OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

A vitézek nevelő iskolája

– Van szép fegyverünk – mondotta Álmos Ravasznak, megérkezésük utáni első reggel –, díszes a ruhánk, fürgébb lovas nálunk a hétmagyar birodalmában nem akad. Mégsem vagyunk igazi vitézek!
– Miért nem vagyunk? – pillantott fel kíváncsian Ravasz.
– Még senkivel nem verekedtünk!
– Hát verekedjünk!
– Igen ám, csak azt nem tudom, hogy kezdjünk hozzá.
– Hát ezt én sem tudom – felelte Ravasz. Apám mindig azt mondogatja: a vitáz nem sátor alatt alszik, csak a leányka hever párducos nyoszolyán, a vitáz a szabad ég sátra alatt tanyázik, puszta földön fekszik, nyereg a fejealja. Így kellene kezdenünk.
– Kezdjük hát így, ha apád így mondta! – vélte Álmos.
Emese csak harmadnap tudta meg, hogy a két fiú kiszökött az őszi pusztába, s hogy a puszta földön alusznak. Szaladt Ügyekhez, kérlelte, hogy tegyen valamit a két gyerekkel, mert még betegség lopózik gyenge testükbe a hűvösödő éjszakában. Ügyek csak bólongatott, mintha igazat adott volna asszonyának, de mikor Emese befejezte, azt mondta:
– Mégiscsak derék fiú Álmos!
– Hát nem sajnálod?
– Én küldtem volna a pusztába, ha magától nem megy! Hiszen a puszta a vitézek nevelő oskolája! Itt az ideje, hogy Álmos a vitézkedést megtanulja. Már utánuk is szalasztottam Óndot. Meglásd, mire lehull a fák levele, olyan vitézt farag a fiadból, hogy nem vall szégyent a magyar.
Amikor Ónd is megérkezett a csikóstanyára, kezdetét vette a vitézi iskola.
Előbb a íjazást gyakorolták. Igaz, hogy mind a két fiú kezében jól állt már az íj, röptében lőtték le a madarat. De más mesterség a vadászmesterség, és megint más a katonáé! Mikor aztán a nyeregből is olyan pontosan célba találtak, mint a puszta földről, sutba hajították az íjakat, s a párviadal büszke fegyverét, a kardot kapták a kezükbe.
Előbb csak pergették, forgatták csuklójukban, a puszta levegőbe vagdalkoztak. Majd amikor szilárdan állt a kard a kezükben, tököt tűztek egy karó hegyébe, azt szabdalták, mintha csak az ellenfél koponyája volna! Pár hét múlva markolata szinte odanőtt a kezükbe. Ónd nemsokára egymásnak engedte a két fiút. Most kellett aztán kinyitni a szemet. Ugrottak, pördültek, hajlongtak, mint szélben a nádszál.
Ónd ekkor a kezükben nyomta a kopját. A kopja még a kardnál is veszedelmesebb fegyver! A jó vitéz egy ügyes szúrással kiveti ellenfelét a hegyes kopjával a nyeregből. A fiúk azonban csak most kezdték gyakorolni a kopjaforgatás tudományát. Sehogy nem boldogultak a fura hegyes botokkal. Még csak fel sem emelhették a rudat, olyan gyorsan ugrottak össze lovaik, toporzékoltak, táncoltak, ijedeztek. A vívómesterség csak nem sikerült.
Ónd szelídebb paripa után nézett. A ménes közelében legelt Ügyek tevecsordája.
Kiszakasztott a csordából két jámbor tevét, s rájuk ültette a vitézjelölteket. A tevék szép lassan lépegettek, úgyhogy amire egymás közelébe értek, ügyesen felemelhették a fiúk a kopjáikat. Hajolhattak a nyeregben, forgolódhattak kedvükre, a tevék még az oldalba döfködést is jámboran tűrték.
Mire rozsdaszínűre perzselődött a puszta pázsitja, nem kellettek többé a tevék! Felpattanthattak lovukra, s paripáról mérhették össze kopjáikat. Olyan keményen ültek a nyeregben, olyan szilárdan tartották kezükben a kopját, hogy csak nagy sokára tudott hol az egyikük, hol a másikuk felülkerekedni.
Álmos karján már hatalmas izmok dagadoztak, a legverekedősebb csikós is megcsóválta rá a fejét, és illedelmesen kitért az útjából. Pedig a csikósok híres verekedők voltak! Kérte is őket Álmos, hogy vívjanak meg véle, de azok csak húzódoztak. De ki is mert volna az acélizmú fiúval kikezdeni? Az állások karvastagságú dorongjait is összetörte. Amikor aztán egyszer egy tevét leütött egyetlen ökölcsapással, így szól hozzá Ónd:
– Be is rekeszthetjük a tornát. Vágtassunk vissza Ügyek udvarába, s ott mutassátok meg, hogy mit tudtok!
Csendes volt eddig Ügyek fejedelmi sátra. Csak a hajnali kürtszó verte fel az udvar hallgató csendjét. A nagyúr alig mozdult ki palotájából, az egykori daliás hőst már a járás is fárasztotta, vendégek is mind ritkábban lépték át sátorpalotája küszöbét.
Bezzeg hangos lett a palota, amint Álmos hazaérkezett! Az öreg Ügyek is megelevenedett, nem bújta többé az árnyékos szobákat, hanem Álmos nyomába szegődött.
Messzi földön kihirdették a vetélkedést. A hívogatók felkeresték a híres vitézeket, és egy szálig meghíták őket Ügyek udvarába. Jöttek is azok seregestül.
Három hét múlva Álmos megérkezése után már Ügyek udvarán táncolt a vitézek paripája. Kardjuk, kopjájuk csengett, kopogott, cifra sátraik az udvar lábjában domborodtak.
A kopjákkal körülkerített porondon, amikor megfújták a trombitákat, éppen háromszáz vitéz rúgtatott el Ügyek előtt. Gyönyörű háromszáz vitéz volt! Tüzesek, táncos kedvűek voltak a paripák. Ki feketevércse-színű paripán, ki fehér-szürkén, ki almásderesen szálldosott. Ott táncolt a sorban Piros Szárnya is. Ügyek szíves megremegett, amikor Álmos az aranyos páholy előtt eltáncolt.
Megkezdődött a viadal.
A háromszáz vitáz derekasan küzdött, büszkén verekedett. Hamarosan tél lett, ekkor abbahagyták, de amikor kitavaszodott, újra táncoltak paripáik. Csattogtak a kopják, villogtak a kardok. Derekasan verekedtek, hogy egymást kipenderítsék a nyeregből. Egyikük-másikuk hónapokig ült veretlen a nyeregben, már a lovak is kidőltek alóluk, de ők csak nem lankadtak, csak nem fáradtak el a harcon. Végre is két dalia maradt szilárdan a nyeregben, Álmos és Ónd fia, Ete.
Ekkorra már messze-messze földre elszállt a vetélkedés híre. A fényes viadalra vezérek, fejedelmek siettek Ügyek udvarába. A győztes végső összecsapást várták. Eljött a hat testvértörzs vezére is. A nagyúr jobbján ült Ónd, Kende és Előd, a tarján, a kürtgyarmat, a nyék törzs feje, balján a jenő, kér, keszi törzsek fejei, a vasgyúró Tas, Huba és Töhötöm. Három szomszédos kabar törzs vezére is eljött. Mindnyájan gyönyörködve figyelték a vívók fürge mozdulatait Ügyek fia kezében még csak meg sem rebben a kopja. Olyan ügyesen forgatta, olyan könnyedén, mint szél az erdőn a vékony gallyakat.
Századszor harsant fel a kürt, századszor szaladt egymásnak a két ifjú dalia, amikor a viadal hevében Ügyek felemelte reszkető karját, s így szólt:
– Jó fiam s jó vitéz, Ete! Engedjétek le a hadikopját. Szívem büszkén tekint le rátok. Hadd szólja hozzátok.
A vezérek ősz Ügyekre pillantottak. Arca sápadt volt, szemében titokzatos tűz lobogott. Szólítatlan, némán felálltak, s hűséges tekintetüket az ősz vezérre függesztették.
Ete és Álmos leeresztette kopjáját, az emelvény felé fordultak, s kíváncsian pillantottak az ősz fürtű öregre.
Ügyek szóra nyitotta ajakát:
– Jó fiam, aki szép vitézzé nevelkedtél, utoljára szólok most hozzád. Rád marad a hétmagyar birodalom.
– Eddig én vezettem, én oltalmaztam, Ne hagyd, hogy becsületünk palástján folt essen. Ezt földet neked kell megoltalmaznod, s Attila elárvult birodalmát neked kell visszaszerezned. Apai örökségül, íme, ezt hagyom neked: tartsd össze erős kézzel a néped, ahogy én összetartottam. Ha felharsannak a kürtök, s indulnod kell, mind a hét törzs, mind a száznyolc nemzetség kísérjen utadon.
Ügyek megpihent kicsit, várt, majd a törzsek uraihoz fordultak:
– Utolszor szólok hozzátok, jó társak. Búcsúzom tőletek, törzsek büszkesége, Napkirály szeme fénye, Előd, Ónd, Tas, Kende, Huba és Töhötöm. Még egyet kérek tőletek utoljára. Egymást el ne hagyjátok! Ne feledjétek: erős a vesszőnyaláb, melyet gondos kezek egybefontak, de gyenge és törékeny a pálca egymagában!
A hat büszke vezér szeme összevillant, s Előd és a három vendég kabar törzs vezére, Bors, Ügyek elé léptek:
– Ügyek, jó társunk! Előtted megfogadjuk, Hadak Ura úgy segéljen minket! Mi Álmost el nem hagyjuk! Jó sorban, rosszban vele tartunk!
Ahogy a két fiú megölelte, megcsókolta, lehanyatlott büszke Ügyek, ő, aki párduccal, oroszlánnal viaskodott. Mosollyal ajkán, vitáz fia színe előtt tért meg őseihez.
Hét nap, hét éjszaka ülték a halotti tort Ügyek sátra előtt. A hetedik napon este búcsút intettek Álmosnak a vezérek, s ki-ki saját népéhez hazaindult, de előbb erős szóval megígérték, hogy amikor Hadak Ura megfúvatja a kürtöt, és indulniok kell, nemzetségük élén Álmos sátra előtt gyülekeznek.
Alig fordítottak hátat a vezérek a palotának, Álmos vitézi ruhát öltött, felkantározta paripáját, s Ravasz kíséretében elindult fel északnak, hogy Ajnót megkeresse, és a szép vitézségéről néki rendre számot adjon.
Vagy félnapi járásra lehettek a pusztában, már az öreg körtefánál jártak, amikor ismeretlen fegyveres csapat került az útjukba. A futó szél meglobogtatta a csapat vezérének hímzett köntösét. Szép, veretes görbekard csüngött a balján, derékövében kövek szikráztak, párduckacagányát díszes csat kapcsolta össze a vállán.
Álmos kardot rántott, mert nem tudhatta a vitéz szándékát. A kietlen pusztában gyakran tanyáznak kóbor lovascsapatok.
Az ismeretlen vitéz azonban nem kapott kardjához. Szelíd hangon így szólította meg Álmost: – Dugd vissza kardod hüvelyébe, jó fiam! Forgathatod majd hamarosan! Ne rongáld hiába!
– Ki vagy, jó vitéz?
– Nevem ne kérdezd! Ősi törvény tiltja, hogy eláruljam! Hadak Ura követe vagyok! Álmos menten visszadugta hüvelyébe kardját. Az ismeretlen ekkor így szólott:
– Amikor születtél, anyád csodálatos álmot látott. Sólyommadár szállott kebelére, s így szólott hozzá: nyoszolyád lábától ezüstös nagy folyó indul, tüzesen szalad végig a rónán, s nincsen erő, mely futását megakassza. A nagy folyó csak akkor pihen meg, ha eléri az aranyos szeglet. Álmos, te vagy e nagy folyó. Hadak Ura most megparancsolja: mire a hold megújul, minden népeddel indulj el, és meg se állj az aranyos szegletig!
Ámulva hallgatta Álmos a büszke vitéz szavait:
– Jó vezér, Hadak Ura parancsát megértettem. Teljesítem is. Mire a hold megújul, elindulok seregemmel. De maradj velünk te is. Áll be közénk…
Az idegen azonban megrázta a fejét, meglibbent szép hajfonata:
– Büszke csapatommal – mutatott dali vitézeire – veled maradok és minden ivadékoddal! Ahol csak segíteni kell, a mi csapatunk ott terem majd. Látni nem láthatsz bennünket, de hallani fogod kardunk zuhogását. Most pedig búcsúzzunk!
Megrántotta a kantárszárat, kis csapata sarkon fordult, és elvágtatott a végtelen pusztában. Délibáb tündér mosolygott a puszta peremén, ránevetett a két álmélkodó fiúra. Majd játékosan kitárta karját, s az ismeretlen vezért és csapatát keblére ölelte. Felemelte őket az ég aljára, s a csapat csillagúton vágtatott tovább.
Álmos erre elkiáltotta magát:
– Csaba és vitézei robognak a Hadak Útján! Jó Szovárd mesélt róluk. Ők azok, jól emlékszem!
Ajnó evetbőröket aggatott a szárítófákra. Ott pirultak a napon a halak is. Nem volt már dolga. A fenyőerdőt fürkészte szép ibolyaszemével.
Kis barátnője, Menyétke tett vett mellette.
– Hallod?! – szólalt meg végre Ajnó.
– Mit hallasz?
– Piros Szárnya nyerítését!
– Csak a szél fütyül az erdőn.
– Mit gondolsz, eljön újra? Látod, ilyenek a fiúk, ígérgetnek, s nem tartják meg a szavukat – majd hirtelen felcsillant két szép szeme.
– Ez az ő lova, száz közül is megismerem a nyerítését.
Álmos a faluszélén meghúzza a gyeplőszárat, s Piros Szárnya megállt. Menten az eszébe jutott a nagy riadalom. Itt fogták el őket a markos legények, amikor a medvetorra igyekeztek. Haj, de régen is volt! Gyerek volt akkor még, s most íme, dali ifjúvá serdült! Hajfonata a vállát veri. Kiserkent a bajusza. Hej, ha most ugranának elébe markos legények! De megemlegetnék ezt a napot!
Amikor Ajnóék háza elé ért, a gyeplőszárat az ajtóbálványra dobta, de még szóhoz sem juthatott, mert Ajnó kézen fogta, s így csicsergett:
– Gyere velem! Bekukkantunk mindenüvé, ahol jártunk. Elsétáltam nemegyszer a hét nyírfához, ahol váratlanul elébem toppantál. Azt hittem, ott talállak. Felszaladtam a dombra, ahol a tüzet átugráltuk. Emlékszel, Álmos?
– Emlékszem ám, hogyne emlékezném! Eszembe jutottak nekem is nemegyszer, de... – Ne szólj semmit, csak gyere! – azzal Ajnó már iramodott is a hét nyírfához. Onnan felszaladt a tűz dombjára, majd ki a versengő paripák mezejére. Álmos alig tudta követni, olyan fürgén szedte lábait.
Végre a szép virágos mezőben utolérte. Ekkor Ajnó így szólt:
– Találd ki, mit kérdek tőled!
– Találós kérdést! – nevetette el magát Álmos.
– Ó, dehogy kérdek találós kérdést!
– Akkor ki nem találom!
– Azt hallottam, nagy vitéz lettél, igaz-e?
– Ezt inkább Ravasztól kérdezd meg.
– De én azt hallottam, hogy mindenkit legyőztél.
– Csak egyetlenegyet nem!
– Ki légyen az?
– A-val kezdődik a neve, Ó-val végződik és J és N is van a nevében.
Ajnó elnevette magát, s így szólt:
– Pedig az az egyetlenegy már régen várja az ajándékot.
– Melyiket?
– Hát, amit adni akartál, amikor először találkoztunk.
– Mit akartam adni?
– Selyemkeszkenőt!
Bíborpiros lett Ajnó halványas rózsaarca, kéklett ibolyaszeme, s úgy aranylott a haja, mint még soha eddig, fájdalom hasított a szívébe, hát mégiscsak elfelejtették!
– Dehogy felejtettem el! Itt van ni! – azzal a szép kendőt Ajnó kezébe fektette. – Csak hát...
– Semmi csak hát! – simogatta szép selymet Ajnó. – Én többé nem eresztelek el innen!
Álmos lehajtotta a fejét, igen halk, igen csendes volt a válasza:
– Én itt maradnék, Ajnó, örömest, de most el kell mennem…
– Miért nem mondtad ezt előbb? – fakadt sírva Ajnó.
– Mondtam volna, de nem hagytál szóhoz jutni!
Álmos töviről hegyire elmesélt mindent. Beszélt a haditornáról, jó apja haláláról, elmondotta azt is apróra, amit a titokzatos vitézről hallott. Végül is így fejezte be:
– Látod, a vitéznek ez sorsa. Elviszik a csatába!
Ajnó szép ibolyaszeméből hullottak a könnyek. Csak akkor csillapult könnyeinek árja, amikor Álmos szépítgetni kezdte előbbi szavait:
– Ne sírj, kis Ajnó, inkább nevess! Ha a hadak végire járok, visszajövök hozzád, s akkor örökre itt maradok!
– S mikorra jársz végére a hadaknak?
– Ne félj, nemsokára! Mire a fák újra rügyet bontanak, s a kis nyírfánk leveleit meglengeti a szellő, már itthon is leszek!
– S már búcsúzol is?
– Elbúcsúzom, hogy annál hamarabb visszatérhessek. Ha előbb indulok, előbb térek meg!
– Akkor indulj máris, hogy visszajöjj mihamar!
Megölelték s megcsókolták egymást. Álmos búcsút intett a dombnak, a szép nyírfának. Előcsoszogtak a bajuszos öregemberek, az ezüstös hajfonatú szép öregasszonyok. Mint a méhkas, ha felpiszkálják, egyszeribe felbolydult az egész falu arra a hírre, hogy Álmos büszke seregével elindul. Nagy csapatban jöttek a bátor pillantású ifjak és az ibolyaszemű, aranyfürtű lányok. Siettek Álmoshoz a bőrcsizmás halászok.
A virágos mezőn kezet szorítottak, és kikísérték a fenyőerdő széléig.
Ott aztán a fehér nyírfák közt szétszóródtak, s kendőjüket lengetve megállottak.
Amikor Álmos felkapott Piros Szárnyára, egyszeribe könny szökött az öregek szemébe. A csizmás halászok, az ifjak, szótlanul álltak, ámulva tekintettek a délceg ifjú után, aki a pusztából kardjával még visszaintett. Valahonnan távolból dal foszlányait repítette Ajnóthoz a szellő:

Nekem nincsen szeretőm,
Csak egy rojtos keszkenőm.
Szebbik felit fordítom,
A rózsámat gondolom.

Jaj be sötét este van.
Az én rózsám messze van,
A keszkenőm nála van,
Víg örömem benne van.

Otthon már türelmetlenül várta Álmost Szovárd.
– Csodálatos álmot láttam – fogadta a hazaérkező ifjú vezért. – Fenn jártam a Tetejetlen Fán. Hát ahogy az Aranyerdő mellett repült paripám, ott már kis lovascsapat vágtatott előttünk. Repült Szépmező Szárnya Holdasán, Hunor jó Rigó lován, Magyar a Tündéren, a Vasderes repítette Kevét, Piros jó Ügyeket, kék pej paripáján szálldosott Csillagok Látója, szép almásderesen Jófüvek Tudója s elő sem lehet számolni, még hány derék vitéz, hős dalia. A hősök csapatát a nagy király vezette! Attila a jó Villámon. Az aranypalota előtt égi királyok ültek a napfényes asztal körül. Arany Atyácska ősz hajfonata beborította arcát, s mint futó repkény, elfedte az asztalt. Napkirály, Szélkirály, hadak Ura aranyos karszékben pihentek. Szép öregemberek voltak. Amikor a hősök asztaluk elé érte, intettek, hogy üljenek le. Majd Napkirály, bár nehezére esett, szóra nyitotta ajakát:
– Ímé, betelt az idő, a magyarok Álmos vezetésével útnak erednek. Ha elérik az aranyos szegletet, mi is pihenni térünk.
Ekkor az asztal körül ülők felemelték aranyos kupáikat, és fenékig ürítették. – Csodálatos álom volt! De rossz hírt is kell mondanom: amíg odajártál, a rettenetes Nagy Kán a Kerek-tenger partján összegyűjtötte a besenyők félelmes csapatát – mint fűszál a réten, annyi a katonájuk –, s rátört nyári szállásainkra. Gyorsan cselekedj, hogy Hadak Ura parancsát teljesíthesd, s a hétmagyar a nagy útra holdújuláskor elindulhasson.
(Ó, tollam, nyerj továbbra is erőt! Hadd mondhassam el, mi történt azután, hadd legyek a hazát kereső magyarok tetteinek hű krónikása!)

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek