OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. január 7.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
     

Lehet-e „jó hely” az iskola?1

Alejandro Amenábar híres filmjében, a Más világban (Los otros) a Nicole Kidman által megjelenített fiatal anya és gyermekei egyre furcsább jelenségekkel találkoznak, a világ egyre félelmetesebb lesz számukra, lassan meggyőződésükké válik, hogy halottak szellemei veszik körül őket, míg végül kiderül – elnézést a spoilerezésért –, hogy éppen ellenkezőleg: ők azok, akik már nem élnek, csak árnyak, ezért szigetelődtek el végzetesen a világtól. A magyar közoktatás sem él már, csak azt hiszi. Tényleges hatása a fiatalokra alig van. Miközben szakemberek és politikusok érdekes eszmecseréket folytatnak a tantervekről, szinte fel sem tűnik, hogy mindaz a tudás, amit a tantervek rögzítenek, alig-alig válik a közműveltség részévé. Eközben nemcsak természetesnek vesszük, hogy elemi szinten nem tudjuk azt, amiből az iskolában pedig feleltünk és dolgozatot írtunk, de egyenesen viccesnek tartjuk a feltételezést is, hogy ennek a tudásnak bármi értelme lenne. „Már megint eltelt egy olyan nap, amikor nem használtam azt a tudást, amit az iskolában a kovalens kötésről tanítottak nekem. Ez nagyon különös” – mondja a hölgy a jól ismert mémben, és könnyen úgy érezhetjük, hogy mindannyiunk nevében beszél. Magyarra fordítva: „az iskolában csupa hülyeséget kellett tanulni, már nem emlékszem semmire, de nem is hiányzik.”

A hatékonyság e szembeszökő hiányának nyilván nagyon sok oka van. Egyet emelnék ki, mert kulcsfontosságúnak tartom: a fiatalok nem szeretnek az iskolában lenni, túlélésre játszanak, életük súlypontja az iskolán kívül található. Ezt közönségesen a motiváció hiányaként szoktuk emlegetni. Az iskola kényszer, kellemetlen kényszer, márpedig a kényszer nem kedvez a tanulásnak. Az iskola nem jó hely. És megfordítva: azzal tehetnénk a legtöbbet az iskoláért, ha jobb hellyé tudnánk tenni, ha a gyerekek ott jobban éreznék magukat. Többet érne ez minden módszertani megújulásnál.

Erre azt szokás mondani, hogy ez a motivációs deficit és alacsony hatékonyság éppen az alsó tagozatra igaz a legkevésbé. És valóban, ott még viszonylag jól mennek a dolgok. Meglátszik ez a tanulás eredményességén is: a gyerekek többsége végül is megtanul olvasni, írni és elemi szinten számolni, és kisiskolásként nem is utálja annyira az iskolát. Mindez igaz. És mégsem mondhatjuk, hogy minden rendben van. Sok minden, ami a felső tagozattól kezdve éles problémaként jelentkezik, csíraformában már a kicsiknél is jelen van. Én soha nem foglalkoztam kifejezetten az alsó tagozatos oktatás-nevelés kérdéseivel, így most egy kicsit kívülállóként próbálom megfogalmazni, hogy szerintem mivel járulhatnának hozzá jobban a tanítók ahhoz, hogy az iskola jobb hely legyen. Módszerem a következő lesz: felsorolok néhány dolgot, amelyek szerintem rossz hellyé teszik az iskolát, és ezekhez fűzök reflexiókat.

1. A hely, ahol mindig kijavítanak.

Pedagógusnak lenni sokszor azt jelenti, hogy „hibakereső üzemmódba” állítjuk magunkat. Abból tanul a gyerek, ha szembesítjük a hibáival – gondoljuk. Lehet, de ennél sokkal fontosabb, hogy a hibák folyamatos szóvá tétele gyakorlatilag elviselhetetlenné teszi a létezést az iskolában. Minket is nagyon zavarna, ha nem tudnánk két mondatot elmondani anélkül, hogy ne kötne bele valaki az általunk használt nyelvváltozatba: a szóhasználatba, a kiejtésbe vagy a ragozásba. Ha a félkész rajzunkat már leszólnák. Ha felolvasnánk egy írásunkat, és már a második mondatnál megakasztanának egy stilisztikai „hiba” miatt. Akkor tehát ne javítsuk ki a hibákat? Röviden: ne. Akkor semmiképpen, amikor éppen önkifejezésről van szó. Amikor konkrétan egy műveletet gyakorlunk, akkor persze, nagy szükség van mind a pozitív, mind a negatív visszajelzésre, de a „hibakereső üzemmód” folyamatos fenntartását semmi sem indokolja. (A téves javításokról nem is beszélve. Mert találkoztam már olyan tanítónővel, aki szerint nem állunk fél lábon, mert ahhoz el kéne fűrészelni a lábunkat, és az emberre nem mondjuk, hogy szelíd, csak azt, hogy szolid.)

2. A hely, ahol olyasmiről van szó, amit nem értek.

Nagyon sok felnőtt alapélménye az iskolával kapcsolatban, hogy a tananyag sok tantárgyból követhetetlen volt számára. Egyetemet végzett emberek mondják el, hogy a matekot, a fizikát soha nem értették, mások számára a történelem „nem állt össze”, évszámokra esett szét, és folytathatnánk a sort. Az alsó tagozat persze megint másképp működik, de néha a tantervek és a tanítók mintha megfeledkeznének arról, hogy a kicsik gondolkodása alapvetően képi-szemléletes, a fogalmi rendszerezések még távol állnak tőlük. Nekem már az is furcsa, ha a gyökérzet típusait vagy más ehhez hasonló dolgokat kell megtanulni alsó tagozaton, de például a szófajok rendszerezése kiáltóan a legabsztraktabb dolgok közé tartozik, és nagyon távol áll még a nagyobb gyerekek fogalmi világától is. Minél kevesebb a történet, a játék és az az érzéki tapasztalás az alsós osztályteremben, és minél több az elvont fogalmi séma, annál inkább kialakul a gyerekekben az a meggyőződés, hogy az iskola ilyen nehezen kibírható világ, nem is igen várhatunk el tőle többet. És ez nagyon szomorú dolog.

3. A hely, ahol nem lehet megmozdulni.

Elsősorban a térről beszélek. Mint mindenki más, én is sok osztálytermet láttam életemben, de amikor a legnagyobb lányom először vittem be az iskolába, más (szülői) szemmel néztem körül, és sokkolt a látvány. Az osztály tele volt padokkal. Nem állítom, hogy minden tanterem ilyen, de általában kevés a tér, és sokszor valóban nagyon nehéz az órán mást csinálni, mint ülni. Nehéz, de nem lehetetlen. Egy olyan környezet, amelyben lehetőség van a helyváltoztatásra, sőt ez az élet normális menetéhez tartozik, ahol lehetőség van a testmozgásra, és – mindezeken túl – lehetőség van bizonyos határok között a tevékenység szabad megválasztására, ezerszer motiválóbb lehet, mint a katonásan egymás mögött ülő tanulók szomorú rendje.

4. A hely, ahol mindig versenyezni kell.

Az iskolai oktatás nálunk az osztályozás bűvöletében él. A jó jegy azt jelenti, minden rendben, a rossz jegy azt jelenti, baj van. Pedig hányszor, de hányszor fordult elő, hogy megvolt a jeles, de az egészből mégsem értettünk semmit. (Ha nem így lenne, ma is tudnánk, mi a kovalens kötés.) Ennek az osztályzatfetisizmusnak persze megvan az oka. Az osztályzatok nagyon fontos szerepet játszanak az iskolai szelekcióban, és a szülők számára érthetően nagy jelentősége van annak, hogy hol helyezkednek el a tanulók a szelekciós versenyben. Alsóban azonban ez a verseny még nem feltétlenül éles, és bizonyára sok vonatkozásban kitéphetné magát az alsó tagozat az osztályozás bűvöletéből. Annak idején, amikor egy időre eltörölték a kicsik osztályozását, alighanem fordítva ült a lóra a kormányzat, és éppen ott tiltotta a legélesebben a számszerű értékelést, ahol az a leginkább védhető lett volna, azaz a félévi és év végi bizonyítványokban. A szülő érthetően kíváncsi arra, hogy hol áll a gyerek teljesítménye a többiekéhez képest részben azért is, mert már negyedik után át lehet lépni a középiskolába. Azt viszont semmi nem indokolja, hogy a piros pontok, a mosolygós fejek, és egyre inkább az osztályzatok egy olyan virtuális világot hozzanak létre, ahol már másodlagos az, hogy mit tanulunk, ahhoz képest, hogy kinek van több bónuszpontja.

5. A hely, ahol nem kíváncsiak ránk.

Úgy tűnik, az iskola arra való, hogy ott „leadják a tananyagot”, a „gyerekanyag” pedig jól-rosszul megtanulja azt. Hogy a gyerek közben mit gondol, hogy mi lakik benne, milyennek látja a világot, mi bántja, és minek örül, az szavakban talán fontos, idő azonban nagyon kevés jut erre. Ez nem azért gond, mert sérül a gyerek lelke (sérül persze, de ebbe most nem is mennék bele), hanem elsősorban azért, mert így rossz hellyé válik az iskola. Otthontalan hellyé, ahol nem jó lenni. Ez pedig a tanulás eredményességét veszélyezteti. Az alsó tagozat sok mindent tehet és tesz is ezellen. Két – vagy inkább három – dolgot emelnék ki. Az egyik a művészi önkifejezés óriási szerepe. Ahol elég sok idő van arra, hogy a tanulók rajzzal, festéssel, tárgyalkotással, tánccal, énekkel, színjátékkal, bábozással stb. megmutassák magukat, ott nagy baj már nem lehet. A másik dolog, aminek a jelentősége nehezen túlbecsülhető, a beszélgetés. Nagy baj, ha a tananyag már alsóban annyira fontossá válik, hogy nem jut idő a szabad beszélgetésre. Az olyan beszélgetésre, amelyben a gyerekek arról beszélhetnek, amiről szeretnének – egy hozzáértő felnőtt (a tanító) segítségével és érdeklődésétől kísérve. És ugyanez írásban: a szabad fogalmazás. Itt azonban már hozzá kell tenni, hogy az önkifejezés alkalmai nem pusztán motivációs jelentőségűek – bár kétségkívül ez a legfontosabb –, hanem óriási a szerepük a kompetenciák fejlesztésében is. A kötelező és nagyon körülhatárolt feladatoknál sokkal fejlesztőbbek azok a tevékenységek, amelyek során szabadon nyilvánulhatunk meg, beleértve ebbe az írásos fogalmazásokat is.

6. A hely, ahol mindig helyettünk döntenek.

Itt elérkeztünk egy olyan ponthoz, amely már kifejezetten az alsó tagozatot érinti. Közismert jelenség, hogy a felső tagozatba váló átlépés drámai hatással van az osztályok életére. Azok a gyerekek, akik eddig kedvesek és alkalmazkodóak voltak, „semmi baj nem volt velük”, a felsőben hirtelen kezelhetetlennek mutatkoznak, nem bírnak velük a tanárok. És persze az a látszat keletkezik, hogy a tanítók ügyesebbek voltak, jobban megtalálták a hangot a gyerekekkel, a felsős tanárok viszont – úgy tűnik – kudarcot vallottak. Nem feltétlenül ilyen egyszerű a helyzet. A tanító tyúkanyóként ezer érzelmi szállal köti magához a gyerekeket, és amikor helyébe (vagy a két tanító helyébe) hirtelen sok tanár lép, akik egyenként nagyon kevés időt töltenek el a gyerekekkel, így hasonló érzelmi kapocs kialakítására esélyük sincs, hát ebben a helyeztben a tízévesek hirtelen magukra maradnak, kicsúszik a lábuk alól a talaj, az osztály szétesik, és ez sokszor egészen természetes módon magatartási problémákban mutatkozik meg. Tehet-e ezellen valamit a tanító? Megítélésem szerint nagyon is sokat. Két kulcsszót szeretnék megemlíteni: önállóság és együttműködés. Bár a tanító úgy érzi, akkor eredményes, ha minden szál az ő kezében fut össze, ez csak rövid távon igaz. Hosszú távon az a „kifizetődő”, ha a gyerekek megtanulnak önállóan és közösen dönteni, szervezetten dolgozni, azaz eredményesnek lenni a tanító közvetlen irányítása nélkül is. Igaz, ennek a tanulásnak a gyümölcseit főleg a felsős kollégák fogják élvezni – no és persze a gyerekek. Hinni kell a kicsikben: felelősségteljes, akár szervezési jellegű feladatokat bízni rájuk, pl. pedagógiai projektek keretében. Másfelől a kooperatív technikákat leginkább a csoportmunka során lehet megtanulni, persze csak abban az esetben, ha a csoportok valódi döntést és önállóságot igénylő feladatokat kapnak.

***

Befejezésül egy történetet szeretnék felidézni. Sok évvel ezelőtt részt vettem egy beszélgetésen, melynek résztvevői gyakorló pedagógusok voltak, hogy miről folyt a szó, már nem emlékszem. A beszélgetés végén viszont a csoport vezetője – a hazai drámapedagógia egyik klasszikusa – azt a körkérdést tette fel, hogy a jelenlévők milyen tanácsot adnának egy kezdő pedagógusnak. Eléggé megijedtem, semmi szellemes nem jutott eszembe, de aztán szerencsére én ki is maradtam a körből. Gondolom, azért, mert én csak vendég voltam. Utóbb azonban – a lépcsőházban, ahogy mondani szokás – eszembe jutott a frappáns tanács, amit nemcsak a kezdőknek, hanem bármelyik pedagógusnak, így a tanítóknak is szívesen ajánlanék a figyelmébe: tedd azt, amit akarsz! Ez a Kislány Királynő medáljának felirata Michael Ende Végtelen történetében. Nem azt jelenti, hogy bármi elmegy. Éppen nem! Azt jelenti, hogy felelősek vagyunk a döntéseinkért, mert autonóm emberek vagyunk, nem mások akaratának végrehajtói. Azt jelenti, hogy nem mondhatjuk azt, amit egy tanítónő mondott nekem, amikor megkérdeztem, miért kell tanítani a kicsiknek ezt és ezt a tananyagot. „Igen, ezzel mi sem értünk egyet, de benne van a tantervben.”

1Knausz Imre írása megjelent a Tanító 2016. novemberi számában.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Károlyi Juli | 2017. január 8.
Teljesen egyetértek, bár mindenki elolvasná és legalábbis gondolkodni, vitatkozni hajlandó lenne róla... Annyira kéne már valami, ami a szülők fejében összeköti egymással azt a két dolgot, hogy a) ők maguk a legjobbat akarják a gyerekeiknek b) ami az iskolákban történik velük, az minden, csak nem a legjobb. Szerintem itt nálunk és mostanság ezen fordul meg a dolog. Időnként jönnek bombasztikus című cikkek arról, hogy "menekítik a szülők a gyerekeiket az állami iskolarendszerből", de egyrészt ez a jelenség még messze nem tömeges annyira, hogy valódi nyomást képezhetne a rendszeren, másrészt továbbra sem számít olyan trendinek, mint a paleo étrend vagy a PokémonGo, pedig egy kicsikét fontosabb volna ezeknél.
Fóti Péter | 2017. január 8. | peter[pont]foti[kukac]runbox[pont]com
Nagyszerü irás! Hozzátenni csak egy idézetet tudnék:

"Egy jó tanár egy jó ember. Egyszerű és igaz. A jó tanár szereti az életet, békében van önmagával, van humora, és kedveli az embereket. Többek között egy jó tanár azért jó, mert nem áll egy narcisztikus én hatalma alatt, amelyik azt követeli, hogy magát reflektorfénybe állítsa, nincs neurotikus igénye a hatalomra és tekintélyre, és nincs tele félelmekkel és aggodalmakkal hogy megakadályozná azt, hogy az osztály vezéréből annak tagjává váljon." (Hamacheck, 1969, p. 343)
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Szakszervezet: veszélyben az alapítványi fenntartásba kerülő egyetemek autonómiája
Bódis József, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkára szerdán jelentette be: az Állatorvostudományi Egyetem...
(Forrás: népszava)
--
2020.04.04.
Sok gyerekhez el sem jut a távoktatás, tömeges bukások lehetnek
A diákok ötödéhez el sem jut a digitális távoktatás, tömeges bukások lehetnek, ha nem találnak ki valamit - mondja Hermann Zoltán, az oktatásgazdaságtan kutatója, aki a legátfogóbb magyar...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
A Debreceni Egyetemen betegszimulátorokon készülnek a frontvonalra
Speciális szimulációs szobában készülnek a koronavírusos betegek ellátásra a Debreceni Egyetem orvosai, rezidensei és szakdolgozói – írja az MTI. Az aneszteziológiai és intenzív terá...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
Kellenek-e szankciók az otthoni tanulásban is? Az iskolapszichológus válaszol
Matavovszky Dominika, iskolapszichológust kérdeztük a távoktatás lehetséges hatásairól, melyek a szülőket és gyerekeket egyaránt érintik. Arra a kérdésre, hogy lehetnek-e negatív hatá...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.04.
Jövő héten döntenek az idei érettségiről
A diákok már egyre jobban várják a válaszokat az érettségivel kapcsolatban, azonban a Kormányinfó mai sajtótájékoztatóján még mindig nem hangzott el semmi új információ a vizsgákkal...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek