OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Temesvári Balázs

Pedagógushallgatók saját osztályfőnökükről

Az osztályfőnöki munka elsúlytalanodásáról és az iskolai élet részben ebből fakadó elszemélytelenedéséről már honlapunkon is adtunk hírt. Ennek ismeretében is nagyon tanulságosak annak a vizsgálatnak az adatai, amelyet egy tanári képesítő vizsga előtt álló egyetemi hallgató végzett társai körében. Bár az ő tapasztalatai nagyrészt visszaigazolják a kutatásokból, vizsgálatokból már korábban megrajzolt, illetve közvetlenül is megtapasztalt, nem túl biztató képet, írása segíthet árnyaltabban látni, továbbgondolni a helyzetet, és eltöprengeni az esetleges változtatás lehetőségein.

A kérdőíves felméréstől azt vártam, hogy a diákok oldaláról igazolják az osztályfőnökök körében végzett korábbi vizsgálatok eredményeit. A kutatások az osztályfőnökök és a diákok közti személyes viszony elhalványulását mutatták. Éppen ezért arra számítottam, hogy a megkérdezettek többsége közömbösnek és személytelennek ítéli majd meg középiskolai osztályfőnökéhez fűződő viszonyát. Ugyanakkor reménykedtem abban is, hogy lesznek jó pedagógus-diák kapcsolatra utaló jelek.

A vizsgálatot egy kérdőív segítségével végeztem el. A kérdőíven olyan nyitott kérdések szerepeltek, amelyek az osztályfőnök-diák viszony sarkalatos pontjaira kérdeztek rá, és amelyekről a korábbi kutatások nem festettek túl jó képet (mint például a személyes viszony elhalványulása, az együtt töltött idő rövidülése). A kérdések egy másik csoportja az osztályfőnök tevékenységi körére vonatkozott.

A vizsgálatot 23 egyetemi hallgató körében végeztem el. A hallgatók mind egyazon egyetemen hallgatnak, de természetesen nem mind azonos helyről származnak. Kiválasztásuk teljesen véletlenszerű volt. Többségük 2000 körül fejezte be a középiskolát. Életkoruk 19 és 25 között mozog.

A válaszok értékelése

Első kérdésem a középiskolás osztályfőnökök számára vonatkozott. A korábbi kutatások azt igazolták, hogy igen gyakran cserélődnek az osztályfőnökök az osztályok élén. Ezt az én vizsgálatom nem igazolta. A 23 megkérdezettből mindösszesen két fő válaszolta, hogy két osztályfőnöke volt, az egyik esetben az osztályfőnök leváltása, a másikban szülés miatt. A többi 21-nek egy osztályfőnöke volt a középiskola alatt, ami a tanulók többségénél négy évet jelentett.

A 21 főt, akinek egy osztályfőnöke volt, a személyes viszony megítélése alapján további három csoportba osztottam, és a kérdőívek elemzését csoportonként végzem el. A fennmaradó két esetet is külön elemzem. (1. táblázat)

1. táblázat: A megkérdezettek megoszlása osztályfőnökeik száma és a hozzá(juk) fűződő viszonyulás szempontjából
Egy osztályfőnöke volt Jónak ítélte viszonyukat8 fő
Közömbösnek ítélte viszonyukat9 fő
Rossznak ítélte meg viszonyukat4 fő
Két osztályfőnöke volt 2 fő
Összesen 23 fő

A legtöbben: kilencen közömbösnek ítélték meg osztályfőnökükhöz fűződő viszonyukat; ehhez a számhoz közelít azoknak a száma is, akik jónak ítélték meg kapcsolatukat az osztályfőnökükhöz (ők nyolcan voltak). A rossz viszonyt említők száma viszonylag alacsony (4 fő), de majdnem eléri a megkérdezettek egyötödét.

A következőkben egyesével értékelem az osztályfőnökükhöz fűződő viszonyuk alapján elkülönülő csoportokat.

Az osztályfőnökükkel rossz kapcsolatban lévők (4 fő)

Hogyan jellemeznéd az osztályfőnöködhöz fűződő személyes viszonyodat és az osztály viszonyát?
Az egyik megkérdezett az osztályfőnökéhez való viszonyt „kifejezetten ellenségesnek” nevezte, egy másik pedig „jópofizásnak”. A rossz viszony okaiként sorolták fel az osztályhoz való „le nem alacsonyodást", a tapasztalatlanságot; a kölcsönös meg nem értést, az elutasító magatartást, illetve az osztályfőnök részéről elhangzott felelőtlen kijelentéseket, melyek már korán meghatározták az osztály viszonyulását az osztályfőnökhöz. Senki sem tett említést arról, hogy talán az osztály más tagjainak jobb viszonya lett volna az osztályfőnökhöz.

Melyek a legjobb/legrosszabb élményeid osztályfőnököddel kapcsolatban?
Jó élményről egyetlen meghallgatott tudott beszámolni, ami a tanuló képességeinek elismerése volt, de ő is hozzátette, „pozitív visszajelzést ritkán lehetett tőle kapni”. Negatív élményekről mindannyian beszámoltak. Ilyen például a cserbenhagyás, olyan eset, hogy az osztályfőnök nem engedte el a diákot az iskolából a családtag temetésére, az osztály előtti „észosztás", vagyis a tanuló osztály előtti szidalmazása. Érdekes esetnek minősíthető, hogy egy osztályfőnök az ő munkáját megítélő névtelenül(!) kitöltendő kérdőívek eredményei miatt vont felelősségre diákokat.

Fordultál osztályfőnöködhöz személyes problémával? (Legyen az iskolán belüli vagy akár iskolán kívüli!) Személyesebb volt-e kapcsolatod az osztályfőnököddel, mint szaktanáraiddal?
A megkérdezettek közül egyetlen fő írta, hogy fordult problémával osztályfőnökéhez, de úgy ítélte meg, hogy még rosszabb lett kettejük viszonya, mivel az osztályfőnök az osztály elé tárta a problémát.

Tanórákon kívül, vagy szabadidőben mennyi időt töltött veletek az osztályfőnök? Voltak közösen szervezett szabadidős programjaitok?
A megkérdezettek nem említenek iskolán kívüli, szabadidős programokat, legfeljebb az osztálykirándulást, amely az egyik megkérdezettnek rossz élmény volt, mivel az osztályfőnök elhagyta az osztály tanulóit, akiknek stoppal kellett hazamenniük.

Osztályfőnököd segített-e az osztályon belüli vagy az osztály (egyes tanulói) és szaktanárok közötti konfliktusok megoldásában? Miben? Hogyan?
A megkérdezetteknek ezzel kapcsolatban is negatív élményeik vannak. Egyikük úgy vélte, hogy elsősorban osztályfőnökükkel voltak konfliktusaik. Mások azt jelezték, hogy a pedagógus elutasító volt velük, illetve hogy meghallgatta a tanulókat, de nem állt melléjük.

Osztályfőnöködnek volt-e személyes kapcsolata szüleiddel? Ha igen, milyen volt ez a kapcsolat?
A megkérdezettek egyértelműen nemmel válaszoltak. Egyikük úgy jellemezte a kapcsolatot, hogy „harcban álltak", illetve a tisztelet hiányáról számolt be.

Miket tartasz az osztályfőnöki tevékenység legfontosabb elemeinek? Ezeket osztályfőnököd hogyan látta el?
A kérdésekből adott válaszokból megállapítható, hogy a megkérdezettek tisztában vannak az osztályfőnöki szerepkör tartalmával. Elvárásként fogalmazódtak meg az osztályközösség összetartása, az osztály érdekeinek képviselete, a személyes kapcsolattartás az egyes tanulókkal, személyes és tantárgyi problémák megbeszélésének lehetősége, empátia, igazságosság, titoktartás, példamutatás, családi viszonyok ismerete, konfliktuskezelés. Mindannyian úgy vélték, hogy elvárásaiknak saját osztályfőnökük nem felelt meg.

Te magad szívesen lennél-e osztályfőnök? Miért?
A megkérdezettek e köréből egyvalaki válaszolt határozott nemmel, azzal az indokkal, hogy nem eléggé empatikus. Egyvalaki válaszolt kifejezetten igennel a személyesebb kapcsolat kialakításának lehetősége miatt. A többiek sem zárkóztak el az osztályfőnökségtől, de megfelelően szeretnék ellátni – esetleg a későbbiekben – ezt a feladatkört, talán saját osztályfőnökeik hibájából is tanulva.

Ennek a csoportnak a tagjai festették a legnegatívabb képet az osztályfőnökükről. Osztályfőnökükkel kapcsolatban a rossz élmények túlsúlya a jellemző. Az esetleges konfliktusok megoldásában az osztályfőnök nem nyújtott segítséget a tanulóknak. Nemcsak a tanulókkal, hanem a szüleikkel is rossz viszonyban állt. Az osztályfőnöki szereppel kapcsolatos feladatok között pedig olyanokat jelöltek meg, amelyeket saját tanáruk szerintük nem látott el.

Az osztályfőnökük iránt közömbösek (9 fő)

Hogyan jellemeznéd az osztályfőnöködhöz fűződő személyes viszonyodat? Hogyan vélekedsz az osztály és az osztályfőnök kapcsolatáról?
E csoport tagjai közül többen azt állították, hogy nem alakult ki személyes kapcsolatuk az osztályfőnökükkel. A válaszok között szerepelt az is, hogy az osztályfőnök távolságtartó volt, vagy hogy fenntartásokkal voltak iránta a diákok, mert nem állt ki mellettük. Akadt olyan válaszadó is, aki úgy vélte, hogy a semleges viszony ellenére osztályfőnökük a többi tanárral szemben az osztály pártjára állt. Az egyik válasz szerint az osztályfőnöknek „az osztály többi részével adódó problémákra kellett figyelnie", ezért nem alakulhatott ki szorosabb viszony a többiekkel. Mások azt állították, hogy az osztályfőnökük inkább a szaktárgyával foglalkozott, mintsem osztályfőnöki teendőivel; említettek olyan osztályfőnököt is, aki túl sok feladatot vállalt el az osztály nevében. Lehetséges problémaként merült fel az is, hogy túl sokan jártak egy osztályba ahhoz, hogy egy „megfáradt", idősebb hölgy személyes viszonyt ápolhasson minden egyes tanulóval, hiszen több generáció választja el őket egymástól.

Melyek a legjobb/legrosszabb élményeid osztályfőnököddel kapcsolatban?
Ez a kérdés nagy fejtörést okozott a megkérdezettek e csoportjának. Míg az osztályfőnökükkel rosszabb viszonyban lévők tudtak mit válaszolni, ha nem is kellemes emlékeket írtak le, addig az ebbe a csoportba soroltak nehezen feleltek erre a kérdésre. A kilencből öt fő nem tudott sem legjobb, sem legrosszabb élményről beszámolni. A csoport fennmaradó része pedig inkább rossz élményekről számolt be, mint jókról. 1 fő említett jó élményként – rossz élmény említése nélkül – egy személyes beszélgetést egy osztálykirándulás alkalmával, amelynek során alkalma nyílt jobban megismerni az osztályfőnökét. A megkérdezettek negatív élményeik közé sorolják az osztályfőnök kétszínűségét; azt, hogy eltanácsolta a tanulót a továbbtanulástól; illetve hogy túl későn jelezte: nem vesz részt az osztálykiránduláson.

Fordultál osztályfőnöködhöz személyes problémával? (Legyen az iskolán belüli vagy akár iskolán kívüli!) Személyesebb volt-e kapcsolatod az osztályfőnököddel, mint szaktanáraiddal?
Erre a kérdésre hárman feleltek úgy, hogy fordultak vagy fordultak volna problémával osztályfőnökükhöz. A csoport többi része (6 fő) nem fordult vagy nem is fordult volna osztályfőnökéhez. Közülük négyen úgy vélték, hogy szaktanáraik között találtak olyat, akivel személyesebb viszonyt tudtak kialakítani, mint osztályfőnökükkel.

Tanórákon kívül vagy szabadidőben mennyi időt töltött veletek az osztályfőnök? Voltak közösen szervezett szabadidős programjaitok?
A megkérdezettek ezen köre az osztálykirándulásokat leszámítva nem említett közös, iskolán kívüli, szabadidős tevékenységről. Egy fő válaszolta azt, hogy szünetekben együtt volt az osztállyal az osztályfőnök. Egy megkérdezett leírta, hogy az osztályfőnök nem segített a kirándulás szervezésében. Érdekes eset, hogy egy osztályfőnök próbált ugyan teadélutánokat szervezni, de a tanulók érdektelensége miatt fel kellett adnia.

Osztályfőnököd segített-e az osztályon belüli vagy az osztály (egyes tanulói) és szaktanárok közötti konfliktusok megoldásában? Miben? Hogyan?
Erre a kérdésre nagyon vegyes válaszok érkeztek. Volt, aki úgy vélte, hogy az osztályfőnökének ilyen tevékenységet nem is kellett végeznie, mert az osztályon belüli problémákat maguk megoldották, a szaktanárokkal pedig nem voltak konfliktusaik. Három fő úgy vélte, hogy osztályfőnökük nem segített nekik. Ennek okaiként a kétszínűséget, a tanár kollégákhoz fűződő jó kapcsolat esetleges megromlásától való félelmet, illetve a konfliktuskezelésre való készség hiányát említették meg. Hárman állították, hogy a szaktanárokkal szemben mindig az osztály pártjára állt az osztályfőnökük, mások szerint az osztályon belüli gondok nem érdekelték az osztályfőnököt. Az egyik válaszadó pozitívumként említi, hogy az osztályfőnöke közbenjárására kerülhetett át a jobb nyelvi csoportba.

Osztályfőnöködnek volt-e személyes kapcsolata a szüleiddel? Ha igen, milyen volt ez a kapcsolat?
Egyetlen fő válaszolta, hogy osztályfőnöke jó kapcsolatban állt a szüleivel. Ezt ő azzal magyarázta, hogy kisvárosban éltek, ahol mindenki ismer mindenkit. 5 fő válaszolta, hogy a fogadóórák kivételével nem találkozott az osztályfőnöke a szüleivel. 3 fő állította, hogy nem volt személyes kapcsolat szülei és osztályfőnöke között.

Miket tartasz az osztályfőnöki tevékenység legfontosabb részeinek? Ezeket osztályfőnököd hogyan látta el?
Ebben a csoportban is jól megfogalmazott elvárások fogalmazódtak meg az osztályfőnökkel kapcsolatban. Például: figyeljen a generációs különbségekre; ne csak szaktanár legyen, feladata az „életre nevelés” is; legyen „barát"; segítsen a diákoknak a problémák megoldásában; tartsa össze az osztályközösséget, képviselje az érdekeit; tartson fegyelmet stb. 3 fő tett nyílt említést arról, hogy osztályfőnöke ezeket a feladatokat nem látta el. Közülük egy megkérdezett az osztályfőnökét „külső szemlélőnek” nevezte. A többiek nem válaszoltak a kérdésnek erre a részére.

Te magad szívesen lennél-e osztályfőnök? Miért?
A megkérdezettek ezen köréből hárman feleltek egyértelmű nemmel erre a kérdésre. Közülük ketten is a nagyobb felelősségre hivatkoztak, a harmadik pedig azt állította, nem szereti a gyerekeket.

Négy válaszadó elgondolkodna rajta, hogy lenne-e osztályfőnök. Ketten közülük úgy válaszoltak, hogy „kezdőként” még nem. A másik két megkérdezett úgy véli, hogy nem szeretne tanítani, de ha mégis tanítana, elképzelhetőnek tartja az osztályfőnöki szerepkör betöltését.

Két fő válaszolt határozott igennel erre a kérdésre. Egyikőjük számára „az egyetemen pár pedagógia óra meghozta hozzá a kedvét”. A másik válaszadó segíteni szeretne a tanulóknak, hogy jobban érezzék magukat az iskolában.

A megkérdezetteknek ez a csoportja eléggé színes képet festett osztályfőnökéről, melyben voltak jó és rossz elemek egyaránt. A semlegesként megítélt kapcsolat nem feltétlenül jelent rossz kapcsolatot. Az osztályfőnökhöz való viszonyulás, illetve az osztályfőnök tevékenységének megítélése széles skálán mozog. E csoport válaszaiban is kiütköznek az osztályfőnök és osztály közötti viszony elszemélytelenedésének jelei. A megkérdezettek többsége nem fordult volna osztályfőnökéhez problémáival. Tanórán kívüli programokat nem tudtak említeni az osztálykiránduláson kívül. A szülőkkel való kapcsolattartás is meglehetősen laza.

Az osztályfőnökükkel jó kapcsolatban lévők (8 fő)

Hogyan jellemeznéd az osztályfőnöködhöz fűződő személyes viszonyodat? Hogyan vélekedsz az osztály és az osztályfőnök kapcsolatáról?
A nyolc főből 5 kifejezetten jónak ítélte meg a saját és osztálytársai viszonyát az osztályfőnökhöz. Többen használták a korrekt kifejezést is, ami önmagában még nem jelent személyes kapcsolatot, de hozzátették, hogy bátran fordultak osztályfőnökükhöz bármilyen problémával.

Egyik válaszadó külön kiemelte, hogy még ma is tartja osztályfőnökével a kapcsolatot, sőt osztályfőnöke minden volt tanítványával rendszeresen találkozik, és tud róluk mindent. Egy másik válaszadó szinte anya-fiú kapcsolatnak nevezte az osztályfőnökéhez fűződő kapcsolatát, hozzátéve, hogy az osztályban „mamának” hívták az osztályfőnököt.

A többi 3 fő viszonya sem volt rossz osztályfőnökével: Egy megkérdezett ítélte úgy, hogy neki ugyan jó viszonya volt osztályfőnökével, de „az osztály egészét tekintve nem mindenki volt »elégedett« vele”. Egy másik megkérdezett úgy ítélte meg, hogy eleinte jobb volt az osztály és az osztályfőnök kapcsolata, de ez „idővel kissé megromlott, mert az 50 körüli, jó kedélyű, jószívű nő nem tudta megfogni az eléggé eleven, temperamentumos osztályt"

A harmadik megkérdezett hiányolta osztályfőnökéből a szervezőkészséget, nem tudott rendet tartani, nem tudta összetartani az osztályközösséget, és „az osztályfőnökséghez szükséges tulajdonságok közül »csak« empátiával rendelkezett”. Mivel azonban a megkérdezett kijelentette, hogy osztályfőnökét, akit „igazi művészembernek” tart, „emberként a mai napig nagyon kedveli", őt is ebbe a csoportba soroltam.

Melyek a legjobb/legrosszabb élményeid osztályfőnököddel kapcsolatban?
A megkérdezettek között egy fő akadt, aki nem tudott se jó, se rossz emlékről beszámolni. Hárman is azt írták, hogy rossz emlékeik nincsenek osztályfőnökükről, egyvalaki azt említette rossz élményként, hogy unalmasak voltak az osztályfőnök órái, ami nem von le semmit osztályfőnöki kvalitásaiból.

Rossz élményről hárman számoltak be. Negatívumnak tekintették, hogy a 10. évfolyam után már nem mentek kirándulni az osztályfőnök szervezési készségének hiánya miatt; hogy nem szólt időben arról, hogy nem tud elmenni évzáróra; illetve az osztályfőnöki órákon lezajló „veszekedéseket”. Talán a legutóbbi sem von le sokat az osztályfőnöki tevékenység minőségéből.

Fordultál osztályfőnöködhöz személyes problémával? (Legyen az iskolán belüli vagy akár iskolán kívüli!) Személyesebb volt-e kapcsolatod az osztályfőnököddel, mint szaktanáraiddal?
Öt fő válaszolt úgy, hogy fordult problémával osztályfőnökéhez. 3 fő válaszolt nemmel a kérdésre, közülük egyvalaki azt is hozzátette, hogy nem is kellett senkihez sem fordulnia semmilyen problémával. Három fő nevezte kapcsolatát személyesebbnek osztályfőnökével, mint a többi szaktanárral. Egy megkérdezett úgy vélte, hogy a szaktanárokkal is „mélyebb” kapcsolata volt. Két fő ítélte meg úgy, hogy kapcsolatuk nem volt személyesebb, mint más tanárral, illetve osztályfőnökéhez nem viseltetett „nagyobb bizalommal”, mint máshoz.

Tanórákon kívül vagy szabadidőben mennyi időt töltött veletek az osztályfőnök? Voltak közösen szervezett szabadidős programjaitok?
Négy megkérdezett az osztálykirándulásokat leszámítva más szabadidős programot nem tudott említeni. A többiek által említett közös programok (az osztálykirándulásokon kívül): osztálybuli minden hónapban; teadélutánok, múzeumlátogatások; szalonnasütés; iskolai rendezvények, klubdélután, illetve hogy a testnevelésszakos osztályfőnök tanórán kívül is lehetőséget biztosított a sportolásra.

Osztályfőnököd segített-e az osztályon belüli vagy az osztály (egyes tanulói) és szaktanárok közötti konfliktusok megoldásában? Miben? Hogyan?
Egy megkérdezett azt válaszolta, hogy nem kellett az osztályfőnöknek konfliktusokkal foglalkoznia, mert nem voltak konfliktusok. Három fő válaszolt úgy, hogy az osztályfőnöke mindenben segített, meghallgatta a feleket, tanácsokat adott, és közbenjárt az osztály érdekében még az igazgatónál is. Egy fő kiemelte, hogy osztályfőnöke bejárt a szaktanárok óráira is hospitálni, és utána beszélt a szaktanárral.

Három fő vélte úgy, hogy osztályfőnöke nem tudott mindenben segíteni, de egyikük sem vitatta osztályfőnöke segítőskészségét. Lehetséges, hogy sok problémában tudott segíteni a tanulóknak, de mindenben nem. Egy megkérdezett ítélte úgy, hogy osztályfőnöke „nem tudott érdemben segíteni” – ő a fentebb már említett „művészember” volt.

Osztályfőnöködnek volt-e személyes kapcsolata a szüleiddel? Ha igen, milyen volt ez a kapcsolat?
Mindösszesen két megkérdezett válaszolt úgy, hogy osztályfőnöke és szülei csak szülői értekezleteken találkoztak. Egy megkérdezett „átlagosnak” nevezete szülei és osztályfőnöke kapcsolatát.

Két fő egyértelműen jónak ítélte meg ezt a kapcsolatot, másik két fő utalt már korábbi ismeretségre valamelyik szülője és osztályfőnöke között. Egy megkérdezett említette, hogy személyes kapcsolatban ugyan nem álltak, de még mindig megismerik és köszöntik egymást.

Miket tartasz az osztályfőnöki tevékenység legfontosabb részeinek? Ezeket osztályfőnököd hogyan látta el?
Az e csoportba tartozó megkérdezetteknek is határozott és jól kialakított képe van az osztályfőnöki munka lényegéről. Fontosnak tartják: ismerni a tanulókat és szüleiket; közösséget kialakítani, megszervezni, megtartani; konfliktusokat kezelni; a tanulók egyéni problémái iránt érdeklődni, ezek megoldásában segíteni; az osztályt képviselni; tanácsot adni. Felmerült az igény, hogy legyen empatikus; „legyen egy kicsit »szülő« is", és említésre került az adminisztratív feladatok ellátásának kötelezettsége is. A nyolc főből hat utalt arra, hogy osztályfőnöke jól ellátta feladatait. A fennmaradó két fő nem válaszolt a kérdésnek erre a részére.

Te magad szívesen lennél-e osztályfőnök? Miért?
A kérdésre ketten válaszoltak nemmel. Egyikük arra hivatkozott, hogy ha jó osztályfőnöki munkát szeretne végezni, úgy érzi, kevesebb ideje maradna szaktárgyára. A másik megkérdezett tapasztalatainak és türelmének hiányára hivatkozott.

A fennmaradó hat megkérdezett igennel válaszolt. Közülük hárman emelték ki a tanulókkal való közelebbi kapcsolat kialakításának és a velük való több foglalkozásnak a lehetőségét. Ketten saját kedvező tapasztalataikra hivatkoztak.

„Megpróbálkoznék a feladattal – akárcsak a tanítással –, mert kihívásnak érzem azt, hogy átadjak valamit abból, amit én tudok, ahogy én látom a világot, s egy osztályfőnök sokkal közvetlenebb teret kap a diákok megismerésére, a velük való kapcsolatteremtésre” – válaszolta az egyik megkérdezett.

A megkérdezettek e köre festette a legpozitívabb képet az osztályfőnökéről. Igazán rossz, a kapcsolatukat döntően meghatározó, negatív élményt egyikük sem említett. A megkérdezettek e körére a leginkább jellemző a közös szabadidős tevékenységek megléte is, bár egyik megkérdezett sem emelte ki, hogy sok időt töltött volna velük az osztályfőnök. Voltak azonban közös programjaik. Konfliktusok esetén az osztályfőnök „igyekezett", ha nem is tudott „mindig mindenben” segíteni. A szülőkkel való kapcsolattartás is viszonylag kedvező képet mutat.

Akiknek két osztályfőnökük volt

A megkérdezettek közül két főnek volt két osztályfőnöke. Mindkettejüknek különböző volt a viszonya a két osztályfőnökhöz. Egyiküknek az első osztályfőnökkel volt jobb kapcsolata. Ennek okát abban látja, hogy ez a pedagógus fiatal volt, és ezért közvetlenebb viszonyt tudott kialakítani az osztályával. Az osztályfőnökváltás oka az volt, hogy a pedagógus szülni ment. A második, idősebb osztályfőnökét rigolyásnak tartotta.

Ez a hallgató egyik osztályfőnökével kapcsolatban sem tudott sem jó, sem rossz emléket felidézni. Egyikükhöz sem fordult problémával, és más pedagógusokhoz fűződő kapcsolatát sem érezte személyesnek. Érdekes közös program volt, hogy karácsonykor osztályfőnökével együtt sütött mézeskalácsot az osztály. A szaktanárokkal való konfliktusok megoldásában próbált segíteni osztályfőnöke, az osztályon belül erre nem volt szükség. A szülőkkel való kapcsolattartás a szülői értekezletekre korlátozódott. A már korábban említett osztályfőnöki feladatok mellett fontosnak tartja a motiválást és a szabadidős programok szervezését. Saját magát 10 év múlva érezné alkalmasnak az osztályfőnöki szerepre.

A másik két osztályfőnököt említő hallgatónak az első osztályfőnöke fiatal férfi volt, aki éppen kezdő volta, tapasztalatainak hiánya miatt bizonyult alkalmatlannak az osztályfőnöki szerepre, és ez okozta leváltását is. Első osztályfőnökéhez való viszonyát az „olyan volt nekem, mint egy idegen” szavakkal fejezte ki a megkérdezett. A második osztályfőnökéhez fűződő kapcsolatát harmonikusnak nevezte, mivel a tanárnőnek sikerült személyes viszonyt kialakítania az egész osztállyal, és odafigyelt rájuk. Az első osztályfőnökéhez kapcsolódó jó emlékről nem tudott beszámolni, sőt kifejezetten „rémisztőnek” találta a tanár túlzott vallásosságát. Második osztályfőnökéről pedig rossz élményt nem tudott írni. Igaz az is, hogy a sok jó élmény közül egyet sem tudott kiemelni. Az első osztályfőnökéhez nem fűzte személyes viszony, a másodikhoz igen, de hozzá sem kellett problémával fordulnia. Iskolán kívül nem töltöttek sok időt együtt. Úgy ítéli meg, hogy az első osztályfőnöke hagyta szétesni az osztályt, de a második ezt végül is képes volt ellensúlyozni. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy beszélt a tanárokkal a diákokról, az osztályon belüli széthúzást közös beszélgetésekkel enyhítette, ami végül eredménnyel járt. Ez a válaszadó is fontosnak tartja az osztályfőnöki tevékenységben az iskolán kívüli programok szervezését, és maga is szívesen vállalkozna az osztályfőnöki feladatra.

Összegzés

A vizsgálat beigazolta előfeltevéseimet. Az osztályfőnökség legfontosabb feladata a diákokkal való kapcsolat kialakítása, az iskolán belüli személyesség biztosítása. Az egy osztályfőnökkel rendelkező megkérdezettek körében ez mindösszesen 8 esetben valósulhatott meg.

Az osztályfőnökökkel kapcsolatos emlékek is érdekes képet mutatnak (2. táblázat).

2. táblázat: A megkérdezettek megoszlása osztályfőnökükhöz fűződő emlékeik alapján
Csak jó élményről számolt be5 fő
Vegyes élményei voltak4 fő
Nem voltak élményei (se jó, se rossz)6 fő
Nem számolt be jó élményről6 fő
Összesen21 fő

Az egy osztályfőnökkel rendelkezők közül 13-an nem fordultak problémával osztályfőnökükhöz. Ez szerencsés esetben az is jelenthetné, hogy nem is voltak problémáik. 13 megkérdezettből 3 tett említést arról, hogy nem is fordult volna osztályfőnökéhez problémával, 1 fő fordult osztályfőnökéhez problémával, de csak rontott a helyzeten. Közülük másik 4 fő kiemelte, hogy más (szak)tanárokkal jobb, személyesebb kapcsolatban állt, mint osztályfőnökével. 8 megkérdezett fordult vagy fordult volna osztályfőnökéhez problémával, közülük 3 fő tett említést személyesebb viszonyról. A két osztályfőnökkel rendelkezők nem fordultak gondjaikkal osztályfőnökükhöz, egyikük az egyik osztályfőnökével személyesebbnek érezte viszonyát. Ezek az adatok is az elszemélytelenedést igazolják.

Az iskolán kívüli közös programok száma is elkeserítő képet mutat. 2 megkérdezett nem tudott ilyen programot említeni. 15 fő esetében szorítkoztak az osztály közös programjai a kirándulásokra, amelyek nem mindenkiben hagytak maradéktalanul jó élményeket. 6 megkérdezett említett az osztálykiránduláson kívül más közös programot is. Ez a korábbi felméréseket igazolja, miszerint az osztályfőnökök kevés időt töltenek osztályukkal az iskolán kívül.

A megkérdezettekből mindössze ketten válaszolták, hogy osztályfőnöküknek nem kellett semmilyen konfliktussal foglalkoznia, mert nem voltak konfliktusok, illetve a tanulók meg tudták oldani őket egymás között. Összesen 11 fő vélte úgy, hogy (valamelyik) osztályfőnöke tett valamit a konfliktusok kezelése érdekében, ha nem is járt mindig sikerrel. A többi tanuló úgy ítélte meg, hogy osztályfőnökük nem tett meg mindent az érdekükben; esetenként az is megállapították, hogy osztályfőnöküknek hiányzott ez a képessége, vagy más okból (szaktanárokkal való jó kapcsolat félése, elhárító magatartás, kétszínűség, határozatlanság) nem akart vagy nem tudott segíteni.

A konfliktuskezelés mellett az osztályfőnökség másik fontos feladata a szülőkkel való kapcsolattartás. Az én felmérésem is azt igazolja, hogy nincsen személyes kapcsolat az osztályfőnök és a szülők között. 8 megkérdezett felelt úgy, hogy semmilyen kapcsolat nem volt szülei és osztályfőnöke között, közülük egyvalaki kifejezetten rossz kapcsolatról számolt be. 10 megkérdezett esetében szorítkozott a szülő-osztályfőnök kapcsolat a szülői értekezletekre, illetve a fogadóórákra. Mindösszesen 5 fő számolt be jó kapcsolatról, korábbi ismeretségről.

A megkérdezett egyetemi hallgatók mindegyike tanárképző szakos. Válaszaikból kiderül, hogy tisztában vannak az osztályfőnöki szerep fontosságával és valódi tartalmával. Ezt igazolja az az érdekes adat is, hogy a megkérdezettek közül mindösszesen ketten említették egyáltalán az adminisztratív tevékenységet, ami ugyan az osztályfőnöki feladatok kétségtelenül elmaradhatatlan, de mégsem a legfontosabb része.

Kedvező jel, hogy a leendő pedagógusok közül nem sokan zárkóznak el az osztályfőnökségtől. És kedvező jel az is, hogy a megkérdezettek közül mindenki tisztában van az ezzel a tevékenységgel járó többletfelelősséggel. Minden megkérdezett kérdőíve arról tanúskodik, hogy felelősségteljesen tekintenek az osztályfőnöki tevékenységre, és felelősségteljesen ítélik meg saját alkalmasságukat is.

--

Kapcsolódó linkek

Sallai Éva – Szekszárdi Júlia: Változások az iskola belső világában
Szekszárdi Júlia: Az osztályfőnöki tevékenység helyzete és fejlesztési feladatai
Szekszárdi Júlia: Még egyszer az osztályfőnöki szerepről. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 12. sz. 3–12. o.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek