OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. augusztus 25.
» Hozzászólások (1)

Remény az életre

5. Az utolsó állomás

15 évesen, amikor hazajárós lehettem, vagyis suli után minden nap hazamehettem, és az éjszakát otthon tölthettem, egyáltalán nem tanultam. Semmi egyebet nem tettem, csak a frissen szerzett barátaimmal lógtam. Ez meg is látszott a jegyeimen, csak osztályozó vizsgával tudtam befejezni az általános iskolát.

Nevelőotthoni életem utolsó állomásaként, sok társamhoz hasonlóan átkerültem Kőbányára. Nem féltem az új helytől, azt gondoltam: elég vagány vagyok, nagy baj nem érhet, úgy folytatódik minden, mint az előző évben. Tévedtem. Ez az otthon nem olyan hely volt, ahol nem figyelnek az emberre.

Már a bemutatkozásom is bámulatosra sikeredett. Álltam anyámmal a bejárat előtt várva a patronálómat, aki az ügyeimet intézte. Rágóztam, dohányoztam, és figyeltem az előttem lévő kisbusz motorterében tevékenykedő férfit, ahogy szerel. Hamarosan lemászott a kocsiról, és kérdezte, hogy segíthet-e. Úgy nézett ki, mint egy indián: hosszú haj, mélyen ülő szemek, baltával vágott arc. Válaszoltam is rögtön, hogy „köszönjük nem”, mire rám szólt, hogy köpjem ki a rágót, ha vele beszélek. Azt hittem, rosszul hallok! Ki ez a mókus? Mindegy – gondoltam, és kiköptem. Nem kell a baj!

Elmondtam, mi járatban vagyunk, azután ő is bemutatkozott, és kérte, hogy kövessük. Bementünk az otthonba. Átmentünk az előtéren, át egy irodákkal teli folyósóra, és az egyik ajtónál megálltam. Az ajtón álló feliratot olvasva leesett az állam. Összeállt a kép: az igazgatóhelyettessel sikerült összeakadnom, rögtön az elején.

Közben megérkezett a patronálóm is, elintézték, amit kell, és már robogott is el sok szerencsét kívánva. Ott ültem anyámmal az irodában remélve, hogy csütörtök lévén még haza mehetek hétvégére, majd hétfőn beköltözöm. Esélyem se volt erre. Az „indián” közölte, hogy én most szépen itt maradok, anyám pedig majd behozza a cuccaimat, és két hétig ne is álmodjak arról, hogy hazamehetek.

Dührohamot kaptam, mondtam rá mindenfélét. erre ő higgadtan csak annyit mondott, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy így beszéltem vele. Anyámtól elköszönve felkísértek a csoportomba, aminek egyszerű neve volt: 3-as csoport. Itt nem voltak női nevelők, csak férfiak, azok se feltétlenül érző szívűek. Legalábbis akkor ezt gondoltam.

A beilleszkedés nem ment nehezen, ezerszer csináltam már ilyet, szépen eljártam suliba Kispestre. Lakatosnak tanultam. Az iskolának elég rossz híre volt, ennek ellenére sosem volt semmiféle összetűzésem senkivel, az osztályban is elég tűrhetően éreztem magamt, az osztályfőnökünk meg egyenesen jó fejnek bizonyult.

Az első év lement gond nélkül, másodikban kaptunk azonban egy új osztályfőnököt egy fiatal hölgy személyében, akin látszott, hogy világmegváltó tervei vannak. Köztudott volt, hogy honnan járok oda, nem is szimpatizált velem, fogalmam sincs miért. Biztos azt gondolta, hogy csak rossz lehet az, aki állami gondozásból jön, de mindegy, nem érdekelt.

Az osztályból néhány sráccal jóban lettem, meglátogattak még az otthonban is. Nem éreztem, hogy másként néznének rám. Alkalomadtán még buliztunk is együtt. Aztán szép lassan elkezdtem kimaradozni a suliból, helyette inkább hazamentem. Ezzel viszont annyi hiányzást szedtem össze, hogy fegyelmi tárgyalásra került sor.

Az otthonban nem tapsoltak a teljesítményemhez. Ha nem megy, akkor csinálok mást, amúgy is utáltam ezt a szakmát, az osztályfőnökömet, mindent. Ketten voltunk fegyelmin egy osztálytársammal, aki folytathatta a sulit, én azonban nem. Majdnem ugyanannyi hiányzásunk volt, minimális eltéréssel. Elmondtam az „indiánnak”, hogy mi történt, nem volt meglepődve, kérte hozzak neki két doboz cigit, addig ő felhívja az osztályfőnökömet. Visszaérve a boltból, épp hallottam még, amint az osztályfőnökkel beszél. Úgy kiosztotta, azt hittem, megeszi telefonon keresztül. Így ért véget iskolai pályafutásom.

Egy időre bekerültem a munkaoktatóba. Aki nem tanult, az dolgozott, állandó nevelők felügyelete alatt. Itt rengeteget szívtam a munkával, semmi tapasztalatom nem volt a lapátról, ásóról, gereblyéről, kaptam is az ívet rendesen. Nem voltak velem elégedettek, a nap végén általában elmondták miért vagyok „béna”. Baromi rosszul viseltem! Csak utólag látom, hogy a nevelőkben nem volt bántó szándék, csak a javamat akarták. Időre volt szükség ahhoz, hogy megtörjön a jég, valóban elkezdjek fejlődni.

A nevelőkkel egyre jobb lett a kapcsolatom. Mindenben a mi érdekeinket tartották szem előtt, és bizony olykor le kellett törniük a szarvainkat. Idővel az „indiánnal” is megbékéltem. Jobban megismerve őt kiderült, hogy nem is rossz arc, de tudtam: nem érdemes packázni vele. Bármivel odamehettünk hozzá, érdekelte, amit mondunk, valóban figyelt ránk. Ugyanezt elmondhatom az összes nevelőről, akik ott dolgoztak, igazi profik voltak valamennyien. Bárcsak mindenhol ilyen nevelőim lettek volna! A munkánkat kisebb pénzösszeggel honorálták, de ezt nem adtak a kezünkbe, hanem a csoportnevelőinkre bízták, tőlük kellett kérni, ha szükségünk volt valamire,. Ilyenkor vagy áldásukat adták a kívánságunkra, vagy nem. De nem szenvedtünk hiányt semmiben.

Nyaranként kétszer két hetet nyaralt az otthon összes lakója. Ezek a nyaralások mindig nagyon jól sikerültek, máig kedves emlékek. Az egyik evezős túra alkalmával megbeszéltük egy barátommal, hogy ahol megállunk több napra, becsajozunk, és a csajoktól emlékbe egy gyűrűt kérünk. Jól teljesítettünk, úgy jöttünk haza, mint egy ékszerbolt. Az otthonnak volt egy nyaralója a Tisza mellett. Imádtuk. Sikerült jó benyomást tenni a település lakóira, sok barátság született, visszajártunk később is hozzájuk. Itt ismertem meg életem egyik nagy szerelmét.

A hétvégeket otthon töltöttem anyáméknál, ahol a helyzet semmit sem változott. A barátaimmal néhányszor házibulit rendeztünk, ami általában balhéba torkollott. Sosem hagyott nyugodni a kérdés, hogy miért kerültem állami gondozásba, és ha ittam, ez mindig ki is bukott belőlem. Többször nekimentem anyámnak a választ követelve. Ha nincsenek ott a barátok, talán agyon is verem. Ilyenkor nem gondolkodtam.

A nevelőapám már nem járt kezelésekre, elkezdett inni, így a viselkedése teljesen kiszámíthatatlanná vált, Állandóan résen kellett lennem, még éjszaka is. Gyalázatos körülmények között éltünk. A házba nem volt bevezetve a csatorna, csak emésztőnk volt, és amikor megtelt, nevelőapám nem engedte, hogy kiszivassuk. A végén már nem ment le semmi a vécében, minden visszajött. Erre ő kitalálta az okosat: „nagy dolognál” bilit tesz be, és abban elvégezve a dolgát a cuccot kidobja az emésztő tetejére. Csodálatos megoldás volt, mondhatom. Fürdés után a kádból ki kellett merni a vizet. Nem nagyon mertem vendéget hívni, szörnyen szégyelltem az állapotokat. A ház kezdett teljesen lepusztulni.

A nevelőapámnak a testvérével folytatott harcai sem értek véget, a viták többször is verekedésbe torkolltak. Nagyon élénken él bennem az egyik ilyen eset, de be kell vallanom, nem vagyok büszke arra, amit akkor tettem. Anyámmal hazafelé tartottunk a dokitól, és már távolról láttam, hogy nevelőapám testvérének a felesége spicces állapotban áll a házunk előtt. Anyám előttem ért oda, azonnal veszekedés tört ki, majd elcsattant az első pofon az anyám arcán. Nekem sem kellett több, nekiestem a nőnek, és ütöttem, rúgtam, ahol csak értem, míg végül lekerült a földre. Annyira ideges voltam, hogy arra gondoltam, egy nagyobb kődarabbal véget vetek ennek az egésznek. Épp ütöttem volna a fejére, mikor az egyik szomszéd szétválasztott minket.

Mi anyámmal bementünk a házba, a nő kinn maradt az utcán, de nem adta fel, csöngetett, kiabált. Meguntam, és kimentem. Mondtam neki, hogy tűnjön el, de ő minden áron be akart jönni. Győzködött, hogy nem csinál balhét. Beengedtem. Egy darabig normális is volt, de olyan dologról kezdett beszélni, amihez nekünk igazán nem is volt közünk. (Ez volt nevelőapám és az ő testvérének az örökségi ügye). Azután a nő ismét belendült nálam pedig elszakadt a cérna, lerugdostam a lépcsőn, nem érdekelt a szenvedése, ő kereste a bajt. Sörös üvegeket törtem szét az udvaron, hogy a csonkkal leszúrom, ha nem takarodik el. Levittem a földre, végigvonszoltam a törött üvegeken, át az udvaron a kapu felé, közben jól kiosztottam. Egyszer csak megjelent a lánya, meglátta, ahogy vérzik, sikoltozni kezdett. Elmondtam neki, mi történt, erre elvitte az anyját, aki még mindig nem adta fel. Őrület volt!

A nevelőapám ekkor nem volt otthon, még dolgozott, csak később értesült a dologról, és nagyon örült neki. Nem is értette, mért nem öltem meg a nőt. Pár héttel később a nevelőpám testvére átjött, és anyámat szinte félholtra verte a konyhában. A nevelőapám eközben a szobában olvasott, nem látta mi történik, hallani meg végképp nem hallhatta, hisz süketnéma. Anyám szerencséje az volt, hogy a dulakodás közben be tudott nyitni a szobába, de nevelőapám nem esett neki a testvérének, csak anyám elé állt, és próbálta csitítani.

Én nem voltam otthon – szerencsére.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2016. augusztus 26.
Nagyon tetszik a sorozat, több szempontból is! Bár tudom ezt át kellett élni! köszönöm és hála azért, mert nyílvános és másoknak, kis gyermekeknek is megmutathatom!
Több gondolatot is elindított bennem, amik nagyon nehezek!Még nekem is, de remélem az érintettektől fogok tudni véleményt hozni ide!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A gyermekek érdekét helyezi előtérbe a szaktárca
Az Igazságügyi Minisztérium lépéseket készül tenni azért, hogy a gyermekek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályozás szülessen az úgynevezett jogellenes gyermekelviteli ügyekben....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A több napja tartó lengyel tanársztrájkról
Ez a magyar médiában néhány példától (itt, itt, itt és itt) eltekintve egyelőre nem kapott nagy figyelmet. A cikkben a sztrájk okait és körülményeit járom körül, mely a Taní-tani Online...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.13.
Félelmetes, hogy itt tartunk, és az is félelmetes, hogy nem tiltakozunk
Elnézve az eseményeket, a reakciókat, az általános folyamatokat, komolyan megkérdőjeleződik bennem, van-e értelme az egésznek. Mennyivel egyszerűbb lenne szülőként kimenekíteni a saját...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.04.13.
Orbán Viktor ma azt tesz az oktatás rendszerével, amit akar
Az oktatás szereplői közül mára lényegében már csak a diákok azok, akik érdemben lennének képesek hallatni a hangjukat, de a NER résen van: a kormány ellen többször és több fórumon...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.13.
Palkovics szerint az MTA átláthatatlan, év végéig pedig át kell szervezni
Cáfolta az MTA hivatalos közleményében Palkovics László innovációs- és technológiai minisztérium Hír Televíziónak adott korábbi nyilatkozatát, melyben azt állította:„A magyar kormá...
(Forrás: mérce)
--
2019.04.13.
Fergeteges magyar siker a lányoknak rendezett matematikai diákolimpián
Kerekes Anna aranyérmet, Hámori Janka ezüstöt, Kocsis Anett és Mészáros Anna bronzérmet szerzett, ezzel Magyarország összesítésben a 8. lett az idén kilencedszer megrendezett Európai Leá...
(Forrás: Qubit)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek