OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
 

„Egyéb rendkívüli körülmény”, avagy
magántanulók Budapesten, a XV. kerületben

Részletek Ó-Nagy Andrea tanulmányából

Napjainkban egyre több alternatív oktatási módszerről, iskoláról, lehetőségről hallunk, melyek arra szolgálnak, hogy a valamilyen szempontból problémásnak minősített gyerekeket oktassák, iskolai nevelésüket elősegítsék. Felvetődik a kérdés, hogy miért van ezekre szükség. Vajon a gyerekek lettek mások az évek során, vagy az iskolákkal szemben támasztott igények változtak meg?

A kérdést megválaszolni nem tudom, de az biztos, hogy napjainkban egyre több olyan gyerekről tudunk, aki valamilyen ok miatt nem képes a hagyományos általános iskolai elvárásoknak megfelelni. Az okok rendkívül változatosak, a gyermek hosszabb lefolyású betegségétől kezdve a magatartászavarokig. Ezeknek a gyerekeknek a későbbi sorsa nagyban függ az iskola toleranciájától, az iskola és a szülő kapcsolatától, a szülők társadalmi helyzetétől, valamint érdekérvényesítő képességétől és nem utolsó sorban a család belső működésétől. Ebben az esetben is igaz az a megállapítás, hogy az iskola a középosztály nyelvén beszél, és ezért a gyerekek és a szülők egy részének megnehezül a kommunikációja az iskolával.

(...)

Révész Magda véleménye szerint a magántanulóságot eredetileg arra találták ki, hogy „ha egy gyerek nem képes a közösségben megmaradni” egészségi vagy mentális, átmeneti vagy tartós problémája miatt, teljesíteni tudja tankötelezettségét.

1993 óta a törvény által létrehozott lehetőség gyakorlati megvalósítása olyan nehézségeket hozott felszínre, melyek a magántanulóvá válással függhetnek össze. Ilyenkor feltételezhetően a családdal, a családban van a probléma, és emiatt nem tud a gyerek beilleszkedni az iskolai közösségbe. Az persze elég valószínűnek tűnik, hogy a gyermek helyzetét, további sorsát ez nem oldja meg.

Az iskola nem tudja, nem akarja felvállalni ezeknek a gyerekeknek az oktatását, nevelését. Az általa felállított elvárásrendszerbe ez nem fér bele. A válasza a problémákra az, hogy keressenek a gyereknek másik iskolát, vagy járjon speciális iskolába, vagy legyen magántanuló. A magántanulóság így egyes esetekben a kirekesztés eszköze lehet. A magántanulóvá nyilvánítást minden esetben a szülőnek kell kérelmeznie. Ha a magántanulóságot a szülő egészségi ok, betegség miatt kéri (kérelméhez orvosi igazolást kell csatolni), az iskolának biztosítania kell az év közbeni felkészítést és a vizsgáztatást. Az egészségi ok miatt felmentett gyerekek számára ez minimum heti 10 órát jelent.

Abban az esetben, ha más okból kérték a magántanulóvá nyilvánítást, az iskolának kizárólag a vizsgáztatás a kötelessége. Ez egyrészt az iskolával való meglazult kapcsolatot tovább lazítja, másrészt a vizsgákra való felkészülést is megnehezíti. Sok család kezdetben csak a megkönnyebbülést érzékeli a helyzetből, hiszen nem kell tartania az amúgy is konfliktusokkal terhelt kapcsolatot az iskolával. A dolgok neheze azonban ezután jön, hiszen a szülőnek rendszeres tanulásra kell kényszeríteni” gyermekét. Ahol ez elmarad, ott egyre kevesebb az esély a sikeres vizsga letételére.

Célom az volt, hogy a XV. kerületben a magántanulóvá válást mint jelenséget vizsgáljam. Ehhez a Polgármesteri Hivatal Művelődési-, Oktatási és Sport Osztályának adatait, valamint a magántanulóvá vált tanulók osztályfőnökeitől kapott információkat használtam fel.

A Polgármesteri Hivatal MOS Osztályán a következő adatok birtokába jutottam:

  • általános iskolások létszáma az adott évben iskolánként,
  • az iskolába járás alól felmentett tanulók száma iskolánként,
  • különböző okokból felmentett tanulók száma iskolánként.

(...)

Az éves statisztikában – melyet az iskolák küldenek a MOS Osztálynak – a következő okok szerepelnek a felmentés indokaiként:

  • egészségi ok (betegség),
  • testi, érzékszervi fogyatékosság,
  • értelmi fogyatékosság,
  • a szülők tartós külföldi szolgálata,
  • a tanuló (egyéb) rendkívüli körülményei.

A statisztikákban külön meg kell jelölni, hogy az összes felmentett közül hányan töltötték be a 15. életévüket.

Az egészségi ok, a testi, érzékszervi és értelmi fogyatékosság, valamint a tartós külföldi szolgálat miatt felmentett tanulók esetében nyilvánvaló a magántanulóvá válás oka. Ez nem mondható el az egyéb rendkívüli körülmény miatt felmentett tanulókról. Az ő esetükben a statisztikából semmi nem derül ki az okokról. Számuk az összes magántanulót tekintve nem csekély. Az 1995/1996-os tanévtől kezdve az 1998/1999-es tanévig bezárólag a magántanulók több mint felét alkotják. Ha a törvényalkotó eredeti elképzeléseit nézzük, itt kimagasló tehetségű gyerekeket kellene találnunk, akik sport, művészeti stb. elfoglaltságuk miatt nem tudnak nap nap után iskolába járni.

Feltételezésem azonban az volt, hogy ez a „kategória” olyan diákokat takar, akiknek az iskolába járás alól való felmentése mögött a tanulóval együtt járó problémáktól való megszabadulás igénye áll.

(...)

Az 1998/1999. és 1999/2000. tanévben magántanulóként tanulók osztályfőnökeivel töltettem ki a kérdőívet, és leszűkítettem a kört a tanuló „(egyéb) rendkívüli körülményei miatt” az iskolába járás alól felmentett tanulókra. Pontos számukat az iskolákkal való kapcsolatfelvétel után tudtam meg, mivel a statisztikában szereplő adatokból nem derül ki, hogy mennyi az átfedés a két év között. Az 1998/1999-es tanévben harminchét, az 1999/2000-es tanévben húsz tanulót jelöltek meg.

Azért erre a csoportra fókuszálok, mert itt nem derül ki egyértelműen a kérelem oka. Feltehető, hogy ebben a kategóriában találhatóak azok a gyerekek, akik nem fértek bele az iskola elvárásrendszerébe. Szintén itt bújhatnak meg azok a gyerekek is, akik ugyan még tankötelesek, de családjuknak más szerepben van rájuk szüksége. Előfordul, hogy kenyérkereső vagy családanya szerepbe kerülnek, és ezzel nehezen összeegyeztethető a mindennapi iskolába járás.

Negyvenhárom kérdőívet kaptam vissza. Ebből öt olyan volt, melyet nem tudtam felhasználni, mivel négy olyan gyerekről szólt, akik külföldi tartózkodás miatt, egy gyerek pedig betegség miatt lett magántanuló. A beszámolóm tehát összesen harmincnyolc kérdőív alapján nyert információn alapul.

A vizsgált célcsoport nembeli megoszlása: huszonhárom lány, tizenöt fiú. Az osztályfőnököktől két szempontú jellemzést kértem, egyrészt a gyermekről, másrészt annak az osztályban, a közösségben elfoglalt helyéről. A legtöbb esetben nem egy jellemzővel írták le a gyereket, ezért a gyerek viselkedéséről kapott információkat, jellemzőket öt csoportra osztottam:

  • a gyerekről szóló jellemzések: pozitív, negatív jellemzők;
  • a gyerek osztálytársaira irányuló viselkedési jellemzők: pozitív, negatív;
  • egyéb, nem besorolható jellemzők.

A pozitív és a negatív jellemzőkkel egy-egy csoportot alkottam. Így a következő jellemzőkhöz és gyakoriságokhoz jutottam:

  • Barátságos, kedves, csendes, elfogadható, normális, vidám, lelkes, segítőkész, kiegyensúlyozott, fegyelmezett, tisztelettudó, udvarias a tanulókkal és a tanítókkal, könnyen barátkozó. Ezek a jellemzők huszonhét esetben fordultak elő.
  • Agresszív, indulatos, nagyhangú, pimasz, kétszínű, rosszindulatú, hanyag, lusta, csavargó, nem járt iskolába, infantilis, magatartási problémás, az osztályközösséget veszélyeztette, zavarta az órát, nehezen alkalmazkodott a közösséghez, konfliktusba került társaival, deviáns magatartásával rossz példát mutatott, lázította társait, beilleszkedési zavarai voltak, antiszociális. Ezek a jellemzők harminchat esetben fordultak elő.
  • Négy olyan jellemzőt találtam, amelyet egyik kategóriába sem tartottam besorolhatónak: visszahúzódó, passzív, élénk, nemi identitási zavarokkal küzd. A gyerekek viselkedésére adott jellemzéseknek kétötöde tekinthető egyértelműen pozitívnak, és kicsit több mint fele pedig negatívnak.

A kérdés másik része a gyerek osztályban elfoglalt helyzetére, valamint az osztálytársaihoz való viszonyára kérdezett rá.
Az előbb ismertetett eljárással a következő három jellemzési kategóriát tudtam felállítani:

  • Barátai voltak az osztályban, osztályközösség által elfogadott, alkalmazkodó, beilleszkedett az osztályba. Ezekkel a jellemzőkkel tizenhat alkalommal találkoztam.
  • Közösségben a fizikai fölényével érvényesült, féltek tőle, sokat verekedett, gorombáskodott, nem szerették, nem közösségbe való, peremen helyezkedett el, nem fogadták be, klikket szervezett maga köré, kiközösítették. Huszonnyolc esetben szerepeltek ezek a jellemzők.
  • Egy esetben nem tudtak a kérdésre válaszolni, három esetben pedig a gyerek nem járt iskolába, ezért a közösségben elfoglalt helyét nem jellemezhették.

A gyerek helyzetéről az osztályban, valamint osztálytársaihoz való viszonyáról a jellemzések egyharmada nyilatkozik pozitívan, háromötöde pedig negatívan.

Az előfordulási gyakoriság után megnéztem, hogy hány olyan eset van, ahol a gyerekek jellemzésére csak negatív tulajdonságokat írtak. A viselkedés leírásánál ez tizenhat esetben fordult elő, az osztályközösségben elfoglalt helyzetnél pedig tizenöt alkalommal. A magántanulóvá válás okát firtató kérdés esetében is válaszcsoportokat alakítottam ki. Ennél a kérdésnél is előfordult, hogy több okot jelöltek meg a válaszadók, de a kérdés fontossága miatt itt hat ok típust különböztettem meg.

  • Hiányzással kapcsolatos okok: sok hiányzás, nagyon sok hiányzás – a kisebb testvéreit ő gondozta, állandó igazolatlan hiányzás. Ez tíz válaszban szerepelt okként.
  • Magatartással kapcsolatos okok: lopásai miatt kiközösítették, beilleszkedési zavarok, fegyelmezetlen magatartás, csavargott, társaival történő kapcsolatteremtő képtelenség, édesanya tehetetlensége a gyerek akaratával szemben. Kilenc alakalommal találkoztam ezek okként való megjelölésével.
  • Tanulással kapcsolatos okok: iskolai feladataival nem törődött, bukás miatt, tanulás hiánya, órákon való viselkedése miatt, gyenge tanulmányi eredmény (alacsony IQ). A leírtakat kilenc esetben jelölték meg okként.
  • Családi okok: férjhez ment, leányrablástól való félelem, családi ok, házasságszerű kapcsolat, terhesség. Hét ilyen jellegű válasz született.
  • Kimagasló teljesítmény, mint ok: kimagasló sakktehetség (2), Rajkó zenekarba való felvétel (1).
  • Hét olyan választ találtam, amely egyik kategóriába sem illett bele: otthoni körülmények és az iskolához való viszony, betegség miatt, a szülő kérte, fizikailag kinőtt az osztályközösségből, a szülőnek így nem kell a mindennapos iskolába járást megoldani, az iskola és a lakóhely távolsága, a gyermek nemi identitászavara.

Ha az adott válaszokat jól megnézzük – a családi okokat és a kimagasló teljesítménnyel kapcsolatos okokat kivéve –, elég meglepő kép tárul elénk. Azt kell, hogy mondjam, a felsorolt okok egyikére sem a magántanulóság a megoldás.

Úgy érzem, ez csak a problémák elhárítására alkalmas.

A kérdőívek kiosztásakor, több beszélgetőpartnerem úgy nyilatkozott, hogy „ez az egész kérdéskör tulajdonképpen roma probléma”. Ezért érdeklődéssel vártam a választ arra a kérdésre, hogy „Megítélése szerint tartozott-e a család valamelyik kisebbséghez?”. Pontosan fele-fele arányban ítélték romának és nem kisebbséghez tartozónak a gyereket (19-19). A tizenkilenc romának ítélt gyerek közül tizenhárom volt lány. Ez a szám jelezheti, hogy a lányok új szerepbe kerültek (feleség, családanya), mellyel nem összeegyeztethető az iskolába járás. A házasságszerű kapcsolat, házasság és a terhesség esetében ez egyértelmű, viszont azoknál a lányoknál, akiknél a szülők a leányrablástól való félelem miatt (3) vagy, mert féltették lányuk tisztességét, kérték a felmentést ez nem állítható biztosan.

(...)

Az iskolába járás alól felmentett gyerekek közül tizenheten jól vették a későbbi akadályokat. Az viszont már kevésbé néz ki jól, hogy huszonegyen megbuktak. Ez azt jelzi, hogy ők nem tudnak élni a „tanulási szabadságukkal”. Ez pedig igen szomorú, hiszen a magántanulóságnak a gyerek érdekét kell szolgálnia.

Az iskolák lehetőségeikhez mérten biztosítanak konzultációs órákat a magántanuló gyerekeknek. A kérdőívek felvételekor megkérdeztem az iskolákban, hogy milyen lehetőségek állnak a gyerekek rendelkezésére. A következő megoldási módokkal találkoztam:

  • a szülőkkel és a tanárokkal a magántanulósági kérelem benyújtásakor megállapodnak a konzultációs órák gyakoriságáról és időpontjáról,
  • az iskolai korrepetálásra jöhetnek be a magántanuló gyerekek,
  • a tantárgyat oktató tanárral egyeztet a magántanuló,
  • a nem egészségi ok miatt magántanulóvá vált gyerekek számára nincs konzultációs lehetőség.

(...)

Mivel az okok között a hiányzás az első helyen szerepelt, nézzük, hogy mennyire voltak rendszeresek a gyerek hiányzásai a magántanulóvá válás előtti évben.

A kérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy a gyerekek négyötödénél rendszeresnek ítélték meg a hiányzásokat, és ebben igen magas az igazolatlan hiányzások száma (15 eset). Ez azért jelentős, mert az iskolának kötelessége a szabálysértési hatóságnak jelezni, ha egy gyerek a megengedettnél többet hiányzik igazolatlanul. A feljelentésnek következménye lehet, hogy a szülőre bírságot rónak ki. Viszont ha a gyerek magántanuló ez az esetleges következmény nem áll fenn (mivel a gyerek a tankötelezettségét teljesíti). Ezzel a szülők mintegy érdekeltté válnak” a magántanulóság kérelmezésére egy sokat hiányzó gyerek esetében. Az iskolának, mint a jelzőrendszer tagjának a gyermekjóléti szolgálatnak is jelezni kell, ha egy gyerek sokat hiányzik3. Ahhoz képest, hogy a hiányzás milyen központi szerepet játszik az okok között, arra a kérdésre, hogy „Információja szerint van-e kapcsolata a gyereknek, illetve a családnak a gyermekjóléti szolgálattal?”, a következő megoszlásban születtek válaszok:

Megkérdeztem az osztályfőnököket, hogy rendelkeznek-e információkkal a család szociális helyzetéről. Nem tudtak információval szolgálni öt esetben. Tizennyolc család esetében jelezték, hogy egyszülős családról van szó. Tíz-tíz családot jellemeztek úgy, hogy rendszertelen jövedelemmel rendelkeznek, vagy anyagi nehézségeik vannak, illetve, hogy átlagos vagy az átlagnál jobb jövedelmi helyzetben vannak. Hét esetben jelezték, hogy beteg vagy alkoholista van a családban.

Érdekelt az is, hogy látnak-e összefüggést a szociális helyzet és a magántanulóvá válás között. Tizenöten látnak összefüggést, tizennyolcan nem, öten nem válaszoltak. A tizenöt igennel válaszoló között találhatóak meg kilencen azok közül, akik úgy jellemezték a családot, hogy anyagi nehézségeik vannak. A nemmel válaszolók közül négyen a szocio-kulturális különbségeket tartják mérvadónak.

A kérdőívekre adott válaszokat és az ezekből levonható következtetéseket óvatosan kell kezelni, mivel bár a XV. kerület összes magántanulóját vizsgálatom tárgyává tettem, a minta elemszáma alacsony, akár a budapesti, akár az országos iskolába járás alól felmentett tanulók számához képest. Mégis, úgy gondolom, hogy feltételezésem beigazolódni látszik. A gyerekek jellemzéséből kitűnik, hogy a legtöbbjükkel olyan probléma volt, amely kezelését az iskola nem vállalta fel.

Tudom, hogy sem a tanítók, sem a tanárok, sem pedig az iskolák nincsenek könnyű helyzetben manapság. Társadalmi megbecsülésük, anyagi elismerésük messze elmarad a megérdemelttől. Egy gyorsan változó világban kell maradandó értékeket közvetíteniük. Mindemellett, úgy gondolom, sem ők, sem mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy gyerekeket kivezessenek egy nagyon fontos szocializációs közegből, így szabadulva meg a nevelésükkel járó nehézségektől. Annak a gyereknek, aki „nehezen illeszkedik be, nem tanul, infantilis, antiszociális” stb., nem jelenthet megoldást az, hogy a magántanulósággal áldásunkat adjuk erre a viselkedésre. Sőt, szinte „megjutalmazzuk”, hiszen ezek után már nem kell alkalmazkodnia senkihez és semmihez. Így soha nem tanulja meg azokat a szabályokat, normákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a társadalom aktív tagjává váljon. Nem tartom üdvös megoldásnak azt sem, hogy a szülők és az iskola egymást hibáztatva, egymásra mutogatva hadakoznak. És ennek a háborúnak egy vesztese van, a gyerek. Vannak családok, melyek nem a többség által elfogadott módon nevelik a gyermekeiket, de ez nem lehet ok arra, hogy ne tegyünk meg mindent ezekért a gyerekekért.

Ha az iskola nem vállalja fel őket, akkor ki tegye? Az eszközök és a módszerek hiányába nem lehet beletörődni. Meg kell találni a módját, hogy ezek a gyerekek is lehetőséget kapjanak egy jobb jövőhöz.

(Forrás: www.szochalo.hu; a tanulmány eredeti címe: Magántanulók Budapesten a XV. kerületben.)

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek