OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Németh László

Másság

Szeretem a magam másságát, de időnként azt veszem észre, nem szeretem a másik másságát. Miután meditatív lélek (elme) vagyok, elgondolkodom ezen. Miért szeretem a magam másságát? Mert megélem benne egyediségem, megkülönböztetettségem. Átélem mint pozitívumot, mert magam teremtettem – szemlélem, vizsgálgatom és szeretem. Őrzöm, óvom attól, hogy mások befolyásolják, a maguk képére formálják, manipulálják vagy alakítsák. A másságom az enyém. Amiért fontos még, hogy semmit közvetlenebbül, személyesebben megélni nem tudok, mint az önmagammal való azonosságom. Állandóan érzem, látom különbözőségem másoktól. Gyengédség ébred bennem önmagam iránt – ez én vagyok! Mások? Ők rajtam kívül mindenféléket éreznek irántam. Szeretnek, gyűlölnek, közömbösek. Senkitől nem várhatom, hogy magam helyett szeressen. Más szeretete csak a másiktól kapott szeretett lehet. Helye van és helyének kell lennie a magam becsülésének, szeretetének. Ez pedig csak arra vonatkozhat bennem, ami egyedi, ami én vagyok, amiben más vagyok másoktól. Ugyanakkor azt is nagyon szeretem magamban, amiben hasonló vagyok másokhoz. Mert szeretetem teljes magamra vonatkoztatom. Ti, akik hallgatjátok (olvassátok) most ezt az írást, kérdezhetitek, mi közötök ahhoz, hogy én szeretettel viszonyulok önmagamhoz. Válaszolhatom, hogy semmi, de mondhatom azt is, hogy amivel én fordulni tudok feléd, nem más, mint az a viszony, amivel magamhoz közelítek. Azért követtem végig a magamhoz való viszonyom, a másságomhoz való viszonyom, mert azt gondolom (és érzem), hogy ez a meghatározó az én esetemben, a másokhoz való viszonyomban. Merem azt az általánosítást tenni, hogy mindenkinek a másokhoz való viszonyát az önmagához való viszonya határozza meg. Gondolj csak a különböző látszólag pillanatnyi hangulatodra, hogy mennyire befolyásolja azt, hogy miként reagálsz egy adott helyzetben. Ugyanazért mikor dühöngsz és mikor nevetsz?!

De azzal kezdtem, hogy időnként azt veszem észre, hogy más másságát nem szeretem. Azt hiszem, olyankor történik ez, amikor mást várok el a másiktól, mint amit Ő ad. Az első reakcióm, hogy idegen, mert eltér az én elképzelésemtől. Idegen, más – nem szeretem. Ez az érzelmi viszony jelenik meg először. Érzem, átélem, de közben homályosan elkezd egy másik érzés is áramlani bennem. Amikor én vagyok egy ilyen helyzetben, mennyire nem szeretem, hogy mást akarnak tőlem, mint amit én adni tudok, akarok vagy képes vagyok. Ez az érzés – lehet, hogy önzőségből – fontosabbá válik, mint az idegenség. Ha én elvárom velem kapcsolatban, akkor az egyértelmű számomra, hogy a másikkal kapcsolatban ezt ne tegyem. Hamvas a realizálással kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy „realizálni annyi, mint a más iránt támasztott követelést azzal kezdeni, hogy azt először önmagam váltom be". Ez az alapállás, ami meghatároz. Megint a magam szeretetének körébe érkeztem. Az előbb azt mondtam, lehet, önzőségből fordulok a második érzés felé inkább. Észrevétlenül a másik azonosítását használtam saját jelenségem leírására. Önzőség csak a másik vonatkozásában és a másik szempontjából megfogalmazva érvényes nézőpont. Saját szempontomból soha nem minősülhet semmi önzőségnek. Ez nem kóros befelé fordulás, hanem önmagam kiterjesztése. Abban a pillanatban, amikor a másikra is érvényes mindaz, ami önmagamra, akkor a másik részemmé válik, azonosságunk belőlem fakad – és nem tőle függ. Ezzel helyzetbeállító szerepem lesz, nem a másiktól függő, helyzetet elfogadó. Beállító szerepem abban lesz, hogy a magam számára megköveteltet, a másik számára biztosítom, és abban a pillanatban az a tisztelet lép a szituáció érvényességébe, hogy a másik megérzi, megéli az elismert egyéniségét, teljességét, egyediségét. Ezzel az alaplépéssel lemondok a kapcsolat rejtett küzdelméről – a másik meghatározásáról. Nem meghatározok, nem elvárok, hanem befogadok. A nyitottság, az odafordulás, az Ő meglátása, meghallása adja azt az alaphelyzetet, hogy megélhető a kiterjesztett énnel való közösség.

Lágyan elringatóztunk itt e gondolatmenetben, és talán még egyetértés is kialakult közöttünk a mássághoz való viszony alaphelyzetét érintően. De ha most mindenki végig gondolja, a másság alatt mit értett, milyen kép jelent meg hozzá kapcsolódva, akkor... Akkor valószínűleg azok a hozzánk hasonló „derék másságok" vannak kinek-kinek a fejében, ahol kimondatlanul konszenzus az egyén tisztelete, a saját viselkedéshez reflexív viszony, a megélt személyes felelős részvétel az életben. Ugye, ezek azok a pozitív másságok, amelyekkel mindenki akár közösséget is tud vállalni. Ezek a környezetünkben élő vagy a magunkban hordott művész, színész, zenész, akik a hiteles alkotások létrejöttéhez elismertséget kapnak környezetüktől, arra való jogot, hogy (pozitív) mások legyenek. De mi van a negatív másságokkal? Akik nem rendelkeznek azzal a szublimációs képességgel, hogy viselkedésük elfogadásához, magyarázatához valamilyen értelmező végterméket – alkotást tegyenek. Ennek hiányában pedig a viselkedésük maga lesz a megítélés (elítélés) tárgya.

Számomra a másságoknak két típusa létezik, és mindegyikének két alkategóriája. A tudatos és nem tudatos másság és mindkettőnél az erőszak viszonylatában az erőszakos, vagy nem erőszakos alkategória.

Az a másság, amelyik másságának tudatában, azt képviselve korlátozza az én másságom létjogosultságát, és mintegy elvárja, előírja számomra az Ő másságának elfogadását – az azzal való azonosulást. Ez az erőszakos tudatos másság él a megkülönböztetés jellemzőjével, de amint megkülönböztette magát, az egyetlen érvényes másság képét hordozza magában követendőként. Ez semmiben nem különbözik azoktól, akik a másságot nem fogadják el. Ugyanazt a hatalmi helyzetet teremtik – meghatározni a másikat, csak most épp az általa értelmezett másságot normává téve.

Az erőszakos tudatos másság szélsőséges formája önmagát már nem is másságként kezeli, csak a tőle eltérőket minősíti másnak. Ideológiai alapokkal támasztja alá, annak létjogosultságát, hogy a másságot miért és hogyan nem fogadja el, ill. hogyan „jogosult" eljárni a mássággal szemben. Ez az embernek az tipikus képessége, hogy ideológiával eltakarja maga elől azt, ami van. Az a korlátolt közelítés mód, ahol fontosabbá válik egy magyarázó elv, mint a tényszerűen megtapasztalható. Itt a tudatosságnak egy olyan korlátozott formája nyilvánul meg, amelyből hiányzik az önreflexió és a tények fényében való megvizsgálása a felállított elméletnek. Ez a szélsőséges másság hordozza magában a küldetéstudatot. Mintha bárkinek joga lenne más helyett megcselekedni bármit. Ennek tudatában érzi felhatalmazva magát mások nevében való cselekvésre.

Én a mássághoz való viszonylatban csak a hatalomról való lemondást tudom elfogadni alapállásként. Ugyanis ez biztosítja, hogy a tőlem független mások valóban egyéni szabadságuk megélése kapcsán – mások lehessenek. Ezzel az erőszakos tudatos mássághoz nem tudok másként viszonyulni, mint ő viszonyul hozzám. Saját magam védelme érdekében elfogadom a hatalmi harcot. Kikérem magamnak, elhatárolom magam tőle, fellépek ellene.

Ennek ellentéte a szabad tudatos másság. Másságát ismerve alapállásként biztosítja a másik számára szabadon másságának megélését – követelmény, következmény nélkül, rácsodálkozással, elfogadással.

A másságok másik formája a nem tudatos másság. Ennek is két altípusa van: az erőszakos és az elemi. A nem tudatos erőszakos másság képtelen rálátni emberi viszonyok kölcsönös meghatározó jellemzőire, és ennek megfelelően egyetlen érvényes igazságot képvisel, a sajátját. Ez megingathatatlan, minden tőle eltérőt minősít. Érzékeli másságát, de értetlenül áll a jelenség előtt: nem érti, a másik miért nem pont olyan, mint ő. Nem érti, de elvárja, hogy a másik olyan legyen, mint ő. Ezek a másságok azt az illúziót hordozzák magukban, hogy ők valamilyen többséghez tartoznak, és azok képviseletében van joguk a tőlük eltérő másságok felé fellépni azzal az elvárással, hogy hozzájuk hasonuljanak.

Ezzel szemben a nem tudatos elemi másság természetes egységben él saját másságával. Érzékeli különbözőségét, de természetesnek tartja az eltéréseket. Elemi igazságként létezik számára a különbözőség, és úgy gondolja, ez így van helyén. Nem akar megváltoztatni senkit, és nem akar megváltozni Ő maga se. Rezignációval vesz részt a világban, és leginkább mosolyog, ha megváltoztatni szeretné valaki. El is éri, hogy békén hagyja a világ az Ő másságát. Zavartalanul létezhet és létezik másságának külön világában.

A másságok leírásában rejtetten benne van egy nagyon meghatározott nézőpont: az együttlátása a jelenségeknek. Ebből adódóan fogalmazható meg és használható egyáltalán a másság fogalma. Másság annyi, mint egymásmelletiség értéktételezések nélkül. Leíró, megállapító fogalomhasználat. Másságról ott kezdődik lényegi gondolkodás, amikor valaki önmagára tud úgy tekinteni, mint a meglévő változatok egyike. Ezzel az „egyike" nézőpont alapállássá válik. Elhatárol, de határt megjelölve összeköt; egy rész teljes tulajdonosává tesz, de viszonyításban a körbevevőkkel; identitástudatot biztosít, de más identitások figyelembevételével.

Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert sokszor az homályosítja el a tisztánlátását valakinek, hogy nem látja a sokaságban önmaga „egyikességét”, hanem az a belső megélése, hogy amit ő gondol és lát és tart helyesnek, az mindenki számára az egyértelmű.

Befejezésként szeretném azt az élményem elmesélni, amikor rádöbbentem a másik fontosságára a magam teljessége szempontjából. Sokszor voltam olyan helyzetben, amikor valaki mondott valamit, és én azt gondoltam „ez mekkora marhaság!" Ezt egy ideig helyénvalónak találtam, hiszen ezzel a kijelentésemmel magamban biztosítottam a saját gondolataim értékességtudatát. Amit én gondolok, az fontosabb, értékesebb. Aztán elkezdtem gyanakodni magamra. Valóban így van? Rádöbbentem, hogy ezzel egy hierarchiát hozok létre magam és a másik között. A szimbolikus gondolati hierarchiában alá és fölé rendelem a másik és saját gondolatom. Ez nem megfelelő alapállás. Elkezdtem úgy résztvenni helyzetekben, hogy amikor megjelent ez az érzésem, akkor rögtön kontrolláltam és belsőleg fordítottam a helyzeten. Hierarchia nélkül elkezdtem azt nézni, hogy a másik gondolatának mi önmagában az értéke, illetve hogyan kapcsolható az én gondolataimhoz – minősítés nélkül. Egyszercsak az történt, hogy rácsodálkoztam arra a helyzetre – ebből az alapállásból, hogy – amit a másik mond, az nekem nem jutott volna eszembe. Ezzel az történt, hogy annak élménye vált megragadhatóvá számomra, hogy a saját lehatároltságom a másik kapcsolódásával tudja elérni kiteljesedését. Ugyanis nem az a fontos egy másik emberrel való kommunikációban, hogy az biztosítsa számomra saját értéktudatomat, hanem hogy létrejöjjön egy valós, hiteles személyes találkozás. Ha pedig ez a fontos, akkor nem a saját korlátoltságom köreinek ismétlése a meghatározó, hanem a gondolataink elérése a másikhoz, hozzánk. Ez pedig csak abból az alapállásból jön létre, ahol nem megítélem, hanem megragadom, befogadom mindazt, amit a másik kifejezni képes. Így döbbenten rá, hogy szükségem van a másik másságára, mert ez képes a magam teljességét láthatóvá tenni önmagam számára.

Már megint saját körömbe érkeztem – mondhatjátok. Lehet, hogy tudomásul kéne venni, a legnagyobb ösztönzést a dolgok alakulásában mégiscsak önmagunkkal való viszonyunk motiválja. Az nem mindegy, hogy mennyire vagyok képes ezt az önmagamra vonatkozó viszonyt olyan tisztaságban meghatározni, amely következményként a másikkal való viszony tisztaságát eredményezi. Mi a másikkal való kapcsolat tisztasága számomra? A kapcsolat egyenrangúsága, amely még rejtetten sem működtet hierarchiát; annak megajánlása, hogy a másik hordozza a teljességet – így a belőle látható pillanatnyi mellett és mögött ott van az, ami lényeges egy emberből, mégha el is fedi a jelenlegi pillanatban valami homályos érzelem, érdek; azt fogadom el, amit a másik ad, és abban látom meg a nekem szóló személyest – és nem az én korlátolt elvárásomnak akarom megfeleltetni a másikat; helyzetbeállító teremtőként veszek részt a kapcsolatban – ahol nem az adott szituáció a meghatározó, hanem a lehetséges, ami minden emberben meglévőt feltételezve tud átsegíteni a pillanatnyi érzéseimen a másikkal kapcsolatban, ezzel alakítva, változtatva a meglévő szituáció lehetőségeit; ennek a helyzetnek az alapja pedig a közvetlen, személyes, nyílt kapcsolat.

Azzal kezdtem, hogy szeretem a magam másságát, de időnként azt veszem észre, nem szeretem a másik másságát. Azzal fejezem be, hogy szeretem a magam másságát és ennek szabad megéléséhez a legcélszerűbb és legtöbb örömet adó formában úgy tudok eljutni, hogy kedvelem mások különbözőségét, másságát – tőlem.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek