OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2019. március 3.
» Hozzászólások (0)

Titkos recept, avagy hogyan...

Ott állsz egy szép széles folyó mellett,
ami tömegével ragad el gyerekeket,
és csak tudósítasz, másra nem futja.

Azt, hogy valaki 16 évesen félanalfabétaként hagyja el a közoktatást, legalább nyolc, a közoktatásban eltöltött év előzi meg. Néha több is, ha a helyzet megoldódását az évismétléstől reméli a pedagógus.

A közoktatás előtt érdemes néhány pillantást vetnünk a köznevelés rendszerére is, mert az óvoda nevelési intézmény. Jelen törvényi szabályozás szerint ott is el kell töltenie 3-4 évet a gyermeknek. Annak is, akinek ez inkább kötelesség, és annak is, akinek ez esélyt teremt(ene). Kötelezővé tétele során a nehéz sorsú gyermekek hátrányait ellensúlyozó hatását emlegette az oktatáspolitika. Kétségtelen, hogy miközben hazánkban – a törvény betűje szerint – egyik évről a másikra nagyot zuhant a hátrányos helyzetű gyermekek száma, halmozottan hátrányos helyzetűt is alig találni, továbbra is sok kisgyermek esetében az óvoda az a hely, ahol életkorának megfelelő játékszerekkel, a játékhoz alkalmas hellyel és nyugalommal találkozhat. A táplálkozást – bár szellem nehezen épül test nélkül ¬ nem részletezném itt.


A kép Enrique Castro-Mendivil műve (forrás)

Értő szemű óvónőnek bizonyára feltűnik, hogy a gyermek tud-e magától kezdeni valamit a játékokkal, papírral, rajzeszközökkel, részt vesz-e a „kezdeményezésekben” vagy sem. Kérdés, hogy ha nehézségeket, problémát lát, mit tesz. Tesz-e egyáltalán valamit? Tehet-e egyáltalán valamit? Középosztálybeli család aggódó szülők és nagyszülők szeme láttára cseperedő gyermeke általában már az első jelek láttán a nevelési tanácsadó vizsgálata nyomán segítséget kap: ne hátráltassa őt iskolakezdéskor az ügyetlen eszközhasználat, a beszédhiba, a beszédértés nehézségei, a nagymozgások éretlensége. Hozzájut ahhoz a segítséghez, állami pénzből, amely állapota miatt megilleti.

Mi van akkor, ha ezeket a jeleket a középosztály rétege alól érkező gyermek mutatja? Az állami intézmények szakember – fejlesztő- és gyógypedagógus – ellátottságát ismerő óvónő dönthet úgy, hogy elküldi vizsgálatra a gyereket: hátha kap segítséget. Dönthet úgy is, hogy nem, mert nincs értelme, úgyse lesz szakember, vagy úgyse viszik el stb. Jó döntés? Nem, de előfordul.

Vannak kivételezett helyzetű óvodák, állandó gyógypedagógusi jelenléttel. Mielőtt azt hinnénk, hogy akkor ott minden rendben van, kérdezem az egyik ilyen intézményben az óvónőket egy gyerek kapcsán, aki évet ismétel az iskolában (persze, csakis a szülő kérésére), és akinek 2017. novembere óta nem jutott el a szakértői vizsgálata addig, hogy érvényes, segítségre jogosító szakvéleménye legyen: „az óvodában nem láttátok, hogy nehézégei vannak? De, láttuk. És miért nem foglalkozott vele a gyógypedagógusotok? Hát ő csak az SNI gyerekekkel foglalkozik.” Próbálok érvelni amellett, hogy ha jeleznének, ha jeleztek volna, talán ez a kisgyerek is lehetett volna SNI, papíron is, hiszen a valóságban szemmel láthatóan segítségre szorulna, de nem értik, miről beszélek. Ahogy azt meg én nem értem, hogy a gyógypedagógus miért nem jár nyitott szemmel abban az óvodában, miért nem kérdezi, hogy nincs-e kisgyerek, akit egy előzetes felmérés alapján vizsgálatra kellene küldeni. Aki így kaphatna segítséget, ha rászorul. Nem is kérdezhetem, mert érdekeket sértenék. Az érintett gyógypedagógus Nemakárki hozzátartozója, tevékenysége így megkérdőjelezhetetlen.

Mi lenne a megoldás az óvodák esetében? Nem tudom. Talán szoros együttműködés szülők, óvónők és gyógypedagógusok között. Ahol sok a később tanulási nehézségekre veszélyeztetett gyermek, helyben, teljes állásban dolgozó gyógypedagógus. Az említett gyermek esetében lassan másfél éves csúszásban nyilván a szülőnek is komoly szerepe van.

3-4 év múlva a gyerekek átlépnek a köznevelésből a közoktatásba. Ahol már az iskolaotthonos osztály sem a régi – nincs például délutáni pihenés. Pedig akad, aki éjszaka nem tud aludni, mert a tíznél több embernek három fekvőhelyen kell osztoznia. Ő az egyik legkisebbként gyenge esélyekkel indul a harcban, ellenben életkorának nem éppen megfelelő tapasztalatokban gazdag élete némely történései hordalékként rakódnak le a fejlesztő órákon: „ma éjszaka is megb*szta az apám az anyámat”, mondja, miközben fest. Kicsit reménykedhettem, hogy a minicsoportban a másikat lefoglalja annyira a saját feladata, hogy nem kezd érdeklődni a múlt éjszaka történései felől. Nincs tehát segítség, megelőző jelleggel, nincs pihenés éjjel, és nincs rásegítés a kimaradt alvásra nappal.


A kép James Khoo műve (forrás)

Vannak viszont követelmények: fegyelemben, figyelemben, méretben: októberben már kis vonalközben írnak, és tíz sort egyvégtében. Az az iskolaotthon vonzó ígérete szerint nem visznek haza házifeladatot. Megírják az egészet az órán, csak a hatodik sor elején ott virít egy házikó. Jó lenne, ha a felszerelését se hordaná haza. Nejlonzsák a ruhásszekrénye, amiből egyedül öltözik. Nem ismerjük az életét, csak azt, hogy neveletlen, hogy nem figyel, hogy fegyelmezetlen, hogy… Elvárjuk tőle, hogy alkalmazkodjon – szabályokhoz, és hozzánk; hogy teljesítsen. Sosem voltunk csatamezőn, nem láttunk kialvatlan katonát harcban. De vívjuk háborúnkat a kis bűnbakok ellen.

Tényleg nem lehet tőlük tanítani - ha tanítás alatt azt értem, hogy mindenki egyszerre, ugyanazt csinálja, amit mondok. Varga Tamás már úgy harminc évvel korábban tudta, hogy az osztályokban a gyermekek kb. egyharmada tart ott, ahol azt tanterv és tanító feltételezi. Egyharmaduk messzebb jár, egyharmaduk különböző, jellemzően növekvő távolságból, reménytelenül igyekszik követni az eseményeket. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy… Nem, nagyon sok kérdés vetődik fel. Az egyik az, hogy miért felel az iskola, és kell-e segítenie egy gyermeknek akkor, ha az túlmutat az iskola falain? A társadalmi hátrányok csökkentése elvárható-e az iskolától? Ha több évtizede tudjuk, hogy a gyermekek ennyire nem egyformák, egyentankönyvek és -munkafüzetek használatával, más eszközöknek erősen híján, 26 órányi tanítással, nem támogató, hanem számon kérő felügyeleti rendszerrel a fejük fölött mit tesznek és tehetnek a tanítók, tanárok? Jogos-e a félelem, hogy ha íráséretlen gyermeket nem gyötrök vonalközbe igazított, álló, köralapú, c-kötéses folyóírással, hanem kezdetben megelégszem vázolással, s nem baj, ha nem köti össze a betűket, nem jelöl kötőelemeket, ha látszanak a szavak határai, akkor egy ellenőrzésnél nekem, a tanítónak lehet ebből bajom? Ha egy gyermek „utoléri” társait, „felzárkózik”, akkor változatlan társadalmi háttérrel és pedagógiai kultúrával mennyi idő alatt alakul ki ismét „lemaradás”? Megoldás lesz-e, ha az érintett gyermek több éves késéssel kap majd hivatalosan lehetőséget arra, hogy az állam által fizetett szakember segítse heti néhány órában, „egyénileg”, ami jellemzően néhány fős csoportot jelent, miközben papagájként hirdeti minden segítő szakma a prevenciót? Aki az első néhány hónapban lemarad, és osztályt ismétel, vagy azért, mert a szülő így látja jónak, vagy azért, mert a maga is szinte írástudatlan szülője aláírja az elé rakott, előnyomtatott „egyenkérelmet”, az alapkészségek fejletlensége és a változatlan háttér mellett vajon milyen hasznot húz az évismétlésből?

Nem tudom, hogy általában hogyan gyártjuk hazánkban a félanalfabétákat. Abban az iskolában (s kisebb részben óvodában, mert az óvodások és iskolások gyógypedagógiai ellátását egy zseniális húzással két szervezetre bontották), amelynek tevékenységét átlátom, a felső tagozaton tanító matematika tanár azzal szembesül, hogy az osztályok nagyjából fele nem tud fejben biztonsággal műveletet végezni. Az írásbeli műveletvégzés során kapott eredményről nem tudja eldönteni, hogy egyáltalán lehetséges-e az adott eredmény. Nem csodálkozik azon, hogy természetes számok körében végzett kivonásnál hogyan kaphatott nagyobb eredményt a kisebbítendőnél. A szorzás, osztás, bennfoglalás tartalmát nem érti, egy 7x8 négyzetből álló téglalapban a négyzetek számát nem szorzással, hanem megszámlálással igyekszik megállapítani, a viszonylag nagy elemszám miatt gyakran hibásan. A szöveges feladatok értelmezése – szövegértési nehézségek miatt – több évfolyamnyi késést mutat. Mire épülhet így a törtekkel, negatív számokkal számolás, az arányosság, a százalékszámítás, s az ezeket firtató feladatok. Matematikai kompetencia, óh...!

Szabadság kellene. Nem szabadosság, de szabadság. Eszközhasználatban, módszerekben, a helyi sajátosságok figyelembevételében. Szabadság belül is: nem félni attól, hogy jön a felügyelet, minősítés, és nyugdíj előtt pár évvel új munka után kell néznie az elbukónak. Tudni, hogy a „felügyelet” célja nem a felnőtt minősítése, hanem támogatása abban a feladatban, aminek az egyéni sajátosságokból és a társadalmi egyenlőtlenségekből is fakadó iskolai sokféleség része, nem gátja. Ehhez persze szükséges lenne, hogy mindez valóban így legyen. Hogy ne kirakatra vágyjanak a minősítést végző szakértők, hanem a gyarló emberi mivoltát felvállaló, fejlődésre kész embert lássanak abban, akik fölé egy sajátos kiválasztási rendszer emelte őket.

Addig marad a 25-30 százalék félanalfabéta. S még jó, ha arányuk csak ennyi marad, és nem nő...

Szabó Anna

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.24.
Gulyás: az aktuális komoly feladatok indokolják, hogy a közoktatást ismét államtitkár felügyelje
A kormány úgy döntött, hogy a felsőoktatás irányítása az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerül - mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pénteki...
(Forrás: eduline)
--
2019.08.24.
„Nem több nyelvvizsgát, hanem kevesebb diákot akar a kormány”
Szél Bernadett szerint ha az általa megismert dokumentum valóban egy nyelvoktatási stratégia, akkor nem sok jóra lehet számítani. – Semmilyen konkrétum nincs benne, csak korábbi kutatások...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.24.
Ők lehetnek a felsőoktatást hirtelenjében bekebelező Palkovics új emberei nepszava.hu Publikálás dátuma 2019.08.23. 08:22
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerdán közölte, hogy idén szeptember elsejétől az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerül át a felsőoktatás irányítása....
(Forrás: népszava)
--
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek