Remény az életre 
H. R. a közelmúltban azzal a kéréssel keresett meg bennünket , hogy valamilyen formában megoszthassa az állami gondozásban eltöltött évei tapasztalatait és az azt követő időszak nehézségeit, kihívásait. „Ezzel az a legfőbb célom – írta –, hogy példát mutathassak azok számára, akik hasonló helyzetbe kerültek, vagy épp már kikerültek az állami gondozásból”. Mivel a témát és a célt magunk is fontosnak tartjuk, úgy döntöttünk, hogy folytatásokban közre adjuk H. R. történetét. A szerző neve és címe megtalálható a szerkesztőségünkben, ezt azonban a történetben szereplők személyiségi jogainak védelmében nem hozzuk nyilvánosságra.
Akkor indul a történet...
1. A kezdetek
1979. februárjában születtem Esztergomban. Születésem után csecsemőotthonba kerültem, amennyire tudom, a nem megfelelő otthoni körülmények miatt. Valószínűleg közrejátszott az is, hogy egyedülálló és hallássérült édesanyám volt. Kétéves koromban kerültem vissza hozzá Dorogra egy igen kicsi lakásba, mely nem állt másból, mint egy pici szobából, és egy pici konyhából. A szobában volt két ágy és egy szekrénysor, a konyha helyiségben állt egy asztal, egy fatüzelésű kályha és egy gázpalackkal működő gáztűzhely.
Nem sok mindenre emlékszem ebből az időszakból, csupán két eseményre, amely ma is élénken jelen van bennem. Egy este a szomszédunk valamin összeveszhetett édesanyámmal, melynek eredménye egy kiadós verés lett – anyám részére. Szörnyű volt ott állni tehetetlenül, és látni, ahogy anyámra záporoznak a pofonok, ahogy befejeli az üvegajtót, és az utcára menekül. A verekedésnek egy szolgálaton kívüli rendőr vetett véget. Hogy milyen következményei lettek az ügynek, nem tudom, csak örültem, hogy anyám egyben van. Soha többet nem létezett az a szomszéd számomra.
A másik élénk emlékem ahhoz a férfihoz köthető, akiről sokáig azt hittem, az apám. Anyám több műszakban dolgozott egy közeli üveggyárban. Azon a napon este lefektetett, és miután elaludtam, ő elment dolgozni. Az éjszaka közepén a szobában lévő egyetlen nagy ablak, ami az utcára nézett, egyszer csak betört, és bejött rajta az „apám” és egy idegen nő, akit aztán a velem szemben lévő ágyon tett magáévá. Emlékszem egy-két részletre, de nem értettem igazán mi is történik. Az aktus után a nő még teát is csinált nekem, és ahogy jöttek, úgy mentek. Reggel hazaérve anyám teljesen kiborult, én meg tüdőgyulladást kaptam.
Dorogon kezdtem meg az általános iskolai tanulmányaimat. Szerettem elsős lenni, élveztem, hogy iskolás vagyok! Ebben az időben ismerkedett meg anyám egy pesti hallássérült férfivel, aki néhányszor eljött hozzánk. Nem igazán foglalkozott velem, nekem sem volt rokonszenves. Állandóan úgy itta a tejeskávéját, hogy előtte százszor megkeverte, és ezt közben számolta.
Nem sokkal később Pestre költöztünk anyám újdonsült vőlegényéhez és annak családjához egy kétszobás, nagy kerttel megáldott ház egyik szobájába. Az oda utazásból csak a teherautón megtett út varázsa maradt meg.
Anyám férjhez ment, és ezzel meghozta életünk legrosszabb döntését. Nem tudtam, hogy ez a férfi elmebeteg, és kezelés alatt áll. Nem bánt jól velem. Rengeteget dühöngött, vert engem, sőt az anyámat is.
Később megismertem a keresztszüleimet, akik szintén hallássérültek voltak. Szerettem velük lenni. Többnyire azt csinálhattam, amit akartam, így bármikor el is menekülhettem otthonról. Amikor náluk voltam, mindig voltak ott mások is, ittak, kártyáztak, cigiztek, én mégis jól éreztem magam, főleg keresztapámmal. Sajnos benne is csalódnom kellett, mert az ott alvásaim során többször is molesztált szexuálisan, ami nagyon zavart. Nem értettem mért teszi ezt velem. …Senkinek nem beszéltem erről, csak évekkel később anyámnak, de nem lett olyan mértékű következménye, amit szerettem volna.
Amikor a problémák súlyosbodtak, már második osztályos voltam. Sokat lógtam, ha be is jártam, anyámék nem jöttek értem. Otthon állandó balhék, utáltam hazamenni, sosem tudtam mi vár rám. Féltem.
Aztán egy szép nap kivettek az iskolából, és bekerültem a Makarenkó utcai „gyűjtőbe”, ahová anyám személyesen vitt el. Az okot csak évekkel később tudtam meg. Anyám mondta, hogy csak péntekig kell ott lennem, és akkor értem jön. Utólag visszagondolva, nem volt rossz hely, napközben volt némi foglalkozás, de a délutánok szabadok voltak, ám az épületből nem mehettünk ki.
Aztán eljött a bűvös péntek, és örültem, hogy anyámmal lehetek újra. Óriási csalódás volt számomra, mikor vasárnap este visszavitt, és mondta, hogy ettől kezdve ez így lesz. Összetörtem. Nem akartam anyám nélkül lenni.
--
-- » Kommentálom
Hozzászólások
Tari Klaudia | 2016. július 29. Mélyen megérintett a gyermeki kiszolgáltatottság, és az, ahogy a felnőttek kihasználják egy gyermek velük szembeni tehetetlenségét. Kustyán Csilla | 2016. július 28. Ez még csak a kezdet. A további fejezetek is biztosan érdekesek lesznek sokak számára. Személy szerint nagyon várom a folytatást. |
Utolsó üzenetek:
 OFOE Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)
--
Szilágyi István Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.
--
OFOE Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)
--
OFOE Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)
--
Harmat Krisztina Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina
--
Szilágyi István Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.
--
Doroginé Kiss Ildikó Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár
--
OFOE Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.
(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.
(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)
--
OFOE Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.
--
OFOE Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése