|
Archív
Gerstenbrein Judit írása
Anyatigrisek és hazárdjátékosok
„Görbe tükör” az osztályfőnökökről az osztályozó értekezlet kapcsán
Én nem tudom, hogy máshol (más iskolában) hogy van ez, de én, tizenkét és fél éves pedagógus-pályafutásom során (ebből 11 év osztályfőnökként) évente kétszer, vagyis eddig összesen 25-ször győződhettem meg arról, hogy az első és második félév végén (januárban és júniusban) bekövetkező osztályozó értekezleteken a pedagógusok – elsősorban a felsős osztályfőnökök – valamiféle „módosult tudatállapotba” kerülnek. Az elmúlt években – „megfigyelőként” szemlélve kollégáimat és önmagamat – számos olyan tapasztalatot szereztem, amelyek teljes mértékben alátámasztják az alábbi mondás – iskolára, mint munkahelyre vonatkozó – igazságtartalmát: „Ahhoz, hogy valaki itt dolgozzék, nem kell bolondnak lennie. De az mindenesetre segít.”
1990 szeptemberében, pályakezdőként kerültem jelenlegi munkahelyemre, Budapest X. kerületének egyik önkormányzati általános iskolájába. Ebből adódik, hogy megfigyeléseim meglehetősen „belterjesek”. Ugyanakkor talán bizonyos mértékig általánosíthatók és tanulságosak is.
Én nem tudom, hogy máshol (más iskolában) hogy van ez, de nálunk az osztályozó értekezlet bűvös dátumához közeledve, az addig többé-kevésbé normálisnak tűnő osztályfőnökök sajátos személyiségváltozáson, mondhatni torzuláson mennek át. Ez fokozottan igaz a középiskolai felvételi küszöbén álló nyolcadik osztályok „főnökeire”. Náluk ugyanis – miután ép elmével túlélték a felvételi adatlapok és jelentkezési lapok kitöltésével, egyeztetésével, másolásával, vagyis az egész beiskolázási adminisztrációs „cécóval” töltött időszakot (s az azt megelőző, irreális továbbtanulási tervekkel, az azokról való permanens lebeszéléssel, valamint a „Tanuljatok, mert így nem vesznek fel sehova benneteket!” és „Ugye, nem akarsz osztályfőnöki intővel menni a szóbeli felvételire?” – típusú mondatok imamalom jellegű kántálásával terhelt, idegőrlő első félévet) – betegessé fajuló „akut amnézia” is súlyosbítja a helyzetet. Mégpedig annak igen súlyos, fertőző változata, mert a nyolcadik osztályokban tanító kollégáik jelentős része is rögvest produkálja az emlékezetkiesés klasszikus tüneteit.
A kór lappangási ideje meglehetősen rövid (az osztályozó értekezletet megelőző napok, órák), lefolyása rendkívül gyors (az osztályozó értekezlet mintegy kétórás időtartama). E – periodikusan visszatérő, könnyen diagnosztizálható – betegség jellegzetes tünetei a következők:
– Az osztályozó értekezlet előtti napokban az elvetemültebb osztályfőnököket arról lehet halálbiztosan felismerni, hogy gondosan megvonalazott, névsorral, fejléccel ellátott, lepedőnyi papírral loholnak az osztályukban tanító szaktanárok után, s addig nem eresztik, amíg a szerencsétlen flótás ott és azonnal ki nem tölti a rubrikákat az általa javasolt – esetenként ötletszerű – magatartás és szorgalom jegyekkel. Amit persze úgyis tételesen, minden egyes tanulóra lebontva megbeszélnek majd a küszöbönálló osztályozó értekezleten. A „lepedőn” sorakozó érdemjegyeken kívül egyébként mindössze az alábbi „írott források” állnak még az osztályfőnökök rendelkezésére a tanulók magatartásának és szorgalmának félév végi értékeléséhez: ellenőrzőkönyv, magatartásfüzet (helyi specialitás) és osztálynapló. A legszebb az, hogy a kollégák többségének a másnapi, harmadnapi – súlyos mértékű feledékenység esetén akár a „lepedőkitöltést” néhány órával követő – osztályozóértekezleten már halvány fogalma sincs arról, mit javasolt írásban X vagy Y tanulónak, s teljes lelki nyugalommal erősíti az „ellentábort” az esetleges szavazáskor.
– A minden kétséget kizáróan jószándékú és tiszteletreméltóan elszánt nyolcadikos osztályfőnök – feledve a távoli és közeli múlt számtalan kínos pillanatát (pl.: falfirkálás a fiú WC-ben, rendszeres leckehiány, többórányi kollektív késés, szolid ivászat az osztálykiránduláson, tanerő tiszteletlen megszólítása, nyugdíjas járókelő megdobálása a harmadik emeleti ablakpárkányon talált hógolyóval stb.) – bőszült anyatigrisként harcol a gondjaira bízott gyermekek minél jobb magatartás és szorgalom osztályzatáért. Hivatkozási alapként, végső esetben ultimátumként a közelgő felvételivel „revolverezi” az osztályában tanító kollégáit.
– Megfigyelésem szerint csak idő, kitartás és személyes varázs kérdése, hogy a tantestület vonakodó részét mikor sikerül bevonni a „játékba", azaz az osztályfőnöki akaratnak ellenszegülni merészelő tanárokat meggyőzni arról, hogy 18 beírással is lehet valaki „jó” magatartású, vagy attól még igazán szorgalmas az adott nebuló, hogy szeptembertől januárig összesen három oldalt írt az irodalom füzetébe.
– Néhány, e stratégiai terepen még járatlan kolléga drámainak szánt, de összességében erőtlen verbális próbálkozásai (igen jellemzőek nálunk például a „csak a testemen keresztül”, a „visszaadom a diplomámat, ha...”, valamint a „ha az X négyes, akkor az Y legalább kilences” típusú szófordulatok) mindössze színesítik és a „megfigyelő” számára érdekesebbé teszik az osztályozó értekezlet eseményeinek, illetve a tanulók magatartás és szorgalom jegyének alakulását.
– Harcedzettebb kollégák konkretizálják az érveiket. „Hogy a fenébe lehet példás szorgalmú az, aki a múltkor is azt írta a dolgozatában, hogy a magyar nyilaskeresztes mozgalom vezetője Nyilasi Tibor volt, a Ford T-modell tervezőmérnökének pedig Garami Józsefet, az FTC jelenlegi edzőjét titulálta Galamb József helyett?” – dobja be a köztudatba költői kérdését, s néz körbe támogatást remélve a történelemtanár. Minden hiába: az elsőrendű Fradi-műveltséggel rendelkező gyermek osztályfőnöke szemrehányóan néz a „renitensre” és továbbra is kitart a példás szorgalom mellett. Kezek a magasban pro és kontra, többségi alapon működő szavazást tartunk (hiszen demokratikus „iskolaállamban” élünk vagy mi a szösz), az eredmény a vitás esetek többségében előre borítékolható. Az osztályfőnök eredeti álláspontja diadalmaskodik: a diák megkapja a jobbik magatartás vagy szorgalom osztályzatot, pláne ha nyolcadikos az istenadta. Hát ki venné a lelkére, ha tényleg ezen a nyüves jegyen múlna a felvételije? (Bár szerény véleményem szerint: minimum Apáczai Csere János óta nem volt példa erre a magyar iskolatörténetben...)
– Van, aki vérprofi módon csinálja: ő a hazárdjátékos típusú osztályfőnök. E típus „elterjedése” szinte minden évfolyamon megfigyelhető. A típushoz tartozó „egyed” nagyon taktikus: „magasról” indít, hogy legyen miből „engedni”, ha minden kötél szakad. Módszere többnyire célravezető: mire az elsőként megajánlott osztályzat „irreális pimaszságától” elképedt kollégák észbe kapnak, már meg is szavazták a négyes (jó) magatartást vagy szorgalmat annak a csemetének, aki igazából közepest (változót) érdemelne. A felek ilyenkor alapjában véve elégedettek: az osztályfőnök azért, mert sikerült kiharcolnia azt a jegyet, amit eleve akart, a többiek meg azért, mert végül is egyet csak lefaragtak a „példásból”.
Én nem tudom, hogy máshol (más iskolában) hogy van ez, de nálunk az osztályozó értekezleteken mindig ugyanaz a két kérdés képezi – általában meddő – vita tárgyát. Mindkét dilemma – „Mit jelent egyáltalán a példás, a jó, a változó és a rossz magatartás/szorgalom?”, illetve "Mihez, kihez viszonyítsuk az adott diák szorgalmát és magatartását?" – az értékelés kritériumrendszerével kapcsolatos. Félévente szembesülünk azzal, hogy a Házirendbe és egyéb iskolai dokumentumokba foglalt, „egyetemesnek vélt” elveink nem működnek a gyakorlatban. Hiszen minden pedagógusnak (mint minden embernek) más és más az értékrendje, ergo más és más elképzelései vannak például a „példás” vagy a „példátlan” magatartásról és szorgalomról, s ez gyakran vezet olyan – esetenként élénk vitába torkolló – nézetkülönbséghez az osztályozó értekezleten, amikor mindenki a magáét fújja, ráadásul mindenkinek igaza van.
Bonyolítja a helyzetet, hogy alapvetően abban sem értünk egyet, hogy mihez képest példás, jó, változó vagy éppen rossz egy tanuló magatartása és szorgalma. Önmagához képest? Tavalyi önmagához képest? Osztálytársaihoz képest? Más osztály tagjaihoz képest? Saját lehetőségeihez/képességeihez képest? A tavalyi 8. B-hez képest? Az egyes tanárok tűrőképességéhez képest? (A variációk száma végtelen. Az átlagnál éretlenebb, s ebből adódóan komolytalanabb és türelmetlenebb pedagógus kollégák hajlamosak arra az álláspontra helyezkedni, hogy végső esetben viszonyítási alapként szóba jöhet még a dollár pillanatnyi árfolyama, a napi átlagos középhőmérséklet vagy az aktuális BUX-index...) Arról nem is beszélve, hogy zongorázni lehet a különbséget két, „példás” magatartásúnak vagy két, „jó” szorgalmúnak vélt diák között. Nagyon sok mindent (a gyermek érdeke, a várható szülői fogadtatás, a kollégák véleménye, az osztályon belüli erőviszonyok, a továbbtanulás stb.) kell mérlegelnie a tantestületnek és az osztályfőnöknek ahhoz, hogy a lehető legoptimálisabb – valamelyest reális, értékálló és jóindulatú – magatartás és szorgalom érdemjegy legyen a „végeredmény”. Ha létezik ilyen egyáltalán...
Fenti gondolatokat „körön kívüliként”, ha úgy tetszik, „kibicként” vetettem papírra. Jelenleg ugyanis nem vagyok osztályfőnök, egyéves „pihenőmet” töltöm, regenerálódom. Fejben már készülök a következő tanévre, hogy az osztályfőnökök sorát gyarapítva – egyben növelve az eljövendő osztályozó értekezletek potenciális „tudathasadásos” szereplőinek számát – megnyugvással töltsön el az alábbi graffiti rezignált megállapítása: „Nem vagyok komplett őrült. Még néhány darab hiányzik.” |
Utolsó üzenetek:
 OFOE Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.
(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.
(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)
--
OFOE Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.
--
OFOE Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)
--
Gyimesi Krisztina Kedves OFOE!
Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).
Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta
--
Láng Róbert T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm
--
Szodrai Csilla Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla
--
OFOE Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége
--
Hesz Dóra Virág Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág
--
OFOE Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.
--
Hesz Dóra Virág T. Cím!
Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...
Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése