OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Németh László

Másság

Szeretem a magam másságát, de időnként azt veszem észre, nem szeretem a másik másságát. Miután meditatív lélek (elme) vagyok, elgondolkodom ezen. Miért szeretem a magam másságát? Mert megélem benne egyediségem, megkülönböztetettségem. Átélem mint pozitívumot, mert magam teremtettem – szemlélem, vizsgálgatom és szeretem. Őrzöm, óvom attól, hogy mások befolyásolják, a maguk képére formálják, manipulálják vagy alakítsák. A másságom az enyém. Amiért fontos még, hogy semmit közvetlenebbül, személyesebben megélni nem tudok, mint az önmagammal való azonosságom. Állandóan érzem, látom különbözőségem másoktól. Gyengédség ébred bennem önmagam iránt – ez én vagyok! Mások? Ők rajtam kívül mindenféléket éreznek irántam. Szeretnek, gyűlölnek, közömbösek. Senkitől nem várhatom, hogy magam helyett szeressen. Más szeretete csak a másiktól kapott szeretett lehet. Helye van és helyének kell lennie a magam becsülésének, szeretetének. Ez pedig csak arra vonatkozhat bennem, ami egyedi, ami én vagyok, amiben más vagyok másoktól. Ugyanakkor azt is nagyon szeretem magamban, amiben hasonló vagyok másokhoz. Mert szeretetem teljes magamra vonatkoztatom. Ti, akik hallgatjátok (olvassátok) most ezt az írást, kérdezhetitek, mi közötök ahhoz, hogy én szeretettel viszonyulok önmagamhoz. Válaszolhatom, hogy semmi, de mondhatom azt is, hogy amivel én fordulni tudok feléd, nem más, mint az a viszony, amivel magamhoz közelítek. Azért követtem végig a magamhoz való viszonyom, a másságomhoz való viszonyom, mert azt gondolom (és érzem), hogy ez a meghatározó az én esetemben, a másokhoz való viszonyomban. Merem azt az általánosítást tenni, hogy mindenkinek a másokhoz való viszonyát az önmagához való viszonya határozza meg. Gondolj csak a különböző látszólag pillanatnyi hangulatodra, hogy mennyire befolyásolja azt, hogy miként reagálsz egy adott helyzetben. Ugyanazért mikor dühöngsz és mikor nevetsz?!

De azzal kezdtem, hogy időnként azt veszem észre, hogy más másságát nem szeretem. Azt hiszem, olyankor történik ez, amikor mást várok el a másiktól, mint amit Ő ad. Az első reakcióm, hogy idegen, mert eltér az én elképzelésemtől. Idegen, más – nem szeretem. Ez az érzelmi viszony jelenik meg először. Érzem, átélem, de közben homályosan elkezd egy másik érzés is áramlani bennem. Amikor én vagyok egy ilyen helyzetben, mennyire nem szeretem, hogy mást akarnak tőlem, mint amit én adni tudok, akarok vagy képes vagyok. Ez az érzés – lehet, hogy önzőségből – fontosabbá válik, mint az idegenség. Ha én elvárom velem kapcsolatban, akkor az egyértelmű számomra, hogy a másikkal kapcsolatban ezt ne tegyem. Hamvas a realizálással kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy „realizálni annyi, mint a más iránt támasztott követelést azzal kezdeni, hogy azt először önmagam váltom be". Ez az alapállás, ami meghatároz. Megint a magam szeretetének körébe érkeztem. Az előbb azt mondtam, lehet, önzőségből fordulok a második érzés felé inkább. Észrevétlenül a másik azonosítását használtam saját jelenségem leírására. Önzőség csak a másik vonatkozásában és a másik szempontjából megfogalmazva érvényes nézőpont. Saját szempontomból soha nem minősülhet semmi önzőségnek. Ez nem kóros befelé fordulás, hanem önmagam kiterjesztése. Abban a pillanatban, amikor a másikra is érvényes mindaz, ami önmagamra, akkor a másik részemmé válik, azonosságunk belőlem fakad – és nem tőle függ. Ezzel helyzetbeállító szerepem lesz, nem a másiktól függő, helyzetet elfogadó. Beállító szerepem abban lesz, hogy a magam számára megköveteltet, a másik számára biztosítom, és abban a pillanatban az a tisztelet lép a szituáció érvényességébe, hogy a másik megérzi, megéli az elismert egyéniségét, teljességét, egyediségét. Ezzel az alaplépéssel lemondok a kapcsolat rejtett küzdelméről – a másik meghatározásáról. Nem meghatározok, nem elvárok, hanem befogadok. A nyitottság, az odafordulás, az Ő meglátása, meghallása adja azt az alaphelyzetet, hogy megélhető a kiterjesztett énnel való közösség.

Lágyan elringatóztunk itt e gondolatmenetben, és talán még egyetértés is kialakult közöttünk a mássághoz való viszony alaphelyzetét érintően. De ha most mindenki végig gondolja, a másság alatt mit értett, milyen kép jelent meg hozzá kapcsolódva, akkor... Akkor valószínűleg azok a hozzánk hasonló „derék másságok" vannak kinek-kinek a fejében, ahol kimondatlanul konszenzus az egyén tisztelete, a saját viselkedéshez reflexív viszony, a megélt személyes felelős részvétel az életben. Ugye, ezek azok a pozitív másságok, amelyekkel mindenki akár közösséget is tud vállalni. Ezek a környezetünkben élő vagy a magunkban hordott művész, színész, zenész, akik a hiteles alkotások létrejöttéhez elismertséget kapnak környezetüktől, arra való jogot, hogy (pozitív) mások legyenek. De mi van a negatív másságokkal? Akik nem rendelkeznek azzal a szublimációs képességgel, hogy viselkedésük elfogadásához, magyarázatához valamilyen értelmező végterméket – alkotást tegyenek. Ennek hiányában pedig a viselkedésük maga lesz a megítélés (elítélés) tárgya.

Számomra a másságoknak két típusa létezik, és mindegyikének két alkategóriája. A tudatos és nem tudatos másság és mindkettőnél az erőszak viszonylatában az erőszakos, vagy nem erőszakos alkategória.

Az a másság, amelyik másságának tudatában, azt képviselve korlátozza az én másságom létjogosultságát, és mintegy elvárja, előírja számomra az Ő másságának elfogadását – az azzal való azonosulást. Ez az erőszakos tudatos másság él a megkülönböztetés jellemzőjével, de amint megkülönböztette magát, az egyetlen érvényes másság képét hordozza magában követendőként. Ez semmiben nem különbözik azoktól, akik a másságot nem fogadják el. Ugyanazt a hatalmi helyzetet teremtik – meghatározni a másikat, csak most épp az általa értelmezett másságot normává téve.

Az erőszakos tudatos másság szélsőséges formája önmagát már nem is másságként kezeli, csak a tőle eltérőket minősíti másnak. Ideológiai alapokkal támasztja alá, annak létjogosultságát, hogy a másságot miért és hogyan nem fogadja el, ill. hogyan „jogosult" eljárni a mássággal szemben. Ez az embernek az tipikus képessége, hogy ideológiával eltakarja maga elől azt, ami van. Az a korlátolt közelítés mód, ahol fontosabbá válik egy magyarázó elv, mint a tényszerűen megtapasztalható. Itt a tudatosságnak egy olyan korlátozott formája nyilvánul meg, amelyből hiányzik az önreflexió és a tények fényében való megvizsgálása a felállított elméletnek. Ez a szélsőséges másság hordozza magában a küldetéstudatot. Mintha bárkinek joga lenne más helyett megcselekedni bármit. Ennek tudatában érzi felhatalmazva magát mások nevében való cselekvésre.

Én a mássághoz való viszonylatban csak a hatalomról való lemondást tudom elfogadni alapállásként. Ugyanis ez biztosítja, hogy a tőlem független mások valóban egyéni szabadságuk megélése kapcsán – mások lehessenek. Ezzel az erőszakos tudatos mássághoz nem tudok másként viszonyulni, mint ő viszonyul hozzám. Saját magam védelme érdekében elfogadom a hatalmi harcot. Kikérem magamnak, elhatárolom magam tőle, fellépek ellene.

Ennek ellentéte a szabad tudatos másság. Másságát ismerve alapállásként biztosítja a másik számára szabadon másságának megélését – követelmény, következmény nélkül, rácsodálkozással, elfogadással.

A másságok másik formája a nem tudatos másság. Ennek is két altípusa van: az erőszakos és az elemi. A nem tudatos erőszakos másság képtelen rálátni emberi viszonyok kölcsönös meghatározó jellemzőire, és ennek megfelelően egyetlen érvényes igazságot képvisel, a sajátját. Ez megingathatatlan, minden tőle eltérőt minősít. Érzékeli másságát, de értetlenül áll a jelenség előtt: nem érti, a másik miért nem pont olyan, mint ő. Nem érti, de elvárja, hogy a másik olyan legyen, mint ő. Ezek a másságok azt az illúziót hordozzák magukban, hogy ők valamilyen többséghez tartoznak, és azok képviseletében van joguk a tőlük eltérő másságok felé fellépni azzal az elvárással, hogy hozzájuk hasonuljanak.

Ezzel szemben a nem tudatos elemi másság természetes egységben él saját másságával. Érzékeli különbözőségét, de természetesnek tartja az eltéréseket. Elemi igazságként létezik számára a különbözőség, és úgy gondolja, ez így van helyén. Nem akar megváltoztatni senkit, és nem akar megváltozni Ő maga se. Rezignációval vesz részt a világban, és leginkább mosolyog, ha megváltoztatni szeretné valaki. El is éri, hogy békén hagyja a világ az Ő másságát. Zavartalanul létezhet és létezik másságának külön világában.

A másságok leírásában rejtetten benne van egy nagyon meghatározott nézőpont: az együttlátása a jelenségeknek. Ebből adódóan fogalmazható meg és használható egyáltalán a másság fogalma. Másság annyi, mint egymásmelletiség értéktételezések nélkül. Leíró, megállapító fogalomhasználat. Másságról ott kezdődik lényegi gondolkodás, amikor valaki önmagára tud úgy tekinteni, mint a meglévő változatok egyike. Ezzel az „egyike" nézőpont alapállássá válik. Elhatárol, de határt megjelölve összeköt; egy rész teljes tulajdonosává tesz, de viszonyításban a körbevevőkkel; identitástudatot biztosít, de más identitások figyelembevételével.

Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert sokszor az homályosítja el a tisztánlátását valakinek, hogy nem látja a sokaságban önmaga „egyikességét”, hanem az a belső megélése, hogy amit ő gondol és lát és tart helyesnek, az mindenki számára az egyértelmű.

Befejezésként szeretném azt az élményem elmesélni, amikor rádöbbentem a másik fontosságára a magam teljessége szempontjából. Sokszor voltam olyan helyzetben, amikor valaki mondott valamit, és én azt gondoltam „ez mekkora marhaság!" Ezt egy ideig helyénvalónak találtam, hiszen ezzel a kijelentésemmel magamban biztosítottam a saját gondolataim értékességtudatát. Amit én gondolok, az fontosabb, értékesebb. Aztán elkezdtem gyanakodni magamra. Valóban így van? Rádöbbentem, hogy ezzel egy hierarchiát hozok létre magam és a másik között. A szimbolikus gondolati hierarchiában alá és fölé rendelem a másik és saját gondolatom. Ez nem megfelelő alapállás. Elkezdtem úgy résztvenni helyzetekben, hogy amikor megjelent ez az érzésem, akkor rögtön kontrolláltam és belsőleg fordítottam a helyzeten. Hierarchia nélkül elkezdtem azt nézni, hogy a másik gondolatának mi önmagában az értéke, illetve hogyan kapcsolható az én gondolataimhoz – minősítés nélkül. Egyszercsak az történt, hogy rácsodálkoztam arra a helyzetre – ebből az alapállásból, hogy – amit a másik mond, az nekem nem jutott volna eszembe. Ezzel az történt, hogy annak élménye vált megragadhatóvá számomra, hogy a saját lehatároltságom a másik kapcsolódásával tudja elérni kiteljesedését. Ugyanis nem az a fontos egy másik emberrel való kommunikációban, hogy az biztosítsa számomra saját értéktudatomat, hanem hogy létrejöjjön egy valós, hiteles személyes találkozás. Ha pedig ez a fontos, akkor nem a saját korlátoltságom köreinek ismétlése a meghatározó, hanem a gondolataink elérése a másikhoz, hozzánk. Ez pedig csak abból az alapállásból jön létre, ahol nem megítélem, hanem megragadom, befogadom mindazt, amit a másik kifejezni képes. Így döbbenten rá, hogy szükségem van a másik másságára, mert ez képes a magam teljességét láthatóvá tenni önmagam számára.

Már megint saját körömbe érkeztem – mondhatjátok. Lehet, hogy tudomásul kéne venni, a legnagyobb ösztönzést a dolgok alakulásában mégiscsak önmagunkkal való viszonyunk motiválja. Az nem mindegy, hogy mennyire vagyok képes ezt az önmagamra vonatkozó viszonyt olyan tisztaságban meghatározni, amely következményként a másikkal való viszony tisztaságát eredményezi. Mi a másikkal való kapcsolat tisztasága számomra? A kapcsolat egyenrangúsága, amely még rejtetten sem működtet hierarchiát; annak megajánlása, hogy a másik hordozza a teljességet – így a belőle látható pillanatnyi mellett és mögött ott van az, ami lényeges egy emberből, mégha el is fedi a jelenlegi pillanatban valami homályos érzelem, érdek; azt fogadom el, amit a másik ad, és abban látom meg a nekem szóló személyest – és nem az én korlátolt elvárásomnak akarom megfeleltetni a másikat; helyzetbeállító teremtőként veszek részt a kapcsolatban – ahol nem az adott szituáció a meghatározó, hanem a lehetséges, ami minden emberben meglévőt feltételezve tud átsegíteni a pillanatnyi érzéseimen a másikkal kapcsolatban, ezzel alakítva, változtatva a meglévő szituáció lehetőségeit; ennek a helyzetnek az alapja pedig a közvetlen, személyes, nyílt kapcsolat.

Azzal kezdtem, hogy szeretem a magam másságát, de időnként azt veszem észre, nem szeretem a másik másságát. Azzal fejezem be, hogy szeretem a magam másságát és ennek szabad megéléséhez a legcélszerűbb és legtöbb örömet adó formában úgy tudok eljutni, hogy kedvelem mások különbözőségét, másságát – tőlem.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.18.
Az állami egyetemek tanszékei visszavonatnák az új NAT-ot
Miután múlt héten egyetemi oktatók széles köre foglalt állást az új Nemzeti Alaptanterv irodalomoktatásra vonatkozó részei ellen, kedden az állami egyetemek irodalomtudományi tanszékei-...
(Forrás: Index)
--
2020.02.18.
Kínában gigantikus internetes oktatási platformot szerveztek a vírus miatt otthon maradt 180 millió diáknak
Kína létrehozott egy felhő alapú közös oktatási platformot, és elkezdte a tévében leadni az általános iskolás tananyagot, miután az ország 180 millió tanulója nem járhat iskolába az...
(Forrás: Qubit)
--
2020.02.18.
Nahalka István: Mekkora a baj? Harcok a NAT körül
Tényleg úgy tűnik, hogy az oktatás tartalmának központi szabályozása terén két egymásnak gyökeresen ellentmondó nézet érvényesül, és attól függően, hogy éppen milyen oktatáspolitika...
(Forrás: Városi Kurír)
--
2020.02.18.
Az egykori népbiztosok színvonalán támadják a Nemzeti alaptantervet
A hőzöngők minden pozitív újítást és változást figyelmen kívül hagyva, főleg politikai-ideo­lógiai síkon támadják a NAT történelem tantárgyra vonatkozó részeit, aminek semmi kö...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
A Fazekas tanárai is tiltakoznak a NAT ellen
Az iskolai rangsorokat rendre megnyerő Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanárai és dolgozói is tiltakoznak az új Nemzeti alaptanterv bevezetése ellen. Csatlakoznak...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.18.
Ha nálam egy tanár azt mondaná egy gyereknek, hogy „fogd be a szád”, akkor holnap bezárnék
Ha játékosan csináljuk, az is lehet buli, hogy megtanuljuk az összes magyarországi tájegységet a pontos helyesírásukkal együtt, meg az is, hogy összegyűjtjük a magánhangzó-torlódásos...
(Forrás: Forbes)
--
2020.02.18.
Multinacionális vállalatok tantervei: gyerekvilág a 21. századi globális kapitalizmus korában
A 21. századi gyermekkép két fő jellemzője a gyerekek álemancipációja, és a néhány éve elhunyt amerikai kutató, Joe Kincheloe által kinderkultúrának nevezett, rózsaszínre lakkozott á...
(Forrás: mérce)
--
2020.02.18.
Bayer-show: Ez az első tanárok, pedagógusok által összeállított NAT
A műsor második felében Pósán László, a Fidesz-KDNP debreceni országgyűlési képviselője volt a vendége, akivel főként az új Nemzeti Alaptantervről beszélgettek.Ami az új Nemzeti Alaptantervet...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
Fidesz: A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye
A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye, a cigány családok és tanulók pedig csak eszközök ahhoz, hogy a kártérítési pert kezdeményező, „külföldről pénzelt alapí...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek