OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. július 5.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

30. Szabadság + Felelősség = Autonómia

Az emberi lélekben egyszerre van jelen a fizikai esendősége miatt a félelem és az agresszió, valamint a szellemi és társas lény volta révén az önmegvalósításra és együttműködésre törekvés. A fizikai túlélésünk és jólétünk, a testi integritásunk megvédéséhez egyrészt sok mindent meg kell szereznünk, másrészt sok mindentől meg kell szabadulnunk. Az élettani funkciók is lényegében ezen alapulnak.

A szellemi túléléshez, az autonómiához is sok mindent meg kell szereznünk és sok mindentől meg kell szabadulnunk, de nem csak fizikai, fiziológiai értelemben, hanem mentálisan is.

A nevelésünk még mindig az esendőségre épít, és a külső kontrollt helyezi előtérbe, és főképpen a félelem-agresszió dimenzióban mozogva a büntetést preferálja. Pedig – bár még friss része – de határozottan jellemzője az embernek a civilizált viselkedés, amely a belső kontrollt, az autonómiát feltételezi.

Az elkerülésre nevelés

A biztonság és jólét érdekében az ártalmakat el kell kerülni, vagy ha már nem sikerült elkerülni, meg kell szabadulni mindattól, ami árthat. Viselkedésünknek igen sok esetben ez az alapja. Fizikai-fiziológiai szinten, ha az elkerülés nem volt sikeres, akkor sokszor tudatos döntés nélkül is jön a hányás, tüsszentés, köhögés, stb., ami átmeneti megkönnyebbülést ígér. Olykor a megszabadulás folyamata kellemetlen, ám segít elkerülni a nagyobb ártalmat. Például egy szálka kiszedése lehet fájdalmas, mégis jobb, ha kinn van, és nem okoz a lábunkban veszélyes gyulladást, fertőzést csak azért, mert nem akartuk vállalni a kisebb fájdalmat. Ehhez persze szükség van arra, hogy elővételezzük a nagyobb ártalmat.

A nevelés sok tekintetben az ártalmak elkerülésére irányuló belső késztetésünkre épít. Ennek a késztetésünknek a pszichológiai megnyilvánulására épül a büntetés. Az ártalom lehetőségének belátása miatt valósítja meg a gyerek az elvárt viselkedést. Ugyanezen az összefüggésen alapul a zsarolás is. A nagyobb ártalom elkerülése érdekében jutalmazzuk, s ezzel megerősítjük a büntetést kirovó viselkedést, s ennek következtében az illető ismét zsarolni fog.

A büntető törvények ugyanezen elven működnek. Ez a fajta kontroll az ártalom elkerülésére épít. Inkább lemondunk a törvénytelen tettről, hogy elkerüljük a bajt. A külső kontroll a legegyszerűbb, az állatvilágban is ismert kondicionáláson alapszik: ha jót teszel, jutalom, ha rosszat, büntetés vár. Sokkal hosszasabb és fáradtságosabb , de a civilizáció irányába mutató eljárás már a gyerekkorban felépíteni a belső kontrollt.

A megszabadulás esélyei

A külső kontrol bevetésével azonban hatalmat lehet szerezni mások felett, akár rabságban is tartani őket, és mint tudjuk, ezzel az eszközzel elég gyakran élünk is. Az egyén fogolyként nem tudja ugyan elkerülni az ártalmakat, de igyekezhet megszabadulni ebből a helyzetből. Ki lehet szállni, megszökni a rabságból, vagy akár az ártalmasnak ítélt társadalomból, és mondjuk hippiként, hobóként, remeteként élni. Ehhez persze a szabadságot vállaló egyénnek sok minden kellemes dologról le kell mondania, amit a társadalomban a törvények elfogadásáért cserében megkaphat. Ráadásul a konvencióból történő kilépéssel még számos egyéb nehézséget is el kell viselnie.

B. F. Skinner szerint a szabadság az averzív környezeti hatásokon alapuló kontrolltól való megszabadulás.

Skinner szerint, hogy megszabaduljon a terrortól, az egyén szembe is szállhat a kontrollal. A gyerek például lázadhat büntető, korlátozó szülei, vagy az állampolgár zsarnoki kormánya ellen. A kontrolláló hatalom gyengíthető, legyőzhető, elűzhető.

Az ellenállást a nevelő és általában minden kontrolláló hatalom korlátozásokkal bünteti, sőt akár a helyzetből való kilépés lehetőségét is korlátozhatja (például fizikailag: bezárással). Nyilván minél nagyobb egyéni forrásokkal, lehetőségekkel bír valaki, annál nagyobb eséllyel tud szembeszállni a kontrollal. A kicsi gyerek esetében több és súlyosabb erőszakot lehet elkövetni anélkül, hogy fellázadna, mint az idősebbnél.

Az eszköztelenebb, tudatlanabb, szegényebb emberek – a kisgyerekekhez hasonlóan – kiszolgáltatottabbak, és kis eséllyel tudnak maguknak szabadságot kivívni. Emiatt a diktatúrák előszeretettel tartják gyereksorban a népüket, fosztják meg a használható információktól, tudástól, anyagi forrásoktól.

Szabadságvesztés

Szabadságvesztés esetén nincs módunk a szabad döntésre. Nem csak a börtön, hanem a szegénység és az információhiány is korlátozhatja a szabad választás, a szabad döntés lehetőségét. A szegénység fizikailag köt gúzsba, az információhiány mentálisan blokkol.

Az oktatás is gyakran él az információk visszatartásának eszközével. Ahelyett, hogy segítene átlátni a tanulás célját, irányát, tartalmát, kis porciókban adagol információdarabokat a gyerekeknek. Ezzel a pedagógus a tanítás során meg tudja őrizni a tudáskontrollt, és azt a lehetőséget, hogy maga vezethesse a tanítási folyamatot. Így nem partnere, hanem irányítója a tanulónak.

Ennek az eljárásnak természetesen megvan a maga logikája, hiszen irányított körülmények között a pedagógus által felépített ismeretanyaghoz jut a tanuló. Ezzel megelőzhető, hogy a diák esetleg hibásan építse fel a tudását. A diákok azonban mindig is igyekeztek megszabadulni a kötöttségektől, hiszen az agyuk nem a pedagógus tanítását akarja követni, hanem tanulni akar.

Amíg nem volt sok egyéb forrás az információk megszerzésére, a diákok többsége végül is alávetette magát a pedagógia terrorjának, és igyekezett úgy tanulni, ahogy azt a pedagógia elvárta. A helyzet azonban változik, és a gyerekek számára megnyílt a lehetőség a tanítás ártalmaitól történő megszabadulásra, a szabad tanulásra. Az információs kultúrában úgy tanulhatnak, ahogy tanulni tudnak: egyéni utakon, saját tempóban, saját választásaik szerint.

Az új információforrások megjelenésével először azok a gyerekek kezdtek kevésbé alkalmazkodni az iskolához, akiknek a tanulási módja eleve erősen eltért az iskola hagyományos elvárásaitól. Őket követik azok, akik korábban még képesek voltak az alkalmazkodásra, s várhatóan hamarosan minden gyerek a saját útját akarja majd járni. Elenyészően kevés olyan diák marad, aki megfelel hagyományos pedagógiai ideálnak.

Sok esetben éppen a – növekvő számú – szabadulni próbáló tanulók kapják a BTMN (beilleszkedési, tanulás és magatartási nehézség) nem ritkán az SNI (sajátos nevelési igényű) címkét. Ezek a diákok nem tudatosan lépnek fel a pedagógia konvencionális hatalma ellen, csupán az idegrendszerük lázad, mert a legfontosabb emberi túlélési eszköz, a tanulás terén állít fel számukra korlátokat az iskolai tanítás.

Fejlesztésük – sajnálatos módon – gyakran csak korrepetálással, azaz az agyműködésüknek nem megfelelő módszertani keretekbe történő visszaszorításával történik. Ezzel valódi zavarokat képes, okozni a jelenlegi oktatás.

A látszatszabadság a primitív késztetésekre építhető

Mi tesz jobbat a rab lelkének, ha szabadnak és így boldognak érzi magát, vagy ha boldogtalan, mert tudja, hogy nem szabad? Egy rabnak rendkívül kicsi a szabadsága. Ha ezzel tisztában van, akkor a korlátokon belül valódi döntései lehetnek, és ez adhat minimális szabadságérzetet. Ha azonban nincs tudatában a helyzetének, akkor a választásait hamis tudásra építi.

A külső kontroll a lélek számára akkor igazán pusztító, ha látszatszabadságra épül. Megtévesztések és hazugságok teremtenek ilyen manipulált helyzeteket, és ehhez – hosszabb távon – már le kell épülnie a léleknek, megvakulnia, hogy ne szembesülhessen a valósággal. A kognitív torzítás, az információigazítás1 olyan mértékűvé válhat, hogy a józan ész csak veszélyes zavarkeltő tényezőként jelenhet meg.

Látszatszabadságot leginkább primitív késztetésekre lehet építeni, mert ott van a legkisebb kognitív kontrollunk. A veszélyekkel fenyegetés a túlélés alacsonyabb rendű dimenzióját, a félelem-agresszió párost mozgósítja. Ezt kisgyerekek esetében a „jön a mumus” és az „elvisz a zsákos ember” alapfenyegetésen keresztül, az idősebbeknél a „beadlak az intézetbe”, illetve „így nem fogsz munkát kapni, mások majd elveszik előled a munkát, és éhen halsz” kijelentések szintjén lehet tetten érni.

A szabadságot önként leginkább a biztonságért adja fel az ember. Már kicsi gyerekkorban megtanuljuk, hogy a jóságos nevelő megvéd, cserében pedig az ő „játékát játsszuk”, ahogy Rousseau2 eltervezte és leírta az „Emil”-ben a szabályozott szabadságot.

Az ösztökéléstől az autonóm személyiségig

A gyereknevelésben alkalmazott „szabályozott szabadság” első élharcosa, Rousseau, szerint a gyereknek úgy kell éreznie, hogy irányítója a helyzeteknek, de valójában a háttérben a nevelő irányít. A gyerek tehesse, amit akar, de valójában azt kell akarnia és tennie, amit a nevelő akar.

Tegyük fel, hogy létezik az ilyen pozitív szabadság kontroll, vagy legalábbis higgyünk abban, hogy mindezt tiszta jó szándékkal használja egy nevelő. Ennek ellenére is manipulációnak tűnik, mivel nem tiszta keretekre és szabályokra épít, hanem megtévesztésre. Ezáltal a külső kontroll megsokszorozódhat.

Ez az eljárás Rousseau korában még messze jobb megoldásnak tűnt a gyerekek szempontjából, mint a súlyos büntetésekkel járó nevelés. Ennek ellenére az ő esetében is az volt a lényeg, hogy a gyereket nem vezeti, hanem megvezeti a környezet, tehát hamis világban nevelkedik.

Felmerül a kérdés: az a gyerek, aki nem tudja, hogy valójában nem ő dönt, válhat-e autonóm személyiséggé?

A választ a tanulmány címében igyekeztem előre megadni. Az autonómia lényege nem csupán a szabadság, hanem a szabadsághoz kapcsolódó felelősségvállalás. Vagyis a pedagógiai manipuláció abban különbözik a tiszta pedagógiai helyzetektől, hogy ez utóbbiakban a gyerek döntéseinek valódi következményei vannak, és döntéseit az életkorának megfelelő kérdésekben elegendő információ birtokában hozhatja meg. Így felelőssé is tehető a döntéseiért, és attól kezdve, hogy ezt vállalja, autonóm személyiségnek számít. Amennyiben másokat okol a saját helyzetéért, nem autonóm személyiség, nem tud önmagán segíteni. Ugyanígy éretlen és a fejlődésében gátolt például az a közösség, amely bűnbakokat keres, vagy külső tényezőkben keresi a felmerülő problémái okát ahelyett, hogy saját felelősségét kutatná.

A külső kontroll hatékonyságának hitéből lassan kinőni látszik a civilizált világ. A rabszolgatartás idején a munkára ösztökélést a teljes szabadságvesztéssel érték el. A 19. századi szemlélet is a kényszerre épült, azon alapult, hogy munkásnak éheznie kell, hogy dolgozni akarjon. Lassanként azonban kiderült, hogy jó munkakörülmények között az emberek szívesebben és eredményesebben dolgoznak, akár alacsonyabb fizetésért is. A szabadnapot sem szívjóságból találták ki a gyártulajdonosok, hanem azért, mert kiderült, hogy azok a munkások, akik nem agyonhajszoltak, több profitot termelnek.

Ugyanez igaz a nevelés ügyére is. A szerencsésebb országokban már tisztában vannak azzal, hogy nem a tanulás ösztökélésével, a teljesítménykényszerrel lehet valódi eredményeket elérni. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a gyerekek szívesen tanulnak, ha nagyobb szabadságot kapnak, mert

  • jó körülmények veszik körül őket,
  • nincsenek túlhajszolva,
  • az egyéni tanulási útjaikon haladhatnak,
  • információk birtokában hozhatnak jó döntéseket a saját tanulásukkal kapcsolatban.

A 21. században az iskolán kívül a gyerekek már ezen a módon tanulhatnak. A tanulók szabadsága nem azonos a lazasággal, lényege a felelősség megosztása tanár és diák között mind a tanítás, mind pedig a tanulás terén.

Azért tudunk csak felelősséget vállalni, amit szabadon, magunk választottunk. Az autoriter helyzetekben bármi megtörténhet, mert a döntéshozó elérhetetlen távolságban van: a hierarchia csúcsán. Egy hierarchiában pedig senki nem tartja magát felelősnek, hiszen nem a saját döntése szerint cselekszik. A „parancsra tettem” rossz emlékű kifejezése jelzi a legszemléletesebben, miért annyira fontos, hogy autonóm személyiségeket neveljünk.

A tanulmány alapját képezte: Skinner, B. F. (1971) Beyond Freedom and Dignity. New York: Alfred A. Knopf. Online olvasható a teljes könyv

Gyarmathy Éva

1Pszichoháttér

2Rousseau Jean-Jacques: Emil, avagy a nevelésről

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.12.
L. Ritók Bóra: Szegénység, 2019 decemberében
A hátrányos helyzet meghatározása jogszabály alapján történik…de a terepről tudjuk, ez gyakran nem tükröz valós képet. Ilyenkor, mikor a gyerekek hátrányos helyzetű igazolása az alap...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.12.12.
L. Ritók Nóra: Ez a rendszer elengedte az oktatást
Aki elmegy egy szegregátumba, és bemegy egy komfort nélküli házba, ahol családok, gyerekek élnek, átjárja az az érzés, hogy szinte esélytelen innen kitörni. L. Ritók Nóra folyamatosan é...
(Forrás: Klubrádió)
--
2019.12.12.
„A szülők veszik el saját gyerekük életét, aztán csodálkoznak, ha megszúrja a tanárt, vagy kiugrik az ablakon”
A döbbeneten túllépve, a konkrét esetektől eltekintve vizsgáljuk meg a kontextust, azaz a magyar oktatási rendszert, ahol ezek a tragédiák megtörténtek. De még mielőtt erre rátérnénk,...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2019.12.12.
Amit csinálunk, az nem oktatás, hanem intézményesített gyerekkínzás
És olyan is volt, hogy amikor a kollégák (amúgy a házirenddel ellentétesen…) már két témazárót is írattak a diákjaimmal az adott tanítási napon, az egész csoportom annyira kimerült...
(Forrás: Független Diákparlament)
--
2019.12.12.
A gyerekek minden reggel kirázzák az iskolatáskát, ha a poloska nem is, de a csótány legalább kiesik
Két, nagy létszámú családok átmeneti otthonában élő édesanya számolt be arról, hogy a gyerekeikkel a csótányok között alszanak, miközben ágyi poloskák csípik őket. Nem arról van...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.12.12.
Jobb lesz a szakképzés, emelkedik a szakképzésben oktatók bére
A gazdaságvédelmi intézkedések részeként és a fiatalok foglalkoztatásának további bővítése érdekében újabb előrelépés történt a szakképzés megerősítéséért: az Országgyűlé...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.12.
Halácsy Péter: a gyerekeknek meg kell tanulni bánni a szabadsággal
A Budapest School Általános Iskola és Gimnázium kerettantervét az EMMI idén áprilisban fogadta el. A Budapest School célja a kezdeményezéssel az volt, hogy az általuk használt saját, szem...
(Forrás: index)
--
2019.12.11.
Vendégünk: Setényi János, oktatáskutató
Kína nemrég még a világ összeszerelő és fröccsöntő üzemének számított, de ma már sokkal inkább a kreativitásra gyúrnak, és a friss PISA-felméréseken éppen kenterbe verték a vilá...
(Forrás: index)
--
2019.12.11.
Pokorni: Az általános iskoláink kudarcosak
Az egykori oktatási miniszter szerint bőven lenne mit tenni a kistelepülési, kis létszámú iskolákért, amelyek nem feltétlenül kerültek jobb helyzetbe az állami kézbe vétel óta, sőt. A...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek