OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. augusztus 30.
» Hozzászólások (0)

Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért1

6. interjú

Hegyiné Mladoniczki Évával a Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vezetőjével és elődjével Kállai Máriával

HEGYINÉ MLADONICZKI ÉVA 2007-től a Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vezetője, előtte nyolc évig intézményvezető-helyettese volt. Végzettsége szerint tanító, okleveles minőségfejlesztő tanár, 2014-ben mesterpedagógusi minősítést szerzett. 38 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Vezetői munkájához köthető az intézmény Európai Minőségi Díj pályázat utáni fejlesztése, kiemelten a pedagógusértékelés, a mérés-értékelési folyamatok intézményi szintű kidolgozása és intézményesítése. A pedagógiai projektek közül kiemelkedő szerepe volt a TÁMOP 3.1.4, és a Comenius nemzetközi iskolai együttműködési projektekben. Intézményvezetői munkája fókuszában áll a tehetséggondozás, 2012-ben az iskola Akkreditált Kiváló Tehetségpont lett. 2010-ben az intézmény az Úton a tanulószervezetté válás felé témában benyújtott pályázatával a Shiba-díjat, 2015-ben – a hazai közoktatási intézmények közül elsőként – a Nemzeti Minőségi Díjat nyerte el. Több, az oktatás fejlesztését támogató projektben közreműködött szakmai vezetőként, mentorként, folyamat-tanácsadóként, képzőként, megvalósító pedagógusként. Pedagógiai hitvallása a folyamatos reagálás a változásokra, a partneri igényekre, az új kihívásokra. Számos egyéb szakmai tevékenysége mellett a Szandaszőlősért Egyesület elnöke, a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének Jász-Nagykun-Szolnok megyei titkára, a Nemzeti Pedagógus Kar megyei elnöke és a Nemzeti Tankönyv Tanács tagja.

KÁLLAI MÁRIA 2012 októberétől a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal vezetője, ezt megelőzően 2006-tól Szolnok Megyei Jogú Város humán területekért felelős alpolgármestereként tevékenykedett. Munkájához köthető a városi szintű minőségfejlesztési program bevezetése, a köznevelési intézmények vezetőivel kidolgozott Személyügyi Kézikönyv. Eredeti végzettsége szerint pedagógus. Pályáját 1980-ban tanárként kezdte, majd igazgatóhelyettesként, később az intézmény vezetőjeként irányította a Szandaszőlősi Általános Iskolát. 26 éves pedagógusi pályafutása alatt az iskola a pedagógusok kimagasló szakmaiságát tükröző oktatási intézményévé vált a városnak. Nagy szerepe volt abban, hogy az intézmény a 2006. évi Európai Kiválóság Díjra pályázók közül ötcsillagos Recognised for Excellence elismerésben részesült, majd 2015-ben az iskola megkapta a Nemzeti Minőség Díjat. A Kodolányi János Főiskola docenseként, majd címzetes főiskolai tanáraként többek között a minőségi rendszerfejlesztés, a tanári mesterség, a teljesítménymenedzsment témájában oktat. Több publikációja jelent meg az iskolai minőségfejlesztés, a hálózati tanulás, iskolafejlesztés témában. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt elismerést, 2011-ben az év alpolgármestere lett, az elmúlt esztendőben pedig a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület által adományozott Kiválóság Kultúra Nagykövete elismerésben részesült. Nevéhez köthető a Szolgáltató Város® modell szolnoki bevezetése; Szolnok Megyei Jogú Város lakói számára a minőségi kultúra megteremtése, az állampolgárok magas színvonalú kiszolgálása. A Szolgáltató Kormányhivatal projektgazdájaként a közigazgatásban is továbbvitte szemléletét.

Hegyiné Mladoniczki Éva, a Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője behívta a beszélgetésbe elődjét és mentorát, Kállai Máriát, aki jelenleg kormánymegbízottként vezeti a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatalt. A páros interjút nemcsak kettejük közös – az iskola szellemiségére nagy hatást gyakorló – munkája indokolta, hanem az a folytonosság is, amit az intézményi vezetőváltáskor ily módon megteremtettek, és amivel biztosították a közös értékek továbbélését.

Részletek az interjúból2

Mi a jó az iskolavezetésben, milyen pozitívumokat lehet kiemelni ebből a komplex feladatkörből?

KM: Nagy dolognak tartom, ha az embernek megadatik az életében az, hogy felelős lesz egy csapatért, akikkel meg tud fogalmazni egy hosszabb távú közös jövőképet, azt képes valóban lebontani az osztálytermi szintű napi cselekvésre, és meg is tudja valósítani. Szerintem ez a siker kulcsa. Az, hogy örömmel tevékenykedünk egy feladatsorban, azért lehetséges, mert a konkrét feladatok mögött tudatos lépések, folyamatos tanulás, kritikai szemlélet, a világra való nyitottság áll. A napi működés tehát egy jól felépített tudásmenedzsment-folyamat következménye, és egy komoly stratégiai gondolkodást takar. A pedagógiai stratégia szempontjából fontos, hogy mit gondolunk a tanulásmódszertanról, a tantermi folyamatokról, a pedagógusok alkalmassá tételéről, a társadalomról, mit helyezünk előtérbe. Alapvető kérdés, hogy milyen jövőképet képzelünk el az iskolának: egy zárt falanszter típusú működés vagy a kívülről hozott tudás beintegrálása-e az elérendő cél. Hogyan tudjuk az egész személyiséget alakítani, kinek mi a szerepe, és ebben mit vállal az iskola? Szerencsére az Önfejlesztő iskolák program3 idején nagyon gyorsan megtanultuk azt, hogyan lehet ezekre a kérdésekre válaszokat adni, és hogyan lehet egy inspiráló jövőkép mentén olyan stratégiát alkotni, amely nem marad meg a konstrukció szintjén, hanem napi gyakorlattá, cselekvéssé tud válni. Megtanultuk azt is, hogyan lehet emellé minőségirányítási rendszert építeni. Minden iskola eredményességének, hosszú távú sikerének titka más és más, a mi esetünkben a minőségi rendszerfejlesztés olyan meghatározó volt, amely egyfajta generátorként működött, és működik a mai napig. Ez tanított meg minket arra, hogy miként lehet a folyamatos fejlesztést minden területre kiterjeszteni és alkalmazni.

HMÉ: Számomra példaértékű volt ez a fajta „okos” vezetés, amelyben magunktól építkeztünk, ahol lubickolni lehetett a feladatokban, és ahol azt is nagyon jó érzés volt megélni, hogy sok mindent elértünk. Bár ez nem volt kifejezett cél, mégis fontosnak tartom kiemelni, hogy az intézmény országos hírű lett az itt folyó tudatos munkának köszönhetően. Ez az élmény annyira meghatározó volt a számomra, hogy tulajdonképpen a mai napig ez tart itt, és elképzelni sem tudom, hogy ne ebben az iskolában fejezzem be a pályámat. Nagyon szerettem az osztálytermi folyamatokat is, egyrészt úgy gondolom, hogy aki elkötelezett a pedagógus pálya iránt és szeret tanítani, teljesen mindegy, hogy milyen beosztásban végzi itt a munkát. Másrészt Máriától azt tanultam – és én is hiszek benne –, hogy a maga szintjén mindenki vezető.

Én a tanórai folyamatokban, az osztályteremben is ugyanolyan boldogan valósítottam meg pedagógusként az elképzeléseimet, mindig próbáltam újat hozni, jobbra törekedni, úgy vélem, vezetőként is ugyanez jellemző rám. Nagyon izgalmas feladatnak tartom a csapatépítést, ami ahhoz szükséges, hogy együttesen menjünk végig az utunkon. Ennél nehezebb, de szintén érdekes kérdés az, hogy miként lehet a szűkebb – a megoldásokban, innovációkban úttörő – tanári csapat köré egy tágabb pedagógusközösséget építeni, illetve velük együtt a gyerekek-pedagógusok-szülők közötti kapcsolódásokat erősíteni.

(…)

Milyen szakmai programra épült az iskolában a pedagógiai munka? Ennek mely elemei, amik jelenleg is a leginkább meghatározóak?

KM: Amikor elmentem az iskolából, felelősségként fogalmazódott meg bennem az a fontos kérdés, hogy amit közösen létrehoztunk, az valóban időtálló-e, jó-e. Hiszen, ha az első számú vezető távozásával az addig felépített rendszer összedől, ez azt jelentené, hogy sikertelen volt együtt a csapat, és különösen maga a vezető.

Már az első alkalommal úgy próbáltuk „összerakni” az iskolát, mint egy svájci órát, olyan figyelemmel, precizitással, szeretettel, a valóban fontos értékekre alapozva. Azok a cölöpök, amiket akkor leraktunk, úgy vélem a mai napig időtállóak, a megkezdett munkát kis módosításokkal Éva folytatni tudta. Hét pedagógiai alapelvet határoztunk meg4, és mindegyik esetében – a stratégiától a tantermi folyamatokig – mindenkinek látni kellett az ebben való szerepét. Ezt rendkívül fontosnak tartom, mert hiába mondunk lózungokat a stratégiai tervezés szintjén, ha nem jut el a gyakorlat, a megvalósulás szintjére.

Nálunk a pedagogikum, a pedagógiai közösség egy óriási érték, a legfontosabb erőforrásunk. Volt mire építenünk, hiszen iskolánk előző igazgatója, Kalydy Sándor vezetésének 40 éve alatt a tantestületet fegyelemre, rendre tanította, és ehhez nagyon könnyű volt hozzátenni a nóvumokat. Ezeken az alapokon már el lehetett kezdeni azon gondolkodni, hogy kit hogyan lehet bevonni a folyamatokba, és milyen stratégia mentén, milyen erőforrásokkal építkezzünk. A vezetés sosem tetszelgett a kiváló tanár szerepében, nem akarta abban kiélni vágyait, hogy berohanjon egy osztályba, és megmutassa, hogyan kell jól tanítani. A kérdés az volt, hogy miként tudjuk a tantestületet és a kollegákat képessé tenni arra, hogy ők maguk éljék meg ezt a sikert.

Úgy gondolom, hogy magasra tettük a mércét azzal, hogy egy olyan pedagógiai programot készítettünk, amelyben pontosan rögzítve volt, hogy mit szeretnénk, milyen céllal, milyen feladattal, milyen elvárt eredménnyel, milyen mérési rendszerrel, milyen visszacsatolással. Ha valaki akkor olvasta volna, mondhatta volna azt, hogy ez egy száraz, nem túl jó szöveg, de ha ezt megkapta volna egy másik iskola – mint egy know-how-t –, akár dolgozhatott is volna belőle, mert tartalmazott minden főbb gondolatot, alapelvet és célt. Ebben az egy évig tartó közös alkotásban mindenkinek részt kellett venni. Mondható, hogy országos szinten is páratlan volt, ahogy a minőségirányítás és a pedagógiai fejlesztés össze tudott érni, a minőségirányítás a pedagógiai fejlesztés eszközévé vált.

(…)

HMÉ: Azzal egészíteném ki az előbb elhangzottakat, hogy sokan könnyebbnek gondolják azt az utat, ha az olyan stratégiai dokumentumokat, mint a pedagógiai program, a helyi tanterv, vagy az összes szabályzó, az igazgató egyedül írja meg. Ez is egy út, de soha nem épül be a tantestületi munkába. Több iskolát is segítünk, támogatunk az intézményfejlesztésben, és a jövőkép fontosságát mindig hangsúlyozzuk. A jövőkép közös megalkotása a tantestülettel megkönnyíti azt, hogy azonosulni tudjanak a fő célokkal, és ezáltal tudjanak is érte dolgozni.

A stratégia megalkotásába fektetett munkánk, az együtt gondolkodásunk nagyban segítette a jó közösségünk kialakulását is. Nálunk nincsenek az alá-fölérendeltségből fakadó ellentétek, nincsenek egymásra mutogatások.

A stratégiánkat az idő is igazolta: a közoktatásban bekövetkezett változások ellenére az ebben lefektetett alapelveink, céljaink még mindig időtállóak, nem változtak, és úgy gondolom, talán még egy generációnyi időre érvényesek tudnak maradni. Az éves cselekvési programunk minden évben ezekre az alapdokumentumokra épül. A tantestületen belül a minőségfejlesztő csoportban van egy folyamatfelelős, aki többek között nyomon követi azt is, hogy hol tartunk a pedagógiai program megvalósításában, és ezzel összhangban, többféle mérés eredménye alapján jelöljük ki az újabb változásokat. A dokumentumok koherensek egymással, és mindegyiknek az a lényege, hogy ellenőrizzük a tervezésünket, mérjük a végrehajtását, és annak megfelelően folytassuk a további cselekvéseket.

(…)

Eljutnak-e az iskolavezetői szintre, és ha igen, akkor milyen formában az osztálytermi problémák, a kezelendő jelenségek? Van-e ennek fóruma, bevett formája?

HMÉ: Az alaptéziseink közé tartozik, hogy minden probléma megoldására ott kell törekedni, ahol keletkezik. Ha egy osztályon belül a gyerekek között jön létre konfliktus, akkor az osztályfőnök oldja meg, ha szükséges, akár a szülő bevonásával. Ez akár az összes szereplő együttes megbeszélését vagy szülői értekezleten az adott gyerek részvételét is jelentheti. Úgy gondolom, hogy a problémakezelésnek ez a szintje jól működik.

Az osztályfőnöki beszámolókból értesülök azokról a jelenségekről, amiket nem lehet helyi szinten kezelni. Ha az osztályban nem lehet megoldani a problémát, vagy ha más pedagógus is jelzi, akkor esetmegbeszéléseket tartunk. Ha a kollégák igényt tartanak rá, ezeken az alkalmakon én, illetve egy igazgatóhelyettes kolléga is részt veszünk. Amennyiben ez sem vezet eredményre, akkor pszichológus vagy más külső szakember bevonásával próbálkozunk. Az intézményvezető korábbi fegyelmező szerepe ezekben a helyzetekben mára megszűnt, a gyerekeket már nem lehet az igazgatói irodával fenyegetni. Ezt a gyakorlatot húsz éve kezdtük nagyon tudatosan átformálni azzal, hogy: „ne hozd ide a gyereket, mert nem tudom megszerelni”.

(…)

Tudtok említeni olyan konkrét esetet, amikor a méltányossági szempontokat érvényesíteni kellett?

HMÉ: Például a mai szülői értekezleten megpróbálunk konszenzusra jutni a szülőkkel egy magatartásproblémákkal küzdő kisgyereket illetően, akit a szülői közösség nem fogad el, azt szeretnék, ha nem hozzánk járna. Történtek már lépések a helyzet megoldására. Arra sajnos nincs lehetőségünk, hogy minden nap velünk legyen egy pszichológus, de felvettük vele is – a gyerek hetente egyszer jár hozzá –, a szülőkkel is, és a félállásban nálunk dolgozó gyermekvédelmi felelősünkkel is a kapcsolatot. Elkészült a gyerekről a SWOT-analízis, ezzel megyünk most a szülői értekezletre. Szeretnénk megmutatni azt is, hogy mi minden történt eddig, és azt is markánsan fogom képviselni, hogy ez a gyerek – bár vannak még problémák – időközben rengeteget fejlődött. Nem biztos, hogy nem fognak megviselni az esetleges szülői támadások, de addig ma nem megyünk el, amíg végig nem tudjuk beszélni, és el nem tudom fogadtatni a szülőkkel, hogy ennek a gyereknek itt, ebben a közösségben van a helye. Az egész életünk arról szól, hogy különböző problémákkal küzdő emberek lesznek körülöttünk, meg kell tanulnunk elfogadni egymást. Amikor egy osztályba olyan gyerek kerül, aki például mozgássérült, kerekesszékes kisgyerek, már eljutottunk odáig, hogy ha a szülői értekezleten feláll a szülő és elmondja a helyzetet, az megnyitja a többi szülőt is.

Úgy gondolom, hogy komoly jelzőrendszer működik nálunk: ha egy gyereknél azt tapasztaljuk, hogy nagyon megváltozik a magatartása vagy romlik a tanulmányi eredménye, esetleg tudjuk, hogy a családi állapotában következik be változás, arra odafigyelünk.

1Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért. Kiadja a Tempus Közalapítvány, szerk.: B. Tier Noémi, Budapest, 2015

2Az interjú teljes szövege a kötet 91-106. oldalán olvasható.

3A Soros Alapítvány 1996-ban indította útjára az Önfejlesztő iskolák programját, amely a Nemzeti Alaptanterv bevezetése kapcsán az iskoláknak kívánt segítséget nyújtani pedagógiai programjuk elkészítéséhez. A program speciális önfejlesztő tréning keretében iskolánként egy pedagógus csoportot készített fel a saját tanterv elkészítésére. Az eredeti programot szakértői képzés és kistérségi fejlesztő-program követte. Később megalakult a modell-iskola hálózat a legsikeresebb iskolák részvételével, kiépült az információs hálózat, majd pedig létre jött az Önfejlesztő Iskolák Egyesülete.

4A 7 pedagógiai alapelvről a Szandaszőlősi Általános Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény szakmai bemutatkozójában olvashat az 90. oldalon.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
--
2020.03.27.
A tanárok számára is kihívás az újfajta oktatás
Egy kis baranyai település általános iskolai tantestülete az iskolák bezárása és a digitális oktatás kihirdetése (március 11.) után rögtön összeült, hogy a kialakult helyzetet közö...
(Forrás: BAMA)
--
2020.03.27.
A távoktatás pluszteher tanárnak, gyereknek, szülőnek
Soha nem volt még ilyen fontos a tanulók, a szülők és a pedagógusok együttműködése, egymásba vetett bizalma. A digitális munkarend sikere jelentős mértékben ezen múlik.Ezt a nehéz idő...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.03.27.
Az összefogás ideje jött el a tanulásban is
A koronavírus-járvány miatti távoktatás kapcsán több száz egyetemista döntött úgy, hogy önkéntesen online tanórákat tart az egészségügyben dolgozók gyermekeinek. Az alapítvány má...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
Pedagóguskar: Ne várjunk el folyamatos online jelenlétet!
Fontos a napirend az új munkarendben is, éjszaka és hétvégén lehetőleg ne küldjenek feladatokat a diákoknak – többek között erre hívja fel a figyelmet friss ajánlásában a Nemzeti Pedag...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
A bölcsődei, óvodai dolgozókat átállíthatják fogyatékkal élők segítésére
A fogyatékkal, de saját otthonukban élő emberek és családjaik támogatásáról szóló, a koronavírus-járvány idejére vonatkozó intézkedési tervet kaptak az önkormányzatok a pénteken...
(Forrás: index)
--
2020.03.27.
Kötelező otthoni videó a tesióráról? Nem hozhatnák ilyen helyzetbe a diákokat
Azt mindenképp le kell szögezni, a digitális távoktatás főként a rendszer újdonsága miatt még nincs törvényi szinten szabályozva. Ezért bizonyos kereteket fontos lenne megszabni, főleg...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek