OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2018. szeptember 22.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
 

OFOE Filmklub – Három óriásplakát Ebbing határában

Az OFOE Filmklub új évadát a 2017-ben készült Három óriásplakát Ebbing határában című angol-amerikai filmmel indítjuk. A filmklubot 2012 óta a Budapest Film Zrt-vel közösen hoztuk létre és működtetjük a SuliMozi keretében.

Ettől a tanévtől – nagy örömünkre – a Magyartanárok Egyesülete is együttműködik velünk.

A vetítés időpontja: szeptember 25. (kedd) 18 óra

Helyszín: Kino Café Mozi, Szent István krt. 16.

Jegyár: 800 Ft

A film utáni beszélgetést Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke vezeti.

A Három óriásplakát Ebbing határában (eredeti cím: Three Billboards Outside Ebbing, Missouri) egy 2017-ben bemutatott brit-amerikai filmdráma Martin McDonagh rendezésében. A produkció a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, és jelölték a fesztivál nagydíjára, az Arany Oroszlánra. Öt BAFTA-díjat és négy Golden Globe-díjat nyert el, köztük a legjobb film, forgatókönyv, női főszereplő és a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. A 90. Oscar-gálán hét Oscar-díjra jelölték, ebből Frances McDormand a legjobb női főszereplő díjat, Sam Rockwell pedig a legjobb férfi mellékszereplő díjat kapta meg.

„Mi is áll azon a három óriásplakáton a tök ismeretlen kisváros határában, „ahol csak idióták járnak”, hogy a helyi seriff szavait idézzük? Mindössze az, hogy az illető seriff nem teszi a dolgát, merthogy 7 hónap telt el azóta, hogy valaki megerőszakolta és megölte Mildred Hayes tinilányát, majd a holttestet leöntötte benzinnel és felgyújtotta. Az ügyben a rendőrség semmiféle eredményt nem tudott felmutatni, az anya pedig valamiféle marketinges ősösztönre hallgatva kétségbeesett lépésre szánja el magát. Az ír Martin McDonagh rendező-forgatókönyvíró pedig egy éjfekete, néha trágár vígjátékot ötvözött zseniálisan egy rendkívül érzékeny drámával, és milyen jól tette!” (Vízer Balázs, port.hu)

Részletek a filmről készült kritikákból

„Miközben haldoklott, megerőszakolták, de még mindig nem tartóztattak le senkit. Hogy lehet ez, Willoughby rendőrfőnök úr?”

Van azért ennek a két mondatnak akkora ereje, hogy úgy istenigazából be tudjon rúgni egy filmet, és ki is tartson a lendület a legvégéig. Ez az a két mondat, ami az Erőszakik és a Hét pszichopata és a si-cu rendezőjének új, Három óriásplakát Ebbing határában című filmjében azon a bizonyos három óriásplakáton szerepel, miután a meggyilkolt lány anyukája kibérli azokat, hogy világgá kürtölje a haragját, egyúttal lépéskényszerbe hozza a helyi rendőrséget. Ez pedig mi máshoz vezethetne, mint egy kegyetlenül elvetemült háborúhoz a rendőrség és a vesztenivaló nélkül maradt asszony között?(…)

Olyan hullámvasút a Három óriásplakát, mint amilyeneket a legkülönlegesebb vidámparkokban látni: hihetetlenül sokáig megy felfelé, hogy aztán egy hatalmasat zuhanjon. A játékidő legnagyobb része ugyanis arról szól, hogyan eszkalálódik a rengeteg gyűlölet, amit amúgy se volt túl nehéz előhívni a kis missourii város lakóiból: a rendőrségben iszonyatosat csalódott anyában, a frusztrált rendőrökben és bárkiben, aki beáll a háború egyik vagy másik oldalára. Meg arról szól, hogyan szül mindez csak még több gyűlölködést, hogyan durvulnak a módszerek, hogyan marad végül segítség nélkül mindenki, mert ha egyszer mindenki egymás ellen fordul, nem marad, aki a másikkal törődjön. Aztán McDonagh, mint mindig, húz egy váratlant, mindenkinek bevisz egy övön alulit, aztán ahogy ki-ki kótyagosan feltápászkodik, elkezd egy kicsit máshogy nézni a világra. (Kovács Bálint: Az Erőszakik rendezője megint csúcsformában van, Index)

Ugyan Martin McDonagh David Lynchet, Martin Scorsese-t és Quentin Tarantinót teszi meg három legnagyobb tanítómesterének, a filmjei mégis leginkább a Coen testvérek abszurd univerzumát idézik. Ahogy a valóságból egy kicsit kisiklatja őket a váratlan és gyakorta banális erőszak, ahogy az egyszerre rémületesen buta és zseniális figurák értetlenül szemlélik magukat és tetteik váratlan következményeit, ahogy a világ eldugott sarkaiban a költészet kéz a kézben jár az ijesztő nihillel. És ahogy csodát művelnek Frances McDormanddel.

Martin McDonagh azért mégis több ügyes diáknál. Az ő filmjeit nem elsősorban a stílus különbözteti meg, hanem a becsület, ami még a legnagyobb káoszból is képes kiemelni hőseit. Bár sokszor tűnnek bizonytalannak, elveszettnek, de aztán megtalálják az útjukat, és ettől az összeszorított szájú, elfehéredett ujjal kapaszkodó eltökéltségtől lesznek McDonagh munkái is olyan líraiak, és végső soron egyéniek. A Három óriásplakáttal pedig megalkotta eddigi legjelentősebb rendezését. (Zalaba Ferenc: A bosszú értelmetlen, de baromi jó érzés, hu.ign.com)

A történet most is találó, fajsúlyos és igen merész. A helyszín a címszereplő déli kisváros, tele egyszerű emberekkel, így a plakátoknak hamar híre megy. Az esetet felkapja a média, a felek egymásnak esnek. Mildred igazságot akar vagy legalábbis valamit, amibe kapaszkodhat, a köztiszteletben álló rendőrfőnök pedig bizonyítékok hiányában tehetetlen. A város együtt érez a nővel, ellenben nem támogatja a hatóságok gyalázását. Ezt az ördögi kört ragadta meg szenzációsan McDonagh, de nem elégedett meg ennyivel és sokkal mélyebbre ásott. A Három óriásplakát egy fekete komédia, véresen komoly témákkal. Ezt a két elemet piszkosul nehéz összeegyeztetni úgy, hogy működőképes filmet kapjunk. Jelen esetben mégis csuklóból sikerült és egy igen extrém érzelmi hullámvasúton találjuk magunkat. A humor olykor kínos, máskor kacagtató, de mindig ott lappang a háttérben a fájdalom. A másodperc tört része alatt törünk ki nevetésben, vagy épp fagy le az arcunkról a mosoly. (Péter Zsombor kritikája, Puliwood)

Véresen realista mese a megbocsátásról, a gyűlölködés hiábavalóságáról és még egy rakás olyan értékről, amit McDonagh a legtisztább szeretettől vezérelve brutális kegyetlenséggel és vitriolos humorral tol a néző arcába.

Miközben haldoklott, megerőszakolták. Még mindig nem tartóztattak le senkit. Hogy lehet ez, Willoughby rendőrfőnők?” – ez a három mondat (kérdés) szerepel azon a bizonyos három óriásplakáton, amit egy kegyetlen bűncselekmény áldozatának édesanyja helyez el rögtön a film elején egy alig használt missouri bekötőúton, lépésre kényszerítve ezzel a szerinte érzéketlen és leginkább feketék vegzálásában jeleskedő helyi erőket.

A folytatás mi is lehetne más, mint értelmetlen háború a rendőrség és az elkeseredettségéből és haragjából erőt merítő anya között. Pöffeszkedő hatalom kontra kiábrándult kisember – lehetne leegyszerűsíteni, ha nem az Erőszakik író-rendezőjéről lenne szó, McDonagh ugyanis folyamatosan csavar egyet a történeten, így az egyre duzzasztóbb gyűlölethullám vége csakis katarzis lehet. De nem a tipikus hollywoodi fajta: felemelő, de cseppet sem megnyugtató, bőven hagy emésztenivalót. (Schreiber András: Mélyütés, emberszeretetből, Origo)

Martin McDonagh fantasztikus forgatókönyve egyik legkiemelkedőbb erénye az, hogy mennyire megragadta a szituáció és az érzelmek lényegét. A minden szempontból tragikus alapszituációból a három szereplő, néhol keresztezve egymást, elindul saját útján a megbékéléshez, de egyikőjük sem ott lyukad ki, amire számít. Mindezt úgy itatja át kiváló, de nagyon fekete humorral , hogy a drámai hatás sem szűnik meg. Hol hangosan nevettem, hol keserűen mosolyogtam, hol pedig könnyeimet próbáltam visszatartani. A film teljes egészét áthatja ez a szavakkal leírhatatlan harag, viszont olyan őszintén gyönyörű pillanatoknak ad helyet, amelyeket elsőre elképzelni sem tudna az ember egy ilyen helyzetben.

Az egyértelműen – főleg figyelembe véve Willoughby állapotát – provokatív felirat egy olyan méreggel és gyásszal küszködő nő döntése, aki talán nem csak ezen történésre reagál, hanem a városi rendőrség egyértelmű rasszizmusára és sokszor igazságtalan megnyilvánulására is.

Francis McDormand Oscar-díj esélyes alakításától gyakran rázott ki a hideg, mivel teljesen átszellemülve volt képes átadni ezeket a nagyon nyers és mély érzelmeket. Sőt, eszméletlen elégtételt nyújt a képernyőn megjelenő ilyen jellegű harag, amit az életben sosem mernénk így kifejezni. Szintén fantasztikusan játszik Sam Rockwell, aki a sztereotip, déli államokbeli, fajgyűlölő, enyhén alkoholista Dixont kelti életre. A felszín alatt lakozik valami, ami jó, még ha mindent meg is tesz azért, hogy ezt elfedje. Ennek köszönhetően egy komplex és remekül megírt karakter az övé is, amelynek számos aspektusát körbejárja a film. Az elkerülhetetlen sorsába beletörődő Willoughy szintén sokrétű jellemére pedig remek választás volt Woody Harrelson, aki igyekszik a lehető legtöbbet megtenni családjáért és a városért hátralévő idejében. (Georgiadisz Leonidas kritikája, Filmsomnia)

Mildredben olyan magasra csap a fájdalom, olyan régóta mardossa a bűntudat, és a saját felelőssége a tragédiában, hogy átgyalogol mindenen – még a fia fájdalmát is félresöpri, aki nem akar tudni a gyilkosság részleteiről –, hátha csillapodik a gyásza útközben. A Három óriásplakát telibe találta a #metoo-tól hangos Zeitgeistet, de csak az fogja egy nő tabutörő kereszteshadjáratának látni, aki minden filmben a beleértett aktuálpolitikai vagy társadalmi tartalomnak szokott tapsolni. Mert tapsolni itt nem az önmagáért kiálló, de ezt a kiállást erőszakos túlkapásokig fokozó nőnek, hanem inkább annak lehet, hogy McDonagh a hirtelen robbanó brutalitás helyett az ugyanilyen váratlanul előtörő empátiával sokkol. A bosszúról azt mondja, amit a bosszúról szokás, hogy az erőszak erőszakot, a gyűlölet meg gyűlöletet szül, de mindig hozzáteszi, hogy ha átvészeltük, akkor van rá esély, hogy szót értsünk egymással. Nem sok, és ahhoz a kevéshez is előbb vért kell köpni, ölni és meghalni, szétverni és szétveretni, de túl vagyunk rajta, ha kiadtuk a dühöt, a frusztrációt, akkor a legváratlanabb pillanatokban talán megnyilvánulhat az együttérzés.

Ezek miatt a pillanatok miatt olyan jó, olyan érett, olyan szerethető film a Három óriásplakát. (Soós Tamás: Nem csak betonkemény nőkről, Revizor)

A Három óriásplakát Ebbing határában többek között azért különleges alkotás, mert írónk átlényegülése egészen addig terjed, hogy valódi, élő, jelenkori westernt épít fel. Méghozzá olyan tökéletes pontossággal használva az ehhez szükséges elemeket, hogy egy pillanatig sem lóg ki a lóláb. Nem érezzük, hogy McDonagh westernt akart csinálni, és erőszakosan mindent beáldozott azért, hogy ez megvalósuljon, hanem egy olyan sztorit kapunk, amely mintha önálló életet élne, csak történetesen a pisztolypárbajos műfajt kezeli mátrixként. Ezért sem műanyag az alapvető, és bizonyos tekintetben idejét múlt elvek mentén haladás. Mert ha valamit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Ilyen közhelyszagú igazságokat csak poros főúton vánszorgó, cowboy kalapos, bagót rágó muksók képviselhetnek anélkül, hogy ne váljanak nevetség tárgyává. Na meg Frances McDormand. Habár ő mindvégig sötétkék overállban feszít, mikor belép a kapitányságra és elindul a lábát az asztalon pihentető, kekszrágcsálással lazázó Sam Rockwell felé, már csak azt várjuk, hogy lassuljon a kép és sírjon fel a jó öreg szájharmonika. (Tímár Ági kritikája, 7. sor közepe)

A Három óriásplakát… egy brit/ír művész kísérlete, hogy megértse napjaink Amerikáját. Nem New Yorkot vagy Los Angelest, hanem a Trump-szavazók Amerikáját, azokét az emberekét, akik magukra hagyottnak és becsapottnak érezték magukat két éve, és valószínűleg most is annak érzik magukat.

Ahogy néhány hónapja Steven Soderbergh tette a Logan Luckyban, most McDonagh is szeretné komolyan venni és megismerni ezeket az embereket. Semmi liberális művészgőg nincs benne, ez a film az együttérzésről szól. Sajnos azt hiszem, pont Donald Trump, akit ezek az emberek elnöküknek választottak, soha nem fogja megérteni, hogy éreznek és mivel küzdenek ők. De mivel a Három óriásplakát Ebbing határában négy Golden Globe-díjat kapott, és hét Oscarra is jelölték, elnök úr legalább ezt megnézheti a repülőgépén. (Kránicz Bence: Nem csak a címe miatt ez az év egyik legjobb filmje, 24.hu)

 

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek