OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2018. január 28.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

35. A félelem több álmot öl meg, mint a kudarc

Félelem nélkül nem élhetünk, mert a félelem a túlélés eszköze. Mint minden fontos és hatalmas erő, a félelem is megvédhet minket, de el is pusztíthat. És olyan sincsen, hogy kockázatmentes övezet. Ha megszülettél már Tied a kockázat. Meg lehet próbálni kockázat nélkül élni, de nem fog sikerülni. Ha pedig mégis, akkor minek élni?

Abban is különbözünk egymástól, hogy van, aki a félelemmel tud jobban együtt élni, mások a kockázatot viselik jobban. De itt is a korai tapasztalatok meghatározók. A félelemmel szocializált gyerekből félelemmel irányítható felnőtt lesz, akik megtanult félni, szót fogadni, és ha teheti, másokat is félelemben tartani. El sem tudja képzelni, hogy valaki önszántából, és nem félelemből teszi meg azt, amit a közösség megkíván.

A biztonságra való hivatkozással lehet a szabadságot ellopni

Képzeld el egy képben a biztonságot, majd egy másik képben pedig a szabadságot. Aki nem elég vizuális, rákereshet ilyen képekre az interneten. Kiderül, hogy a biztonságot zártsággal, a szabadságot nyitottsággal ábrázolják. Úgy tűnik, hogy ez a két fogalom kizárja egymást. Ahol biztonság van, ott nincsen szabadság, ahol szabadság van ott nincsen biztonság. Vagyis mindenkinek választania kell, hogy mekkora kockázatot vállal a szabadságáért. Ezt fejezi ki Petőfi Sándor verspárosa: A kutyák dala és A farkasok dala.

Természetes igényünk a biztonság. Az Abraham Maslow által leírt szükséglethierarchiában ez a létfenntartási szükségletek egyike. A piramisban megjelenített modell nem fedi elég pontosan Maslow szemléletét. Az üzleti képzésekhez alakított piramis-interpretáció leegyszerűsítés, és némileg torzítja az elméletet. Talán három egymásba folyó, többrétegű örvény jobban jelzi a szükségletek egymás mellettiségét és különállását. Én ezt az összefüggést így tudom elképzelni:


1.ábra (Maslow)

Tapasztalatból is tudjuk, hogy sokan képesek feladni alapvetőbbnek számító szükségleteiket magasabb rendű igények érdekében. Így például akad olyan ember, aki céljai elérésért, kognitív szükségletei kielégítéséért kockázatot, akár fizikai nélkülözést is vállal. Ezt Maslow is tudta, és azóta több kutatás is bizonyította, hogy a szükségletek sorrendje egyszerre egyéni és helyzethez kötött. Nagyon személyes, hogy ki miről és minek érdekében képes lemondani.

A szükségleteink által jól megfoghatók vagyunk, és a pedagógia is él ezzel az eszközzel. Hagyományosan létezik, s ma is előfordul a fiziológiai szükségletek illetve a szeretet megvonásával való fenyegetés, izolációval történő büntetés. Ritkábban alkalmazzák szankcióként a szellemi deprivációt. A szükségletekre építve jutalmazhat is a nevelés, a leggyakrabban jutalomfalattal, védelemmel, elismeréssel, szeretettel . Lényegesen ritkább a szellemi jutalmazás: új kihívást, gyönyörködésre vagy önmegvalósításra való lehetőséget kínáljon pozitív megerősítésként. Pedig az életben léteznek, nem is ritkán ilyenfajta megerősítések, csak a nevelésben nem élünk velük eléggé.

Minthogy a szükségleteket a külső helyzet is befolyásolja, ennek formálásával befolyásolhatók az egyén igényei. Triviális példa éhségérzet növelése finom falatokkal, illatokkal, de ilyen a fenyegetettség-érzés keltése is. Lehetne persze a szellemi igények növelésére is törekedni, például megismertethetnénk a gyerekekkel az erőfeszítéssel elért siker örömét, az áramlatot. Olyan igényeket is fel lehet kelteni, amelyek korábban nem voltak, illetve a meglévő szükségleteket is lehet erősíteni. Mindennek értelmében a szükséglettárunk hatékony célpontja lehet a befolyásolásnak.

A szabadság korlátozására persze a félelemkeltés, a biztonság iránti szükséglet mozgósítása a legbiztosabb megoldás. A biztonság felülír sok mindent, mert mégis csak van egyfajta hierarchia, és „hüllőagy”, meg minden. Félelmében az ember zárak, kerítések és ketrecek után kiált, és miközben úgy érzi, hogy kizárta a veszélyt, nem veszi észre, hogy bezárta önmagát, és oda a szabadság.

A szabadság elvesztése feletti bánkódás nem csupán liberális maszlag. Maslow azt írta, hogy az alapvető szükségletek kielégítéséhez bizonyos feltételeknek kell teljesülniük. Szerinte például a szólásszabadság, az önkifejezés és az új információ keresésének szabadsága ilyen előfeltétel, és ezeknek a szabadságoknak a korlátozása megakadályozhatja az alapvető szükségletek kielégítését. Szabad mozgási lehetőség esetén nagyobb esély van megoldások megtalálására, a helyzetek feletti kontrollra. Hosszútávon tehát a biztonság ellenében is a szabadság választása jelent nagyobb túlélési lehetőséget. Nem véletlen, hogy az emberiség régóta küzd a szabadságért, ami végső soron az alapszükségletek biztosításának kulcsa.

Akkor már inkább a dicső kudarc!

Félelemből végtelen sok lehetőséget elszalaszt az ember. A kudarc elővételezése, a balsikertől, illetve a tett következményeitől való félelem akadályozza az aktivitást. Ez gyakran nem is baj, hiszen nem mindent kell megtennünk, amire képesek vagyunk, de különbséget kell tennünk az értelmes mérlegelés és az állandó rettegés között. Egy tett előzetes átgondolása kognitív folyamat, a félelem érzelmi, sőt, elemi érzelmi reakció, és minimális a kognitív tartalma. Épp csak annyira elég, hogy bevezessen egy szűk sikátorba, ahol már megfordulni sem lehet.

A kudarctól való félelemnek van tehát adaptivitása, de a félelem többnyire megakadályozza a cselekvést, és így a fejlődés gátjává válhat. A kudarctól való félelem is lehet abnormális szintű, fóbiává hatalmasodhat. Az atychiphobia indokolatlan és tartós rettegés a kudarctól. Pusztító hatással van az egyén kezdeményező képességére, és mint számos más fóbia, ez is beszűkült életmódhoz vezet. A fóbiás egyén tudatában van, hogy a valósághoz képest aránytalan és irracionális a félelme, de ez olyan mértékű, hogy a legkisebb kockázatvállalást sem engedi meg. Sőt, tudat alatt gátolja az erőfeszítéseket, hogy ne is kelljen próbálkoznia.

Gyakran nem ilyen szintű a kudarctól való félelem, de a mechanizmusok hasonlóan működnek, a félelem enyhébb esetekben is jelentősen akadályozza a képességek teljesítménybe fordulását.

Jelentősen növekedhetne a gyerekek teljesítménye már azzal is, ha sikerülne a pedagógiában, és általában a nevelésben meggyökereztetni azt a szemléletet, hogy a hibázás, a kudarc nem csupán bénító negatív élmény. Hiszen ez egyben azt is jelenti, hogy akár a félelmet is legyőzve megpróbáltunk cselekedni. Ha kevesebbet büntetnénk a hibázást, sokkal többen mernék megkockáztatni az esetleges kudarcot, s így nagyobb esélyük lenne álmaik megvalósítására.

A félelem és kockázat – tudományos kavicsok

A korai tapasztalatokat a külvilág erősen meghatározza, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne másmilyen világot építeni, mint amit korábban kaptunk. Nyilván nehezebb, de nem megoldhatatlan. A félelem-kockázatvállalás sokdimenziós feladvány, és mind az önnevelés, mind a nevelés szempontjából is lényeges kérdés, hogy mit tud a tudomány erről a témáról.

A nemzetközi kutatásokból a következők derülnek ki:

Bizalom

Minél jobban bízunk, annál kevésbé félünk. Nő azonban a félelmünk, ha nem bízhatunk azokban, akiknek meg kellene minket védeniük, ha nem bízunk szüleinkben, tanárainkban, a fennálló intézményekben, a kormányban ha ezek kiszámíthatatlanok, átláthatatlanok.

Kontroll érzése

A legtöbb ember úgy nyilatkozik, hogy biztonságban érzi magát, amikor autót vezet, pedig például Magyarországon naponta ketten meghalnak közúti balesetben. Azzal azonban, hogy a kormánykerék a kezedben van, úgy gondolod, hogy ellenőrizheted, mi történik. Ez általában is igaz: ha úgy érezzük, hogy bizonyos szintű ellenőrzést gyakorolunk a kockázatot jelentő folyamat felett, a kockázat nem tűnik annyira fenyegetőnek, mint amikor nem érezzük a kontroll biztonságát.

Rettenetesség

Az a kockázat, amely rettenetes módon öl, több félelmet kelt, mint az, amely kevésbé szörnyű. Cápatámadás áldozatává válni félelmetesebb, mint a szívroham, pedigkicsi az esélyünk arra, hogy cápaeledellé válunk. A rosszindulatú daganatos betegség több félelmet kelt, mint a szívbetegség, pedig a szívbetegség évente 25%-kal több embert öl meg, mint a rosszindulatú daganatok. Minél rettenetesebb vagy rettenetesebbnek leírt egy veszély, annál jobban félünk tőle, még akkor is, ha kicsi az esélye, hogy találkozzunk vele.

Választási lehetőség

Az általunk választott kockázat kevésbé tűnik veszélyesnek, mint az, amit ránk erőltetnek. Ezért nem gond a gyártóknak ráírni a dohánytermékre, hogy ártalmas az egészségre, illetve adott élelmiszerre, hogy a géntechnológiával módosított összetevőket tartalmaz. Az információ egyfajta választási lehetőséget biztosít, bár semmit sem változtat a tényleges kockázaton. Ezzel szemben ha valaki tudja, hogy egy veszélyt ráerőltetnek, például génmódosított ételt kell fogyasztania, akkor nagyobbnak látja a veszélyt.

Gyerekek érintettsége

A fajok túlélése az utódaik túlélésétől függ. Nem meglepők tehát azok a kutatási eredmények, amelyek szerint az indokoltnál nagyobb félelmet kelt az emberekben az, ha a kockázat gyermekeket érint, mint amennyit egyébként indokolna.

Az információk bizonytalansága

Minél bizonytalanabb valaki, annál jobban retteg, és annál több óvintézkedésekkel védi magát. Ha a tudományos válaszok ellentmondásosak, az aggodalom szintje magasabb lesz. Ha a válaszok rendelkezésre állnak, de nehéz megérteni őket, mint például a géntechnológia vagy a nukleáris sugárzás esetén, a bizonytalanság megnő, és a helyzet nagyobb félelmet gerjeszt. A fél-információk erősítik a rettegést.

Újdonság

Az új kockázatok, vagy az új technológiák és termékek sokkal félelmetesebbnek tűnnek, mint azok, amelyekkel már együtt élünk. Például számtalan vírus veszélyeztet minket, de egy új vírus megjelenése nagyobb félelmet kelt, mint a már megszokottak.

Személyes érintettség

Minden kockázat nagyobbnak tűnik, ha úgy gondoljuk, hogy mi vagy a hozzánk közelállók érintettek lehetnek. Ezért akármilyen kicsi a statisztikai valószínűségt, ha a személyes érintettség növeli a félelmet. Veled is megtörténhet!

Katasztrófahelyzet

Azok a veszélyek, amelyek egyszerre egy helyen sokakat ölnek meg (például a repülőgép szerencsétlenség), nagyobb félelmet keltenek, mint a térben és időben jobban eloszlók (például a szívbetegség). A repüléstől többen félnek, mint az autóban utazástól, pedig a repülőgépszerencsétlenség nagyon ritka, és lényegesen kevesebben halnak meg így, mint autóbalesetben.

Szembenézni a veszéllyel – és egyéb kulturális eszközök

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a tartós félelem olyan sokat árt az egyén testi-lelki egészségének, hogy megéri levetkőzni ezt. A fenti ismeretek segítenek mások befolyásolásában és a személyes félelmeinkkel történő szembenézésben is.

A befolyásolás manipuláció, ha rejtetten, másoknak ártó szándékkal cselekszik valaki, de a rejtett befolyásolás lehet ártó szándék nélküli is. A pedagógia sok esetben próbálkozik ezzel, mert számos szakember úgy gondolja , hogy a gyerekek nem értik meg a felnőttek célkitűzéseit. Ez olykor akár igaz is lehet, de általában a gyerek is sokkal hatékonyabban tud megküzdeni a problémákkal, ha világos célok és tiszta eljárások segítik. A pszichoterápia egyre gyakrabban mond le már a rejtett eszközökről, partnernek tekinti még a kiskorú klienst is, és nyílt lapokkal igyekszik támogatni, hogy képes legyen önmagát befolyásolni.

Az ember akkor tud igazán szembenézni a félelmeivel, ha képes ehhez belső erőt gyűjteni, ezt viszont akadályozza a kiszolgáltatottság. A megbízható, kiszámítható környezet, amelyre az egyénnek is hatása van, segíti a félelmekkel való szembenézést. A félelem kialakulásának, fennmaradása okainak ismerete fontos szerepet játszik az önnevelésben, mivel a helyzet fölötti kontroll érzését nyújtja.

A folyamatot támogathatják alapvető kulturális megküzdési eszközeink, amelyek fiziológiai szinten és azonnal hatnak: zene, ének, jókedv, humor. Éneklés közben például nem tudunk félni. (Persze a katonadalok is azt a célt szolgálták, hogy bátran menjen a halálba a katona.) A zene hallgatása, különösen a barokk zene nagyban csökkenti a feszültséget.

A jókedv, nevetés és humor jelentősen csökkenti a feszültséget, és ezzel a félelmet is. Ha stresszes helyzetekben humormódra vált az ember, a pulzusszáma, a vérnyomása és az izomfeszültsége, valamint a vészhormonok (adrenalin, kortizol) szintje csökken. A nevetés növeli az immunrendszer aktivitását, amit a stressz csökkent. Emellett a humor új dimenzióba helyezi a feszültségkeltő ágenst, és ezzel új megoldásokat hozhat. Kreatív megnyilvánulás, vagyis sikerül egy magasabb szintű kognitív működést elérni.

„A laktanyába új parancsnok érkezik. Összehívja az ezredet és ezt mondja:
- Katonák! Az én szótáramból hiányzik az a szó, hogy félelem...
Mire egy hang hátulról:
- A majrénál tetszett nézni?”

Források:
Maslow, A. H. (1943). A theory of human motivation. Psychological Review, 50(4), 370-396.
McGregor, I., Zanna, M. P., Holmes, J. G., Spencer, S. J. (2001) Compensatory conviction in the face of personal uncertainty: Going to extremes and being oneself. Journal of Personality and Social Psychology, 80, 472-488.
Ropeik, D. (2004) The consequences of fear. Science and Society. EMBO Rep. Oct; 5 (1) S56–S60. doi:  10.1038/sj.embor.7400228

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek