OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Gerstenbrein Judit írása

Anyatigrisek és hazárdjátékosok

„Görbe tükör” az osztályfőnökökről az osztályozó értekezlet kapcsán

Én nem tudom, hogy máshol (más iskolában) hogy van ez, de én, tizenkét és fél éves pedagógus-pályafutásom során (ebből 11 év osztályfőnökként) évente kétszer, vagyis eddig összesen 25-ször győződhettem meg arról, hogy az első és második félév végén (januárban és júniusban) bekövetkező osztályozó értekezleteken a pedagógusok – elsősorban a felsős osztályfőnökök – valamiféle „módosult tudatállapotba” kerülnek. Az elmúlt években – „megfigyelőként” szemlélve kollégáimat és önmagamat – számos olyan tapasztalatot szereztem, amelyek teljes mértékben alátámasztják az alábbi mondás – iskolára, mint munkahelyre vonatkozó – igazságtartalmát: „Ahhoz, hogy valaki itt dolgozzék, nem kell bolondnak lennie. De az mindenesetre segít.”

1990 szeptemberében, pályakezdőként kerültem jelenlegi munkahelyemre, Budapest X. kerületének egyik önkormányzati általános iskolájába. Ebből adódik, hogy megfigyeléseim meglehetősen „belterjesek”. Ugyanakkor talán bizonyos mértékig általánosíthatók és tanulságosak is. Én nem tudom, hogy máshol (más iskolában) hogy van ez, de nálunk az osztályozó értekezlet bűvös dátumához közeledve, az addig többé-kevésbé normálisnak tűnő osztályfőnökök sajátos személyiségváltozáson, mondhatni torzuláson mennek át. Ez fokozottan igaz a középiskolai felvételi küszöbén álló nyolcadik osztályok „főnökeire”. Náluk ugyanis – miután ép elmével túlélték a felvételi adatlapok és jelentkezési lapok kitöltésével, egyeztetésével, másolásával, vagyis az egész beiskolázási adminisztrációs „cécóval” töltött időszakot (s az azt megelőző, irreális továbbtanulási tervekkel, az azokról való permanens lebeszéléssel, valamint a „Tanuljatok, mert így nem vesznek fel sehova benneteket!” és „Ugye, nem akarsz osztályfőnöki intővel menni a szóbeli felvételire?” – típusú mondatok imamalom jellegű kántálásával terhelt, idegőrlő első félévet) – betegessé fajuló „akut amnézia” is súlyosbítja a helyzetet. Mégpedig annak igen súlyos, fertőző változata, mert a nyolcadik osztályokban tanító kollégáik jelentős része is rögvest produkálja az emlékezetkiesés klasszikus tüneteit.

A kór lappangási ideje meglehetősen rövid (az osztályozó értekezletet megelőző napok, órák), lefolyása rendkívül gyors (az osztályozó értekezlet mintegy kétórás időtartama). E – periodikusan visszatérő, könnyen diagnosztizálható – betegség jellegzetes tünetei a következők:

– Az osztályozó értekezlet előtti napokban az elvetemültebb osztályfőnököket arról lehet halálbiztosan felismerni, hogy gondosan megvonalazott, névsorral, fejléccel ellátott, lepedőnyi papírral loholnak az osztályukban tanító szaktanárok után, s addig nem eresztik, amíg a szerencsétlen flótás ott és azonnal ki nem tölti a rubrikákat az általa javasolt – esetenként ötletszerű – magatartás és szorgalom jegyekkel. Amit persze úgyis tételesen, minden egyes tanulóra lebontva megbeszélnek majd a küszöbönálló osztályozó értekezleten. A „lepedőn” sorakozó érdemjegyeken kívül egyébként mindössze az alábbi „írott források” állnak még az osztályfőnökök rendelkezésére a tanulók magatartásának és szorgalmának félév végi értékeléséhez: ellenőrzőkönyv, magatartásfüzet (helyi specialitás) és osztálynapló. A legszebb az, hogy a kollégák többségének a másnapi, harmadnapi – súlyos mértékű feledékenység esetén akár a „lepedőkitöltést” néhány órával követő – osztályozóértekezleten már halvány fogalma sincs arról, mit javasolt írásban X vagy Y tanulónak, s teljes lelki nyugalommal erősíti az „ellentábort” az esetleges szavazáskor.

– A minden kétséget kizáróan jószándékú és tiszteletreméltóan elszánt nyolcadikos osztályfőnök – feledve a távoli és közeli múlt számtalan kínos pillanatát (pl.: falfirkálás a fiú WC-ben, rendszeres leckehiány, többórányi kollektív késés, szolid ivászat az osztálykiránduláson, tanerő tiszteletlen megszólítása, nyugdíjas járókelő megdobálása a harmadik emeleti ablakpárkányon talált hógolyóval stb.) – bőszült anyatigrisként harcol a gondjaira bízott gyermekek minél jobb magatartás és szorgalom osztályzatáért. Hivatkozási alapként, végső esetben ultimátumként a közelgő felvételivel „revolverezi” az osztályában tanító kollégáit.

– Megfigyelésem szerint csak idő, kitartás és személyes varázs kérdése, hogy a tantestület vonakodó részét mikor sikerül bevonni a „játékba", azaz az osztályfőnöki akaratnak ellenszegülni merészelő tanárokat meggyőzni arról, hogy 18 beírással is lehet valaki „jó” magatartású, vagy attól még igazán szorgalmas az adott nebuló, hogy szeptembertől januárig összesen három oldalt írt az irodalom füzetébe.

– Néhány, e stratégiai terepen még járatlan kolléga drámainak szánt, de összességében erőtlen verbális próbálkozásai (igen jellemzőek nálunk például a „csak a testemen keresztül”, a „visszaadom a diplomámat, ha...”, valamint a „ha az X négyes, akkor az Y legalább kilences” típusú szófordulatok) mindössze színesítik és a „megfigyelő” számára érdekesebbé teszik az osztályozó értekezlet eseményeinek, illetve a tanulók magatartás és szorgalom jegyének alakulását.

– Harcedzettebb kollégák konkretizálják az érveiket. „Hogy a fenébe lehet példás szorgalmú az, aki a múltkor is azt írta a dolgozatában, hogy a magyar nyilaskeresztes mozgalom vezetője Nyilasi Tibor volt, a Ford T-modell tervezőmérnökének pedig Garami Józsefet, az FTC jelenlegi edzőjét titulálta Galamb József helyett?” – dobja be a köztudatba költői kérdését, s néz körbe támogatást remélve a történelemtanár. Minden hiába: az elsőrendű Fradi-műveltséggel rendelkező gyermek osztályfőnöke szemrehányóan néz a „renitensre” és továbbra is kitart a példás szorgalom mellett. Kezek a magasban pro és kontra, többségi alapon működő szavazást tartunk (hiszen demokratikus „iskolaállamban” élünk vagy mi a szösz), az eredmény a vitás esetek többségében előre borítékolható. Az osztályfőnök eredeti álláspontja diadalmaskodik: a diák megkapja a jobbik magatartás vagy szorgalom osztályzatot, pláne ha nyolcadikos az istenadta. Hát ki venné a lelkére, ha tényleg ezen a nyüves jegyen múlna a felvételije? (Bár szerény véleményem szerint: minimum Apáczai Csere János óta nem volt példa erre a magyar iskolatörténetben...)

– Van, aki vérprofi módon csinálja: ő a hazárdjátékos típusú osztályfőnök. E típus „elterjedése” szinte minden évfolyamon megfigyelhető. A típushoz tartozó „egyed” nagyon taktikus: „magasról” indít, hogy legyen miből „engedni”, ha minden kötél szakad. Módszere többnyire célravezető: mire az elsőként megajánlott osztályzat „irreális pimaszságától” elképedt kollégák észbe kapnak, már meg is szavazták a négyes (jó) magatartást vagy szorgalmat annak a csemetének, aki igazából közepest (változót) érdemelne. A felek ilyenkor alapjában véve elégedettek: az osztályfőnök azért, mert sikerült kiharcolnia azt a jegyet, amit eleve akart, a többiek meg azért, mert végül is egyet csak lefaragtak a „példásból”.

Én nem tudom, hogy máshol (más iskolában) hogy van ez, de nálunk az osztályozó értekezleteken mindig ugyanaz a két kérdés képezi – általában meddő – vita tárgyát. Mindkét dilemma – „Mit jelent egyáltalán a példás, a jó, a változó és a rossz magatartás/szorgalom?”, illetve "Mihez, kihez viszonyítsuk az adott diák szorgalmát és magatartását?" – az értékelés kritériumrendszerével kapcsolatos. Félévente szembesülünk azzal, hogy a Házirendbe és egyéb iskolai dokumentumokba foglalt, „egyetemesnek vélt” elveink nem működnek a gyakorlatban. Hiszen minden pedagógusnak (mint minden embernek) más és más az értékrendje, ergo más és más elképzelései vannak például a „példás” vagy a „példátlan” magatartásról és szorgalomról, s ez gyakran vezet olyan – esetenként élénk vitába torkolló – nézetkülönbséghez az osztályozó értekezleten, amikor mindenki a magáét fújja, ráadásul mindenkinek igaza van.

Bonyolítja a helyzetet, hogy alapvetően abban sem értünk egyet, hogy mihez képest példás, jó, változó vagy éppen rossz egy tanuló magatartása és szorgalma. Önmagához képest? Tavalyi önmagához képest? Osztálytársaihoz képest? Más osztály tagjaihoz képest? Saját lehetőségeihez/képességeihez képest? A tavalyi 8. B-hez képest? Az egyes tanárok tűrőképességéhez képest? (A variációk száma végtelen. Az átlagnál éretlenebb, s ebből adódóan komolytalanabb és türelmetlenebb pedagógus kollégák hajlamosak arra az álláspontra helyezkedni, hogy végső esetben viszonyítási alapként szóba jöhet még a dollár pillanatnyi árfolyama, a napi átlagos középhőmérséklet vagy az aktuális BUX-index...) Arról nem is beszélve, hogy zongorázni lehet a különbséget két, „példás” magatartásúnak vagy két, „jó” szorgalmúnak vélt diák között. Nagyon sok mindent (a gyermek érdeke, a várható szülői fogadtatás, a kollégák véleménye, az osztályon belüli erőviszonyok, a továbbtanulás stb.) kell mérlegelnie a tantestületnek és az osztályfőnöknek ahhoz, hogy a lehető legoptimálisabb – valamelyest reális, értékálló és jóindulatú – magatartás és szorgalom érdemjegy legyen a „végeredmény”. Ha létezik ilyen egyáltalán...

Fenti gondolatokat „körön kívüliként”, ha úgy tetszik, „kibicként” vetettem papírra. Jelenleg ugyanis nem vagyok osztályfőnök, egyéves „pihenőmet” töltöm, regenerálódom. Fejben már készülök a következő tanévre, hogy az osztályfőnökök sorát gyarapítva – egyben növelve az eljövendő osztályozó értekezletek potenciális „tudathasadásos” szereplőinek számát – megnyugvással töltsön el az alábbi graffiti rezignált megállapítása: „Nem vagyok komplett őrült. Még néhány darab hiányzik.”

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.26.
Dr. Gyurkó Szilvia: Gyereket. Megütni. Nem. Szabad.
A gyerekkorban elszenvedett erőszak (legyen az fizikai-, érzelmi- vagy verbális bántalmazás) mindig nyomot hagy. Mindig. Mert megsérti a határokat, az alapbizalom szövetét és traumatizál. Akkor...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.06.25.
Iskolává válnak a tanulócsoportok, ha a kormány elfogadja a magántanulói státusz eltörlését?
A legvalószínűbb tehát, hogy a kormány e módosítással a tanulócsoportokba járó gyerekeket akarja visszaterelni a rendszerbe. Nekik ugyanis magántanulói státuszt kell felvenni, amihez szü...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.06.25.
Ónody-Molnár Dóra: Támadás az oktatási menekültek ellen
Vannak szülői csoportok, amelyek sajátos célja a gyerekeik kimenekítése az állami iskolarendszerből. Létezett 2010 előtt is e jelenség, de drámai felgyorsulása, az ilyen módon kilépő csal...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.06.25.
Szél Bernadett parlamenti felszólalása a köznevelési törvény módosításának vitáján (videó)
Nagyon fontos javaslatot tárgyal a parlament egy nyári péntek utolsó napirendnek eldugva. A köznevelési salátatörvénnyel a kormány nekiment a gyermekeknek, minden tiltakozásra szükség van...
(Forrás: Facebook)
--
2019.06.25.
Jól vizsgáztak a magyar tanárok
Egészen jól szerepelt hazánk az egyik legfrissebb oktatási tematikájú nemzetközi felmérésen. A Nemzetközi tanítás és tanulás vizsgálat az OECD, azaz a Gazdasági Együttműködési és...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.25.
Online is be lehet majd iratkozni az iskolába
Az informatikai fejlesztés eredményeként a 2019/2020-as tanévben már elérhetővé válik az ügyfélkapun keresztüli beiratkozás és hitelesítés is, ezért az ügyintézéshez a szülőnek -...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek