OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. március 17.
» Hozzászólások (3)

Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából1 2.

„Ha megfelelő felkészültséggel, empátiával, sok munkával csinálják ezeket a dolgokat, akkor igenis lehetséges olyan integráció, amivel, minden szempontból gazdagodik, az összes nebuló, a szüleik, és a tanárok. Kétségkívül, munkás, de hosszútávon nagyon hasznos, nemcsak a résztvevőknek, hanem az országnak is.” (Forrás: internet)

Szemléletváltás, attitűd

Édesanyám tanítóként egy kis bakonyi falu osztatlan iskolájában kezdett annak idején. A falu összes gyermeke ott ült a kis teremben, az első osztályostól a nyolcadikosig. Meg kellett tanulnia úgy szervezni a munkát, hogy jusson idő a felzárkóztatásra váró, a tehetséges és az „átlagos” gyerekekre is. Ehhez tudnia kellett differenciálni, ezekre a körülményekre adaptálni módszereket, játékokat, feladatokat.

Úgy tűnik, hogy jelenleg visszatértek ezek az idők.

A nyolcvanas években, a rendszerváltás előtt, még viszonylag homogén tanulócsoportokat alkottak a hasonlóan szocializálódott gyerekek. Persze akkor is különbözőek voltak a képességeik, de el tudták viselni a frontális oktatást, fegyelmezetten tanultak, mert erre kondicionálták őket a szüleik és a társadalom. Aztán a rendszerváltást követően, kialakultak olyan népes rétegek (és napjainkban egyre szélesebbre nyílik az olló), amelyeknek a szocializációs szintje erősen különbözik a kívánatostól, s az ő otthonról hozott problémáik alapjaiban rengették meg – többek között – az oktatási rendszert is.

Először a legnagyobb létszámban munkanélkülivé vált csoportok (közöttük viszonylag magas arányban, a cigányok) gyerekei, később, – az integráció szorgalmazásával – a fogyatékkal élők kerültek az ún. problémások csoportjába.

A kilencvenes évek végére mi, pedagógusok már érzékeltük, hogy nem lehet ugyanúgy tanítani, mint a korábbi évtizedek során. Tisztában voltunk azzal, hogy meg kell újítanunk a módszertanunkat, pedagógiai kultúránkat. Ez azonban teljes szemléletváltást, gyökeresen más gondolkodásmódot igényelt volna. Tudtuk, hogy ezen az úton kellene elindulnunk, de nem tettük. Nem történt meg a szükséges változás. Iskoláink többsége még a rendelkezésre álló feltételek között sem képes az integrációra, a pedagógusok többsége sem készült fel rá.

„A fiút imádták az osztálytársai, és még csak nem is az anyáskodó kislányok fogadták be köreikbe, hanem a rossz, eleven fiúk, akik barátjukként védelmezték az autista kisfiút. Sajnos, az árnyékpedagógus állandó jelenlétét és az ezzel járó sutyorgást, emellett a fiú tantervi lemaradását nem tolerálták a tanárok, ezért a kisfiút végül pedagógusi nyomásra eltávolíttatták az intézményből.”2 (Forrás: internet)

(Ebben az esetben a sikeresnek mondható integrációt a kis létszámú osztály, az „árnyékpedagógus” állandó jelenléte tette lehetővé, és az iskola pedagógusai tették tönkre.)

Mit tennék én, ha egy integrálni készülő iskola igazgatója lennék?

1. A felkészülés:

Ma az integráció az egyik legégetőbb kérdés a sok közül, és egyre inkább azzá fog válni.

„Az SNI-tanulók száma 2,1%-kal (1100 fővel) tovább emelkedett az általános iskolákban. A 2015/2016-os tanévben létszámuk 53,6 ezer fő, ami az általános iskolások 7,2%-át jelenti. ... Az általános osztályokban integráltan nevelt SNI-tanulók száma 3,6%-kal (közel 1300 fővel) lett magasabb, így arányuk az SNI tanulókon belül 69%-ra nőtt. A külön osztályban oktatott SNI-tanulók száma – 200 fővel – 16,7 ezerre csökkent.”3

A beiratkozások után az iskola már ismeri leendő diákjai adatait, fel lehet tehát készülni a sajátos nevelési igényű gyermek, gyermekek fogadására. Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell! Egy alsó tagozaton jól induló integrációs folyamat csak akkor lesz hatékony, ha a felsős szaktanárok tovább viszik! Ha nem érezzük magunkat kompetensnek, akkor nem vállalhatjuk fel az integrációt. Nem szabad felvállalni! Nem befőtteket4 akarunk a padokban!

„Az osztálytanító munkáját alkalomszerűen segíti csak gyógypedagógus, pedig Ani néni, a tanítónő, úgy várja őt, mint a Messiást. Csodát szeretne látni, de a heti 1 óra fejlesztésben csodát tenni nem lehet. Különösen nem az orvosi szobában, mert a hely sem alkalmas a meghitt, jó légkörű fejlesztésre, az eszközök sem állnak rendelkezésre. De idén legalább nem a folyosón kell megtartani ezeket a foglalkozásokat. A gyógypedagógus kolléganő hiába mondja Ani néninek, hogy külön tanterv szerint kellene haladnia a két gyerekkel, külön tanmenettel, figyelembe véve Klári értékelés alóli felmentését magyar nyelv tantárgyból, nem történik semmi. Sőt, az utóbbi időkben Ani néni gyakran mondogatja, hogy neki (a gyógypedagógusnak) könnyű, nem neki kell tanítania olyan gyerekeket, akikkel nem lehet haladni, akik nem figyelnek, nem akarnak tanulni. Akik képtelenek az osztállyal együtt haladni...”5

Ha elfogadjuk, hogy a fogyatékkal élők oktatása-nevelése speciális ismereteket kíván, akkor nyilvánvaló azt is, hogy ez a terület a pedagógia egy speciális területe, ennek avatott szakértője a gyógypedagógus. Egy tanítótól nem várható el, hogy ezen a területen is képzett legyen, de elvárható, hogy bármilyen módon, folyamatosan képezze magát, igyekezzen a lehető legtöbbet elsajátítani a gyógypedagógia módszertanából. Tudom, hogy a továbbképzési pénzeket is gyakorlatilag elvonta az oktatáspolitika, de megtalálhatók azok a források, amelyek igénybe vehetők, és nem járnak hatalmas anyagi kiadásokkal: könyvtárak, filmek, internet stb. Innen az alapvető ismereteket meg lehet szerezni, el lehet sajátítani.

(Alapvetően etikátlannak tartom, hogy a pedagógusokat továbbképzésekre kötelezik, miközben ezekre se pénz, se paripa, se fegyver – azaz képezze magát a pedagógus önerőből, saját szabadideje terhére, miközben a fizetése még mindig a diplomás bérek alsó határát súrolja.)

„Az óvónők, a vezetés szerint a fiam közveszélyes, állandó felügyeletet igényel és nem való az integráló oviba, gyógypedagógust pedig nem találtak. Szeretnék, hogy elvigyük, bár nem tudjuk, hova, a korai fejlesztés mellett a magán-ovi teljesen kimerítene minket mind utazás, mind anyagiak miatt... Létezik, hogy ennyire nincs gyógypedagógus az országban? Heti 1-2 napra sem, hogy segítséget nyújtson az amúgy remek munkát végző gyógyped. asszisztenssel, aki rendszeresen és jól kommunikál velünk, és a tankönyvei alapján próbál meg mindent? Most már őt is féltjük, mert úgy érzi csődöt mondott. Az óvónők arra hivatkoznak, hogy végzettség híján nem tudnak foglalkozni érdemben a fiammal, így az asszisztens anyuka és a fiam elszigetelődött.” (Forrás: internet)

A kevéske továbbképzési összegből a gyógypedagógiai ismeretekhez kötődő tanulást támogatnám: nagyon szerencsés, ha egy tanító a végzettsége mellé gyógypedagógusi diplomát is szerez. Feltétlenül szerveznék műhelyeket, ahova meghívnánk gyógypedagógus szakembereket, akiktől el lehet tanulni az SNI tanulók megsegítését, a differenciálás alapjait. Egészen elszomorító, hogy talán nincs is az országban pedagógus, aki például a kooperatív technikák tréninget el ne végezte volna, ugyanakkor alig akad olyan kolléga, aki használja is az ott tanultakat. Hogy mi az oka ennek? Azt el tudom fogadni, hogy ha egy módszer nem kompatibilis valakinek a személyiségével, akkor ne erőltesse, hamisan zengene a dal. Van kollégám, aki a mai napig frontális technikával tanít, és nagyon is sikeres: a gyerekek imádják, nyugodt és jó munka zajlik az óráin - neki ez való, ebben hiteles, ebben sikeres. De mi van a többiekkel? Az is magyarázat lehet, hogy a kooperatív technikák sok pluszmunkát követelnek a megszokott, sablonos oktatáshoz képest, amire az agyonhajszolt pedagógusok nem hajlandók, amire nem vállalkoznak. Nem kövezem meg őket ezért, de valószínűleg sikeresebbek lennének, és nagyobb örömmel tanítanának ezzel az eszköztárral mint most, amikor éppen csak túl akarják élni a napokat.

„Senki sem mondta, hogy nem teszünk semmit a gyerekekért. Ám nem hozhatok több szakembert az iskolákba, nem biztosíthatok több tantermet, a gyerekszámra jutó tanerőt, nem írhatok megfelelő tanmenetet stb. Mégis hogyan változtathat egy mezei pedagógus a kialakult rendszeren?” (Forrás: internet)

A felkészülés rendkívül fontos része, mondhatni alapja az SNI tanulók diagnózisának megismerése, természetesen a gyógypedagógus segítségével. Több esetben bizonyosodtam meg arról, hogy a többségi pedagógusok olykor még azt sem tudják, milyen sérüléssel került be osztályukba a gyerek, milyen tanulási problémákkal küzd.. Annyit tudnak csak, hogy szakvélemény készült róla (Szerencsésebb esetben tudják róla, hogy autista, de arról már fogalmuk sincs, hogy az autizmus mlyik fajtájával van dolguk). Ilyen hiányos információkkal képtelenek lesznek elkészíteni saját integrált tanmenetüket!

És itt rögtön eloszlatnék egy félreértést. A beintegrált SNI tanulótól (különösen az F-70-es enyhe értelmi fogyatékostól) a pedagógus nem kérheti ugyanazt az ismerethalmazt számon, mint az ép intellektusú társaitól! Nem kérheti, mert számára a kerettanterv nem ugyanazt az anyagot írja elő, mint a többieknek! Legfőképpen nem ugyanabban a formában, mint a többiek esetében! -Itt van az osztályban és ugyanazt tanulja tehát, mint a többiek –szokták mondani többségi kollégák.

És valóban! Nagyon sok iskolában voltam hospitálni, számos kollégával tartok kapcsolatot, de én ezeken a látogatásokon még nem láttam az integráció elmúlt 10 évéből integrált tanmenetet, differenciált dolgozatlapokat. Találni azonban találtam és követendő (sajnos egyedi) példaként mutatom meg itt a sárvári Szent László Katolikus Általános Iskolateljes általános iskolára kidolgozott helyi tantervét6.

Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell annak érdekében, hogy az SNI tanuló is sikeres lehessen, és motivált maradjon. Tehát ne akarjam megtanítani neki a gyorsulás kiszámítását fizika órán, mert nem fog menni, neki mindössze az út-sebesség-idő összefüggéseit kell értenie. Erre azonban a tanárnak fel kell készülnie, összefésülnie minden műveltségi terület SNI-s kerettantervét a NAT-tal és elkészítenie az iskola saját helyi tantervét!


(a szerző felvétele)

2. Együttműködés:

Hatékony együttműködésre törekednék az érintett területek szakembereivel: iskolaorvos, védőnő, gyermekvédelem, pszichológus, gyógypedagógus, gyógypedagógiai asszisztens stb. Erről többet nem érdemes mondani. Ha nem dolgozunk együtt, akkor nem lehetünk sikeresek. Például egy magatartászavarral küzdő gyermek esetében a legtöbbször pszichológusi megsegítés szükséges, amit legjobb, ha azonnal megkap a gyerek. Ott helyben és akkor, amikor akut probléma van. Ha nincs iskolapszichológus, márpedig a legtöbb iskolában nincs, mint ahogy – többek között – gyermekvédelmi szakember sem, akkor legalább gondoljuk át viszonyunkat az utazó gyógypedagógus kollégához. Háromféle attitűdöt tapasztaltam ezzel kapcsolatban:

- 1. A gyógypedagógus ellenség, aki hetente egyszer jön és megmondja a tutit. Okosabb nálam, mindent jobban tud, kioktat és beleavatkozik a munkámba – állítja a legtöbb pedagógus. Teszi ezt az utazó kolléga úgy, hogy nincs hely, ahol foglalkozhat a gyerekkel, sokszor nincs idő sem, mert természetesen óráról nem viheti ki a gyereket. Nincs eszköze, csak annyi, amennyit magával tud cipelni, mert az iskolának nincs kerete arra, hogy megvegyen például egy logico vagy LÜK táblát és hozzá a feladatlapokat. (Egy LÜK alapkészlet nagyjából 5-6 ezer Ft, füzetenként további 800-1000 Ft és egyszerre legfeljebb 2-3 gyerek tud vele dolgozni).


(Forrás: Dinasztia Kiadó honlapja- a képen a LÜK készlet látható)

- 2. Ő a megváltó: most és azonnal oldja meg Pistike problémáját. (Ez természetesen irreális elvárás.)

- 3. Rendkívül ritkán a többségi pedagógus és a gyógypedagógus között munkakapcsolat alakul ki. Mindketten értik és ismerik a fejlesztési, a nevelés-oktatási folyamatot, megpróbálnak segíteni egymásnak ezek hatékony végrehajtásában. Ehhez természetesen idő kell, megbeszélés, ötletelés stb. Éppen ezért olyan ritka ez az egymás kölcsönöse segítésén alapuló munkakapcsolat. Ám e nélkül teljesen hatástalan a gyógypedagógus munkája, sikertelen az integrációs folyamat és hiábavalók a többségi pedagógus erőfeszítései is.

„Erről beszélek nap mint nap... nincsen meg a feltétele az integrációnak sem, a fejlesztéseknek sem a többségi iskolákban. A feladathoz méltatlan helyiségekben vagy annak sem nevezhető sufnikban dolgoznak a kollégák. Hogy az iskolákban kell legalább 3 fejlesztő szoba, oda számítógép (Ja, volt egy igazgatónő, mikor mondtam a számítógépet rendre utasított, hogy mit képzelek én pont az SNI-seknek kell is az a számítógép) rengeteg fejlesztő játék, orvosi, pihenőszoba, pszichológiai szoba, védőnői szoba, konduktori szoba, mozgásfejlesztő -és kognitív fejlesztő szoba, ...és hallassérültek, gyengénlátók fejlesztő szobája... Pedig ha az az iskola alapító okiratában szerepel ezeknek a gyerekeknek az ellátása, akkor az említett feltételek sem hiányozhatnak.(Ezen kívül) sajnos még a kollégák hozzá nem értésével is meg kell küzdeni.” (Forrás: internet)

3. Iskola - szülő - pedagógus kapcsolat kialakítása

Szülő, támogató család nélkül nem működik a dolog! Mielőtt az integrációs folyamat elindulna, igazgatóként még augusztusban, a tanév kezdete előtt összehívnék egy szülői értekezletet. Tájékoztatnám a szülőket arról, hogy SNI gyereket, gyerekeket szeretnénk befogadni. Megmutatnám, szemléltetném, akár szakember, akár az érintett szülők segítségével, mit jelent SNI-snek lenni. Érzékenyítő gyakorlatokat végeznénk (élménypedagógia), videókat néznénk (van a neten rengeteg használható anyag). Biztosítanám a szülőket arról, hogy ebből mindenki csak profitálni fog.

Ezeket a szülői „klubokat” rendszeressé tenném, csakúgy, mint azokat az alkalmakat, amelyeken a szülők partnerként lehetnek jelen az iskola életében. Persze, tudom, hogy ma becsalni a szülőket még a legégetőbb témákkal is nagyon nehéz, de ha fenn tudjuk tartani az elsős gyermekek szüleinek lelkesedését, érdeklődését a nyolcadik év végéig, azzal csak nyerhetünk valamennyien. Mind a szülő, mind a gyermek ott tölti szívesen az idejét, ahol otthon van, ahol megbecsülik, ahol partner és nem ellenség. Ahol találkozhat „hasonszőrűekkel”, ahol segítik őt problémái megoldásában, kételyei eloszlatásában. Az SNI gyermeket nevelő szülők többnyire maguk is „sérültek”:

„Hadd mondjam el, hogy mit él meg az anya, amikor a gyermekét autistának diagnosztizálják. Képzelje el, hogy egy nap azt mondják önnek, hogy a gyereke meghalt. Ott van ön előtt, de nem él. Majd képzelje el, hogy haza kell mennie az orvosi rendelőből egy másik gyerekkel. Az önét ott kellett hagyni. Persze azt mondják majd, hogy nyugodtan vigye el magával, még mindig az öné, szeretheti ugyanúgy, mint eddig. De sajnos már nincs... Kedves Anyuka! Az el nem gyászolt halott gyermek az egészségesnek hitt, egészségesnek megszült és évekig csodálatosnak, tökéletesnek hitt gyermekem képe. A másik gyerek az, akit autistának, fogyatékosnak, elmaradottnak, hibásnak, handycap-esnek és végérvényesen gyógyíthatatlannak nyilvánítottak, egy kóddal ellátva, akárcsak egy állatkát.” (Forrás: internet)

Nagyon sok „védelmi taktikával” találkoztam.

Van, ki önkéntes szegregációba vonul teljes családjával.

Van, ki mindent megtesz gyermekéért, erőn felül is próbál segíteni gyermekének és a vele foglalkozóknak is. Tökéletes partnere a pedagógusnak.

Van, aki nem hajlandó elfogadni a történteket és nem fogadja el a szakemberek véleményét. Ő az, aki nem mutatja be a Szakértői Bizottság vizsgálati eredményeit, érettségit adó iskolába íratja be értelmi fogyatékos gyermekét, és nagyon meglepődik, mikor az már félévkor is szinte mindenből megbukik.

Kétségtelen: a sikeres integráció nem mehet végbe a szülők megnyerése, együttműködése nélkül. És értelmetlen a pedagógusok attitűdjének, szemléletének, gondolkodásának megváltoztatása és módszertani ismereteinek fejlesztése nélkül.

„Az általános iskola pedagógiai munkájában jellemzően érvényesül-e a differenciálás alapelve? Szégyenkezve mondhatjuk, hogy nem. A mai általános iskola nem „gyermekbarát.” Csak idő kérdése, hogy aki „kilóg” a sorból, az mikor válik problémássá, lemorzsolódóvá, lemaradóvá. És bizony kilóg a sorból nemcsak a sajátos nevelési igényű, hanem a tehetséges, a visszahúzódó, a harsány, és a könyvmoly is...”7

S bár minden pozitív integrációs törekvésnek alapja a szemléletváltás, azért léteznek módszerek, eljárások, amelyek megkönnyíthetik a többségi pedagógus feladatát. Erre teszek konkrét javaslatokat a következő részben (folytatjuk...).


(a szerző felvétele)

Leiner Károly

1Ahogy az első részből kiderült, kizárólag a „legproblémásabb” réteg, az enyhe értelmi sérültek, autisták, magatartás zavarral küzdő, hiperaktív gyerekek integrációjának kérdéseivel szeretnék foglalkozni ebben a sorozatban.

2http://vs.hu/kozelet/osszes/egy-autista-gyereknek-nincs-helye-egy-normal-iskolaban, 2017. január

3Oktatási adatok, 2015/2016, Statisztikai Tükör 2016. április 28.

4Gyógypedagógus alkotta fogalom az osztályban csak ülő (hideg integráció) SNI-tanulókra

5Leiner Károly - Integrálunk. Valóban?, Fejlesztő Pedagógia 2010/5.szám

6http://www.szlki.hu/pages/letoltes/htt_f18.pdf

7Vargáné Mező Lilla - Sajátos nevelési igényű tanulók együttneveléséről pedagógusoknak, intézményvezetőknek, Budapest, 2004, OFI

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2017. március 18.
Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart tőle, bár a segítségeddel talán ez is ment volna. Sajnálom, különösen azért, mert ép intellektussal még nem záródnak be teljesen a kapuk. Remélem, hogy a szülők találnak jó iskolát, jó pedagógust a gyereknek.
Anna | 2017. március 18.
'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!'

Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. osztályos, "kevert specifikus tanulási zavar" diagnózist kapott tanítványával foglalkozom, s maga is fejlesztőpedagógus végzettségű is. Szót értünk tehát. A kérdés nem hiperaktív, nem autisztikus, nem is értelmi sérült, hanem egy "csak" erősen látássérült, de valóban nem vak nagycsoportos óvodásra vonatkozott. Ők ugye, elvileg, kiemelten jó helyzetben vannak integráció terén a cikkben említett gyermekcsoportokhoz képest. Nagyon elvileg persze, mert a gyakorlatot széles körben, hosszú évekre visszamenően ismerem. A válasz annyi volt: felelősséggel nem tudom vállalni. (Bár jövőre 1. osztálya lesz.)

Őt kérdeztem, nem az intézményvezetőt. Mert ő a saját feladatát (jó esetben nem a terhét) látja ebben, míg az intézményvezető létszámokban gondolkozik, ami egy teljesen más szempontrendszer, más mérlegelési alapokon, miközben a tankerületek működése óta nincs a hatáskörében lehetőség, hogy eszközöket, és személyzetet rendeljen a feladat mellé. Fájt ez a nemleges válasz, mert egy kiemelkedő képességű kislányról van szó, de a tanítót megértem, a válaszát elfogadom. És véghetetlenül sajnálom.
Tokaji Ildikó | 2017. március 18.
Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!" - Már itt romlik el minden, a legelején, azután persze az összes többi hiba is megtörténik, mintha egy Murphy-törvényt olvasna az ember. Könnyek közt, tegyük hozzá, amiben mindenki kicsit tönkre megy.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.18.
Itt a törvény, amivel a rezsim magához láncolja a gyerekeket
A közoktatási törvény tervezett módosítása meggátolja a szülőket abban, hogy kimenekíthessék gyermeküket a rossz oktatási rendszerből, zöld utat ad arra, hogy a szakmailag nem megfelel...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.06.18.
Akkor is elkezdhetnek tanítani a pedagógusok, ha a nyelvvizsga miatt csúszik a diplomaszerzés
A pályakezdő tanárokat is segíti a köznevelésről szóló törvény módosítása, mert akkor is elkezdhetnek tanítani, ha a nyelvvizsga hiánya miatt csúszik a diplomájuk kiadása - mondta az...
(Forrás: eduline)
--
2019.06.17.
Ha afrikai árvaházba menne önkéntesnek, hát, ne tegye!
Eltartja és konzerválja a gyerekek fejlődését károsan befolyásoló, tömeges árvaházak létezését, sőt, akár családokat szakíthat szét az a mai napig általános gyakorlat, hogy a fejlett...
(Forrás: index)
--
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek