OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2018. január 15.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
       

PSZICHOháttér

34. A félelem ára

A félelem fejlődéstanilag az egyik legrégebbi, és így egyik legmélyebb, legprimitívebb érzelmünk. Alapból nem is érzelem, hanem ösztön, amely így alapérzelemként véd minket, ugyanis a biztonságunk érdekében a kétéltű-hüllő törzsfejlődési fázisunkban megtanultunk félni. A „hüllőagyunk”1 – a gerincvelővel együtt az agytörzs és a középagy – ebben a fejlődési fázisban lett a túlélési eszközünk, és olyan automatizált működések, mint a félelem, agresszió, területvédelem, párzó viselkedés, valamint az alapvető életfunkciók, a szív- és érrendszer, a légzés működtetését végzi. Sok embernek ezek még a mai napig is elegendőek, de vannak, akik túlléptek ezen.

Ha a félelem és agresszió valóban kielégítő megoldás lenne, nem fejlődött volna tovább biztonsági rendszerünk, de tény, hogy továbbfejlődött. A félelem/agresszió dimenziónál tehát létezik sokkal hatékonyabb védelmi rendszer is, mégpedig (és ezt mi emberek tudjuk a legjobban) a tanulás, a gondolkodás és az együttműködés. Mára olyan erőssé sikerült válnunk, hogy a legnagyobb veszélyt az ember jelenti önmaga és minden más élőlény számára. Különösen akkor, amikor érzelmileg a „hüllőagy” szintjére süllyed.

Romvárosunk a félelem

Freud az emberi lelket olyan városként rajzolta meg, amely ősi települések romjaira épül, és az egyre újabb és újabb városok kövei egymásra rakódva emelkednek. A folyamatosan létrehozott újabb építmények a régebbieken alapszanak. Ezért mindaz, ami az egyed- és törzsfejlődés során történt velünk, benne rejlik az aktuális reakcióinkban.

A törzsfejlődés adta kereteket az egyedfejlődés során használjuk, és így építjük saját egyéni városunkat: a lelkünket. Kezdetben a környezet szinte teljesen meghatározza ezt az építkezést. A kisgyereket körülvevő fontos személyek és történések lesznek majd az egyéni város alapjai, bármennyire és bármilyen irányban lépve épít valaki új városokat magának.

Akár azért, mert a környezet bizonytalan, nem egyértelmű, akár pedig azért, mert a gyerekkor traumatikus, az első lelki építmények lehetnek rozogák, negatív érzésekkel telítődöttek, és akkor erre épül az egész. Természetesen romvárosunk is lehet stabil, akár bizalommal, biztonsággal átitatott, és akkor erre az alapra épül a személyiségünk. Természetesen a korábbról rendelkezésre álló kövek lesznek a meghatározók, s nem könnyű az alapoktól erősen eltérő várost építeni.

A gyerekek saját építkezéséhez a nevelés adja az első köveket. Megszületésünktől kezdve és persze már előtte az anyaméhben is kapjuk a reakcióinkat irányító impulzusokat, de a fejlődés során egyre nagyobb beleszólásunk lesz abba, hogy mit teszünk. Ahogyan a törzsfejlődéssel az ember szellemi ereje által egyre nagyobb kontrollt szerzett a külvilág felett, ugyanígy zajlik ez az egyedfejlődés során is. Megtanuljuk irányítani alapvető, ősi reakcióinkat , hiszen gondolatainkkal befolyásolni tudjuk a késztetéseinket. Ebben játszik kulcsszerepet a nevelés, ami a gyerek saját belső erejét, belső irányítását, vagyis az önbizalmát és az önkontrollját erősítheti, illetve gyengítheti. A kiszámítható, megbízható környezet erősítheti, az esetleges, bizonytalan, fenyegető pedig gyengítheti ezt a belső erőt. Erről korábban már többször is volt szó. Itt és itt és itt és itt és itt. Tulajdonképpen folyton ezt mantározom.

A félelemre építő környezet kontrollt gyakorolhat azáltal, hogy az egyént az önvédelmi ösztönök szintjén tartja. A félelem könnyen irányíthatóvá teszi az embert, mert az ösztönszinten, zsigerből irányított érzelmi működés egy nagyon egyszerű: „fuss vagy támadj” dimenzióban mozog. A „rajtakaptalak, húzzad meg magad” attitűdre, fenyegetésre, büntetésre épülő nevelés szorongást és agressziót vált ki a gyerekből, s ez könnyen irányíthatóvá teszi, hiszen nem kell bajlódni a gondolkodással, és különböző szempontokkal. Az önvédelem mindent felülír. Emiatt hatékony a „fekete pedagógia”, ami gyors és viszonylag biztos eredményt hoz szófogadásból. A félelem irányította személyiség saját romvárosába szorul, és hiába van akár briliáns kognitív működése, a reakciói megrekednek egy hüllő szintjén.

„Fortélyos félelem igazgat”

József Attila „Hazám” című verse mindent elmond ebben a témában, amit művészi eszközökkel el kell és lehet mondani. A pszichológia sem tétlenkedett, már nagyon régóta feltárta a félelem sötét bugyrait, amelyek alkalmassá tették és teszik ezt az amúgy hasznos lelki tartalmat arra, hogy akár a legaljasabb manipuláció eszköze legyen.

A félelem elbutít, és visszavisz a „hüllő” szintre. Ez egyaránt érvényes a terrorral ijesztgetett országokra, és a dolgozattól, vizsgától szorongó diákra. A tanulás során történő megmérettetést sikerült oly mértékben fenyegető helyzetté tenni, hogy számos tanár egyenesen büntetésként alkalmazza a számonkérés különböző formáit. A tanulásnak kétségkívül az egyik legfontosabb eleme a visszajelzés, de ha a megmérettetést más konstellációba helyezzük, vagyis létkérdésként határozzuk meg – meg fogsz bukni, nem vesznek fel, utcaseprő/munkanélküli leszel, éhen halsz – akkor fenyegetéssé válik, és máris a félelem birodalmába kerül. Ettől kezdve pedig a fentiek alapján nyerő helyzetben van, aki hatalmat akar gyakorolni.

Bármit át lehet úgy értékelni, hogy a figyelem fókuszába a félelem kerüljön. Fára mászol? Veszélyes. Utazol? Veszélyes. Túl sokat tudsz? Veszélyes. Mindennek van egy kis veszélyrésze, még annak is, ha belépsz a fürdőkádba. Ez önmagában természetes. Élni, és különösen aktívan élni kockázatokkal jár. A szorongó személyiség számára széles kínálat áll rendelkezésre a félelem gerjesztésére, nem kell a tárgytalan félelmet jelentő egzisztenciális szorongással küzdenie. Emiatt alakulnak ki a fóbiák és a kényszerek is, mert félni rossz, de még rosszabb szorongani, amikor nincs mi elől menekülni. Jobb valamitől félni, mondjuk a pókoktól, a vírusoktól, a magasságtól és mélységtől, bármitől, csak legyen, amiről úgy gondolhatjuk, hogy kirekeszthető, elkerülhető. Ezzel valamiféle látszatkontrollt nyer a beteg lélek a szorongása felett. A kényszerbetegség ennek a kontrollnak a karikatúrája, hiszen végtelen folyamattá válik a veszély kirekesztése elleni cselekvés és elkerülő viselkedés.

A szorongás a belső bizonytalanság, az önbizalom és bizalom hiánya, az önirányítás gyengesége, a kiszolgáltatottság érzés. A kisgyerekkori fejlődés során alakul ki a személyiség és ezzel együtt a szorongás is, és ha ezzel nem képes szembenézni, sérülékennyé válik. Hiszen nincs akkora belső ereje és biztonsága, ami megnyugvást adhatna számára. Ezért sokféle pótszert használ: alkohol, drogok, és persze a félelem tárgyának meghatározása, amely a saját bizonytalanságát, tehetetlenség érzését ellensúlyozza. Az iskolai erőszak is ezen alapul: a „hüllőlét” dimenzióban két biztos megoldás van, menekülünk vagy támadunk. Ha az ellenség gyenge, akkor lehet támadni, ha azonban erős, ha hatalma van, akkor tőle várható a támadás. Így éli meg a szorongó diák a társát célpontnak, a pikkelő tanárt veszélyforrásnak, és talál mindkettőben bűnbakot.

Ez így érvényesül fent és lent is. Egész embercsoportokat és népeket is ahhoz igazodva lehet félelemben tartani, hogy mennyire erős, illetve mekkora az önbizalma. A gyerekekhez hasonlóan egy nemzet esetében is nagy teher lehet a nehéz múlt, különösen, ha nem néz ezzel szembe, és nem vállalja a felelősséget a bajaiért. A külső körülmények hibáztatása megakadályozza mind az egyén, mind a közösség fejlődését, mivel nem is próbál önmagán változtatni az, aki másokban látja a bajok forrását.

Fenyegetés és fenyegetettség-érzés

A fortélyos az, hogy nem kell sokat tenni annak érdekében, hogy átírjuk valakinek a kognitív sémáját. Ahogy az Információigazítás témában már bemutattam, elég, ha a fókuszt áthelyezed a megfelelő irányba, és attól kezdve minden ennek reflexiójában jelenik meg. Néha elég egy-két utalást tenni: „veszélyes lehet”, „már láttam, milyen, amikor….”, „fel kell készülni arra, hogy támad”.

Az egyszerű kondicionálás is megfelel, mint ahogy Pavlov kitalálta: kösd össze az amúgy ártalmatlan ingert egy áramütéssel. Például néhány évtizeddel ezelőtt az iszlám csak egy volt a nagy vallások közül. Sok ember nem is ismerte. Ma ez a szó az erőszakkal kapcsolódik össze az emberek fejében. Ha most találkozik valaki egy burnuszos emberrel, jó eséllyel óvatossá válik vele kapcsolatban, ami néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt jellemző. Még egy csoki-nyuszi is fenyegetővé válhat, ha valamilyen veszedelemmel kapcsoljuk össze.

Ha nagyobb a tét, akkor komoly agymosás is szóba jön, ehhez pedig csupán a megfelelő arányokra kell ügyelni. A félelem növeléséhez elég, ha több a hír a támadásokról, pusztulásról, halálról, és kevesebb a jótékonykodásról, gyógyulásról, tudományos fejlődésről. Amúgy is kiélezettebb az agyunk a veszélyre, tehát szenzációnak is hasznos, és több kattintást kap a félelmet keltő tartalom. Pedig lehet kattintgatni az érdekességekre, újdonságokra, cukiságokra is, amik csökkentik a szorongást.

Az iskolában és otthon is a diákok motiválásaképpen gyakrabban hangzik el, hogy mi lesz a felvételivel, érettségivel, bukás, stb., és ritkábban az, hogy „milyen érdekes a történelem, a fizika”, vagy „milyen jó érzéked van a matematikához”, „mennyire aktuális még most is ez a vers”. Ha már megvan a kapcsolat valamilyen negatív jelenséggel , akkor a fenyegetettség érzés fenntartásához elég utalni a korábban kondicionált területre, és máris beindul a félelem, és ezzel a hatalom képviselőjének való feltétlen engedelmesség, a szófogadás. Nem kell tehát direkt módon fenyegetni valakit, a félelem kialakulásához elég, ha annak érzetét növeljük.

Ráadásul a fenyegetéstől eltérően a fenyegetettség nem konkrét, vagyis a bizonytalanság faktora nagyobb. Ezért megosztó is lehet. Akadnak például diákok, akik lehet, hogy titokban, de várják a megmérettetéseket, és ők mint egyértelmű kisebbség önmagukban is fenyegetést jelentenek, mert a kondicionált félelem szemüvegén keresztül megerősítik a félelmet. Hiszen azt az érzést erősítik, hogy lám, vannak e területen nálam rátermettebbek, potenciális nyertesek, mi, többiek pedig csak vesztesei lehetünk a küzdelemnek.

Megéri?

A félelem egyik nagy ára, hogy polarizál. Két fő irányban lehet vele ugyanis megküzdeni: az egyik a menekülés, kirekesztés vagy elpusztítás, amire a hüllők gyorsasága, páncélja és fogazata alkalmas. A másik a több lelki erőt és időt kívánó emberi út: szembenézni, megismerni, ami félelemkeltő, és megküzdeni vele. A két út egymással nem találkozhat egy agyban, mert a páncél mögül nem lehet pontosan látni, és az sem tud meg többet, aki elfut, vagy kirekeszt. S ha az elpusztítás mellett dönt az illető, akkor már esélye sem marad arra, hogy megtudjon valamit az ellenségnek vélt ágensről.

A „hüllő” szintű megoldásban, tehát a zsigereivel gondolkodó számára az észérv és az ilyesmivel előhozakodó ember veszélyt jelent, mert ki akarja mozdítani a biztonságosnak vélt páncéljából. Ezért a közösségek megosztására is kiválóan használható fegyver a félelemkeltés, ami így extra bónusz a félelemre építő hatalom (szülő, tanár, vezető, stb.) számára.

A félelem azonban nem fegyver, hanem fontos védekező eszköz, és nem megfelelően alkalmazva, vagyis a fenyegetettség fenntartásával a félelem okozta amúgy is súlyos következmények még súlyosabbak lesznek.

A lehetséges fiziológiai következmények:

  • meggyengült immunrendszer,
  • kardiovaszkuláris károsodás,
  • gyomor-bélrendszeri problémák, például fekélyek és irritábilis bél szindróma,
  • csökkent fertilitás,
  • hosszú távú memória és az agy bizonyos részeinek, például a hippocampus-nak a károsodása,
  • csontritkulás,
  • 2-es típusú cukorbetegség megnövekedett valószínűsége,
  • gyorsuló öregedés.

A testi betegségek is elég nagy bajt okoznak, de a félelem keltette lelki betegségek tovább rontják a helyzetet, mert a félelemmel szembeni magasabb szintű megküzdés valószínűségét gyengítik, és ezzel csökken az adaptív megoldás esélye. A félelem lelki következményei:

  • depresszió,
  • fáradtság,
  • a racionális gondolkodás gyengesége, irracionális döntések,
  • befolyásolhatóság,
  • sérülékeny személyiség kialakulása,
  • ingerlékenység, agresszivitás.

A „hüllőségünk” természetes részünk, és szükségünk is lehet rá, de nem közömbös, hogy mekkora arányban van jelen a mindennapjainkban. A világ tele van kockázattal, és a gyerekek félelemmel. Persze mi is begyűjtöttük magunknak a saját félelmeinket. Érdemes lenne célként kitűzni, hogy csökkentsük a félelmet, így a gyerekeink félelmeit is. Ehhez fel kell vállalnunk, hogy lassabban sikerül elérni a célunkat, vagyis nagyobb önbizalomra és bizalomra van szükség a kitartó munkához. Ha hiszünk magunkban és a gyerekekben, akkor legalább attól nem félünk, hogy „mi lesz a felvételivel, érettségivel, bukás, stb.”, és így nem kell megfizetnünk sem nekünk, sem gyerekeinknek a félelem nagy árát.

Források:
G., Gross L. (1976) Living with television: the violence profile. J Commun 26: 173–199
Hunyady Györgyné, M. Nádasi Mária, Serfőző Mónika (2006): „Fekete pedagógia” - Értékelés az iskolában, Argumentum
McGregor, I., Zanna, M. P., Holmes, J. G., Spencer, S. J. (2001) Compensatory conviction in the face of personal uncertainty: Going to extremes and being oneself. Journal of Personality and Social Psychology, 80, 472-488.
Ochsmann, R., Mathey, M. (1994) Depreciating of and distancing from foreigners: Effects of mortality salience. Unpublished manuscript, Universitat Mainz, Germany
Sapolsky R. M. (1998) Why Zebras Dont Get Ulcers. New York, USA: WH Freeman

1Paul D. MacLean 1960-as években közreadott „triune brain” (három agy) elméletének szóhasználata. Az elmélet eredeti formájában nem teljesen állja meg a helyét, de a fejlődés szemléletes megjelenítése, és a fő pontjai megfelelnek a tudomány mai állása szerinti ismereteinknek is.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.08.11.
Szigorúan keresztény életvitelű takarítónőt keresnek egy szombathelyi iskolába
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is érdekesnek találhatja azt az álláshirdetést, amit a Sugó-parti Közéleti portál nevű Facebook-oldal talált és osztott meg. Az újságban közzétett hirdet...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.11.
A szülők szerint nem tiszta a magántanulókra vonatkozó új szabályozás
Szeptembertől az Oktatási Hivatal szakemberei döntik majd el, hogy ki lehet magántanuló. Az InfoRádiónak nyilatkozó Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tagozatvezetője emlékeztetett...
(Forrás: infostart)
--
2019.08.11.
Nem érettségiztethet jövőre a Szinyei Merse Pál Gimnázium, leváltották az igazgatót
Leváltották az igazgatóját, és nem érettségiztethet a következő, 2019/2020-as tanévben a Szinyei Merse Pál Gimnázium az idei érettségi körül kialakult problémák miatt. Ezt a leváltott...
(Forrás: index)
--
2019.08.11.
A három hazai tanár, aki miatt tényleg jó iskolába járni
A Dívány.hu és a Lidl idén harmadik alkalommal hirdette meg Az Év Szupertanára versenyt, melyben olyan tanárok jelentkezését vártuk, akik kreatív és egyedi módszereikkel igyekeznek színt...
(Forrás: index)
--
2019.08.09.
Kiderült, milyen szerződés alapján ír bele a NAT-ba havi 480 ezerért Takaró Mihály
Most Mesterházy Attila MSZP-s képviselő kérdéseire válaszolva Rétvári Bence államtitkár közölte, hogy a Hajnal Gabriella vezette, közel ötven szakértőből álló kerettantervi munkabizotts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.09.
Uzsora - Elszabadul a pokol
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója ismeri a helyzetet. Az alapítvány 27 településen dolgozik. A leglényegesebb tapasztalata az, hogy az állam nincs jelen a problémás terü...
(Forrás: KLubrádió)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek