OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. január 12.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

23. A krízisek által fejlődünk

A fejlődés folyamat, amelyet fokozat-ugrások tesznek szakaszossá. Amikor egy-egy jelentős változásra megérett az idő, akkor el kell hagyni a korábbi szintet, és egy következőre lépni.

A rovaroknál például ez nagyon egyértelmű és látványos változás. Minden vedlés természetes krízisnek tekinthető, és attól függően kisebb vagy nagyobb az átalakulás a krízisek során, hogy mennyire tér el a kifejlett, érett életmód a fejlődés korábbi szakaszainak életmódjától.

Az ember fejlődése esetében sincsen ez másként. A lényeges különbség azonban, hogy az ember nem csak testi, hanem – és elsősorban – szellemi fejlődésében lép szinteket. Ezeket a szakaszokat a legátfogóbban Erik Erikson írta le a pszichoszociális fejlődést helyezve középpontba.

Az eriksoni „vedlés”

A fejlődés egy-egy adott pontján szükség van jelentős változásra és változtatásra, mert ezáltal lehet egy újabb szakaszba jutni. A változtatás elkerülhetetlen, hiszen a fejlődés a korábbi kereteket meghaladta. A változtatás elkerülése végzetes, mert a régi páncél szűkké vált, és megnyomoríthat.

Ahogyan a vedlés, a fejlődési krízis is egyszerre veszély és lehetőség. A korábbi páncél, azaz a kialakult viselkedési és önvédelmi rendszer megszűnik, s ez védtelenné tesz. A változással járó kockázatot azonban fel kell vállalni, hiszen a biztonságot adó korábbi keretek már akadállyá váltak.

Az ember önészlelése, önmagával és a társas környezettel való kapcsolata és az ehhez tartozó szemlélet és viselkedésmód, az identitás, ugyanúgy ismétlődően vedlésre szorul, mint a rovar páncélja.

Minden szakaszban teljesítenünk kell egy fő feladatot, hogy a fejlődés következő stádiumába léphessünk. Ezeket a feladatokat Erikson pontosan kríziseknek nevezte.

Az identitásunkat ezeknek a válságoknak, változási kényszereknek a megoldása formálja. Minden krízis egy következő új lehetőséget kínál, új módokat a világgal való kapcsolatra és a világ megismerésére.

Feladatok és a végrehajtáshoz szükséges erőforrások

Erikson az identitás fejlődésének szakaszaihoz megoldandó fő feladatokat rendelt. Ezek a feladatok azonban csak akkor teljesíthetők, ha az adott szakaszhoz szükséges fő eszközöket megkapjuk, illetve fejlődésünk eléri azt a szintet, ahol már saját eszközeink is rendelkezésre állnak. A krízisek megoldásához külső és belső erőforrásokra van szükségünk.

A fejlődési szakaszok során megoldandó feladatokhoz tehát rendeljünk erőforrásokat, ha biztosra akarunk menni.

Az egyes szakaszokban elérendő lelki tartalmak: bizalom, akaraterő, feladatvállalás, identitás, intimitás, produktivitás, integritás az ember szellemi erejének összetevői.

Az egyes szakaszokban kifejlődő belső erőforrások a képességek. Ezek egyrészt támogatják az adott szakasz szellemi feladatának megvalósulását, másrészt a feladat megoldása által fejlődik a mozgás-észlelés, a beszéd, a képzelet, a koncentráció-memória, az érdeklődés, a döntésképesség, az alkotó képesség és a bölcsesség.

A külső erőforrásokra főképpen addig van szükség, amíg a belső tartás, az identitás ki nem alakul, vagyis a felnőtté válásig. Az identitás kialakulásáig tartó szakaszokban szükséges külső erőforrások: a feltétlen elfogadás, a szabályok, a szabadság és a feladatok.

Az út nem ér végett azzal, hogy az identitás formát öltött. A szellemi fejlődés az identitás egész életen át tartó kifejlése, és optimális esetben a külső erőforrásokból az identitás kialakulásával már belső erőforrások lesznek.

Bizalom – mozgás-észlelés: feltétlen elfogadásra van szükség

Újszülöttként teljesen kiszolgáltatottak vagyunk. A környezet hatásai által kezdenek fejlődni a belső lehetőségeink. Az identitás fejlődésében meghatározó, hogy ebben az időszakban milyen visszajelzéseket kapunk. A feltétlen elfogadás a bizalom, amely azt üzeni: mindegy, hogy milyen esendő és semmire sem jó vagy, látom benned a jövőt, a lehetőségeket, mindent megteszek érted.

Az igényeink kiszolgálása azt az érzést kelti, hogy a világ jó, így a külső, feltétel nélküli elfogadás növeli a külvilágba vetett bizalmunkat. Emellett, ha a reakcióinkkal hatni tudunk a külvilágra, megtapasztalhatjuk saját hatékonyságunkat is. Ha sírunk, ha nevetünk, ha jelezzük igényeinket, a környezet reagál, megérti, mire van szükségünk. A környezet hatékonysága növeli a belső hatékonyság érzést is.

Akaraterő – beszéd: szabályokra van szükség

A mozgás-észlelés fejlődésével növekszik a kisbaba hatótávolsága. Ekkor a legfontosabb, hogy megtanulja önmagát irányítani, különben veszélybe kerülhet. Az idegrendszerben ekkor alakulnak ki a kontroll működések, amihez a kisbaba kéri a külső korlátokat, szabályokat. Az akadályok segítik ebben. Ez a dackorszak. Már menni tud, most azt gyakorolja, hogy arra mehessen, amerre akar, és ne a késztetései irányítsák. Ehhez meg kell tanulnia fékezni, irányt váltani.

Ha a környezet következetesen megadja a használható és érthető szabályokat, ezek felépítik az önirányítást, és belső iránytűt adnak. Már rendelkezésre áll a beszéd, amely által az érzelmi kommunikációról az értelmi kommunikáció szintjére helyezhető a környezettel való megegyezés. A „hiszti” helyett a megállapodás, az érdekek kölcsönös figyelembe vétele nem csupán az önirányítást, hanem a gondolkodást is rendkívüli mértékben fejleszti.

Kezdeményezés – képzelet: szabadságra van szükség

Az identitás fejlődése során az egyik legnagyobb kihívás, hogy önmagunk lehessünk. Ehhez kevés, hogy megvan az akaratunk, kell, hogy kipróbálhassuk magunkat. Az önállósodáshoz el kell tudnunk képzelni önmagunkat. Csak azzá válhatunk, aminek el tudjuk magunkat képzelni.

Ha megvan a belső erő, a bizalom, és az önirányítás, az akarat, akkor a szabadság, a választás lehetősége segíti az önállósodást. A szabadság azt jelenti, hogy a választásainkért felvállaljuk a felelősséget.

A kezdeményezés, az elindulás rizikós, mert kevés saját tapasztalat áll rendelkezésre. Ezért is nem engedi el könnyen a kisgyerek kezét a környezet. Fokozatosan azonban fel kell vállalni a kockázatot, engedni a hibázást. A fantázia és a játékok által, a szerepjátékok és a szabad kalandozás során biztonságban próbálhatjuk ki magunkat.

Feladatvállalás – koncentráció-memória: feladatokra van szükség

A szabad kalandozás és játék biztonságában, sok mindent kipróbálhattunk, és eljutunk a fejlődésben a megvalósításhoz. Eljön a teljesítmények ideje. A kisiskoláskor a végrehajtó funkciók precizitásának fejlődési időszaka. Ekkor alakul ki a munkamód, a feladatvégzéshez szükséges módszeresség, a teljesítményekhez való viszony.

A feladatok felvállalására való hajlam akkor erősödik, ha a környezet optimális kihívásokat állít a még fejlődő képességek és lelki erők erősödéséhez. Mind a túl könnyű, mind a túl nehéz feladat ártalmas lehet, mert nem ad lehetőséget az optimális erőfeszítésre. Az éppen megoldható nehézségű feladatok, a koncentrált feladatvégzés gyakorolása közben ismerjük meg képességeinket, és ezzel összefüggésben alakul ki a teljesítményekhez való viszonyunk.

Identitás – érdeklődés: minden külső erőforrásra szükség van

Ebben a szakaszban a belső erőforrás a világra való nyitottság, az érdeklődés. Az identitás kialakítása keresési folyamat. Minél többet kell látni és kipróbálni, ehhez pedig nyitottság kell. A kamaszkor a legnagyobb „vedlés”, ekkor van a legnagyobb veszélyben az identitás fejlődése és maga a fiatal is. Az érdeklődés nem maradhat a környezet elvárásainak megfelelő keretek között, ha egyedi és egyéni identitásépítésről van szó, és nem bábok sorozatgyártásáról.

A krízis ebben a szakaszban elementáris lehet, ezért ilyenkor semmi nem elég. Tizenévesen valamennyi képességünk rohamosan fejlődik, vagyis a belső erőforrások ott lehetnek a háttérben, de szükségünk van minden külső erőforrásra is: a feltétlen elfogadásra, a szabályokra, a szabadságra és a feladatokra.

Intimitás – döntésképesség

Az első felnőtt szakaszban már egységes identitással bírunk. Ez nem azt jelenti, hogy az identitás fejlődése megáll. Sőt, ekkor van igazán lehetőség a továbbfejlesztésre, mert már akár a külső erőforrások nélkül is képesek lehetünk a fejlődésre. Ha ugyanis eddig megkaptuk a szükséges lelki energiákat, akkor már létre is tudjuk hozni ezeket. Jó esetben külső erőforrásokként még adni is tudunk, és ez jelzi, hogy identitásunk elég erős a továbblépéshez.

Az intimitásban megnyitjuk identitásunkat, feloldódódunk más identitásokban, és befogadunk új értékeket anélkül, hogy saját értékeinket feladnánk. Hatalmas gazdagodási lehetőség, de ha ez parttalanná válik, könnyen veszélybe kerülhetünk. Válogatni és dönteni kell, hogy kik legyenek a partnerek, kiknek az értékeiben osztozzunk. Mind a párkapcsolatok, mind a munkakapcsolatok sikeressége ezen múlik.

Produktivitás – munkaképesség

Az identitás építése tovább folytatódik a külső és belső alkotásokban. A család, a munka, a karrier, a hobbik, a tudásunk, újabb és újabb képességeink, belső értékeinek, minden, amit kívül és belül alkotunk, tanulunk, az identitást formálja.

Életünk leghosszabb szakasza az alkotásé, ezért nem is lehet homogén. Eleinte inkább kifelé irányuló extenzív, növekedést hozó a produktivitás, majd harmonikus fejlődés esetén ez átvált a befelé irányuló, intenzív elmélyülő alkotásba.

Integritás – bölcsesség

Akkor jutunk el az integritáshoz, ha a korábbi szakaszok feladatait megoldottuk. Azon a szinten érhető el a legmagasabb fokú identitás, ha már távlatokban vagyunk képesek látni önmagunkat és a világot. Lehetünk korábbi fejlődési fázisokban is bölcsek, de az adott korszak kihívásai mindig lekötik a lelki energiák egy igen nagy részét, és a tökéletes integritáshoz hiányzik a teljesség érzés.

Az integritás szó jelentése érintetlenség, sértetlenség, feddhetetlenség, tisztesség. Az identitásnak azon a szintjén leszünk önmagunk, amikor a korábbi szintek már nem külön-külön léteznek az énünkben, hanem mindaz lehetünk, amivé tettük magunkat.

Identitás vers

Az vagyok, amiben reménykedem,
Az vagyok, amit szabadon akarhatok,
Az vagyok, akinek el tudom képzelni magam,
Az vagyok, amit működtetni tudok,
Az vagyok, akivel azonosulok,
Az vagyok, akit szeretek,
Az vagyok, amit alkotok,
Az vagyok, aki vagyok.


(ismeretlen szerzőtől)

Szakirodalom
Erikson, Erik (1956). "The problem of ego identity". Journal of the American Psychoanalytic Association 4: 56–121.
N. Kollár Katalin, Szabó Éva (2004) Pszichológia pedagógusoknak. 7. fejezet: Az identitás alakulása. Osiris Kiadó.
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/ 2011_0001_520_pszichologia_pedagogusoknak/ch07.html

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek