OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. október 3.
» Hozzászólások (4)

Merre tovább?

2. Korán felnőni. De így?

Az utóbbi évben néhány halmozottan hátrányos helyzetű fiúval találkoztam rendszeresen. Cigány fiúk, 15-16 évesek. A fiam révén kerültem velük kapcsolatba, és lassan kialakult, hogy egyre többet beszélgettek velem. Végül kettejükkel maradt meg a kapcsolatom.

Beszélgettem a nagydarab (185 cm, 110 kg), iskolaréme gyerekkel a szerelemről, udvarlásról és a szexről, védekezésről. Sírta el magát előttem, mert összeveszett a barátnőjével, vagy félreértettek egy puszit, amit a haverja barátnőjének adott. Vagy, hogy mennyire szégyelli magát, mert már megint „köcsög” volt az anyjával. Meg, hogy dühös az apjára, aki feléje sem néz már mióta, mindig csak ígérget.

Aztán a legnagyobb szerelemről beszél, amit átélt, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a nyílt utcán alázza meg a barátnőjét. Sokat beszéltem neki, hogy ha lenézi a nőket, akkor az anyját, vagy engem is lenéz. Azon elgondolkodott, hogy az életében az érte ténylegesen tevő emberek mind asszonyok voltak. A férfiak meg több bajt okoztak, mint nem. Persze ettől nem fog megváltozni a férfi-női szerepekről alkotott felfogása, de talán eszébe majd egyszer, amiről beszéltünk.

Amúgy meg meglehetősen agresszív, vad fiú, nehezen fékezhető, képtelen megragadni egy iskolában, bár talán idén végre meglesz a nyolcadik osztálya. De alig várja már, hogy dolgozhasson végre valahol. De vajon lesz e kitartása hozzá?

Ki tudja mi lesz a sorsa, nem sok jó van neki kilátásban, pedig van benne sok-sok érzelem, amire építeni lehetne, ha lenne, lett volna valaki...

A másik fiú különösen szerencsétlen sorsú. A család szó legszorosabb értelmében nyomorog. Az apja börtönben, a bátyja börtönben, az anyja meg küzd. A srácban mindennek ellenére van valami eredendő tartás, valami mély vágy a jóra, jobbra. Máshogyan akar élni, mint ami a szocializációjából következne.

Egyszer kijött hozzám a konyhába, és lehorgasztott fejjel elkezdett mesélni. Nem beszélgetni akart, csak beszélni, valakinek elmondani, hogy egyszer az apja feküdt a kádban, „teljesen kivolt”, és őt (az akkor 11 éves kölyköt) kérte meg, hogy lője be neki a drogot, mert már erre sem volt képes. És, hogy mennyire félt, de hát az apja kérte, meg kellett tegye, és jött a vér, és nagyon rossz volt.

Elmondta, és a reakciót ki sem várva bement. Szerintem még soha, senkinek nem mesélte el ezt a történetet. Aztán elmondta azt is, hogy az apja melyik testrészébe és hogyan szúrt, s hogy mennyire dühös arra a nőre, aki egyszer félreszúrta, szegény apjának pedig egészen feldagadt a keze.

Aztán mesélt arról is, hogy az apja hogyan vitte magával lopni, betörni, hogyan vitte ki Görögországba, ahol lányokat futtatott.

És állandóan kavarog benne az apja hiánya és az iránta érzett gyűlölet. Hónapokig nem volt hajlandó szóba állni vele, bemenni hozzá beszélőre. Sokat beszélgettünk arról, hogy miként választható külön a tett és a személy, hogy miként szeretheti tovább az apját anélkül, hogy a tetteivel azonosulnia kelljen.

Aztán egy időben folyamatosan a halálról, az emberi lét végességéről beszélgetett velem, mindezt egy erősen korlátozott nyelvi kóddal. Nagyon nehéz volt úgy fogalmaznom, hogy megértse a mondandómat.

A gondolkodásában néha egészen kisgyerekes jegyeket tapasztalok, hasonlókat ahhoz ahogyan például a filmekben a színész és a karakter, valamint a fikció és a valóság összemosódik.

A világképében egy archaikus transzcendencia létezik. Teljes komolysággal jelenti ki például, ha valaki valami rosszba keveredik, hogy az „ördög dolgozik benne”. Aztán egyik délután Isten létéről, illetve nemlétéről beszélgettünk. Feltette a kérdést, hogy vajon tényleg létezik-e? Vagy az emberek találták ki? Ha igen, akkor miért?

A nők családban belüli feladatairól ő is a másik sráchoz hasonlóan gondolkodik, de sokkal több a tisztelet benne. Sokkal inkább beszél arról, hogy a férfi feladata a család eltartása, és ezért akar több szakmát is szerezni. Azt is mondta, hogy ő soha, de soha nem ütne meg lányt, nőt.

Múltkor mesélte, hogy egész nap nem dohányzott, mert nem volt a társaságban senkinek cigije. Csak egy lány kínálta meg, de hát „Zsuzsa néni, egy lánytól cigit soha nem fogadnék el, hát milyen lenne az már!” Ahogy a lányokról beszél, valami nagyon gyermeki tisztelet és naivitás van benne, mindez keveredik a józsefvárosi vagány és a mai tinédzser nézeteivel.

Ez a srác 16 éves és hetedikes egy Híd programos osztályban.

Szeretném hinni, hogy meg tudja haladni a családját, ki tud lépni az ördögi körből. A világ keményen ellene dolgozik, de van benne erő, ami talán felül tudja írni ezt. Nagyon remélem!

Számomra ezeknek a beszélgetéseknek a legfontosabb tanulsága az, hogy a legkönnyebb egyszerűen lemondani ezekről a nehézsorsú, aluliskolázott, tanítási helyzetben kezelhetetlen gyerekekről. Pedig bennük is ugyanazok a kérdések mozognak, mint bármely másik 15-16 kamasz fejében, ugyanúgy meg kell, hogy válaszolják az identitásukra vonatkozó kérdéseket, az élet nagy kérdéseire nekik is meg kell adniuk a maguk válaszait. Csak velük soha senki nem beszélgetett ilyen dolgokról, sőt semmilyen más elvontabb kérdésről sem. Most még van erre vágyuk, igényük, de csak bizalmi helyzetben képesek megnyílni. Az iskolában kellene helyet és embert találni erre a feladatra, és akkor talán valami elindulhatna. Valami egészen pici, de az egyes fiatalok számára létfontosságú változás.

Gyulai Zsuzsa

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

gyuzsu | 2016. december 20.
Hédinek válaszolva. Hogy lesz e foganatja? Mára már cask egy fiú maradt a közelemben, az a fiú, aki több mint egy évig nálam is lakott. Kétnaponta rám ír, hogy vagyok, jön segíteni, ha kell.
Egyik ilyen nap beszélgettünk egy nagyot megint. A családról, gyereknevelésről volt szó. és felemlegette, hogy ő ugyan nem szeret olvasni, de majd a gyerekének fog meséket olvasni, mert emlékszik arra, hogy mondtam, hogy az milyen fontos. És akkor gondolkodtam el, hogy ha ezt az egyet meg fogja valósítani, ha később is emlékezni fog erre, akkor talán a szeméylén túlmutató hatást is elérhettem. talán. És azóta pörög ezen az eszem, hogy ebből a meseolvasás dologból hogy lehetne valami projektet csinálni.
Juli | 2016. október 17.
Kedves Hédi! Köszönjük a dupla kommentet. Zsuzsa nem csinál tudatosan projektet, egyszerűen teszi azt, amit a környezetében keletkező kihívások diktálnak. Nem hasonlítható a tevékenysége az általad felsorolt modellekhez, hiszen ott minden esetben adott az intézményi háttér. Zsuzsa informálisan kapcsolódik a nehéz sorsú fiatalokhoz, és a saját gyerekei révén különösen nyitott és érzékeny a problémáikra. Amikor megismertem, nem a második kerületben tanított, hanem egy sokkal kevésbé elit környezetben, de ez a nyitottság és problémaérzékenység, amit az akkori blogját olvasva tapasztaltam (még mielőtt személyesen ismertem volna) akkor is feltűnt. Sok ilyen problémákat felvállaló, segítőkész ember kellene, és előbbre tartanánk. Ezért érdekesek és tanulságosak az írásai, és ezért határoztuk el közösen, hogy elindítjuk ezt a sorozatot.
Hédi | 2016. október 13.
FOLYTATOM: Végre elérkezem oda, ahhoz, amit te képviselsz, Zsuzsa. Önmagában az örökbefogadás is megérne egy hosszabb elemzést. Az is, hogyan kerül egy budai művelt polgárlány a "nyóckerbe", és - budai múltja után - mi marasztja ott?
Mit érnek, érnek-e valamit egyáltalán ezek a nagyon-nagyon személyes, a legérzékenyebb kamaszkort megcélzó kapcsolatok, beszélgetések? Nem vagyok hamis ábrándokat kergető, naiv értelmiségi, ahhoz jobban ismerem ezt a világot: mivel a "hétker" sem volt sokkal jobb e téren, nekem is van némi tapasztalatom, bár nem éltem közöttük. Nagyon tiszteletreméltó és TALÁN hasznos is az, amit csinálsz. Azért írtam azt, hogy "talán", mert "egyfecskés" a projekt. Mert nem veszi "össztűz" alá annak a kisebb közösségnek minden tagját, az életük minden egyes szegmensét, "csak" a gyereket, aki nap mint nap belekóstol általad valami másba (ez nem lebecsülendő!), ám ezután és nap mint nap visszazuhan az őt kibocsátó közegbe. Vajon mi marad meg abból, amit Te adtál? Vajon hogyan ütközik meg bennük az egyik a másikkal? És vajon ez az ütközés (ez muszáj, ez katarzis!) miként fog manifesztálódni? Nem mindig a mesék "boldogan, míg..." szerint. Szóval másokat is bevonva, ki kéne dolgozni és ki kéne terjeszteni (projektté tenni) a nagyvárosi, jórészt gettósodott cigányság integrálását. Mert - és ezzel nem akarlak elkeseríteni, sem lebeszélni arról, amit csinálsz - "egyedül nem megy" (ez sem).

Elnézést, hogy "hosszú voltam. Köszönöm, hogy és ha elolvastátok.
Tőkés Hédi
Hédi | 2016. október 13.
Már tegnap le akartam írni, de valahogy nem állt össze. Talán ma sikerül.
Mióta a Neveljük Együtt!-öt szerkesztem, egyre többször kerülök közvetlen kapcsolatba projektekkel és azokat irányító emberekkel (nemcsak pedagógusokkal), amelyek és akik a cigányság integrálásán, felemelkedésének segítésén fáradoznak. Azt gondolom, egyik legnagyobb szégyene Magyarországnak (a népének és a mindenkori államának is) és az itt élő cigányságnak is, hogy évszázadok alatt nemhogy jobb, hanem egyre rosszabb lett a helyzet, a helyzetük.
Végül is arra jutottam, hogy azok a programok sikeresek, amelyek:
1. kisebb embercsoportot céloznak meg
2. hosszú ideig (3 generáció min.) képesek "össztűz" alatt tartani a kiválasztott közösség minden tagját (ez a legnehezebb)
3. erőfeszítéseket követelnek a csoport tagjaitól is, de - azonnali visszajelzésekkel (itt főleg a "sikerült!" élményére gondolok) - mindig tovább motiválja őket, újabb erőfeszítésre készteti a kiválasztott közösséget.
Ilyenből és így kéne nagyon "sok kicsi projekt": sok - a maga sajátosságaival változatot képviselő Cserdi Község (ami ma még nagyon függ Bogdán László személyétől, és ez veszélyes, mert mi van, ha...?). Ilyen az Igazgyöngy Alapítvány - Berettyóújfalu és Ritók Nóra csapata együtt a Lencse Máté irányításával évek óta (és egyre magasabb szinten) működő toldi tanoda (TanodaPlatform). Ilyen a Derdak Tibor és Orsós János vezette Dr. Ámbédkar Iskola डॉ. आंबेडकर विद्यालय Dr. Ambedkar School. Biztosan kihagytam sokakat vagy keveseket, de abban biztos vagyok, hogy 1.) még nem működik és talán nem is működhet "a cigány értelmiség átveszi az irányítást" naiv elképzelése és 2.) ha megszűnik (támogatás híján) a projekt, az a legrosszabb, ami történhet. Ez pedig baromi nagy felelősséget ró a projektet irányítókra. Nem lehet - de ismerve őket - nem is tudják már megtenni, hogy vállat vonva tovább álljanak, ha megszűnik az anyagi támogatás.

Mondok egy egyszerű példát: amikor a Szuno létrejött, sokakból kitört a "támogatom-rendelek tőlük" nemes szándéka. Ha ez csupán egy alkalomra szól, a kis üzem tönkremegy. A megrendeléseknek folyamatossá kell válniuk, növekedniük kell.
FOLYT. KÖV.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek