OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2018. január 15.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
       

PSZICHOháttér

34. A félelem ára

A félelem fejlődéstanilag az egyik legrégebbi, és így egyik legmélyebb, legprimitívebb érzelmünk. Alapból nem is érzelem, hanem ösztön, amely így alapérzelemként véd minket, ugyanis a biztonságunk érdekében a kétéltű-hüllő törzsfejlődési fázisunkban megtanultunk félni. A „hüllőagyunk”1 – a gerincvelővel együtt az agytörzs és a középagy – ebben a fejlődési fázisban lett a túlélési eszközünk, és olyan automatizált működések, mint a félelem, agresszió, területvédelem, párzó viselkedés, valamint az alapvető életfunkciók, a szív- és érrendszer, a légzés működtetését végzi. Sok embernek ezek még a mai napig is elegendőek, de vannak, akik túlléptek ezen.

Ha a félelem és agresszió valóban kielégítő megoldás lenne, nem fejlődött volna tovább biztonsági rendszerünk, de tény, hogy továbbfejlődött. A félelem/agresszió dimenziónál tehát létezik sokkal hatékonyabb védelmi rendszer is, mégpedig (és ezt mi emberek tudjuk a legjobban) a tanulás, a gondolkodás és az együttműködés. Mára olyan erőssé sikerült válnunk, hogy a legnagyobb veszélyt az ember jelenti önmaga és minden más élőlény számára. Különösen akkor, amikor érzelmileg a „hüllőagy” szintjére süllyed.

Romvárosunk a félelem

Freud az emberi lelket olyan városként rajzolta meg, amely ősi települések romjaira épül, és az egyre újabb és újabb városok kövei egymásra rakódva emelkednek. A folyamatosan létrehozott újabb építmények a régebbieken alapszanak. Ezért mindaz, ami az egyed- és törzsfejlődés során történt velünk, benne rejlik az aktuális reakcióinkban.

A törzsfejlődés adta kereteket az egyedfejlődés során használjuk, és így építjük saját egyéni városunkat: a lelkünket. Kezdetben a környezet szinte teljesen meghatározza ezt az építkezést. A kisgyereket körülvevő fontos személyek és történések lesznek majd az egyéni város alapjai, bármennyire és bármilyen irányban lépve épít valaki új városokat magának.

Akár azért, mert a környezet bizonytalan, nem egyértelmű, akár pedig azért, mert a gyerekkor traumatikus, az első lelki építmények lehetnek rozogák, negatív érzésekkel telítődöttek, és akkor erre épül az egész. Természetesen romvárosunk is lehet stabil, akár bizalommal, biztonsággal átitatott, és akkor erre az alapra épül a személyiségünk. Természetesen a korábbról rendelkezésre álló kövek lesznek a meghatározók, s nem könnyű az alapoktól erősen eltérő várost építeni.

A gyerekek saját építkezéséhez a nevelés adja az első köveket. Megszületésünktől kezdve és persze már előtte az anyaméhben is kapjuk a reakcióinkat irányító impulzusokat, de a fejlődés során egyre nagyobb beleszólásunk lesz abba, hogy mit teszünk. Ahogyan a törzsfejlődéssel az ember szellemi ereje által egyre nagyobb kontrollt szerzett a külvilág felett, ugyanígy zajlik ez az egyedfejlődés során is. Megtanuljuk irányítani alapvető, ősi reakcióinkat , hiszen gondolatainkkal befolyásolni tudjuk a késztetéseinket. Ebben játszik kulcsszerepet a nevelés, ami a gyerek saját belső erejét, belső irányítását, vagyis az önbizalmát és az önkontrollját erősítheti, illetve gyengítheti. A kiszámítható, megbízható környezet erősítheti, az esetleges, bizonytalan, fenyegető pedig gyengítheti ezt a belső erőt. Erről korábban már többször is volt szó. Itt és itt és itt és itt és itt. Tulajdonképpen folyton ezt mantározom.

A félelemre építő környezet kontrollt gyakorolhat azáltal, hogy az egyént az önvédelmi ösztönök szintjén tartja. A félelem könnyen irányíthatóvá teszi az embert, mert az ösztönszinten, zsigerből irányított érzelmi működés egy nagyon egyszerű: „fuss vagy támadj” dimenzióban mozog. A „rajtakaptalak, húzzad meg magad” attitűdre, fenyegetésre, büntetésre épülő nevelés szorongást és agressziót vált ki a gyerekből, s ez könnyen irányíthatóvá teszi, hiszen nem kell bajlódni a gondolkodással, és különböző szempontokkal. Az önvédelem mindent felülír. Emiatt hatékony a „fekete pedagógia”, ami gyors és viszonylag biztos eredményt hoz szófogadásból. A félelem irányította személyiség saját romvárosába szorul, és hiába van akár briliáns kognitív működése, a reakciói megrekednek egy hüllő szintjén.

„Fortélyos félelem igazgat”

József Attila „Hazám” című verse mindent elmond ebben a témában, amit művészi eszközökkel el kell és lehet mondani. A pszichológia sem tétlenkedett, már nagyon régóta feltárta a félelem sötét bugyrait, amelyek alkalmassá tették és teszik ezt az amúgy hasznos lelki tartalmat arra, hogy akár a legaljasabb manipuláció eszköze legyen.

A félelem elbutít, és visszavisz a „hüllő” szintre. Ez egyaránt érvényes a terrorral ijesztgetett országokra, és a dolgozattól, vizsgától szorongó diákra. A tanulás során történő megmérettetést sikerült oly mértékben fenyegető helyzetté tenni, hogy számos tanár egyenesen büntetésként alkalmazza a számonkérés különböző formáit. A tanulásnak kétségkívül az egyik legfontosabb eleme a visszajelzés, de ha a megmérettetést más konstellációba helyezzük, vagyis létkérdésként határozzuk meg – meg fogsz bukni, nem vesznek fel, utcaseprő/munkanélküli leszel, éhen halsz – akkor fenyegetéssé válik, és máris a félelem birodalmába kerül. Ettől kezdve pedig a fentiek alapján nyerő helyzetben van, aki hatalmat akar gyakorolni.

Bármit át lehet úgy értékelni, hogy a figyelem fókuszába a félelem kerüljön. Fára mászol? Veszélyes. Utazol? Veszélyes. Túl sokat tudsz? Veszélyes. Mindennek van egy kis veszélyrésze, még annak is, ha belépsz a fürdőkádba. Ez önmagában természetes. Élni, és különösen aktívan élni kockázatokkal jár. A szorongó személyiség számára széles kínálat áll rendelkezésre a félelem gerjesztésére, nem kell a tárgytalan félelmet jelentő egzisztenciális szorongással küzdenie. Emiatt alakulnak ki a fóbiák és a kényszerek is, mert félni rossz, de még rosszabb szorongani, amikor nincs mi elől menekülni. Jobb valamitől félni, mondjuk a pókoktól, a vírusoktól, a magasságtól és mélységtől, bármitől, csak legyen, amiről úgy gondolhatjuk, hogy kirekeszthető, elkerülhető. Ezzel valamiféle látszatkontrollt nyer a beteg lélek a szorongása felett. A kényszerbetegség ennek a kontrollnak a karikatúrája, hiszen végtelen folyamattá válik a veszély kirekesztése elleni cselekvés és elkerülő viselkedés.

A szorongás a belső bizonytalanság, az önbizalom és bizalom hiánya, az önirányítás gyengesége, a kiszolgáltatottság érzés. A kisgyerekkori fejlődés során alakul ki a személyiség és ezzel együtt a szorongás is, és ha ezzel nem képes szembenézni, sérülékennyé válik. Hiszen nincs akkora belső ereje és biztonsága, ami megnyugvást adhatna számára. Ezért sokféle pótszert használ: alkohol, drogok, és persze a félelem tárgyának meghatározása, amely a saját bizonytalanságát, tehetetlenség érzését ellensúlyozza. Az iskolai erőszak is ezen alapul: a „hüllőlét” dimenzióban két biztos megoldás van, menekülünk vagy támadunk. Ha az ellenség gyenge, akkor lehet támadni, ha azonban erős, ha hatalma van, akkor tőle várható a támadás. Így éli meg a szorongó diák a társát célpontnak, a pikkelő tanárt veszélyforrásnak, és talál mindkettőben bűnbakot.

Ez így érvényesül fent és lent is. Egész embercsoportokat és népeket is ahhoz igazodva lehet félelemben tartani, hogy mennyire erős, illetve mekkora az önbizalma. A gyerekekhez hasonlóan egy nemzet esetében is nagy teher lehet a nehéz múlt, különösen, ha nem néz ezzel szembe, és nem vállalja a felelősséget a bajaiért. A külső körülmények hibáztatása megakadályozza mind az egyén, mind a közösség fejlődését, mivel nem is próbál önmagán változtatni az, aki másokban látja a bajok forrását.

Fenyegetés és fenyegetettség-érzés

A fortélyos az, hogy nem kell sokat tenni annak érdekében, hogy átírjuk valakinek a kognitív sémáját. Ahogy az Információigazítás témában már bemutattam, elég, ha a fókuszt áthelyezed a megfelelő irányba, és attól kezdve minden ennek reflexiójában jelenik meg. Néha elég egy-két utalást tenni: „veszélyes lehet”, „már láttam, milyen, amikor….”, „fel kell készülni arra, hogy támad”.

Az egyszerű kondicionálás is megfelel, mint ahogy Pavlov kitalálta: kösd össze az amúgy ártalmatlan ingert egy áramütéssel. Például néhány évtizeddel ezelőtt az iszlám csak egy volt a nagy vallások közül. Sok ember nem is ismerte. Ma ez a szó az erőszakkal kapcsolódik össze az emberek fejében. Ha most találkozik valaki egy burnuszos emberrel, jó eséllyel óvatossá válik vele kapcsolatban, ami néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt jellemző. Még egy csoki-nyuszi is fenyegetővé válhat, ha valamilyen veszedelemmel kapcsoljuk össze.

Ha nagyobb a tét, akkor komoly agymosás is szóba jön, ehhez pedig csupán a megfelelő arányokra kell ügyelni. A félelem növeléséhez elég, ha több a hír a támadásokról, pusztulásról, halálról, és kevesebb a jótékonykodásról, gyógyulásról, tudományos fejlődésről. Amúgy is kiélezettebb az agyunk a veszélyre, tehát szenzációnak is hasznos, és több kattintást kap a félelmet keltő tartalom. Pedig lehet kattintgatni az érdekességekre, újdonságokra, cukiságokra is, amik csökkentik a szorongást.

Az iskolában és otthon is a diákok motiválásaképpen gyakrabban hangzik el, hogy mi lesz a felvételivel, érettségivel, bukás, stb., és ritkábban az, hogy „milyen érdekes a történelem, a fizika”, vagy „milyen jó érzéked van a matematikához”, „mennyire aktuális még most is ez a vers”. Ha már megvan a kapcsolat valamilyen negatív jelenséggel , akkor a fenyegetettség érzés fenntartásához elég utalni a korábban kondicionált területre, és máris beindul a félelem, és ezzel a hatalom képviselőjének való feltétlen engedelmesség, a szófogadás. Nem kell tehát direkt módon fenyegetni valakit, a félelem kialakulásához elég, ha annak érzetét növeljük.

Ráadásul a fenyegetéstől eltérően a fenyegetettség nem konkrét, vagyis a bizonytalanság faktora nagyobb. Ezért megosztó is lehet. Akadnak például diákok, akik lehet, hogy titokban, de várják a megmérettetéseket, és ők mint egyértelmű kisebbség önmagukban is fenyegetést jelentenek, mert a kondicionált félelem szemüvegén keresztül megerősítik a félelmet. Hiszen azt az érzést erősítik, hogy lám, vannak e területen nálam rátermettebbek, potenciális nyertesek, mi, többiek pedig csak vesztesei lehetünk a küzdelemnek.

Megéri?

A félelem egyik nagy ára, hogy polarizál. Két fő irányban lehet vele ugyanis megküzdeni: az egyik a menekülés, kirekesztés vagy elpusztítás, amire a hüllők gyorsasága, páncélja és fogazata alkalmas. A másik a több lelki erőt és időt kívánó emberi út: szembenézni, megismerni, ami félelemkeltő, és megküzdeni vele. A két út egymással nem találkozhat egy agyban, mert a páncél mögül nem lehet pontosan látni, és az sem tud meg többet, aki elfut, vagy kirekeszt. S ha az elpusztítás mellett dönt az illető, akkor már esélye sem marad arra, hogy megtudjon valamit az ellenségnek vélt ágensről.

A „hüllő” szintű megoldásban, tehát a zsigereivel gondolkodó számára az észérv és az ilyesmivel előhozakodó ember veszélyt jelent, mert ki akarja mozdítani a biztonságosnak vélt páncéljából. Ezért a közösségek megosztására is kiválóan használható fegyver a félelemkeltés, ami így extra bónusz a félelemre építő hatalom (szülő, tanár, vezető, stb.) számára.

A félelem azonban nem fegyver, hanem fontos védekező eszköz, és nem megfelelően alkalmazva, vagyis a fenyegetettség fenntartásával a félelem okozta amúgy is súlyos következmények még súlyosabbak lesznek.

A lehetséges fiziológiai következmények:

  • meggyengült immunrendszer,
  • kardiovaszkuláris károsodás,
  • gyomor-bélrendszeri problémák, például fekélyek és irritábilis bél szindróma,
  • csökkent fertilitás,
  • hosszú távú memória és az agy bizonyos részeinek, például a hippocampus-nak a károsodása,
  • csontritkulás,
  • 2-es típusú cukorbetegség megnövekedett valószínűsége,
  • gyorsuló öregedés.

A testi betegségek is elég nagy bajt okoznak, de a félelem keltette lelki betegségek tovább rontják a helyzetet, mert a félelemmel szembeni magasabb szintű megküzdés valószínűségét gyengítik, és ezzel csökken az adaptív megoldás esélye. A félelem lelki következményei:

  • depresszió,
  • fáradtság,
  • a racionális gondolkodás gyengesége, irracionális döntések,
  • befolyásolhatóság,
  • sérülékeny személyiség kialakulása,
  • ingerlékenység, agresszivitás.

A „hüllőségünk” természetes részünk, és szükségünk is lehet rá, de nem közömbös, hogy mekkora arányban van jelen a mindennapjainkban. A világ tele van kockázattal, és a gyerekek félelemmel. Persze mi is begyűjtöttük magunknak a saját félelmeinket. Érdemes lenne célként kitűzni, hogy csökkentsük a félelmet, így a gyerekeink félelmeit is. Ehhez fel kell vállalnunk, hogy lassabban sikerül elérni a célunkat, vagyis nagyobb önbizalomra és bizalomra van szükség a kitartó munkához. Ha hiszünk magunkban és a gyerekekben, akkor legalább attól nem félünk, hogy „mi lesz a felvételivel, érettségivel, bukás, stb.”, és így nem kell megfizetnünk sem nekünk, sem gyerekeinknek a félelem nagy árát.

Források:
G., Gross L. (1976) Living with television: the violence profile. J Commun 26: 173–199
Hunyady Györgyné, M. Nádasi Mária, Serfőző Mónika (2006): „Fekete pedagógia” - Értékelés az iskolában, Argumentum
McGregor, I., Zanna, M. P., Holmes, J. G., Spencer, S. J. (2001) Compensatory conviction in the face of personal uncertainty: Going to extremes and being oneself. Journal of Personality and Social Psychology, 80, 472-488.
Ochsmann, R., Mathey, M. (1994) Depreciating of and distancing from foreigners: Effects of mortality salience. Unpublished manuscript, Universitat Mainz, Germany
Sapolsky R. M. (1998) Why Zebras Dont Get Ulcers. New York, USA: WH Freeman

1Paul D. MacLean 1960-as években közreadott „triune brain” (három agy) elméletének szóhasználata. Az elmélet eredeti formájában nem teljesen állja meg a helyét, de a fejlődés szemléletes megjelenítése, és a fő pontjai megfelelnek a tudomány mai állása szerinti ismereteinknek is.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek