OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. november 15.
» Hozzászólások (4)
Címkék:
     

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

42. Saul fia

Ismét megemlítem, hogy csütörtökön mozi. Újra elmondom, hogy nagyon kemény, nehéz másfél órára kell számítani, de azt is gondolom, hogy érdemes bevállalni. Aki akarja, annak. Ha valaki úgy érzi, hogy inkább kihagyná, szóljon. Megértem, megoldjuk. R-nak én javaslom, hogy inkább maradjon délelőtt a portán, délután pedig mehet az ötödikkel Pán-t nézni, 3D-ben. R. láthatóan örül. Lennének még ketten, akiken elgondolkodnék, hogy kibírják-e, de nincsenek bent. Ha csütörtökig megérkeznek, akkor majd megbeszéljük. Nem érkeznek meg!

A kedd a szokásos, matek felkészítős, hosszú, nehéz nap. Szerdára tanulni is kéne, mert ez mégis csak egy iskola. De szerencsére semmi extra.

Szerdán töri órán a felkészülés folytatódik. Világtörténelemből a II. világháborút megelőző időszaknál járnak. Rasszizmus, antiszemitizmus, nácik már nem ismeretlen fogalmak. Most kitekintés a háborúra, magyar vonatkozások előtérbe helyezésével. Nácik, nyilasok, miért pont a zsidók (ellenségkép „gyártás”), egyáltalán, tényleg csak a zsidók, koncentrációs táborok, ezen belül Auschwitz. Fogalom- és szómagyarázatok: endlösung, sonderkommando, kápó, holokauszt, deportálás, rabbi.

Délután rákérdezek. Ami nem teljesen tiszta, azt pontosítjuk, helyre rakjuk. Úgy látom, nagyjából képben vannak. Csütörtökre nem kéne tanulni, mert délelőtt mozizunk, viszont cserébe pénteken fizika témazáró réme fenyeget. Elugrani nem lehet, már rég meg kellett volna írni, de P. bácsi megértette, hogy vagy fizika, vagy ünnepély. További haladék nincs, ez így korrekt. Gyűrjük a fizikát.

Csütörtök. Nehéz éjszakám volt. Hogy fogják bírni? Bírják-e egyáltalán bárhogy is? És a kollégák, akik jönnek? Rólam nem is beszélve!

Reggel 9-kor gyors eligazítás. Tényleg gyors. És legfőképpen rövid: Úgy, ahogy mindig szoktátok. Köszönöm.

Csak mi vagyunk a moziban. Azt gondolom, hogy ez jó, mert biztos, hogy semmilyen külső zavaró körülmény nem befolyásolja a programot.

Elindul a vetítés. Síri csend a teremben. A film alatt semmi mozgás, zörgés, sutyorgás. Még az én tükörképemnek tekinthető, egy percig sem nyugton maradni képes K. is odaszegeződött a székhez. Vége a filmnek, a stáblista fut vagy három percig. Még mindig csend és mozdulatlanság. Felkapcsolják a világítást. Még mindig semmi. Nyögök egy nagyot, felállok, mondom nekik: 15 perc szünet, aztán beszélgessünk egy kicsit.

Itt szólal meg először P. Azt kérdezi, ehetnek-e? Persze, természetesen. De nem hagyunk magunk után semmi szemetet, ugye? Ettől a feszültség némileg oldódik. (Reggel 7-kor reggeliztek, fél egy van. A kérdés felvetése jogos.)

Kérdezgetem óvatosan: Hogy tetszett? A válaszok általában elég szűkszavúak: Húúú! Jaj!! Jó volt! Akkor van 15 percük arra, hogy talpra álljanak. Mert az kristálytisztán látszik, hogy nagyot ütött a film. Senki nem sírt, nem pirosak a szemek. De meg vannak rendülve. A kollégák is csak nyögni tudnak. Nincsenek maguknál teljesen ők sem. Amíg szünetelünk, előkerül Kovács Gellért filmkritikus, aki a beszélgetés moderátora lesz. Kérdezgetjük, milyenek a tapasztalatok, hogy élik meg a gyerekek a látottakat. Azt mondja, nagyon vegyes. Vagy nagyon tetszik, vagy nagyon elutasítják. Köztes nincs. Megegyezünk, nem erőltetjük a dolgot, ha nagyon fáradni látszik a kis csapat, abbahagyjuk.

Vissza a terembe. Mindenki ugyanoda ül, ahol a filmet nézte. Mintha valamiféle biztonságot adna nekik, hogy nem mozdulnak onnan, pedig ajánlatot kapnak, üljenek egy kupacba.

Egy rövid bemutatkozás után elmondja, hogy ez egy igazi, klasszikus módszerrel, celluloid szalagra vett 35 mm-es film, semmi digitális hókuszpókusz nincs benne. És kérdéseket várna. A korszakkal kapcsolatban, a filmmel, vagy bármivel, ami ebben a témában érdekli őket. Csend. Felteszi a kérdést: Mit gondolnak a filmről? Saul negatív hőse a filmnek? Tudnak-e vele azonosulni? Bizonytalan fészkelődés a válasz, majd K. jelentkezik. Ő megérti Sault, de nem feltétlenül tudna azonosulni vele. Nem tudja. És nem egyértelműen negatív hős. Megindokolni nem tudja, az érzéseit mondja el. Szerintem egy 15 évestől ez így nagyon rendben van. Próbálkozik a moderátorunk valami magyarázattal, de „süket fülekre talál”. Újra kezdi: van kérdés? N. kérdezi: „A zsidók tényleg fellázadtak?” Na, végre valami konkrétum, amivel tud valamit kezdeni. Igen, háromszor is – mondja. És mindannyiszor a sonderesek (a Sonderkommando tagjai). Hiába minden, nem akarnak, még nem tudnak kérdezni. Befejezzük a vergődést, megköszönjük az eddigieket és elindulunk haza.

Ez a csapat soha nem elviselhetetlenül zajos, de valahogy nincs kedvük viháncolni, még a szokásosnál is halkabban beszélgetnek. Vannak, akik megtalálják valamelyikünket, és már mondják is. Nem irodalmi stílusú a fogalmazásuk, de a saját szlengjüket használva beszélnek, kérdeznek, foglalkoztatja őket a dolog.

Kivéve egy valakit. A beszélgetés alatt feltűnt, hogy fekszik a székben, elbújik a kabátjában. Ő a kolléga kisdedje. Ő volt az egyetlen, aki azt nyilatkozta, hogy nem tetszett a film, de amúgy végigaludta. Hm. Kérdezem, minek jött, miért nem maradt bent? Nincs válasz.

Beérünk a suliba, ebéd. Kezdenek ocsúdni. Nem kérdeznek, csak elementáris erővel jön ki belőlük az érzelem. Mondják, mondják, mondják. Felidéződnek újra képek, jelenetek, arcok, hangok. És meg vannak döbbenve. Egy ilyen tényleg megtörténhetett? És ezt miért hagyták? Nem volt senki, aki megálljt parancsoljon?

Ebéd után, immár Z. bácsival erősítve folytatjuk. Egyet kell értenem vele, a moderátorunk nem mondott el egy nagyon fontos dolgot. Saul görcsös ragaszkodása a fiú eltemetéséhez, egyfajta elégtétel és feloldozás. Mert azzal a lelki teherrel élni, amit a sonderesek csináltak, (hiába parancsra, hiába ezzel néhány héttel meghosszabbítva, de meg nem mentve az életüket), nem lehet. Ha a lázadás és az azt követő szökés sikeres, ha mégis életben maradnának, ilyen teherrel nem lehet élni. Mit ér a szabadság, ha ekkora terhet kell cipelni? Szabadság-e egyáltalán? Ha legalább annyit megtesz, hogy megadja a végtisztességet a fiúnak, akkor könnyebb lesz a lelke. És ha ezért kell meghalnia, akkor legyen úgy. Akkor valamit tett. Egy kicsit, de mégis valamit. Amit mások nem. És bár a temetésre nem kerül sor, legalább a lágerből kivitte a testet. Itt kérdezték meg a gyerekek: ha tudta, hogy eleve kudarcra van ítélve a szökés, ha tudta, hogy vége, miért mosolygott mégis, amikor a kisfiút látja az erdei házikó ajtajában állni? És meg is válaszolták rögtön. (Persze, kérdésekkel segítve, de a következtetés az övék.) Van élet a lágeren kívül. Élhető, hiszen a kisfiú egészségesnek, jól tápláltnak, boldognak látszik. Akkor még nincs veszve minden. Akkor van remény, hogy lesznek olyanok, akik túlélik a borzalmakat és egy élhető, jobb világban nőhetnek fel a gyerekeik.

Hétfőn érkezik ismét a Holokauszt Múzeum munkatársa. Kértük, hogy „történelmire” vegye a foglalkozást, mert túl leszünk a Saulon. Ő nem látta a filmet, már jeleztem, hogy óvva intett attól, hogy megnézzük. Kíváncsi vagyok, mit kezd a kis drágákkal. Ott leszek.

És akkor egy kis privát. A filmről. Szerintem egyszerűen zseniális! Annyit mutat, amennyit feltétlenül muszáj. Az operatőr, a zeneszerző, a forgatókönyv írói, a színészek, különösen Röhrig Géza (Saul), de tulajdonképpen mindenki, persze Jeles Nemes László rendező is… Nem véletlen, hogy ekkora siker! És megismétlem: ezt a filmet minden 14 év felettinek meg kellene nézni. Felső korhatár nélkül. Mindenkinek.

Nagyon féltem, hogy hogyan lehet ezt a filmet túlélni, mert annak alapján, amit olvastam, hallottam róla, nagyon nehéznek ígérkezett. Kétesélyes volt, hogyan fogadják, mit és hogyan reagálnak rá a kis drágáim. És az történt, amire számítottam! A koruknál sokkal érettebben, okosabban reagáltak. Ezeket a gyerekeket helyenként már úgy megrángatta az élet, hogy nem sokkolták, hanem elgondolkodtatták őket a látottak. Nem omlottak össze, nem hisztériáztak, de gondolkodnak. És nagyon mélyen megérintette őket. Őszintén hiszem, hogy ez is erősíti őket abban, hogy a kirekesztés, az ellenségkép gyártás, a tömegek heccelése tragédiához vezet, amit ők semmiképp sem akarnának. Se maguknak, se másnak. Nagyon büszke vagyok rájuk!

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

A szerk. | 2015. november 20.
Az Ön által felvetett probléma nem fér el a kommentelés keretei között,rövidre zártan meg nyilván félre is értelmezhető, hiszen leegyszerűsítve mindenki úgy értelmezi, ahogyan az az ő állásfoglalásának, olykor rögeszméinek a leginkább megfelel. Ha megír a témáról egy vitacikket, érvekkel, tényekkel, nagyon szívesen adunk neki nyilvánosságot, de konkrétumok nélkül az első bejegyzésének volt egy olyan olvasata (nem csupán a mi számunkra), amit a reflexiónk tartalmazott. Van gond a társadalmi szintű kommunikációval ezen a téren (is). Nem az a cél, hogy mindenki ugyanazt mondja, gondolja, éppen ideje lenne a higgadt okos, elgondolkodtató kommunikációnak, valamifajta konszenzusra jutásnak, ami a jelenlegi légkörben szinte lehetetlennek tűnik. A gyerekek érdekében pedig különösen fontos lenne a jelen és a (közel)múlt eseményeinek több oldalról való, különböző aspektusokból történő szemlélése. Nem igen látok erre törekvést szinte sehol. Túl sok az indulat, a kölcsönös bizalmatlanság, a bűnbakkeresési hajlandóság.
tr | 2015. november 20.
Nyugodtan le lehet törölni. És antiszemitázni is lehet. Ez a megszokott eljárás olyankor, ha valaki tágabban tekint a témára, mint hogy szegény zsidó áldozatok. Mert ugye vagy zsidó áldozatokat említenek, vagy azt mondják, hogy ki mondta, hogy csak zsidók voltak. De az egyéb nép- és társadalmi csoportok XX. századi áldozatainak említettsége jóval elmarad a zsidó áldozatok említettségétől.
Nem gyűlölöm a zsidókat. Nem elfogultabbak saját magukkal, mint bármely másik vallás gyakorlói. Amíg valaki tisztességes, nem érdekel a vallása. Ha pedig nem tisztességes, akkor sem a vallása lesz a döntő, legfeljebb egy segítség annak megértéseben, hogy mit miért tesz.

Gyűlölöm viszont a gyűlölködést és a manipulációt. Minden áldozat megérdemli, hogy emlékezzünk rá, és minden felnőtt és gyerek megérdemli, hogy korrekt, teljes és több oldalról vizsgált információkhoz jusson. Persze ez bizonyos érdekek ellen lenne.
Ugyanaz, mint a mostani párizsi terrortámadás: a szűrt információk és manipuláció eredményeképpen az emberek többsége odáig jutott, hogy francia zászlóba burkolózva sajnálta az áldozatokat. Hogy mi miért történik, arról fogalmuk sincs. Pedig ha lenne, nem lett volna párizsi terrortámadás.

Úgy gondolom, hogy ha egy osztálynyi gyerek megnézte a filmet, azzal kapcsolatba kerültek a témával, és gyerekbutítás ezen a ponton megállni. Nem a film ellen vagyok, hanem a félinformációk és az egyoldalúság ellen.
Ez nem a tanárnő kritikája (hiszen álláspontját nem ismerem), hanem egy elterjedt látásmódé, amiből mindenkinek lehetősége van felébredni. Az általam leírt kérdések antiszemita bélyeggel illetése erős párhuzamot mutat a zsidók sárga csillaggal való megbélyegzésével: ne gondolkozzunk, csak mérlegelés nélkül irtsuk a megbélyegzett (jól kijelölt) dolgot/embert.



Abban viszont igaza van, hogy ez a blog első sorban egy tanárról és a tanítványairól szól. Amikor ráakadtam, egy szuszra elolvastam az első kb 25 írást, annyira tetszett, és azóta is olvasom minden héten.

Itt írom le, hogy jelentős mértékű tiszteletet érzek a tanár iránt, aki ilyen odaadással és figyelemmel van a gyerekek felé, és aki (ahogy néhol említi is) rengeteg tanár társával ellentétben - és szintén rengeteg tanár társával egyetemben - legelőször is mindig a gyerekek hosszútávú érdekeit nézi, és neveli őket a szó legjobb és legszebb értelmében. Van is eredménye. Példamutató.
A szerk. | 2015. november 19.
A kiposztolt írás (egy sorozat része) arról szól, hogy a Saul fia című film miként hatott egy nyolcadikos osztályra. Hogy jön ide Hitler tevékenységének a pénzelése? Ki folytatja a folyamatos propagandát jelenleg? Ki tagadja, hogy a tárgyalt időszaknak rengeteg különböző nációjú, vallású áldozata volt? Az Ön bejegyzéséből csak úgy sugárzik a gyűlölet, és a leplezetlen antiszemitizmus. Meg kell mondanom, hogy a tizenévesek reakciója összehasonlíthatatlanul érettebb, emberibb, differenciáltabb volt. Gondolkodtam azon, hogy azonnal törlöm kommentjét, de úgy véltem: egy reflexiót megér. A filmet nem kötelező tetszéssel fogadni, de ennek ürügyén gyűlölködést generálni enyhén szólva is viszolyogtató.
tr | 2015. november 19.
Kár, hogy a gyerekek nem tudják meg ezekből a filmekből és a folyamatos propagandából, hogy kik adtak erre Hitlernek pénzt. Na azon csodálkoznának csak el igazán. Vagy hogy manapság erre hivatkozva mi minden van megcselekedve és elfedve. Vagy hogy ki mindenki halt még meg abban azokban az időkben anélkül, hogy őket is ilyen gyakran emlegetnénk.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek