OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. július 5.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

30. Szabadság + Felelősség = Autonómia

Az emberi lélekben egyszerre van jelen a fizikai esendősége miatt a félelem és az agresszió, valamint a szellemi és társas lény volta révén az önmegvalósításra és együttműködésre törekvés. A fizikai túlélésünk és jólétünk, a testi integritásunk megvédéséhez egyrészt sok mindent meg kell szereznünk, másrészt sok mindentől meg kell szabadulnunk. Az élettani funkciók is lényegében ezen alapulnak.

A szellemi túléléshez, az autonómiához is sok mindent meg kell szereznünk és sok mindentől meg kell szabadulnunk, de nem csak fizikai, fiziológiai értelemben, hanem mentálisan is.

A nevelésünk még mindig az esendőségre épít, és a külső kontrollt helyezi előtérbe, és főképpen a félelem-agresszió dimenzióban mozogva a büntetést preferálja. Pedig – bár még friss része – de határozottan jellemzője az embernek a civilizált viselkedés, amely a belső kontrollt, az autonómiát feltételezi.

Az elkerülésre nevelés

A biztonság és jólét érdekében az ártalmakat el kell kerülni, vagy ha már nem sikerült elkerülni, meg kell szabadulni mindattól, ami árthat. Viselkedésünknek igen sok esetben ez az alapja. Fizikai-fiziológiai szinten, ha az elkerülés nem volt sikeres, akkor sokszor tudatos döntés nélkül is jön a hányás, tüsszentés, köhögés, stb., ami átmeneti megkönnyebbülést ígér. Olykor a megszabadulás folyamata kellemetlen, ám segít elkerülni a nagyobb ártalmat. Például egy szálka kiszedése lehet fájdalmas, mégis jobb, ha kinn van, és nem okoz a lábunkban veszélyes gyulladást, fertőzést csak azért, mert nem akartuk vállalni a kisebb fájdalmat. Ehhez persze szükség van arra, hogy elővételezzük a nagyobb ártalmat.

A nevelés sok tekintetben az ártalmak elkerülésére irányuló belső késztetésünkre épít. Ennek a késztetésünknek a pszichológiai megnyilvánulására épül a büntetés. Az ártalom lehetőségének belátása miatt valósítja meg a gyerek az elvárt viselkedést. Ugyanezen az összefüggésen alapul a zsarolás is. A nagyobb ártalom elkerülése érdekében jutalmazzuk, s ezzel megerősítjük a büntetést kirovó viselkedést, s ennek következtében az illető ismét zsarolni fog.

A büntető törvények ugyanezen elven működnek. Ez a fajta kontroll az ártalom elkerülésére épít. Inkább lemondunk a törvénytelen tettről, hogy elkerüljük a bajt. A külső kontroll a legegyszerűbb, az állatvilágban is ismert kondicionáláson alapszik: ha jót teszel, jutalom, ha rosszat, büntetés vár. Sokkal hosszasabb és fáradtságosabb , de a civilizáció irányába mutató eljárás már a gyerekkorban felépíteni a belső kontrollt.

A megszabadulás esélyei

A külső kontrol bevetésével azonban hatalmat lehet szerezni mások felett, akár rabságban is tartani őket, és mint tudjuk, ezzel az eszközzel elég gyakran élünk is. Az egyén fogolyként nem tudja ugyan elkerülni az ártalmakat, de igyekezhet megszabadulni ebből a helyzetből. Ki lehet szállni, megszökni a rabságból, vagy akár az ártalmasnak ítélt társadalomból, és mondjuk hippiként, hobóként, remeteként élni. Ehhez persze a szabadságot vállaló egyénnek sok minden kellemes dologról le kell mondania, amit a társadalomban a törvények elfogadásáért cserében megkaphat. Ráadásul a konvencióból történő kilépéssel még számos egyéb nehézséget is el kell viselnie.

B. F. Skinner szerint a szabadság az averzív környezeti hatásokon alapuló kontrolltól való megszabadulás.

Skinner szerint, hogy megszabaduljon a terrortól, az egyén szembe is szállhat a kontrollal. A gyerek például lázadhat büntető, korlátozó szülei, vagy az állampolgár zsarnoki kormánya ellen. A kontrolláló hatalom gyengíthető, legyőzhető, elűzhető.

Az ellenállást a nevelő és általában minden kontrolláló hatalom korlátozásokkal bünteti, sőt akár a helyzetből való kilépés lehetőségét is korlátozhatja (például fizikailag: bezárással). Nyilván minél nagyobb egyéni forrásokkal, lehetőségekkel bír valaki, annál nagyobb eséllyel tud szembeszállni a kontrollal. A kicsi gyerek esetében több és súlyosabb erőszakot lehet elkövetni anélkül, hogy fellázadna, mint az idősebbnél.

Az eszköztelenebb, tudatlanabb, szegényebb emberek – a kisgyerekekhez hasonlóan – kiszolgáltatottabbak, és kis eséllyel tudnak maguknak szabadságot kivívni. Emiatt a diktatúrák előszeretettel tartják gyereksorban a népüket, fosztják meg a használható információktól, tudástól, anyagi forrásoktól.

Szabadságvesztés

Szabadságvesztés esetén nincs módunk a szabad döntésre. Nem csak a börtön, hanem a szegénység és az információhiány is korlátozhatja a szabad választás, a szabad döntés lehetőségét. A szegénység fizikailag köt gúzsba, az információhiány mentálisan blokkol.

Az oktatás is gyakran él az információk visszatartásának eszközével. Ahelyett, hogy segítene átlátni a tanulás célját, irányát, tartalmát, kis porciókban adagol információdarabokat a gyerekeknek. Ezzel a pedagógus a tanítás során meg tudja őrizni a tudáskontrollt, és azt a lehetőséget, hogy maga vezethesse a tanítási folyamatot. Így nem partnere, hanem irányítója a tanulónak.

Ennek az eljárásnak természetesen megvan a maga logikája, hiszen irányított körülmények között a pedagógus által felépített ismeretanyaghoz jut a tanuló. Ezzel megelőzhető, hogy a diák esetleg hibásan építse fel a tudását. A diákok azonban mindig is igyekeztek megszabadulni a kötöttségektől, hiszen az agyuk nem a pedagógus tanítását akarja követni, hanem tanulni akar.

Amíg nem volt sok egyéb forrás az információk megszerzésére, a diákok többsége végül is alávetette magát a pedagógia terrorjának, és igyekezett úgy tanulni, ahogy azt a pedagógia elvárta. A helyzet azonban változik, és a gyerekek számára megnyílt a lehetőség a tanítás ártalmaitól történő megszabadulásra, a szabad tanulásra. Az információs kultúrában úgy tanulhatnak, ahogy tanulni tudnak: egyéni utakon, saját tempóban, saját választásaik szerint.

Az új információforrások megjelenésével először azok a gyerekek kezdtek kevésbé alkalmazkodni az iskolához, akiknek a tanulási módja eleve erősen eltért az iskola hagyományos elvárásaitól. Őket követik azok, akik korábban még képesek voltak az alkalmazkodásra, s várhatóan hamarosan minden gyerek a saját útját akarja majd járni. Elenyészően kevés olyan diák marad, aki megfelel hagyományos pedagógiai ideálnak.

Sok esetben éppen a – növekvő számú – szabadulni próbáló tanulók kapják a BTMN (beilleszkedési, tanulás és magatartási nehézség) nem ritkán az SNI (sajátos nevelési igényű) címkét. Ezek a diákok nem tudatosan lépnek fel a pedagógia konvencionális hatalma ellen, csupán az idegrendszerük lázad, mert a legfontosabb emberi túlélési eszköz, a tanulás terén állít fel számukra korlátokat az iskolai tanítás.

Fejlesztésük – sajnálatos módon – gyakran csak korrepetálással, azaz az agyműködésüknek nem megfelelő módszertani keretekbe történő visszaszorításával történik. Ezzel valódi zavarokat képes, okozni a jelenlegi oktatás.

A látszatszabadság a primitív késztetésekre építhető

Mi tesz jobbat a rab lelkének, ha szabadnak és így boldognak érzi magát, vagy ha boldogtalan, mert tudja, hogy nem szabad? Egy rabnak rendkívül kicsi a szabadsága. Ha ezzel tisztában van, akkor a korlátokon belül valódi döntései lehetnek, és ez adhat minimális szabadságérzetet. Ha azonban nincs tudatában a helyzetének, akkor a választásait hamis tudásra építi.

A külső kontroll a lélek számára akkor igazán pusztító, ha látszatszabadságra épül. Megtévesztések és hazugságok teremtenek ilyen manipulált helyzeteket, és ehhez – hosszabb távon – már le kell épülnie a léleknek, megvakulnia, hogy ne szembesülhessen a valósággal. A kognitív torzítás, az információigazítás1 olyan mértékűvé válhat, hogy a józan ész csak veszélyes zavarkeltő tényezőként jelenhet meg.

Látszatszabadságot leginkább primitív késztetésekre lehet építeni, mert ott van a legkisebb kognitív kontrollunk. A veszélyekkel fenyegetés a túlélés alacsonyabb rendű dimenzióját, a félelem-agresszió párost mozgósítja. Ezt kisgyerekek esetében a „jön a mumus” és az „elvisz a zsákos ember” alapfenyegetésen keresztül, az idősebbeknél a „beadlak az intézetbe”, illetve „így nem fogsz munkát kapni, mások majd elveszik előled a munkát, és éhen halsz” kijelentések szintjén lehet tetten érni.

A szabadságot önként leginkább a biztonságért adja fel az ember. Már kicsi gyerekkorban megtanuljuk, hogy a jóságos nevelő megvéd, cserében pedig az ő „játékát játsszuk”, ahogy Rousseau2 eltervezte és leírta az „Emil”-ben a szabályozott szabadságot.

Az ösztökéléstől az autonóm személyiségig

A gyereknevelésben alkalmazott „szabályozott szabadság” első élharcosa, Rousseau, szerint a gyereknek úgy kell éreznie, hogy irányítója a helyzeteknek, de valójában a háttérben a nevelő irányít. A gyerek tehesse, amit akar, de valójában azt kell akarnia és tennie, amit a nevelő akar.

Tegyük fel, hogy létezik az ilyen pozitív szabadság kontroll, vagy legalábbis higgyünk abban, hogy mindezt tiszta jó szándékkal használja egy nevelő. Ennek ellenére is manipulációnak tűnik, mivel nem tiszta keretekre és szabályokra épít, hanem megtévesztésre. Ezáltal a külső kontroll megsokszorozódhat.

Ez az eljárás Rousseau korában még messze jobb megoldásnak tűnt a gyerekek szempontjából, mint a súlyos büntetésekkel járó nevelés. Ennek ellenére az ő esetében is az volt a lényeg, hogy a gyereket nem vezeti, hanem megvezeti a környezet, tehát hamis világban nevelkedik.

Felmerül a kérdés: az a gyerek, aki nem tudja, hogy valójában nem ő dönt, válhat-e autonóm személyiséggé?

A választ a tanulmány címében igyekeztem előre megadni. Az autonómia lényege nem csupán a szabadság, hanem a szabadsághoz kapcsolódó felelősségvállalás. Vagyis a pedagógiai manipuláció abban különbözik a tiszta pedagógiai helyzetektől, hogy ez utóbbiakban a gyerek döntéseinek valódi következményei vannak, és döntéseit az életkorának megfelelő kérdésekben elegendő információ birtokában hozhatja meg. Így felelőssé is tehető a döntéseiért, és attól kezdve, hogy ezt vállalja, autonóm személyiségnek számít. Amennyiben másokat okol a saját helyzetéért, nem autonóm személyiség, nem tud önmagán segíteni. Ugyanígy éretlen és a fejlődésében gátolt például az a közösség, amely bűnbakokat keres, vagy külső tényezőkben keresi a felmerülő problémái okát ahelyett, hogy saját felelősségét kutatná.

A külső kontroll hatékonyságának hitéből lassan kinőni látszik a civilizált világ. A rabszolgatartás idején a munkára ösztökélést a teljes szabadságvesztéssel érték el. A 19. századi szemlélet is a kényszerre épült, azon alapult, hogy munkásnak éheznie kell, hogy dolgozni akarjon. Lassanként azonban kiderült, hogy jó munkakörülmények között az emberek szívesebben és eredményesebben dolgoznak, akár alacsonyabb fizetésért is. A szabadnapot sem szívjóságból találták ki a gyártulajdonosok, hanem azért, mert kiderült, hogy azok a munkások, akik nem agyonhajszoltak, több profitot termelnek.

Ugyanez igaz a nevelés ügyére is. A szerencsésebb országokban már tisztában vannak azzal, hogy nem a tanulás ösztökélésével, a teljesítménykényszerrel lehet valódi eredményeket elérni. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a gyerekek szívesen tanulnak, ha nagyobb szabadságot kapnak, mert

  • jó körülmények veszik körül őket,
  • nincsenek túlhajszolva,
  • az egyéni tanulási útjaikon haladhatnak,
  • információk birtokában hozhatnak jó döntéseket a saját tanulásukkal kapcsolatban.

A 21. században az iskolán kívül a gyerekek már ezen a módon tanulhatnak. A tanulók szabadsága nem azonos a lazasággal, lényege a felelősség megosztása tanár és diák között mind a tanítás, mind pedig a tanulás terén.

Azért tudunk csak felelősséget vállalni, amit szabadon, magunk választottunk. Az autoriter helyzetekben bármi megtörténhet, mert a döntéshozó elérhetetlen távolságban van: a hierarchia csúcsán. Egy hierarchiában pedig senki nem tartja magát felelősnek, hiszen nem a saját döntése szerint cselekszik. A „parancsra tettem” rossz emlékű kifejezése jelzi a legszemléletesebben, miért annyira fontos, hogy autonóm személyiségeket neveljünk.

A tanulmány alapját képezte: Skinner, B. F. (1971) Beyond Freedom and Dignity. New York: Alfred A. Knopf. Online olvasható a teljes könyv

Gyarmathy Éva

1Pszichoháttér

2Rousseau Jean-Jacques: Emil, avagy a nevelésről

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.01.19.
Most megszüntetni a médiaismeret tantárgyat olyan, mint monszun idején megszabadulni az esőkabátoktól
A médiatanárok és a tanagyagot kialakító film- és médiatudománnyal foglalkozó kutatók felháborodtak a kivezetésről szóló hír hallatán. Hartai László, az ELTE Filmtudomány tanszéké...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Ragaszkodnak az SNI-s gyerekek szülei a bezárásra ítélt egri általános iskolához
Tavaly februárban jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy fel kell számolni a szegregációt több hazai iskolában. Az egyik érintett iskolát, az egri Móra Ferenc Általános iskolát fenntart...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Századvég: A magyarok kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését
A miniszterelnök és más kormánytagok azóta is hangoztatják, hogy a szegregált romáknak nem akarják kifizetni a bíróságon megítélt kártérítést. A Századvég közleménye alapján má...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.01.19.
Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak
A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Pénz helyett képzést adna az állam a gyöngyöspataiaknak
Dacára annak, hogy a Kúrián a mai napon jogerőre emelkedik a a gyöngyöspatai ítélet, amely százmilliós nagyságrendű kártérítést adna roma családoknak, a magyar kormány kitart azon á...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Megtagadott ítélet: máig sem kapták meg az évekig szegregált gyerekeknek jogerősen járó kártérítést Gyöngyöspatán
Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője Farkas Lilla felvetésére úgy reagált: neki választott képviselőként minden, a körzetéhez tartozó település ügyével...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.19.
A gimnáziumi vezetők azt kérik, 2021 szeptemberéig ne lépjen hatályba az új NAT
Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma azt kéri a kormánytól, hogy legkorábban 2021 szeptemberében lépjen hatályba az új Nemzeti alaptanterv (Nat).Az MTI-hez péntek este eljuttatott...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.15.
"A szülők értelmesebbek, mint Parragh Lászlóék"
Csökkent a szakképzésben részt vevő gyerekek száma a KSH adatai szerint, bár Palkovics László innovációs miniszter és Parragh László MKIK-elnök korábban trendfordulóról beszélt, arr...
(Forrás: Klubrádió)
--
2020.01.15.
Az MTA szívesen segítene a Nemzeti alaptantervben, de válaszokat nem kaptak
A visszajelzések hiánya ellenére a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is kész részt venni az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú Nemzeti alaptanterv (NAT) társadalmi...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
  Gyimesi Krisztina

Kedves OFOE!

Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).

Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta

--
  Láng Róbert

T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm

--
  Szodrai Csilla

Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla

--
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek