OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

A vitézek nevelő iskolája

– Van szép fegyverünk – mondotta Álmos Ravasznak, megérkezésük utáni első reggel –, díszes a ruhánk, fürgébb lovas nálunk a hétmagyar birodalmában nem akad. Mégsem vagyunk igazi vitézek!
– Miért nem vagyunk? – pillantott fel kíváncsian Ravasz.
– Még senkivel nem verekedtünk!
– Hát verekedjünk!
– Igen ám, csak azt nem tudom, hogy kezdjünk hozzá.
– Hát ezt én sem tudom – felelte Ravasz. Apám mindig azt mondogatja: a vitáz nem sátor alatt alszik, csak a leányka hever párducos nyoszolyán, a vitáz a szabad ég sátra alatt tanyázik, puszta földön fekszik, nyereg a fejealja. Így kellene kezdenünk.
– Kezdjük hát így, ha apád így mondta! – vélte Álmos.
Emese csak harmadnap tudta meg, hogy a két fiú kiszökött az őszi pusztába, s hogy a puszta földön alusznak. Szaladt Ügyekhez, kérlelte, hogy tegyen valamit a két gyerekkel, mert még betegség lopózik gyenge testükbe a hűvösödő éjszakában. Ügyek csak bólongatott, mintha igazat adott volna asszonyának, de mikor Emese befejezte, azt mondta:
– Mégiscsak derék fiú Álmos!
– Hát nem sajnálod?
– Én küldtem volna a pusztába, ha magától nem megy! Hiszen a puszta a vitézek nevelő oskolája! Itt az ideje, hogy Álmos a vitézkedést megtanulja. Már utánuk is szalasztottam Óndot. Meglásd, mire lehull a fák levele, olyan vitézt farag a fiadból, hogy nem vall szégyent a magyar.
Amikor Ónd is megérkezett a csikóstanyára, kezdetét vette a vitézi iskola.
Előbb a íjazást gyakorolták. Igaz, hogy mind a két fiú kezében jól állt már az íj, röptében lőtték le a madarat. De más mesterség a vadászmesterség, és megint más a katonáé! Mikor aztán a nyeregből is olyan pontosan célba találtak, mint a puszta földről, sutba hajították az íjakat, s a párviadal büszke fegyverét, a kardot kapták a kezükbe.
Előbb csak pergették, forgatták csuklójukban, a puszta levegőbe vagdalkoztak. Majd amikor szilárdan állt a kard a kezükben, tököt tűztek egy karó hegyébe, azt szabdalták, mintha csak az ellenfél koponyája volna! Pár hét múlva markolata szinte odanőtt a kezükbe. Ónd nemsokára egymásnak engedte a két fiút. Most kellett aztán kinyitni a szemet. Ugrottak, pördültek, hajlongtak, mint szélben a nádszál.
Ónd ekkor a kezükben nyomta a kopját. A kopja még a kardnál is veszedelmesebb fegyver! A jó vitéz egy ügyes szúrással kiveti ellenfelét a hegyes kopjával a nyeregből. A fiúk azonban csak most kezdték gyakorolni a kopjaforgatás tudományát. Sehogy nem boldogultak a fura hegyes botokkal. Még csak fel sem emelhették a rudat, olyan gyorsan ugrottak össze lovaik, toporzékoltak, táncoltak, ijedeztek. A vívómesterség csak nem sikerült.
Ónd szelídebb paripa után nézett. A ménes közelében legelt Ügyek tevecsordája.
Kiszakasztott a csordából két jámbor tevét, s rájuk ültette a vitézjelölteket. A tevék szép lassan lépegettek, úgyhogy amire egymás közelébe értek, ügyesen felemelhették a fiúk a kopjáikat. Hajolhattak a nyeregben, forgolódhattak kedvükre, a tevék még az oldalba döfködést is jámboran tűrték.
Mire rozsdaszínűre perzselődött a puszta pázsitja, nem kellettek többé a tevék! Felpattanthattak lovukra, s paripáról mérhették össze kopjáikat. Olyan keményen ültek a nyeregben, olyan szilárdan tartották kezükben a kopját, hogy csak nagy sokára tudott hol az egyikük, hol a másikuk felülkerekedni.
Álmos karján már hatalmas izmok dagadoztak, a legverekedősebb csikós is megcsóválta rá a fejét, és illedelmesen kitért az útjából. Pedig a csikósok híres verekedők voltak! Kérte is őket Álmos, hogy vívjanak meg véle, de azok csak húzódoztak. De ki is mert volna az acélizmú fiúval kikezdeni? Az állások karvastagságú dorongjait is összetörte. Amikor aztán egyszer egy tevét leütött egyetlen ökölcsapással, így szól hozzá Ónd:
– Be is rekeszthetjük a tornát. Vágtassunk vissza Ügyek udvarába, s ott mutassátok meg, hogy mit tudtok!
Csendes volt eddig Ügyek fejedelmi sátra. Csak a hajnali kürtszó verte fel az udvar hallgató csendjét. A nagyúr alig mozdult ki palotájából, az egykori daliás hőst már a járás is fárasztotta, vendégek is mind ritkábban lépték át sátorpalotája küszöbét.
Bezzeg hangos lett a palota, amint Álmos hazaérkezett! Az öreg Ügyek is megelevenedett, nem bújta többé az árnyékos szobákat, hanem Álmos nyomába szegődött.
Messzi földön kihirdették a vetélkedést. A hívogatók felkeresték a híres vitézeket, és egy szálig meghíták őket Ügyek udvarába. Jöttek is azok seregestül.
Három hét múlva Álmos megérkezése után már Ügyek udvarán táncolt a vitézek paripája. Kardjuk, kopjájuk csengett, kopogott, cifra sátraik az udvar lábjában domborodtak.
A kopjákkal körülkerített porondon, amikor megfújták a trombitákat, éppen háromszáz vitéz rúgtatott el Ügyek előtt. Gyönyörű háromszáz vitéz volt! Tüzesek, táncos kedvűek voltak a paripák. Ki feketevércse-színű paripán, ki fehér-szürkén, ki almásderesen szálldosott. Ott táncolt a sorban Piros Szárnya is. Ügyek szíves megremegett, amikor Álmos az aranyos páholy előtt eltáncolt.
Megkezdődött a viadal.
A háromszáz vitáz derekasan küzdött, büszkén verekedett. Hamarosan tél lett, ekkor abbahagyták, de amikor kitavaszodott, újra táncoltak paripáik. Csattogtak a kopják, villogtak a kardok. Derekasan verekedtek, hogy egymást kipenderítsék a nyeregből. Egyikük-másikuk hónapokig ült veretlen a nyeregben, már a lovak is kidőltek alóluk, de ők csak nem lankadtak, csak nem fáradtak el a harcon. Végre is két dalia maradt szilárdan a nyeregben, Álmos és Ónd fia, Ete.
Ekkorra már messze-messze földre elszállt a vetélkedés híre. A fényes viadalra vezérek, fejedelmek siettek Ügyek udvarába. A győztes végső összecsapást várták. Eljött a hat testvértörzs vezére is. A nagyúr jobbján ült Ónd, Kende és Előd, a tarján, a kürtgyarmat, a nyék törzs feje, balján a jenő, kér, keszi törzsek fejei, a vasgyúró Tas, Huba és Töhötöm. Három szomszédos kabar törzs vezére is eljött. Mindnyájan gyönyörködve figyelték a vívók fürge mozdulatait Ügyek fia kezében még csak meg sem rebben a kopja. Olyan ügyesen forgatta, olyan könnyedén, mint szél az erdőn a vékony gallyakat.
Századszor harsant fel a kürt, századszor szaladt egymásnak a két ifjú dalia, amikor a viadal hevében Ügyek felemelte reszkető karját, s így szólt:
– Jó fiam s jó vitéz, Ete! Engedjétek le a hadikopját. Szívem büszkén tekint le rátok. Hadd szólja hozzátok.
A vezérek ősz Ügyekre pillantottak. Arca sápadt volt, szemében titokzatos tűz lobogott. Szólítatlan, némán felálltak, s hűséges tekintetüket az ősz vezérre függesztették.
Ete és Álmos leeresztette kopjáját, az emelvény felé fordultak, s kíváncsian pillantottak az ősz fürtű öregre.
Ügyek szóra nyitotta ajakát:
– Jó fiam, aki szép vitézzé nevelkedtél, utoljára szólok most hozzád. Rád marad a hétmagyar birodalom.
– Eddig én vezettem, én oltalmaztam, Ne hagyd, hogy becsületünk palástján folt essen. Ezt földet neked kell megoltalmaznod, s Attila elárvult birodalmát neked kell visszaszerezned. Apai örökségül, íme, ezt hagyom neked: tartsd össze erős kézzel a néped, ahogy én összetartottam. Ha felharsannak a kürtök, s indulnod kell, mind a hét törzs, mind a száznyolc nemzetség kísérjen utadon.
Ügyek megpihent kicsit, várt, majd a törzsek uraihoz fordultak:
– Utolszor szólok hozzátok, jó társak. Búcsúzom tőletek, törzsek büszkesége, Napkirály szeme fénye, Előd, Ónd, Tas, Kende, Huba és Töhötöm. Még egyet kérek tőletek utoljára. Egymást el ne hagyjátok! Ne feledjétek: erős a vesszőnyaláb, melyet gondos kezek egybefontak, de gyenge és törékeny a pálca egymagában!
A hat büszke vezér szeme összevillant, s Előd és a három vendég kabar törzs vezére, Bors, Ügyek elé léptek:
– Ügyek, jó társunk! Előtted megfogadjuk, Hadak Ura úgy segéljen minket! Mi Álmost el nem hagyjuk! Jó sorban, rosszban vele tartunk!
Ahogy a két fiú megölelte, megcsókolta, lehanyatlott büszke Ügyek, ő, aki párduccal, oroszlánnal viaskodott. Mosollyal ajkán, vitáz fia színe előtt tért meg őseihez.
Hét nap, hét éjszaka ülték a halotti tort Ügyek sátra előtt. A hetedik napon este búcsút intettek Álmosnak a vezérek, s ki-ki saját népéhez hazaindult, de előbb erős szóval megígérték, hogy amikor Hadak Ura megfúvatja a kürtöt, és indulniok kell, nemzetségük élén Álmos sátra előtt gyülekeznek.
Alig fordítottak hátat a vezérek a palotának, Álmos vitézi ruhát öltött, felkantározta paripáját, s Ravasz kíséretében elindult fel északnak, hogy Ajnót megkeresse, és a szép vitézségéről néki rendre számot adjon.
Vagy félnapi járásra lehettek a pusztában, már az öreg körtefánál jártak, amikor ismeretlen fegyveres csapat került az útjukba. A futó szél meglobogtatta a csapat vezérének hímzett köntösét. Szép, veretes görbekard csüngött a balján, derékövében kövek szikráztak, párduckacagányát díszes csat kapcsolta össze a vállán.
Álmos kardot rántott, mert nem tudhatta a vitéz szándékát. A kietlen pusztában gyakran tanyáznak kóbor lovascsapatok.
Az ismeretlen vitéz azonban nem kapott kardjához. Szelíd hangon így szólította meg Álmost: – Dugd vissza kardod hüvelyébe, jó fiam! Forgathatod majd hamarosan! Ne rongáld hiába!
– Ki vagy, jó vitéz?
– Nevem ne kérdezd! Ősi törvény tiltja, hogy eláruljam! Hadak Ura követe vagyok! Álmos menten visszadugta hüvelyébe kardját. Az ismeretlen ekkor így szólott:
– Amikor születtél, anyád csodálatos álmot látott. Sólyommadár szállott kebelére, s így szólott hozzá: nyoszolyád lábától ezüstös nagy folyó indul, tüzesen szalad végig a rónán, s nincsen erő, mely futását megakassza. A nagy folyó csak akkor pihen meg, ha eléri az aranyos szeglet. Álmos, te vagy e nagy folyó. Hadak Ura most megparancsolja: mire a hold megújul, minden népeddel indulj el, és meg se állj az aranyos szegletig!
Ámulva hallgatta Álmos a büszke vitéz szavait:
– Jó vezér, Hadak Ura parancsát megértettem. Teljesítem is. Mire a hold megújul, elindulok seregemmel. De maradj velünk te is. Áll be közénk…
Az idegen azonban megrázta a fejét, meglibbent szép hajfonata:
– Büszke csapatommal – mutatott dali vitézeire – veled maradok és minden ivadékoddal! Ahol csak segíteni kell, a mi csapatunk ott terem majd. Látni nem láthatsz bennünket, de hallani fogod kardunk zuhogását. Most pedig búcsúzzunk!
Megrántotta a kantárszárat, kis csapata sarkon fordult, és elvágtatott a végtelen pusztában. Délibáb tündér mosolygott a puszta peremén, ránevetett a két álmélkodó fiúra. Majd játékosan kitárta karját, s az ismeretlen vezért és csapatát keblére ölelte. Felemelte őket az ég aljára, s a csapat csillagúton vágtatott tovább.
Álmos erre elkiáltotta magát:
– Csaba és vitézei robognak a Hadak Útján! Jó Szovárd mesélt róluk. Ők azok, jól emlékszem!
Ajnó evetbőröket aggatott a szárítófákra. Ott pirultak a napon a halak is. Nem volt már dolga. A fenyőerdőt fürkészte szép ibolyaszemével.
Kis barátnője, Menyétke tett vett mellette.
– Hallod?! – szólalt meg végre Ajnó.
– Mit hallasz?
– Piros Szárnya nyerítését!
– Csak a szél fütyül az erdőn.
– Mit gondolsz, eljön újra? Látod, ilyenek a fiúk, ígérgetnek, s nem tartják meg a szavukat – majd hirtelen felcsillant két szép szeme.
– Ez az ő lova, száz közül is megismerem a nyerítését.
Álmos a faluszélén meghúzza a gyeplőszárat, s Piros Szárnya megállt. Menten az eszébe jutott a nagy riadalom. Itt fogták el őket a markos legények, amikor a medvetorra igyekeztek. Haj, de régen is volt! Gyerek volt akkor még, s most íme, dali ifjúvá serdült! Hajfonata a vállát veri. Kiserkent a bajusza. Hej, ha most ugranának elébe markos legények! De megemlegetnék ezt a napot!
Amikor Ajnóék háza elé ért, a gyeplőszárat az ajtóbálványra dobta, de még szóhoz sem juthatott, mert Ajnó kézen fogta, s így csicsergett:
– Gyere velem! Bekukkantunk mindenüvé, ahol jártunk. Elsétáltam nemegyszer a hét nyírfához, ahol váratlanul elébem toppantál. Azt hittem, ott talállak. Felszaladtam a dombra, ahol a tüzet átugráltuk. Emlékszel, Álmos?
– Emlékszem ám, hogyne emlékezném! Eszembe jutottak nekem is nemegyszer, de... – Ne szólj semmit, csak gyere! – azzal Ajnó már iramodott is a hét nyírfához. Onnan felszaladt a tűz dombjára, majd ki a versengő paripák mezejére. Álmos alig tudta követni, olyan fürgén szedte lábait.
Végre a szép virágos mezőben utolérte. Ekkor Ajnó így szólt:
– Találd ki, mit kérdek tőled!
– Találós kérdést! – nevetette el magát Álmos.
– Ó, dehogy kérdek találós kérdést!
– Akkor ki nem találom!
– Azt hallottam, nagy vitéz lettél, igaz-e?
– Ezt inkább Ravasztól kérdezd meg.
– De én azt hallottam, hogy mindenkit legyőztél.
– Csak egyetlenegyet nem!
– Ki légyen az?
– A-val kezdődik a neve, Ó-val végződik és J és N is van a nevében.
Ajnó elnevette magát, s így szólt:
– Pedig az az egyetlenegy már régen várja az ajándékot.
– Melyiket?
– Hát, amit adni akartál, amikor először találkoztunk.
– Mit akartam adni?
– Selyemkeszkenőt!
Bíborpiros lett Ajnó halványas rózsaarca, kéklett ibolyaszeme, s úgy aranylott a haja, mint még soha eddig, fájdalom hasított a szívébe, hát mégiscsak elfelejtették!
– Dehogy felejtettem el! Itt van ni! – azzal a szép kendőt Ajnó kezébe fektette. – Csak hát...
– Semmi csak hát! – simogatta szép selymet Ajnó. – Én többé nem eresztelek el innen!
Álmos lehajtotta a fejét, igen halk, igen csendes volt a válasza:
– Én itt maradnék, Ajnó, örömest, de most el kell mennem…
– Miért nem mondtad ezt előbb? – fakadt sírva Ajnó.
– Mondtam volna, de nem hagytál szóhoz jutni!
Álmos töviről hegyire elmesélt mindent. Beszélt a haditornáról, jó apja haláláról, elmondotta azt is apróra, amit a titokzatos vitézről hallott. Végül is így fejezte be:
– Látod, a vitéznek ez sorsa. Elviszik a csatába!
Ajnó szép ibolyaszeméből hullottak a könnyek. Csak akkor csillapult könnyeinek árja, amikor Álmos szépítgetni kezdte előbbi szavait:
– Ne sírj, kis Ajnó, inkább nevess! Ha a hadak végire járok, visszajövök hozzád, s akkor örökre itt maradok!
– S mikorra jársz végére a hadaknak?
– Ne félj, nemsokára! Mire a fák újra rügyet bontanak, s a kis nyírfánk leveleit meglengeti a szellő, már itthon is leszek!
– S már búcsúzol is?
– Elbúcsúzom, hogy annál hamarabb visszatérhessek. Ha előbb indulok, előbb térek meg!
– Akkor indulj máris, hogy visszajöjj mihamar!
Megölelték s megcsókolták egymást. Álmos búcsút intett a dombnak, a szép nyírfának. Előcsoszogtak a bajuszos öregemberek, az ezüstös hajfonatú szép öregasszonyok. Mint a méhkas, ha felpiszkálják, egyszeribe felbolydult az egész falu arra a hírre, hogy Álmos büszke seregével elindul. Nagy csapatban jöttek a bátor pillantású ifjak és az ibolyaszemű, aranyfürtű lányok. Siettek Álmoshoz a bőrcsizmás halászok.
A virágos mezőn kezet szorítottak, és kikísérték a fenyőerdő széléig.
Ott aztán a fehér nyírfák közt szétszóródtak, s kendőjüket lengetve megállottak.
Amikor Álmos felkapott Piros Szárnyára, egyszeribe könny szökött az öregek szemébe. A csizmás halászok, az ifjak, szótlanul álltak, ámulva tekintettek a délceg ifjú után, aki a pusztából kardjával még visszaintett. Valahonnan távolból dal foszlányait repítette Ajnóthoz a szellő:

Nekem nincsen szeretőm,
Csak egy rojtos keszkenőm.
Szebbik felit fordítom,
A rózsámat gondolom.

Jaj be sötét este van.
Az én rózsám messze van,
A keszkenőm nála van,
Víg örömem benne van.

Otthon már türelmetlenül várta Álmost Szovárd.
– Csodálatos álmot láttam – fogadta a hazaérkező ifjú vezért. – Fenn jártam a Tetejetlen Fán. Hát ahogy az Aranyerdő mellett repült paripám, ott már kis lovascsapat vágtatott előttünk. Repült Szépmező Szárnya Holdasán, Hunor jó Rigó lován, Magyar a Tündéren, a Vasderes repítette Kevét, Piros jó Ügyeket, kék pej paripáján szálldosott Csillagok Látója, szép almásderesen Jófüvek Tudója s elő sem lehet számolni, még hány derék vitéz, hős dalia. A hősök csapatát a nagy király vezette! Attila a jó Villámon. Az aranypalota előtt égi királyok ültek a napfényes asztal körül. Arany Atyácska ősz hajfonata beborította arcát, s mint futó repkény, elfedte az asztalt. Napkirály, Szélkirály, hadak Ura aranyos karszékben pihentek. Szép öregemberek voltak. Amikor a hősök asztaluk elé érte, intettek, hogy üljenek le. Majd Napkirály, bár nehezére esett, szóra nyitotta ajakát:
– Ímé, betelt az idő, a magyarok Álmos vezetésével útnak erednek. Ha elérik az aranyos szegletet, mi is pihenni térünk.
Ekkor az asztal körül ülők felemelték aranyos kupáikat, és fenékig ürítették. – Csodálatos álom volt! De rossz hírt is kell mondanom: amíg odajártál, a rettenetes Nagy Kán a Kerek-tenger partján összegyűjtötte a besenyők félelmes csapatát – mint fűszál a réten, annyi a katonájuk –, s rátört nyári szállásainkra. Gyorsan cselekedj, hogy Hadak Ura parancsát teljesíthesd, s a hétmagyar a nagy útra holdújuláskor elindulhasson.
(Ó, tollam, nyerj továbbra is erőt! Hadd mondhassam el, mi történt azután, hadd legyek a hazát kereső magyarok tetteinek hű krónikása!)

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.18.
Az állami egyetemek tanszékei visszavonatnák az új NAT-ot
Miután múlt héten egyetemi oktatók széles köre foglalt állást az új Nemzeti Alaptanterv irodalomoktatásra vonatkozó részei ellen, kedden az állami egyetemek irodalomtudományi tanszékei-...
(Forrás: Index)
--
2020.02.18.
Kínában gigantikus internetes oktatási platformot szerveztek a vírus miatt otthon maradt 180 millió diáknak
Kína létrehozott egy felhő alapú közös oktatási platformot, és elkezdte a tévében leadni az általános iskolás tananyagot, miután az ország 180 millió tanulója nem járhat iskolába az...
(Forrás: Qubit)
--
2020.02.18.
Nahalka István: Mekkora a baj? Harcok a NAT körül
Tényleg úgy tűnik, hogy az oktatás tartalmának központi szabályozása terén két egymásnak gyökeresen ellentmondó nézet érvényesül, és attól függően, hogy éppen milyen oktatáspolitika...
(Forrás: Városi Kurír)
--
2020.02.18.
Az egykori népbiztosok színvonalán támadják a Nemzeti alaptantervet
A hőzöngők minden pozitív újítást és változást figyelmen kívül hagyva, főleg politikai-ideo­lógiai síkon támadják a NAT történelem tantárgyra vonatkozó részeit, aminek semmi kö...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
A Fazekas tanárai is tiltakoznak a NAT ellen
Az iskolai rangsorokat rendre megnyerő Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanárai és dolgozói is tiltakoznak az új Nemzeti alaptanterv bevezetése ellen. Csatlakoznak...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.18.
Ha nálam egy tanár azt mondaná egy gyereknek, hogy „fogd be a szád”, akkor holnap bezárnék
Ha játékosan csináljuk, az is lehet buli, hogy megtanuljuk az összes magyarországi tájegységet a pontos helyesírásukkal együtt, meg az is, hogy összegyűjtjük a magánhangzó-torlódásos...
(Forrás: Forbes)
--
2020.02.18.
Multinacionális vállalatok tantervei: gyerekvilág a 21. századi globális kapitalizmus korában
A 21. századi gyermekkép két fő jellemzője a gyerekek álemancipációja, és a néhány éve elhunyt amerikai kutató, Joe Kincheloe által kinderkultúrának nevezett, rózsaszínre lakkozott á...
(Forrás: mérce)
--
2020.02.18.
Bayer-show: Ez az első tanárok, pedagógusok által összeállított NAT
A műsor második felében Pósán László, a Fidesz-KDNP debreceni országgyűlési képviselője volt a vendége, akivel főként az új Nemzeti Alaptantervről beszélgettek.Ami az új Nemzeti Alaptantervet...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
Fidesz: A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye
A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye, a cigány családok és tanulók pedig csak eszközök ahhoz, hogy a kártérítési pert kezdeményező, „külföldről pénzelt alapí...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek