OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. június 22.
» Hozzászólások (0)

Tüntető civilek – magatartás: példás

„Amíg léteznek alsóbb néposztályok, közéjük tartozom.
Amíg vannak született bűnözők, én is az vagyok.
Amíg egyetlen lelket is fogva tartanak, én sem vagyok szabad”
(Eugene Debs)

Egy levéllel kezdődött az egész. A miskolci tantestület EMMI-nek címzett levelét több mint 900 intézmény és 35 000 magánszemély írta alá. A tiltakozáshullámból nőtt ki a Tanítanék Mozgalom és a Civil Közoktatási Platform, melyek a pedagógus szakszervezetekkel összefogva néhány hónap alatt több, tömegeket megmozgató társadalmi megmozdulást is szerveztek az oktatásügy (és ezzel szoros összefüggésben az egészségügy és szociális szféra) megmentése érdekében. A szakmai és humánus érvekre a kormányzat kizárólag (a szó legrosszabb értelmében vett) „politikus” válaszokat adott – hazugságokkal, lejáratással, megfélemlítéssel, erőfitogtatással, a közvélemény megtévesztésével és megosztó látszatintézkedésekkel reagált. Szeptembertől várhatóan az eddiginél is durvább központosítással, a szakképzésben tanuló diákok lehetőségeinek beszűkítésével, átgondolatlan, kaotikus átszervezésekkel indul az új tanév.

A kormányzati taktika – bár az ország hosszú távú stratégiájának kidolgozásában lennének ilyen tudatosak –, a kifárasztásra épült. Tiltakozzatok csak, vékonypénzű, szorult helyzetben lévő kis közalkalmazottak, kapaszkodjatok az esernyőkbe, vonuljatok a nyirkos utcán, sztrájkoljatok, mondjatok le a napi béretekről, szívesen átcsoportosítjuk valamelyik stadionépítő barátunknak. Pont ettől a mártírkodástól lesztek ellenszenvesek. Politizáló tanárok? Nagyon helyes, kitűnő ellenségkép vagytok. Felforgató, rendetlen csőcselék! Nem tudjátok, mi a dolgotok. A tanár tanítson, az ápoló ápoljon, a politikus diktáljon és sikkasszon. Mi a gond ezzel? Csak csináljátok a balhét, majd meglátjuk, ki bírja tovább. Úgyis túl vagytok terhelve, nem? Meglátjuk, mikor untok rá a heti 250 dolgozatjavítás és 328 regisztrálandó igazolatlan hiányzás mellett tüntetgetni meg sztrájkolgatni, némi kormányhű közmegvetés és egzisztenciális kockázat közepette. Hajrá! Na, bírjátok még?

És úgy tűnik, még bírjuk, igen. Mert valamivel azért nem számoltak. Nem számoltak azzal, hogy micsoda energiák rejlenek bizonyos találkozásokban. A tiltakozáshullám rengeteg tettre kész, szabadszellemű embert sodort azonos áramlatba. Olyan embereket, akiknek a motivációja sokkal távolabbra mutat a személyes, anyagi érdekeknél, karriernél vagy egyéb, önző szempontoknál. Szülők, egészségügyi dolgozók, technikai dolgozók, tudósok és tanárok találtak egymásra az elmúlt hónapok megmozdulásaiban és kapcsolódtak egymáshoz egy különleges cél érdekében. Egy korszerű, gyermekközpontú, hatékony oktatási rendszer kiépítése a tét, mely valódi esélyegyenlőséget teremt, és kiutat jelent a szegénységből, a bűnözésből, a reménytelenségből. Mely nem szegregál és szankcionál, hanem befogad, segít és kibontakoztat. Mely nem tantárgyat, hanem gyereket tanít. Akinek mindez nem számít, el sem tudja képzelni, hogy milyen elszánttá teszi azt az embert, akinek viszont számít. És ha egymásra találnak ezek az elszánt emberek, nos, akkor az elszántság és a bátorság meghatványozódik, és további tettekre sarkall.

Több ezren vonultunk az utcára, a civil mozgalom négy hónap alatt háromszor volt képes óriási tömegeket megmozdítani. Aki próbált már ebben az úgy nevezett „mai világban” közösséget teremteni, embereket aktivizálni, tettekre motiválni, az pontosan tudja, hogy milyen nagy dolog ez. (Aki még fanyalog és kishitűen lebecsüli az eredményt, tegyen egy próbát!) Természetesen – főleg kezdetben – a tüntetések egyik célja az volt, hogy a kormányzatra nyomást gyakoroljon. Ezen a téren valóban „nem értünk el semmit”, de, valljuk be, nagyon jóhiszeműnek kellett lenni ahhoz, hogy az előzmények és a cinikus, csalárd kormányzati reakciók ismeretében komoly reményeket fűzzünk hozzá. Ám ez már a döntéshozók felelőssége, nem a miénk.

Ma Magyarországon a tüntetések elsősorban nem a kormányzatnak szólnak, hanem az állampolgároknak. Katartikus érzés nyíltan kimondani és kifejezni azt, ami feszít, mert fontos és igaz. Hogy Magyarországon a politika erőszakosan betört az iskolákba, és szakmaiatlan, dilettáns központosítással, gyanús sikkasztás-ügyekkel terhelt, ésszerűtlen és erőszakos rendelkezésekkel ellehetetlenítette a tanítást és tanulást. Hogy a már évek óta meglévő sebekre gyógyír helyett sósavat locsolt, az elesetteknek még kiosztott pár pofont, és persze duplán kipárnázta a kiváltságosok székeit. Hogy fiatalok tömegei válnak 16 évesen közmunkássá, vagy választják a kormány retorikájában oly megvetett „gazdasági bevándorló”-státuszt valahol Nyugaton, veszélybe sodorva ezzel mindannyiunk jövőjét.

Szóval, ez az első lépés. Hogy ki kell mondani. És már nagyon sokan kimondtuk, és egyre többen ki fogjuk mondani. A katarzis pedig az ember lelkében különös távlatokat nyit. Például ráébred arra, hogy az esélyek és a veszélyek latolgatása helyett egyszerűen csak hallgatnia kell a lelkiismeretére. Miért? Nincs logikus, ésszerű, politikus válasz. Csak. Mert nem lehet másképp. Lelkünk és személyiségünk egészsége ezt kívánja.

A Tanítanék-mozgalom és a hozzá kapcsolódó szerveződések hatalmas eredménye, hogy sokakat hozzásegített a fenti élményhez. Az élmény pedig a modern pedagógiai lényege is – ha a tanulók átélik, milyen nagyszerű, örömteli és felemelő megérteni és megismerni valamit, akkor az új ismeret hosszútávon épül be a memóriájukba és a személyiségükbe. Mi, akik már átéltük a tüntetések katarzisát, mi már nem fogunk egy reggel úgy ébredni, hogy elfáradtunk és feladtuk, a jövőben pedig inkább csöndben meghúzzuk magunkat. Ez nem lenne életszerű.

„Én azt vallom (…), hogy az ember egyetlen kiútja a tett” – írta Örkény István, Tóték című kisregényére reflektálva. Nem az elnyomás nyomorít meg igazán, hanem a cselekvés hiánya. Az ember önmagát köti gúzsba, ha nem csinál semmit – a magyar társadalom nagy része ma még inkább passzív és kudarckerülő, az iskolarendszer is erre szocializálta. Inkább nem mondok semmit, még a végén kinevetnek. Inkább nem csinálok semmit, még a végén kudarcot vallok és megszégyenülök. Jön a piros toll, és durván aláhúzza a hibát. Inkább nem strapálom magam, miért pont én, ha más se. A Tanítanék Mozgalom és a hozzá kapcsolódó szerveződések óriási eredménye, hogy, úgy tűnik, egyre szélesebb körben kezd megfordulni ez a szemlélet. Nyilván nem megy egyik napról a másikra. De a szabadság kis körei növekedni kezdtek. Már nem bízunk a kormányban. Ahogy az a június 11-én kiosztott bizonyítványaikból is látszik. De bízunk a társadalomban. Hogy lassan csak meglesz az érettségije. Nem csak papír szerint, hanem igazából. És egyre többen hajlandóak lesznek tenni és kiállni saját magukért, sőt, ami ennél is fontosabb, hajlandóak lesznek tenni és kiállni a legkiszolgáltatottabbakért. A betegekért, a szegényekért, a gyerekekért, a megbélyegzettekért. Amint az nagykorú, felelős emberektől joggal elvárható. A kiszolgáltatottság pedig csakis addig tart, amíg nem vagyunk elegen.

Aki vette a fáradságot, hogy ezt az írást végig olvassa, talán rokonszenvez a mozgalommal, és azt gondolja bizakodva: „Nahát, remélem, sikerül nekik”, vagy azt, szkeptikusan: „Ejnye, micsoda naivitás, úgysem fognak elérni semmit”. Aki ilyeneket gondol, még mindig nem értette meg a lényeget. Ez az egész nem a tanárok ügye. És nem az ápolóké. Hanem mindenkié. Te már mindent megtettél?

Sulyok Blanka

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.08.11.
Szigorúan keresztény életvitelű takarítónőt keresnek egy szombathelyi iskolába
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is érdekesnek találhatja azt az álláshirdetést, amit a Sugó-parti Közéleti portál nevű Facebook-oldal talált és osztott meg. Az újságban közzétett hirdet...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.11.
A szülők szerint nem tiszta a magántanulókra vonatkozó új szabályozás
Szeptembertől az Oktatási Hivatal szakemberei döntik majd el, hogy ki lehet magántanuló. Az InfoRádiónak nyilatkozó Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tagozatvezetője emlékeztetett...
(Forrás: infostart)
--
2019.08.11.
Nem érettségiztethet jövőre a Szinyei Merse Pál Gimnázium, leváltották az igazgatót
Leváltották az igazgatóját, és nem érettségiztethet a következő, 2019/2020-as tanévben a Szinyei Merse Pál Gimnázium az idei érettségi körül kialakult problémák miatt. Ezt a leváltott...
(Forrás: index)
--
2019.08.11.
A három hazai tanár, aki miatt tényleg jó iskolába járni
A Dívány.hu és a Lidl idén harmadik alkalommal hirdette meg Az Év Szupertanára versenyt, melyben olyan tanárok jelentkezését vártuk, akik kreatív és egyedi módszereikkel igyekeznek színt...
(Forrás: index)
--
2019.08.09.
Kiderült, milyen szerződés alapján ír bele a NAT-ba havi 480 ezerért Takaró Mihály
Most Mesterházy Attila MSZP-s képviselő kérdéseire válaszolva Rétvári Bence államtitkár közölte, hogy a Hajnal Gabriella vezette, közel ötven szakértőből álló kerettantervi munkabizotts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.09.
Uzsora - Elszabadul a pokol
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója ismeri a helyzetet. Az alapítvány 27 településen dolgozik. A leglényegesebb tapasztalata az, hogy az állam nincs jelen a problémás terü...
(Forrás: KLubrádió)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek