PSZICHOháttér
26. Bizalom 1.
A bizalom értéke
A feltétlen elfogadás a legnagyobb ajándék, amit megkaphat és megadhat az ember, mert a bizalom és az önbizalom forrása, és ezek azok az érzések, amelyekkel hegyeket lehet megmozgatni. A bizalom bármilyen megsértése viszont csökkenti a feltétlen elfogadást, és ezzel ördögi kör veheti kezdetét. A bizalmatlanság ugyanolyan erővel pusztít, mint ahogy a bizalom épít.
Mint minden különösen nagy emberi értéket jelző szó, a „bizalom” is „divatszó” lett, és nagy a veszély, hogy elhasználódik, ezért állandóan tudatosítani kell a jelentőségét. A bizalom maga pedig könnyen kikezdhető, és ki is kezdi az, aki csak a hasznát látja, és nem az értékét.
A bizalom mérhetetlenül nagy erőt ad
A bizalom azt közvetíti, hogy megfelelő és elfogadható vagyok, képes vagyok elérni valamit. Ha a környezet visszajelzi, akkor könnyebb elhinnem magamról mindezt, és a testem-lelkem nagyobb energiákat mer megmozgatni. Amennyiben folyamatos a bizalom, akkor az önbizalom megerősödik, és nagyobb akadályok is legyőzhetőkké válnak.
A hitünk, hogy hatékony lények vagyunk, erőt ad ahhoz, hogy befektessünk másokba vagy egy fontosnak tartott ügybe és persze legfőként önmagunkba.
A bizalom a fejlődés motorja, mert a sikert elővételezi. A teljesítményekhez vezető angyali kör a bizalommal és önbizalommal indul, a siker elővételezése és megtapasztalása alapozza meg. Ezzel szemben a bizalmatlanság és a kudarc leállítja a fejlődést.
„Mindegy, mit gondolsz, meg tudod-e tenni vagy sem, mindenképpen igazad van.”
A bizalom első menetben a feltétlen elfogadáson alapul, ami a fejlődés, a teljesítmények, a siker minden mérlegelés nélküli elővételezése. A feltétlen elfogadás azonban korlátozott, hiszen a tapasztalatok befolyásolják a megítéléseinket. Emiatt a bizalom a korábbi történések, ismeretek függvényében változik, és tudatos méricskéléssé torzulhat. Ekkor azonban kezdi elveszíteni a bizalom jellegét, és kognitív értékeléssé alakul.
A bizalom ugyanis inkább érzelmen, és kevésbé tudáson alapszik. A tapasztalat befolyásolja, mint általában az érzelmeket, de addig bizalom a bizalom, amíg nem biztos ismereteken múlik, vagyis keskeny a kognitív sávja.
Bizalom és hit
Bizalomról beszélünk, ha egy lehetőség nem nyilvánvaló, mégis elővételezzük. Ez kapcsolódhat a tanulás és a tanuló fejlődéséhez is. Nem tudhatjuk biztosan, hogy képes lesz-e adott teljesítményre a diák, de ha bízunk benne, akkor erőt adunk neki saját erőforrásai mozgósítására, és nagyobb eséllyel lesz sikeres.
A tanulás tevékenységgel kezdődik, és hibázással folytatódik. Ha nem így van, akkor nem is igazi tanulás. Semmit nem tudunk megtanulni, ha nem foglalkozunk vele, de minden tevékenységből tanulunk. Hogy jót-e vagy pedig rosszat, az már más kérdés.
Ha valamit azonnal jól tudunk, akkor nincs fejlődés, hiszen nincs min javítani. Vagyis a tanulás jele és része is a hibázás. Aki a hibában a tanulás hiányát látja, az nincs tisztában a tanulás fogalmával. Ha a nevelési-oktatási gyakorlatban a sokat hibázókat mint alkalmatlanokat hamar leírjuk, bizalmatlanságunkkal a legjelentősebb tanulási potenciált gyengítjük.
Ezért sem mindegy, hogy mit tudunk és gondolunk a tanulóról, a tanulásról és a hibákról, hiszen ez határozza meg, hogy mennyire bízunk a tanulás sikerében. Ráadásul a viszonyulásunkat óhatatlanul átadjuk a diákjainknak, így gyorsan terjedhet a bizalom és bizalmatlanság is. A nehézségeket növeli, hogy a bizalmatlanság tartósabb, mint a bizalom, mert lebénít, így kicsi az esély új tapasztalat szerzésére, és a bizalom felépülésére.
A bizalmat a mögötte meghúzódó kognitív, tudatos réteg különbözteti meg a hittől. A hit minden alap nélkül is fennmaradhat, a bizalom azonban nem. Emiatt a hit általában sokkal nagyobb lelki erőt képes adni, mint a bizalom. Attól függően azonban, hogy mire irányul és mi a kimenetele nagyon különböző lehet. A hit, azaz a gondolkodás kontrollja nélküli meggyőződés olykor rendkívül erős, jót és-rosszat egyaránt hozhat, és egyúttal alkalmas arra, hogy másokat is belerángasson jóba-rosszba.
A hitre épülő önbeteljesítő jóslat fogalmát Robert Merton (1948) írta le. Ennek három fázisa van:
1. erős hit abban, hogy valami történni fog,
2. ez a hit megváltoztatja a személy viselkedését,
3. a megjósolt esemény valóban bekövetkezik.
Merton egy korábban stabil bank összeomlásának példájával szemléltette az elméletét. Elterjedt ugyanis az a téves hír, hogy az érintett bank csődbe fog menni, erre az emberek kivették onnan a pénzüket, és így a pénzintézet valóban csődbe ment.
Ugyanerre a sémára épül a jól ismert Pygmalion-effektus, amely a pedagógiában nagy karriert futott be. Ennek alapján erősen befolyásolhatja a bekövetkező eseményeket, folyamatokat a róluk alkotott előzetes hit.
A bizalom erőssé és sérülékennyé tesz
Az erő, amelyet a bizalom és önbizalom ad, több oldalról jön. A legfontosabbak a következők:
- támaszkodhatok másokra, támaszkodhatok saját erőimre,
- bízhatok jövőbeni eseményekben,
- tisztességes cserékre számíthatok,
- hiteles kapcsolatokra építhetek.
- a nyitottságom által újabb és újabb lehetőségekhez jutok.
A bizalom a feltétlen elfogadáson alapszik, ezáltal termeli és újratermeli önmagát. A bizalom és a feltétlen elfogadás átadható, és megváltoztathat bennünket. Pszichoterápiában, szerelemben, bármikor. Az, aki rendelkezik ezzel a hatalmas erővel, egészen más személyiség, mint a bizalmatlan, akiből hiányzik az elfogadás, aki mindent szorongva méricskél, mindent ellenőrizni akar, és kizárja a világot. Azért kell rejtőzködnie, sőt manipulálnia, hogy megtévesszen másokat, így reméli ugyanis megtartani a veszélyesnek ítélt külvilág feletti kontrollt.
Különösen kiélezett helyzetekben, amikor nyitottabb a lélek, a feltétlen elfogadással rendkívüli bizalmat lehet ébreszteni, ami akár hitté is válhat, ha valaki feladja a kognitív kontrollt.
A csalók mindig a bizalomra építenek. Csak azt lehet becsapni, aki bízik. A bizalom fennmaradásában nagy jelentősége van a szavak és a tettek közötti kongruenciának, , ami ellenőrizhető. A háttérben meglévő kognitív kontroll az, ami hosszabb távon megvédhet a csalóktól. Különben a bizalom kiszolgáltatottá tehet, ahogyan a kisgyerekek ebben a tekintetben valóban teljesen kiszolgáltatottak a felnőtteknek.
Teljes bizalommal születünk, és a tapasztalataink alakítják (erősítik vagy gyengítik) az ősbizalmat. Ha csecsemőként, kisgyerekként éljük meg, hogy nem számíthatunk a környezetünkre, akkor ez mélyen beépül a személyiségünkbe. A csalódások, a becsapás minden módja egy-egy kis rongálódás az energiát adó bizalom-akkumulátoron.
A bizalom ára dollárban
A bizalom rombolásával a csalárdság súlyosabb károkat okoz, mint az ezáltal szerezhető esetleges haszon. Gyakran elhangzó tanács: „Ne bízz senkiben!” Ennek azonban nagy ára van.
Ha a lelki, szellemi hatások meghatározó voltát nem is akarja valaki elfogadni, legalább az anyagi jólét miatt érdemes elgondolkodnia a bizalmatlanság által okozható alábbi hatásokon. Nézzük tehát a piszkos anyagiakat.
A pénzben is kifejezhető károk:
- Elszalasztott lehetőségek: a bizalmatlanság miatt elszalasztott új kapcsolatok, elutasított ajánlatok, elmaradt felfedezések, újítások, hiányzó együttműködés anyagi kárt okoz.
- A védekezés ára: bonyolult szerződések, jogi költségek, az ellenőrzésre fordított idő, erőfeszítés és költségek – a védekezés sokba kerül.
- Gyanú: a kétség, szorongás, bizonytalanság felemészti az alkotásra fordítható lelki energiákat, és emiatt nem jönnek létre értékek.
- Biztonsági rendszerek: az őrök, a fémdetektorok, a megfigyelő rendszerek, zárak, széfek, biztonsági szoftverek állandó költséget jelentenek.
- Bonyolultság: szakértői vizsgálatok, jóváhagyások, a kettős ellenőrzés, audit, felügyelet, a megnövekedett bürokrácia elveszi a hasznos időt és energiát, ráadásul rengeteg pénzbe kerül.
- Manipuláció: az indítékok eltitkolása, a hamis kommunikáció, a fedőjátszmák, a ködösítés, a rejtett szándékok, spekulációk, titkos műveletek amellett, hogy sok energiát emésztenek fel, tovább gerjesztik a bizalmatlanságot, és a költségek akár a végtelenség nőhetnek.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon erős összefüggés van egy ország gazdasági fejlődése és az emberek egymásba vetett bizalma között. Nyilván a gazdasági mutatókat nagyon sok minden befolyásolja, de a bizalom, mint társadalmi tőke, igen előkelő helyen áll a jólét felé vezető úton.
Mindez számokban megjelenik az egyes népek alkotta országok gazdasági sikerességében. A kutatások nagyon egyértelmű összefüggést tártak fel a bizalom és a gazdasági sikeresség között. Azok az országok, ahol az emberek bizalmatlanok, rengeteg kárt szenvednek el.
Adam Smith már 1766-ban felfigyelt a nemzetek közötti különbségekre a „feddhetetlenség és pontosság” tekintetében. Azt tapasztalta például, hogy a hollandok állják leginkább a szavukat. John Stuart Mill is észlelte, hogy hatalmas különbség van a bizalom tekintetében az egyes országok között. Ő a skandináv országokat hozta pozitív példáknak.
Mindez azért tanulságos, mert éppen ezek az országok azok most is, amelyek a legmagasabb szintet érik el a bizalom terén, és amelyeknek a gazdasága is a leghatékonyabban fejlődik.
Ahogy egyetlen rothadó alma is tönkre tehet egy egész kosár gyümölcsöt, a megbízhatatlanság, a pávatánc, a szavak és tettek különbözősége, a csalás élősködik a bizalmon, és lassanként felemészti azt. A kialakuló bizalmatlanság pedig hosszútávon komoly hátrányokat okoz. Számokban is kimutatható, hogy ha egy nép nem építhet a bizalomra, az az egész országot a lejtőre taszítja (ld. a cikk végén található ábrát).
Létrejön egy ördögi kör, amibe gyorsan beleszaladhatunk, viszont nehezen jövünk ki belőle. Ahogy (talán nem véletlenül) éppen a hollandok mondják: a bizalom gyalog jön, és lovon távozik.
 Országonkénti statisztika: bizalom és az egy főre eső GDP
A táblázat Y tengelye azon állampolgárok arányát mutatja, akik egyetértenek azzal az állítással, hogy „a legtöbb ember megbízható”. Az X tengely az egy főre eső GDP 2014-ben (az országok közötti árkülönbségek figyelembevételével).
Szakirodalmi források:
Grampp, W. (1948) Adam Smith and the Economic Man. Journal of Political Economy. 56:4, 315–36.
Merton, R. K. (1948) The self-fulfilling prophecy. Antioch Review, 193-210.
Ortiz-Ospina, E., Roser, M. (2016) ‘Trust’. Published online at OurWorldInData.org. Retrieved from: https://ourworldindata.org/trust
Zak, P. J., Knack, S. (2001) Trust and growth. The Economic Journal, 111, (April), 295-321.
Gyarmathy Éva
--
- PSZICHOháttér - 1. Tanulási és viselkedési zavar helyett zsonglőrködés
- PSZICHOháttér - 2. Motiváció
- PSZICHOháttér - 3. "Nem érdekel, hogy lehetetlen"
- PSZICHOháttér - 4. A tehetség talentummá fejlődése
- PSZICHOháttér - 5. Tehetség és lehetőség
- PSZICHOháttér - 6. Magabiztosság = bizalom és önbizalom
- PSZICHOháttér - 7. A zavarosban a manipulátor a nyertes
- PSZICHOháttér - 8. A hazug embert könnyebb utolérni
- PSZICHOháttér - 9. Kedves gyilkosok, avagy az egészség álarca
- PSZICHOháttér 10. - A pszichopátiás fejlődés vizsgálata, kezelése és a szabadság magasiskolája
- PSZICHOháttér 11. - Állatok, gépek, emberek
- PSZICHOháttér 12. - Tartsd sikerben, hagy örüljön!
- PSZICHOháttér 13. – Kockázat
- PSZICHOháttér 14. – Megküzdés, kockázatvállalás, kreativitás
- PSZICHOháttér 15. – Kreativitás és érdekek
- PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is
- PSZICHOháttér 17. - Információigazítás
- PSZICHOháttér 18. – Ki kit vezet
- PSZICHOháttér – 19. Az Uralkodók és a Jedi lovagok
- PSZICHOháttér 20. – A vész és a válság menedzselése
- PSZICHOháttér 21.– A kritikai gondolkodás elementáris szükségessége
- PSZICHOháttér 22. – Krízisben
- PSZICHOháttér 23. – A krízisek által fejlődünk
- PSZICHOháttér 24. – Élő kapcsolatok
- PSZICHOháttér 25. – A szerelem és a párkapcsolat fejlődése
- PSZICHOháttér 26. – Bizalom 1.
- PSZICHOháttér 27. – Bizalom 2.
- PSZICHOháttér 28. – Korlátok, fékek és a csalók
- PSZICHOháttér 29. – Korlátok, uralkodók és az öntudatos személyiség
- PSZICHOháttér 30 – Szabadság + Felelősség = Autonómia
- PSZICHOháttér 31 – A szabadság az, hogy önmagad lehessél bárki engedélye nélkül
- PSZICHOháttér 32.– Feladat (1)
- PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság
- PSZICHOháttér 34 – A félelem ára
- PSZICHOháttér 35 – A félelem több álmot öl meg, mint a kudarc
- PSZICHOháttér 36 – Amikor az agyad hazudik
- PSZICHOháttér 37. – Öröm és boldogság
-- » Kommentálom
Hozzászólások
Mia | 2017. március 6. A bizalom szerepe nagyon fontos szerintem, főleg az lenne jó, ha a problémákat lenne kinek elmondani. Akkor kevesebb ilyennel szembesülnénk: http://tudomanyplaza.hu/tinedzser-kor-mentalis-betegsegek/ |
Utolsó üzenetek:
 ofoe Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.
--
Márta Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm
--
 Eleonóra Kedves OFOE!
Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)
Üdvözlettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)
--
 ofoe Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
--
László Krisztina Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina
--
Eleonóra Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.
--
Németh Zoé Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?
--
ofoe Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése