OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. április 10.
» Hozzászólások (0)

Hogyan játsszunk?

1. Társasjáték-pedagógia a gyakorlatban

Amikor az idei tanévben több tanulócsoportban a Budapest Bank támogatása jóvoltából pénzügyi-gazdasági társasjátékok kipróbálásába kezdtünk, a csatlakozó kollégáknak és a velük együtt részt vevő osztályoknak már volt gyakorlatuk a társasjátékok iskolai alkalmazásában.

A pénzügyi-gazdasági kompetenciákat fejlesztő társasjátékokat a Szivárvány Baptista Gimnázium és Szakképző Iskola öt osztályának tanulóival próbáltuk ki, és a tapasztalatokat feldolgozva sikerült a játékokat beépíteni a tanítási folyamatba. Mivel iskolánk profilja a vendéglátás, ami szerves kapcsolatban áll a pénzügyi kultúrával, az ehhez kapcsolódó ismereteket több tantárgy keretében (gazdasági, vállalkozói ismeretek, gazdasági számítások stb.) tanítjuk. Iskolánk utolsó esélyt adó intézmény: diákjaink többsége nehéz körülmények között él, hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű, nagy részük sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, magatartási zavarral küzd. Többségük cigány fiatal, és túlnyomórészt megegyeznek abban, hogy eddigi tanulmányaik során kudarcok érték őket (fogyatékosságuk okán, rendezetlen családi körülményeik, magatartás-problémáik miatt).

A programban egy érettségiző, egy szakmát tanuló (cukrász) és három sajátos nevelési igényű (SNI) osztály vett részt 60 tanulóval. A diákok szívesen vették a foglalkozásokat, hiszen iskolánkban szinte valamennyi pedagógus évek óta gamifikálja a tananyagot: több saját ötletű hagyományos társas- és digitális játék is született, tehát nem nulláról indultuk el. (Például a Monopoly játéknak nálunk megszületett a cukrász szakmai anyagra épülő változata, de készült az élelmiszerismeret oktatásához használható Gazdálkodj okosan is.

Ahhoz, hogy a tapasztalatainkat meg tudjuk osztani másokkal, és kedvet csináljunk hasonló játékok kipróbálásához, hozzátartozik az is, hogy néhány bevezető gondolatot megosszunk a társasjáték-pedagógia működéséről.

Hogyan fogjunk neki?

  • Egyszerű játékokkal szoktassuk hozzá a játéktevékenységhez a gyerekeket, hiszen közülük keveseknek van ezzel kapcsolatos tapasztalata. A családi és a társasági tevékenységekből is kikopóban van a társasjáték, miután a digitális világra jellemző kapcsolódási formák a társasjátékot is az online térbe helyezték át. A társasjátékokban a társas összejöveteleken (és a játékboltokban) tapasztalható vitathatatlan reneszánsza a gyerekeknek csak egy nagyon szűk rétegét éri el, ugyanakkor a pedagógia számára hatalmas lehetőséget jelentenek, jelentenének a változatos, jól átgondolt és kipróbált játékok, játék-ötletek. Válasszuk ki és próbáljuk ki azokat a játékokat, amelyek számot tarthatnak a mi tanulócsoportunk érdeklődésére!
  • Ki kell alakítanunk és meg kell tanítanunk betartani a társasjátékozás szabályrendszerét. Ez nem is olyan könnyű feladat, azonban a „te csaltál” típusú viták megelőzése érdekében elkerülhetetlen. Miután az osztály életét szabályozó megállapodásokat – a „törvényeinket”, viselkedési szabályainkat – úgyis meg kell alkotni annak érdekében, hogy a tanulóinkból működő csoportot sikerüljön felépítenünk, az együtt játszás szabályainak közös kialakítása ennek a folyamatnak a része lehet.
  • A játékokat fokozatosan érdemes bevezetni: mi egyszerű szóláncokkal, eszközt nem igénylő játékokkal, páros játékokkal (gyerekkorunkban játszott amőba, torpedó, területfoglaló), és mozgásos tevékenységekkel szoktuk a játéktevékenységet, a játék (újra)tanulását kezdeni.
  • Kezdetben olyan játékokat válasszunk, amelyek viszonylag rövid idő alatt befejezhetőek – a félbeszakított játékok ugyanis nem okoznak sikerélményt, elveszítik a varázsukat.
  • A játékokban nincs vesztes, csak olyan játékos, akinek nem volt elég ideje arra, hogy befejezze a játékot, vagy nem jól taktikázott stb. Ez a megközelítés segít abban, hogy a sikertelenebb játék tanulságát úgy vonhassa le az érintett tanuló, hogy ne kelljen a személyiséget leértékelő „vesztes” szerepbe helyezkednie (az, hogy most rosszul taktikáztam, nem jelenti azt, hogy lúzer vagyok). A győztesnek épp ezért meg kell tanulnia úgy örülni, hogy az a többiekben ne okozzon feszültséget, frusztrációt; ehhez egyes gyerekeknek kontrollra, segítségre (és a fent említett viselkedési szabályokra) van szükségük.

A játékok alkalmazásának technikai feltételei – előkészületek, szervezési feladatok

Minden foglalkozás előtt meg kell terveznünk a folyamatot, és át kell gondolnunk a szükséges előkészületeket.

  • Melyik teremben használjuk a játékokat?
  • Mennyire mobilizálható a terem berendezése?
  • Egy- vagy többféle játékkal akarunk játszani?
  • Van-e elég játék a csoportlétszám ismeretében?
  • Milyen plusz eszközöket igényel a játék? (íróeszköz, papír, plusz dobókocka stb.)
  • A foglalkozás előtt meg kell győződni arról, hogy a játék készlete hiánytalanul rendelkezésre áll.

De át kell gondolni a céljainkat is:

  • Mire akarom használni a társasjátékot? (napközi – szórakozás, rekreáció; irodalom óra – ismeretek gyakorlása stb.)
  • Vannak-e egyéb céljaim a játék örömén és azokon a képességfejlesztő hatásokon túll, amik úgyis adódnak a játék használatából?
  • Ha igen, akkor hogyan állítsam össze a csoportokat/párokat?
  • Kiket akarok együtt játszatni és miért?

Új játék alkalmazásának problémái

A játékot a csoportban történő kipróbálás előtt a pedagógusnak meg kell ismernie! Tökéletes szabályismerettel kell rendelkezni – épp ezért mi mindegyik új játékot többször is kipróbáltuk, próbajátékokat játszottunk.

Kezdjünk nagyon egyszerű szabályrendszerű játékkal! (Ahogy fentebb már jeleztük, a témánkhoz tartozó – később részletesen is bemutatandó – pénzügyi-gazdasági jellegű játékok bonyolultabb felépítésűek. Közülük a legegyszerűbbnek a Monopolyt gondoljuk, hiszen egyszerű pályabejárós játék, és a gyerekeink többsége már találkozott vele a korábbi években is, hiszen mi rendszeresen használjuk.) Tökéletesen alkalmas bevezető játékok a régi, hagyományos táblás játékok, amelyek többsége pályabejárós játék, mint például a Ki nevet a végén?

Hogyan ismertessünk meg egy új játékot?

Az új játék bevezetésének több változatát is kipróbáltuk, mindegyiknek más az előnye és hátránya:

a) egyszerűbb szabályrendszerű játék esetén odaadtuk a tanulóknak a játékleírást azzal a céllal, hogy a szövegértést, az olvasást, az információk feldolgozását, a válogató olvasást stb. gyakorolják, és rájuk bíztuk a szabályrendszer megértését, ami a szövegértésen túl, egymás segítését is magában foglalta. Ezzel tehát nem a játék alkalmazása volt a közvetlen célunk, hanem az előbb felsoroltak: a szövegértés tréningje, a közösség épülése, a szociális kompetenciák fejlesztése. Azonban ügyelni kell arra, hogy a szövegértési feladat ne menjen a játékos kedv rovására – a megfelelő pillanatban segítséget kell nyújtani, a frusztrációt kialakulását megelőzni. Bonyolultabb szabályrendszerű játék esetén a jó szövegértési képességű tanulók is segítségre szorulhatnak, mert egyszerre túl sok és túl összetett információt kell befogadniuk.

b) Mi ismertetjük a szabályokat. Itt az a technika vált be a legjobban, hogy ismertetjük a célt, a győzelem feltételét, és elmondunk annyi szabályt, amivel már elkezdhető a játék. Ha a játékban új kérdés merül fel, akkor a pedagógus oda tud menni egyenként a csoportokhoz és ismertetni tudja a folytatáshoz szükséges új szabályt. Sajátos nevelési igényű gyerekeinknél azért is csak így tudtuk megoldani az új játék bevezetését, mert a gyenge memória, a fluktuáló figyelem mellett így tudtak a tanulóink lépést tartani a változó játékmenettel.

c) Bevált az is, hogy néhány tanuló játszott próbajátékot, amit a többiek megfigyeltek; ez a szervezési mód kis létszámú csoportokban könnyen megoldható. A szabályokat ekkor is folyamatosan „adagoltuk” a játszóknak, a többiek pedig figyelték a játék menetét. Amikor már az összes szabály sorra került, a bemutatót játszók egyedül folytatták a játékot, a többiek pedig csak ekkor kezdték el.

Mi a pedagógus feladata a játék során?

Természetesen a tanárnak meg kell győződnie, hogy mindenki tökéletesen érti a szabályokat, a játék célját. Figyelemmel kell lennie az időre, követnie kell a gyerekek reakcióit, hogy be tudjon avatkozni, amikor szükséges.

Érdemes a háttérbe vonulni és figyelni a csoportok működését, a tanulók viselkedését. A szabadidős tevékenységek alatt alaposabban megismerhetjük a tanulókat, akik a tanítási órákon – bár ezért a módszereink is felelősek –, sokszor egyfajta tanulói álarcot viselnek, a játékhelyzetben azonban sokkal színesebben nyilvánulnak meg. Nincs is más dolgunk, mint figyelni a játékot, szereplőket, a csoport dinamikáját. Természetesen, ha azt látjuk, hogy egy-egy tanuló kevésbé szerencsés a játékban és kezdi a motivációját elveszíteni, akkor érdemes odamenni a csoporthoz és segíteni feloldani a helyzetet. A szabályértelmezési problémák vagy az ezzel kapcsolatos viták során is szükség lehet segítségre, de ilyenkor is szem előtt tartva a „Segíts, hogy egyedül csinálhassam!” elvét; vagyis a játék közben mindig a keretek biztonságos kijelölésével, elmagyarázásával segítünk, és sosem adunk tanácsot, semmilyen módon nem befolyásoljuk a tanulókat.

A foglalkozás végén fontos megbeszélni a tapasztalatokat: mondják ki a tanulók, hogy miért győztek/voltak kevésbé sikeresek, hogyan érezték magukat, mi volt jó és rossz a játékban stb. Nem nekünk kell a tanulságokat megfogalmazni, a tanulókban akkor tudatosulnak igazán a történtek, ha ők maguk fogalmazzák meg azokat.

Hogyan adaptáljunk játékokat a céljainknak megfelelően?

A társasjátékok átalakításának legegyszerűbb módja, ha

1. A szabályrendszeren alakítunk. Ennek több célja, módja is lehet:

- ha az amúgy népszerű játék a sok gyakorlásban túl könnyűvé, „unalmassá” válik – például egy sudokut sokkal érdekesebb négy színnel, négy játékossal játszani úgy, hogy megadott menetirányba haladva felváltva teszik a játékosok a táblára a saját színüket a szabálynak megfelelően – a játék elve ugyanaz marad, mégis sokkal nehezebb, összetettebb.

- több vagy kevesebb játékost szeretnénk bevonni

- meg szeretnénk hosszabbítani, vagy épp rövidebbé tenni a játékidőt

- valami extra célt szeretnénk elérni a játékkal: például azt, hogy a gyerekek adott tananyagot sajátítsanak el, ismételjenek. Ezért egy bármilyen pályabejárós játékot úgy alakítok át, hogy a dobott mezőre csak akkor léphet a gyerek, ha tudja pl. a mezőre írt szó ellenkező nyelvű megfelelőjét; az adott fogalom definícióját; adott szerző művét stb. (Ha nem tudja, akkor azt hangosan valamelyik társa mondja ki!) Átalakítom a játékot, és a tanulóknak nem egyszer kell körbemenniük, hanem 2-3 kört kell megtenniük.

2. Új játék alkalmazásához használjuk fel a játék tábláját, játékkészletét – néhány ötlet:

- az eredetileg más célra készült készlettel új játékot találunk ki: például az állatos kártyacsomagot kiosztjuk egyenlően a játékosok között, és az asztalra három kört rajzolunk, vagy kirakjuk zsinórból stb., és beletesszük a „halmazok” nevét jelző papírcsíkokat: emlős, madár, hal, egyéb – természetesen alsó tagozaton járunk. A gyerekek felváltva teszik a kártyáikat a megfelelő körbe, ha tévednek, vissza kell venniük, vagy kimaradnak egy körből stb.

- A Scrabble-ből vagy bármilyen más betűkészlettel rendelkező játékból rengeteg új játék található ki. Példa: minden gyerek kap 10 betűt. A játéknak a Szabadulj a betűktől nevet adtam. Feladatuk sorban szavakat kirakva a betűikből, megszabadulni tőlük. Egyetlen szabály: bárkitől a lerakás előtt el lehet venni betűt (ha a saját szóhoz szükségünk van rá), de azonnal le is kell rakni (a szavak betűit visszadobjuk a dobozba). Győz az, akinek vagy elsőnek elfogy, vagy már senki nem tud értelmes szót kirakni és neki marad a legkevesebb betűje.

- Monopoly játék: az előző órán tanult sütemények összetevői vannak a pályán és kis kártyákon. Minden játékos a játék elején kihúz egyet: például dobostorta, citromtorta stb. Feladatuk a pályán körbejárva összegyűjteni a recepthez szükséges összetevőket. A játékban lehet egymással cserélni, üzletet kötni, ha kölcsönös a megegyezés. A gyerekek addig „köröznek” a pályán, amíg el nem készül a süti.

- számolás gyakorlása: bármilyen pályabejáró tábla megfelel a játékhoz. Minden játékos egy általunk megadott számmal, de ugyanazzal a mennyiséggel indul. A pálya mezőire műveleteket helyezünk el (+5, -3 stb.). A dobott mező számán található műveletet el kell végezni (a kisebbek leírhatják az eredményt, mert könnyen elfelejtik, a nagyobbak fejlesszék a memóriát azzal, hogy fejben tartják). Természetesen itt a szerencse dönti el a nyertes személyét, de a gyerekek ennek ellenére élvezik.

Egy alapjáték: a memória kártyák

Bár a játékokban elsősorban a játék öröme a fontos, azonban emellett az ismeretek megerősítését, rögzítését, gyakorlását is elérhetjük ezzel az eszközzel. Természetesen nem alkalmas minden kész játék erre; az alapötleteket, táblákat, játékkészletet (kártyák, figurák stb.) kell kiindulási alapnak tekintenünk és adaptálnunk a tanulók képességei és a céljaink szerint.

Memória kártyákat minden olyan tananyagban, műveltségterületen tudunk használni, amelyen két fogalmat, tárgyat stb. asszociációs kapcsolattal párba állíthatunk. Néhány példa erre: történelem – uralkodók, események és évszámok; irodalom – művek és szerzőik vagy művek és szereplőik vagy egy mű összetartozó szereplői; kémia – elemek és vegyjelük; angol – szóanyagok gyakorlása stb. Az új kártyákat a gyerekek készítsék el, ezzel növelve a bevonódást, emelve a motiváció szintjét („Az én kártyámmal fogunk játszani!”). Az egyénileg készített kártyák garantálják, hogy a gyerekek érdeklődésének és tudásának, a gyakorlandó, bevésendő, megmozgatandó tananyagnak megfelelő feladatok szülessenek.

Hogyan használjuk? Ha okosan átgondoljuk és megtervezzük, akkor a gyakran hangoztatott ellenérv, miszerint „túl sok idő fog elmenni vele a tananyag rovására”, teljesen okafogyottá válik. Egy lehetőség a gyors és komoly tanulási haszonnal bíró lebonyolításra: a kártyákat, legalább 5 készletet kiteszünk öt asztalra, amelyek körül a gyerekek rögtön csoportosulnak, leülni is felesleges, és elindítjuk a játékot. A játékidő egy helyszínen legalább másfél perc. A gyerekek játszanak a kártyákkal, amikor lejárt az idő, megszámolják a felvett párokat, visszarendezik az asztalt és „viszik magukkal” a pontjaikat a következő asztalhoz. Nem baj, ha nem sikerült minden párt felvenni. A játékot ugyanazzal a tudásanyaggal, de más és más elrendezésben ötször játsszák, azaz ötször is találkozhatnak ugyanazzal az ismerettel. Így 7-8 perc alatt gyakorlatilag a teljes ismeretanyaggal találkoznak. A játék logikája hasonlít a kooperatív technikák „Kettős kör” gyakorlatához.

Leiner Károly – Földes Petra
A fotókat Leiner Károly készítette

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek