OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. május 28.
» Hozzászólások (1)

A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában

R. Forray Katalin, Kozma Tamás és Molnár Ernő szerkesztésében megjelent a Mezőváros új szerepben című tanulmánykötet, melyben több írás is foglalkozik az oktatás kérdéseivel.1 A Debreceni Akadémiai Bizottság székházában ez év április 4-én műhelymunkát szerveztek a könyv tartalmához kapcsolódóan. Honlapunkon Achs Károly ott elhangzott előadásának rövidített változatát közöljük.

A la recherche… Próbálunk utánaeredni az eltűnt időnek. Lassan négy évtizede annak, amikor még azt hittem, az ember Mezőtúron is gyönyörű életpályát futhat be, csak azért is megmutathatja, hogy a kisvárosban is érhet annyit, mint szerencsésebb helyen.

Annak pedig majd’ egy évszázada, hogy Móricz Zsigmond éppen Mezőtúron gyűjtött anyagot új regényéhez, amelynek főhőse, a környezetéből kiemelkedni akaró Szakhmáry Zoltán nem elég erős ahhoz, hogy a helyi közszellemmel szembeszállva megvalósítsa céljait, így törvényszerűen elbukik.

Az Úri muri természetesen nem Mezőtúrról szól, hanem Magyarországról, Mezőtúr csak a megfelelő terepnek látszódott ahhoz, hogy Móricz az ország gondjait sűrítetten megmutathassa.

A kötet szerkesztői ugyanerre éreztek rá, és éppen Mezőtúr történeteivel szeretnének megmutatni országos problémákat.

Engem arra kértek, hogy iskolám helyzetéről írjak az átélő szemszögéből.

Mezőtúr azért alkalmas hely az iskolaügy vizsgálatára, mert a rendszerváltásnak nevezett folyamat fokozottan katasztrófasújtotta városának számít. Itt sokkal sarkosabban, élesebben jelentkeznek a másutt is meglevő, de talán nem ennyire nyilvánvaló visszásságok. (…)

Mezőtúr lakossága az 1980-as 22 ezer főről mára lecsökkent 16 ezerre. Ha a korosztályi összetételt nézzük, még tragikusabb a helyzet: pont a gyermekszülésre, gyermeknevelésre alkalmas korosztály fogyatkozott meg. Néha megállok valamely tabló előtt: lám, ebből az osztályból is jó, ha ketten laknak Mezőtúron… Ehhez képest az iskolai, óvodai kínálat mértéktelenül megnőtt. Az 1990-ben kiegyensúlyozottnak mondható iskolahálózat drasztikusan megváltozott. Azóta újraindult a református gimnázium, a katolikus általános iskola, alakult egy református óvoda.

Más városok is kínlódnak iskoláikkal. Azokban a hasonló méretű városokban is jelentkeznek a problémák, ahol egy gimnázium van. Ott is meg kell küzdeni a megyeszékhely elszívó erejével, azzal a szülői tévhittel, hogy egy nagyvárosi iskola eleve jobb. Mezőtúr kiélezettebb helyzete önmagán hordozza az iskolaügy negatív jelenségeit, ezért is szerencsés, hogy Katalin és Tamás választása Mezőtúrra esett.

Most nem foglalkozom a mindennapokat megmérgező pitiáner ügyekkel, feltételezem, a nagyváros is tele van hasonlóan kisszerű esetekkel. De azt hadd állítsam, hogy az ország iskolapolitikájának csődjére következtethetünk már annyiból is, hogy egy tizenhatezres kisváros egymástól száz méterre lévő két gimnáziuma, a gimnáziumok tantestülete között semmiféle formalizált kapcsolat nincs! Egy-két tanár ki-kisegíti a másik iskolát óraadással, ezen felül semmi!

A legnagyobb baj ezzel az, hogy az iskola a felnőttek ügyévé vált, a felnőttek érdekekei mellett szerveződik, a gyerek a felnőttek dicsőségének díszletévé, kellékévé fokozódik le.

A nevelés, az iskolai munka hosszú távú munka és intim, örömteli folyamat. Hosszú távú. Legszívesebben az efféle mondatokat őrizgetem: „Most jöttem rá, hogy tanár úr mit akart velünk csinálni annak idején.” Vagy: „Negyvenéves koromban esett le, hogy azt miért mondtad.” A napi csatározás, a létért való küzdelem, a beiskolázási verseny viszont háttérbe szorítja ezeket a mondatokat, ott azonnali zengzetes eredmények kellenek. Az intimitást is kikezdi az, ha a legkisebb „sikert” is kitesszük az ablakba. Az öröm pedig idegen, sokadrangú elem a mai magyar iskolában.

A kötetbeli írásom ezzel a helyzettel foglalkozik, természetesen az én iskolám szemszögéből. A szöveg leírása óta nem sok dolog változott: mi újabb fenntartóhoz kerültünk, Lázár János pedig éppen Mezőtúron fejtette ki álláspontját arról, hogy a kormányzatnak az egyházi iskolák a kedvencei. Erről most többet nem beszélnék, az lenne elegáns, ha a másik oldal is elmondaná véleményét, a könyvben ez meg is történik.

A kötetbeli szövegem második felében kitérek iskolánk egyik hozzám közel álló újítására.

A kilencvenes évek első felében jutott eszünkbe, hogy meg kellene újítani az általános gimnáziumot. Az ötlet egy zűrzavarosra sikerült dolgozat javítása közben pattant ki: vajon miért nem látnak ezek a gyerekek, miért nincs rend a fejükben, miért nem tudják kifejezni magukat? Akkor végeztem el a drámatanári szakot, adódott is a megoldás: a drámát illesszük bele ebbe a tágabb kontextusba. Meglátni, megérteni, kifejezni: ezzel a három szóval lehetne jellemezni a célokat. Ehhez meg kell tanulni kérdéseket feltenni, elmélyedni, együttműködni. Olyan elképzelésünk volt, amely egyszerre fejleszti az intellektust, az érzelmi intelligenciát. Olyan, amelyben a tanárnak nem az a feladata, hogy kész válaszokat adjon, a gyereknek pedig nem az, hogy a kész válaszokat visszamondja, majd azonnal elfelejtse. Mindezt 1995-ben kezdtük el, egy-két évtizeddel megelőzve a napjainkban szinte mindennaposnak számító elemzéseket, amelyek a jövő kompetenciáit fejtegetik.

Munkánk részletei megtalálhatóak a könyvbeli írásban. Hogy az ötlet és a kísérlet valóban jó volt, a szövegben idézett diákvélemények is alátámasztják.

Bő két évtized után a program kifáradni látszik. Saját felelősségünket nem kisebbítve, belefáradásunkat nem mentegetve hadd soroljak fel néhány magyarázatot.

Az egyik ok a túlzott hivatalosság, minden dolgunknak valami merev kategóriákba történő besorolása. Máig úgy szabad hirdetni az elképzelést, hogy „emelt szintű oktatás drámából”. Ami azt sugallja, hogy aki elvégzi, valamiféle drámaszakember lesz. Nem ismétlem az előzőeket, de nyilván nem ez a célunk.

Az iskolapolitika, a közvélekedés, a szülői elképzelések sem kedveznek az ilyen típusú munkának. Egy régimódi iskolakép áll nyerésre: a gyerek agyába betölteni mindazt, amit vizsgán kérdezhetnek. Talán nem véletlen, hogy a decemberben az OFI-nál megjelent átfogó kötetünkben (Dráma – pedagógia – színház – nevelés) többen kétségbeesetten fejezzük be írásunkat: Gabnai Kati egyszerűen így: „Segítség!”, Kaposi Laci pedig így: „Túléljük. A tevékenység biztosan. Azt átvisszük a túlsó partra.”

Ami tragikus: a gyerekek nagy része átvette ezt az iskolaüzemi gondolkodást. Számukra az iskola meghaladott, fölösleges intézmény, az agyukat kihelyezik tenyerükbe, azt hiszik, elég, ha a markukban tartott gépecske tud mindent. Nem a fejüket nyitják ki, hanem követelik, hogy kézbe kapják a tanár által kidolgozott tételeket, kinyilatkozzák, hogy „Magának az a dolga, hogy megmondja a matematikafeladat megoldását”, amit aztán szépen be is magolnak, majd felháborodnak következő feladatnál: „A múlt órán nem is ez jött ki!”.

Vigasztaló, hogy azért még mindig van néhány gyerek, aki elindítható utakon, az is elgondolkodtató, hányan vágynak a szeretetre…

A könyv Mezőtúrról szól, így hadd vonjak le egy kisvárosi tanulságot is. Úgy látom, megfordult a természetes irány. Az lenne természetes, ha egy iskola értékét az határozná meg, hogy milyen tanárok tanítanak benne. Abnormális viszont a fordított irány: a tanár értékét az adja meg, melyik iskolában, melyik városban tanít…

A könyv elolvasása során feltűnhet, hogy szövegem szubjektívebb, mint a legtöbb másik írás. Mit kereshet a tudományos igénnyel megírt, adatokkal alátámasztott szövegek között egy ilyen?

Egy város nemcsak fontos adatok, tendenciák összessége, hanem emberi sorsoké is. A kötetben szereplő Dörgő Dánielé, Sielberer Miska bácsié, a szomszédomé, kollégámé, szüleimé, övé, enyém. És bizony néha fel lehet tenni a kérdést: hogyan is viszonyulunk egymáshoz, a város és én? A város és a családom? Hogyan viszonyulnak egymáshoz kollégáim és a város? Ad-e az egyik valamit a másiknak?

Így talán elnézhető, hogy elég erősen megpendítettem a személyes szálat is. Mert keresem az eltűnt időt. Az eltűnt örömöt.

És egyre inkább izgat: mennyire kell megismételnem felmenőim életét. Nagyapám idején még csak egy-egy tájegységben jelentkeztek a kihalás jelei, ő pont az Ormánságból küldte megrázó írásait az egykéről. Mára az egész ország Ormánsággá vált, ugyanúgy végig kell néznem Mezőtúr rohamos leépülését, mint neki az Ormánságét. Édesapámat a püspök helyezte a mezőtúri gyülekezetbe. (…) Kemény évtizedek után jobbnak látta elköltözni utolsó éveire.

El kell költözni a városból? Jó ideig úgy gondoltam, nem. Nem Mezőtúr miatt, inkább a kérdőjelek miatt: miért, másutt jobb? Most már nem tudok érvelni a távozni akaróknak.

Kissé keserűre sikeredett ez a negyedóra. De sehol sem látok kiutat. Se a személyes létben, se iskolám, se városom, se a magyar iskolaügy, sőt, az egész ország tekintetében. Tökéletesen át tudjuk élni a kisebbségi sorba került határon túli társaink érzéseit: naponta azzal ébredünk mi is, hogy másként is lehetett volna, hogy lehetnénk boldogok is, lehetnénk helyünkön. De már csak az emlékeinkben tudjuk megtalálni az eltűnt idő, az eltűnt öröm foszlányait.

1Achs Károly könyvben szereplő írása megjelent az Új Pedagógiai Szemlében. Te komolyan gondolod, hogy Mezőtúron? címen (UPSZ 2015. 1-2. sz).

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2017. május 28. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
--
2019.06.13.
Felrúgta a Pedagógusok Szakszervezetével kötött megállapodást a kormány - nem vált be a kulturált emberek módszere
A szakszervezet eddig tárgyalt, ősztől akciókat hirdetünk – jelentette be csütörtöki tanévzáró sajtótájékoztatóján Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. Elismerte...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.13.
A Kormány benyújtotta a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítását az Országgyűléshez
A kormány célja, hogy – a pedagógusok már bevezetett életpályamodellje részeként – az iskolaigazgatók többletmunkája is nagyobb megbecsülést kapjon. Ezért, ha az Országgyűlés elfogadja...
(Forrás: kormány.hu)
--
2019.06.13.
Gyarmathy Éva: Az ideális iskola hat jellemzője
Ha valamire biztosan felkészít a magyar oktatás, az a sumákolás címmel a minap a hvg.hu-n megjelent cikkemre rengeteg komment érkezett. Általában elolvasom ugyan a cikkeimre érkező vélemé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Ónody-Molnár Dóra: Vége a magántanulói státusznak, több ezer tanuló kerül bizonytalan helyzetbe
Ahelyett, hogy az Orbán-kormány eltűnődne azon, hogy a 2011-ben elindított oktatási átalakítások rossz irányba mozdították az oktatási rendszert, inkább megszünteti ezt az állami iskol...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.06.11.
Tanárok jelentkezését várják, akik beülnének egy ingyenes képzésre a netes átverésekről
A tudatos médiahasználat iskolai keretek közötti fejlesztésére hozott létre közös képzési csomagot a Televele Médiapedagógiai Egyesület és az álhírek, átverések terjedésével több...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.11.
Az új, felpörgött generáció felőrli a tanárokat?
Gyakran halljuk, hogy a tanári pálya választásának, illetve a pályán maradásnak motivációja bizonyos fajta elhivatottság, hogy a tanárjelölt vagy a tanár szereti a gyerekeket szeretne adni...
(Forrás: HAON)
--
2019.06.11.
Ónody-Molnár Dóra: Ahol a gyerek az első
Aztán meglett az újabb kétharmad, és nem jönnek sem a migránsok, sem a magyar gyerekek. Az előbbiek a kormánytól függetlenül maradnak távol, az utóbbiak viszont a kormány minden igyekezete...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek