OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2018. május 13.
» Hozzászólások (0)

Együtt egymásért

Egy ny. iskolapszichológus jegyzeteiből

15 éven át működtem iskolapszichológusként egy 12 évfolyamos iskolában. Ez idő alatt – általában az osztályfőnökök kérésére, és mindvégig velük együttműködve – egy pár hónapos csapatfejlesztő program, az ún. Mérei projekt keretében foglalkoztam az egyes osztályokkal.1

Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy a tanulócsoportban nyitott, elfogadó légkör alakuljon ki, amiben hatékonyan fejleszthetők az osztályban kialakuló problémák megértéséhez és megoldásához szükséges képességek.

Olyan tapasztalatokat szeretnék közreadni, melyek megmutatják, mi mindent tehetnek egy-egy osztály tagjai egymásért és önmagukért. Mire van szükség ahhoz, hogy jól érezzék magukat együtt, hogy barátokra, társaságra leljenek és senkinek ne kelljen megaláztatástól, bántástól, kiközösítéstől tartania? Hogyan érhető el, hogy olyan színes diákéletben legyen részük, amelyben az egyes tanulóknak lehetőségük van személyes képességeik kibontakoztatására is?

A diákcsoportokkal beszélgetve nem ritkán kisebb-nagyobb csodáknak lehettem tanúja. Ilyen, a változásokat, a kimozdulást, az előrelépést tettenérő pillanatokat szeretnék bemutatni, s ezzel kedvet csinálni a fiatalokkal foglalkozó kollégáknak, hogy éljenek azokkal a pedagógiai lehetőségekkel, amelyeket a csoportok kreatív problémamegoldó potenciáljainak kibontása nyújthat.

Szinte minden osztályközösségre érvényes, hogy tagjai szívük mélyén szeretnének egy őket befogadó, igazán jó csapatba tartozni. Olyan csapat tagjai lenni, ahol érdekes dolgok történnek, és ahol ők is megmutathatják magukat. Nem kevés fájdalom és olykor furcsa kompenzációs viselkedés jelenik meg akkor, ha ez a vágy valamilyen okból nem teljesül.

Azt tapasztaltam, hogy a fiatalok általában jó néven veszik, ha nyíltan beszélgethetnek rájuk őszintén odafigyelő felnőttekkel a csoportjuk erősségeiről és gondjairól, saját csoportbeli helyzetükről, személyes örömeikről és fájdalmaikról, aktuális feszültségeikről, ütközéseikről, haragról és békülésről.

Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy nyíltan beszélni a kapcsolatokat kísérő érzelmekről, szembenézni a társakban rólunk kialakult képpel nem egyszerű vállalás. A nyilvánosan – akár csak szűkebb baráti körben – folyó önismereti munka komoly kockázatokat is rejt.

A Mérei projekt tapasztalatai alapján e veszélyek megelőzhetők, illetve minimalizálhatók. A prevenció egyik lényeges feltétele, hogy a csoportok önként vállalják a problémák közös feltárását, és ezt minden esetben a fennálló helyzet jobbítása, a gondok együttes kezelése érdekében teszik. A résztvevőknek előzetesen meg kell állapodniuk abban, hogy jóindulattal közelednek egymáshoz, hétköznapi játszmáikat, aktuális sérelmeiket és düheiket a beszélgetés idejére felfüggesztik, és bízva a változásban, úgy fogalmaznak meg kritikát, hogy közben készek megértéssel fogadni a társuk kifogásolt magatartása mögötti indokokat, a méltányolható igényeket.2

Az alábbiakban három történetet adok közre, melyek bepillantást engednek a serdülő tanulócsoportokban végzett izgalmas műhelymunkába.

Eleget röhögtetek rajtam (Dani)

Egy 9. osztály 10 tanulójával ülünk az önismereti kiscsoportban.

Arról beszélgetünk a jelenlévőkkel, ki mennyire elégedett a saját társas pozíciójával. Mekkora a befolyása, illetve a presztízse annak alapján, ahová e rangsorokban őt az osztály közvéleménye helyezte? Pár nappal a szűk körű beszélgetés előtt, névre szóló zárt borítékban minden tanuló kézhez kapja a személyes helyzetére vonatkozó felmérési adatokat.3

Dani magas, laza izomzatú, kifejezetten kövér fiú negyedikként – láthatóan nehezen – készülődik a megszólaláshoz, krákog, gombóc van a torkában. A fiúkhoz fordulva kérdezi: „Miért lettem én nevettető?” „Hát olyan mulatságos a mozgásod, fogjuk a hasunkat a tornaórán, ha csak megmoccansz.” „Szeretném, ha tudnátok, nekem ez nagyon rossz, négy éve röhögtök rajtam állandóan, elég volt!”

A fiúk a meglepetéstől alig tudtak megszólalni. „Nem tudtuk, hogy ez neked olyan rossz, eszünk ágában sem volt bántani téged, mindig velünk együtt nevettél.” „Mit tehettem volna kínomban mást? Mostantól hagyjátok abba!” – mondta már megnyugodva. „Tudjátok mindannyian, hogy a felmérés előtti héten helyezett lettem egy földrajz versenyen, miért nem arra szavaztatok, hogy kivételes tudásom van valamiben?”

Döbbent csend támadt.

E bátor, kis túlzással katartikusnak is mondható pozíciókorrekciós kísérlet után mind Dani közérzete, mind társai róla alkotott véleménye és a vele kapcsolatos viselkedése gyökeresen megváltozott.

Példa a csoportszerepekre

A kritika hangneme (Erzsi)

Egy 7. osztályban ülünk az Én, a barátaim és az osztály című önismereti csoporton, amelynek résztvevői egyrészt az ún. kapcsolatorientált, a társkapcsolati hálóban központi helyzetű lánycsoport, valamint a széli helyzetű, ún. erőorientált fiúcsapat. Sorra veszünk mindenkit.

Erzsi az elsők között kér szót, nagyon kikívánkozik belőle valami. Kezében tartja a szociometriai profilját és izgatottan, hangjában némi szemrehányással kérdezi a többiektől: „Hogy lehet az, hogy nekem nincs olyan szerepem, hogy kiállok és megvédem azokat, akiket a többiek méltatlanul bántanak? Pedig mindenki tudhatja, hogy én kiállok!”

A pszichológus kérdésére, így van-e, a többiek hevesen, egyetértőn bólogattak. Erzsi oszlopos tagja a lány baráti társaságnak, kifejezetten szoros kapocs fűzte két lányhoz és felszínesebb kapcsolatok más baráti körök tagjaihoz. Figyelemre méltó szerepei mutatták, hogy elkötelezetten fontos számára a közösség. Elvben elégedett is lehetett volna, hisz társai számon tartották, hogy „jó fej”, aki sokat tesz az összetartásért, megértő, vonzó külsejű, más osztályok diákjaival is tart kapcsolatot, kellemes beszélgetőpartner, buliba hívják”.

Kértem, hogy mondjon egy példát arra, miként lép fel, amikor megvéd valakit. Elmondta, hogy nem tűrheti a bántást, így nekimegy az illetőnek, és alaposan beolvas neki. Rákérdezésre kiderült, hogy olyan szerepe is van, mely szerint „nyíltan megmondja a véleményét”. „Lehet, hogy az történik ilyenkor, hogy te, miközben az egyik társad védelmére kelsz, másokkal szemben magad is durván, bántóan lépsz fel? Így a többiek nem a szándékaidat, hanem a kifejletet, a hangos jelenetet érzékelik, ez marad meg az emlékezetükben.”

A jelenlévőkhöz fordultam, mondjanak példát arra, amikor Erzsi megbántotta őket. Erzsi döbbenten hallgatta a történeteket. Majd némi hallgatás után azt mondta: „De jó, hogy ezt elmondtátok, eddig sohasem gondoltam arra, hogy nem csak az számít, amit mondok, hanem az is, hogyan mondom. Köszönöm”.

Új érintkezési norma születik (Sanyi)

Ha lehetőség adódott rá, egy-egy csapatfejlesztő tréninget követő egy-másfél évben újra találkoztam a csapattal, elővettem a korábbi szociogramot és megkértem a diákokat, avassanak be, mi történt a találkozásunk óta, mennyire sikerült előrelépniük az akkor felmerült problémák megoldásában.

Egy ilyen alkalommal egy 9. osztályban, az ábra bal oldalán újra látva egy izolált lánypárost, a többi lány szinte kórusban zendített rá, az ő különállásuk miatt nem tud az osztály jó csapattá válni. Egymás szavába vágva kiabálták, „semmit nem lehet értük tenni”, „számtalanszor hívtuk őket, nem jönnek”, „tessék megérteni, nem olyanok, mint a normális mai fiatalok, ideje lenne végre nekik szocializálódni”.

Leforrázva hallgattam. Az ember ritkán válik közvetlenül tanújává ilyen egymást hergelő, szenvedélyes bűnbakképző folyamatnak, s mindez annak a dogmának a jegyében, hogy az osztály jó, összetartó közösség legyen.

Egyszer csak szólásra emelkedett az utolsó padsorban egy magas, igen jóképű fiú, Sanyi, aki nem mellesleg az osztály legnépszerűbb tagja, igazi elismert jó-fej, a lányok bálványa. Felállt, kivárta a csendet, majd egy társadalomtudóst is meghazudtoló felkészültséggel és bölcsességgel kifejtette, nem ért egyet az előtte szólókkal. „Gondoljatok bele, – mondta – mi vagyunk a többség, ők ketten egy kisebbség, s minden társadalomban a többség alkotja a feltételeket a kisebbségek beilleszkedéséhez. Nálunk úgy látszik, nem elég az el- és befogadás normáit pusztán megkövetelni. Mindig vannak új lehetőségek, más módszerek, ideje lenne megkérdezni a lányoktól, ők mit szeretnének, mit várnak tőlünk ahhoz, hogy jobban érezzék magukat közöttünk.” Nagy csend támadt, mindenekelőtt az imént még hangoskodó rajongók körében.

Ez az egyértelmű bizalom, s a tekintélyes hangadótól érkező konkrét befogadó meghívás feltehetően megtette a magáét. Az osztályban akkor feltételezhetően egy új érintkezési norma született.

Az osztályfőnök később azt mesélte, hogy a lányok közötti civakodás a történtek után szinte észrevétlenül teljesen megszűnt.

***

Azzal a reménnyel adom közre ezeket a történeteket, hogy elinduljon egy párbeszéd osztályfőnökök, szaktanárok, iskolapszichológusok között arról, hogyan tudunk közreműködni az osztályok légkörének javításában, hogyan tudjuk alkalmazni a problémák csoportos nyílt megbeszélésében rejlő lehetőségeket.

Várom az észrevételeiteket és a módszerrel kapcsolatos kérdéseiteket!

Járó Katalin

1A csoportfejlesztő foglalkozások a Mérei projektben kettős vezetésűek, az osztályfőnök és az iskolapszichológus együttműködésével valósulnak meg. Közösen beszélik meg a célokat, a kereteket, a kockázatokat és azok megelőzésének módját előbb ők egymással, majd utána a diákokkal. Mivel a várható pozitív hatás – ahogy a történetekben is látható – az őszinte, nyílt és nyilvános érzés- és véleménycsere eredője, így e feltételeket a csoport tagjainak ismerniük kell, még mielőtt beleegyeznek a részvételbe. Előre kell tudniuk, mi vár rájuk a program során, mit vállalnak és mit kapnak. A szociometriai ábra névvel készül és az osztály tagjai láthatják, a diszkréció a csoport határain túl érvényesül. "A csoport tagjai a közös munka előtt egy un. jóindulat szerződést kötnek, s ennek keretében..., és állapodnak meg az érzelmi védettség garantálására hivatott érintkezési szabályokban. A programot a többség egyetértése esetén célszerű elindítani. Ha valamelyik csoport nem állt készen erre a felnőtt elköteleződést és felelősségvállalást igénylő munkára, nem erőltetettük, mást csináltunk helyette.

2Tapasztalataimat korábban az Osztálytükör címen megjelent esetelemző módszertani kismonográfiában foglaltam össze, melyben egy modellosztály történetét dolgoztam fel.

3A pozíciókat, kinek-kinek a részvételét, szerepét, kapcsolatait tisztázó önismereti beszélgetés az egymáshoz viszonylag közelálló társak szűkebb körében folyik. Általában társulva egy másik baráti körrel, úgy 8-12 tanuló részvételével. Bő dupla óra, megközelítőleg 80-100 perc alatt tudunk minden résztvevővel 8-10 percet foglalkozni. A programon belül az Én, a barátaim és az osztály nevet viseli, s tulajdonképpen a fejlesztő projekt második lépése. Azután kerül rá sor, amikor előtte az Osztálytükör foglalkozáson az egész osztállyal már megbeszéltük a szociometriai felmérés nyomán feltárt összképet, a fennálló helyzetet: hogy melyek a csoportban érvényes értékek, milyen baráti körök alakultak ki, és aktuálisan melyek a csapat légkörének megoldást kívánó feszültségei.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek