OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. november 15.
» Hozzászólások (4)
Címkék:
     

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

42. Saul fia

Ismét megemlítem, hogy csütörtökön mozi. Újra elmondom, hogy nagyon kemény, nehéz másfél órára kell számítani, de azt is gondolom, hogy érdemes bevállalni. Aki akarja, annak. Ha valaki úgy érzi, hogy inkább kihagyná, szóljon. Megértem, megoldjuk. R-nak én javaslom, hogy inkább maradjon délelőtt a portán, délután pedig mehet az ötödikkel Pán-t nézni, 3D-ben. R. láthatóan örül. Lennének még ketten, akiken elgondolkodnék, hogy kibírják-e, de nincsenek bent. Ha csütörtökig megérkeznek, akkor majd megbeszéljük. Nem érkeznek meg!

A kedd a szokásos, matek felkészítős, hosszú, nehéz nap. Szerdára tanulni is kéne, mert ez mégis csak egy iskola. De szerencsére semmi extra.

Szerdán töri órán a felkészülés folytatódik. Világtörténelemből a II. világháborút megelőző időszaknál járnak. Rasszizmus, antiszemitizmus, nácik már nem ismeretlen fogalmak. Most kitekintés a háborúra, magyar vonatkozások előtérbe helyezésével. Nácik, nyilasok, miért pont a zsidók (ellenségkép „gyártás”), egyáltalán, tényleg csak a zsidók, koncentrációs táborok, ezen belül Auschwitz. Fogalom- és szómagyarázatok: endlösung, sonderkommando, kápó, holokauszt, deportálás, rabbi.

Délután rákérdezek. Ami nem teljesen tiszta, azt pontosítjuk, helyre rakjuk. Úgy látom, nagyjából képben vannak. Csütörtökre nem kéne tanulni, mert délelőtt mozizunk, viszont cserébe pénteken fizika témazáró réme fenyeget. Elugrani nem lehet, már rég meg kellett volna írni, de P. bácsi megértette, hogy vagy fizika, vagy ünnepély. További haladék nincs, ez így korrekt. Gyűrjük a fizikát.

Csütörtök. Nehéz éjszakám volt. Hogy fogják bírni? Bírják-e egyáltalán bárhogy is? És a kollégák, akik jönnek? Rólam nem is beszélve!

Reggel 9-kor gyors eligazítás. Tényleg gyors. És legfőképpen rövid: Úgy, ahogy mindig szoktátok. Köszönöm.

Csak mi vagyunk a moziban. Azt gondolom, hogy ez jó, mert biztos, hogy semmilyen külső zavaró körülmény nem befolyásolja a programot.

Elindul a vetítés. Síri csend a teremben. A film alatt semmi mozgás, zörgés, sutyorgás. Még az én tükörképemnek tekinthető, egy percig sem nyugton maradni képes K. is odaszegeződött a székhez. Vége a filmnek, a stáblista fut vagy három percig. Még mindig csend és mozdulatlanság. Felkapcsolják a világítást. Még mindig semmi. Nyögök egy nagyot, felállok, mondom nekik: 15 perc szünet, aztán beszélgessünk egy kicsit.

Itt szólal meg először P. Azt kérdezi, ehetnek-e? Persze, természetesen. De nem hagyunk magunk után semmi szemetet, ugye? Ettől a feszültség némileg oldódik. (Reggel 7-kor reggeliztek, fél egy van. A kérdés felvetése jogos.)

Kérdezgetem óvatosan: Hogy tetszett? A válaszok általában elég szűkszavúak: Húúú! Jaj!! Jó volt! Akkor van 15 percük arra, hogy talpra álljanak. Mert az kristálytisztán látszik, hogy nagyot ütött a film. Senki nem sírt, nem pirosak a szemek. De meg vannak rendülve. A kollégák is csak nyögni tudnak. Nincsenek maguknál teljesen ők sem. Amíg szünetelünk, előkerül Kovács Gellért filmkritikus, aki a beszélgetés moderátora lesz. Kérdezgetjük, milyenek a tapasztalatok, hogy élik meg a gyerekek a látottakat. Azt mondja, nagyon vegyes. Vagy nagyon tetszik, vagy nagyon elutasítják. Köztes nincs. Megegyezünk, nem erőltetjük a dolgot, ha nagyon fáradni látszik a kis csapat, abbahagyjuk.

Vissza a terembe. Mindenki ugyanoda ül, ahol a filmet nézte. Mintha valamiféle biztonságot adna nekik, hogy nem mozdulnak onnan, pedig ajánlatot kapnak, üljenek egy kupacba.

Egy rövid bemutatkozás után elmondja, hogy ez egy igazi, klasszikus módszerrel, celluloid szalagra vett 35 mm-es film, semmi digitális hókuszpókusz nincs benne. És kérdéseket várna. A korszakkal kapcsolatban, a filmmel, vagy bármivel, ami ebben a témában érdekli őket. Csend. Felteszi a kérdést: Mit gondolnak a filmről? Saul negatív hőse a filmnek? Tudnak-e vele azonosulni? Bizonytalan fészkelődés a válasz, majd K. jelentkezik. Ő megérti Sault, de nem feltétlenül tudna azonosulni vele. Nem tudja. És nem egyértelműen negatív hős. Megindokolni nem tudja, az érzéseit mondja el. Szerintem egy 15 évestől ez így nagyon rendben van. Próbálkozik a moderátorunk valami magyarázattal, de „süket fülekre talál”. Újra kezdi: van kérdés? N. kérdezi: „A zsidók tényleg fellázadtak?” Na, végre valami konkrétum, amivel tud valamit kezdeni. Igen, háromszor is – mondja. És mindannyiszor a sonderesek (a Sonderkommando tagjai). Hiába minden, nem akarnak, még nem tudnak kérdezni. Befejezzük a vergődést, megköszönjük az eddigieket és elindulunk haza.

Ez a csapat soha nem elviselhetetlenül zajos, de valahogy nincs kedvük viháncolni, még a szokásosnál is halkabban beszélgetnek. Vannak, akik megtalálják valamelyikünket, és már mondják is. Nem irodalmi stílusú a fogalmazásuk, de a saját szlengjüket használva beszélnek, kérdeznek, foglalkoztatja őket a dolog.

Kivéve egy valakit. A beszélgetés alatt feltűnt, hogy fekszik a székben, elbújik a kabátjában. Ő a kolléga kisdedje. Ő volt az egyetlen, aki azt nyilatkozta, hogy nem tetszett a film, de amúgy végigaludta. Hm. Kérdezem, minek jött, miért nem maradt bent? Nincs válasz.

Beérünk a suliba, ebéd. Kezdenek ocsúdni. Nem kérdeznek, csak elementáris erővel jön ki belőlük az érzelem. Mondják, mondják, mondják. Felidéződnek újra képek, jelenetek, arcok, hangok. És meg vannak döbbenve. Egy ilyen tényleg megtörténhetett? És ezt miért hagyták? Nem volt senki, aki megálljt parancsoljon?

Ebéd után, immár Z. bácsival erősítve folytatjuk. Egyet kell értenem vele, a moderátorunk nem mondott el egy nagyon fontos dolgot. Saul görcsös ragaszkodása a fiú eltemetéséhez, egyfajta elégtétel és feloldozás. Mert azzal a lelki teherrel élni, amit a sonderesek csináltak, (hiába parancsra, hiába ezzel néhány héttel meghosszabbítva, de meg nem mentve az életüket), nem lehet. Ha a lázadás és az azt követő szökés sikeres, ha mégis életben maradnának, ilyen teherrel nem lehet élni. Mit ér a szabadság, ha ekkora terhet kell cipelni? Szabadság-e egyáltalán? Ha legalább annyit megtesz, hogy megadja a végtisztességet a fiúnak, akkor könnyebb lesz a lelke. És ha ezért kell meghalnia, akkor legyen úgy. Akkor valamit tett. Egy kicsit, de mégis valamit. Amit mások nem. És bár a temetésre nem kerül sor, legalább a lágerből kivitte a testet. Itt kérdezték meg a gyerekek: ha tudta, hogy eleve kudarcra van ítélve a szökés, ha tudta, hogy vége, miért mosolygott mégis, amikor a kisfiút látja az erdei házikó ajtajában állni? És meg is válaszolták rögtön. (Persze, kérdésekkel segítve, de a következtetés az övék.) Van élet a lágeren kívül. Élhető, hiszen a kisfiú egészségesnek, jól tápláltnak, boldognak látszik. Akkor még nincs veszve minden. Akkor van remény, hogy lesznek olyanok, akik túlélik a borzalmakat és egy élhető, jobb világban nőhetnek fel a gyerekeik.

Hétfőn érkezik ismét a Holokauszt Múzeum munkatársa. Kértük, hogy „történelmire” vegye a foglalkozást, mert túl leszünk a Saulon. Ő nem látta a filmet, már jeleztem, hogy óvva intett attól, hogy megnézzük. Kíváncsi vagyok, mit kezd a kis drágákkal. Ott leszek.

És akkor egy kis privát. A filmről. Szerintem egyszerűen zseniális! Annyit mutat, amennyit feltétlenül muszáj. Az operatőr, a zeneszerző, a forgatókönyv írói, a színészek, különösen Röhrig Géza (Saul), de tulajdonképpen mindenki, persze Jeles Nemes László rendező is… Nem véletlen, hogy ekkora siker! És megismétlem: ezt a filmet minden 14 év felettinek meg kellene nézni. Felső korhatár nélkül. Mindenkinek.

Nagyon féltem, hogy hogyan lehet ezt a filmet túlélni, mert annak alapján, amit olvastam, hallottam róla, nagyon nehéznek ígérkezett. Kétesélyes volt, hogyan fogadják, mit és hogyan reagálnak rá a kis drágáim. És az történt, amire számítottam! A koruknál sokkal érettebben, okosabban reagáltak. Ezeket a gyerekeket helyenként már úgy megrángatta az élet, hogy nem sokkolták, hanem elgondolkodtatták őket a látottak. Nem omlottak össze, nem hisztériáztak, de gondolkodnak. És nagyon mélyen megérintette őket. Őszintén hiszem, hogy ez is erősíti őket abban, hogy a kirekesztés, az ellenségkép gyártás, a tömegek heccelése tragédiához vezet, amit ők semmiképp sem akarnának. Se maguknak, se másnak. Nagyon büszke vagyok rájuk!

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

A szerk. | 2015. november 20.
Az Ön által felvetett probléma nem fér el a kommentelés keretei között,rövidre zártan meg nyilván félre is értelmezhető, hiszen leegyszerűsítve mindenki úgy értelmezi, ahogyan az az ő állásfoglalásának, olykor rögeszméinek a leginkább megfelel. Ha megír a témáról egy vitacikket, érvekkel, tényekkel, nagyon szívesen adunk neki nyilvánosságot, de konkrétumok nélkül az első bejegyzésének volt egy olyan olvasata (nem csupán a mi számunkra), amit a reflexiónk tartalmazott. Van gond a társadalmi szintű kommunikációval ezen a téren (is). Nem az a cél, hogy mindenki ugyanazt mondja, gondolja, éppen ideje lenne a higgadt okos, elgondolkodtató kommunikációnak, valamifajta konszenzusra jutásnak, ami a jelenlegi légkörben szinte lehetetlennek tűnik. A gyerekek érdekében pedig különösen fontos lenne a jelen és a (közel)múlt eseményeinek több oldalról való, különböző aspektusokból történő szemlélése. Nem igen látok erre törekvést szinte sehol. Túl sok az indulat, a kölcsönös bizalmatlanság, a bűnbakkeresési hajlandóság.
tr | 2015. november 20.
Nyugodtan le lehet törölni. És antiszemitázni is lehet. Ez a megszokott eljárás olyankor, ha valaki tágabban tekint a témára, mint hogy szegény zsidó áldozatok. Mert ugye vagy zsidó áldozatokat említenek, vagy azt mondják, hogy ki mondta, hogy csak zsidók voltak. De az egyéb nép- és társadalmi csoportok XX. századi áldozatainak említettsége jóval elmarad a zsidó áldozatok említettségétől.
Nem gyűlölöm a zsidókat. Nem elfogultabbak saját magukkal, mint bármely másik vallás gyakorlói. Amíg valaki tisztességes, nem érdekel a vallása. Ha pedig nem tisztességes, akkor sem a vallása lesz a döntő, legfeljebb egy segítség annak megértéseben, hogy mit miért tesz.

Gyűlölöm viszont a gyűlölködést és a manipulációt. Minden áldozat megérdemli, hogy emlékezzünk rá, és minden felnőtt és gyerek megérdemli, hogy korrekt, teljes és több oldalról vizsgált információkhoz jusson. Persze ez bizonyos érdekek ellen lenne.
Ugyanaz, mint a mostani párizsi terrortámadás: a szűrt információk és manipuláció eredményeképpen az emberek többsége odáig jutott, hogy francia zászlóba burkolózva sajnálta az áldozatokat. Hogy mi miért történik, arról fogalmuk sincs. Pedig ha lenne, nem lett volna párizsi terrortámadás.

Úgy gondolom, hogy ha egy osztálynyi gyerek megnézte a filmet, azzal kapcsolatba kerültek a témával, és gyerekbutítás ezen a ponton megállni. Nem a film ellen vagyok, hanem a félinformációk és az egyoldalúság ellen.
Ez nem a tanárnő kritikája (hiszen álláspontját nem ismerem), hanem egy elterjedt látásmódé, amiből mindenkinek lehetősége van felébredni. Az általam leírt kérdések antiszemita bélyeggel illetése erős párhuzamot mutat a zsidók sárga csillaggal való megbélyegzésével: ne gondolkozzunk, csak mérlegelés nélkül irtsuk a megbélyegzett (jól kijelölt) dolgot/embert.



Abban viszont igaza van, hogy ez a blog első sorban egy tanárról és a tanítványairól szól. Amikor ráakadtam, egy szuszra elolvastam az első kb 25 írást, annyira tetszett, és azóta is olvasom minden héten.

Itt írom le, hogy jelentős mértékű tiszteletet érzek a tanár iránt, aki ilyen odaadással és figyelemmel van a gyerekek felé, és aki (ahogy néhol említi is) rengeteg tanár társával ellentétben - és szintén rengeteg tanár társával egyetemben - legelőször is mindig a gyerekek hosszútávú érdekeit nézi, és neveli őket a szó legjobb és legszebb értelmében. Van is eredménye. Példamutató.
A szerk. | 2015. november 19.
A kiposztolt írás (egy sorozat része) arról szól, hogy a Saul fia című film miként hatott egy nyolcadikos osztályra. Hogy jön ide Hitler tevékenységének a pénzelése? Ki folytatja a folyamatos propagandát jelenleg? Ki tagadja, hogy a tárgyalt időszaknak rengeteg különböző nációjú, vallású áldozata volt? Az Ön bejegyzéséből csak úgy sugárzik a gyűlölet, és a leplezetlen antiszemitizmus. Meg kell mondanom, hogy a tizenévesek reakciója összehasonlíthatatlanul érettebb, emberibb, differenciáltabb volt. Gondolkodtam azon, hogy azonnal törlöm kommentjét, de úgy véltem: egy reflexiót megér. A filmet nem kötelező tetszéssel fogadni, de ennek ürügyén gyűlölködést generálni enyhén szólva is viszolyogtató.
tr | 2015. november 19.
Kár, hogy a gyerekek nem tudják meg ezekből a filmekből és a folyamatos propagandából, hogy kik adtak erre Hitlernek pénzt. Na azon csodálkoznának csak el igazán. Vagy hogy manapság erre hivatkozva mi minden van megcselekedve és elfedve. Vagy hogy ki mindenki halt még meg abban azokban az időkben anélkül, hogy őket is ilyen gyakran emlegetnénk.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.08.
Gyarmathy Éva: Boldogtalan tanórák helyett...
A magyar oktatás továbbra sem képes lépést tartani a 21. századi változásokkal, a gyerekek idegrendszerének és életmódjának jelentős átalakulásával, az információs forradalommal, az...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.12.08.
Radó Péter. PISA 2018: Hol a gödör alja?
Összefoglalva: az egyetlen jó hír az, hogy a magyar közoktatás eredményességének zuhanása pillanatnyilag leállt. Javulásnak azonban nyoma sincs, a közoktatás minősége és esélykiegyenl...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.12.08.
Hat ok, amiért a mikroiskolák újraírhatják a jövő oktatás|át
El lehet indítani 30 millióból is egy iskolát, vagy 3 milliárdot kell rá költeni? Újra lehet-e gondolni az oktatást egy innovatív módszerrel egy 20 fős csoportban, vagy 200 gyerek alatt ne...
(Forrás: Budapest School)
--
2019.12.07.
A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok csak az elit számára elérhetőek?
z iskolai szegregáció már az általános iskolában megjelenik, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba döntően csak a jobb helyzetű családok gyerekei kerülnek be - derül ki egy friss kutat...
(Forrás: eduline)
--
2019.12.07.
A köznevelési tárca valós érvek alapján dönt az iskolaérettségi vizsgálatról
Korábban Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének elhalasztását kérte a szaktá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.07.
Kütyüfüggő generációt nevelünk
A 2010 után született alfa generáció tagjai minden eddiginél korábban, már egyéves koruk körül használni kezdik az érintőképernyős digitális eszközöket, sőt a négyévesnél idősebbek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.07.
Az ombudsman szerint nem feltétlen kellene még 6 évesen iskolába mennie a gyerekne
Az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének elhalasztását kérte a szaktárcától Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa....
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.12.05.
A PSZ felmérése a pedagógusok munkaterheléséről
A Pedagógusok Szakszervezete felmérést készített a tanárok munkaterheléséről. Utoljára 2008-ban a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. végzett kutatást a témá...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.12.05.
Rossz jegy miatt késelhette meg tanárnőjét a győri középiskola jó tanuló diákja
az elkövető egy nagyon jó tanuló tizedikes fiú, aki most hármast kapott a dolgozatára, ezért támadt késsel a tanárára. Ezt az Indexnek is többen megerősítették, hozzáfűzve, hogy a k...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek