OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. július 27.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

31. A szabadság az, hogy önmagad lehessél bárki engedélye nélkül

Mindenkinek megvan a világban a helye, a feladata és a szabadsága, hogy ezt betöltse. Ideális esetben a szociális környezet arra tanít, hogy senki se léphessen bele mások szabadságába, és a feladatát a maga helyén töltse be, vagyis éljen a saját szabadságával. Mindenkinek azt a feladatot és helyet kell megtalálnia az identitásfejlődése során, ami által az együttműködésben be tudja tölteni a szerepét.

Zavar akkor keletkezik, ha a társas közeg nem kontrollálja a határátlépést, s ha valaki korlátozhatja más vagy mások szabadságát azért, hogy önmagának előnyöket szerezzen, pl. nagyobb biztonságot, több forrást – és mindezt mások rovására.

A szabadság értelmezése

A szabadság gyakran félreértelmezett fogalom, ezért szükséges tisztázni, hogy mi nem a szabadság. A szabadság nem szabadosság, nem mások irányítása, hanem önirányítás.

A szabadság az önkifejezés, az önállóság, az önálló döntés, a választás lehetősége, amely az egyéni utakat tiszteletben tartja. Akkor lehet szabad valaki, ha képes az önkontrollra, és addig szabad, amíg önrendelkezése van. Amíg más nem korlátozza őt, illetve ő maga sem gátol másokat saját szabadságuk gyakorlásában.

Az egyéni szabadsághoz tartozik az is, hogy feladjuk az irányítást, és hagyjuk történni, aminek történnie kell. Ez azonban nem ugyanaz, mint amikor feladjuk a szabadságot, és átadjuk másoknak érzéseink, gondolataink és cselekedeteink kontrollját. A „let it be”, „hadd legyen” tudatos döntés, nem külső ráhatás eredménye, nem alárendelődés mások akaratának. A kontroll tudatos elengedése az a ritka állapot, amikor érezzük, hogy minden összeáll, magasabb erők szárnyán utazhatunk. Kicsit hasonló a kisgyerekkori végtelenül boldogságos állapothoz, amikor a külső erők elrendeznek számunkra mindent, és nekünk csak birtokba kell vennünk a helyzetet.

Azok, akik kisgyerekként tehetetlennek érezték magukat az elnyomó külső kontroll miatt, felnőttként másokat igyekeznek majd kontrollálni. Aki nem élhette meg gyerekkorában az erőt adó szabadságot, az egész életében küzdeni fog, félni fog a szabadságtól, miközben nagyon is áhítja. Folyamatosan elveszi mások szabadságát, de a sajátját nem tudja elérni, hiszen a szabadságot önmagunkból, belülről nyerjük.

Ezért mások szabadságtól történő megfosztásával senki nem nyerhet magának szabadságot. Ennek ellenére az emberek a végtelenségig képesek mások szabadságára törni, mivel nem értik meg, hogy a szabadság nem másoktól megszerezhető tulajdon, hanem olyan érzés, amelyért belső lelki erőnk mozgósításával kell megdolgozni. A szabadság az önrendelkezés bátorsága, a lemondás vagy a küzdelem és ezek következményeinek felvállalása.

A Megfélemlítő, a Vallató, az Elzárkózó és a „Szegény én”

A külső kontrollnak sokféle formája és álruhája létezik, és ezek a mások feletti hatalom megszerzésének, valamint gyakran a nevelésnek is eszközei. Egyesek egy bizonyos, mások többféle eljárást is bevetnek annak érdekében, hogy megszerezzék a kontrollt a többiek gondolatai és cselekedetei felett.

A legjobban azonosítható típus a Megfélemlítő, aki erővel vagy az erővel való fenyegetéssel éri el, hogy a kívánságainak eleget tegyenek. A Vallató megkérdőjelezi és kritizálja, minősíti a másik viselkedését, és ezzel az illetőt elbizonytalanítja, befolyása alá vonja. Mindez a nevelésben bevett eljárás, de gyakori a vezetői, vagy egyéb hierarchikus természetű kapcsolatokban is.

Az említetteken túl léteznek mások kontrollálásának rejtettebb formái is. Az Elzárkózó a háttérben marad, távol tartja magát az eseményektől, és ezzel elkerüli a felelősséget. Hagyja, hogy mások tegyék meg azt, amit neki kellene megtennie. A „Szegény én” folyton sopánkodik, panaszkodik önnön elesettsége és problémái miatt, amelyeket persze mások okoztak. Ezzel lelkifurdalást kelt, és így eléri, hogy a többiek körülötte ugráljanak. A manipulációk következtében mások is elbizonytalanodhatnak, és a belső kontrolljuk szinte észrevétlenül foszlik semmivé.

A bántalmazó, büntető, fenyegetőző, megalázó nevelő saját frusztrációit adja át a gyereknek, tehát nem nevel. A bizonytalanságba és lelkifurdalásba taszító manipulációk nem valódi pedagógiai eszközök, csupán a neurotikus lélek kivetülései. A félelem, amelyet kicsi gyerekkorban ültetnek belénk, egész életünkben rabbá tehet, és az ember félelmével másokat is megmérgezhet. Különösen a gyerekekre hat ez a méreg. Ők ugyanis szabadnak születtek, így eleve nyitottak, és egyúttal kiszolgáltatottak is a környezetből jövő hatásoknak, üzeneteknek.

„Ami nem inged, ne vedd magadra”

A kontrollálló eljárások nemzedékről nemzedékre továbbadódnak, felnőttként is ezek határozzák meg a szabadsághoz való viszonyt, és megteremtik a táptalajt mások nyílt vagy rejtett kontrollálására épülő emberi kapcsolatok, egy szervilis társadalom számára.

A fenti kontrollszerző módszerek jól jelzik, hogy mi a legfontosabb alapelve a szabadság megőrzésének. Röviden: „ami nem inged, ne vedd magadra”. Ha belátjuk, hogy a szabadságunk korlátozására irányuló megnyilvánulások nem rólunk, hanem a minket kontrollálni akaróról szólnak, akkor szabadok maradhatunk.

Az erőszak vagy fenyegetés hatására – ha nem tudjuk elkerülni, nem tudunk tőle elmenekülni – olykor meg kell tenni, amit kívánnak tőlünk, de a gondolataink így is szabadok maradhatnak. A legtöbb esetben meg tudjuk őrizni a szabadságunkat olyan módon, hogy átgondoljuk: miben áll a saját felelősségünk, mi az, amit meg kell tennünk azért, mert fontosnak tartjuk, és mihez nincs közünk.

Szabadságunk korlátozására gyakran mi magunk adunk engedélyt, amikor a belső kontroll érzet hiányában, bizonytalanságunkban elfogadjuk a külső kontrollt. Ebből következik, hogy a gyerekek biztonságérzetének erősítése, szabadságra és felelősségvállalásra nevelésük a szabad társadalom megalapozásának egyik alapköve.

Csak tiszta szabályokra épülhet szabadság

A kisgyerek nevelését a felnőttek még mindig kontrollálni akarják ahelyett, hogy átengednék az irányítást, és tiszta szabályokkal segítenék a gyereket saját keretei kiépítésében. A szabályok azért nélkülözhetetlenek, mert segítenek eligazodni. Nélkülük senki sem képes önmagát irányítani, mert összezavarodik, folyamatosan hibázik, és kiszolgáltatottá válik. A szabályok átadása olyan folyamat, amelynek során a gyerek gyakorolhat, és olyan mintákat találhat, amelyeket beépíthet saját viselkedésébe.

Nehezen kopik ki a pedagógiából a tehetetlen, megszabályozandó kisgyerek képe, pedig már számos pedagógiai kísérletben kiderült, hogy a gyerekek nem civilizálandó vadak, tudatlan kis állatkák. Tanulásra, fejlődésre és együttműködésre nyitott idegrendszerrel születünk, és kisgyerek korunkban ezekre mindannyian motiváltak vagyunk. A felnőtteknek nem kellene egyebet tenniük, mint megmutatni a gyerekeknek a megfelelő viselkedési mintákat, az adott kultúra elvárásait, és lehetőséget adni ezek birtokba vételére.

A szabadság szempontjából ártalmas a másik véglet is: amikor a felnőttek nem szabnak korlátokat, teljesen átengedik az irányítást a gyereknek, aki szabályok híján szétesik. Aki mások életét irányítja, annak felelősséget is kell vállalnia, erre pedig egy gyerek, aki a szabályok ismerete nélkül még önmagát sem tudja kontrollálni, nem lehet képes. Tragikus látni igen fiatalon megnyomorított lélekkel az ilyen kis despotákat.

Az egyértelmű külső elvárások lehetőséget adnak az önálló eligazodáshoz, és a belső kontroll kiépüléséhez. A szabadságra nevelés során a szellemi és erkölcsi erőforrások biztosítására van szükség, hogy a gyerek képes legyen meggyőződéséből eredően jól cselekedni.

Ez a képesség leginkább a felnőttek mintája nyomán alakulhat ki. A szabad ember saját példájával nevel, amikor szabad akaratából tesz, illetve nem tesz meg valamit. Ez a minta fejti ki a legerősebb hatást a gyerekek szocializációjában. s ennek során különösen fontos, hogy megtapasztalhassa a felnőtt önkontrolját.

Belső szabályozással bíró szabad emberek könnyedén nevelnek szabaddá, a külső korlátozottság ebből a szempontból is hátrány. Kemény példa erre a gyerekek testi fenyítése. Az elcsattanó pofonok, verések nem csupán fizikai bántást jelentenek, hanem azzal is ártanak, hogy ilyenkor a felnőtt többnyire elveszti a fejét, és nem nyújt mintát az önkontroll gyakorlására.

A szabadság ízei

A szabadság belső érzés, és bármilyen körülmények között elérhető, ha tisztában vagyunk a határainkkal és lehetőségeinkkel. A „létezik-e szabad akarat?” kérdése vég nélküli filozófiai elmélkedésre ad lehetőséget. A gyakorlatban azonban a szabad akarat mindig az egyén észlelésén múlik. Szabad ember az, aki ellenáll mind mások kontrolljának, mind mások kontrollálásának. A lehetőségek szerinti legnagyobb terű önálló gondolkodáshoz és cselekvéshez szükség van a helyzet reális felmérésre és a belső irányításra, amellyel az egyén saját lehetőségeit optimalizálja.

A szabadság tehát a saját helyzetünk feletti kontroll érzése. A tudományos kutatások már régen kimutatták, hogy akkor vagyunk igazán hatékonyak, ha úgy érezzük, hogy a történéseket irányítani tudjuk. A belső kontroll növeli az egyéni felelősséget, és így az egyéni kezdeményezés is erősebbé válik. Ennek ellenére a pedagógiai és sok egyéb „hatalom” is külső megerősítésekkel (jutalom-büntetés) igyekszik motiválni.

Ha a felelősség megoszlik, a tettrekészség is csökken. Többféle kísérleti helyzetben is kimutatták, hogy egy bajbajutottnak kisebb esélye van arra, hogy valaki a segítségére siessen akkor, ha sokan vannak jelen, mint amikor kevesebben. A tömegben mindenki a másikra vár: „valaki csak tesz valamit.” Csakhogy a tömegben nincsenek „valakik”. A tömegben könnyen elvész az egyéniség, elvész a szabad akarat, és így olyasmibe is belesodorhat minket az adott helyzet, amibe saját akaratunkból nem mennénk bele.

A gyerekek tömegben történő nevelése is azzal a veszéllyel jár, hogy tömegemberekké lesznek. A nagy létszámú osztályokban a tanuló egyénisége beleolvadhat egy homogén masszába. Amúgy sem természetes emberi közösség egy harmincfős kortárscsoport. A különböző életkorúak együttese nagyobb lehetőséget biztosít az egyéni fejlődésre és felelősségvállalásra. A sokféleséget hordozó közösségekben különféle minták jelennek meg, és így az egyénnek könnyebb a saját identitásának megfelelő viselkedéseket beépítenie.

A gyanús kreativitás

A szabadság lényege, hogy önmagunk lehetünk, ezért is a szabadság a kreativitás egyik alapja. Önmagunk felvállalásával, a megszokottal történő szakítással, az egyéni irányok választásával módunk van új utakat, új lehetőségeket találni. A kreatív ember kevésbé kontrollálható kívülről, hiszen saját erőforrásai vannak, önálló utakon jár. A kreativitás amúgy is nagyon gyanús entitás, mert a kreatív produktum – lényegéből fakadóan – nehezen minősíthető, kevéssé besorolható. A gyerekek minősítés által történő betörésére irányuló oktatási rendszerek nem is tudnak vele mit kezdeni.

A 20. század a menetelésről szólt. Az embereknek tömegekben történő mozgatása professzionális szintűvé vált, azonban ekkor is szükség volt olyanokra is, akik képesek új megoldásokat találni. Ezek a feltalálók, tudósok, művészek általában problémás emberek voltak, mivel az egyéni kezdeményezés szabadságot feltételez. A szabadság pedig önrendelkezéssel jár, és ez a fogalom nem tartozik a hatalom kedvencei közé.

A 21. században azonban az információ és tudás elérhetőbbé vált, egyre jobban megnyílt a világ, és egyre többen indulnak el az egyéni megoldások felé. Ez pedig mostanra merőben új helyzetet teremtett. Tudás=hatalom. Aki ennek a birtokában van, már nem kell, hogy féljen, hiszen az egyéni szabadság lehetősége jelentősen megnőtt. Nyitott kérdés azonban az, hogy így megnőtt hatalmát ki mire használja, és mit szólnak mindehhez az „uralkodók”.

A szabadság és a szabadidő kezelésének négy útja

Az uralkodó államnak a technikai fejlődéssel együtt járó, erősödő problémája a tömegek kordában tartása. A 21. századi technológiai robbanás, az információk elérhetősége okozta szabadságnövekedés, csak hab a tortán. Az emberi munka egyre nagyobb részének a kiváltásával a létfenntartás már nem feltétlenül tölti ki az emberek teljes idejét. Megjelent a szabadidő, vagyis növekedett a lehetőség a szabadságra, az önrendelkezésre. Kemény kihívást jelent a hatalom számára, hogy megnyílt a világ az egyéni utak előtt, valamit tehát kezdeni kell az emberek növekvő szabadságával.

A kultúrától függően különböző e feladvány megoldása, de a kulcs minden esetben az oktatás.

A kontroll nélküli szabadság esetén a tömegek alacsony színvonalú oktatást kapnak.. A hatalom birtokosai abban bíznak, hogy a tudatlanság gúzsba köt, és majd a vékony, jól képzett elitréteg fog irányítani. A tudatlan tömegek pedig nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel, lézengenek, unatkoznak. Ez a szemlélet azért is elavult, mert ma már mindenki forrásokhoz juthat, és így képzetlenül, fél tudásokkal, frusztráltan akár agresszívá is válhat. Ez a látszat-szabadságosdi az anarchiához, majd sok esetben a diktatúra felé visz.

A másik végletet a totális diktatúra jelenti, amelyben bezárják vagy kivégzik azokat, akik nem állnak be a sorba. A szabadidő nem probléma, mert ez a szelekció eleve gátolja a kreatívok megjelenését. A diktatúrához kemény, uniformizált, drillszerű képzés jár, aminek eredményeképpen a legtöbb gyerek megtörik, és könnyen vezethető bábbá alakul. Az a kevés azonban, aki kibírja, kiemelkedő teljesítményekre képes, így akár a diktatúra fenntartásában is nagy szerepet kaphat. Ez az út sokak számára elfogadható, és ma is több helyen működik.

A szofisztikált diktatúrák felesleges munkákat végeztetnek az állampolgáraikkal, s így elérik, hogy a létfenntartásért folytatott küzdelem továbbra is az egész napjukat kitöltse. Az állandó stresszben az ember könnyen elveszíti a saját élete feletti irányítást, és így a szabadságát is. Az oktatás ennek megfelelően kevéssé hatékony és sok stresszel jár, feleslegesen köti le a gyerekek idejét, túlhajszolja őket. Ugyanakkor fenntart jobb oktatási lehetőségeket az uralkodó elit és klientúrája számára annak érdekében, hogy újratermelje önmagát. Persze ennek az útnak is többféle kimenete lehet, hiszen számos olyan ember akad, aki ellenáll a folyamatoknak, akinek nagy a szabadság igénye, és nem engedi magát felesleges munkával leterhelni. Ez a rendszer jó eséllyel a teljes diktatúrába fordul, ha nem választja a negyedik, a kreatív utat.

A kreatív út, a bátor demokráciáké, ahol a hatalmat az állampolgárok kordában tartják. Ezekben az országokban az oktatás általánosan magas szintű, a gyerekek igényeihez igazodik, és segít mindenkinek megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyekkel az életét és a szabadidejét értelmesen, alkotó módon töltheti ki, megvalósíthatja önmagát.

Források:
Michael S. Gazzaniga (2011) Who´s in Charge? Free Will and the Science of the Brain. New York: Ecco.
James Redfield (1993) The Celestine Prophecy: An Adventure. Hingham, MA: Wheeler Publisher.

Gyarmathy Éva

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek