OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. július 27.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

31. A szabadság az, hogy önmagad lehessél bárki engedélye nélkül

Mindenkinek megvan a világban a helye, a feladata és a szabadsága, hogy ezt betöltse. Ideális esetben a szociális környezet arra tanít, hogy senki se léphessen bele mások szabadságába, és a feladatát a maga helyén töltse be, vagyis éljen a saját szabadságával. Mindenkinek azt a feladatot és helyet kell megtalálnia az identitásfejlődése során, ami által az együttműködésben be tudja tölteni a szerepét.

Zavar akkor keletkezik, ha a társas közeg nem kontrollálja a határátlépést, s ha valaki korlátozhatja más vagy mások szabadságát azért, hogy önmagának előnyöket szerezzen, pl. nagyobb biztonságot, több forrást – és mindezt mások rovására.

A szabadság értelmezése

A szabadság gyakran félreértelmezett fogalom, ezért szükséges tisztázni, hogy mi nem a szabadság. A szabadság nem szabadosság, nem mások irányítása, hanem önirányítás.

A szabadság az önkifejezés, az önállóság, az önálló döntés, a választás lehetősége, amely az egyéni utakat tiszteletben tartja. Akkor lehet szabad valaki, ha képes az önkontrollra, és addig szabad, amíg önrendelkezése van. Amíg más nem korlátozza őt, illetve ő maga sem gátol másokat saját szabadságuk gyakorlásában.

Az egyéni szabadsághoz tartozik az is, hogy feladjuk az irányítást, és hagyjuk történni, aminek történnie kell. Ez azonban nem ugyanaz, mint amikor feladjuk a szabadságot, és átadjuk másoknak érzéseink, gondolataink és cselekedeteink kontrollját. A „let it be”, „hadd legyen” tudatos döntés, nem külső ráhatás eredménye, nem alárendelődés mások akaratának. A kontroll tudatos elengedése az a ritka állapot, amikor érezzük, hogy minden összeáll, magasabb erők szárnyán utazhatunk. Kicsit hasonló a kisgyerekkori végtelenül boldogságos állapothoz, amikor a külső erők elrendeznek számunkra mindent, és nekünk csak birtokba kell vennünk a helyzetet.

Azok, akik kisgyerekként tehetetlennek érezték magukat az elnyomó külső kontroll miatt, felnőttként másokat igyekeznek majd kontrollálni. Aki nem élhette meg gyerekkorában az erőt adó szabadságot, az egész életében küzdeni fog, félni fog a szabadságtól, miközben nagyon is áhítja. Folyamatosan elveszi mások szabadságát, de a sajátját nem tudja elérni, hiszen a szabadságot önmagunkból, belülről nyerjük.

Ezért mások szabadságtól történő megfosztásával senki nem nyerhet magának szabadságot. Ennek ellenére az emberek a végtelenségig képesek mások szabadságára törni, mivel nem értik meg, hogy a szabadság nem másoktól megszerezhető tulajdon, hanem olyan érzés, amelyért belső lelki erőnk mozgósításával kell megdolgozni. A szabadság az önrendelkezés bátorsága, a lemondás vagy a küzdelem és ezek következményeinek felvállalása.

A Megfélemlítő, a Vallató, az Elzárkózó és a „Szegény én”

A külső kontrollnak sokféle formája és álruhája létezik, és ezek a mások feletti hatalom megszerzésének, valamint gyakran a nevelésnek is eszközei. Egyesek egy bizonyos, mások többféle eljárást is bevetnek annak érdekében, hogy megszerezzék a kontrollt a többiek gondolatai és cselekedetei felett.

A legjobban azonosítható típus a Megfélemlítő, aki erővel vagy az erővel való fenyegetéssel éri el, hogy a kívánságainak eleget tegyenek. A Vallató megkérdőjelezi és kritizálja, minősíti a másik viselkedését, és ezzel az illetőt elbizonytalanítja, befolyása alá vonja. Mindez a nevelésben bevett eljárás, de gyakori a vezetői, vagy egyéb hierarchikus természetű kapcsolatokban is.

Az említetteken túl léteznek mások kontrollálásának rejtettebb formái is. Az Elzárkózó a háttérben marad, távol tartja magát az eseményektől, és ezzel elkerüli a felelősséget. Hagyja, hogy mások tegyék meg azt, amit neki kellene megtennie. A „Szegény én” folyton sopánkodik, panaszkodik önnön elesettsége és problémái miatt, amelyeket persze mások okoztak. Ezzel lelkifurdalást kelt, és így eléri, hogy a többiek körülötte ugráljanak. A manipulációk következtében mások is elbizonytalanodhatnak, és a belső kontrolljuk szinte észrevétlenül foszlik semmivé.

A bántalmazó, büntető, fenyegetőző, megalázó nevelő saját frusztrációit adja át a gyereknek, tehát nem nevel. A bizonytalanságba és lelkifurdalásba taszító manipulációk nem valódi pedagógiai eszközök, csupán a neurotikus lélek kivetülései. A félelem, amelyet kicsi gyerekkorban ültetnek belénk, egész életünkben rabbá tehet, és az ember félelmével másokat is megmérgezhet. Különösen a gyerekekre hat ez a méreg. Ők ugyanis szabadnak születtek, így eleve nyitottak, és egyúttal kiszolgáltatottak is a környezetből jövő hatásoknak, üzeneteknek.

„Ami nem inged, ne vedd magadra”

A kontrollálló eljárások nemzedékről nemzedékre továbbadódnak, felnőttként is ezek határozzák meg a szabadsághoz való viszonyt, és megteremtik a táptalajt mások nyílt vagy rejtett kontrollálására épülő emberi kapcsolatok, egy szervilis társadalom számára.

A fenti kontrollszerző módszerek jól jelzik, hogy mi a legfontosabb alapelve a szabadság megőrzésének. Röviden: „ami nem inged, ne vedd magadra”. Ha belátjuk, hogy a szabadságunk korlátozására irányuló megnyilvánulások nem rólunk, hanem a minket kontrollálni akaróról szólnak, akkor szabadok maradhatunk.

Az erőszak vagy fenyegetés hatására – ha nem tudjuk elkerülni, nem tudunk tőle elmenekülni – olykor meg kell tenni, amit kívánnak tőlünk, de a gondolataink így is szabadok maradhatnak. A legtöbb esetben meg tudjuk őrizni a szabadságunkat olyan módon, hogy átgondoljuk: miben áll a saját felelősségünk, mi az, amit meg kell tennünk azért, mert fontosnak tartjuk, és mihez nincs közünk.

Szabadságunk korlátozására gyakran mi magunk adunk engedélyt, amikor a belső kontroll érzet hiányában, bizonytalanságunkban elfogadjuk a külső kontrollt. Ebből következik, hogy a gyerekek biztonságérzetének erősítése, szabadságra és felelősségvállalásra nevelésük a szabad társadalom megalapozásának egyik alapköve.

Csak tiszta szabályokra épülhet szabadság

A kisgyerek nevelését a felnőttek még mindig kontrollálni akarják ahelyett, hogy átengednék az irányítást, és tiszta szabályokkal segítenék a gyereket saját keretei kiépítésében. A szabályok azért nélkülözhetetlenek, mert segítenek eligazodni. Nélkülük senki sem képes önmagát irányítani, mert összezavarodik, folyamatosan hibázik, és kiszolgáltatottá válik. A szabályok átadása olyan folyamat, amelynek során a gyerek gyakorolhat, és olyan mintákat találhat, amelyeket beépíthet saját viselkedésébe.

Nehezen kopik ki a pedagógiából a tehetetlen, megszabályozandó kisgyerek képe, pedig már számos pedagógiai kísérletben kiderült, hogy a gyerekek nem civilizálandó vadak, tudatlan kis állatkák. Tanulásra, fejlődésre és együttműködésre nyitott idegrendszerrel születünk, és kisgyerek korunkban ezekre mindannyian motiváltak vagyunk. A felnőtteknek nem kellene egyebet tenniük, mint megmutatni a gyerekeknek a megfelelő viselkedési mintákat, az adott kultúra elvárásait, és lehetőséget adni ezek birtokba vételére.

A szabadság szempontjából ártalmas a másik véglet is: amikor a felnőttek nem szabnak korlátokat, teljesen átengedik az irányítást a gyereknek, aki szabályok híján szétesik. Aki mások életét irányítja, annak felelősséget is kell vállalnia, erre pedig egy gyerek, aki a szabályok ismerete nélkül még önmagát sem tudja kontrollálni, nem lehet képes. Tragikus látni igen fiatalon megnyomorított lélekkel az ilyen kis despotákat.

Az egyértelmű külső elvárások lehetőséget adnak az önálló eligazodáshoz, és a belső kontroll kiépüléséhez. A szabadságra nevelés során a szellemi és erkölcsi erőforrások biztosítására van szükség, hogy a gyerek képes legyen meggyőződéséből eredően jól cselekedni.

Ez a képesség leginkább a felnőttek mintája nyomán alakulhat ki. A szabad ember saját példájával nevel, amikor szabad akaratából tesz, illetve nem tesz meg valamit. Ez a minta fejti ki a legerősebb hatást a gyerekek szocializációjában. s ennek során különösen fontos, hogy megtapasztalhassa a felnőtt önkontrolját.

Belső szabályozással bíró szabad emberek könnyedén nevelnek szabaddá, a külső korlátozottság ebből a szempontból is hátrány. Kemény példa erre a gyerekek testi fenyítése. Az elcsattanó pofonok, verések nem csupán fizikai bántást jelentenek, hanem azzal is ártanak, hogy ilyenkor a felnőtt többnyire elveszti a fejét, és nem nyújt mintát az önkontroll gyakorlására.

A szabadság ízei

A szabadság belső érzés, és bármilyen körülmények között elérhető, ha tisztában vagyunk a határainkkal és lehetőségeinkkel. A „létezik-e szabad akarat?” kérdése vég nélküli filozófiai elmélkedésre ad lehetőséget. A gyakorlatban azonban a szabad akarat mindig az egyén észlelésén múlik. Szabad ember az, aki ellenáll mind mások kontrolljának, mind mások kontrollálásának. A lehetőségek szerinti legnagyobb terű önálló gondolkodáshoz és cselekvéshez szükség van a helyzet reális felmérésre és a belső irányításra, amellyel az egyén saját lehetőségeit optimalizálja.

A szabadság tehát a saját helyzetünk feletti kontroll érzése. A tudományos kutatások már régen kimutatták, hogy akkor vagyunk igazán hatékonyak, ha úgy érezzük, hogy a történéseket irányítani tudjuk. A belső kontroll növeli az egyéni felelősséget, és így az egyéni kezdeményezés is erősebbé válik. Ennek ellenére a pedagógiai és sok egyéb „hatalom” is külső megerősítésekkel (jutalom-büntetés) igyekszik motiválni.

Ha a felelősség megoszlik, a tettrekészség is csökken. Többféle kísérleti helyzetben is kimutatták, hogy egy bajbajutottnak kisebb esélye van arra, hogy valaki a segítségére siessen akkor, ha sokan vannak jelen, mint amikor kevesebben. A tömegben mindenki a másikra vár: „valaki csak tesz valamit.” Csakhogy a tömegben nincsenek „valakik”. A tömegben könnyen elvész az egyéniség, elvész a szabad akarat, és így olyasmibe is belesodorhat minket az adott helyzet, amibe saját akaratunkból nem mennénk bele.

A gyerekek tömegben történő nevelése is azzal a veszéllyel jár, hogy tömegemberekké lesznek. A nagy létszámú osztályokban a tanuló egyénisége beleolvadhat egy homogén masszába. Amúgy sem természetes emberi közösség egy harmincfős kortárscsoport. A különböző életkorúak együttese nagyobb lehetőséget biztosít az egyéni fejlődésre és felelősségvállalásra. A sokféleséget hordozó közösségekben különféle minták jelennek meg, és így az egyénnek könnyebb a saját identitásának megfelelő viselkedéseket beépítenie.

A gyanús kreativitás

A szabadság lényege, hogy önmagunk lehetünk, ezért is a szabadság a kreativitás egyik alapja. Önmagunk felvállalásával, a megszokottal történő szakítással, az egyéni irányok választásával módunk van új utakat, új lehetőségeket találni. A kreatív ember kevésbé kontrollálható kívülről, hiszen saját erőforrásai vannak, önálló utakon jár. A kreativitás amúgy is nagyon gyanús entitás, mert a kreatív produktum – lényegéből fakadóan – nehezen minősíthető, kevéssé besorolható. A gyerekek minősítés által történő betörésére irányuló oktatási rendszerek nem is tudnak vele mit kezdeni.

A 20. század a menetelésről szólt. Az embereknek tömegekben történő mozgatása professzionális szintűvé vált, azonban ekkor is szükség volt olyanokra is, akik képesek új megoldásokat találni. Ezek a feltalálók, tudósok, művészek általában problémás emberek voltak, mivel az egyéni kezdeményezés szabadságot feltételez. A szabadság pedig önrendelkezéssel jár, és ez a fogalom nem tartozik a hatalom kedvencei közé.

A 21. században azonban az információ és tudás elérhetőbbé vált, egyre jobban megnyílt a világ, és egyre többen indulnak el az egyéni megoldások felé. Ez pedig mostanra merőben új helyzetet teremtett. Tudás=hatalom. Aki ennek a birtokában van, már nem kell, hogy féljen, hiszen az egyéni szabadság lehetősége jelentősen megnőtt. Nyitott kérdés azonban az, hogy így megnőtt hatalmát ki mire használja, és mit szólnak mindehhez az „uralkodók”.

A szabadság és a szabadidő kezelésének négy útja

Az uralkodó államnak a technikai fejlődéssel együtt járó, erősödő problémája a tömegek kordában tartása. A 21. századi technológiai robbanás, az információk elérhetősége okozta szabadságnövekedés, csak hab a tortán. Az emberi munka egyre nagyobb részének a kiváltásával a létfenntartás már nem feltétlenül tölti ki az emberek teljes idejét. Megjelent a szabadidő, vagyis növekedett a lehetőség a szabadságra, az önrendelkezésre. Kemény kihívást jelent a hatalom számára, hogy megnyílt a világ az egyéni utak előtt, valamit tehát kezdeni kell az emberek növekvő szabadságával.

A kultúrától függően különböző e feladvány megoldása, de a kulcs minden esetben az oktatás.

A kontroll nélküli szabadság esetén a tömegek alacsony színvonalú oktatást kapnak.. A hatalom birtokosai abban bíznak, hogy a tudatlanság gúzsba köt, és majd a vékony, jól képzett elitréteg fog irányítani. A tudatlan tömegek pedig nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel, lézengenek, unatkoznak. Ez a szemlélet azért is elavult, mert ma már mindenki forrásokhoz juthat, és így képzetlenül, fél tudásokkal, frusztráltan akár agresszívá is válhat. Ez a látszat-szabadságosdi az anarchiához, majd sok esetben a diktatúra felé visz.

A másik végletet a totális diktatúra jelenti, amelyben bezárják vagy kivégzik azokat, akik nem állnak be a sorba. A szabadidő nem probléma, mert ez a szelekció eleve gátolja a kreatívok megjelenését. A diktatúrához kemény, uniformizált, drillszerű képzés jár, aminek eredményeképpen a legtöbb gyerek megtörik, és könnyen vezethető bábbá alakul. Az a kevés azonban, aki kibírja, kiemelkedő teljesítményekre képes, így akár a diktatúra fenntartásában is nagy szerepet kaphat. Ez az út sokak számára elfogadható, és ma is több helyen működik.

A szofisztikált diktatúrák felesleges munkákat végeztetnek az állampolgáraikkal, s így elérik, hogy a létfenntartásért folytatott küzdelem továbbra is az egész napjukat kitöltse. Az állandó stresszben az ember könnyen elveszíti a saját élete feletti irányítást, és így a szabadságát is. Az oktatás ennek megfelelően kevéssé hatékony és sok stresszel jár, feleslegesen köti le a gyerekek idejét, túlhajszolja őket. Ugyanakkor fenntart jobb oktatási lehetőségeket az uralkodó elit és klientúrája számára annak érdekében, hogy újratermelje önmagát. Persze ennek az útnak is többféle kimenete lehet, hiszen számos olyan ember akad, aki ellenáll a folyamatoknak, akinek nagy a szabadság igénye, és nem engedi magát felesleges munkával leterhelni. Ez a rendszer jó eséllyel a teljes diktatúrába fordul, ha nem választja a negyedik, a kreatív utat.

A kreatív út, a bátor demokráciáké, ahol a hatalmat az állampolgárok kordában tartják. Ezekben az országokban az oktatás általánosan magas szintű, a gyerekek igényeihez igazodik, és segít mindenkinek megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyekkel az életét és a szabadidejét értelmesen, alkotó módon töltheti ki, megvalósíthatja önmagát.

Források:
Michael S. Gazzaniga (2011) Who´s in Charge? Free Will and the Science of the Brain. New York: Ecco.
James Redfield (1993) The Celestine Prophecy: An Adventure. Hingham, MA: Wheeler Publisher.

Gyarmathy Éva

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek