OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. szeptember 23.
» Hozzászólások (17)
Címkék:
     

A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében

Miért lehet érdekes számunkra, hogy a PISA adatbázis alapján készült elemzésekkel megismerkedjünk? A PISA adatok nem csak rangsorok készítésére alkalmasak. Az eredmények szakértelemmel történő elemzése számos meglepő összefüggést tár fel. Nekünk, tanulási nehézségekkel küzdő gyermekekkel foglalkozóknak is érdemes megismerni és átgondolni ezeket az összefüggéseket. Izgalmas és gondolatébresztő előadással kezdjük az új iskolaévet.

Előadó: Lannert Judit (oktatáskutató) T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt.

A rendezvény időpontja: szeptember 28. szerda, 18 óra

Helyszín: Villányi úti Konferenciaközpont (XI. Villányi út 11-13.)

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Dyslexiás Gyermekekért Egyesület.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2017. május 27.
Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól csináltam? Elértem mindegyikükhöz? Megérintettem őket? Adtam belőlem, nekik? Ismertem annyira őket, hogy ez mind építő is volt? Ki ez a gyerek? Ő volt bajban vagy én? A saját sajnálatomban láttam őt? Négy év, nyolc év, amit együtt töltünk! Nagy a felelősség, amit a személyiségemből neki átadok! Feltérképeztem? Struktuláltam? Ott avatkoztam be, ahol kellett? A többit csak analizáltam! kellően felkészültek vagyunk-e erre? felkészítettek-e erre? Kontraszelektált vagyok-e? Mekkora a felelősségem a jövő nemzedékének nevelésében? tudatában vagyok ennek? Kedves társak? ne egymást hibáztassuk! csak gyakoroljunk önkontrollt! Én csinálom, és csak általánosságban kérdeztem! ha ezen nem jutunk túl, nincs értelme semminek! egyénként, szakmai egyéniségként az egyénért vagyunk felelősséggel!
nem akartam vitát gerjeszteni! csak azt írtam, amit tapasztalok és kérem a magunkba nézést!
Lehet hangzatosan terelni, mindig mindenki másra fogni a felelősséget, de olyat még nem olvastam itt, hogy én ezt ekkor elrontottam! a környezettel együtt éltem veletek! de mindig mindenki más volt a hibás! miért nem keressük néha magunkban is az okokat?
Péter | 2017. május 27.
Laszlo vicces beszólása tetszik nekem.
Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták.
Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális kormányzásra használták a kudarcos kollégáink.
Ugye, Laszlo?
Laszlo | 2017. május 25.
@Peter:
"Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat a saját kudarcai miatt."
Peldaul a "liberalis kormanyzast"? ;)
Péter | 2017. május 15.
Csilla a lényegre tapintott:
"...csodálkozik majd az az utánunk jövő humánerőforrás fejlesztéssel foglalkozó értelmiségi munkás! nem mondanám pedagógusnak! hogy ők honnan jöttek? "
Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat a saját kudarcai miatt.
Ami -kis túlzással- az oktatásra igaz, (egy jó tanár meg egy kréta kell hozzá), némi áttéttel a nevelésre is ül.
Ez a rapasztalatom.
A mindig elégedetlenkedő, mindenkivel hadban álló szülők és tanerők kezei közül szabadulnak ki a lelki fejlődésben lemaradó, sőt, sérült gyermekek.
csilla | 2017. május 4.
Ábelt látjuk a rengetegben!őt megrajzolta nekünk Tamási Áron! de a mi, mai gyerekeinket nem tudjuk így körvonalazni! ez az elmúlt hetek dilemmája nálam! Köszönöm Lannert Judit! Én a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozom és látom a papír szerinti halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek sorsát a közoktatási rendszerben! Vannak pedagógusok, iskolák, ahol van még most lehetőség türelmesnek lenni! vannak helyek, ahol nagy a harc a fennmaradásért, a szinvonal, a fizikai, polgári, vallási érzelmi, finanszírozási környezet által elvárt színvonal megőrzéséért! Tudom, hogy mindenkinek, számos indokból nehéz! mindezt tolerálom! de ott van a gyerek! akiről nagyon keveset tudunk! mert van egy bonyolultan össze nem érő jelzőrendszer és elveszik a gyerek, aki egy individum, akit mi csináltunk! a szülő, a közvetlen társadalom, a sokdimenzionált, sok fenntartású társadalom, az aktív és passzív társadalom és szociálpolitikai eszközei, az oktatási rendszer, a kontrakszelektált pedagógusok! közvetítő hatása, ők most 7-13 évesek! tele impulzusokkal! holnap felnőttek és nem tudjuk elemezni sem, hogy kik ők! zs-generáció? vagy hogyan folytatjuk? nincs annyi betűje az ÁBC-nek! A? vagy? soha sem fogjuk tudni megérteni már őket! lesznek és élnek! és majd nevelnek, gondoznak gyerekeket és csodálkozik majd az az utánunk jövő humánerőforrás fejlesztéssel foglalkozó értelmiségi munkás! nem mondanám pedagógusnak! hogy ők honnan jöttek? nincs módszertan hozzájuk, nincs eszköz! nincs oktatáspolitika! nincsenek elvek! célok! A leszakadó társadalom a szemünk előtt keletkezik!
gyönytyúk | 2017. május 4. | ngyong[kukac]freemail[pont]hu

"Bizonyítsa be, hogy a megbuktatott magyar tanulók valóban jobban jártak, mintha nem buktak volna meg."

Az a baj, hogy ez szinte senkit sem érdekel. A tanár szabadulna tőlük, a szülő szeparálná tőlük az ő csodaokosédibédi gyerekét. Pedig mi mindent tanulhatna őédibédisége a bukdácsoló gyerekektől! És egészen szörnyű dolgok történnek ennek ürügyén: osztályon belüli "jó" csoportok szervezése, nem törődve a "maradék" sorsával, érzéseivel, az osztály szétzilálásával. (És az ebből adódó teljesen logikus, a portás által feltett kérdéssel: ez azt jelenti, hogy a tanárok között is kialakul a "jókkal foglalkozhatóak" köre, meg a maradék?)
Péter | 2017. május 4.
Lannert Judit hozzászólása lényegével egyet is értek, ám azt feltétlenül hozzá kell tennem, hogy a gyenge tanulmányi eredményt magam sem buktatásokkal gondolom leküzdeni.

De fenn kell tartanom azt a tényekre alapozott negállapítást, hogy a továbbhaladásra hatalmi rendelettel kényszerítés nagyon sok gyermeket hozott lehetetlen helyzetbe, és helyrehozhatatlan károkat okozott. A kortársaktól való tudás-, illetve személyiségfejlődésbeli lemaradás évről évre fokozódott, és ezáltal esélyt sem kaptak arra, hogy a lemaradásukat behozzák, ledolgozzák. Erről szólnak az eddigi kommenteim.

A "buktatás" nem azonos azzal, amit korrekt értékelésnek nevezünk. A BUKTATÁS egy hatalmi döntés. Az osztályismétlés ezzel ellentétben egy szükséges lehetőség arra, hogy ha a gyermnek egészséges fejlődésének érdeke megkívánja, akkor a rászoruló, jelentős mértékben lemaradott behozhassa a hátrányát.
Lannert Judit | 2017. május 4. | lannertjudit[kukac]gmail[pont]com
Válasz „Péter” nevű kommentelőnek
Széles körben fennáll az a nézet, hogy a buktatással emeljük az oktatás színvonalát, miközben erre vonatkozó tudományos tény nincsen. Éppen ellenkezőleg, tudományos tények tucatjai mutatták ki, hogy a buktatás csökkenti a tanuló önértékelését, motivációját, károsítja a mentális egészségét. A buktatott tanulók nagyobb valószínűséggel lesznek korai iskolaelhagyók. http://www.cdl.org/articles/grade-retention-achievement-and-mental-health-outcomes/
A buktatás és a PISA eredmények közt negatív az összefüggés, különösen igaz ez akkor, ha a buktatás az iskoláztatás korai szakaszában történik. http://retentionpisa.weebly.com/conclusions.html
A buktatás nagyobb arányban érinti a hátrányos helyzetű tanulókat és az adott kohorsz fiatalabb tagjait. http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0166431
A magasabb bukási arány alacsonyabb összteljesítménnyel jár együtt, a PISA eredményekben való országonkénti különbségek 15 százalékát magyarázza ez a tényező, vagyis a többet buktató országok rosszabbul teljesítenek! A családi háttérrel kontrollálva a legnagyobb csökkenést a bukott és nem bukott tanulók közötti teljesítmény-különbségben Magyarországon mutatták ki. Vagyis nálunk a buktatást nem annyira a tanuló teljesítménye, mint inkább családi háttere határozza meg. https://www.oecd.org/economy/grade-repetition-a-comparative-study-of-academic-and-non-academic-consequences.pdf
És hogy miért? A magyar pedagógusok körében pedig igenis létezik a Pygmalion-Gólem hatás. A hátrányos helyzetű tanulókat hajlamosabbak alulértékelni, ezáltal pedig hosszabb távon az alulértékelt tanulók valódi tesztteljesítménye is romlik, vagyis a pedagógus leértékelő jóslata beteljesül. Ezt magyar adatokon az Országos Kompetenciamérés adatbázisán be is mutattuk: http://www.t-tudok.hu/files/2/reziliencia2015.pdf
A buktatással éppen azok az eszközök nem kerülnek előtérbe, amelyek valójában segíthetnek. Ilyenek a szociális és kognitív szkillek speciális fejlesztése, vagy egyáltalán azoknak a tényeknek, faktoroknak az azonosítása, ami a gyengébb teljesítményhez vezet. A buktatott tanulók pedig gyakran túlkorosként egy olyan stigmát kapnak, amiből már nem tudnak kitörni.
A kommentelőnek egy dologban van igaza. A buktatás tilalmát és a szöveges értékelést megfelelően kellett volna implementálni. Felkészítéssel, továbbképzéssel és sok-sok támogatással, elsősorban többlet szakemberek biztosításával a – hangsúlyozom – jól specifikált többletfeladatok ellátására. Attól, hogy egy eszközt nem implementáltak jól, még nem jelenti azt, hogy az eszköz maga ne lenne hatékony. A PISA romlást pedig ennek betudni teljesen alaptalan. A nemzetközi kutatások evidenciák széles tárházát mutatják ennek az ellenkezőjére.
Ha valaki ezek után is fenntartja a véleményét, hogy a buktatás hatékony eszköz az oktatás minőségének javítására és a gyerekek fejlesztésére, akkor kérem, hogy ennek megalapozásához valódi tudományosan megalapozott érveket hozzon fel és ne egyéni, személyes benyomásokat vagy vélekedéseket. Bizonyítsa be, hogy a megbuktatott magyar tanulók valóban jobban jártak, mintha nem buktak volna meg. Erősen kétlem. De ki járt akkor jól ezzel? Hát a tanárok, mert nem kell vesződniük ezekkel a tanulókkal. Ezért szoktuk mondani, hogy a magyar oktatásban a tanárközpontú szemlélet dívik. Ha majd tényleg a gyermekközpontú szemlélet lesz az uralkodó, akkor biztosan nem fogunk már ilyen kommenteket olvasni, és a PISA eredmények is javulni fognak.
gyönytyúk | 2017. május 2. | ngyong[kukac]freemail[pont]hu

Az azért roppantul érdekelne, hogy lehet-e "erkölcsben fölötte álló" az, aki gond nélkül használja az "erkölcsben fölötte álló" minősítést.

Üdv:
Gyönytyúk
Péter | 2017. május 2.
Nagyon sajnálok mindenkit, aki gerincből gyűlöl másokat, különösen a teljesítményben, erkölcsben fölötte állókat.
Csak azt nem értem, hogy miért próbálja ezt az alantas érzést másokban is felkelteni. Önmagát alázva meg ezzel.
gyönytyúk | 2017. május 1. | ngyong[kukac]freemail[pont]hu

Ó, már bő hete felfedeztem Péter korábbi hozzászólását. Úgy gondoltam, felesleges lenne reagálni valakinek a szövegére, aki az örömöt, a derűt a marháskodással azonosítja.

Most is csak egyetlen szó miatt szólok. Számomra nyomatékosabb, hitelesebb, súlyosabb lenne, ha ezt írná: "egy fantasztikus kollégám", "egy nagy formátumú kollégám", "egy rengeteget dolgozó kollégám" stb., stb.
Az "egy mestertanár kollégám" kifejezéstől én nem esem hanyatt, az egész kategorizálás végtelenül hazug, nálunk például a legnagyobb sz*rkeverő, a legretrográdabb kolléga a mestertanár... (Péter kollégája természetesen lehet zseniális, de akkor ő maga maradna leginkább csendben mestertanári címével kapcsolatban.)
Péter | 2017. április 26.
Hadd idézzem ide - hozzájárulásával - egy mestertanár kollégám belső használatra szánt vélemémyét. Talán segít megérteni a történteket. 35 éves szakmai tapasztalat áll mögötte, több iskolatípusban tanított. Csak a liberális "szakma" agresszivitása tartja vissza attól, hogy a nagy nyilvánosság előtt is kiálljon a tanítványait és a szakmát óvó véleményével.

"Tisztelt Kollégák!
Mitől olyan gyenge a Pisa-felmérés eredménye? Gyakorló gyógypedagógusként látható, hogy nagyon egyszerű oka van.
Az évfolyamismétlésre történő kötelezés lehetőségének elbírálását Magyar Bálint minisztersége idején elvették a tanítóktól, sőt nem adhattak osztályzatot. (Most pedig a gyenge teljesítmény okozóiként rájuk/ránk mutogatnak.) Pedig mi akkor is tanítottunk, fejlesztettünk és most is ezt tesszük.
Az oktatáskutató szakemberek figyelmét szeretném felhívni - a tanítók számára nehezen felejthető „tiltó rendelkezésre”, nevezetesen- a kisdiákok lelkét állítólag kímélő szöveges értékelésre.
BEVEZETÉS FELMENŐ RENDSZERBEN 2004. 09.01-TŐL.
1. évfolyam 2004. 09.01.
1. 2. évfolyam 2005. 09. 01.
1. 2. 3. évfolyam 2006. 09. 01.
1. 2. 3. 4. évfolyam 2007. 09. 01.
2007 és 2010 között már egyetlen alsós tanulót sem lehetett osztályismétlésre utasítani.
Amennyiben a tanuló az alsó tagozatban 1-3 évfolyamon „FELZÁRKÓZTATÁSRA SZORUL” – minősítést kapott, be kellett vonjuk a szülőt a tanuló munkájának értékelésébe. Az osztályfőnök illetve a szaktanár feltárta a tanuló fejlődését, haladását akadályozó tényezőket, és javaslatot kellett tegyen azok megszüntetéséhez szükséges intézkedésekre.
Kinek volt erre szakembere, pénze? A gyakorlatban, valójában senkinek.
A szülővel együtt elkészítették el a személyre szabott felzárkóztatási programot, amelyben a tanuló köteles volt részt venni a továbbhaladása érdekében.
Ezt ki ellenőrizte? A gyakorlatban, valójában senki.
Az iskola a tanulót 1-3. évfolyamon évfolyamismétlésre csak abban az esetben utalhatta, amennyiben a tanuló a tanítási órákról minimum 250 órát hiányzott.
Mindezek következtében az alsó tagozatból a tanulók fokozatosan növekvő arányban, végül mintegy 20-25%-ban úgy kerültek a felső tagozatba, hogy a szövegértésük nem érte el az első osztályban elvárható szintet. A tanító állandó harcban állt az idővel. Kit tanítson? Mert a 45 perc nem elég új tananyag feldolgozására, gyakorlásra, az integrált sni tanulók egyéni fejlesztésére stb.
A debilis gyermekek úgy léptek tovább tudás nélkül a normál osztályokba integráltan, hogy közben a sajátos nevelési igényű gyermekek számára fenntartott speciális osztályokban a felére, negyedére csökkent a tanulói létszám. És ez eltartott 2010-ig, amikor Hoffmann Rózsa államtitkár vezetésével a 2. Orbán kormány egyik legelső intézkedéseként (Közokt. Tv. 71. §ˇ(1) bek-e) megszüntette ezt az elképesztően felelőtlen, és súlyos károkat okozó, liberális szabályozást. A következmények csak most, ám magasra tornyosulva jelentkeznek.
Ugyan várható, hogy az érintett évfolyamok kikerülése után, mintegy 4-6 év múlva megszűnik ez a következmény, de nem azért, mert most nagy rössel és látványos elhatározással elkezdenek különféle „kutakodásokat és következtetéseket” kidolgozni, hanem egyszerűen azért, mert az alsó tagozaton újra értékelnek a tanítók, tanítanak, vizsgálatokra, fejlesztésekre, és ha a gyermek fejlődése érdekében szükséges, akkor pótvizsgára vagy évfolyamismétlésre kötelezhetik a gyermekeket.
Ugyanazoknak a tanítóknak, gyógypedagógusoknak a lelkiismeretes munkája miatt javul az eredmény, mint akikre most a jobb és a baloldalról egyaránt mutogat.
A 2010. óta belépő kisiskolásokat már nem sújtja az említet intézkedés. Ők majd 2020-ban lesznek 10-esek, és 2022-ben fognak érettségizni.
A mért eredmények katasztrofális gyengesége várható volt, és Hoffmann Rózsa felelős államtitkárként jól mérte fel a helyzetet 2010-ben, de most a PISA felmérés révén végre észre véteti magát a szocialisták és liberálisok által politikai döntéssel elkövetett súlyos hiba a közvélemény és a szakmai vezetők előtt is.
Elég sajnálatos, hogy a jelenlegi főhatóság vezetői, a miniszter és az államtitkár, és a „tényfeltáró sajtó” nem vesz annyi fáradságot, hogy ezt a könnyen és nagyon egyszerűen nyomon követhető és felismerhető okot, tényt kiderítse, megnevezze, ismertesse a közvéleménnyel. Holott most ez lenne tőlük a minimálisan elvárható.
Az eddig megszólalók igen riasztó és többnyire hozzáértést nélkülöző véleménye nagyon sokat árt a pálya iránt érdeklődőknek, és rontja annak az esélyét, hogy az elhivatottságot érző tehetséges fiatalok a tanári életpályát válasszák. De a tapasztalat szerint a politika és a média munkásai ezt soha nem lesznek képesek belátni."
Péter | 2017. április 26.
Kétségtelen, hogy sok igazság van abban, amit Molnár Csilla leír.
A jó hangulat valóban nem akadálya az eredményes tanításnak, a tisztelt és szeretett tanár biztosan vonzó a tanítványoknak, és megkönnyíti a tudás megszerzését. De ennek az ellenkezőjét én sem állítottam. Tehát ha az általam leírtakat így értette, akkor valamit nagyon félreértett.
Mint ahogy a tisztességes értékeléstől elzárt évfolyamok 2015-ben nem 10-13 évesek voltak, hanem 10-18 évesek. (Ugye, aki 2005-ben 8 éves volt, az 2015-ben 18.)
A példaként megelmített középiskolák teljesítményét pedig úgy tessék értelmezni, mint ahova pozoitiv diszkriminációval válogatott átlagon felüli adottságú, és főként átlagból kiemelkedő jó családi hátterű tanulók tömörülnek, ott el is várható a jó eredmény.
Természetesen sok kiváló pedagógus is ott áll mögöttük. A Pisa felmérés azonban nem rajtuk múlott, és nem róluk szól.
Érdemi felvetéseire ennyiben tudok reagálni.
Molnár Csilla | 2017. április 23. | csi[pont]molnar[kukac]gmail[pont]com
Kedves Péter!

Ha ebben a tanévben 6-8. osztályosak azok a gyerekek, akiket alsóban nem lehetett megbuktatni, akkor a 2015-ös PISA-felmérést még nem ők írták, hiszen azt a 15 évesekkel íratják meg. Az Ön által említett 3 évfolyam 2015-ben 4-6. osztályos volt, azaz 10-13 éves.

Súlyos tévedés azt gondolni, hogy akár a zord, akár a jó hangulat önmagában változtat a diákok teljesítményén. De még akkor is lehet jó hangulatú iskolát csinálni, jó hangulatban tanítani, ha közben a tananyaggal foglalkozunk. A tanár pedig lehet jó fej, és közvetlen a diákokkal, ez nem rontja a tanítás hatékonyságát, sőt! Valójában az a tanár tud eredményesen tanítani, akit szeretnek a diákjai. (Önt elkerülte az anekdota, mely szerint Arisztothelész nem vállalta egy gazdag ember fiának tanítását, mert: "Nem tudom a fiadat tanítani, mert nem szeret engem"? - Már pár ezer évvel ezelőtt rájöttek a fentiek igazságára! De vannak mai példák is:)
Ajánlom a figyelmébe a Winkler Márta alapította Kincskereső Iskolát, illetve Winkler Márta osztályait egészen a '60-as évektől kezdve. Az ő kiemelkedő eredményeik is annak voltak köszönhetőek, illetve köszönhetőek ma is, hogy a gyerekekre odafigyelve és személyes kíváncsiságuknak és kívánságaiknak is teret engedve tanítanak. A pszichikai jólét jele a derű, és a pszichikai jólét a legoptimálisabb a hatékony tanuláshoz és a jó teljesítményhez. Nem üldözendő, hanem nagyon is kívánatos, nem véletlen, hogy a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban Bp-en, vagy az Eötvösben milyen a látogatók számára is érzékelhetően jó hangulat van, és hogy erre törekszik a többi elit gimnázium is! Nem véletlen, hogy az AKG-ban, és Pannonhalmán is mentorokat állítanak minden diák mellé!

Szétnézett már a világban? A saját országunkban? A finneknél?
Elgondolkodott már ezeken?

Tisztelettel:

egy szülő, aki nem pedagógus
Péter | 2017. április 10.
Attól, hogy önfeledten röhögnek a tanerők meg a gyerekek, elmarháskodják a gyerekek drága - és rövid - tanéveit, attól nem lesznek jobbak a Pisa eredmények.

Kapitális butaság azt képzelni, hogy az által tanul eredményesen egy gyerek, ha bratyizik vele a tanító vagy éppen letegezheti a tanárát.
gyönytyúk | 2017. január 16. | ngyong[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Péter!

Móricz ezt írta: "nem a muszka van a másik parton... hanem a másik parton vannak a gazdagok..."
Ennek analógiájára: a két parton nem a buktatás tilalma és a buktathatóság áll. Még csak nem is az egyes rezsimek oktatáspolitikája. A két parton a következők vannak:
Az iskolapolitika megengedi-e az örömöt vagy nem.
Megengedi-e a derűt, megértést vagy sem.
Fontosnak tartja-e a gyereket vagy nem.
Értelmiségnek tartja-e a tanárt vagy nem.
Lehetővé teszi-e az értelmes munkát vagy nem.
Stb. Egy derűs iskolában akár meg is buktathatom a gyereket, egy reménytelen hangulatúban buktatásmentesen sem érek el semmit.

(Ön szerint Hoffmann hol áll ebben a koordinátarendszerben? Ahol az iskolák hangulata túlteljesíti a kriptáékét? - márpedig kriptában nem lehet a PISÁ-ra felkészülni. Nagyobb baj, hogy az életre sem.)
Péter | 2017. január 15.
Nagyon jó a kérdés. Miért fontos megismernünk a PISA eredményeket?

Mert kézzelfogható bizonyítását kapjuk annak, hogy milyen mérhetetlen károkat okozott az a közoktatásszabályozás, ami a most 6-8. osztályosokat sújtotta 1-4. évfolyamon.
Annak idején ráeröltették az iskolákra azt a rendelkezést, ami lehetetlenné tette a teljesítmények mérését, hogy szükség esetén osztályt ismételjen az, akinek a továbblépése helyrehozhatatlan fejődési lemaradást okoz.
Még mérni és a mérést osztályzattal értékelni is tilos lett.

Olvasási, számolási vagy szövegértési problémái voltak a gyereknek? Sebaj. Tovább kellett léptetni, és vitte magával a felsőbb évfolyamokon már kezelhetetlen problémáit.

Ez a lehetetlen helyzet egészen addig tartott, amikor Hoffmann Rózsa egyik első intézkedésével eltörölte ezt az ártalmas szabályozást. Ennek köszönhetően hozzávetőlegesen 2020-ra kinőnek a közoktatásból az érintett évfolyamok, és akkorra várható, hogy a PISA eredmények jelentősen javulnak majd. Függetlenül minden féle elemezgetéstől és okoskodó álkutatástól. Akinek szüksége van rá, az megkapja azt a lehetőséget, hogy adott évfolyamot megismételve bepótolhassa a lemaradását, felzárkózhasson a társaihoz és teljesítse a továbbhaladás követelményeit. Azokat a követelményeket, amik számos tantárgyban nélkülözhetetlen alapot képeznek, és azokra a képességekre is szert tehessen, amire szüksége van a felsőbb évfolyamokon.

Az ok-okozati összefüggés teljesen nyilvánvaló, de sokak érdeke, hogy ezt leplezzék. Különösen az elkövetők és lelkes támogatóik próbálják félrevezetni a közvéleményt, és mindenféle féricskéléssel és kutakodással ott keresik az okokat, ahol azoknak nyoma sincsen, ahol pedig lenne, arról mélyen hallghatnak..
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek