OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. február 6.
» Hozzászólások (0)

Dráma az osztályfőnöki munkában

2. Iskola - osztály - dráma

Az iskola megfogalmazott céljai

Pszichológus: És ti miben látjátok az iskola célját?

Egyik tanár: Tájékozódásra, véleményalkotásra képes, önmagával harmóniában levő, döntésre képes, döntéseit érvekkel alátámasztani tudó fiatal „kibocsátása”.

Másik tanár: Na azért az érettségire való felkészítést se felejtsük el…

A két megállapításnak nem kellene ellentétesnek lennie. Mert ahhoz, hogy harmóniában legyek önmagammal, hogy megfontolt döntéseket hozhassak, rengeteget kell tanulnom. Másrészt ahhoz, hogy jól tudjak érettségizni, tudnom kell tájékozódni, harmóniában lenni önmagammal.

Mégis az oktatásügy két különböző szemléletét tükrözi a két válasz. Nagyon sarkítva: az iskola célja vajon a gazdaság szempontjából hasznosítható, a célszerűség paramétereinek megfelelő embertermék előállítása, vagy inkább valamiféle teljességre törekvés igénye, hosszú távú útravaló megteremtése? Radó Péter szerint: „mivégre tanítunk a Földön? A célok egyik csoportját hívhatjuk hagyományos pedagógiai céloknak: a kultúra átadása és a gyermekek személyiségének kibontakoztatása. (Ezek az úgynevezett inherens célok.) Vannak ezen kívül külső, vagy eszközjellegű célok, mint például a munkaerőpiac igényeinek kielégítése, bizonyos társadalmi csoportok integrációja vagy bizonyos modernizációs célok. Elméletileg e kétfajta célrendszernek nem lenne szabad ellentmondania, szakmailag a „nevelés” és „oktatás” szembeállítása tökéletesen értelmetlen. Legfőképpen azért, mert az iskola nevelési céljai társadalmilag releváns tudás, készségek és attitűdök fejlesztésére kell, hogy irányuljanak.”1

De mégis mi a cél? Mert a célok nélkül nehezen tudnánk értelmezni akár az osztályfőnökséget, akár a drámamunkát. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény így fogalmaz:

10. § (…) Az általános iskola a tanulót az érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően felkészíti a középfokú iskolai továbbtanulásra.

11. § (1) A gimnázium(…), ahol általános műveltséget megalapozó, valamint érettségi vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés-oktatás folyik.

Meglehetősen szűkszavú célkitűzés, de a törvényszövegek ilyenek... Ugyanakkor a tantestületek nagy százalékában sincs akár csak egy szervezettebb beszélgetés sem, amelyben tisztázódna, hogy az egy munkahelyen dolgozó szakembereknek egyáltalán mi is a célja. A célt sokan hiányolják: „sürgősen tenni kell valamit, hogy az iskola célja messze túlmutasson a gyerekek tárolásán, a fiatalok távoltartásán a munkaerőpiactól, és az egészséges felnőtt személyiség kialakítását segítse elő. Sajnos a mai iskoláról ez általában nem mondható el.”2 „Engem például zavar, hogy nincs válasz arra a kérdésre, és szemlátomást nem is nagyon keressük, hogy mi végre az iskola. Filozófiainak tűnő kérdés, no de eredményességet mérni vagy összehasonlítani, jutalmazni, büntetni, stratégiai tervet készíteni vagy módosítani konkrét, elfogadott és operacionalizálható célkitűzés nélkül abszurdum. Vannak mindenféle méréseink már, de számomra kevéssé legitimek. Például nem derül ki belőlük, hogy a diák képes-e szeretetet adni és elfogadni. Ennél pedig mi lehet fontosabb? Az sem tiszta, hogy meddig tart az iskola feladatköre, vagy hogy meddig kéne tartania.” 3

Reménykedjünk, hogy előbb-utóbb nálunk is megfogalmazódnak olyasfajta kormányzati célkitűzések, amelyeket például Halász Gábor említ Japánból:4

Társas kompetenciák fejlesztése a boldogulás érdekében: személyes autonómia és együttműködés vegyes összetételű és gyorsan változó társadalmunkban.(…)

Erős kötődéseken alapuló, élő közösségek kialakítása: olyan társadalom, amely támogatja gondoskodó tagjait, akik így építhetik a társadalmat.

Egy ilyen, a társas kompetenciákat és közösségi kötődéseket fontosnak tartó célrendszerben kiemelt fontosságú az osztályfőnök és a drámatanár munkája. Ha nem látunk ilyen szemléletű célrendszert, annál fontosabb…

Személyes érintettség

Eddig nyolc osztályom volt. A második osztályommal ránk jutott néhány iskolai műsor. Ekkor döbbentem rá, micsoda ereje van a színpadnak osztályfőnöki szempontból is. Egyik darabunk fesztiválokon is sikeres lett, ekkor kezdtem igazából tanulni a szakmát. Utolsó öt osztályomban órarendi keretben négy éven keresztül heti két óra drámára volt lehetőség.

A dráma nagyon személyiségfüggő. Van, aki a tanítási drámában jó, más a gyakorlatokban, közösségépítésben. Magamon azt vettem észre, hogy minden munkám törekszik a színpad felé, és ha nem is lesz előadás belőle, ott van a közlő és a néző szempontja, a logikus, dramatikus gondolkozás igénye. Így utolsó osztályaimmal több produkciót készítettünk, mint régebben. Ezen produkciókban lehetőség szerint a teljes osztály szerepel. A néhány kivétel számos belső gyötrődést okozott számomra: hogyan választódjon ki az a négy ember, aki végül színpadra kerül?

A kisvárosi lét is meghatározó: sok kérés érkezik városi ünnepségek, megemlékezések megtartására (még rendőrségi prevenciós programra is), ezek lefoglalják erőnk nagy részét, így e műsorok lehetőségeit kell kihasználnunk nevelési, gondolkodási céljaink eléréséhez.


A Teleki Blanka Gimnázium által szervezett városi holokauszt-megemlékezés Mezőtúron 

Az osztályfőnökség és a dráma

Ki is az az osztályfőnök?

„Tanár úr! Nem tudna adni egy tampont?”

Tulajdonképpen mindenes. Hatóság, vagyonőr, erkölcscsősz, házirend-betartató, logisztikai szakember, adminisztrátor, parancsnok, statisztikus, nyomozó, ápoló, pszichológus, üzletkötő, utazásszervező, szabadidő-szervező, szobafestő, dekoratőr, ügyvéd, jogi tanácsadó, szociális munkás, gyógyszer-kifizető, naplókülalak-koordinátor, szülőiigény-megbízott, szülőelhárító, balhélecsendesítő, ünnepségdíszlet, kollégák frusztrációinak orvosa: „azosztályodmármegintnemköszönt”, „azosztályodmármegintnemhozta”, stb.

Mégis, miért szeretjük ezt a munkát sokan? Mert szimmetrikusak az emberi viszonyok. Nemcsak a gyereknek van szüksége arra, hogy tartozzon valakihez, hanem a tanárnak is. Vannak tanárok, akik osztály nélkül kicsit a légüres térben érzik magukat. (Ahogy olyanok is, akiknek mindez nyűg: „A ma már egyetemista lányomnak nem volt szerencséje. Minden osztályfőnöke púpként viselte a feladatot.” Olga – egy pedagógiai honlap kommentelője)

És azért szeretünk osztályfőnökök lenni, mert fontosnak tartjuk, hogy a gyereknek útravalót adjunk. Hogy megerősítsük a jövő elviselésére. És mert naponta izgalmas kihívásoknak kell megfelelnünk. „Észrevenni az egészen apró, kicsi rossz gesztust egyik gyerektől a másik felé. Mindezt finoman megoldani. Észrevenni és megpróbálni feloldani a gátlást. Kezelni az akaratlan durvaságokat. Neki való feladatot adni az első látásra nehéznek tűnőnek. Bizalmi feladatot kitalálni az első látásra nem feltétlenül szimpatikusnak. Csitítani a túlzottan nagyszájúakat. Hangosítani a túlzottan kisszájúakat. Fölfedezni az értéket. Melléjük állni, kihozni azt, amiben jók.

És küzdeni mindenféle hierarchia ellen. Nem fölállítani sorrendeket, de vigyázni arra is: a jó tanuló egy idő után nehogy diszkriminációnak érezze, ha mindig a kevésbé kiemelkedőket bízzuk meg feladatokkal. Az év végén mindenkinek oklevelet adni. Olyat, amelyben nem valamiféle iskolai teljesítményért dicsérjük meg őket.

Tapintatosnak lenni pénzügyekben. Tapintatosnak lenni ízlésnevelgetésben. De azért valamiféle értékek felé orientálni.

Felelősséget adni. Bizalmat adni. Néha elnézni botlásokat. Néha kivárni akár fél évet is, hogy a botlásról a legalkalmasabb időben beszélhessünk.

Ja, ha nem esik nehezünkre, akár szeretni is őket...”5

Többen mondjuk: az osztályfőnökség a tanári munka csúcsa. Egy nyáresti társaságban végigkérdeztem mindenkit a huszonnégy évestől a hatvanegy évesig, kivétel nélkül a munka fontosságáról beszéltek: „Anyánk helyett anyánk volt.” „Akihez fordulhattunk a bajunkkal.” „Aki miatt nem féltünk.”

Úgy tűnik ebből a néhány válaszból is, hogy évekkel később elsősorban a munka érzelmi oldala jelenik meg. És bár a saját emberségünkből adódó spontán reakcióink hatnak a legjobban, ott kell lennie a tudatosságnak, de legalább az utólagos elemzés, a szükséges korrekció igényének is (akár a drámában).

A következőkben nem foglalkozom az osztályfőnök „hivatalos” feladataival (házirend-ismertetés, adminisztráció), csak azokkal a kérdésekkel, amelyek a jövő szempontjából fontos kompetenciáik kialakítását segítik.

Mi is az a dráma?

A dráma fogalmának részletes kifejtése nem ennek az írásnak a feladata. De árnyalásához idézni szeretném néhány régi diák véleményét.

Nagyon összehozza az embert, és hihetetlen, mennyire mások ezek a közös munkák, mint amikor csak beülünk az osztályterembe, és csak úgy elvagyunk. (T.B.)

Abban segít a dráma, hogy a gátlásos embereket fel tudja oldani. (L.Á.)

A drámában mindenki fontos volt. Ha csak a sarokban ültél, az is kellet, mert te is a képbe tartozol, te is kellesz hozzá, fontos vagy, része vagy egy egésznek (Sz.K.)

Nagyon sokat számított, hogy ilyen suliba jártunk, több oldalról tudom a dolgokat nézni, nem vagyok annyira elfogult. Kritikusabb lettem, de bizonyos dolgokat jobban tudok értékelni. Sikerült empatikusabbnak lennem. (L.D.)

Nem a külső szerint nézem az embereket, hanem a belső értékeket is. (P.H.)

Amikor látok egy embert, megfigyelem, azt nézem, hogy merre megy, mit csinálhat, elgondolom, hogy milyen lehet az élete… egy csomó mindent meglátok rajta, amit nem biztos, hogy meglátna az, aki nem volt drámán. (V.A.)

Annyi munka volt abban a produkcióban, hogy igazából akkor jöttünk rá: baromi sok munka kell ahhoz, hogy valami minőségi dolgot tudjunk nyújtani a színpadon. (L.D.)

Ez a műsor tette biztossá néhányunkban, hogy valami kreatív dologgal szeretnénk foglalkozni. (L.D.)

Amikor színpadra kerültünk, fordult egyet a világ, és nem számított más a színpadon kívül. (Sz.K.)

A mi osztályunkban elég heterogén volt a közeg, voltak ott elég nehéz családi körülményekkel rendelkező lányok, de a mindennapi családi problémájukat elfelejtették a színpadon. (L.Á.)

Nagyon látszódik, mennyit fejlődtünk három év alatt. (T. B.)

Annyira szerettük egymást, hogy az átlagon felüli. Nem láttam más osztályoknál, hogy így összetartanak (T.B.)

A drámás osztályok mindig összetartóbbak, ezt is a közös alkotásnak tudnám be. (L. Á.)

Huszonegyen tizenhét helyről jöttünk, és mégis ilyen életet adtunk egymásnak (T. B.) (Interjúrészletek egy filmből)

Itt jöttem rá, hogy jó szervezőkészséggel vagyok megáldva. Nem is egy drámaórán a szituációs játékoknál én voltam az ötletgazda és a rendező is egy személyben. E képességemnek ma is nagy hasznát veszem a munkahelyemen. (…) Itt könnyebben megy a gyerekeknek az előadás, hiszen nem is hasonlít a feleléshez. Szintén itt fedeztem fel, hogy lámpaláz nélkül tudok közönség előtt beszélni. Meg merem kockáztatni, hogy a TDK díjazásomhoz is hozzájárult az, hogy magabiztosan tudtam előadni a mondandómat. (T. É. – magánlevél)

Átküldöm a képeket. Azt hiszem, látszik rajtuk a drámás évek eredménye. Nem sikerült megkomolyodnunk. Viszont ezt egyikőnk sem bánja. Sőt!  (M.É. – magánlevél)

„Végignézek a színpadon, és mindenki mosolyog. Nem azért mert kell, hanem mert öröm van.(…) elsősorban a közös munkák során megtapasztaltak húznak ki mostanában a nehezebb szituációkból. Egy fél évig tartó próbafolyamat olyan szintű fegyelmet és odafigyelést igényelt harmadikos gimnazistaként, amellyel sok zenésztársam csak jóval később, felnőttként, legtöbbször már csak a színpadon, élesben szembesül először. (…) Alázatosságra neveltek ezek a munkák.(…) Ösztönösen megéreztem, hogy egy-egy szűkebb (alkotó) közösség egyike azon kevés helyeknek, amelyben könnyebben el lehet viselni és kicsit a saját képünkre formálni ezt az önmagából igencsak kifordult világot.”

„Tudtunk alázattal lenni a darab-, a rendező és egymás felé. Tudtuk, ha valami nem jó, az együtt nem jó, és ha valami zseniális, azt együtt hoztuk létre. (…) Egyikőnk sem lett színész. Mert nem a művészeten volt a fő hangsúly, hanem rajtunk: diákokon, embereken, majdani felnőtteken.” (Lázár Domokos és Túri Boglárka idézetei megjelentek az Új Pedagógiai Szemle 2015. 1-2. számában) 

Ahogy látható, a diákszövegek nagy százalékában ötvöződik az osztályhoz tartozás és a dráma élménye.

Achs Károly

1Radó Péter (2010): Pedagógusok elefántcsonttoronyban. OFOE, szeptember 19.

2Klein Sándor (2009): Az iskola felel. OFOE, január 19.

3Hanczár Gergely (2009): A Zöldkönyv-rejtély. OFOE, november 5.

4Halász Gábor (2015): Oktatási változás és innováció Japánban: az OECD-Tohoku iskolaprojekt. Új Pedagógiai Szemle, 1-2.

5Achs Károly (2011): Csak azért is osztály. In: Csak azért is iskola, Underground Kiadó

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek