Remény az életre 
H. R. a közelmúltban azzal a kéréssel keresett meg bennünket , hogy valamilyen formában megoszthassa az állami gondozásban eltöltött évei tapasztalatait és az azt követő időszak nehézségeit, kihívásait. „Ezzel az a legfőbb célom – írta –, hogy példát mutathassak azok számára, akik hasonló helyzetbe kerültek, vagy épp már kikerültek az állami gondozásból”. Mivel a témát és a célt magunk is fontosnak tartjuk, úgy döntöttünk, hogy folytatásokban közre adjuk H. R. történetét. A szerző neve és címe megtalálható a szerkesztőségünkben, ezt azonban a történetben szereplők személyiségi jogainak védelmében nem hozzuk nyilvánosságra.
Akkor indul a történet...
1. A kezdetek
1979. februárjában születtem Esztergomban. Születésem után csecsemőotthonba kerültem, amennyire tudom, a nem megfelelő otthoni körülmények miatt. Valószínűleg közrejátszott az is, hogy egyedülálló és hallássérült édesanyám volt. Kétéves koromban kerültem vissza hozzá Dorogra egy igen kicsi lakásba, mely nem állt másból, mint egy pici szobából, és egy pici konyhából. A szobában volt két ágy és egy szekrénysor, a konyha helyiségben állt egy asztal, egy fatüzelésű kályha és egy gázpalackkal működő gáztűzhely.
Nem sok mindenre emlékszem ebből az időszakból, csupán két eseményre, amely ma is élénken jelen van bennem. Egy este a szomszédunk valamin összeveszhetett édesanyámmal, melynek eredménye egy kiadós verés lett – anyám részére. Szörnyű volt ott állni tehetetlenül, és látni, ahogy anyámra záporoznak a pofonok, ahogy befejeli az üvegajtót, és az utcára menekül. A verekedésnek egy szolgálaton kívüli rendőr vetett véget. Hogy milyen következményei lettek az ügynek, nem tudom, csak örültem, hogy anyám egyben van. Soha többet nem létezett az a szomszéd számomra.
A másik élénk emlékem ahhoz a férfihoz köthető, akiről sokáig azt hittem, az apám. Anyám több műszakban dolgozott egy közeli üveggyárban. Azon a napon este lefektetett, és miután elaludtam, ő elment dolgozni. Az éjszaka közepén a szobában lévő egyetlen nagy ablak, ami az utcára nézett, egyszer csak betört, és bejött rajta az „apám” és egy idegen nő, akit aztán a velem szemben lévő ágyon tett magáévá. Emlékszem egy-két részletre, de nem értettem igazán mi is történik. Az aktus után a nő még teát is csinált nekem, és ahogy jöttek, úgy mentek. Reggel hazaérve anyám teljesen kiborult, én meg tüdőgyulladást kaptam.
Dorogon kezdtem meg az általános iskolai tanulmányaimat. Szerettem elsős lenni, élveztem, hogy iskolás vagyok! Ebben az időben ismerkedett meg anyám egy pesti hallássérült férfivel, aki néhányszor eljött hozzánk. Nem igazán foglalkozott velem, nekem sem volt rokonszenves. Állandóan úgy itta a tejeskávéját, hogy előtte százszor megkeverte, és ezt közben számolta.
Nem sokkal később Pestre költöztünk anyám újdonsült vőlegényéhez és annak családjához egy kétszobás, nagy kerttel megáldott ház egyik szobájába. Az oda utazásból csak a teherautón megtett út varázsa maradt meg.
Anyám férjhez ment, és ezzel meghozta életünk legrosszabb döntését. Nem tudtam, hogy ez a férfi elmebeteg, és kezelés alatt áll. Nem bánt jól velem. Rengeteget dühöngött, vert engem, sőt az anyámat is.
Később megismertem a keresztszüleimet, akik szintén hallássérültek voltak. Szerettem velük lenni. Többnyire azt csinálhattam, amit akartam, így bármikor el is menekülhettem otthonról. Amikor náluk voltam, mindig voltak ott mások is, ittak, kártyáztak, cigiztek, én mégis jól éreztem magam, főleg keresztapámmal. Sajnos benne is csalódnom kellett, mert az ott alvásaim során többször is molesztált szexuálisan, ami nagyon zavart. Nem értettem mért teszi ezt velem. …Senkinek nem beszéltem erről, csak évekkel később anyámnak, de nem lett olyan mértékű következménye, amit szerettem volna.
Amikor a problémák súlyosbodtak, már második osztályos voltam. Sokat lógtam, ha be is jártam, anyámék nem jöttek értem. Otthon állandó balhék, utáltam hazamenni, sosem tudtam mi vár rám. Féltem.
Aztán egy szép nap kivettek az iskolából, és bekerültem a Makarenkó utcai „gyűjtőbe”, ahová anyám személyesen vitt el. Az okot csak évekkel később tudtam meg. Anyám mondta, hogy csak péntekig kell ott lennem, és akkor értem jön. Utólag visszagondolva, nem volt rossz hely, napközben volt némi foglalkozás, de a délutánok szabadok voltak, ám az épületből nem mehettünk ki.
Aztán eljött a bűvös péntek, és örültem, hogy anyámmal lehetek újra. Óriási csalódás volt számomra, mikor vasárnap este visszavitt, és mondta, hogy ettől kezdve ez így lesz. Összetörtem. Nem akartam anyám nélkül lenni.
--
-- » Kommentálom
Hozzászólások
Tari Klaudia | 2016. július 29. Mélyen megérintett a gyermeki kiszolgáltatottság, és az, ahogy a felnőttek kihasználják egy gyermek velük szembeni tehetetlenségét. Kustyán Csilla | 2016. július 28. Ez még csak a kezdet. A további fejezetek is biztosan érdekesek lesznek sokak számára. Személy szerint nagyon várom a folytatást. |
Utolsó üzenetek:
 ofoe Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.
--
Márta Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm
--
 Eleonóra Kedves OFOE!
Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)
Üdvözlettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)
--
 ofoe Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
--
László Krisztina Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina
--
Eleonóra Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.
--
Németh Zoé Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?
--
ofoe Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése