Életszagú tankönyvek 
Még nem kezdődött meg a tanév. Még csak a szaga érződött. A sok éve használt, s mit tagadjuk, kissé büdös könyvek szaga, ahogy válogattunk az iskola könyvtárában. Ott álltak már osztályonként kupacolva, nevenként válogatva az újak is. Ezekhez raktuk a még csak részben oszlásnak indult „tartósakat”.
Az egyik asztalon hat kötetre eloszló tíz kilónyi papír álcázta magát: puha kötésű könyveknek látszottak. Csak a szagukat, a műanyagszagot, azt tudnám feledni! A tartalom azonnal feledhető. Ahogy a „könyvek” ára is. (Legalábbis az államtitkár úr hadarásából azt vettem ki, hogy egyéb rengeteg búja-baja közt éppen ezt az adatot nem tudta felidézni.)
Egy reggel, hogy érezze a tisztelt közönség, két uszítás közé más is befér, a tankönyvellátást elemezték. Úgy érzed, ez az ige túlzás? Hát igen, mint a közszolgálati vagy kormányhoz még annál is közelebb álló médiumok esetében általában. Azon kívül, hogy mindenki megtudhatta, hogy most már aztán alsó tagozaton minden kisdiák ingyen tankönyvből tanulhat majd, azt is elmagyarázták, hogy mekkora sikertörténet a tankönyvpiac megfojtása. Mert, azt azért beláthatjuk, hogy nagy baj, ha a tankönyvek tíznél kevesebb százalékából lett a tankönyvkiadók kis részének nagy haszna. Olyan nyolcvan százalék körül. Az adatok csupán elhangzottak, forrásuk megemlítése nélkül.
Ugye, milyen felháborító arányok? Tiszta kapitalizmus, hogy a fene enné meg! Oppardon, rosszkor mondom. Lemaradtam vagy 65 évet. Mert itten kérem, ezen a 93 ezer négyzetkilométeren huszonhat éve kapitalizmus van, heje-huja-haj. És ennek örülünk is, mert ennél igazságosabb és szebb rendszert még nem hordott hátán a Föld. Vagy e föld. Ez a föld, aminek zöme magánkezekben van, még ha birtoklás és a földön végzett munka el is szakadt egymástól. Ahogy a befolyó haszon is. Kiderült számomra, ahogy minden rádióhallgató számára, hogy rettentő csúnya dolog folyt a tankönyvek körül. Kedvelt kiadók jó tankönyveiből sok fogyott, s ebből bizony jól meg is éltek a kiadók tulajdonosai. Talán még az alkalmazottaik is. Ezt nem lehetett eltűrni. Meg pazarlás is volt. Új könyveket kaptak a tanulók.
Nem, most nem fogok beülni az időgépbe. Tíz körömmel kapaszkodom jelenbe és valóba. Nem fogok emlékezni az 1972. szeptemberében padomon talált sárga, keményfedelű ábécéskönyvre, melyen kék, mályvaszín s tán narancssárga mezőben követte egymást oszlopban a, b és c betű. Sem a zöld számolás-mérés tankönyvre, amelynek borítóján halványan látszott a négyzetrács s élénken a sok piros és kék korong. Hol volt akkor még az új matematika, halmazok és relációk? A küszöbön állt, de még nem szólt bele az életünkbe, csak ha vállalkozó kedvű tanítóink úgy akarták. Emlékszem az iskola illatára. Újonnan nyomott könyvek, frissen faragott ceruza és postairón, némi almaillattal vegyesen.
Vidékre sem utazom. Nem képzelem el, hogy ahol ágya sincs mindenkinek, a naponta iskolába és hazahordott könyvek milyen állapotba kerülnek egy év alatt egy elsős kisgyerek kezében. Tudom, 16 óráig kötelező. Ami azonban nem zárja ki a leckét, amit haza kell vinni. S hozzá a könyvet. Jó lesz majd az öccsének. Aztán a húgának, tán még az unokatestvérének is.
Itt van tehát ez az új, igazságos rendszer. A gyerekek zöme ingyen kapja, olyat, amilyet, szakadtat és büdöset, de nincs ellene szülői vagy pedagógusi fellebbezés, és senki nem gazdagszik rajta. Az igazságossághoz nem, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a rendszer fölött össze lehet kacsintani. Ha van kivel, ha van miből. Lehet egy mostani elsősnek is friss, nyomdaszagú tankönyve, ha a tartalom áporodott is, amennyiben szülő és iskola csendben megegyezik, hogy ezek vannak ingyen, ilyet fogunk használni, de ha a kedves szülő úgy gondolja, gyermeke első benyomásai az iskoláról ne elhasznált, levetett holmikból származzanak, vehet újat – nem ellenezzük. Így aztán az igazságos rendszerben az kap ingyen olyat, amilyet, aki… akinek a szülei még kacsintani sem tudnak...
Mivel a szöveget hol műsornak, hol interjúnak illik álcázni, hát kérdezett a riporter szerepét mérsékelt tehetséggel játszó ember. Imígyen tette volt:
- Vannak, akik kifogásolják a tankönyvek minőségét.
A válasz nem úgy kezdődött,hogy „A kis buták, ejnye-bejnye”, hanem így:
- A tankönyvek körüli kezdeti esetleges hibákat folyamatosan javítjuk. A használatukat elvállaló pedagógusok feljegyzéseket készítenek tapasztalataikról, és ha szükséges, javaslatokat tesznek a változtatásra. Ezért havi negyven ezer forintot kapnak.
Bruttó és nettó nem szerepelt a szövegben, de érdektelen is. Vélhetően többe kerül ennél a Vál-völgyi kisvasútba egyetlen talpfa-csavar, ahogy egy valamire való tanácsadó három mondatnyi tanácsa is. Hasznuk pedig össze sem hasonlítható. Éljen, éljen, hogy végre megfizetik a szakmai munkát, még ha mindjárt pedagógus végzi is. Remélem, ti ismeritek ezeket a kollégákat. Nekem egy ilyen ismerős sem jutott.
Nem, nem fogok én itt most azzal előhozakodni, hogy három erőst felnőtt gyermekem ingyen kapta a tankönyveit a középiskolában, s év végén kérte a könyvtár, hogy ha nem lett ronggyá a használatban, vigyék vissza. Ezt kérték azoktól is, akik fizettek érte. Kérés volt, nem több.
Egyetlen egy kérdés döngicsél a fejemben, miként Micimackó feje körül azok a zümmögő kis lények. Ha úgy nagy általánosságban kapitalizmus, piacgazdaság van ebben az országban, ami mellett a jóléti szó már csak halványuló emléknyom; ha föld, erdő, tó, bánya, üzem, gyár, hirdetési felület mind-mind valakié, akkor miért pont a tankönyvek, a minőségi tankönyvek nem keletkezhetnek s találhatnak gazdára piaci alapon? Miért ez fájt? Mert ez még másé – volt? Lehet, hogy ez az államosítás csak átmeneti? Lehet, hogy a minőség ugyan nem lesz jobb, de valahol már együtt suttogja Adyval a tankönyvkiadó, az egyetlen és állami, hogy „lennék valakié”?
Szabó Anna
-- » Kommentálom
|
Utolsó üzenetek:
 Eleonóra Kedves OFOE!
Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)
Üdvözlettel: Németh Eleonóra
--
 ofoe Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)
--
 ofoe Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
--
László Krisztina Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina
--
Eleonóra Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.
--
Németh Zoé Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?
--
ofoe Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)
--
Emese Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese
--
ofoe Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése