OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
 

„Egyéb rendkívüli körülmény”, avagy
magántanulók Budapesten, a XV. kerületben

Részletek Ó-Nagy Andrea tanulmányából

Napjainkban egyre több alternatív oktatási módszerről, iskoláról, lehetőségről hallunk, melyek arra szolgálnak, hogy a valamilyen szempontból problémásnak minősített gyerekeket oktassák, iskolai nevelésüket elősegítsék. Felvetődik a kérdés, hogy miért van ezekre szükség. Vajon a gyerekek lettek mások az évek során, vagy az iskolákkal szemben támasztott igények változtak meg?

A kérdést megválaszolni nem tudom, de az biztos, hogy napjainkban egyre több olyan gyerekről tudunk, aki valamilyen ok miatt nem képes a hagyományos általános iskolai elvárásoknak megfelelni. Az okok rendkívül változatosak, a gyermek hosszabb lefolyású betegségétől kezdve a magatartászavarokig. Ezeknek a gyerekeknek a későbbi sorsa nagyban függ az iskola toleranciájától, az iskola és a szülő kapcsolatától, a szülők társadalmi helyzetétől, valamint érdekérvényesítő képességétől és nem utolsó sorban a család belső működésétől. Ebben az esetben is igaz az a megállapítás, hogy az iskola a középosztály nyelvén beszél, és ezért a gyerekek és a szülők egy részének megnehezül a kommunikációja az iskolával.

(...)

Révész Magda véleménye szerint a magántanulóságot eredetileg arra találták ki, hogy „ha egy gyerek nem képes a közösségben megmaradni” egészségi vagy mentális, átmeneti vagy tartós problémája miatt, teljesíteni tudja tankötelezettségét.

1993 óta a törvény által létrehozott lehetőség gyakorlati megvalósítása olyan nehézségeket hozott felszínre, melyek a magántanulóvá válással függhetnek össze. Ilyenkor feltételezhetően a családdal, a családban van a probléma, és emiatt nem tud a gyerek beilleszkedni az iskolai közösségbe. Az persze elég valószínűnek tűnik, hogy a gyermek helyzetét, további sorsát ez nem oldja meg.

Az iskola nem tudja, nem akarja felvállalni ezeknek a gyerekeknek az oktatását, nevelését. Az általa felállított elvárásrendszerbe ez nem fér bele. A válasza a problémákra az, hogy keressenek a gyereknek másik iskolát, vagy járjon speciális iskolába, vagy legyen magántanuló. A magántanulóság így egyes esetekben a kirekesztés eszköze lehet. A magántanulóvá nyilvánítást minden esetben a szülőnek kell kérelmeznie. Ha a magántanulóságot a szülő egészségi ok, betegség miatt kéri (kérelméhez orvosi igazolást kell csatolni), az iskolának biztosítania kell az év közbeni felkészítést és a vizsgáztatást. Az egészségi ok miatt felmentett gyerekek számára ez minimum heti 10 órát jelent.

Abban az esetben, ha más okból kérték a magántanulóvá nyilvánítást, az iskolának kizárólag a vizsgáztatás a kötelessége. Ez egyrészt az iskolával való meglazult kapcsolatot tovább lazítja, másrészt a vizsgákra való felkészülést is megnehezíti. Sok család kezdetben csak a megkönnyebbülést érzékeli a helyzetből, hiszen nem kell tartania az amúgy is konfliktusokkal terhelt kapcsolatot az iskolával. A dolgok neheze azonban ezután jön, hiszen a szülőnek rendszeres tanulásra kell kényszeríteni” gyermekét. Ahol ez elmarad, ott egyre kevesebb az esély a sikeres vizsga letételére.

Célom az volt, hogy a XV. kerületben a magántanulóvá válást mint jelenséget vizsgáljam. Ehhez a Polgármesteri Hivatal Művelődési-, Oktatási és Sport Osztályának adatait, valamint a magántanulóvá vált tanulók osztályfőnökeitől kapott információkat használtam fel.

A Polgármesteri Hivatal MOS Osztályán a következő adatok birtokába jutottam:

  • általános iskolások létszáma az adott évben iskolánként,
  • az iskolába járás alól felmentett tanulók száma iskolánként,
  • különböző okokból felmentett tanulók száma iskolánként.

(...)

Az éves statisztikában – melyet az iskolák küldenek a MOS Osztálynak – a következő okok szerepelnek a felmentés indokaiként:

  • egészségi ok (betegség),
  • testi, érzékszervi fogyatékosság,
  • értelmi fogyatékosság,
  • a szülők tartós külföldi szolgálata,
  • a tanuló (egyéb) rendkívüli körülményei.

A statisztikákban külön meg kell jelölni, hogy az összes felmentett közül hányan töltötték be a 15. életévüket.

Az egészségi ok, a testi, érzékszervi és értelmi fogyatékosság, valamint a tartós külföldi szolgálat miatt felmentett tanulók esetében nyilvánvaló a magántanulóvá válás oka. Ez nem mondható el az egyéb rendkívüli körülmény miatt felmentett tanulókról. Az ő esetükben a statisztikából semmi nem derül ki az okokról. Számuk az összes magántanulót tekintve nem csekély. Az 1995/1996-os tanévtől kezdve az 1998/1999-es tanévig bezárólag a magántanulók több mint felét alkotják. Ha a törvényalkotó eredeti elképzeléseit nézzük, itt kimagasló tehetségű gyerekeket kellene találnunk, akik sport, művészeti stb. elfoglaltságuk miatt nem tudnak nap nap után iskolába járni.

Feltételezésem azonban az volt, hogy ez a „kategória” olyan diákokat takar, akiknek az iskolába járás alól való felmentése mögött a tanulóval együtt járó problémáktól való megszabadulás igénye áll.

(...)

Az 1998/1999. és 1999/2000. tanévben magántanulóként tanulók osztályfőnökeivel töltettem ki a kérdőívet, és leszűkítettem a kört a tanuló „(egyéb) rendkívüli körülményei miatt” az iskolába járás alól felmentett tanulókra. Pontos számukat az iskolákkal való kapcsolatfelvétel után tudtam meg, mivel a statisztikában szereplő adatokból nem derül ki, hogy mennyi az átfedés a két év között. Az 1998/1999-es tanévben harminchét, az 1999/2000-es tanévben húsz tanulót jelöltek meg.

Azért erre a csoportra fókuszálok, mert itt nem derül ki egyértelműen a kérelem oka. Feltehető, hogy ebben a kategóriában találhatóak azok a gyerekek, akik nem fértek bele az iskola elvárásrendszerébe. Szintén itt bújhatnak meg azok a gyerekek is, akik ugyan még tankötelesek, de családjuknak más szerepben van rájuk szüksége. Előfordul, hogy kenyérkereső vagy családanya szerepbe kerülnek, és ezzel nehezen összeegyeztethető a mindennapi iskolába járás.

Negyvenhárom kérdőívet kaptam vissza. Ebből öt olyan volt, melyet nem tudtam felhasználni, mivel négy olyan gyerekről szólt, akik külföldi tartózkodás miatt, egy gyerek pedig betegség miatt lett magántanuló. A beszámolóm tehát összesen harmincnyolc kérdőív alapján nyert információn alapul.

A vizsgált célcsoport nembeli megoszlása: huszonhárom lány, tizenöt fiú. Az osztályfőnököktől két szempontú jellemzést kértem, egyrészt a gyermekről, másrészt annak az osztályban, a közösségben elfoglalt helyéről. A legtöbb esetben nem egy jellemzővel írták le a gyereket, ezért a gyerek viselkedéséről kapott információkat, jellemzőket öt csoportra osztottam:

  • a gyerekről szóló jellemzések: pozitív, negatív jellemzők;
  • a gyerek osztálytársaira irányuló viselkedési jellemzők: pozitív, negatív;
  • egyéb, nem besorolható jellemzők.

A pozitív és a negatív jellemzőkkel egy-egy csoportot alkottam. Így a következő jellemzőkhöz és gyakoriságokhoz jutottam:

  • Barátságos, kedves, csendes, elfogadható, normális, vidám, lelkes, segítőkész, kiegyensúlyozott, fegyelmezett, tisztelettudó, udvarias a tanulókkal és a tanítókkal, könnyen barátkozó. Ezek a jellemzők huszonhét esetben fordultak elő.
  • Agresszív, indulatos, nagyhangú, pimasz, kétszínű, rosszindulatú, hanyag, lusta, csavargó, nem járt iskolába, infantilis, magatartási problémás, az osztályközösséget veszélyeztette, zavarta az órát, nehezen alkalmazkodott a közösséghez, konfliktusba került társaival, deviáns magatartásával rossz példát mutatott, lázította társait, beilleszkedési zavarai voltak, antiszociális. Ezek a jellemzők harminchat esetben fordultak elő.
  • Négy olyan jellemzőt találtam, amelyet egyik kategóriába sem tartottam besorolhatónak: visszahúzódó, passzív, élénk, nemi identitási zavarokkal küzd. A gyerekek viselkedésére adott jellemzéseknek kétötöde tekinthető egyértelműen pozitívnak, és kicsit több mint fele pedig negatívnak.

A kérdés másik része a gyerek osztályban elfoglalt helyzetére, valamint az osztálytársaihoz való viszonyára kérdezett rá.
Az előbb ismertetett eljárással a következő három jellemzési kategóriát tudtam felállítani:

  • Barátai voltak az osztályban, osztályközösség által elfogadott, alkalmazkodó, beilleszkedett az osztályba. Ezekkel a jellemzőkkel tizenhat alkalommal találkoztam.
  • Közösségben a fizikai fölényével érvényesült, féltek tőle, sokat verekedett, gorombáskodott, nem szerették, nem közösségbe való, peremen helyezkedett el, nem fogadták be, klikket szervezett maga köré, kiközösítették. Huszonnyolc esetben szerepeltek ezek a jellemzők.
  • Egy esetben nem tudtak a kérdésre válaszolni, három esetben pedig a gyerek nem járt iskolába, ezért a közösségben elfoglalt helyét nem jellemezhették.

A gyerek helyzetéről az osztályban, valamint osztálytársaihoz való viszonyáról a jellemzések egyharmada nyilatkozik pozitívan, háromötöde pedig negatívan.

Az előfordulási gyakoriság után megnéztem, hogy hány olyan eset van, ahol a gyerekek jellemzésére csak negatív tulajdonságokat írtak. A viselkedés leírásánál ez tizenhat esetben fordult elő, az osztályközösségben elfoglalt helyzetnél pedig tizenöt alkalommal. A magántanulóvá válás okát firtató kérdés esetében is válaszcsoportokat alakítottam ki. Ennél a kérdésnél is előfordult, hogy több okot jelöltek meg a válaszadók, de a kérdés fontossága miatt itt hat ok típust különböztettem meg.

  • Hiányzással kapcsolatos okok: sok hiányzás, nagyon sok hiányzás – a kisebb testvéreit ő gondozta, állandó igazolatlan hiányzás. Ez tíz válaszban szerepelt okként.
  • Magatartással kapcsolatos okok: lopásai miatt kiközösítették, beilleszkedési zavarok, fegyelmezetlen magatartás, csavargott, társaival történő kapcsolatteremtő képtelenség, édesanya tehetetlensége a gyerek akaratával szemben. Kilenc alakalommal találkoztam ezek okként való megjelölésével.
  • Tanulással kapcsolatos okok: iskolai feladataival nem törődött, bukás miatt, tanulás hiánya, órákon való viselkedése miatt, gyenge tanulmányi eredmény (alacsony IQ). A leírtakat kilenc esetben jelölték meg okként.
  • Családi okok: férjhez ment, leányrablástól való félelem, családi ok, házasságszerű kapcsolat, terhesség. Hét ilyen jellegű válasz született.
  • Kimagasló teljesítmény, mint ok: kimagasló sakktehetség (2), Rajkó zenekarba való felvétel (1).
  • Hét olyan választ találtam, amely egyik kategóriába sem illett bele: otthoni körülmények és az iskolához való viszony, betegség miatt, a szülő kérte, fizikailag kinőtt az osztályközösségből, a szülőnek így nem kell a mindennapos iskolába járást megoldani, az iskola és a lakóhely távolsága, a gyermek nemi identitászavara.

Ha az adott válaszokat jól megnézzük – a családi okokat és a kimagasló teljesítménnyel kapcsolatos okokat kivéve –, elég meglepő kép tárul elénk. Azt kell, hogy mondjam, a felsorolt okok egyikére sem a magántanulóság a megoldás.

Úgy érzem, ez csak a problémák elhárítására alkalmas.

A kérdőívek kiosztásakor, több beszélgetőpartnerem úgy nyilatkozott, hogy „ez az egész kérdéskör tulajdonképpen roma probléma”. Ezért érdeklődéssel vártam a választ arra a kérdésre, hogy „Megítélése szerint tartozott-e a család valamelyik kisebbséghez?”. Pontosan fele-fele arányban ítélték romának és nem kisebbséghez tartozónak a gyereket (19-19). A tizenkilenc romának ítélt gyerek közül tizenhárom volt lány. Ez a szám jelezheti, hogy a lányok új szerepbe kerültek (feleség, családanya), mellyel nem összeegyeztethető az iskolába járás. A házasságszerű kapcsolat, házasság és a terhesség esetében ez egyértelmű, viszont azoknál a lányoknál, akiknél a szülők a leányrablástól való félelem miatt (3) vagy, mert féltették lányuk tisztességét, kérték a felmentést ez nem állítható biztosan.

(...)

Az iskolába járás alól felmentett gyerekek közül tizenheten jól vették a későbbi akadályokat. Az viszont már kevésbé néz ki jól, hogy huszonegyen megbuktak. Ez azt jelzi, hogy ők nem tudnak élni a „tanulási szabadságukkal”. Ez pedig igen szomorú, hiszen a magántanulóságnak a gyerek érdekét kell szolgálnia.

Az iskolák lehetőségeikhez mérten biztosítanak konzultációs órákat a magántanuló gyerekeknek. A kérdőívek felvételekor megkérdeztem az iskolákban, hogy milyen lehetőségek állnak a gyerekek rendelkezésére. A következő megoldási módokkal találkoztam:

  • a szülőkkel és a tanárokkal a magántanulósági kérelem benyújtásakor megállapodnak a konzultációs órák gyakoriságáról és időpontjáról,
  • az iskolai korrepetálásra jöhetnek be a magántanuló gyerekek,
  • a tantárgyat oktató tanárral egyeztet a magántanuló,
  • a nem egészségi ok miatt magántanulóvá vált gyerekek számára nincs konzultációs lehetőség.

(...)

Mivel az okok között a hiányzás az első helyen szerepelt, nézzük, hogy mennyire voltak rendszeresek a gyerek hiányzásai a magántanulóvá válás előtti évben.

A kérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy a gyerekek négyötödénél rendszeresnek ítélték meg a hiányzásokat, és ebben igen magas az igazolatlan hiányzások száma (15 eset). Ez azért jelentős, mert az iskolának kötelessége a szabálysértési hatóságnak jelezni, ha egy gyerek a megengedettnél többet hiányzik igazolatlanul. A feljelentésnek következménye lehet, hogy a szülőre bírságot rónak ki. Viszont ha a gyerek magántanuló ez az esetleges következmény nem áll fenn (mivel a gyerek a tankötelezettségét teljesíti). Ezzel a szülők mintegy érdekeltté válnak” a magántanulóság kérelmezésére egy sokat hiányzó gyerek esetében. Az iskolának, mint a jelzőrendszer tagjának a gyermekjóléti szolgálatnak is jelezni kell, ha egy gyerek sokat hiányzik3. Ahhoz képest, hogy a hiányzás milyen központi szerepet játszik az okok között, arra a kérdésre, hogy „Információja szerint van-e kapcsolata a gyereknek, illetve a családnak a gyermekjóléti szolgálattal?”, a következő megoszlásban születtek válaszok:

Megkérdeztem az osztályfőnököket, hogy rendelkeznek-e információkkal a család szociális helyzetéről. Nem tudtak információval szolgálni öt esetben. Tizennyolc család esetében jelezték, hogy egyszülős családról van szó. Tíz-tíz családot jellemeztek úgy, hogy rendszertelen jövedelemmel rendelkeznek, vagy anyagi nehézségeik vannak, illetve, hogy átlagos vagy az átlagnál jobb jövedelmi helyzetben vannak. Hét esetben jelezték, hogy beteg vagy alkoholista van a családban.

Érdekelt az is, hogy látnak-e összefüggést a szociális helyzet és a magántanulóvá válás között. Tizenöten látnak összefüggést, tizennyolcan nem, öten nem válaszoltak. A tizenöt igennel válaszoló között találhatóak meg kilencen azok közül, akik úgy jellemezték a családot, hogy anyagi nehézségeik vannak. A nemmel válaszolók közül négyen a szocio-kulturális különbségeket tartják mérvadónak.

A kérdőívekre adott válaszokat és az ezekből levonható következtetéseket óvatosan kell kezelni, mivel bár a XV. kerület összes magántanulóját vizsgálatom tárgyává tettem, a minta elemszáma alacsony, akár a budapesti, akár az országos iskolába járás alól felmentett tanulók számához képest. Mégis, úgy gondolom, hogy feltételezésem beigazolódni látszik. A gyerekek jellemzéséből kitűnik, hogy a legtöbbjükkel olyan probléma volt, amely kezelését az iskola nem vállalta fel.

Tudom, hogy sem a tanítók, sem a tanárok, sem pedig az iskolák nincsenek könnyű helyzetben manapság. Társadalmi megbecsülésük, anyagi elismerésük messze elmarad a megérdemelttől. Egy gyorsan változó világban kell maradandó értékeket közvetíteniük. Mindemellett, úgy gondolom, sem ők, sem mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy gyerekeket kivezessenek egy nagyon fontos szocializációs közegből, így szabadulva meg a nevelésükkel járó nehézségektől. Annak a gyereknek, aki „nehezen illeszkedik be, nem tanul, infantilis, antiszociális” stb., nem jelenthet megoldást az, hogy a magántanulósággal áldásunkat adjuk erre a viselkedésre. Sőt, szinte „megjutalmazzuk”, hiszen ezek után már nem kell alkalmazkodnia senkihez és semmihez. Így soha nem tanulja meg azokat a szabályokat, normákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a társadalom aktív tagjává váljon. Nem tartom üdvös megoldásnak azt sem, hogy a szülők és az iskola egymást hibáztatva, egymásra mutogatva hadakoznak. És ennek a háborúnak egy vesztese van, a gyerek. Vannak családok, melyek nem a többség által elfogadott módon nevelik a gyermekeiket, de ez nem lehet ok arra, hogy ne tegyünk meg mindent ezekért a gyerekekért.

Ha az iskola nem vállalja fel őket, akkor ki tegye? Az eszközök és a módszerek hiányába nem lehet beletörődni. Meg kell találni a módját, hogy ezek a gyerekek is lehetőséget kapjanak egy jobb jövőhöz.

(Forrás: www.szochalo.hu; a tanulmány eredeti címe: Magántanulók Budapesten a XV. kerületben.)

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
--
2020.03.27.
A tanárok számára is kihívás az újfajta oktatás
Egy kis baranyai település általános iskolai tantestülete az iskolák bezárása és a digitális oktatás kihirdetése (március 11.) után rögtön összeült, hogy a kialakult helyzetet közö...
(Forrás: BAMA)
--
2020.03.27.
A távoktatás pluszteher tanárnak, gyereknek, szülőnek
Soha nem volt még ilyen fontos a tanulók, a szülők és a pedagógusok együttműködése, egymásba vetett bizalma. A digitális munkarend sikere jelentős mértékben ezen múlik.Ezt a nehéz idő...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.03.27.
Az összefogás ideje jött el a tanulásban is
A koronavírus-járvány miatti távoktatás kapcsán több száz egyetemista döntött úgy, hogy önkéntesen online tanórákat tart az egészségügyben dolgozók gyermekeinek. Az alapítvány má...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
Pedagóguskar: Ne várjunk el folyamatos online jelenlétet!
Fontos a napirend az új munkarendben is, éjszaka és hétvégén lehetőleg ne küldjenek feladatokat a diákoknak – többek között erre hívja fel a figyelmet friss ajánlásában a Nemzeti Pedag...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
A bölcsődei, óvodai dolgozókat átállíthatják fogyatékkal élők segítésére
A fogyatékkal, de saját otthonukban élő emberek és családjaik támogatásáról szóló, a koronavírus-járvány idejére vonatkozó intézkedési tervet kaptak az önkormányzatok a pénteken...
(Forrás: index)
--
2020.03.27.
Kötelező otthoni videó a tesióráról? Nem hozhatnák ilyen helyzetbe a diákokat
Azt mindenképp le kell szögezni, a digitális távoktatás főként a rendszer újdonsága miatt még nincs törvényi szinten szabályozva. Ezért bizonyos kereteket fontos lenne megszabni, főleg...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek