OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. december 13.
» Hozzászólások (1)

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

46. Az édes semmittevésre még várni kell

2015. december 4.

Hétfő. E. van, K. nincs. Viszont van R. És jól van, nagyon jól! Láthatóan, érezhetően megkönnyebbült, mosolyog. És igen, még mindig azt gondolja, hogy jól döntött. Az otthonban kedvesek, nem szekálják, odafigyelnek rá. Milyen kevés is elég egy ilyen kislánynak!

Vajon ma milyen „halálos kór” miatt kell majd E-nek orvoshoz menni? Mert hogy lesz valami, abban biztos vagyok. Este fogadó óra is lesz, időben jeleztem a szülőknek a fészen, de valami azt súgja, hogy nem kell az egymást taposó tömegtől tartanom. Ezen kívül egy föci témazáró is vár ma a kis drágákra, mert a múlt héten sikerült elugrani előle. Az eredeti tervek szerint fogászat után, a hatodik órában írták volna, de az utóbbi néhány hétben nagyon kiegyensúlyozott a viszony E. néni és a csoport között, tehát megalkudtunk az új időpontról. Csak remélni merem, hogy ez a tanfelügyeleti látogatást követően is így marad. Így marad?

Délben jelzik nekem, hogy E. komoly húgyúti problémával küzd, menne haza, de izibe! Hozzám irányítják, ha én beszéltem a nagyival, ha én is úgy látom, hogy a probléma nem tűr halasztást, akkor mehet. Öt perc alatt van labor beutaló, megszervezve, hogy reggel meglegyen a megfelelő minta is, így szegény E. nem megy sehova. Az élet már megint a legkegyetlenebb arcát mutatja neki. Jajjaj!!!!

Tehát kettőre megebédelünk, röplabdázni nem mehetnek, mert a fogadó óra miatt 3-5-ig van tanszoba, de az elsőn föci doga. A másodikon megkezdjük a felkészülést a csütörtökön esedékes nyelvtan számonkérésre. Igyekeznünk kell, mert pénteken a kémia kerül sorra. Derekasan küzdenek a tündérkék, remélem, eredményesen is.

A szülők közül egy jelezte, hogy hétfő este dolgozik, de szerdán szívesen jönne, egy másik most jött ki a kórházból, ő csak maradjon nyugton, pihenjen, gyógyuljon, mert most ez a legfontosabb. L. nagyija menetrendszerűen érkezik, tördeli a kezeit, panaszkodik a fiára. Mert milyen rossz hatással van az ő kisunokájára. Mióta a friss levegőt élvezi, R. egyre elviselhetetlenebb. Nincs ez másként az iskolában sem, sajnos. Mondom, intézzük már a HÍD programot, hamarosan kapunk választ, addig meg legyünk türelemmel.

A többi szülő nem jelez, nem menti ki magát, nem is jön. Minek is? Ott vagyunk mi éjjel-nappal, oldjuk meg! Borzasztó, hogy ez a természetes számukra. Ha rákérdezek, merre jártak, akkor a következő válaszok érkeznek: dolgoztam, beteg vagyok, ügyet intéztem, stb. De volt olyan is, hogy kértem az egyiküket, jöjjön, mert volna miről beszélni, mire azt mondta: - „Jaj, ne haragudjon, Zs. néni! Egész nap dolgoztam, most vacsorát főzök! - Jó, és mikor tudunk beszélni? – Hát azt nem tudom, majd a jövő héten valamikor. ” Ha véletlenül valamire most pénzt kérnék, akkor persze a zöme hirtelen munkanélkülivé válna, mert azt mondaná, hogy nem dolgozik, egy vasa sincs. Tehát, inkább a dolgozatokra készültünk volna, de azt nem lehetett. Vártuk az érdeklődő szülőket, pedig pontosan tudtuk, hogy esélytelen a dolog. Már ami a szülői érdeklődést illeti.

Kedden a szokásos matek felkészítő. B. szerint már néha gondolkodni is hajlandók. Ez nagy eredmény, reméljük ezen az úton haladnak a továbbiakban is. Megérkezett az engedély, R. mehet a HÍD programba. Hívom a nagyit, újra elmondom neki nagyon részletesen, hogy mire számíthat, mit kell tudni. Újat nem hall tőlem, hiszen már többször megbeszéltük ezt a dolgot, de hogy minden tiszta legyen, nem árt az ismétlés. Megbeszéljük, szerdán viszi a gyereket beiratkozni. Kiadjuk a bizonyítványt, a távozásit, a napló aktuális oldalának fénymásolatát. Elengedem a tanszobáról is. Úgyse csinálna semmit a többiek zavarásán túl, hadd menjen! A tanszoba a dolgozatokra való felkészülés jegyében zajlana, de M. bezavar. Minden előzmény nélkül megtámadja az egyik hetedikes kislányt. Nekilöki a falnak, az egyik kezével befogja a száját, a másikkal a női test anatómiáját próbálja tanulmányozni. Felnőtt van a folyosón, nem is egy, de M-nek elég annyi, hogy épp nincs a látóterükben. M. elviharzik (négykor mehetett haza minden nap, a Főnök engedélyével nem kellett bent aludnia). A sokkos kislány marad. A tanszoba elejének annyi, erről muszáj beszélni, ez megengedhetetlen! Úgy egyezünk meg az ügyeletes igh-val, hogy nem hívjuk fel anyukát, majd másnap igazgató bácsi, aki rögtön be is hívja. És még csak kedd van!

Ma kell mennie L-éknak az új suliba. 9-kor már bent a kölyök. Apa vitte, nem tetszett neki a dolog, kész, vége, marad. Nagyi péntekre ígéri magát, megy a Főnökhöz. Hívom a családgondozót, mondom, segítség kéne, mert apa átvette a hatalmat, mindenben ő dönt, nagyi végrehajt. Ha egyet ért, ha nem, akkor is. Családgondozó nem hajlandó érteni a kérésemet. Ilyen párbeszédek zajlanak köztünk:

„Szeretném a segítségét kérni, mert úgy látom, rossz irányba mennek a dolgok. Mérhetően azóta, hogy apa újra képbe került.”

„Mi a probléma?”

„Sokat romlott L. magaviselete, hozzáállása, segíteni kéne a nagyinak is. Ez nekünk is jól jönne.”

„De konkrétan mi a baj? Van információjuk arról, hogy például együtt járnak lopni?” (Itt azért dobtam egy négyfordulatost. ☹ )

„Nem, ezeket a dolgokat valószínűleg nem velem egyeztetnék. És csak akkor van probléma, ha kiderül, hogy lopni járnak?”

„Nem, de mi a konkrét probléma?”

Na, ezzel még elszórakoztattuk egymást egy darabig, mert nem volt képes megérteni, hogy a szolgálatot keresem, hogy szolgáltasson, segítsen, mert a hatóság utasít és szankcionál. Hiába minden. Még próbálkozom azzal, hogy van ügye a gyereknek, az is azért, mert apuka átvette az irányítást. Nem kéne tovább feszíteni a húrt. L. nagyon befolyásolható, és mindig a könnyebb ellenállás irányába megy. Apa mindent elnéz neki, a nagyi meg „beledöglik” ebbe az egészbe. Idős is, fáradt is, elege is van. Inkább enged. Apának. A békességért, a relatív nyugalomért. És akkor még egy gyöngyszem:

„Tudom, hogy van egy ügye? Vagy van más is?”

„Miért? Egy nem elég?”

„Arról tudok. És a gyerek nem bűnös.”

„Van eredmény? Rendőrség tájékoztatta Önöket bármiről is?”

„Nem. A gyerek mondta.”

„Ja, az mindjárt más. És ez is elkerülhető lett volna, ha apuka nem akar mindenkinél okosabb, jobban tájékozott lenni. Szerintem kell a segítség.”

„Ha nincs semmi konkrét mondanivalója, akkor én most leteszem a telefont.”

Ezzel párhuzamosan érkezik a Főnökhöz M. anyuja. Ketten is bent vannak vele, hogy a nyelvi nehézséget segítsenek áthidalni. (Nagyon rosszul beszél magyarul. Él és visszaél azzal, hogy a magyar nem az anyanyelve. Csak úgy, mint a fia is. Ezt általában toleráljuk, de amiről most szó esik, az nem játék!)

Anya sírva jön ki, pedig boldog lehet, hogy megúszta annyival, kitiltották a fiút a koleszból, minden nap ebéd után haza kell mennie. Köszönhetően a kislány anyukájának, aki nem tett feljelentést.

Tanszoba jön, lóhalálában készülés, mert holnap a Mikulás érkezését jelezték, egy órányi tanszobára lesz idő. De délelőtt még nyelvtan doga.

K. megérkezett. Két napra. Azonnal felbolydul az egész iskola. Mindenkihez van néhány keresetlen szava. Persze, bántó. Velem továbbra is megfelelő hangnemben, hangerővel beszél, de mindenki mást az őrületbe kerget.

Nyelvtan kész, egész jóra sikeredett. Kivéve K-t, mert ő még a nevét sem akarja felírni a dolgozatra, valamint L-t, akinek sikerül egy majdnem nullás dolgozatot írni. Nem ez az első, nem is az utolsó. Nem csak nyelvtanból. Nem baj, nyilván átengedjük. Mint ahogy augusztusban is. (A fanyalgók kedvéért: tudom, hogy ezt a szabadságjogot még nem vették el a kollégáktól. Azt engednek át, akit akarnak. És ehhez még tudnia sem kell a gyereknek, mert elég, ha a kolléga a „legjobb tudása és lelkiismerete” szerint hoz döntést. De továbbra is fenntartom, már a Pedagógusok Etikai Kódexe című rémálom elfogadása előtt is léteztek írott és íratlan etikai normák.)

Főnököt tájékoztatom a családgondozóval folytatott beszélgetésről. Sejtem, hogy lesz folytatás.

Fél háromig vannak óráink, háromra megebédelünk, négyig vadul tanulunk. Szusszanásnyi szünet, rendrakás, teremrendezés. Már meg is érkezett a testvérosztály (4.). Télapó dalok, ajándékok átadása. Idén sütike volt az ajándék, ennek elpusztítása kb. három percet vett igénybe. És akkor a kicsikék nagy kedvence, az újságpapír-tánc. (Párok az újságpapíron táncolnak. Aki lelép, kiesett. Zene leállásakor papír félbehajtása után folytatódik a dolog. Az a pár nyer, aki egyedüliként marad talpon. Vagy inkább fél lábon, és/de lábujjhegyen. Mert a végére már nagyon kicsike felület marad.) Ezt bármeddig hajlandóak lennének folytatni, de érkezik a Mikulás három krampusz kíséretében. Mire mindenki megkapja a csomagját, már fél 6 van. Kicsiknek vacsizni kéne menni, de ígértünk nekik még egy fordulót a játékból. Ha megígértük, akkor természetesen meg is csináljuk. Nagy a viháncolás, kacagás. Most van két nyolcadikos fiúból álló pár is. El lehet képzelni, amint egyik a másik nyakában ülve imbolyog, miközben a szegény súlyhordó fél lábujjhegyen billeg egy zsebkendőnyi papírfecnin. ☺ Édesek, mint mindig. Háromnegyedkor muszáj lefújni a bulit, mert a vacsi sokat nem csúszhat. Ők elmennek enni, mi megkezdjük a romok eltakarítását. Hatra végzünk.

Pénteken L. nagyiék akkor mennek el, amikor én érkezem. A Főnök persze azonnal behív. Nem túl jó jel, hogy az ajtó becsukódik, és a tárgyaló asztalhoz kell ülni.

És akkor, amire nagyjából számítottam is. L. marad. Nagyinak fogalma sem volt arról, mi az az iskola, ahová aláírta az átvételi kérelmet. Hogy nem mondtam el, nem tájékoztattam. Vagy ha mégis, nem megfelelően. És mi bajom van, ha apa ment? Az a cél, hogy visszagondozzák a gyereket a szülőnek, nem? És a Gyerekjóléti Szolgálattól is telefonáltak. És, és, és… Mondom, hogy a nagyinak többször is, részletesen elmondtam mindent. Hogy a nagyi mit mondott apának, és mit nem, arról fogalmam sincs. A családgondozót pedig még egy dolog érdekelte: betű szerint betartjuk-e, ami a szakvéleményben van. Ez kb. annyi, hogy semmit ne várjunk el a gyerektől, mert jobb úgysem lesz. Igaz, az is benne van, hogy tevékenyen kell részt vennie a tanítási órákon. Az meg nincs benne, hogy bátran zavarja a többieket. De ez nálunk úgy látszik, mit se számít. Ebben elvileg egyet is értünk. De csak elvileg, mert a gyakorlat egészen mást mutatott eddig. És valószínűleg ez sem változik. Annyit azért még meghallgathatok, hogy az én történeteim nem egyeznek a másik két szereplő által elmondottakkal, de az én, valamint a kollégáim tapasztalatai alapján nálunk ez napi rutin. Rosszul gondolom. Mert szemrehányásként hangzik, hogy nem egyeznek a történetek, tehát minden bizonnyal én vagyok az, aki nem mond igazat. Nem mondja, csak utal rá. Erre mit mondjak? Jobb híján annyit, hogy a családgondozóval folytatott beszélgetés idején a tanáriban voltam. Nem egyedül. Érdeklődjön a kollégáknál. De végül úgy döntök, ebből én biztosan nem jöhetek ki jól. Mert ha harcolok a csoportért, az gyakran generál konfliktust. Szülővel, gyerekkel, kollégával. És a konfliktusokat jobb elkerülni, abból baj nem lehet. Ezt sem mondja. Én gondolom.

Azt hiszem, végleg feladtam. Nincs értelme ennek az örökös szélmalomharcnak. Ezt a brigádot már hozzászoktattam ahhoz, hogy bárkinek, bármikor nekimegyek, ha úgy vélem, sérelem érte őket. Ezt az évet még végigküzdöm. Jövőre Hawaii. Az új csoport azt csinál, amit akar, úgy csinálok, mintha próbálnék valamit tenni, hogy ne kergessenek mindenkit az őrületbe. Majd próbálom magam fényezni, mindent konfliktust elkerülni. Lesz, ami lesz! Ettől majd megnyugszanak a kedélyek, elkönyvelik a gyerekeket elvetemülteknek, ilyennek, olyannak. Én meg majd széttárom a kezem. Ez van, mit tehetnék? És miért nem leszek meglepve, ha az se lesz jó?

DZS

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

tr | 2015. december 13.
VAN értelme a szélmalomharcnak! Különben mitől lettek volt ilyenek a gyerekek (a többsége)? És ahol még nem látszik a hatás, majd később ott is fog. Ezek a dolgok nem múlnak el nyomtalanul a gyerekeknél. És szerintem a felnőtteknél sem, még ha nem is látszik rajtuk.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek