OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. november 15.
» Hozzászólások (4)
Címkék:
     

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

42. Saul fia

Ismét megemlítem, hogy csütörtökön mozi. Újra elmondom, hogy nagyon kemény, nehéz másfél órára kell számítani, de azt is gondolom, hogy érdemes bevállalni. Aki akarja, annak. Ha valaki úgy érzi, hogy inkább kihagyná, szóljon. Megértem, megoldjuk. R-nak én javaslom, hogy inkább maradjon délelőtt a portán, délután pedig mehet az ötödikkel Pán-t nézni, 3D-ben. R. láthatóan örül. Lennének még ketten, akiken elgondolkodnék, hogy kibírják-e, de nincsenek bent. Ha csütörtökig megérkeznek, akkor majd megbeszéljük. Nem érkeznek meg!

A kedd a szokásos, matek felkészítős, hosszú, nehéz nap. Szerdára tanulni is kéne, mert ez mégis csak egy iskola. De szerencsére semmi extra.

Szerdán töri órán a felkészülés folytatódik. Világtörténelemből a II. világháborút megelőző időszaknál járnak. Rasszizmus, antiszemitizmus, nácik már nem ismeretlen fogalmak. Most kitekintés a háborúra, magyar vonatkozások előtérbe helyezésével. Nácik, nyilasok, miért pont a zsidók (ellenségkép „gyártás”), egyáltalán, tényleg csak a zsidók, koncentrációs táborok, ezen belül Auschwitz. Fogalom- és szómagyarázatok: endlösung, sonderkommando, kápó, holokauszt, deportálás, rabbi.

Délután rákérdezek. Ami nem teljesen tiszta, azt pontosítjuk, helyre rakjuk. Úgy látom, nagyjából képben vannak. Csütörtökre nem kéne tanulni, mert délelőtt mozizunk, viszont cserébe pénteken fizika témazáró réme fenyeget. Elugrani nem lehet, már rég meg kellett volna írni, de P. bácsi megértette, hogy vagy fizika, vagy ünnepély. További haladék nincs, ez így korrekt. Gyűrjük a fizikát.

Csütörtök. Nehéz éjszakám volt. Hogy fogják bírni? Bírják-e egyáltalán bárhogy is? És a kollégák, akik jönnek? Rólam nem is beszélve!

Reggel 9-kor gyors eligazítás. Tényleg gyors. És legfőképpen rövid: Úgy, ahogy mindig szoktátok. Köszönöm.

Csak mi vagyunk a moziban. Azt gondolom, hogy ez jó, mert biztos, hogy semmilyen külső zavaró körülmény nem befolyásolja a programot.

Elindul a vetítés. Síri csend a teremben. A film alatt semmi mozgás, zörgés, sutyorgás. Még az én tükörképemnek tekinthető, egy percig sem nyugton maradni képes K. is odaszegeződött a székhez. Vége a filmnek, a stáblista fut vagy három percig. Még mindig csend és mozdulatlanság. Felkapcsolják a világítást. Még mindig semmi. Nyögök egy nagyot, felállok, mondom nekik: 15 perc szünet, aztán beszélgessünk egy kicsit.

Itt szólal meg először P. Azt kérdezi, ehetnek-e? Persze, természetesen. De nem hagyunk magunk után semmi szemetet, ugye? Ettől a feszültség némileg oldódik. (Reggel 7-kor reggeliztek, fél egy van. A kérdés felvetése jogos.)

Kérdezgetem óvatosan: Hogy tetszett? A válaszok általában elég szűkszavúak: Húúú! Jaj!! Jó volt! Akkor van 15 percük arra, hogy talpra álljanak. Mert az kristálytisztán látszik, hogy nagyot ütött a film. Senki nem sírt, nem pirosak a szemek. De meg vannak rendülve. A kollégák is csak nyögni tudnak. Nincsenek maguknál teljesen ők sem. Amíg szünetelünk, előkerül Kovács Gellért filmkritikus, aki a beszélgetés moderátora lesz. Kérdezgetjük, milyenek a tapasztalatok, hogy élik meg a gyerekek a látottakat. Azt mondja, nagyon vegyes. Vagy nagyon tetszik, vagy nagyon elutasítják. Köztes nincs. Megegyezünk, nem erőltetjük a dolgot, ha nagyon fáradni látszik a kis csapat, abbahagyjuk.

Vissza a terembe. Mindenki ugyanoda ül, ahol a filmet nézte. Mintha valamiféle biztonságot adna nekik, hogy nem mozdulnak onnan, pedig ajánlatot kapnak, üljenek egy kupacba.

Egy rövid bemutatkozás után elmondja, hogy ez egy igazi, klasszikus módszerrel, celluloid szalagra vett 35 mm-es film, semmi digitális hókuszpókusz nincs benne. És kérdéseket várna. A korszakkal kapcsolatban, a filmmel, vagy bármivel, ami ebben a témában érdekli őket. Csend. Felteszi a kérdést: Mit gondolnak a filmről? Saul negatív hőse a filmnek? Tudnak-e vele azonosulni? Bizonytalan fészkelődés a válasz, majd K. jelentkezik. Ő megérti Sault, de nem feltétlenül tudna azonosulni vele. Nem tudja. És nem egyértelműen negatív hős. Megindokolni nem tudja, az érzéseit mondja el. Szerintem egy 15 évestől ez így nagyon rendben van. Próbálkozik a moderátorunk valami magyarázattal, de „süket fülekre talál”. Újra kezdi: van kérdés? N. kérdezi: „A zsidók tényleg fellázadtak?” Na, végre valami konkrétum, amivel tud valamit kezdeni. Igen, háromszor is – mondja. És mindannyiszor a sonderesek (a Sonderkommando tagjai). Hiába minden, nem akarnak, még nem tudnak kérdezni. Befejezzük a vergődést, megköszönjük az eddigieket és elindulunk haza.

Ez a csapat soha nem elviselhetetlenül zajos, de valahogy nincs kedvük viháncolni, még a szokásosnál is halkabban beszélgetnek. Vannak, akik megtalálják valamelyikünket, és már mondják is. Nem irodalmi stílusú a fogalmazásuk, de a saját szlengjüket használva beszélnek, kérdeznek, foglalkoztatja őket a dolog.

Kivéve egy valakit. A beszélgetés alatt feltűnt, hogy fekszik a székben, elbújik a kabátjában. Ő a kolléga kisdedje. Ő volt az egyetlen, aki azt nyilatkozta, hogy nem tetszett a film, de amúgy végigaludta. Hm. Kérdezem, minek jött, miért nem maradt bent? Nincs válasz.

Beérünk a suliba, ebéd. Kezdenek ocsúdni. Nem kérdeznek, csak elementáris erővel jön ki belőlük az érzelem. Mondják, mondják, mondják. Felidéződnek újra képek, jelenetek, arcok, hangok. És meg vannak döbbenve. Egy ilyen tényleg megtörténhetett? És ezt miért hagyták? Nem volt senki, aki megálljt parancsoljon?

Ebéd után, immár Z. bácsival erősítve folytatjuk. Egyet kell értenem vele, a moderátorunk nem mondott el egy nagyon fontos dolgot. Saul görcsös ragaszkodása a fiú eltemetéséhez, egyfajta elégtétel és feloldozás. Mert azzal a lelki teherrel élni, amit a sonderesek csináltak, (hiába parancsra, hiába ezzel néhány héttel meghosszabbítva, de meg nem mentve az életüket), nem lehet. Ha a lázadás és az azt követő szökés sikeres, ha mégis életben maradnának, ilyen teherrel nem lehet élni. Mit ér a szabadság, ha ekkora terhet kell cipelni? Szabadság-e egyáltalán? Ha legalább annyit megtesz, hogy megadja a végtisztességet a fiúnak, akkor könnyebb lesz a lelke. És ha ezért kell meghalnia, akkor legyen úgy. Akkor valamit tett. Egy kicsit, de mégis valamit. Amit mások nem. És bár a temetésre nem kerül sor, legalább a lágerből kivitte a testet. Itt kérdezték meg a gyerekek: ha tudta, hogy eleve kudarcra van ítélve a szökés, ha tudta, hogy vége, miért mosolygott mégis, amikor a kisfiút látja az erdei házikó ajtajában állni? És meg is válaszolták rögtön. (Persze, kérdésekkel segítve, de a következtetés az övék.) Van élet a lágeren kívül. Élhető, hiszen a kisfiú egészségesnek, jól tápláltnak, boldognak látszik. Akkor még nincs veszve minden. Akkor van remény, hogy lesznek olyanok, akik túlélik a borzalmakat és egy élhető, jobb világban nőhetnek fel a gyerekeik.

Hétfőn érkezik ismét a Holokauszt Múzeum munkatársa. Kértük, hogy „történelmire” vegye a foglalkozást, mert túl leszünk a Saulon. Ő nem látta a filmet, már jeleztem, hogy óvva intett attól, hogy megnézzük. Kíváncsi vagyok, mit kezd a kis drágákkal. Ott leszek.

És akkor egy kis privát. A filmről. Szerintem egyszerűen zseniális! Annyit mutat, amennyit feltétlenül muszáj. Az operatőr, a zeneszerző, a forgatókönyv írói, a színészek, különösen Röhrig Géza (Saul), de tulajdonképpen mindenki, persze Jeles Nemes László rendező is… Nem véletlen, hogy ekkora siker! És megismétlem: ezt a filmet minden 14 év felettinek meg kellene nézni. Felső korhatár nélkül. Mindenkinek.

Nagyon féltem, hogy hogyan lehet ezt a filmet túlélni, mert annak alapján, amit olvastam, hallottam róla, nagyon nehéznek ígérkezett. Kétesélyes volt, hogyan fogadják, mit és hogyan reagálnak rá a kis drágáim. És az történt, amire számítottam! A koruknál sokkal érettebben, okosabban reagáltak. Ezeket a gyerekeket helyenként már úgy megrángatta az élet, hogy nem sokkolták, hanem elgondolkodtatták őket a látottak. Nem omlottak össze, nem hisztériáztak, de gondolkodnak. És nagyon mélyen megérintette őket. Őszintén hiszem, hogy ez is erősíti őket abban, hogy a kirekesztés, az ellenségkép gyártás, a tömegek heccelése tragédiához vezet, amit ők semmiképp sem akarnának. Se maguknak, se másnak. Nagyon büszke vagyok rájuk!

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

A szerk. | 2015. november 20.
Az Ön által felvetett probléma nem fér el a kommentelés keretei között,rövidre zártan meg nyilván félre is értelmezhető, hiszen leegyszerűsítve mindenki úgy értelmezi, ahogyan az az ő állásfoglalásának, olykor rögeszméinek a leginkább megfelel. Ha megír a témáról egy vitacikket, érvekkel, tényekkel, nagyon szívesen adunk neki nyilvánosságot, de konkrétumok nélkül az első bejegyzésének volt egy olyan olvasata (nem csupán a mi számunkra), amit a reflexiónk tartalmazott. Van gond a társadalmi szintű kommunikációval ezen a téren (is). Nem az a cél, hogy mindenki ugyanazt mondja, gondolja, éppen ideje lenne a higgadt okos, elgondolkodtató kommunikációnak, valamifajta konszenzusra jutásnak, ami a jelenlegi légkörben szinte lehetetlennek tűnik. A gyerekek érdekében pedig különösen fontos lenne a jelen és a (közel)múlt eseményeinek több oldalról való, különböző aspektusokból történő szemlélése. Nem igen látok erre törekvést szinte sehol. Túl sok az indulat, a kölcsönös bizalmatlanság, a bűnbakkeresési hajlandóság.
tr | 2015. november 20.
Nyugodtan le lehet törölni. És antiszemitázni is lehet. Ez a megszokott eljárás olyankor, ha valaki tágabban tekint a témára, mint hogy szegény zsidó áldozatok. Mert ugye vagy zsidó áldozatokat említenek, vagy azt mondják, hogy ki mondta, hogy csak zsidók voltak. De az egyéb nép- és társadalmi csoportok XX. századi áldozatainak említettsége jóval elmarad a zsidó áldozatok említettségétől.
Nem gyűlölöm a zsidókat. Nem elfogultabbak saját magukkal, mint bármely másik vallás gyakorlói. Amíg valaki tisztességes, nem érdekel a vallása. Ha pedig nem tisztességes, akkor sem a vallása lesz a döntő, legfeljebb egy segítség annak megértéseben, hogy mit miért tesz.

Gyűlölöm viszont a gyűlölködést és a manipulációt. Minden áldozat megérdemli, hogy emlékezzünk rá, és minden felnőtt és gyerek megérdemli, hogy korrekt, teljes és több oldalról vizsgált információkhoz jusson. Persze ez bizonyos érdekek ellen lenne.
Ugyanaz, mint a mostani párizsi terrortámadás: a szűrt információk és manipuláció eredményeképpen az emberek többsége odáig jutott, hogy francia zászlóba burkolózva sajnálta az áldozatokat. Hogy mi miért történik, arról fogalmuk sincs. Pedig ha lenne, nem lett volna párizsi terrortámadás.

Úgy gondolom, hogy ha egy osztálynyi gyerek megnézte a filmet, azzal kapcsolatba kerültek a témával, és gyerekbutítás ezen a ponton megállni. Nem a film ellen vagyok, hanem a félinformációk és az egyoldalúság ellen.
Ez nem a tanárnő kritikája (hiszen álláspontját nem ismerem), hanem egy elterjedt látásmódé, amiből mindenkinek lehetősége van felébredni. Az általam leírt kérdések antiszemita bélyeggel illetése erős párhuzamot mutat a zsidók sárga csillaggal való megbélyegzésével: ne gondolkozzunk, csak mérlegelés nélkül irtsuk a megbélyegzett (jól kijelölt) dolgot/embert.



Abban viszont igaza van, hogy ez a blog első sorban egy tanárról és a tanítványairól szól. Amikor ráakadtam, egy szuszra elolvastam az első kb 25 írást, annyira tetszett, és azóta is olvasom minden héten.

Itt írom le, hogy jelentős mértékű tiszteletet érzek a tanár iránt, aki ilyen odaadással és figyelemmel van a gyerekek felé, és aki (ahogy néhol említi is) rengeteg tanár társával ellentétben - és szintén rengeteg tanár társával egyetemben - legelőször is mindig a gyerekek hosszútávú érdekeit nézi, és neveli őket a szó legjobb és legszebb értelmében. Van is eredménye. Példamutató.
A szerk. | 2015. november 19.
A kiposztolt írás (egy sorozat része) arról szól, hogy a Saul fia című film miként hatott egy nyolcadikos osztályra. Hogy jön ide Hitler tevékenységének a pénzelése? Ki folytatja a folyamatos propagandát jelenleg? Ki tagadja, hogy a tárgyalt időszaknak rengeteg különböző nációjú, vallású áldozata volt? Az Ön bejegyzéséből csak úgy sugárzik a gyűlölet, és a leplezetlen antiszemitizmus. Meg kell mondanom, hogy a tizenévesek reakciója összehasonlíthatatlanul érettebb, emberibb, differenciáltabb volt. Gondolkodtam azon, hogy azonnal törlöm kommentjét, de úgy véltem: egy reflexiót megér. A filmet nem kötelező tetszéssel fogadni, de ennek ürügyén gyűlölködést generálni enyhén szólva is viszolyogtató.
tr | 2015. november 19.
Kár, hogy a gyerekek nem tudják meg ezekből a filmekből és a folyamatos propagandából, hogy kik adtak erre Hitlernek pénzt. Na azon csodálkoznának csak el igazán. Vagy hogy manapság erre hivatkozva mi minden van megcselekedve és elfedve. Vagy hogy ki mindenki halt még meg abban azokban az időkben anélkül, hogy őket is ilyen gyakran emlegetnénk.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Szakszervezet: veszélyben az alapítványi fenntartásba kerülő egyetemek autonómiája
Bódis József, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkára szerdán jelentette be: az Állatorvostudományi Egyetem...
(Forrás: népszava)
--
2020.04.04.
Sok gyerekhez el sem jut a távoktatás, tömeges bukások lehetnek
A diákok ötödéhez el sem jut a digitális távoktatás, tömeges bukások lehetnek, ha nem találnak ki valamit - mondja Hermann Zoltán, az oktatásgazdaságtan kutatója, aki a legátfogóbb magyar...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
A Debreceni Egyetemen betegszimulátorokon készülnek a frontvonalra
Speciális szimulációs szobában készülnek a koronavírusos betegek ellátásra a Debreceni Egyetem orvosai, rezidensei és szakdolgozói – írja az MTI. Az aneszteziológiai és intenzív terá...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
Kellenek-e szankciók az otthoni tanulásban is? Az iskolapszichológus válaszol
Matavovszky Dominika, iskolapszichológust kérdeztük a távoktatás lehetséges hatásairól, melyek a szülőket és gyerekeket egyaránt érintik. Arra a kérdésre, hogy lehetnek-e negatív hatá...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.04.
Jövő héten döntenek az idei érettségiről
A diákok már egyre jobban várják a válaszokat az érettségivel kapcsolatban, azonban a Kormányinfó mai sajtótájékoztatóján még mindig nem hangzott el semmi új információ a vizsgákkal...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek