OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
   

Azonosság – másság, avagy mindenki másképpen egyforma 2.

Sztereotípiák, előítéletek, diszkrimináció

Gyakorlatok, játékok osztályfőnöki órákhoz

1. Valamennyien különbözőek vagyunk

Ebben a fejezetben konkrét tapasztalatokat gyűjthetünk azzal kapcsolatban, hogy egyénként miben vagyunk hasonlóak a többiekhez, illetve milyen csak ránk jellemző vonásokkal rendelkezünk. Rádöbbenthetjük tanulóinkat arra, hogy szinte minden emberrel találhatnak közös pontokat, sőt a körülöttünk lévő szűkebb és tágabb környezethez is van közük. Saját azonosságukra és különbözőségükre ráismerve megalapozható a többi ember iránti nyitottság, a másság elfogadása.

1. gyakorlat: Nem vagyunk egyformák!

Cél: az emberek közötti különbözőségek tudatosítása, a különbözőségből fakadó sajátos előnyök beláttatása, a másság elfogadásának megalapozása.
Eszközök: helyzetleírások valamennyi tanuló számára (a zárójelben található kiegészítés csak az első esetben példaként szerepel a tanulók rendelkezésére bocsátott feladatlapon).

Javasolt helyzetek:

  • legidősebb testvér (a szülők komolyan veszik, megbíznak benne, több helyre elengedik, mint kisebb testvéreit, kisebb testvérei ragaszkodnak hozzá stb; többet várnak el tőle, kevesebbet játszhat, mint általában kortársai, több feladatot bíznak rá, vigyáznia kell kisebb testvéreire stb.)
  • nagyon idős ember (előny: élettapasztalat, ingyen utazik, átadják neki a helyet a járművön, nem kell munkába járnia; hátrány: nehezen mozog, beteges, feledékeny stb.)
  • Erdélyből áttelepült diák (előny: jól ismeri Erdélyt, két országban is otthon lehet, jól tud románul is; hátrány: idegennek érzi magát itt, honvágya van, egyesek lenézik stb.)
  • arab egyetemista (előny: több nyelven beszél, beutazta a fél világot, felvették az egyetemre, hátrány: a bőre színe miatt sokan lenézik, fenyegetik, hazájában nincs béke stb.)
  • sokgyerekes család legifjabb tagja (előny: sok testvére van, ezért sohasem, unatkozik, mindig van, aki segítsen neki, sokan szeretik, hátrány: kevesebb pénz jut rá, nincsenek új dolgai, mindent örököl stb.)

A gyakorlat menete:
A gyakorlatvezető pedagógus elmondja, hogy az emberek közötti különbségek fontosak vagy lényegtelenek attól függően, hogy ki miként látja, ítéli meg ezeket. Ezt követően élethelyzeteket mond, s a csoport tagjainak ezeknek az előnyeit és hátrányait kell összegyűjteniük. Először a kívülálló szemszögéből mondják el a véleményüket, majd az adott helyzet érintettjeként (pl. a legidősebb testvér, a tizenéves, a magyar, a vidéki szemszögéből).

Megvitatható kérdések:

  • Jó lenne, ha mindenki egyforma lenne? Miért igen és miért nem?
  • Milyen haszon származik abból, hogy az osztályba járó tanulók különböznek egymástól?

Tanácsok a pedagógusnak:
A gyakorlat során természetesen más helyzetek is felvethetők, szerencsés esetben a tanulók javasolhatnak ilyeneket akár osztálybéli tapasztalataiknak megfelelően. Nagyon lényeges, hogy a gyerekek belássák: minden embernek joga van a teljes értékű életre, a boldogságra, és ebben segíteni kell azokat, akik valamiért hátrányos helyzetben vannak.
Célszerű a gyakorlatot folytatni a gyerekek saját helyzetére vonatkoztatva. Milyen előnyök és hátrányok származnak abból, hogy éppen hetedikesek, hogy éppen ebbe az iskolába járnak, hogy éppen abban a városban, faluban laknak stb. Esetleg összegyűjthetők a kamaszkorból eredő előnyök és hátrányok is.

2. gyakorlat: Elvegyülni és kiválni

Cél: az emberek közötti különbségek és azonosságok tudatosítása, saját „másságunk" vállalása.

Eszközök: papír és íróeszköz minden résztvevőnek

A gyakorlat menete:

a) változat
A csoport párokba rendeződik. A párok szemben ülnek egymással. Minden párnak 3-5 perc ideje van arra, hogy összegyűjtsék miben azonosak, miben eltérőek egymástól (pl. mindketten fiúk, szőkék, szeretik a focit , én magas vagyok te alacsony, én verekedős vagyok, te nem stb.). A megadott idő elteltével párt cserélnek; az új párral folytatódik a gyakorlat.
Az értékelésnél a táblára kerülhetnek a jellegzetes dolgok.

b) változat
A gyakorlat elvégezhető 3-5 fős csoportokban is. A csoport tagjai ez esetben megkeresik azokat a külső-belső tulajdonságokat, illetve körülményeket amelyek valamennyiükre jellemzők, illetve valamennyiükkel megestek már. Ezt követően minden egyes csoporttag keres olyan jellemzőt, ami a csoport tagjai közül csakis rá érvényes. (Például valamennyien szeretik a sci-fit, de csak egyikük olvas szívesen verseket.) Mivel ez a feladat kicsit több időt igényel, célszerű elvégzésére 7-8 percet adni. Ezt követően az egész csoport előtt ismertetik a közös és egyedi jellemzőket, és megpróbálnak olyan társakat találni, akikkel az egyedi vonások megegyeznek. Így új csoportok alakulhatnak például a versolvasókból, a focirajongókból, a kertészkedőkből vagy a szenvedélyes fényképészekből.

Megvitatható kérdések

  • Milyen előnyök származnak abból, ha valaki semmivel sem tűnik ki a többiek közül, hanem teljesen beleolvad az adott csoportba? Milyen hátrányai vannak ugyanennek?
  • Mi a jó és mi a rossz abban, ha valaki erősen különbözik a többiektől?
  • Ki milyen csoporthoz tartozik? Örül ennek a csoporthoz tartozásnak? Miért?
  • Milyen jelentősége van az egyes gyerekek számára az osztályközösségnek? Vannak olyan kortárscsoportok, amelyek fontosabbak az egyes gyerekek számára, mint az adott osztály? Miért?

Tanácsok a pedagógusnak:
A megbeszélésnél térjünk ki arra, hogy milyen különbségek adottak a születéstől fogva, melyek változhatnak, illetve hogy melyik szempont fontos, s melyik kevésbé az. Figyelni kell arra is, hogy ne csak a külső, testi adottságokról essék szó, hanem belső tulajdonságokról is.

2. Sztereotípiák

A sztereotípia az a feltételezés, amely szerint egy-egy csoport valamennyi tagja ugyanolyan. A sztereotípiák haszna, hogy segíthet eligazodni a világban, de megmerevedve, előítéletté válva rengeteg probléma, konfliktus gyökere lehet.

3. gyakorlat: Te mit gondolsz róluk?

Cél: ráébreszteni a tanulókat arra, hogy mindenkiben élnek sztereotípiák, felismertetni ezek kialakulásának néhány konkrét okát.

Eszközök: az egyes embercsoportok elnevezését tartalmazó kártyák A kártyákon például a következő embercsoportok szerepelhetnek: vállalkozók, bankárok, rockerek, nyugdíjasok, munkanélküliek, Fradi drukkerek, Krisna hívők, parlamenti képviselők, tv sztárok, cigányok, arabok, oroszok, németek, románok.

A gyakorlat menete:
Valamennyi tanuló húz egy kártyát. A kártyákat úgy készítsük el, hogy legalább hárman kaphassák ugyanazt. Három perc alatt mindenki leírja mindazt, ami az adott csoportról eszébe jut. Ezt követően az azonos kártyákat húzó gyerekek összeülnek, és összehasonlítják az írásaikat. Majd a kiscsoportok szóvivői az egész osztály előtt ismertetik a közös képet, illetve azokat a vonásokat, amelyek egyénileg különbözők voltak.

Megvitatható kérdések

  • Mi a magyarázata annak, hogy bizonyos embercsoportokról közel azonos kép él bennünk? Mi okozhatja az egyedi eltéréseket?
  • Milyen esetekben hasznosak az egyes sztereotípiák?
  • Milyen veszélyeket hordoznak azok az általánosítások, amelyek a sztereotípiákat alkotják?

Tanácsok a pedagógusnak:
A gyakorlatban felhasznált sztereotípiák kiválasztásánál legalább két szempontot tanácsos figyelembe venni. Az egyik, hogy senkit ne érintsen, ne sértsen személyesen az esetleges negatív ítélet. (Például a cigánykérdést nem ajánlatos itt napirendre tűzni, ha cigánytanulók is járnak az osztályba.) A másik az érdekeltség, tehát, hogy olyan embercsoport kerüljön szóba, amelyik az adott gyerekeket aktuálisan érdekelheti, amelyről valószínűleg él bennük valami „sztereotípia".

Érdemes és hasznos odafigyelni az ugyanazon embercsoport megítélésében mutatkozó különbségekre. A tapasztalatok azt igazolják, hogy ha valaki általa ismert konkrét személyhez tudja kötni a véleményét, az feltétlenül árnyaltabban látja az érintett embercsoportot. A megélt élmények tehát döntő mértékben befolyásolják a bennünk élő sztereotípiák tartalmát. Erre a jelenségre mindenképpen célszerű felhívni a tanulók figyelmét, hiszen éppen ezáltal van mód megértetni velük a sztereotípiák kialakulásának, működésének természetét.

4. gyakorlat: Kockázatos általánosítások

Cél: tudatosítani a tanulókban az elhamarkodott ítéletalkotások megalapozatlanságát.

Eszközök: a poszterkészítéshez szükséges papír, vastag filctoll, ragasztó

A gyakorlat menete:
Három poszterre a következő mondatindítások kerülnek:

A lányok általában...

A fiúk általában...

Öreg emberek általában...

A csoport tagjai sorban befejezik a mondatokat. Mindent felírnak, ami eszükbe jut. A véleményeket itt nem szabad minősíteni. Ezt követően megvitatják, hogy mely kijelentések nem felelnek meg a valóságnak. Közben meg lehet beszélni azt is, hogy vajon miért alakultak ki ilyen sommás vélemények (pl. a lányokról, hogy kényesek, a fiúkról, hogy durvák, az öreg emberekről, hogy nem jól látnak stb.)

Megvitatható kérdések:

  • Milyen érzés volt a lányoknak, illetve a fiúknak a másik nembeliek általánosításait hallani magukról?
  • Mi a valóságos alapja a véleményeknek?
  • Hogyan lehet megcáfolni azokat a véleményeket, amelyek nem illenek az egyes emberekre (egyes fiúkra, lányokra, öregekre)?
  • Vannak-e olyan vonások, amelyek valóban érvényesek valamennyi lányra, illetve valamennyi fiúra?
  • Milyen egyedi különbségek vannak? Ki miben más, mint az adott csoportról megfogalmazott sommás vélemény?
  • Mi az, ami általában jellemző az idős emberekre?
  • Ismertek-e olyan idős embereket, akikre nem jellemzők az általánosított vélemény?
  • Milyen sztereotípiák élnek az idősebb generációban a „mai fiatalokról”?
  • Rátok jellemző az, amit a fiatalságról általában mondanak, gondolnak?

Tanácsok a pedagógusnak:
Ez a gyakorlat alkalmas lehet arra is, hogy enyhítse az ebben az életkorban a fiúk és lányok között általában fennálló ellentétet, hiszen a sztereotípiákról folytatott vita nagy mértékben befolyásolhatja az egymással folytatott kommunikáció minőségét, és segíthet tisztázni félreértéseket, oldani lappangó feszültségeket.

Az öregekkel kapcsolatos sztereotípiákhoz kapcsolódva napirendre kerülhetnek a jellegzetes generációs problémák mindegyik érintett fél szemszögéből. Célszerű ezt a problémakört aktuális eseményekhez (újsághír, tv-adás, saját élmény stb.) kötni.

5. gyakorlat: Hogyan működnek a sztereotípiák?

Cél: élményszerűen bemutatni a sztereotípiáik működését,

Eszközök: a létszámnak megfelelő cédula különböző embercsoportok elnevezésével, ragasztószalag. Legalább két tanuló kapjon azonos szövegű cédulát!
A cédulákon – többek között – az alábbi csoportok szerepelhetnek: dúsgazdag, hajléktalan, focirajongó, rocksztár, amerikai, kínai, kiváló tanuló, évismétlő, néger, öreg, politikus, vállalkozó.

A gyakorlat menete:
Az embercsoportokat sztereotipizáló szavakat tartalmazó cédulákat felerősítjük ragasztóval a tanulók homlokára olyan módon, hogy senki se tudja, mi olvasható az ő homlokán. Ezt követően a gyerekek körbe-körbe sétálnak, és kapcsolatba lépnek egymással egymás sztereotípiáinak megfelelően. A gyakorlat kb. 10 percig tartson. Ha valaki a vele kapcsolatos viselkedésből kitalálta, hogy mi van az ő homlokára írva, leülhet. Miután mindenki kitalálta saját nevét, megkeresi azokat a társait, akikkel azonos cédulákat viselt, és megbeszélik a tapasztalataikat. A tapasztalatok összegzése az egész osztály körében történik, majd a tanulók olyan élményeket idéznek fel, amikor őket kezelték bizonyos sztereotípiák mentén.

Megvitatható kérdések:

  • Milyen érzéseket váltott ki az egyénekből társaik viselkedése?
  • Milyen érzés volt az osztálytársakkal az adott sztereotípia alapján viselkedni?
  • Volt-e olyan tanuló, akinek a viselkedését nem befolyásolta a társa homlokán található cédula tartalma?
  • Milyen hatása van a sztereotipizálásnak az egyénre? A közösségre? Arra az emberre, aki a sztereotípiát vallja? És arra, aki felé irányul?

Tanácsok a pedagógusnak:
Ebben az esetben – hasonlóan a korábbi gyakorlathoz – nagyon kell ügyelni az esetleges személyes érzékenységekre. Feltétlenül kerüljük el azokat a sztereotípiákat, amelyek közvetlenül érinthetnek egyes gyerekeket. A kapcsolódó vita során ne erőltessünk bizonyos kényes kérdéseket, bízzuk a tanulókra, hogy milyen mélységig akarnak elmenni egyes témákban. Közben természetesen vigyázzunk, hogy egyetlen gyerek se kerüljön kiszolgáltatott, kínos helyzetbe.

3. Előítéletek

Az előítélet nem megalapozott, tapasztalatra épülő attitűd, amelynek következtében az előítéletet hordozó személy valamely csoport egészével szemben táplál ellen- vagy rokonszenvet, s ezt a viszonyulást a csoport valamennyi tagjára nézve érvényesnek tekinti. Az egyéneket kizárólag mint az adott csoport tagját ítéli meg, sztereotípiákon alapuló pozitív vagy negatív vonásokat tulajdonít neki.

6. gyakorlat: Mi az előítélet?

Cél: az előítélet fogalmának tisztázása, működésének szemléltetése

Eszközök: Allport előítéletről szóló írása.

A gyakorlat menete:
A diákok elolvassák az Allport-szöveget, és leírják mindazokat a kérdéseket, amelyek ennek során felmerülnek bennük. E kérdéseket azután felírják a táblára, és téma szerint csoportosítják őket. Kis csoportok alakulnak, amelyek kiválasztanak egyet a felmerült témacsoportok közül, és ezekről beszélgetnek. A beszélgetés tapasztalatait megbízott szóvívőjük mondja el az osztálynak. Aki akar, észrevételeket tehet ehhez.

Megvitatható kérdések:

  • Miben különbözik az előítélet a sztereotípiától?
  • Mi jellemzi az előítéletes viselkedést?

Tanácsok a pedagógusnak:
Az Allport-szöveg nagyon sok gondolatot tartalmaz az előítélet igen bonyolult kérdéskörével kapcsolatban. Ezért is nagyon fontos, hogy a gyakorlatot a diákok által összegyűjtött kérdésekre alapozva végeztessük el, és a hangsúlyt ne az általános megfogalmazásra, hanem a konkrétumok megvitatására helyezzük. Egészen biztos, hogy egy alkalommal nem járható körül eléggé az előítéletekről szóló probléma, de a következő gyakorlatok alkalmat adnak majd az elmélyülésre. Itt külön is szeretnénk hangsúlyozni az életkori sajátosságok figyelembe vételének fontosságát. A gyerekek számára itt a jelenségszint, a saját tapasztalatok, élmények felidézése, értelmezése az elsődleges feladat.

7. gyakorlat: Különböző előítéletek

Cél: az előítéletből fakadó problémák és konfliktusok felidézése, elemzése

Eszközök: a következő felsorolások (a példák nélkül) poszteren vagy írásvetítőn, esetleg az előítéletes viselkedést megjelenítő filmrészletek.

Az előítéletek eredetük szerint a következő módon csoportosíthatók:

  • életkori előítéletek (a nyegle kamaszok, a „mai fiatalok”, álláshirdetések csak 35-40 éven aluliak számára stb.)
  • vallási előítéletek (zsidók, Krisna-hívők, az írországi katolikusok és protestánsok, muzulmánok és keresztények stb.)
  • etnikai és nemzeti előítéletek (cigányok, tótok, svábok; erdélyi magyarok stb.; nemzetekhez kötött sztereotípiák, pl. precíz németek, hűvös svédek, bohém franciák, merev angolok)
  • a különböző emberfajták iránti előítéletek (fekete, rézbőrű, barna, sárga, fehér stb.)
  • külső jegyek alapján keletkező előítéletek (kövér, sovány; orrkarikás fiatalok, kopaszok, szakadtak, szemüvegesek, maroktelefonos öltönyös fiatalemberek stb.)
  • fogyatékossági előítéletek (mozgássérültek, vakok esélye, illetve esélytelensége a teljes életre, pro- és kontravélemények a paraolimpiáról stb.)
  • nemi előítéletek (fiúknak és lányoknak való gyerekgyakorlatok, affektáló lányok, vad fiúk, női autóvezetők, gyesre menő férfiak stb.)
  • a gazdasági különbségekből eredő előítéletek (koldusok, hajléktalanok, munkanélküliek; gazdagok, bankemberek stb.)
  • foglalkozáshoz kötődő előítéletek (orvosok, pedagógusok, politikusok, vállalkozók stb.)
  • egyéb eredetre visszavezethető előítéletek

A gyakorlat menete:
A tanulók kézbe kapják vagy írásvetítőn megnézik az előítéletek eredetük szerinti csoportosítását. Ezt követően felidéznek olyan történeteket, amelyekben előítéletes viselkedés fordul elő, és ezeket besorolják a fenti kategóriarendszerbe.

A felidézett történeteket leírják egy papírlapra, majd ezeket összegyűjtik. 3-5 fős kiscsoportok alakulnak, és mindegyik húz vagy választ egyet a leírt történetek közül. Az ott ábrázolt szituációt megbeszélik, ennek alapján egy jelenetet rögtönöznek, és eljátsszák ezt az osztály előtt. Az egyes jeleneteket követően a szereplők elmondják, hogy mit éreztek a szerepgyakorlat során.
A többiek az alábbi szempontok szerint elemzik az előadott jeleneteket:

  • Milyen típusú előítélet fordult elő a jelenetben?
  • Sikerült-e megoldani a problémát?
  • Hogyan lehetne segíteni a probléma kárvallottjának?
  • Hogyan lehetne enyhíteni, illetve megszüntetni az adott előítéletet?

Az adott szituációt eredetileg leíró tanuló elmondja, hogy a felidézett esetben mi történt valójában. Hogyan élték meg a helyzetet az érintettek? Ő maga tanúja vagy részese volt az eseményeknek? Ha igen, hogyan látja utólag saját szerepét? Mit csinálna ma másképp?

Megvitatható kérdések:

  • Fel tudnak-e a gyerekek idézni olyan eseteket, amikor előítéletesen viselkedtek másokkal? Mit éreztek, mit tettek ekkor? Hogyan látják viselkedésüket utólag? Ma másképpen viselkednének hasonló helyzetben?
  • Tapasztalt-e már valaki személyével vagy családjával kapcsolatban előítéletet? Milyen típusú előítélet volt ez? Miben nyilvánult meg? Milyen érzés volt ezt megélni?

Tanácsok a pedagógusnak:
Ez a gyakorlat, amennyiben a gyerekek szívesen végzik, több órán keresztül is folytatható. Ha az előadott jelenetek elég sokrétűek számos lényeges kérdés felvetődhet velük kapcsolatban. Ha viszont a tanulók elzárkóznak a szerepgyakorlatoktól, ne erőltessük a dolgot, válasszunk más gyakorlatot a témakör feldolgozásához. Bevált például szépirodalmi szemelvények vagy filmrészletek bemutatása, megtárgyalása, az előítéletesség kérdéskörének ezekhez kapcsolt felvetése.

8. gyakorlat: Amikor velem történik...

Cél: az előítéletes viselkedésnek és hatásának élményszerű megtapasztalása

Eszközök: kártyák a következő szerepinstrukciók leírásával, esetleg videó-kamera és lejátszó.

Az új gyerek
Faluról kerültél a városba, egy új iskolába. Senki nem ismersz, idegenül érzed magad. Nagy izgalommal készülsz az osztálytársaiddal való első találkozóra. Elhatározod, hogy szépen hangosan bemutatkozol, mosolyogsz, nagyon barátságos leszel, tehát megpróbálsz a lehető legjobb benyomást kelteni.


1. osztálytárs – Hangos megjegyzést teszel az új gyerek megjelenésére, öltözködésére (nem divatos, falusias stb.).


2. osztálytárs – Tüntetően elfordulsz az új gyerektől.


3. osztálytárs – Gúnyosan megjegyzed, hogy úgy látszik, ebbe az iskolába már minden jöttment bekerülhet.


4. osztálytárs – Kijelented, hogy melléd semmiképpen sem ülhet.


5. osztálytárs – Odalépsz hozzá, és azt mondod neki, hogy jobb, ha meghúzza magát, ha nem akar magának bajt.

A gyakorlat menete:
Az új tanuló szerepére vállalkozó gyerek kimegy a teremből, és felkészül a bemutatkozásra. Nem tudja előre, hogyan fogják fogadni. Az osztály egésze azt az instrukciót kapja, hogy fogadja ellenségesen az új gyereket, akiről csak annyit tud, hogy egy kis falusi iskolából érkezett. A megjelenése is más, mint a többieké, nem öltözködik a mai gyerekek divatja szerint. Az osztály néhány tanulója külön szerepleírást is kap, és annak megfelelően viselkedik.

Három megfigyelőt is kijelölünk, aki jegyzőkönyvet készít a történésekről. Az egyikük az elhangzott szóbeli megnyilvánulásokat rögzíti, a másikuk a metakommunikációs jelzéseket (gesztusokat, mimikát, hanglejtést stb.) a harmadik a térben való mozgást. (Ha lehetőség van rá, érdemes videóra is venni a jelenetet.)

A jelenet kb. 10-15 percen át tart, de ha a főszereplő úgy érzi, hogy be szeretné fejezni, azonnal le kell állni vele.

Megvitatható kérdések:

  • Milyen érzés kiközösíteni valakit? Miért szokott ilyesmi előfordulni a gyerekek között?
  • Mit érzett a kiközösített gyerek? Mit tud tenni annak érdekében, hogy befogadják?
  • Ebben az esetben hogyan működtek az előítéletek?

Tanácsok a pedagógusnak:
A gyakorlat elvégzését csak olyan osztály számára javasoljuk, amelyik már gyakorlatot szerzett a drámagyakorlatban. Mindenképpen fontos, hogy elegendő idő legyen a megbeszélésre, az esetleges feszültségek oldására.
Az új gyerek osztálybeli megjelenése gyakran konfliktusforrás még abban az esetben is, ha a "másság" első pillantásra nem nyilvánvaló. Nagyon sok múlik a közvéleményen, a hangadók viselkedésén, az általános légkörön. A tapasztalatok azt mutatják, hogy hasonló szerepgyakorlatok esetében gyakran erős indulatok keletkeznek, és ezek főként az érintett főszereplőt erősen megviselik. Ezért csak olyan gyerekre szabad bízni az új és kiközösítésre "ítélt" osztálytárs szerepét, aki ezt lelkileg képes elviselni, és akinek az osztályban különben megfelelő státusza van. Ha az indulatok elszabadulnak, a jelenetet azonnal le kell állítani.

9. gyakorlat: Bábel tornya

Cél: felhívni a figyelmet a címkézéssel kapcsolatos problémákra, megtapasztaltatni a stigmatizáltsággal járó kellemetlen, rossz, bénító érzéseket.

Eszközök: elegendő mozgástér, ragasztószalag; indexkártyák vagy kis papírdarabok (olyan mennyiségben, hogy az osztály minden tanulójának jusson). Minden kártyára (címkére) írjunk rá egy az alábbiakhoz hasonló üzenetet:

  • Mosolyogj rám!
  • Nézz rám rosszallóan!
  • Grimaszolj és közöld velem, hogy nem tudok semmit!
  • Hallgass meg mindent ,amit mondok!
  • Csinálj utánam mindent!
  • Mindig váltogasd a témát!
  • Ne hallgass meg semmit, bármit is mondok!
  • Beszélj úgy velem, mintha hatéves lennék!
  • Fordíts hátat nekem!
  • Ne engedj beszélni, tegyél fel állandóan kérdéseket!

Ugyanazt az üzenetet több kártyára is felírhatjuk.

A gyakorlat menete:
Minden tanuló kap egy üzenettel ellátott kártyát, amit nem szabad megmutatnia senkinek. Úgy kell ezt a címkét felerősíteniük egy mellettük álló társukra, hogy az ne lássa, mi van arra írva! A tanulók 4-6 fős csoportokat alkotva egy olyan helyzetről formáznak élő szobrot, melyben valaki segített valaki máson! Például megformázhatják, mikor néhány gyerek segít egy idős hölgynek átmenni az utcán, vagy mikor gyerekek szüleiknek segítenek takarítani, stb. (Az élő szobor az, mikor a tanulók saját testükkel ábrázolnak valamilyen eseményt. Miután megalkották a szobrot, egy ideig maradjanak abban a helyzetben, mintha csak fényképen lennének! Általában mikor a csoportok élő szobrot alkotnak, az egyik csoporttag a szobrász, aki megmondja a többieknek, hogy milyen testhelyzetet vegyenek fel. Ebben a gyakorlatban nincs szobrász.)
A szobor megalkotása során minden csoporttagot az általa viselt címke tartalmának megfelelően kell kezelni. Kb. 10 perc elteltével a csoportok bemutatják az osztálynak saját élő szobrukat.
Csak ezt követően olvashatják el a tanulók azt, ami a rájuk erősített címkén áll.

Megvitatható kérdések:

  • Milyen érzés volt, hogy egy bizonyos módon bántak velünk?
  • Hogyan befolyásolták az üzenetek a csoport munkájának hatékonyságát?
  • Címkék nélkül hatékonyabb lett volna a csoport tevékenysége? Miért?
  • A „valós életben" is címkézik egymást az emberek?
  • Előfordul, hogy anélkül, hogy egyáltalán ismernék a másikat, a felnőttek és a gyermekek jónak, rossznak, parancsolgatónak, kedvesnek vagy gonosznak címkézik egymást?
  • Mi a rossz a címkézésben?
  • Előfordult-e már közületek valakivel, hogy neki nem tetsző módon címkézték meg? Mit érzett, mit tett? Sikerült megszabadulni ettől a stigmától? Hogyan?

Tanácsok a pedagógusnak:
Ez a gyakorlat nagyon alkalmas annak megtapasztalására, hogy a stigmák milyen mértékben teszik lehetetlenné a hatékony együttműködést. Érdemes a szoborformázást versenyszerűen végeztetni, esetleg valami díjat is kilátásba helyezni: ebben az esetben ugyanis nagyobb a dolog tétje, és bosszantóbbak a stigmák miatti problémák.

4. Kiközösítés, diszkrimináció

Van az előítéletes viselkedésnek egy olyan szintje, amikor egyszerűen csak idegenkedünk valakitől – tőlünk, szűkebb-tágabb csoportunktól, elfogadott viselkedési normáinktól való különbözősége miatt. Ennél súlyosabb az eset, ha egyenesen kerüljük a társaságát, elzárkózunk a vele kialakítandó minden kapcsolattól. Az ennél is mélyebb szinten már nyíltan ellenséges, bántóan gúnyos viselkedésben nyilvánul meg az előítéletes viselkedés. A diszkrimináció már azt jelenti, hogy az érintett személy valamilyen állandó stigmát visel, kiszorul a többség soraiból, kiközösítetté, esetleg törvényen kívülivé válik. A törvényenkívüli állapot együtt jár a csoport nyújtotta védelem hiányával, a kiszolgáltatottsággal.

A kiközösítettség állapotára az érintettek különböző módon reagálhatnak. Van aki egyre gátlásosabbá, félszegebbé válik általa. Mások sündisznó állapotba helyezkedve lesznek eleve támadóak. Ha a valami okból kirekesztettek csoportba verődnek, előfordulhat, hogy komoly erőt és folyamatos veszélyt jelentenek az őket kiközösített többség számára. Előfordulhat azonban az is, hogy a törvényen kívüli helyzetből szabadulni vágyó egyén a többség hangadóival keresi a kapcsolatot, s megpróbálja kiszolgálni őket akár sorstársaival szemben is.

A kiközösítés az iskolai osztályokban is előforduló jelenség. Megoldásának feltétele az érintettek pozitív énképe, reális önértékelése illetve valamennyi tanuló empátiája, toleranciája, a mások elfogadására irányuló készsége.

10. gyakorlat: Hogyan viselkedünk a kívülállókkal szemben?

Cél: a kívülállókkal szembeni magatartás különböző formáinak tudatosítása, az ezekkel kapcsolatos tapasztalatok értelmezése, az ide vonatkozó személyes élmények felszínre hozása, elemzése.

Eszközök: az alábbi táblázat valamennyi tanulónak.

Magatartás a kívülállókkal szembenTársadalmi, illetve politikai megnyilvánulásokSzemélyes tapasztalatok
irigylés, csodálat a másság iránti kritikátlan csodálat, idegenmajmolás
a másság figyelmen kívül hagyása (ignorálása) semleges viszonyulás az eltérő magatartásformákhoz, a kisebbségek értékeihez és hátrányaihoz
félelem a kívülállóktól, a másságtól politikai hisztéria, félelem a kisebbség terjeszkedésétől, rémhírek, a kisebbség társadalmi megvetése, bűnbakképzés
Nyilt, vagy burkolt asszimilációs kényszer:a kisebbségek alkalmazkodjanak a többség kultúrájához A társadalom igyekszik "eltüntetni a másféleséget (pl. öltözködés, nyelvhasználat, stb.); igyekszik beolvasztani a kisebbségeket
diszkriminálás, büntetés kizárás, üldözés, gettó, megszégyenítés
kirekesztés, elutasítás, teljes elszigetelés, megsemmisítés etnikai tisztogatás, bebörtönzés, koncentrációs tábor, genocídium (népirtás)
Tolerancia: a másság és a kisebbségek, gazdagító tényezőkként való elfogadása a különbözés jogának elismerése, nyitottság más értékek és kultúrák felé, a kisebbségek védelme...

A gyakorlat menete:
A pedagógus felszólítja a tanulókat, hogy 3-5 fős kiscsoportokban dolgozva töltsék ki a táblázatot. Elképzelhető, hogy a témához tartozó anyaggyűjtést az e témával foglalkozó órát megelőzően végzik el a gyerekek. Célravezető lehet, hogy erre vállalkozó diákok a társadalmi, illetve politikai vonatkozásokkal kapcsolatban felkészülnek, szemléltető anyagot gyűjtnek, vitaindítót tartanak stb.

Megvitatható kérdések:

  • Milyen megnyilvánulási formái vannak az előítéletes viselkedésnek?
  • Milyen konkrét tapasztalataik vannak a tanulóknak a diszkriminációról?
  • Előfordul-e kiközösítés az osztályban?
  • Mi erről a véleményük?

Tanácsok a pedagógusnak:
Ez a téma, amennyiben alaposan akar foglalkozni vele a tanár, több tanítási órát vesz igénybe. Feldolgozható projekt módszerrel, hozzá kapcsolva az irodalom és történelem órán tanultakat, a médiában található anyagokat. Célszerű a sztereotípia, az előítélet és a diszkrimináció definícióját a tanulókkal kikerestetni az értelmező szótárból Otthoni feladatként adható az előítéletes viselkedéssel kapcsolatos Allport szöveg elolvasása és a kapcsolódó kérdések megfogalmazása. Az így összegyűjtött kérdéseket érdemes listába foglalni, és az egész osztállyal megtárgyalni.

11. gyakorlat: Kiközösítés az osztályban

Cél: saját a kiközösítéssel kapcsolatos élmények felidézése, az osztálybeli szociometriai státus észlelése, az osztály kirekesztett tanulói társas helyzetének javítása.

Eszközök: nagy méretű csomagolópapír, különböző színű rosttollak valamennyi tanulónak.

A gyakorlat menete:
A tanulók körben helyezkednek el, és középre (egy nagy asztalra vagy a padlóra) elhelyezik a csomagolópapírt. A pedagógus felszólítja őket, hogy mindenki hűzzon egy vonalat ahhoz a három társához, akit barátjának vagy jó pajtásának tart. Ezt követően megbeszélik a tapasztalatokat.

Megvitatható kérdések:

  • Van-e aki valami váratlan dolgot tapasztalt (többen vagy kevesebben, illetve mások választották őt, mint gondolta)?
  • Vannak-e olyan gyerekek, akik nem találtak három számukra különösen fontos társat az osztályban?
  • Vannak-e olyanok, akiknek nem volt elegendő a három lehetőség, mert sokkal több gyereket tekintenek barátjuknak vagy különösen kedves társuknak?
  • Vannak-e olyanok, akikhez különösen sok vonal vezet? Milyen érzés ilyen népszerűnek lenni? Vajon miért kedvelik társaik különösen őket?
  • Vannak-e olyan tanulók, akikhez egyetlen vonal sem vezet? Mi lehet az oka ennek? Mit lehet tenni azért, hogy senki se érezze magát az osztályban magányosnak, kirekesztettnek?
  • Előfordult-e korábban ebben az osztályban vagy másutt, hogy valakit kiközösítettek? Mi volt ennek az oka? Megmaradt-e huzamosan ez az állapot, vagy történt változás? Minek a következtében változott meg a helyzet?
  • Van-e valaki, akivel előfordult már korábban, hogy kiközösítették? Mit érzett? Mi tett? Hogyan látja ezt a dolgot most?

Tanácsok a pedagógusnak:
A kedvezőtlen szociometriai státusznak csakúgy, mint a sztárhelyzetnek különböző okai lehetnek. Előfordul, hogy az érintett valóban olyan tulajdonságokat hordoz, amelyek különösen népszerűvé, vagy ellenkezőleg: népszerűtlenné teszik őt társaik körében. Egyes esetekben a társak pozitív, illetve negatív megítélése egybe esik a pedagógusok véleményével, de nem ritka eset (főként a serdülés idején), hogy éppen a pedagógusok által kevésbé értékelt gyerekek válnak sztárhelyzetűvé, illetve a pedagógusok kedvezményezettjei kiközösítettekké. Tisztában kell lenni avval, hogy a gyerekek ítéletei az esetek nagy részében eltérnek a felnőttekétől. Az eminensek, az iskolai tanulást, a pedagógusokkal való jó kapcsolatot fontosnak tartó gyerekektől társaik sok esetben idegenkednek, míg nem ritka hogy az iskolában kevéssé értékelt tulajdonságaikkal (pl. testi erő, divatos öltözködés, vagányság) egyes diákok központi helyzetbe kerülnek.

A kirekesztettség egyik leggyakoribb oka a többiektől való különbözés, amely alapulhat általános előítéleten, de lehet egyedi vonás is. Például kövérség, soványság, apróbb-nagyobb testi hiba, szokatlan nyelvhasználat, különös hobby. Nagyon lényeges annak tudomásulvétele, hogy a kirekesztettség vagy a sztárhelyzet önmagában senkit sem minősít, hiszen ugyanaz az egyén más csoportban egészen más pozíciót foglalhat el. Lehet például, hogy osztályában népszerűtlen gyerek saját baráti körében sztárhelyzetet élvez. Az osztálybeli szociometriai státusz tehát csak az osztály és az egyének viszonylatában értelmezhető. Azt is fontos tudomásul venni, hogy nem minden gyerek számára fontos, hogy népszerű legyen, sőt akadnak olyanok is, akik maguk vállalják a különállást, és nem is kívánnak az adott közösség részévé válni.

A gyakorlat elvégzése igen nagy tapintatot kíván. A kirekesztett pozíció feszegetése az osztály egésze előtt csak akkor célszerű, ha a helyzet ezáltal javul. A tapintatlan, a gyerekek érzékenységével, indulataival nem számoló pedagógus magatartás sokban súlyosbítja a kiközösített tanulók amúgy sem könnyű helyzetét. Amennyiben az osztálybeli diszkrimináció erős, a pedagógusnak mindenképpen segítenie kell a helyzet megoldását.

Az osztály egészét – nem csupán a diszkrimináció „áldozatát" illetően – arra kell ösztönözni, hogy próbálják meglátni társaik pozitívumait, akkor is, ha ezek az első pillanatban nehezen tárhatók fel, s legyenek készek a többiek elfogadására. Ez a készség erősíthető azáltal is, ha sikerül megtapasztaltatni velük a kirekesztettség, az elutasítás, a diszkrimináltság élményét. (Voltál-e már hasonló helyzetben? Mit éreztél, mit gondoltál, mit vártál volna a többiektől? stb.).

12. gyakorlat: Egy példa az állatvilágból

Cél: a másságtól való ösztönös idegenkedés szemléltetése, annak megértetése, hogy az ösztönösség nem mentség az előítéletes viselkedésre.

A következő történet Konrad Lorenznél olvasható.

A közönséges veréb falánkságáról és pimaszságáról nevezetes, inkább gyáva, mint harcias madár. Nagycsaládban, falkában él. Állatlélektani kutatók kiemeltek egy-egy példányt a hordából, s fejére aprócska, célirányos csuklyát húztak. Amint visszaeresztették, a többiek azonnal nekiestek a csuklyás verébnek, karmos lábukkal rugdosták, csőrükkel csipdesték. Kiverték a hordából, ha vonakodott távozni, halálra kínozták, beletaposták a földbe.
Holott ugyanolyan veréb maradt, mint korábban volt. Szökdécselt, csipogott, falt. Csak éppen csuklyás veréb lett belőle a horda szemében. Idegen, más, mint a többiek.

A gyakorlat menete:
A gyerekek elmondják egymásnak a szöveg kapcsán felmerülő gondolataikat, tapasztalataikat.

Megvitatható kérdések:

  • Mi a tolerancia? Miért nehéz olykor toleránsnak lenni?
  • Miért nem mentség az ösztönös idegenkedés az agresszivitásra?

Tanácsok a pedagógusnak:
Érdemes a gyerekekkel előzetesen példákat gyűjtetni az állatok között előforduló diszkriminációra. Hasznos lehet ugyanakkor felhívni a figyelmet arra is, amikor a különböző, egymással általában ellenséges viszonyban élő állatok mégis képesek békésen együtt élni (pl. az összeszoktatott kutya és macska, a kiskoruktól együtt nevelt állatok az állatkertben). Értessük meg a gyerekekkel, hogy az állatoknál az ösztönös ellenszenv létérdek, önvédelmi reflex, az embernél azonban már a tudatosság, az empátia is szerephez jut. Meg kell tanulnunk úrrá lenni, felülemelkedni az ösztönökön.

--

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.17.
Kell még 164 millió forint közpénz a milliós tandíjjal induló elit magániskolára
Szeptemberben nyit Debrecenben az alapítványi iskola, ahova a jelentkezés is 100 ezer forintba kerül. Ösztöndíjas helyek egyelőre nem lesznek, az építkezést az adófizetők állják, a szá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Egyszerre 11 óvónő mondott fel egy újpesti óvodában
Olyan pedagógusok hagyták ott az óvodát, akik már az alakulás óta ott dolgoztak, alapítók voltak. Két olyan mesterpedagógus is felállt, akik óriási szaktudással is rendelkeznek. A távoz...
(Forrás: Újpesti Hírmondó)
--
2019.07.17.
Még egy dolog, amiben szembemegyünk Európával: egyre több a korai iskolaelhagyó
A 2010-ben elfogadott Európa 2020 Stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy 2020-ra a korai iskolaelhagyók arányát 10 százalékra csökkenti, ettől a célkitűzéstől azonban egyre távolodunk...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.17.
Megőrülsz: almaügyi nyomozást rendelt el a tankerület
Valószínűleg megtaláltuk a hét agygörcsét, pedig még csak kedd van. A magyar általános iskolákban általában almát adnak a tízóraihoz, ám arra, ami most jön, egyetlen almagengszter, egyetlen...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.07.17.
A német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia kiáll az MTA mellett
Közös közleményben adott hangot kedden aggodalmainak a német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia a Magyar Tudományos Akadémia átalakításával kapcsolatos jogszabály elfogadása miatt...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.17.
Évtizedes kudarcok után újra tanulhatnak
Van, akitől a gyermeknevelés és autista kisfia fejlesztése, van, akitől az önbizalomhiány, és van, akitől a családfenntartó szerep vette el a továbbtanulás lehetőségét. Egyesek beletö...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.07.17.
Bódis József: Nem csorbulnak a szülői jogok a köznevelési törvény módosításával
Az államtitkár hangsúlyozta: a szülői jogok továbbra is megmaradnak, mert ha a szülő úgy ítéli meg, hogy korai lenne háromévesen óvodába vinni a gyermeket, egy év halasztást kérhet....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.07.17.
Az érettségi biztos túlbuzgósága miatt semmisítették meg a Szinyei Gimnázium tizenöt végzősének érettségijét
A helyzet abszurditását fokozza, hogy az iskolában a tizenöt említett diákon kívül is voltak olyan érettségizők, akiknek az érintettekhez hasonlóan hiányzott egy-egy természettudományos...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Túl sok lett a jó tanuló Zuglóban, ezért végül senki nem kapta meg a beígért oklevelet
Szeretnék egy érdekes/szomorú/elgondolkodtató hivatalos értesítést a figyelmükbe ajánlani, kezdte levelét egy olvasónk, akinek gyermeke egy zuglói általános iskolába jár. "A kerületben...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek