Remény az életre
12. A jelen 
Miután a hivatalos rész elintéződött, elkezdtem dolgozni egy fólia-gyártó cégnél sofőrként, nem túl sok pénzért. Nem terveztem itt hosszú távra, csak amíg nem adódik egy jobb lehetőség. Fél év elteltével megjött a jobb lehetőség, egy olyan cég alakjában ahova bekerülni csak kihalásos alapon lehetett. Felvettek, nagyon tetszett, szerettem is, de az első hónap után a cégben különböző változások történtek, főleg anyagi téren. Így a fizetésem radikálisan csökkent. Nyolc hónapig húztam, nem volt váltási lehetőség. Azután átkerültem egy másik céghez, ami az egyik magyar élelmiszerláncnak szállítja saját boltjaiba a termékeit. Jelenleg is itt dolgozom.
Negyedik éve élek Győrben, kialakult baráti körrel, csodás környezetben, egy csodálatos feleséggel. Persze itt sem fenékig tejfel az élet! Hiába kicsi a város, itt is akadnak ostoba emberek és minden egyéb is, akárcsak Budapesten. Viszont még most is élvezem a lassúbb tempót és a város azon csodás helyeit, ahol – ha akarok – elbújhatok egy kicsit a világ elől.
A mindennapok munkával, iskolával (érettségire készülök) telnek. Hétvégenként a gyerekek, barátok és a család szeretetét élvezem.
Hogy mit hoz a jövő?
Nincsenek világmegváltó terveim, de az biztos, hogy amennyire csak rajtam áll, szeretnék nyugodt, harmonikus életet élni, segíteni azoknak az embereknek, akik hozzám hasonló módon nevelkedtek.
Ennyit tehát az eddig eltelt életemről.
Már csak egy személyes üzenet van hátra, számodra, kedves Olvasó.
Kedves Olvasó!
Életem történetét osztottam meg. Lehetett volna részletesebb, talán több sztorival, de így sikerült. Már csak az van hátra, hogy személyesen Hozzád intézzem a szavaimat. Ezt, ha nem bánod tegező viszonyban teszem. Nekem könnyebb így.
Nem ismerlek, nem ismerem a körülményeidet, az életedet, lehet, hogy Te is nevelőotthonban nevelkedsz, vagy már kikerültél onnan. Lehet, hogy tök boldog életet élsz, családod van. Mindegy is, csupán néhány bátorító gondolatot szeretnék Veled megosztani.
Az életre nincs recept, ami előírná, hogyan lehet jól élni, sikeresnek lenni, mindig boldognak érezni magunkat. Az otthon elhagyása óta két dolog tartott meg engem, és hozott el odáig, ahol most vagyok: az Istenbe vetett hitem, és az alázat.
Tévedsz, ha azt gondolod, hogy azért menekültem a vallásba, mert gyenge vagyok és kell egy mankó. A vallásnak semmi köze nincs a hithez. A vallás egy élő kapcsolat Istennel, aki olyannak fogad el engem, amilyen vagyok, feltétel nélküli szeretettel tekint rám. Ez az én hitem alapja. Erre persze bármit lehet mondani, de higgy nekem! Sok kemény helyzetet megéltem már, amikor az a tudat, hogy Isten így tekint rám, mindig tovább segített. Veled sincs ez másképp, csak el kell fogadnod. Gondold át alaposan!
A másik dolog az alázat. A mai napig küzdelmet jelent ez az életemben, de már eddig is sok mindent tanított nekem. Küzdök a céljaimért, a családomért, de közben tudom, hogy annyira kevés dolgot uralok az életemben, és ez alázatra int. Nem gondolom magamról, hogy über király erős vagyok, mert tudom: csak idő és nyomás kérdése, mikor fogok térdre rogyni. A jellemünk abban mutatkozik meg leginkább, ami megállít, és nem abban, ami tovább hajt. Belátni és elfogadni, hogy nem vagyunk mindenhatók – nos, ehhez alázat kell. Merd vállalni az alázatot!
Szeretném, ha tudnád, bármi is vesz körül, bármit is teszel: ÉRTÉKES VAGY! Hallod? Az vagy! Teljesen mindegy milyen mélyről jössz, milyen képességekkel rendelkezel, mindenképpen értékes vagy. Sokszor éreztem ennek az ellenkezőjét, mert ezt jelezték a körülmények, ezt mondták az emberek, és én magam is azt gondoltam. Te ne hidd el ezt a hazugságot!
Az emberek, a világ nem képes elfogadni a hibákat, a gyengeséget. De tudod, mi segít? Tanulj meg hibázni, úgy értem, adj lehetőséget magadnak arra is, hogy hibázhass! Attól még nem leszel más ember. A te életed utánozhatatlan muzsika, még ha mások nagyon hamisnak is hallják.
Szerinted a sikeres emberek, akik nagy autókban ülnek, nagy házakban laknak, akiknek sok pénzük van, soha sem hibáznak? Dehogynem! És az, hogy sikeresek, még nem jelenti azt, hogy boldogok is. Tudod: mindenki a saját szintjén szenved!
Tudod, kit tekintek én sikeres embernek? Aki képes bocsánatot kérni, ha kell. Képes elfogadni attól is, aki kevésbé okos. Tud őszintén szeretni, ölelni, ki tudja mutatni az érzéseit. Aki észreveszi az apró dolgokban rejlő csodát. Sokat vagyok úton, sokat vezetek, de olykor megállok egy puszta közepén, kiszállok, és csak hallgatom a csendet. Nagyokat lélegzem, és hálát adok azért, hogy ezt megtehetem. Vagy egyszerűen csak megállok egy erdőnél, nézem a fákat, és rájövök, mekkora csoda is vesz körül minket. Tettél már Te is ilyet? Vagy csak rohansz, belesüppedsz a szürke hétköznapokba, a teendők sűrűjébe? És elmegy melletted az élet! Néha állj meg, és csodáld meg azt, ami körülvesz.
Még egy dolog. Ha esetleg mélyről jössz, ne hidd, hogy hátrányban vagy! Nem mi tehetünk arról, ha pocsék körülöttünk az élet. Ha komoly mélységeket élsz meg, az olyan emberré tehet, amit el sem hinnél. Látod azt, amit nagyon sokan nem. Meríts erőt ebből!
Ha azon gondolkodom mi a legtöbb, amit kívánhatnék Neked, az jut eszembe, hogy bárcsak megélhetnéd azt a kapcsolatot Istennel, ami nekem megadatott Ez az egyetlen fix pont, amit ajánlhatok. A többi Rajtad áll. Soha ne add fel! Ha megteszed, eldobod magadtól azt a lehetőséget, ami a dolgokat jobb irányba fordíthatja.
Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm, ha elolvastad a történetemet, megtiszteltél vele!
Hasenfratz Róbert
--
-- » Kommentálom
Hozzászólások
csilla | 2016. november 2. Köszönöm!
Végig követtem a történetet! Gondozóként dolgozom. Szeretném megosztani, ha lehet a történeteket a gyermekeimmel! (az általam gondozott) |
Utolsó üzenetek:
 ofoe Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.
--
Márta Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm
--
 Eleonóra Kedves OFOE!
Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)
Üdvözlettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)
--
 ofoe Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
--
László Krisztina Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina
--
Eleonóra Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.
--
Németh Zoé Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?
--
ofoe Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése