Remény az életre
3. Állomások 2.
A nevelőotthonban sem volt jobb a helyzet. Minden eltávozás utáni visszatérésemkor azok a srácok, akik a hétvégét bent töltötték, mindenféle ruhadarabbal eltakarva az arcukat nindzsásat játszva, a bokrokból előugorva „levámoltak”. Amit hoztam otthonról: süti, játék vagy bármi, ami tetszett nekik, elvették. Ha nem adtam oda, egy darabig finomkodtak, aztán repült a pofon. Szóval esélyem sem volt, főleg, hogy elég vézna alkatú voltam. Az ilyen esetek után mindig nagyon nyomorultul éreztem magam, mert ezek a dolgok jelentették az egyetlen kapcsot anyám és én köztem. A sütit ő sütötte, a játékot ő vette. Soha nem tudtam igazán megvédeni magam. Aztán egy nap, mielőtt csoportos programra indultunk volna, egyik társammal összekaptunk valamin, amit egy pofonnal próbáltam lezárni. Meglepődött, majd ököllel úgy arcon vágott, hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Az eset után egy erősebb fiú a csoportból odajött, és azt mondta, hogy „Majd én megtanítom neked, hogyan védd meg magadat!” Mutatott egy-két trükköt, de ezt az ember csak jó néhány éles helyzet után sajátítja el.
Természetesen nem csak egymás szekálásával, illetve verekedésekkel teltek a napok, sok jó program is volt. Sűrűn jártunk a Széchenyi uszodába, ahol megtanultam úszni, ennek minden percét élveztem, élveztük. A legrosszabbak mindig az esték voltak. Állandóan néztem ki az ablakon, és gondolatban otthon jártam. Persze ilyenkor mindig minden rendben volt: normális család voltunk. Utáltam, hogy olyan helyen vagyok, ahol nem akartam lenni soha. A csoporttársaim is hasonló vagy még rosszabb helyzetben voltak, de én akkor is magányosnak éreztem magam.
Az év gyorsan eltelt. Néhány társammal átkerültem a svábhegyi részlegbe. Ott még rosszabbul éreztem magam, mert tudtam, hogy vannak még nagyobbak, sőt utógondozásban lévők is. (Bár ők nem sok vizet zavartak.) A mellettünk lévő csoportba jártak a nyolcadikosok. Többségük viszonylag normális srác volt, persze itt is akadt egy-két vásottabb gyerek. Egyikük meg is talált, lelkileg és fizikailag is folyamatosan bántott. Elképzelésem sem volt arról, hogy ezt mivel érdemeltem ki. Annyira elfajult a dolog, hogy igazgatói ügy lett belőle. Ő volt az egyik olyan fiú, akiről sosem tudtam megfejteni, hogy miért is került be. Anyagilag jól álltak a szülei, szinte mindent megkapott, fényezte is magát rendesen De mégis ott volt velünk. Baromira utáltam.
A svábhegyi részlegben a balhék mindennaposak voltak. A nevelők egy része csak annyira figyelt, amennyire feltétlenül muszáj volt. A többi nevelő azonban szigorúan vett mindent, a legapróbb kihágást sem nézte el. Szerettünk azokkal lenni, akik kevésbé figyeltek, így szinte bármit csinálhattunk. Állandóan okoskodtunk valamit, sokat fociztunk, rohangáltunk.
Ekkor kezdett el komolyabban érdekelni a futás. Rövidtávon eléggé jó voltam. A tornatanárom elkezdett foglalkozni néhányunkkal. Eljutottunk országos versenyekre, ahol mindig jól szerepeltünk. Élmény volt ezeken a versenyeken részt venni. Máshogy néztek ránk, és jó volt megtapasztalni az egymás iránti kölcsönös tiszteletet. Komolyan terveztem, hogy ennek szentelem az életemet: atléta leszek. Jártam a Vasasba és nagyon élveztem, hogy nem sok riválisom akad. A csapatban volt egy lány, aki egy fejjel magasabb volt nálam, és brutálisan gyors volt rövidtávon. Nagyon megtetszett. Az edzések végeztével mindig sokat beszélgettünk, talán többet is éreztem iránta, mint barátságot.
Pályafutásom a Vasasban nem tartott sokáig, az edzéseket az otthonban folytattam, majd végül ennek a „karriernek” a dohányzás vetett véget. 12 évesen szívtam el az első cigarettámat, és onnantól kezdve nem volt megállás. Úgy voltam vele, hogy mindegy mi történik, csak cigi legyen. Bármire képes voltam a cigarettáért, ritkán is kellett nélkülöznöm. Anyám nem tudott mit kezdeni ezzel a problémával úgy, hogy amikor látogatóba vagy péntekenként értem jött, hozott nekem cigarettát. Takarodó után általában kimentünk az erkélyre és cigiztünk. Valaki persze őrködött, nehogy az éjszakás nevelő rajtakapjon bennünket. Az otthonban a legjobbak a hétvégék voltak, nem volt kötelező korán felkelni, ha aludni akartunk, megtehettük, legfeljebb lemaradtunk a reggeliről. Mindig volt valami program, kicsit szabadabbnak érezhettük magunkat.
 Részlet a Kóristák című filmből
Akkoriban ismerkedtem meg az énekléssel. Kaptunk egy új nevelőt, aki eredetileg zenész volt, és szólt, hogy akinek lenne kedve énekelni, jelentkezzen nála. Meglepetésemre rajtam kívül még jó néhányan összegyűltünk. Egyeztettünk egy napot, amikor nekiállhatunk a feladatnak, és el is kezdtük. Annyira jól ment, hogy fel is léptünk néhányszor. Nagyon szerettük a próbákat, mert összekovácsolt minket. Imádtuk a fellépésekkel járó utazást, és hogy végre valakik vagyunk. Egyik nagy sikerünk Debrecenben volt, ahol country dalokat énekeltünk. Ennek az időszaknak azonban hamar vége lett, pedig már ott tartott a csapat, hogy demo kazettát kértek tőlünk Kanadából. Ez kitörési lehetőség lehetett volna a számunkra, de az intézmény vezetése nem támogatta. A nevelőt elküldték, de én még jó ideig eljártam oda, ahol tanított. Ez azonban nem tartott sokáig, mert nem volt elég kitartásom. Utólag nagyon sajnálom, hogy így alakult. Mindenesetre örök emlék marad.
A nyarakat nagyon szerettem, mindig volt kétszer két hét tábor. Három táborban vettem részt: először egy vándortáborban, ami nem volt rossz, de nem csinálnám végig újra. A másik egy evezős tábor, amit nagyon imádtam, bármikor elmennék megint. A harmadik tetszett a legjobban: a vitorlás tábor. Azt hiszem, innen ered a hajók iránti vonzódásom. Ezeken kívül eljutottam Ausztriába is, egy safari parkba. Nem tekintettem, és ma sem tekintem természetesnek, ha eljutok valami különleges helyre, mert tudom: nem mindenkinek adatik ez meg. Inkább hálás vagyok ezekért, akkoriban is az voltam.
Otthon viszont a helyzet talán még rosszabb lett. A nevelőapám soha nem ült le mellém egy kicsit beszélgetni, soha nem vitt el sehova, kapcsolatunk kimerült a tőle elszenvedett verésekben. Ha megvert, akkor nagyon megvert, nekem jött késsel, sodrófával. Soha nem pofont adott, hanem vagy rugdosott, vagy ököllel vert. Utáltam! Nem bírtam megmaradni a jelenlétében. Egyszóval sem otthon, sem az intézetben nem éreztem magam biztonságban. Azon szorongtam, hogy mikor lesz valami balhé. Rohadtul féltem...
--
-- » Kommentálom
|



Utolsó üzenetek:
 OFOE Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége
--
 Hesz Dóra Virág Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág
--
 OFOE Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.
--
 Hesz Dóra Virág T. Cím!
Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...
Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág
--
 OFOE Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot
((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).
--
 Tóth Zoltán Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán
--
 ofoe Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)
--
 ofoe Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)
--
 Mohácsi Katalin Tisztelt OFOE!
Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.
Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin
--
 Sasváriné Rita Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné
--


 Kommentek

|
|