OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. augusztus 25.
» Hozzászólások (1)

Remény az életre

5. Az utolsó állomás

15 évesen, amikor hazajárós lehettem, vagyis suli után minden nap hazamehettem, és az éjszakát otthon tölthettem, egyáltalán nem tanultam. Semmi egyebet nem tettem, csak a frissen szerzett barátaimmal lógtam. Ez meg is látszott a jegyeimen, csak osztályozó vizsgával tudtam befejezni az általános iskolát.

Nevelőotthoni életem utolsó állomásaként, sok társamhoz hasonlóan átkerültem Kőbányára. Nem féltem az új helytől, azt gondoltam: elég vagány vagyok, nagy baj nem érhet, úgy folytatódik minden, mint az előző évben. Tévedtem. Ez az otthon nem olyan hely volt, ahol nem figyelnek az emberre.

Már a bemutatkozásom is bámulatosra sikeredett. Álltam anyámmal a bejárat előtt várva a patronálómat, aki az ügyeimet intézte. Rágóztam, dohányoztam, és figyeltem az előttem lévő kisbusz motorterében tevékenykedő férfit, ahogy szerel. Hamarosan lemászott a kocsiról, és kérdezte, hogy segíthet-e. Úgy nézett ki, mint egy indián: hosszú haj, mélyen ülő szemek, baltával vágott arc. Válaszoltam is rögtön, hogy „köszönjük nem”, mire rám szólt, hogy köpjem ki a rágót, ha vele beszélek. Azt hittem, rosszul hallok! Ki ez a mókus? Mindegy – gondoltam, és kiköptem. Nem kell a baj!

Elmondtam, mi járatban vagyunk, azután ő is bemutatkozott, és kérte, hogy kövessük. Bementünk az otthonba. Átmentünk az előtéren, át egy irodákkal teli folyósóra, és az egyik ajtónál megálltam. Az ajtón álló feliratot olvasva leesett az állam. Összeállt a kép: az igazgatóhelyettessel sikerült összeakadnom, rögtön az elején.

Közben megérkezett a patronálóm is, elintézték, amit kell, és már robogott is el sok szerencsét kívánva. Ott ültem anyámmal az irodában remélve, hogy csütörtök lévén még haza mehetek hétvégére, majd hétfőn beköltözöm. Esélyem se volt erre. Az „indián” közölte, hogy én most szépen itt maradok, anyám pedig majd behozza a cuccaimat, és két hétig ne is álmodjak arról, hogy hazamehetek.

Dührohamot kaptam, mondtam rá mindenfélét. erre ő higgadtan csak annyit mondott, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy így beszéltem vele. Anyámtól elköszönve felkísértek a csoportomba, aminek egyszerű neve volt: 3-as csoport. Itt nem voltak női nevelők, csak férfiak, azok se feltétlenül érző szívűek. Legalábbis akkor ezt gondoltam.

A beilleszkedés nem ment nehezen, ezerszer csináltam már ilyet, szépen eljártam suliba Kispestre. Lakatosnak tanultam. Az iskolának elég rossz híre volt, ennek ellenére sosem volt semmiféle összetűzésem senkivel, az osztályban is elég tűrhetően éreztem magamt, az osztályfőnökünk meg egyenesen jó fejnek bizonyult.

Az első év lement gond nélkül, másodikban kaptunk azonban egy új osztályfőnököt egy fiatal hölgy személyében, akin látszott, hogy világmegváltó tervei vannak. Köztudott volt, hogy honnan járok oda, nem is szimpatizált velem, fogalmam sincs miért. Biztos azt gondolta, hogy csak rossz lehet az, aki állami gondozásból jön, de mindegy, nem érdekelt.

Az osztályból néhány sráccal jóban lettem, meglátogattak még az otthonban is. Nem éreztem, hogy másként néznének rám. Alkalomadtán még buliztunk is együtt. Aztán szép lassan elkezdtem kimaradozni a suliból, helyette inkább hazamentem. Ezzel viszont annyi hiányzást szedtem össze, hogy fegyelmi tárgyalásra került sor.

Az otthonban nem tapsoltak a teljesítményemhez. Ha nem megy, akkor csinálok mást, amúgy is utáltam ezt a szakmát, az osztályfőnökömet, mindent. Ketten voltunk fegyelmin egy osztálytársammal, aki folytathatta a sulit, én azonban nem. Majdnem ugyanannyi hiányzásunk volt, minimális eltéréssel. Elmondtam az „indiánnak”, hogy mi történt, nem volt meglepődve, kérte hozzak neki két doboz cigit, addig ő felhívja az osztályfőnökömet. Visszaérve a boltból, épp hallottam még, amint az osztályfőnökkel beszél. Úgy kiosztotta, azt hittem, megeszi telefonon keresztül. Így ért véget iskolai pályafutásom.

Egy időre bekerültem a munkaoktatóba. Aki nem tanult, az dolgozott, állandó nevelők felügyelete alatt. Itt rengeteget szívtam a munkával, semmi tapasztalatom nem volt a lapátról, ásóról, gereblyéről, kaptam is az ívet rendesen. Nem voltak velem elégedettek, a nap végén általában elmondták miért vagyok „béna”. Baromi rosszul viseltem! Csak utólag látom, hogy a nevelőkben nem volt bántó szándék, csak a javamat akarták. Időre volt szükség ahhoz, hogy megtörjön a jég, valóban elkezdjek fejlődni.

A nevelőkkel egyre jobb lett a kapcsolatom. Mindenben a mi érdekeinket tartották szem előtt, és bizony olykor le kellett törniük a szarvainkat. Idővel az „indiánnal” is megbékéltem. Jobban megismerve őt kiderült, hogy nem is rossz arc, de tudtam: nem érdemes packázni vele. Bármivel odamehettünk hozzá, érdekelte, amit mondunk, valóban figyelt ránk. Ugyanezt elmondhatom az összes nevelőről, akik ott dolgoztak, igazi profik voltak valamennyien. Bárcsak mindenhol ilyen nevelőim lettek volna! A munkánkat kisebb pénzösszeggel honorálták, de ezt nem adtak a kezünkbe, hanem a csoportnevelőinkre bízták, tőlük kellett kérni, ha szükségünk volt valamire,. Ilyenkor vagy áldásukat adták a kívánságunkra, vagy nem. De nem szenvedtünk hiányt semmiben.

Nyaranként kétszer két hetet nyaralt az otthon összes lakója. Ezek a nyaralások mindig nagyon jól sikerültek, máig kedves emlékek. Az egyik evezős túra alkalmával megbeszéltük egy barátommal, hogy ahol megállunk több napra, becsajozunk, és a csajoktól emlékbe egy gyűrűt kérünk. Jól teljesítettünk, úgy jöttünk haza, mint egy ékszerbolt. Az otthonnak volt egy nyaralója a Tisza mellett. Imádtuk. Sikerült jó benyomást tenni a település lakóira, sok barátság született, visszajártunk később is hozzájuk. Itt ismertem meg életem egyik nagy szerelmét.

A hétvégeket otthon töltöttem anyáméknál, ahol a helyzet semmit sem változott. A barátaimmal néhányszor házibulit rendeztünk, ami általában balhéba torkollott. Sosem hagyott nyugodni a kérdés, hogy miért kerültem állami gondozásba, és ha ittam, ez mindig ki is bukott belőlem. Többször nekimentem anyámnak a választ követelve. Ha nincsenek ott a barátok, talán agyon is verem. Ilyenkor nem gondolkodtam.

A nevelőapám már nem járt kezelésekre, elkezdett inni, így a viselkedése teljesen kiszámíthatatlanná vált, Állandóan résen kellett lennem, még éjszaka is. Gyalázatos körülmények között éltünk. A házba nem volt bevezetve a csatorna, csak emésztőnk volt, és amikor megtelt, nevelőapám nem engedte, hogy kiszivassuk. A végén már nem ment le semmi a vécében, minden visszajött. Erre ő kitalálta az okosat: „nagy dolognál” bilit tesz be, és abban elvégezve a dolgát a cuccot kidobja az emésztő tetejére. Csodálatos megoldás volt, mondhatom. Fürdés után a kádból ki kellett merni a vizet. Nem nagyon mertem vendéget hívni, szörnyen szégyelltem az állapotokat. A ház kezdett teljesen lepusztulni.

A nevelőapámnak a testvérével folytatott harcai sem értek véget, a viták többször is verekedésbe torkolltak. Nagyon élénken él bennem az egyik ilyen eset, de be kell vallanom, nem vagyok büszke arra, amit akkor tettem. Anyámmal hazafelé tartottunk a dokitól, és már távolról láttam, hogy nevelőapám testvérének a felesége spicces állapotban áll a házunk előtt. Anyám előttem ért oda, azonnal veszekedés tört ki, majd elcsattant az első pofon az anyám arcán. Nekem sem kellett több, nekiestem a nőnek, és ütöttem, rúgtam, ahol csak értem, míg végül lekerült a földre. Annyira ideges voltam, hogy arra gondoltam, egy nagyobb kődarabbal véget vetek ennek az egésznek. Épp ütöttem volna a fejére, mikor az egyik szomszéd szétválasztott minket.

Mi anyámmal bementünk a házba, a nő kinn maradt az utcán, de nem adta fel, csöngetett, kiabált. Meguntam, és kimentem. Mondtam neki, hogy tűnjön el, de ő minden áron be akart jönni. Győzködött, hogy nem csinál balhét. Beengedtem. Egy darabig normális is volt, de olyan dologról kezdett beszélni, amihez nekünk igazán nem is volt közünk. (Ez volt nevelőapám és az ő testvérének az örökségi ügye). Azután a nő ismét belendült nálam pedig elszakadt a cérna, lerugdostam a lépcsőn, nem érdekelt a szenvedése, ő kereste a bajt. Sörös üvegeket törtem szét az udvaron, hogy a csonkkal leszúrom, ha nem takarodik el. Levittem a földre, végigvonszoltam a törött üvegeken, át az udvaron a kapu felé, közben jól kiosztottam. Egyszer csak megjelent a lánya, meglátta, ahogy vérzik, sikoltozni kezdett. Elmondtam neki, mi történt, erre elvitte az anyját, aki még mindig nem adta fel. Őrület volt!

A nevelőapám ekkor nem volt otthon, még dolgozott, csak később értesült a dologról, és nagyon örült neki. Nem is értette, mért nem öltem meg a nőt. Pár héttel később a nevelőpám testvére átjött, és anyámat szinte félholtra verte a konyhában. A nevelőapám eközben a szobában olvasott, nem látta mi történik, hallani meg végképp nem hallhatta, hisz süketnéma. Anyám szerencséje az volt, hogy a dulakodás közben be tudott nyitni a szobába, de nevelőapám nem esett neki a testvérének, csak anyám elé állt, és próbálta csitítani.

Én nem voltam otthon – szerencsére.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2016. augusztus 26.
Nagyon tetszik a sorozat, több szempontból is! Bár tudom ezt át kellett élni! köszönöm és hála azért, mert nyílvános és másoknak, kis gyermekeknek is megmutathatom!
Több gondolatot is elindított bennem, amik nagyon nehezek!Még nekem is, de remélem az érintettektől fogok tudni véleményt hozni ide!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek