OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
 

Bán Mihály

„Egy szeg miatt a patkó elveszett”

Egy szeg miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
Verd be jól azt a patkószeget!

Angol gyermekvers

1. rész

Bevezető

A közoktatás legfontosabb mutatója az elmúlt évtizedekben a gyereklétszám csökkenése lett. Ez a legtöbb problémát okozó – a finanszírozást meghatározó – mutatószám azonban csal. Az, hogy egy pedagógusra átlagosan egyre kevesebb gyerek jut, elhomályosítja azt, hogy mennyit változtak a gyerekek (és a körülmények) ebben az időszakban.

Egyre több a külön eljárást igénylő gyerek, akivel egészségügyi vagy szociális szempontokból, részképességzavarok miatt vagy éppen a szülő kérésére egyéni bánásmóddal kell foglalkozni.

...egyre több „különleges” gyerek születik...

...sok szülő szorong, mert a gyerek a hagyományos nevelési módszerekkel kezelhetetlen és hozzáférhetetlen, mintha más világban élne...

A nyolcvanas évek óta tart ez a folyamat: büszkén vagy kétségbeesve, de egyre több szülő mesél arról, milyen különös dolgokat mond, csinál a gyereke. Van, aki a „szőnyeg alá söpri a problémát”, mások pszichológushoz fordulnak...

Atomreaktor utódok

Olyan, mint egy kibiztosított kézigránát, vigyáznia kell magára, hogy „fel ne robbanjon”, mielőtt belenő felnőtt testébe. Atomreaktor gyerekeknek nevezem a hozzá hasonlókat. Túlérzékenyek, és ha a szülők nem adnak követhető magatartásmintát, amit elfogadnak és tisztelnek, hanem tanácstalanságukban inkább ráhagynak mindent (kiemelés tőlem), akkor veszélyesek lehetnek, mert kifelé robbannak. Lelkiismeret-furdalás, bűntudat nélkül ölnek, pusztítanak, mert nincsenek „beléjük építve” a morális fékek. Nem indulatból cselekednek, hanem „elvből” büntetik azt, aki szerintük vétett valamilyen szabály ellen.
Persze, ennek ellenkezője is igaz. Vannak olyan tehetséges gyerekek is, akik végtelenül magányosak, mert nem értik meg őket. A tanárok hiába próbálkoznak a tekintélyelvvel, csak tönkreteszik őket, mert dacosan, önsorsrontó módon reagálnak, „befelé robbannak”...
Rengeteg az ilyen gyerek, ezért a szülőknek és pedagógusoknak – bármilyen nehéz helyzetben vannak is – óriási a felelősségük.1

Eddig a hetilap, a hétköznapi vélemény. S mit mond a szakember ugyanerről?

...Azzal kezdtem, hogy a barátom hadban áll a gyerekeivel és a játszma – egyelőre – vesztésre áll. Nincs egyedül. Egyre több szülő nem tud mit kezdeni tizenéves gyerekével. Nincs semmi baj, csak állandó zűrben élnek: nem értik egymás nyelvét, életfilozófiáját – egyesek már a kezelhetetlenség járványáról beszélnek. A tinik és a felnőttek, kamaszok és idősek, mindig is különböztek egymástól, az adoleszcencia a lázadás kora volt – ennyiben nincs mit csodálkozni. Ma viszont másról van szó: ők egy másik világba – az újkapitalizmusba születtek, környezetük itt szocializálta őket, tudatos életük azonos ezzel a más kulcsra járó világgal – már amennyire ez tudatos lehet. (...) Mert ezek másképp kamaszok, mint korábban, s maga az adoleszcencia is tovább tart – olykor a felnőtt korba is átnyúlik. Tán soha nem volt még ilyen radikális a különbség apák-anyák és gyerekeik között.

(...) Te is azt hiszed, minden úgy van, ahogy a te korodban, kicsit kitombolja magát, aztán... („még ezt a Nike-t megveszem negyvenezerért, aztán úgy is vége...”) Nem így van: az egész mai ifjúságszociológia arról szól, hogy képtelen utat találni ehhez a generációhoz. Találgatás van ezer – megértés kevés. (Lásd pédául Horst W.Opaschowski:Generation 1999 című könyvét: a tanácstalanság gyűjteménye.)

(...) Nem az erfurti – és a hozzá hasonló amerikai – tini lövöldözős ámokfutókra és az okozott tragédiákra gondolok, azok határesetek. Fontosabb az a tanácstalanság, amivel a köznapi viselkedés-, gondolkodás-, ízléskultúra gikszereit nézed, ahol tehetetlenül állsz te is, a tanár is, a szociológus is. De azért vegyük csak tudomásul, hogy ők, a gyerekek is tanácstalanok: „Mit kezdjek olyan szülőkkel, akik még egy videómagnót sem tudnak beprogramozni, pláne nem egy site-ot megnyitni...?” Mert szüleik meg az ő kultúrájukba, civilizációs játékaikba nem akarnak beleérezni/beletanulni.

(...) Csak bele kell olvasni néhány internetlap vitaszövegeibe, és mellé kell rakni a nagyobb politikai lapok témáit, nyelvét, stílusát: azonnal látni fogod a bajt. Ez a generáció egyre inkább olyan szemmel nézi a dolgok alakulását, amiről a legitim fórumokon nem is álmodnak. Más a téma, az érték és mérték. (kiemelés tőlem) Nem azt mondom, hogy ezt át kell venni, csak azt, hogy a meggyőzéshez (egyáltalán a politikai térbe való bekapcsoláshoz) e generáció észjárásának, élményvilágának ismerete, (megtanulása) szükségeltetik. Ahhoz pedig szemléletváltás: ami nem ifjúságpolitika, hanem a politikai habitus átépítése. Mert itt fog eldőlni a jövő... 2

Figyelemre méltó az is, hogy ma egy felső tagozatos osztálynak egyre kevésbé lehet kiadni úgy egy utasítást, hogy „mindenki álljon be a sorba” vagy „nyissátok ki a könyveteket”. Ez sokszor már nem jelent semmit; szinte név szerint kell megszólítani a tanulókat, hogy az utasításnak úgy-ahogy hatása legyen.

A gyerekek tájékozottabbak, de nem „okosabbak” iskolai értelemben: türelmetlenebbek és érdektelenebbek. (Két, csak első pillantásra ellentmondó vélemény: (az első:) a Debreceni Egyetem professzora szerint az egyetemi hallgatók egyre intelligensebbek – sokszor maguk sem tudják mennyire –, de arányaiban egyre kevesebbet teljesítenek; a többség a minimumra törekszik.3

(S a második:)

(...)
– Mi a tapasztalata: a frissen érettségizettek körében az utóbbi években kevesebb vagy több tudással rendelkeznek, mint az azt megelőző időszakban?

– Évről évre rosszabbodik az egyetemre jelentkezők tudásának, olvasottságának, műveltségének a színvonala. A mai diákok nagy része még a kötelező olvasmányokat sem ismeri. Ahhoz erőfeszítés kell, hogy valaki leüljön tanulni. Erre nem hajlandó a mai fiatalok jó része. Nem lehet csak tanítani, a diáknak tanulnia kell, hogy elérje a megfelelő tudásszintet...4

Valószínűleg átrendeződésről van szó: az nagyon jó, hogy az információs társadalom bizonyos jellemzői szinte „ráragadnak” a gyerekekre különösebb erőfeszítés nélkül, eközben azonban nagyon fontos elemek kivesznek a „régi” kultúrából.

(S a második vélemény tükrében különösen érdekes, hogy mi eredményezi a – középiskolások, szülők, pedagógusok szerint nagyon is valós – túlterhelést?)

Ráadásul megváltozott a tanár-diák viszony, pedig a tudás „felvétele” – akár a táplálékfelvétel – lent, az „ozmózis” szintjén zajlik: az oktatásra vonatkozó kormányzati elképzelések is a tanár-diák viszonyban működnek – vagy nem működnek. A nem megfelelő kapcsolat miatt nemcsak hogy „nem megy át” a tudás, de a nevelésben még az a furcsa helyzet is előfordulhat, hogy minél jobb mintát közvetítene a tanító, annál messzebbre tolódik ki a diák viselkedése egy képzeletbeli skálán negatív irányba. Hiszen a példát már nem a pedagógus jelenti, sőt a szembenállás miatt a „csakazért is (sic!) az ellenkezőjét csinálom” magatartás érvényesül.

A vita azon folyik, hogy 4 vagy 5 – mondjuk – nyelvórája legyen a diáknak hetente. El kell gondolkodni azon, hogyha más lenne a gyerek viszonya a világhoz, értve ezen a szüleit, az iskoláját, a lakókörnyezetét, valószínűleg 3 óra alatt többet megtanulna, mint most 6 óra alatt.

...Pár éve még küzdöttek az emberek a vandalizmus ellen. A házakat újra festették, a kandeláberekben pótolták a kidobott égőket, a padokat visszaállították. És felháborodtak a feliratokon. Mára – úgy tűnik – feladták a harcot.

...Aznap úgy indultam el a városba, hogy ha törik, ha szakad, beszélek egy firkálóval. A Nyugati téren meg is láttam az embereimet. Két fiatal srác... két számmal nagyobb kabátban és sprayjel felszerelkezve haladtak a mozgólépcső irányába. Utánuk eredtem. Az ösztönöm nem csalt, igazi vandálok nyomába akadtam. A fiúk végigfújták a mozgólépcső melletti összes plakátot, még a vészjelzőt is kidekorálták. Lassan közelítettem. Egy férfi azonban megelőzött. Nagydarab, vállas óriás: vészjósló hangon rászólt a suhancokra. És akkor... iszonyú jelenet következett. A fiúk kötözködni kezdtek, hirtelen ott termett egy harmadik srác, majd egy negyedik, körbevették, lökdösték a férfit. Kiszáradt a torkom. Kétségbeesve néztem szét, de a járókelők elsurrantak mellettem. A rendőrök másfelé fordultak. Az újságárus a pult mögé hajolt. (Kiemelés tőlem.) Végül a férfi csak kitépte magát. Vörös fejjel, remegő szájjal továbbsietett. Csak álltam, nem mertem szólni, odamenni.

Egyik este hallom, hogy az ablak alatt nagy a ricsaj. Kinézek. Kisfiúk – alig tízévesek – éppen a fiatal cserjéket törik derékba. Krákogok, erre felnéznek, röhögnek, és tovább munkálkodnak. Leszaladok. De alig hogy megnyikordul az ajtó, szétrebbennek. Hűlt helyükön csak a facsonkok és a szétszórt ágak.

Emlékszem, kölyökkoromban én is televéstem az iskolapadot. Aztán le kellett csiszolnom, le kellett lakkoznom az egészet. Soha többé nem karcoltam össze.5

A főiskolákon, egyetemeken tanult pedagógiai eszközök java része már hatástalan (próbáljon valaki úgy rendet tartani egy iskolai ebédlőben, hogy szigorúan néz), újak pedig nincsenek helyettük. (Egy amerikai iskolában – ahol nagy bajok voltak – készítették a kétpontos házirendet:

„Senki nem bánthat másokat. Senki nem akadályozhatja mások tanulását.”

Már e tömör házirend betartatása is komoly nehézségekbe ütközne. Eszközök híján az óvodák, iskolák jó része ma nem tud érvényt szerezni a nevelési céljaik eléréséhez szükséges követelményeknek. Márpedig Richelieu szerint: „Törvényt hozni és nem betartatni azt jelenti, hogy támogatjuk azt, amit meg akarunk tiltani.” )

Ötvenegynéhány éves kolléganő mondta, hogy vannak gyerekek, akikkel kapcsolatban egyetlen dolgot tudnak tenni: alig várják, hogy megszabaduljanak tőlük, továbbpasszolva a problémát. S ők, a hatvan év felé közeledők, pedig azt számolgatják, mikor mehetnek már nyugdíjba.

Struccpolititkát folytatunk a média ügyében is, pedig nem háríthatjuk el az értelmezés megtanításának felelősségét, az érdeklődés irányítását. Időt kell szánni a médiahírek elemzésére, értelmezésére. Ha a világ történéseivel kapcsolatban „képben lesznek” a gyerekek, az meghozza az érdeklődés odafordulását.

A gyerekeink sok olyat is látnak, amit nem kellene. Amikor kiderül, hogy meglepő tájékozottsággal rendelkeznek bizonyos „felnőttes” dolgokban, általában kiderül az is, hogy e – legtöbbször felszínes vagy egyoldalú – tudás forrása a felügyelet nélküli „médiafogyasztás”. A szexualitás előtérbe kerülése már az általános iskolás – időnként az alsó tagozatos – gyerekek szóhasználatában és témavilágában nyomon követhető.

S egy más irányú hír:

A rendőrség szerdán elfogta azt a három 15 éves lányt, akik a Pécs melletti Hirden júniusban 69 sírt rongáltak meg a helyi ótemetőben.

A fiatalkorú lányok kihallgatásán kiderült: vallási vagy személyes motiváció nem állt a sírgyalázás elkövetésének hátterében – a lányok időtöltésnek szánták a rongálást. Vallomásaik szerint tisztában voltak azzal, hogy tettük kegyeletsértés, de az elkövetés közben azt bulinak, jó szórakozásnak tekintették – hangzott el a rendőrség csütörtöki sajtótájékoztatóján, ahol elmondták, hogy a lányok először június 15-én délután – miután horrorfilmet néztek (kiemelés tőlem) – mentek ki az ótemetőbe. Egyikük bakancsával rálépett egy homokkő lapra, amely szétesett, ez adta az indíttatást: megrongáltak 15 sírt. Néhány nap múlva ismét visszatértek a temetőbe, ekkor már kifejezetten károkozás szándékával. Egy óra leforgása alatt 54 újabb sírt rongáltak meg, kihúzták a kereszteket, majd fordítva dugták vissza őket a földbe...6

„A magam részéről a legsúlyosabb problémának nem a képernyőn elharapozó ostoba erőszakot látom – írta dr. Ranschburg Jenő pszichológus az egyik tanulmányában –, hanem azt, hogy csökken a gyerekek ellenállása az ilyen hatásokkal szemben. (...) Gyerekeink zömének élete meglehetősen örömtelen, (...) a családok élete feszültségektől terhes, az iskola felesleges ismeretekkel terheli túl – és gyilkos , a gyermeki léttől idegen versengésre kényszeríti – a tanulókat. A gyerekek életük legfontosabb szféráiban magukra hagyatottak, a sebek, amelyeket elsősorban a családi élet és az iskola kudarcai ütnek, kezeletlenül szorongásokká, indulatokká mérgesednek, és ez a lelkiállapot már valóban fogékony a képernyőről áradó durva erőszakra, a könyörtelen agresszivitásra.”7

Mi hozhat változást?

Talán a legfontosabb, hogy át kell adnunk azt az érzést, amit a montreali világkiállításon azok éreztek, akik vadidegen létükre sírva borultak egymás nyakába.

1976-ban a Montreali Világkiállításon láthatóvá örökítették az emberiség drámáját képes képletekben is. A nagy formátumú kiállítás kijárati kapujánál hatalmas méretű, technikailag csúcsszínvonalú demonstrációs földrajztáblákat helyeztek el. A sorozat első néhány képén ott voltak jól láthatóan a Föld országai a maguk természeti adottságaival. A következő táblákon ott volt a részletezett galaktikák között az emberek égiteste... Előbb csak egy hatalmas léggömb, aztán egy óriáskerék, aztán egy labda és végül a végtelen Univerzumba kivetítve egy gombostűre tűzött cédulán ott volt valahol..., s valahogy jelezni kellett, hogy még van... a FÖLD!8

Akkor ott megdöbbentően nyilvánvalóvá vált, hogy a Föld emberestül-mindenestül egy gombostűfejnél kisebb objektum ekkora léptéknél (József Attila: „a mindenséggel mérd magad”). S az is, hogy az emberek sorsának értelme csak az egymásba kapaszkodás lehet. A (társadalom)filozófusok, ökológusok, erkölcstanítók „más módon kell élni” figyelmeztetéséhez, a gondolkodás más pályára állításához alighanem ez az érzés adja a kiindulási alapot.

--

Jegyzetek

1 NŐK LAPJA 2003. június 16. : A csillaggyerekek titkai Nagy Emőke

2 NÉPSZABADSÁG 2003. augusztus 16. : Hol van az a használati utasítás? Almási Miklós

3 KOSSUTH Rádió : Névjegy 2003.07.20. Mihók Sándor professzor

4 KOKTÉL 2003. március Veszprémi Üzleti Magazin Bécsy Tamás professzor

5 HÖLGYVILÁG 2002. február 21. Vandálok Vályi-Nagy Erika

6 NÉPSZABADSÁG 2003. július 11. Horrort néztek a sírgyalázó gyereklányok

7 Ranschburg Jenő: A tv a hibás?

8 NAPLÓ, 2002. május 3. Veszprém megyei napilap. A Földet kölcsönvettük. Olvasói levél. Mándoki Szabó István

--

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.19.
„Kiemelkedő” csaló iskolák. Nahalka István írásas
Felmerülnek jogi és oktatásigazgatási kérdések is. Nem vagyok jogász, nem tudom megmondani, hogy a kompetenciamérések során történő csalás jogi értelemben minek minősül. Ha van ilyen...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A gyermekek érdekét helyezi előtérbe a szaktárca
Az Igazságügyi Minisztérium lépéseket készül tenni azért, hogy a gyermekek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályozás szülessen az úgynevezett jogellenes gyermekelviteli ügyekben....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A több napja tartó lengyel tanársztrájkról
Ez a magyar médiában néhány példától (itt, itt, itt és itt) eltekintve egyelőre nem kapott nagy figyelmet. A cikkben a sztrájk okait és körülményeit járom körül, mely a Taní-tani Online...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.13.
Félelmetes, hogy itt tartunk, és az is félelmetes, hogy nem tiltakozunk
Elnézve az eseményeket, a reakciókat, az általános folyamatokat, komolyan megkérdőjeleződik bennem, van-e értelme az egésznek. Mennyivel egyszerűbb lenne szülőként kimenekíteni a saját...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.04.13.
Orbán Viktor ma azt tesz az oktatás rendszerével, amit akar
Az oktatás szereplői közül mára lényegében már csak a diákok azok, akik érdemben lennének képesek hallatni a hangjukat, de a NER résen van: a kormány ellen többször és több fórumon...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.13.
Palkovics szerint az MTA átláthatatlan, év végéig pedig át kell szervezni
Cáfolta az MTA hivatalos közleményében Palkovics László innovációs- és technológiai minisztérium Hír Televíziónak adott korábbi nyilatkozatát, melyben azt állította:„A magyar kormá...
(Forrás: mérce)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek