OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2019. március 3.
» Hozzászólások (0)

Titkos recept, avagy hogyan...

Ott állsz egy szép széles folyó mellett,
ami tömegével ragad el gyerekeket,
és csak tudósítasz, másra nem futja.

Azt, hogy valaki 16 évesen félanalfabétaként hagyja el a közoktatást, legalább nyolc, a közoktatásban eltöltött év előzi meg. Néha több is, ha a helyzet megoldódását az évismétléstől reméli a pedagógus.

A közoktatás előtt érdemes néhány pillantást vetnünk a köznevelés rendszerére is, mert az óvoda nevelési intézmény. Jelen törvényi szabályozás szerint ott is el kell töltenie 3-4 évet a gyermeknek. Annak is, akinek ez inkább kötelesség, és annak is, akinek ez esélyt teremt(ene). Kötelezővé tétele során a nehéz sorsú gyermekek hátrányait ellensúlyozó hatását emlegette az oktatáspolitika. Kétségtelen, hogy miközben hazánkban – a törvény betűje szerint – egyik évről a másikra nagyot zuhant a hátrányos helyzetű gyermekek száma, halmozottan hátrányos helyzetűt is alig találni, továbbra is sok kisgyermek esetében az óvoda az a hely, ahol életkorának megfelelő játékszerekkel, a játékhoz alkalmas hellyel és nyugalommal találkozhat. A táplálkozást – bár szellem nehezen épül test nélkül ¬ nem részletezném itt.


A kép Enrique Castro-Mendivil műve (forrás)

Értő szemű óvónőnek bizonyára feltűnik, hogy a gyermek tud-e magától kezdeni valamit a játékokkal, papírral, rajzeszközökkel, részt vesz-e a „kezdeményezésekben” vagy sem. Kérdés, hogy ha nehézségeket, problémát lát, mit tesz. Tesz-e egyáltalán valamit? Tehet-e egyáltalán valamit? Középosztálybeli család aggódó szülők és nagyszülők szeme láttára cseperedő gyermeke általában már az első jelek láttán a nevelési tanácsadó vizsgálata nyomán segítséget kap: ne hátráltassa őt iskolakezdéskor az ügyetlen eszközhasználat, a beszédhiba, a beszédértés nehézségei, a nagymozgások éretlensége. Hozzájut ahhoz a segítséghez, állami pénzből, amely állapota miatt megilleti.

Mi van akkor, ha ezeket a jeleket a középosztály rétege alól érkező gyermek mutatja? Az állami intézmények szakember – fejlesztő- és gyógypedagógus – ellátottságát ismerő óvónő dönthet úgy, hogy elküldi vizsgálatra a gyereket: hátha kap segítséget. Dönthet úgy is, hogy nem, mert nincs értelme, úgyse lesz szakember, vagy úgyse viszik el stb. Jó döntés? Nem, de előfordul.

Vannak kivételezett helyzetű óvodák, állandó gyógypedagógusi jelenléttel. Mielőtt azt hinnénk, hogy akkor ott minden rendben van, kérdezem az egyik ilyen intézményben az óvónőket egy gyerek kapcsán, aki évet ismétel az iskolában (persze, csakis a szülő kérésére), és akinek 2017. novembere óta nem jutott el a szakértői vizsgálata addig, hogy érvényes, segítségre jogosító szakvéleménye legyen: „az óvodában nem láttátok, hogy nehézégei vannak? De, láttuk. És miért nem foglalkozott vele a gyógypedagógusotok? Hát ő csak az SNI gyerekekkel foglalkozik.” Próbálok érvelni amellett, hogy ha jeleznének, ha jeleztek volna, talán ez a kisgyerek is lehetett volna SNI, papíron is, hiszen a valóságban szemmel láthatóan segítségre szorulna, de nem értik, miről beszélek. Ahogy azt meg én nem értem, hogy a gyógypedagógus miért nem jár nyitott szemmel abban az óvodában, miért nem kérdezi, hogy nincs-e kisgyerek, akit egy előzetes felmérés alapján vizsgálatra kellene küldeni. Aki így kaphatna segítséget, ha rászorul. Nem is kérdezhetem, mert érdekeket sértenék. Az érintett gyógypedagógus Nemakárki hozzátartozója, tevékenysége így megkérdőjelezhetetlen.

Mi lenne a megoldás az óvodák esetében? Nem tudom. Talán szoros együttműködés szülők, óvónők és gyógypedagógusok között. Ahol sok a később tanulási nehézségekre veszélyeztetett gyermek, helyben, teljes állásban dolgozó gyógypedagógus. Az említett gyermek esetében lassan másfél éves csúszásban nyilván a szülőnek is komoly szerepe van.

3-4 év múlva a gyerekek átlépnek a köznevelésből a közoktatásba. Ahol már az iskolaotthonos osztály sem a régi – nincs például délutáni pihenés. Pedig akad, aki éjszaka nem tud aludni, mert a tíznél több embernek három fekvőhelyen kell osztoznia. Ő az egyik legkisebbként gyenge esélyekkel indul a harcban, ellenben életkorának nem éppen megfelelő tapasztalatokban gazdag élete némely történései hordalékként rakódnak le a fejlesztő órákon: „ma éjszaka is megb*szta az apám az anyámat”, mondja, miközben fest. Kicsit reménykedhettem, hogy a minicsoportban a másikat lefoglalja annyira a saját feladata, hogy nem kezd érdeklődni a múlt éjszaka történései felől. Nincs tehát segítség, megelőző jelleggel, nincs pihenés éjjel, és nincs rásegítés a kimaradt alvásra nappal.


A kép James Khoo műve (forrás)

Vannak viszont követelmények: fegyelemben, figyelemben, méretben: októberben már kis vonalközben írnak, és tíz sort egyvégtében. Az az iskolaotthon vonzó ígérete szerint nem visznek haza házifeladatot. Megírják az egészet az órán, csak a hatodik sor elején ott virít egy házikó. Jó lenne, ha a felszerelését se hordaná haza. Nejlonzsák a ruhásszekrénye, amiből egyedül öltözik. Nem ismerjük az életét, csak azt, hogy neveletlen, hogy nem figyel, hogy fegyelmezetlen, hogy… Elvárjuk tőle, hogy alkalmazkodjon – szabályokhoz, és hozzánk; hogy teljesítsen. Sosem voltunk csatamezőn, nem láttunk kialvatlan katonát harcban. De vívjuk háborúnkat a kis bűnbakok ellen.

Tényleg nem lehet tőlük tanítani - ha tanítás alatt azt értem, hogy mindenki egyszerre, ugyanazt csinálja, amit mondok. Varga Tamás már úgy harminc évvel korábban tudta, hogy az osztályokban a gyermekek kb. egyharmada tart ott, ahol azt tanterv és tanító feltételezi. Egyharmaduk messzebb jár, egyharmaduk különböző, jellemzően növekvő távolságból, reménytelenül igyekszik követni az eseményeket. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy… Nem, nagyon sok kérdés vetődik fel. Az egyik az, hogy miért felel az iskola, és kell-e segítenie egy gyermeknek akkor, ha az túlmutat az iskola falain? A társadalmi hátrányok csökkentése elvárható-e az iskolától? Ha több évtizede tudjuk, hogy a gyermekek ennyire nem egyformák, egyentankönyvek és -munkafüzetek használatával, más eszközöknek erősen híján, 26 órányi tanítással, nem támogató, hanem számon kérő felügyeleti rendszerrel a fejük fölött mit tesznek és tehetnek a tanítók, tanárok? Jogos-e a félelem, hogy ha íráséretlen gyermeket nem gyötrök vonalközbe igazított, álló, köralapú, c-kötéses folyóírással, hanem kezdetben megelégszem vázolással, s nem baj, ha nem köti össze a betűket, nem jelöl kötőelemeket, ha látszanak a szavak határai, akkor egy ellenőrzésnél nekem, a tanítónak lehet ebből bajom? Ha egy gyermek „utoléri” társait, „felzárkózik”, akkor változatlan társadalmi háttérrel és pedagógiai kultúrával mennyi idő alatt alakul ki ismét „lemaradás”? Megoldás lesz-e, ha az érintett gyermek több éves késéssel kap majd hivatalosan lehetőséget arra, hogy az állam által fizetett szakember segítse heti néhány órában, „egyénileg”, ami jellemzően néhány fős csoportot jelent, miközben papagájként hirdeti minden segítő szakma a prevenciót? Aki az első néhány hónapban lemarad, és osztályt ismétel, vagy azért, mert a szülő így látja jónak, vagy azért, mert a maga is szinte írástudatlan szülője aláírja az elé rakott, előnyomtatott „egyenkérelmet”, az alapkészségek fejletlensége és a változatlan háttér mellett vajon milyen hasznot húz az évismétlésből?

Nem tudom, hogy általában hogyan gyártjuk hazánkban a félanalfabétákat. Abban az iskolában (s kisebb részben óvodában, mert az óvodások és iskolások gyógypedagógiai ellátását egy zseniális húzással két szervezetre bontották), amelynek tevékenységét átlátom, a felső tagozaton tanító matematika tanár azzal szembesül, hogy az osztályok nagyjából fele nem tud fejben biztonsággal műveletet végezni. Az írásbeli műveletvégzés során kapott eredményről nem tudja eldönteni, hogy egyáltalán lehetséges-e az adott eredmény. Nem csodálkozik azon, hogy természetes számok körében végzett kivonásnál hogyan kaphatott nagyobb eredményt a kisebbítendőnél. A szorzás, osztás, bennfoglalás tartalmát nem érti, egy 7x8 négyzetből álló téglalapban a négyzetek számát nem szorzással, hanem megszámlálással igyekszik megállapítani, a viszonylag nagy elemszám miatt gyakran hibásan. A szöveges feladatok értelmezése – szövegértési nehézségek miatt – több évfolyamnyi késést mutat. Mire épülhet így a törtekkel, negatív számokkal számolás, az arányosság, a százalékszámítás, s az ezeket firtató feladatok. Matematikai kompetencia, óh...!

Szabadság kellene. Nem szabadosság, de szabadság. Eszközhasználatban, módszerekben, a helyi sajátosságok figyelembevételében. Szabadság belül is: nem félni attól, hogy jön a felügyelet, minősítés, és nyugdíj előtt pár évvel új munka után kell néznie az elbukónak. Tudni, hogy a „felügyelet” célja nem a felnőtt minősítése, hanem támogatása abban a feladatban, aminek az egyéni sajátosságokból és a társadalmi egyenlőtlenségekből is fakadó iskolai sokféleség része, nem gátja. Ehhez persze szükséges lenne, hogy mindez valóban így legyen. Hogy ne kirakatra vágyjanak a minősítést végző szakértők, hanem a gyarló emberi mivoltát felvállaló, fejlődésre kész embert lássanak abban, akik fölé egy sajátos kiválasztási rendszer emelte őket.

Addig marad a 25-30 százalék félanalfabéta. S még jó, ha arányuk csak ennyi marad, és nem nő...

Szabó Anna

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek