A stratégia megalkotásába fektetett munkánk, az együtt gondolkodásunk nagyban segítette a jó közösségünk kialakulását is. Nálunk nincsenek az alá-fölérendeltségből fakadó ellentétek, nincsenek egymásra mutogatások.

A stratégiánkat az idő is igazolta: a közoktatásban bekövetkezett változások ellenére az ebben lefektetett alapelveink, céljaink még mindig időtállóak, nem változtak, és úgy gondolom, talán még egy generációnyi időre érvényesek tudnak maradni. Az éves cselekvési programunk minden évben ezekre az alapdokumentumokra épül. A tantestületen belül a minőségfejlesztő csoportban van egy folyamatfelelős, aki többek között nyomon követi azt is, hogy hol tartunk a pedagógiai program megvalósításában, és ezzel összhangban, többféle mérés eredménye alapján jelöljük ki az újabb változásokat. A dokumentumok koherensek egymással, és mindegyiknek az a lényege, hogy ellenőrizzük a tervezésünket, mérjük a végrehajtását, és annak megfelelően folytassuk a további cselekvéseket.

(…)

Eljutnak-e az iskolavezetői szintre, és ha igen, akkor milyen formában az osztálytermi problémák, a kezelendő jelenségek? Van-e ennek fóruma, bevett formája?

HMÉ: Az alaptéziseink közé tartozik, hogy minden probléma megoldására ott kell törekedni, ahol keletkezik. Ha egy osztályon belül a gyerekek között jön létre konfliktus, akkor az osztályfőnök oldja meg, ha szükséges, akár a szülő bevonásával. Ez akár az összes szereplő együttes megbeszélését vagy szülői értekezleten az adott gyerek részvételét is jelentheti. Úgy gondolom, hogy a problémakezelésnek ez a szintje jól működik.

Az osztályfőnöki beszámolókból értesülök azokról a jelenségekről, amiket nem lehet helyi szinten kezelni. Ha az osztályban nem lehet megoldani a problémát, vagy ha más pedagógus is jelzi, akkor esetmegbeszéléseket tartunk. Ha a kollégák igényt tartanak rá, ezeken az alkalmakon én, illetve egy igazgatóhelyettes kolléga is részt veszünk. Amennyiben ez sem vezet eredményre, akkor pszichológus vagy más külső szakember bevonásával próbálkozunk. Az intézményvezető korábbi fegyelmező szerepe ezekben a helyzetekben mára megszűnt, a gyerekeket már nem lehet az igazgatói irodával fenyegetni. Ezt a gyakorlatot húsz éve kezdtük nagyon tudatosan átformálni azzal, hogy: „ne hozd ide a gyereket, mert nem tudom megszerelni”.

(…)

Tudtok említeni olyan konkrét esetet, amikor a méltányossági szempontokat érvényesíteni kellett?

HMÉ: Például a mai szülői értekezleten megpróbálunk konszenzusra jutni a szülőkkel egy magatartásproblémákkal küzdő kisgyereket illetően, akit a szülői közösség nem fogad el, azt szeretnék, ha nem hozzánk járna. Történtek már lépések a helyzet megoldására. Arra sajnos nincs lehetőségünk, hogy minden nap velünk legyen egy pszichológus, de felvettük vele is – a gyerek hetente egyszer jár hozzá –, a szülőkkel is, és a félállásban nálunk dolgozó gyermekvédelmi felelősünkkel is a kapcsolatot. Elkészült a gyerekről a SWOT-analízis, ezzel megyünk most a szülői értekezletre. Szeretnénk megmutatni azt is, hogy mi minden történt eddig, és azt is markánsan fogom képviselni, hogy ez a gyerek – bár vannak még problémák – időközben rengeteget fejlődött. Nem biztos, hogy nem fognak megviselni az esetleges szülői támadások, de addig ma nem megyünk el, amíg végig nem tudjuk beszélni, és el nem tudom fogadtatni a szülőkkel, hogy ennek a gyereknek itt, ebben a közösségben van a helye. Az egész életünk arról szól, hogy különböző problémákkal küzdő emberek lesznek körülöttünk, meg kell tanulnunk elfogadni egymást. Amikor egy osztályba olyan gyerek kerül, aki például mozgássérült, kerekesszékes kisgyerek, már eljutottunk odáig, hogy ha a szülői értekezleten feláll a szülő és elmondja a helyzetet, az megnyitja a többi szülőt is.

Úgy gondolom, hogy komoly jelzőrendszer működik nálunk: ha egy gyereknél azt tapasztaljuk, hogy nagyon megváltozik a magatartása vagy romlik a tanulmányi eredménye, esetleg tudjuk, hogy a családi állapotában következik be változás, arra odafigyelünk.

1Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért. Kiadja a Tempus Közalapítvány, szerk.: B. Tier Noémi, Budapest, 2015

2Az interjú teljes szövege a kötet 91-106. oldalán olvasható.

3A Soros Alapítvány 1996-ban indította útjára az Önfejlesztő iskolák programját, amely a Nemzeti Alaptanterv bevezetése kapcsán az iskoláknak kívánt segítséget nyújtani pedagógiai programjuk elkészítéséhez. A program speciális önfejlesztő tréning keretében iskolánként egy pedagógus csoportot készített fel a saját tanterv elkészítésére. Az eredeti programot szakértői képzés és kistérségi fejlesztő-program követte. Később megalakult a modell-iskola hálózat a legsikeresebb iskolák részvételével, kiépült az információs hálózat, majd pedig létre jött az Önfejlesztő Iskolák Egyesülete.

4A 7 pedagógiai alapelvről a Szandaszőlősi Általános Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény szakmai bemutatkozójában olvashat az 90. oldalon.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek