OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. december 6.
» Hozzászólások (0)

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

45. Mintha egy háborús övezetben élnénk

2015. november 27.

Hétfő. Van K. is, E. is. Hurrá! A szimbiózisuk töretlen, sőt, egyre erőteljesebb. Katasztrófa, amit művelnek! E. nem törvényes képviselőjeként eljáró anya közben panaszolja az irodán található vezetőknek, hogy a kislány mennyire fél, és mennyire nincs így jól. Igaza van, nincs jól. De még a próbálkozás szintjén sem látni, hogy E. kilépne ebből a „kapcsolatból”. Istenként tekint K-ra, követi minden mozdulatát, még arra sem hajlandó, hogy ha kérem, akkor legyen máshol, csináljon mást, mint K. Nem, nem és nem! Szétválasztani nem tudjuk őket, mert egy osztályba járnak, egy légtérben élik az életüket hétfőtől péntekig, napi 24 órában. Egy hálóban is vannak, ezt E. kérte.

A rendszeres megaláztatásokról időnként (véletlenül) sikerül értesülnöm. Ilyenkor elmondom, hogy ez így mennyire helytelen, milyen embertelen, de K-t ez teljesen hidegen hagyja. Megtanulta, hogy az életben csak az tud túlélni, aki mindenen és mindenkin átgázol. Egy lehetőség adódna a probléma drasztikus megoldására: E.t átirányítani a HÍD Programba. Ebben az esetben E-nek vége. Nem járna be, elkallódna úgy, hogy még a nyolcadik osztályt sem fejezné be. Ezért cserébe még nálunk maradna K. A magaviselete nem változna, a megaláztatásoknak sem vetne véget a döntés, csak új delikvens után nézne. És „áldozatból” is elég jó a felhozatal nálunk. K-vel semmit nem tudunk tenni. 14 éves, a HÍD szóba sem jöhet, őt tartanunk kell!! ☹ A nevelésbe vétele folyamatban van, ki tudja, mióta hezitál a gyámhatóság. Ha kiemelik a családból, azzal valószínűleg igen jót tesznek vele, bár erős késében vannak, sokkal korábban kellett volna. Nem valószínű, hogy tőlünk elvinnék, legjobb esetben bejárós lenne. A gyermekotthonok gyakorlatát ismerve, hatig, a tanulószoba végéig bent ülne, addig sem rontaná a levegőt az otthonban. De napi 10-11 órában rombolna, bomlasztana, az őrületbe kergetne mindenkit. Csak úgy, mint eddig. Velem továbbra is viszonylag korrekt kapcsolatot ápol, de képtelen vagyok 0-24-ben fogni a kezét, és megakadályozni a galádságait. Ha a szó fizikai értelmében vagyok jelen, akkor nem ennyire súlyos a helyzet, a feszültség valamelyest enyhül, de nem szűnik meg. Olyanok K. „barátságai”, mint a családon belüli erőszak által működtetett házasságok. Vergődik a bántalmazott, még tán segítséget is kér, de „amíg nem folyik vér, nem tehetünk semmit”. Jól van ez így?

Nem tudok annyival korábban menni, hogy mindent elintézzek műszak kezdésre. Ma pl. azt a luxust engedtem meg magamnak, hogy a fél 2 helyett csak fél 11-kor érkezem. Hiba volt, súlyos hiba. Már zajlik az élet, mindenki mondja, mondja, mondja.

Ápolónő ma nincs bent, E. igh „helyettesíti”. Szerencsére nem főállású egészségügyis, mert a páciensei hullanának, mint a legyek. Bennünket mindössze két akciója érint. Tájékoztat, hogy E. fájlalta a nyirokcsomóit, sziszegett a fájdalomtól, amikor megnyomta, ezért édesanyjával elengedte orvoshoz. Szerinte amúgy nem beteg a kislány, mert nincs láza(!!!), ezért mondta anyának, hogy orvos után küldje vissza a gyereket. Apró szépséghiba, hogy nem az anya a törvényes képviselő. Ezt csak nyolcadik éve tudjuk, evidens tehát a problémamegoldás. A „nincs láza, tehát nem beteg” az ars poeticaja. Vagy a mániája. Vergődhet a kölök, lehet a halálán, ha nincs láz, nincs betegség. M-nak hasmenése van, E. néni felhívta az anyát és megegyeztek, hogy nem számít. Mert nincs láza, tehát nem beteg. Mint azt már tudjuk. Amúgy lehet, hogy tényleg nem az, de még mindig a fél iskola hiányzik hasmenéses, hányásos vírusfertőzés miatt. Nem számít, M. úgyis minden kedden délután elmegy valami kezelésre. Szuper lehetőség arra, hogy megússza a tanszobát. Csak este jön vissza, a holnapra ígért matek dolgozatra nem gyakorol. Mi két órát szántunk rá, az eredményesség így is kétséges. Amit látni fog P. bácsi, hogy gyakoroltunk, készültünk. Ez azért fél siker!

Bár a meteorológusok nem mondanak fronthatást, rajtunk már a múlt hét közepe óta folyamatosan keresztülvonulni látszik az I. és a II. ukrán front is. Vibrál a levegő, mindenki ideges, feszült, agresszív. Nem a nyolcadik. Az összes gyerek. Az én kis drágáim a többiekhez képest meglepően normálisak. K-n nem a fronthatás érezhető, amit csinál, az nála az alapértelmezett állapot, viszont M-nak elgurult a gyógyszere. Először elintéz egy ötödikest. Biztos, ami biztos. Ha jól célzott, akkor napokig más-más színben tündököl majd a kisfiú szeme alja. Mit tehetnék? Megbeszéljük: nem ez a megoldás, nem alacsonyodunk a másik szintjére, inkább megpróbáljuk a saját szintünkre emelni. Nem a nyakánál fogva!

Közben hallom, hogy K. felpiszkált valakit a másik osztályból, aki ettől felbátorodva egy harmadiknak sutyorgott valamit a fülébe azért, hogy ez a harmadik úgy érezze, meg kell verni egy negyediket. K. elégedetten nyög. Én tehetetlen vagyok. És még nincs egy óra!

Néhányan már reggel elindultak iskolanézőbe, ők lassan visszaszivárognak. A lelkesedésük nem ér az égig, nem baj. Azért mennek, hogy tapasztaljanak, hogy könnyebb legyen választani. Ma kiderült számukra, hogy az általuk meglátogatott intézmény nem álmaik iskolája. Van ilyen! Keresünk másikat.

Délutánra azt várom, hogy normalizálódjon a helyzet. E. még mindig az orvosnál(???), így K. „pihen”. Bemegy a pszichológushoz beszélgetni. Kíváncsi vagyok, hogy mire jutnak. Ez a második találkozó.

Kezdődik a matek felkészítő. M. gyógyszere továbbra sincs meg, így kinyomja magából. Nem megy be a saját csoportjához, mert nincs kedve. Mert így döntött. Magyaráznám neki, hogy majd az új iskolájában is lesznek bontott csoportban okított tantárgyak, és nem kívánságműsor. Vagy bemegy a saját órájára, vagy nem, de az utóbbi esetben ez igazolatlan mulasztásnak minősül. Nem nagyon izgatja. Beül a második csoporthoz. Mindenki dolgozik, küzd, ahogy általában szokták. M. elfekszik a padon, olyan laza, majd szétesik. Mosolyog, és nem csinál semmit. Nem tudom, hogy lesz ebből Műegyetem villanyász szakon.

A tanszobán folytatja. Bejárós, így felajánlom neki, hogy otthon kényelmesebben tud semmit sem csinálni, tegye meg, hogy összepakolja a holmiját és lábujjhegyen kioson az épületből. Kérésemnek boldogan tesz eleget. Remélem, hogy holnapra összevakarja magát. Majd este beszélek anyával, hátha otthon van valami dráma, esetleg tudok valamit segíteni. (Este kiderül, hogy szerencsére otthon minden rendben, M. csak szimplán „hülye kamasz”. Ez megnyugtat.)

Találkozom a pszichológussal. Kérdezem, jutott-e bármire is K-vel, mit tanácsol? Nem sokra. K. elmondta neki, hogy szerinte nagyon sokat változott a viselkedése, a régi iskoláiban elég volt, ha a szembe jövő gyerek valamiért kevésbé volt szimpatikus. Mert akkor azonnal leütötte. Itt mindenkinek keményen meg kell ezért dolgozni, talán csak egyszer verekedett. Ez igaz is, amennyire én tudom, de azért a normális együttéléshez nagyon kevés.

Este 6 óra, mára vége! Vagy nem? Szól a kolléganő, hogy állítólag K. mégsem törölte a telefonjáról a társáról készített videót. (Néhány hete készült a fürdőben, a kislány a helyszínnek megfelelő öltözetlenségben. K-tól kérik a telefont, nem adja, de töröl. Megbeszélik, hogy miért súlyos ez a dolog, lezártnak tekintik. Én nem. És persze csak onnan tudom, hogy véletlenül tanúja vagyok egy beszélgetésnek, amikor a kollégák között ez téma. Szerintem a főnököt erről tájékoztatni kell, megteszem.) Most az derült ki, hogy az érintett kislány panaszolta, hogy a nyolcadikos fiaim azzal szekálják, hogy látták a felvételt. Nyolcadikos fiúk a tanáriban. Jelen van a munkaközösség vezető, az egyik kolléganő, akinek a kislány panaszkodott, Z. bácsi, mint ofő, valamint én. Mondom nekik, hogy nem véletlenül beszélünk itt, a helyzet komoly. Felteszek egy konkrét kérdést. Feleletválasztóst. Igen, nem. Nem vagyok kíváncsi a szellemesnek gondolt megjegyzésekre. Viszont az igazat akarom hallani. Meg vannak szeppenve, nagyon édesek így is, bár jobban örülnék, ha nem kéne ilyen helyzetben lennünk. Tehát: van-e olyan, aki látta a felvételt? Aki igen, az tegye fel a kezét. Egy kéz a magasban. Többieknek köszönöm a részvételt, már kint is vannak. R-től kérdezem, mit látott? Kiderül, hogy szinte semmit, mert leskelődött, messziről látta, hogy K. néz valamit. Tehát, csempézett fal és egy hát. R-t is elengedjük. Ez nem sok, de elég. Ahhoz mindenképpen, hogy tudjuk, nem került nyilvánosságra a filmecske. De lehet, hogy nincs letörölve? Lehívjuk K-t. Elmondjuk ismét, hogy ez nem játék, a gyerek pornó akkor is az, ha egy másik gyerek csinálja a dokumentumot róla. Állítja, hogy letörölte, megnézzük a telefont, nem találjuk. Abban a reményben, hogy azért nem találjuk, mert tényleg letörölte, némileg megnyugszunk. A telóját elveszem, irány a páncél, majd anya visszakapja, ha véletlenül belátogat a suliba. K. ordít, mert a telefon hozzá van nőve, de ez engem kevéssé érdekel. Remélem, annyira unatkozni fog nélküle, hogy időnként figyelni, dolgozni fog a tanórákon. Fél 8. Elindulok haza. Még mondom R-nek, ne izguljon, nem történik vele semmi rossz, de erről a dologról újra beszélnünk kell. Fogunk is.

A szerda is az ámokfutás jegyében telik. Még reggel hív a főnök, hogy megjött E, de haza is akarna menni rögvest, mert van orvosi igazolása. Mit szólok hozzá? Mielőtt felhívja a nagymamát, aki a törvényes képviselője a kislánynak, beszéljük meg ezt az ügyet. Mondom, ha a véleményem érdekli, akkor E. maradjon. Annyit hiányzik, hogy osztályozó vizsgát kell majd tennie. Esélytelen, hogy átmenjen. Elüldögél, néz üres tekintettel úgy, ahogy mindig. De legalább bent van, átengedhető, mert lesz jegye. Nem az egész féléves anyagból kell beszámolnia, hanem kisebb részletekben próbálkozhat valami értékelhető teljesítményt virítani. Az talán menni fog. Az iskolaorvos egyetért, szerinte is maradhat a gyerek. Na, akkor ezt kipipálhatjuk.

Még csak a kapuban állok, amikor már mondják, hogy volt az este cirkusz, mert K-nek megvonási tünetei voltak. Már bent vagyok, de még kabátban, amikor jön az iskolatitkár, hogy adjak címet K-hoz, mert ki kéne küldeni az igazolatlan hiányzásai miatti feljelentésről szóló tájékoztatást. Nekem van egy címem, de onnan állítólag elköltöztek. A kislány nem tud, nem akar nyilatkozni, eddig a „nyócker” játszott, de most egy erzsébeti cím került elő. Nincs ötletem, de van friss infóm: szeptember második hete óta már 85 igazolatlan órát gyűjtött a kis drága. Ha csak negyed ilyen szorgalmat mutatna az órákon…

Be a nyolcadikba. E. is jelen. Indulunk ebédelni, de előtte az elengedhetetlen „pisi, kaki, puki, böfi, kézmosás”. Már mindenki farkas éhes, mennénk, de E. sehol. Majd üzenet(!!!) érkezik a mosdóból, nem éhes hagyjuk békén, nem jön. Ha nem, hát nem. Ebéd után még mindig sehol. Mondja valaki, hogy várja az édesanyját, megy haza, mert neki van igazolása. (Azért érdekelne, hogy miért adnak az orvosok előre egy hétre igazolást? Látta a gyereket? Miért érzem úgy, hogy nem?) Sürgősen el kéne indulni a számtech szakkörre, de kérem őket, hogy adjunk magunknak 10 percet. Beszéljünk már egy kicsit a tegnap esti dologról! Elmondom nekik a száraz tényeket: gyermek pornó, megalázás, emberi méltósághoz való jog, szolidaritás… Aztán, hogy értsék, megkérdezem tőlük, ha velük fordult volna elő egy ilyen, mit szólnának, ha egy csomó gyerek (lehetőleg ellenkező nemű) azzal zaklatná őket, hogy mit láttak? Nem éreznétek magatokat kellemetlen helyzetben? Lenne kedvetek viháncolni? Jó viccnek tartanátok? Le vannak taglózva. Ez eszükbe sem jutott. Mondom, azért, mert gyerekek vagytok. Ez a magyarázata annak, hogy viccesnek gondoltátok az egészet. De nem ártana, ha minden ilyen alkalommal belegondolnátok, hogy fordított esetben is lenne kedvetek röhögcsélni? Értitek? Értik. Kisdedek balra el. E. sehol. Mindenhol keresem, a pszichológust kivéve. De jelzik, hogy oda is érdemes benézni. És, lássunk csodát! L. néni két picikével foglalkozik. Hogy nyugta legyen, E. ül a számítógép előtt és igen, fészbukol. Mert úgy elmerül benne, hogy az nem zavar. Öööö…lehet, hogy L. nénit és a picinyeket nem zavarja, de engem igen. E-t kiparancsolom, és érzem, hogy a vérnyomásom megint rekordot döntöget. Fél négy, anya négyre várható. Ma úgy alakult, hogy délután egy vezető sincs bent, ezért az iskolatitkár nyeri a lehetőséget, hogy közölje anyával, igazgatói utasítás: E. marad! Anya érkezik, majd távozik, E. újra sehol. Majd kiderül, hogy a hálóban van, zokog, mert haza akar menni. Nem baj, ha sír, legalább megnyugszik. Hihetetlen ez a pálfordulás. 7 évig minden a legnagyobb rendben volt. Abban az értelemben mindenképp, hogy imádta a koleszt, jól kijött felnőttel, gyerekkel. Tudtuk, hogy nem lesz egyetemi tanár, de küzdött, hagyta magát szeretni. A labilis idegrendszere is ismert volt, sejtettük, hogy ilyen értelemben egy időzített bombán ülünk, de inkább attól tartottunk, hogy a szuicid jelek erősödni fognak. Most olyan, mint akinek semmi más vágya nincs, mint hogy szabad legyen. Fogalma sincs, hogy milyen szabadságra vágyik, de abban biztos, hogy innen szabadulni akar. Ha kérdezzük, hová, nem tud válaszolni. Most jönne jól egy igazi szakember! K. borította meg, vagy valaki/valami más? És mit tehetünk? Mert iskolába muszáj járni, az otthoni körülmények miatt a kollégium elengedhetetlenül fontos. Nincs ötletem. December 8-ra van időpontja a pszichiátriára. Elviszi-e a nagyi? És ha ott befekvéses vizsgálatot javasolnak, bemegy-e? Csupa kétely. Remélem, hogy lesz segítség és nem lesz késő.

K. a tanulószoba kezdete előtt két perccel közli, hogy de tényleg jön az édesanyja. Ötkor. És készüljek, mert amit kapni fogok! Szólt, hát készülök. Mondom a portásnak, ha hat óra előtt érkezne, ne engedje be, mert tanszoba van. Ha hat után, akkor azért nem, mert már nincs látogatás. Majd kimegyek hozzá.

Fél hatkor üzennek értem: menjek le, mert bejött K. anyu. Na, szép! Lemegyek, anya, a kislány szerelme, valamint annak két haverja ordibál K. társaságában a porta előtt. A három fiatalemberrel bűbájosan közlöm, hogy bátran kimehetnek, vége a félfogadásnak. Hőbörögnek, anya is indul. Mondom, nem, nem! Anya marad, fiatalok távoznak. Egy perc alatt kapun kívül a három meglepetés vendég. Elkezdünk anyával beszélgetni. Elmondok neki mindent. Nincs igazán meglepve, nyolc éve képtelen arra, hogy valami pozitív hatást gyakoroljon a gyerekére. Közben a fiúk az ajtó üvegét verik kívülről, K. belülről. Kimegyek, mondom a srácoknak, nem javaslom, hogy itt pankráljanak, mert a rendőrök két percen belül érnek ide, esélyük sincs lelépni, ha betörik az üveget. Ordibálnak. Mondom, ha figyelnének, hallanák, hogy nem hallanak bentről semmit. Mert mi kulturált hangnemben, normál hangerővel beszélgetünk. Javaslom, nyugodtan fejezzék be a cirkuszt. Végre csönd. Kint is. Anya kérdezi, mit szólnék ahhoz, ha K. magántanuló lenne. Mondom neki, nem az én kompetenciám, hozza a támogató nyilatkozatokat a Kormányhivataltól, a gyermekjóléti szolgálattól. Ebben az esetben igazgató bácsi sem fog akadályokat gördíteni az ügy megoldása elé. K. folyamatosan ordít. Kérem anyát, hogy vigye haza a kislányt. Őrjöngő gyerek nem maradhat éjszakára. 130 gyerek, három szinten. Két éjszakás kolléga. Háromnegyed hétkor békében elválunk. Telefon még mindig a páncélban, mert az irodában nincs senki. Ezért aztán nem jutok be a páncélba sem. És micsoda büszkeség! Én vagyok az egyetlen „férfi” az épületben! Z. kicsöngetésig a csoporttal volt, mondta, ha nagy a gáz, telefonáljunk föl. Hatkor érkezik, látja, hogy béke van, megnyugszik. A másik két férfi az emeleten, a portás bácsi a fülkéjében reméli, hogy nem lesz balhé. Nem volt. ☺

Csütörtökön – lassan hagyománnyá válóan – E. megjelenik igazgató bácsi irodájában. Ő beteg, menne orvoshoz. Nem valami kreatív, de egy (meg még egy, sőt még egy) próbát megér neki. Nem érti, hogy még savanyúval sem esszük. Tehát, ez nem jött össze, így kénytelen az épületben múlatni az időt. Fél kettőig még csak kibírja valahogy, de ebéd után ismét köddé válik. Fél négykor közli, hogy nem hajlandó bemenni a tanterembe, azt esetleg meggondolja, hogy Z. bácsihoz beül tanszobára. Ismét tájékoztatom, hogy ez sem nem étterem, sem nem szálloda, itt nem lehet rendelni. Emberhez méltó hangnemben elővezetett kérést minden esetben megfontolunk, de ez most nem a megfelelő módon hangzott el. Újabb két órát tölt duzzogással. Kár, mert hamarosan készülnie kell az osztályozó vizsgára. Több tárgy esetében közeleg a bűvös 30%. Magyaráznám neki, hogy esélytelen lesz, de nem érdekli.

Péntek, húzós nap. Ma vitte a kolléganő R-t az Alföldi utcába. R. nagyon izgul. Kérdezem tőle, hogy döntött-e? Mondja, igen, nem akar otthon lenni. Ha így döntött, ebben fogjuk támogatni. Reméltük, hogy anya nem jelenik meg, mert akkor hiába minden, ő a törvényes képviselő, ha akarja, viheti. De semmit sem sejt, simán beértek. Elintézték a legszükségesebbet, és így, hogy biztonságban tudták a kislányt, felhívták anyát. Szóhoz sem jutott, de ez két percig tartott. Gyorsan magához tért, felhívta a gyereket, szemrehányást tett neki, hogy összevissza hazudik, és megint kellemetlen, megalázó helyzetbe(!!!) hozta a családot. És egyébként is, annyi mindent tett érte, mit dolgozott azért, hogy kihozza az állami gondozásból, ez a hála? Három órától folyamatosan hívott engem is. Fél négyig tanszoba, nyertem egy fél órányi felkészülést a várható szemrehányás, méltatlankodás, panaszkodás cunamira.

Erőt vettem magamon, visszahívtam. Ezt mégis hogy gondoltuk? Miért hisszük el az összes hazugságot, amit a gyerek mond? Ő beledöglött, hogy kihozza őt a gyermekotthonból (de előtte meg abba, hogy bevigye), a rengeteg közös program, amit szervez, blabla… Az igazán elhanyagolható, hogy a családi programokon készült fotókon a kislány a legritkább esetben látható. Bezzeg a tesó! A. elölről, A. hátulról, A. sapkában, A. klott gatyában. Szabadon és vég nélkül folytatható a sor. A kisfiúval mindenhova elmennek, elkísérik, ott vannak vele, R. pedig örülhetett, ha az anyja legalább nem akadályozta meg a részvételt itt-ott. Persze a külsőségek, azok mind megvannak: szülői, fogadó óra, hajszálpontos ebédfizetés. Csak szeretni ne kelljen! Még elpanaszolta azt is, hogy ugrott a lombik baba program is. Nem értettem, megmagyarázta. Ahhoz nyugalom kell, most meg az egész család ideges, feszült, rohangálhat a megalázó meghallgatásokra, ó, jaj, milyen galád ez a kölyök! Hm.

Este hívom az otthont, kérdezem, hogy van a kislány, megnyugodott-e egy kicsit. Az ügyeletes megnyugtat. Elmondja, hogy anya berohant, sírdogált, beszélni akart a gyerekkel, de R. mereven elzárkózott még a gondolatától is annak, hogy találkozzanak. Csak azért vagyok meglepve, mert tartottam tőle, hogy hajlandó lesz szóba állni anyával, aki némi „szelíd erőszakkal” majd rábírja a távozásra. És akkor R-nek vége! De nem! Volt benne annyi tartás, erő, hogy nemet mondjon! Ez igen! Mit élhetett meg ez a kislány, hogy önállóan meghozzon egy ilyen súlyos döntést, és tartsa is magát ehhez? Még a telefonját is kikapcsolta, nehogy utolérhető legyen. Anya szerint mindenfajta önállóság hiányzik belőle, képtelen volt arra, hogy maga után elmosogasson… folytassam? Mi az, hogy maga után? A hírek szerint a hétvégeken hatalmas karriert futhatott be otthon. Ő volt a takarítónő, a szakács, a mosónő, ő vitte hajnalonként(!!!) a kutyát sétálni. Szerintem meg igenis képes az önállóságra. Mi sem bizonyítja ezt, mint hogy kitalálta, végig gondolta, megvalósította a kétségbeesés szülte ötletét. És nem hagyta magát! Még arra is ügyelt, hogy elérhetetlenné váljon! Nagyon szomorú, hogy idáig jutottak, de ha már így alakult, minden tisztelem az övé!

Nincs sok időm bosszankodni, mert M. és K. holnap a Gyerekegyetem által szervezett programon vesz részt. Ebből egyenesen következik, hogy őrzöm a kis drágákat a koleszben, így nem kell hajnalban kelni, tuti nem késnek el. Vacsira pizza, reggelire kakaó, párizsis zsömik, tízóraira valami nasi. Ebédre óriás palacsinta. Jól érezték magukat, de ez a két kis drága annyira jól nevelt, jó fej, hogy már kezdek aggódni, minden rendben van-e velük. ☺ Erősítésnek B. barátnőm is jön, mert velem csak sűrűbben lettünk volna, de nem többen. B. azonnal helyre tudta tenni azokat a dolgokat, amik nem voltak érthetőek. Én már az elején elvesztettem a fonalat, nem is leltem meg többé! De a két kis drágának már legalább dereng valami! Este 7-8-ig lehet hívni R-t az otthonban. Hívom. Panaszolja, hogy anya csak veszekedni tudott vele, mindenért őt okolja. Hát persze! Mindent megcsinál, ami feladat: időben fizet, tartja a kapcsolatot az iskolával, részéről ennyi. Csak elviselni nem tudja a kislányt. Se ő, sem a nevelő apa. Szerintem a tesó is örül, újra szabad a pálya, csak ő van és senki más! Ha összejön a lombik program, akkor a fiúcska is bajban lesz, de közel sem lesz annyira tragikus a helyzete, mint most R-nek. Nem túl szép kilátások, de ez legyen az ő gondjuk! Nekünk R. lelkével kell most még intenzívebben törődni, mert nem szeretnénk, ha összeomlana. Holnap és hétfőn hívom majd újra, remélem, hogy kedden már jönni fog.

DZS

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.08.11.
Szigorúan keresztény életvitelű takarítónőt keresnek egy szombathelyi iskolába
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is érdekesnek találhatja azt az álláshirdetést, amit a Sugó-parti Közéleti portál nevű Facebook-oldal talált és osztott meg. Az újságban közzétett hirdet...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.11.
A szülők szerint nem tiszta a magántanulókra vonatkozó új szabályozás
Szeptembertől az Oktatási Hivatal szakemberei döntik majd el, hogy ki lehet magántanuló. Az InfoRádiónak nyilatkozó Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tagozatvezetője emlékeztetett...
(Forrás: infostart)
--
2019.08.11.
Nem érettségiztethet jövőre a Szinyei Merse Pál Gimnázium, leváltották az igazgatót
Leváltották az igazgatóját, és nem érettségiztethet a következő, 2019/2020-as tanévben a Szinyei Merse Pál Gimnázium az idei érettségi körül kialakult problémák miatt. Ezt a leváltott...
(Forrás: index)
--
2019.08.11.
A három hazai tanár, aki miatt tényleg jó iskolába járni
A Dívány.hu és a Lidl idén harmadik alkalommal hirdette meg Az Év Szupertanára versenyt, melyben olyan tanárok jelentkezését vártuk, akik kreatív és egyedi módszereikkel igyekeznek színt...
(Forrás: index)
--
2019.08.09.
Kiderült, milyen szerződés alapján ír bele a NAT-ba havi 480 ezerért Takaró Mihály
Most Mesterházy Attila MSZP-s képviselő kérdéseire válaszolva Rétvári Bence államtitkár közölte, hogy a Hajnal Gabriella vezette, közel ötven szakértőből álló kerettantervi munkabizotts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.09.
Uzsora - Elszabadul a pokol
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója ismeri a helyzetet. Az alapítvány 27 településen dolgozik. A leglényegesebb tapasztalata az, hogy az állam nincs jelen a problémás terü...
(Forrás: KLubrádió)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek